Az elmúlt évtizedben Németországban az olvasás ügye a közfigyelem előterébe került. Ebben kétségtelenül szerepet játszik a 2000-es PISA-vizsgálatok során kapott feltűnően gyenge eredmény, és ezen túl számos alapvető német társadalompolitikai kérdés (tudományos innováció, bevándorlók integrálása, a demokratikus viszonyok jövője, a tartományok tendenciái, a tudományos és gazdasági versenyképesség stb.) igen széles, az olvasási képességgel és kultúrával összefüggő értelmezése is. Az olvasást – és szélesebb értelemben: a média értő használatát – olyan alapkompetenciának ítélik, amelynek minősége, közvetlen és közvetett hatása kapcsolódik a társadalom jövőbeni esélyeihez. Újabb és újabb viták, megközelítések, felmérések követik egymást. Érdemes körülnézni az elmúlt évek német vizsgálatai körében, melyekből néhány tanulság számunkra is adódhat.

Vizsgálatok

A továbbiakban a következő vizsgálatok hoszŹszabb-rövidebb szemlézésére vállalkozunk:
a 2007-es európai kulturális felmérés (EuroŹbarometer-Umfrage über die kulturelle Werte in Europa – September 2007) német olvasási és könyvtárhasználati adatai a Stiftung Lesen összefoglalásában (Eurobarometer Kultur 2007: Lesen und Bibliotheksbenutzung, továbbiakban: Eurobarometer2007  http://www.stiftunglesen.de/default.aspx?pg=34711a9b-1e68-47ce-a32a-92d3c51ecf1f), az Olvasáskutatási Alapítvány (Stiftung Lesen, Mainz) 2008-as átfogó német olvasási felmérésének adataira (Lesen in Deutschland 2008 – továbbiakban: Lesen2008, http://www.stiftunglesen.de/default.aspx?pg=eea4349c-bbd2-4fa3-82a1-a30d7bbaf481),
az OECD óvodások képzésével és nevelésével foglalkozó felmérésére („Kindergarten-PISA”: OECD 2005 ), 
http://www.stiftunglesen.de/kindergarten-pisa–2005/Default.aspx
a PIRLS (németül: IGLU) 2006 felmérés a negyedikesek olvasási teljesítményéről (DortŹmundi Egyetem, továbbiakban: IGLU 2006) http://iglu2006.ifs-dortmund.de/vero effentlichungen.html,
a Die Zeit című hetilap, a Német Vasutak (Deutsche Bahn) és a Stiftung Lesen közös vizsgálata arról, milyen szerepe van a felolvasásnak (meseolvasás stb.) a 4–11 évesek életében (Vorlesen im Kinderalltag 2008 – továbbiakban: Vorlesen2008)
http://www.stiftunglesen.de/default.aspx?pg= 9ca153e5-0c42-4632-992e-4d17acd 6211b,
a ZDF televízió és a Német Könyvkiadói Egyesülés (Börsenverein des Deutschen BuchŹhandels, BDB) közös vizsgálata: Könyvolvasás az élménytársadalomban címen (Bücherlesen in der Erlebnisgesellschaft 2005, továbbiakban: Olvasás 2005)    
http://www.stiftunglesen.de/bücherlesen_in_der_erlebnisgesellschaft/ Default.aspx ),
a 6–13 éves gyerekek mindennapi médiahasználatát vizsgáló éves felmérések 2008-as anyaga (KIM-Studie 2008)
a 12–19 éves tinédzserek mindennapi médiahasználatát vizsgáló éves felmérések 2008-Źas anyaga (JIM-Studie 2008), utóbbi kettő a stuttgarti Medienpadagogischer Forschungsverbund Südwest tevékenységének köszönhetően – http://mpfs.de ),
a 2006-os PISA-vizsgálatok (PISA 2006: Die Ergebnisse der dritten internationalen Vergleichsstudie, továbbiakban: Pisa2006) http://pisa.ipn.uni-kiel.de/zusammenfassung_PISA2006.pdf
a szövetségi kormány felkérésére a média helyzetéről végzett elemzés (Zur Entwicklung der Medien in Deutschland zwischen 1998 und 2007. Universität Hamburg, 2008. – 380 S.  – továbbiakban: Média2008)  
http://www.bundesregierung.de/Content/DE/Artikel/2008/12/Anlagen/2008-12-17- medienbericht-teil2,property=publicationFile.pdf ).
A német e-kormányzás hatékonyságának jellemzésére érdemes megemlíteni, hogy az összesen legalább másfél ezer oldalnyi anyagot kivétel nélkül el lehet érni a világhálón.

Általános európai adatok

Az Eurobarometer2007 adatai szerint az Európai Unió 27 tagállamában átlagosan 71% azok aránya, akik az utóbbi egy évben legalább egy könyvet elolvastak (közülük a felmérés skálája szerint rendszeres olvasó az, aki legalább öt könyvet olvasott el, ezek aránya 37%). A megfelelő német adatok: 81% könyvolvasó (évi egy könyv), ezen belül 45% a rendszeres olvasó. E szinten egyértelmű, hogy a németek igen komoly olvasási kultúrával rendelkeznek. Mindazonáltal az európai élmezőnyt az észak-európai országok, a britek és a hollandok alkotják (rendszeres olvasó: svédek 60, dánok 56, illetve az utóbb említett két ország lakóinak 55%-a). A (köz)könyvtárhasználatot a válaszadó németek 28%-a jelölte, ezen belül 11% rendszeresnek minősíti érdeklődését. Ehhez képest a finnek vonatkozó adatai: 72, illetve 35%, a svédeké 70 – 36%, a dánoké 68 – 39%, a hollandoké 51 – 30%, a briteké pedig 53 – 27%. A 2007-es német közkönyvtári statisztika 8,12 millió beiratkozott olvasót regisztrált: ez a 82,3 milliós lakosság kevesebb, mint 10%-a.
A további vizsgálatokkal összevetve – úgy tűnik – ez az EU-vizsgálat meglehetősen rózsás eredményeket mutat.

A 2008-as német felmérés főbb adatai és megállapításai (Lesen2008)

A friss felmérés az 1992-es és 2000-es vizsgálat folytatásaként is felfogható. Finanszírozója a szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium volt. A felmérés módja: (kerekítve) 2500 interjú német és bevándorolt személyekkel 2008. május–július heteiben.
Érdekesebb általános adatok:
az átlagéletkor 1992 óta 44,8-ról 47,6 évre nőtt,
a munkanapokon élvezett szabadidő 4 óra 21 percről 5 óra 5 percre nőtt,
a háztartásoknak korábban 13, most, tizenhat év múltán, 75%-a rendelkezik számítógéppel.
Az olvasás helyzete ellentmondásos: az emberek általában fontosnak tartják, de nem annyian gyakorolják… Más médiák esetében ez az ellentmondás nem tapasztalható, vagy épp fordított a helyzet. Például tévézik 98%, de csak 88% tartja ezt fontos tevékenységnek, rádiózik 83%, de csak 67% számára fontos. Az olvasás egyes műfajaiban a következő adatok születtek (az első szám: olvassa, a második szám: fontos számára):
újság: 81 – 80%,
képeslap: 68 – 75%,
szakkönyv: 17 – 36%,
szépirodalom: 17 – 31%.
Nem meglepő, hogy a nők körében a szépirodalom olvasása valamivel magasabb arányban jelenik meg: a két érték esetükben 19 – 42%.
Az iskolázottsággal egyenes arányban nő az olvasási érték (az olvasást fontosnak tartók körében!):
a szépirodalomnál az általános iskolát, középiskolát, illetve felsőoktatási stúdiumot végzettek megfelelő arányai 25 – 34 – 41% ,
a szakirodalom terén az iskolai végzettség még jobban szelektál: 25 – 41 – 68%.
A németek negyede soha nem vesz kezébe könyvet: a férfiak 28%-a, míg a nők 22%-a mondja ezt.
Iskolai végzettség szerint: általános iskola – 40%, érettségi vagy felsőoktatás: 6%.
Az olvasási teljesítményt – Úgy gondolja, Ön sokat és intenzíven olvas? – illetően 1992, 2000 és 2008 közt viszonylag szerény elmozdulás következett be:
„igen, sokat és intenzíven olvasok”: 36 – 33 – 38%,
„kevesebbet, kevésbé intenzíven”: 38 – 36 – 35%,
„nem olvasok”: 27 – 30 – 27%.
A „könyvtagadók” aránya életkor szerint:
14–19 évesek: 11%,
20–29 évesek: 20%,
30–39 évesek: 26%,
40–49 évesek: 25%,
50–59 évesek: 22%,
60 év és felett: 31%.
A könyvolvasás gyakoriságára kapott adatok:
naponta olvas saját bevallása szerint (1992 – 2000 – 2008): 16 – 6 – 9%,
hetente többször: 23 – 22 – 22%,
hetente egyszer: 12 – 13 – 12%,
kb. kéthetente – havonta egyszer:
15 – 18 – 16%,
ritkábban, nem minden hónapban:
15 – 13 – 16%,
soha: 20 – 28 – 25%.
Ha az első három kategóriát („rendszeres olvasók”) egyesítjük, akkor az időtengelyen 51 – 41 – 43%-ot kapunk, vagyis eltűnt a „többség”, – a ritkábban vagy soha nem olvasók aránya pedig most már 57%. (Megjegyzendő, hazai viszonylatban a havi egyszer olvas még rendszeres olvasó, – ha ezt vesszük alapul, akkor a németeknél 66 – 59 – 59%-os értéket kapunk.)
Eközben eltűnt a korábbi keleti (volt NDK) területén 1992-ben mért fölény a „rendszeres olvasók” (hetente legalább egyszer) terén: akkor Nyugat és Kelet aránya 46 kontra 68 (!)% volt, ma Nyugat 43, Kelet 42%, vagyis a korábbi NDK-s lakosság körében az intenzív, gyakran olvasók csaknem 40%-a morzsolódott le. Elég vigasztalan tünet.
A „kevesebb ember kevésbé intenzíven olvas” jelenség a könyvolvasók körében az évente elolvasott könyvek számában is megjelenik:
évi 1–5 könyv: 38 – 38 – 44%,
évi 6–10 könyv: 26 – 28 – 27%,
évi 11–20 könyv: 18 – 21 – 17%,
évi 21–50 könyv: 11 – 10 – 8%,
évi 50 vagy több könyv: 4 – 3– 3%.
A hazai „rendszeres olvasó” (havi egy könyv) mértékét alkalmazva (utolsó három érték összege): 33 – 35 – 28%. Ez a miénknél jobb, de a németek korábbi teljesítményéhez képest érezhetően gyengül (egyharmadról egynegyedhez közeledik).
A családi könyvtárak mérete számos nyugati országhoz hasonlóan eléggé szerénynek tűnik (magyar szemmel), ráadásul a tendencia csökkenést mutat:
kevesebb, mint 50 könyv: 64 – 51 – 57%,
50 – 100 könyv: 17 – 24 – 23%,
100 – 250 könyv: 11 – 14 – 12%,
250 kötet felett: 8 – 9 – 6%.
Tehát 100 kötet felett csak a lakosság szűk egyötödének van otthoni olvasmánya.
Az olvasmány iránti elvárást jelzik a következő számok (a legalább hetente egy könyvet kézbe vevők köréből):
érdekes, izgalmas legyen: 55 – 60 – 63%,
az aktuális politikai és társadalmi problémákról szóljon: 28 – 21 – 19%,
vigyen egy más (fantázia-)világba: 19 – 26 – 23%.
Szembetűnő az első és harmadik elvárás térnyerése, – amit akár úgy is lefordíthatunk, hogy „el a valóságtól”…
Fontos adalék a fiatalok (14–19 évesek) olvasási szocializációjáról kapott adatsor is:
„gyermekként gyakran kaptam könyvet ajándékba”: 72 – 59 – 51%,
„az oviban gyakran olvastak fel nekünk”: 56 – 43 – 38%,
„a családban figyeltek arra, hogy jó könyveket olvassak”: 46 –25 – 31%,
„szüleimnek mindegy volt, olvasok-e vagy sem”: 40 – 27 – 31%.
Úgy tűnik, a család és az iskolára felkészítő óvoda manapság jóval kevesebbet vállal az olvasás terén.
Az ajándékozás terén a lányok többet kapnak könyvet, illetve a magasabb iskolázottságú és magasabb jövedelmű családok továbbra is ügyelnek erre (a fiúk 50, a lányok 61%-a kap könyvajándékot, illetve általános iskolai végzettséggel 46% – érettségizettek, felsőfokú végzettek körében 62%, havi 1500 eurós jövedelem alatt 47%, míg havi 3000 euro fölött 61%).
 A számítógép és az olvasás összefüggéseit illetően 2000-es és 2008-as adatok hasonlíthatók össze (a „Miként jár el, ha a képernyőn szöveget olvas?” kérdésre adott válaszok azok körében, akik olvasnak és számítógépet is használnak):
az egész szöveget elolvasom a képernyőn és semmit sem nyomtatok ki: 25 – 41%,
elolvasom és néha kinyomtatom: 54 – 48%,
átfutom a képernyőn, majd kinyomtatom elolvasás végett: 20 – 9%.
A két szélső érték növekedése, illetve csökkenése világosan jelzi a tendenciát: a két médiát használók körében az olvasás fokozatosan elválik a hagyományos nyomtatott (papíralapú) környezettől. Különösen a férfiaknál általában, továbbá a tinédzserek (19 évig) és a magasabban iskolázottak körében egyre inkább nem meghatározó, hogy nyomtatott vagy digitális alapon olvasnak-e:
általában mindegy 44%,
férfiak: 51, nők 37%-a,
19 év alatt: 67%, de 50–59 év között 42, 60 év felett 26%,
érettségi birtokában vagy felsőfokú tanulmányokkal: 55%.
Ugyanezen három kategóriában sokan el tudják képzelni, hogy a mobiltelefonra érkezzen az elolvasandó szöveg (e-könyv stb.): összes – 19%, férfiak 24, 19 év alatt 43, magasabb iskolázottságúak: 29%. Ugyanakkor a nyomtatott könyvről sokan nem akarnak lemondani:
általában 59%, de
a nők 66%-a,
az 50–59 évesek 65%-a, és itt az előbbi tendenciával vitatkozva is,
a felsőbb iskolázottságúak 77%-a (e körben nagyfokú a rugalmasság).
A konkrét számok hátterében érződik a változás tendenciája, de szó sincs hirtelen lezajló folyamatról.
Érdekes tünet, hogy míg a bevándorló rétegek körében a PISA-vizsgálatok szerint több a gyengén olvasó (szövegértő) fiatal, ugyanakkor az olvasás általános számai (intenzitás, gyakoriság) esetében nincsenek igazán szignifikáns eltérések. Annál inkább az elektronikus média használatában, e bevándorló rétegek még inkább „függőek”, mint a többségi társadalom képviselői:
újságot olvas a többségi társadalom 86%-a, a bevándorlóknak csak 66%-a, de
szörföl, chatel: az előbbi – 34, az utóbbi – 48%-a,
CD, mp3 stb.: 30 – 45%,
DVD: 9 – 17%.
Az olvasói típusok elemzése során hat kategória alakult ki:
„média-absztinens”: 8% (tipikus válasz: „a könyv ma már csak teher”),
„olvasás-absztinens”: 25% („a hosszabb olvasás kimerít”),
olvasóbarát: 24% („a könyvek jó barátaim”),
információéhes: 20% („az olvasás számomra információgyűjtés”),
„mindenevő”: 12% („nekem mindegy, nyomtatott vagy digitális úton jutok tartalomhoz”),
elektronikus olvasó: 11% (”szívesen olvasók a hálón”).
Kicsit bővebben néhány típusról:
az olvasóbarát kategóriához (24%): többnyire nők, korosabbak tartoznak, átlagos iskolázottsággal és jövedelemmel, – minden második naponta vagy hetente többször olvas könyvet, az olvasmány funkciója: kivonulás a hétköznapok világából,
az információéhesek (20%): inkább férfiak, magasabb iskolázottsággal és jövedelemmel, – itt csak minden harmadik olvas naponta vagy hetente többször könyvet, a munkájukkal elégedettek, széles érdeklődésűek, fontos számukra a siker a hivatásuk terén,
„mindenevők” (12%): főként nők, magasabb iskolázottsággal és jövedelemmel, kétharmaduk olvas naponta vagy hetente többször könyvet, szívesen olvasnak a hálón, szeretnének kreatívak lenni, igénylik a sikert a munkájukban, hivatásukban, széles érdeklődésűek,
„elektronikus” olvasók: háromnegyede férfi, inkább fiatal, átlagos iskolázottsággal és jövedelemmel, többségük bevándorolt, csak egyhetede olvas naponta vagy hetente többször könyvet, a barátok elismerését igénylik, sok a szabadidejük, érdeklődésük: sport, szerelem, szex.
Módszertani szempontból is érdekes a német vizsgálat megközelítése, mely az általános médiafogyasztást veszi alapul, s így talán közelebb férkőzik az információs társadalomban élők tényleges jellegzetességeihez.
Tartalmilag a Lesen2008 vizsgálat eredményei megerősítették az elmúlt pár év hasonló (PISA stb.) felméréseinek eredményeit, illetve ezúttal még plasztikusabban kirajzolódtak az „olvasási olló” körvonalai:
a szuverén és elkötelezett olvasó a hagyományos hordozó mellett igényli és elfogadja a médiaforradalom új lehetőségeit,
az „alkalmi” olvasók mind kevesebbet olvasnak,
a nem olvasók száma konstansnak tűnik.
Az olvasás általános helyzetéről és a vele kapcsolatos oktatáspolitikai tennivalókról a vizsgálat saját megállapításai:
az olvasásfejlesztés elválaszthatatlan a nyelvi kompetenciától, kulcskérdés tehát a felnövekvő nemzedékek nyelvi erősítése is, kezdve az óvodás életkortól,
az eredményes olvasásfejlesztés érdekében az eddiginél erőteljesebb anyagi szerepvállalás szükséges, különösen a kisgyermekkor és az általános iskolai képzés terén, ehhez szükséges lesz elérni 2015-ig az oktatási kiadásoknak a GDP-hez viszonyított 10%-os (! – de nem csak közösségi forrásokból) szintjét (ma általában 5% körül mozog),
az új médiák szerepe megkerülhetetlen az eredményes olvasásfejlesztés szempontjából,
ennek realizálása végett viszont a pedagógusokat minden szinten célirányosan fel kell készíteni.

A német gyermekekről (általános jellemzők)

A Kinder in Deutschland 2007 című kiadvány szerint a mai német gyerekek csaknem negyede nem él együtt a két (saját) szülővel (17%-ot egyedül nevel egy szülő, 7% estében mostohaszülő van a családban). Még lényegesebb változások mérhetők a szülők jövedelemszerzése terén. A 8–11 éves gyerekek körében kisebbségbe kerültek azok (42%), akik a „klasszikus” modell – az apa a családfő és kereső a családban –szerint élnek. A gyerekek 8%-a él munkanélküli szülő(k) családjában. A gyerekek 17%-a szerint nagyon fontos, további 29%-ban pedig fontos (együtt: 46%) családjuk számára a vallás. E kérdésben nagy különbség van Kelet és Nyugat közti: Keleten (volt NDK) a két kategória összege csupán 22%, míg Nyugaton 49%. A bevándoroltak körében pedig meghaladja a kétharmados arányt (67%). A társadalmi-kulturális különbségek áthagyományozása tekintetében az iskoláztatás mérvadó: a társadalom felső szintjén élő családok gyermekei közül csaknem minden ötödik (18%) kerül gimnáziumba, míg az alsó szintről csupán minden századik (vagyis 1%). (2006-os adatok szerint a társadalom 8 – Nyugaton 2, Keleten 20%-a! – tartozik ebbe a szegénységben élők kategóriájába, ez közel 7 millió ember, közülük 2,5 millió gyermek és tinédzser.)

„Óvodai PISA”: német eredmények és problémák

Az OECD által végzett 2004-es felmérések után – ebben 20 ország vett részt – a következő évben közzétették az óvodák világát célzó felmérés eredményeit. A német összegzés kiemeli, hogy az ellátottság Nyugaton csupán 2,7 (!), míg Keleten 37%-os (egy EU-ajánlás 33%-os, tehát egyharmados szintet javasol). Az általános iskolások körében napközi otthonra számíthat Nyugaton a gyerekek 6,4, Keleten pedig 67,6%-a.
Az óvodai gondozás gyengeségére utal, hogy a szociálisan rászoruló családok gyermekeinek csak kétharmada kerül felvételre. A „PISA-vizsgálat” OECD-szakértői szerint az óvodai tartalmi munka is javítandó, ehhez pedig állandósítani kell az óvodapedagógusok továbbképzését. Felolvasás kisgyerekkorban (Vorlesen2008)

A felolvasás az olvasás anyja” (J. W. Goethe)
A gyermekkori felolvasás fontossága különösen jelentős:
motivációt formál,
fejleszti a tanulási kompetenciához szükséges neuronális kapcsolatokat,
erősíti a nyelvi és kifejezőkészséget.
A szülők mintha nem ismernék Goethe ma is érvényes – s a tanulmány által idézett – mondását: egy 2007-es felmérés alkalmával kiderült (ezer szülő megkérdezése útján), hogy a 10 év alatti gyerekek szüleinek 42%-a egyáltalán nem vagy csak nagyon rendszertelenül olvas fel gyermekének (ebből az egyáltalán nem: 18%). A 2008-as felmérés keretében 875 (4 – 11 éves) gyermeket interjúvoltak meg, s az érintettek bevallása szerint:
37%-nak soha nem olvasnak fel, sem a családi otthonban, sem az óvodában/iskolában,
e gyermekeknek pedig egy harmada kifejezetten igényelné ezt,
ezek az arányok életkortól függően jelentősen változnak (4–5 éves korban még csaknem kilenc-tized kap felolvasást, 8–9 éves korban 59%-uk, 10–11 évesen már csak 30%), s a kívánság is csökkenni kezd 8 éves kortól,
különösen a kislányok igényelnék ezt (minden életkorban 10–20%-kal többen, mint a fiúk (például a 6–7 évesek körében a felolvasást nem kapó lányok 44, míg a fiúk 21%-a fejezi ki ezt az igényt),
a lányok ilyen igénye azzal lehet összefüggésben, hogy a családban a fő felolvasó szülő az anya (csaknem kétharmados aránnyal),
csak a gyerekek 8%-a mondja, hogy az apa felolvas nekik (nagymama: 5%, óvónő: 2%),
utóbbi kérdésben nincs nemek közti különbség: a fiúk és lányok válaszaiban az arányok nem különböznek érdemben.
A tanulmány készítői több előítélettel leszámolnak:
nem csupán az alsó társadalmi-szociális rétegekben van hiány a felolvasásban,
a szülők a valóságosnál sokkal optimistábban ítélik meg saját szerepüket a felolvasás terén: közülük csak 18% vallja be, hogy nem olvas fel, míg a gyermekek köréből érkező válaszok szerint 37% nem végzi ezt a kötelességét
a harmadik előítélet a szülők részéről merült fel, méghozzá az, hogy gyermekeik nem is találják érdekesnek a felolvasást, ami eltér a gyerekek megítélésétől.
A felolvasás tipikus időpontja, időszaka:
esti lefekvéskor (az esetek 90%-ában),
tartósabb utazások, üdülések idején (36%),
a gyerekek 47%-a mondja, hogy az óvodában (22%), napközi otthonban vagy általános iskolában (utóbbi kettő együtt: 25%) felolvasnak.
Érdekes összevetni, egy vagy több helyen/alkalommal kerül-e sor felolvasásra:
a gyerekek 34%-a csak egy helyen (esti lefekvéskor),
16%-uk kettő lehetőséggel élhet: este és útközben (itt a többség kislány),
20% három lehetőséggel rendelkezik (esti, út közbeni és iskolában vagy napközi történő felolvasás),
15% estében az első és harmadik lehetőség (esti és napközis/iskolai).
Az eredmények magukért beszélnek:
tudatosítani kell a családdal és oktatási-nevelési intézetekkel is a kérdés fontosságát,
tehát nem kellemes időtöltés a téma, hanem pótolhatatlan művelődési impulzus biztosítása, ennek megalapozása érdekében az oktatást és intézményrendszerét tovább kell erősíteni.Az IGLU2006: a negyedikesek egész jól olvasnak (PIRLS)

Németország itt a 45 ország (átlag 506 pont) körében a 11-ik helyet (548 pont) szerezte meg. Magyarország még előbbre került 551 pontjával, öt év alatt 8 ponttal lett több – értelmezését ld. Péterfi Rita,  ill. pedagógus szakírók tanulmányában1. A német gyerekek teljesítménye valamelyest javult a 2001-es vizsgálat óta (akkor 539 pont). Minden német tartomány bekapcsolódott a felmérésbe: összesen csaknem 250 iskola tíz és félezer diákja töltötte ki a teszteket.
Javult a belső arány is, már csak 13 (5 évvel korábban 17%) a gyenge olvasásértést mutatók aránya, viszont a jól olvasóké 47-ről 52%-ra emelkedett. A bevándorlók és a munkásosztályhoz sorolható családok gyermekei teljesítettek szignifikánsan gyengébben az átlagnál. E körben nagyon nagy szükség lenne képzett olvasáspedagógusokra, ám 58% esetében nem áll rendelkezésre ilyen szakember (Svédországban vagy Angliában e hiánymutató csupán 16%!). A kedvtelésből (iskolán kívül is) olvasók aránya is nőtt, a korábbi 48-ról 53%-ra. Mégis minden tízedik lány és ötödik fiú soha nem olvas kedvtelésből.
A család olvasási szocializációt megalapozó légköre és adottságai (családi könyvtár, szülők olvasási igényei stb.) OECD- és EU-áltagos értékek körül vagy az alatt mozognak. Ebből következik, hogy a szülőkre is ki kell terjeszteni a figyelmet.
A PISA-vizsgálatokkal összevetve megállapítható, hogy az alsó tagozati elég jó olvasástanítás után a felső tagozatban (10 éves kor felett) hiányzik az olvasás iránti (gyengülő) motiváció pedagógiai eszközökkel történő erősítése.
Németország szövetségi köztáraság, s minthogy az oktatás az egyes tartományok hatáskörébe tartozik, fontos megnézni, miként teljesítményeket mértek ezek szintjén. Az 548 pontos átlagon belül 564 és 522 pont közt mozog a skála, átlagnál jobbak a „regionális” tartományok (átlag: 553 pont), élen Türingiával és Bajorországgal (564 – 562 pont), s lényegesen gyengébbek a városállamok (átlag: 526 pont), – Hamburg 528, Berlin 525, a sereghajtó pedig Bréma a maga 522 pontjával.
A gyenge olvasásértést mutatók (NSZK-átlag 13%, Magyarország: 13,8%)) is igen változatos a tartományok szerint: az élen állók (Türingia, Szász-Anhalt, Bajorország) esetében az érték 10% alatti, míg a gyengéknél (ismét a városállamok) meghaladja a 20%-ot. Az elemzés készítői szerint utóbbiaknál sürgősen támogató, felzárkóztató akciókat szükséges indítani, hogy a leszakadók aránya jelentősen csökkenjen.
Érdekes a két vizsgálati szövegtípus (irodalmi – tájékoztató) szerint kapott eredményeket is felvillantani. Az irodalmi szövegértés egy hajszállal jobb az átlagnál (549 pont, idehaza: 557 pont, ezzel a mieink a nemzetközi mezőnyben az első „ötös fogatba”kerültek), míg a másik csak 544 pont, – tehát a német gyerekeknél nincs szignifikáns különbség (itthon csak 541, látszik, ez nem volt a magyar gyerekek ínyére: a kapott pontszámmal a 10–15-ik közt „landoltak”).

A gyerekek (6–13 évesek) és a média (KIM-Studie 2008)

2008 kora nyári időszakában 1200 gyerekkel végezték el a felmérést. Egyelőre a tévé a legfontosabb média számukra. Egyre jelentősebb a számítógép és az internet, – körükben kétharmadot képez azok aránya, akik rendszeresen nyomják a klaviatúra billentyűit, nézik a monitort. A otthoni eszközellátottság kiemelkedően magas: tévé – 100, mobiltelefon – 95, vezetékes telefon – 93, rádió – 92, Cd-lejátszó – 91, számítógép (asztali vagy laptop) – 88, internet 85%. E nemzedék gyakorlatilag „anyatejjel” szívja magába a média változatosságát. A gyerekek saját eszközparkjában más a sorrend és arány: vezet a játékkonzol, méghozzá fiúknál csaknem 60%, lányoknál 43%, CD-lejátszó – 50%, mobiltelefon 50% és 45%, mp3 – 37%, számítógép – 15%, DVD-lejátszó – 6%.
2006-os és 2008-as számok állnak rendelkezésre az olvasási szokásokról:
nagyon szívesen olvas (elől 2008, utána 2006): 18 – 16%,
szívesen olvas: 33 – 33%,
nem igazán szívesen olvas: 28 – 27%,
egyáltalán nem szívesen olvas: 4 – 7%,
soha nem olvas: 17 – 14%.
Tehát mindössze a gyerekek felénél van pozitív vélemény az olvasásról, minden hatodik pedig soha nem olvas kedvtelésből (ha rajta múlik).
A számítógép-használat gyakoriságát firtató kérdésre kapott számok:
naponta 29% (lányok 24, fiúk 35%),
hetente egyszer vagy többször 56% (59 – 52)
ritkábban 15% (17 – 13).
A használati időszak tipikusan a délután (80% fölött), érdekes, hogy az iskolai géphasználat csak negyedüknél jelentkezik. A gyerekek legfőképp játszanak a géppel (egyedül lányok 50, fiúk 72%-a, másokkal együtt 43 – 57%), iskolai munka minden másodiknál bukkan fel, majd ennyien tanulmányi programokat is igénybe vesznek, szöveget szerkesztenek közel egyharmad arányban,, zenét hallgatnak – egy negyed, DVD-ét néznek – minden tizedik, s néhány százaléknyian programokat is írnak.
A saját géphez jutásban fő szerepet az anyák játszanak (kétharmad tőle kapta), az apák több százalékkal lemaradnak a „szebbik nemtől”, – de egyharmad táraitól kapja (!), ekkora a csere aránya is, míg a saját vásárlás (nyilván zsebpénzből) csaknem 40%. (Több lehetőséget lehetett megjelölni.)
Az iskolában történő géphasználat külön kérdésre mintegy 40%-ra jellemző (életkor szerint: 6-7 éveseknél a válasz 11, 8-9-nél 26, 10-11-nél 54, a 12-13 éveseknél 71%). Vagyis az alsó tagozatban még eseti, a felső tagozatban már rendszeresnek minősíthető.
Az internethasználat arányai 2006-ban 2008-ban illetve a 2006-ban:
76 – 72%,
fiúknál 78 – 71%,
lányoknál 75 – 72% (nincs érdemi különbség, itt már a digitális szakadékot betemették),
6-7 éveseknél 40 – 31%,
8-9 éveseknél 68 – 60%,
10-11 éveseknél 87 – 84%,
12-13 éveseknél 91 – 91%.
Tehát 10 éves kortól gyakorlatilag már – aki akar – internetezik, 12 évtől pedig csaknem fehér holló, aki nem él vele.
Az átlagos napi használat nagyságrendje:
30 perc vagy kevesebb: 52% (lányok 57, fiúk 43%),
30-60 perce: 33% (32 – 33%),
60 percnél többet: 15% (10 – 18%).
Kerekítve az adatokat: a gyerekek fele napi félórát vagy többet internetezik, harmaduk fél vagy egy egész órát igényel, míg minden 6-7-ik gyerek már nagy fogyasztó, napi egy órával meg sem elégszik. A tevékenységek közt vezet az információkeresés általában (50%), iskolai célból történő infókeresés (lányok 49, fiúk 40%-a), gyerekeknek szóló szájtok látogatása (39 – 43%), negyedük chat-el, zenét hallgat (19 – 28%) stb.
A gyerekek fele úgy ítéli meg, hogy jól kiigazodik a számítógépes programok világában, – a hardver már inkább negyedük esetében tűnik jól ismertnek. 
Arra a kérdésre, hogy miről tudnának legkevésbé lemondani, a következő számok állapíthatók meg:
tévé: 60% körül,
könyvek: 15–20% körül (a pontos arányok a szülők iskolai végzettsége szerint jócskán szóródnak: itt a (10 osztályos) általános iskolát (Hauptschule) végzettek gyerekei csak 4, a szakirányú továbbképzést is lehetővé tevő Realschule esetében 14, az érettségit nyújtó gimnáziumnál pedig 31%, – utóbbi arány e körben ugyanennyi a tévére vonatkozóan is (!), míg a csak Hauptschule-t végezett szülőknél 72% mondana le legkevésbé a tévéről.
Az természetes, hogy a gyerekek érdeklődésének homlokterében nem a média áll, – ami kiemelkedően fontos, az a tásakkal, barátokkal való együttlét (héttizednek nagyon fontos, további egy negyednek fontos), ezt követi a sport témája, majd az iskola, a zene, a sport követi. A könyvek és az olvasás a 14-re helyre került (egy hetednek nagyon fontos, bő harmadnak fontos),- ezen belül a nagyon fontos a lányoknál egy ötödre jellemző, a fiúknál nem éri el az egy tizedet.

A tinédzserek (12-19 évesek) és a média (JIM-Studie 2008)

Ezt a vizsgálatot is tíz éve végzik, itt 1000 fiatalt kérdeztek ki interjú keretében. A fiatalok egyik meghatározó jellemzője a média világában, hogy létük szinte elképzelhetetlen a mobiltelefon és a világháló nélkül (előbbi és a számítógép egyaránt 99%-os, az internet-hozzáférés pedig 96%). A legújabb tünet: a hálózati közösségi fórumok meghatározó szerepe életükben.  41% naponta (ennek fele ráadásul naponta többször is), további 16 pedig hetente többször keresi fel ezeket. A német tinédzserek világában vezető fórumok a következők: schülerVZ (45%), studiVZ (12), Myspace (10) és az ICQ (7%). Igen magas arányban tesznek közzé magukról képanyagot vagy érzékenynek minősíthető magánéleti részleteket, – nem ismerve fel az esetleges veszélyeket. Átlagban egy fiatalnak lányok esetében 90, fiúknál 70 „barátja” van a hálón.
A szabadidő eltöltésében jelentkező szimpátiák is közel állnak ehhez a „virtuális” képhez, hisz a legnépszerűbb időtöltés a barátokkal való együttlét. (lányok esetében 85, fiúknál 90% vélekedik így). Ezt követi a sport, a pihenés („édes semmittevés”), a zenehallgatás, a sportesemények látogatása, vásárlás, bulizás-diszkózás, eközben a közkönyvtár látogatása lányoknál 6, fiúknál 2 (!)%-kal eléggé a sor végére került (legutoljára a templom szerepel).
A szabadidős média-elfoglaltságok gyakoriságában a tévézést utolérte a számítógépes elfoglaltság: ha összeadjuk a naponta és a hetente többször jellegű válaszokat, akkor ezek együttesen meghaladják a 90%-ot, ezeket követik a mobilozás, az internetezés és az mp3-hallgatás 80% fölötti vagy körüli értékekkel. Ehhez képest naponta és hetente többször újságot kb. 40% fölött, könyvet már csak 40% vesz kézbe. A hálózaton történő lapolvasás csupán pár százalékot ad ehhez. Szinte alig érdeklődnek a képregények iránt.
Itt is vizsgálták a különböző médiákhoz való ragaszkodás mértékét („miről mondana le legutoljára?”). Élre az internet illetve a számítógép került (előbbi fiúknál és lányoknál 30 – 28%, utóbbi 29 – 15%). A harmadik helyre a tévé került 15-16%-kal, negyedikre az mp3 12 – 19%-kal.  A könyvekre adott válasz (fiúk – lányok): 5 – 10%, a folyóiratokra: 2 – 4%, az újságokra 4 – 2%. A háló az igazi világuk, derül ki ebben a metszetben is…
A könyvolvasás gyakoriságát további adatok is részletezik:
naponta vagy hetente többször: 40,
hetente illetve kéthetente egyszer 16,
havonta vagy még ritkábban 27,
soha 18%.
Ha a tíz évvel korábbi analóg felmérést megnézzük, különösen a lányok esetében szinte zuhanásszerű a csökkenés (közülük akkor még 47% adott olyan választ, hogy naponta vagy hetente többször olvas).
Tehát a német fiataloknál már kettéhasad a társadalom, a fele viszonylag gyakran olvas (még), a többiek már lényegében felhagytak a kedvtelésből történő olvasással. Az adott korosztályon belül ráadásul az életkor előrehaladásával a negatív tendencia erősbödik (vagyis a 12-13 évesek lényegesen többször olvasnak, mint a 18-19 évesek). Ez nem csoda, hisz a játékkonzol (fiúk körében napi 2 óra!) és más kísértések viszik el szabadidejük komoly részét… Számítógéppel és internet-hozzáféréssel is nagyobbik hányaduk rendelkezik. Más szóval azt is elmondhatjuk, hogy mindinkább az élmény nyomul a mediális elfoglaltságok középpontjába, míg a nagyobb intellektuális jelenlétet igénylő lehetőségek peremre kerülnek. (Jellemző, hogy 1998-ban még rákérdeztek a fiatalok saját otthoni könyvállományának nagyságára.) S természetesen mindenütt újra és újra előjön a családi kulturális háttér, – magasabb szocio-kulturális háttérrel csökkenteni lehet a folyamat dinamizmusát.

PISA 2006, avagy a 15 évesek olvasásértése nemzetközi összevetésben

Ez a felmérés súlypontilag a 15 évesek természettudományos ismereteit elemezte, de mint minden PISA-vizsgálatban, itt is szerepet kapott a másik két tematika (matematika és olvasás). A magyar adatokat Nagy Attila elemezte behatóan (2).
Az 57 (ebből 30 tartozik a fejlett országokat tömörítő OECD-be) részt vállaló országban közel 400 ezer kitöltött adatlap született, ebből a németeké csaknem öt ezer (225 iskolában). Az olvasásértés átlageredménye a 29 OECD-országban (az Egyesült Államok idevágó adatait nem tudták feldolgozni) 492 pont lett: ismert, hogy a mi eredményünk most sem mozdult (482). A németeké viszont ezúttal 495 lett.
Az élre Dél-Korea (556) és Finnország (547) került egészen kiugró eredménnyel, a harmadik pedig Kanada (527) lett. A jelentősebb országok köréből említsük Ausztráliát (513), Hollandiát (507), Japánt (498), az Egyesült Királyságot (495), Franciaországot (488), illetve a mögénk került Olaszországot (469).
A 2000-es vizsgálat óta így az NSZK 11 pontot tett hozzá teljesítményéhez, ennél több plusz pontot csak Dél-Korea és Lengyelország (17 pont: utóbbi helyen valószínűleg az 1999-es közoktatási reform hozza meg gyümölcseit) szerzett. Számos ország viszont, így Japán, Spanyolország, Norvégia, Ausztrália, Francia-, és Olaszország pontokat veszített. Minden országban, így a németeknél is jobb a lányok teljesítménye, mint a fiúké (a német tartományonkénti különbség 24 – 49 pont közt mozog).
Az leggyengébb olvasás (első fokozat) OECD-átlaga 20,1%, a németeknél pont 20%. A legjobbak OECD-átlaga 8,6%, itt a németeké jobb, vagyis 9,9%. Ez azt is jelenti, hogy a németeknél nagyon széthúzódik a mezőny: sokan vannak az igen jók, – s az ellenkező oldalon még sokan többen vannak a gyengék is. Mindenesetre az átlagos 11 pontos javulás főként a gyengébb kategória visszaszorulásának köszönhető. Más szóval: a német oktatáspolitika e téren kifejtett erőfeszítései már hoznak bizonyos eredményeket (ami nem mondható el hazai dolgainkról). Mindazonáltal a túlságosan korán megosztó német iskolarendszer – a domináns vélemény szerint – az egyik legfőbb okozója a nemzetközi szinten még mindig nem kielégítő eredményeknek.
A 16 tartomány közül a német átlagnál hagyományosan jobban szerepelt Bajorország (511 pont), a most élre került (keleti!) Szászország (512), Türingia illetve Baden-Württemberg (500-500), Rajna-Pfalz és Saar vidék (499). A sereghajtók: Berlin (488), Szász-Antalt (487), Brandenburg (486), Schleswig-Holstein (485), Alsó-Szászország (484), Mecklenburg-Elő-Pomeránia (480), Hamburg (479) és Bréma (474). Bréma az első vizsgálat óta 26 ponttal javította teljesítményét, s ez a jellemző, vagyis a leghátul lévők tudtak újabban jóval több pontot összeszedni. Az élen haladók és a végén kullogók közti pontkülönbség lényegesen csökkent. (Nemzetközi szinten kifejezve a tartományi eltéréseket: Bajorország a PISA legelsői közé tartozik, míg Bréma Görögország szintjén teljesít.)
Ez a felmérés is megerősíti a más anyagokból kapott trendet az infokommunikációs eszközök széleskörű használata tekintetében. A rendszeres otthoni számítógép-használat Az OECD-országokban 86%-os szintet mutat,, nálunk az eredmény 84, a németeknél 90% (élen Hollandia 97%-kal!). A rendszeres iskolai számítógép-használat OECD-átlaga 56%, itt a miénk kiugróan erős, 85% (Dánia hasonló eredményével az élen vagyunk), – míg a németek megdöbbentően lemaradnak (31%).

Könyvolvasás az élménytársadalomban (Olvasás 2005)

A felmérésben résztvevőket arra kérték, hogy húsz megfogalmazással próbálják meg kifejezni a tévézés és könyvolvasás eltérő élményvilágát.
Fő megállapításként az idézhető, hogy az olvasás az emocionális élmények tekintetében igen jelentős mértékben hasonlítható a tévézéshez: ez a választípus került első helyre. Milyen válaszok (válaszcsoportok) milyen arányt kaptak (nem teljes felsorolás)?
Mindenekelőtt szórakozás: 84%,
Segíti a kikapcsolódást: 81%,
Szépen kikapcsolható a mindennapok világa: 73%,
Hasznos időtöltés: 56%,
Jókat lehet nevetni: 51%,
Megszoktam, hogy olvasok: 38%.
Második helyre a tájékozódást, ismeretszerzést segítő megfogalmazások sorolódtak:
Mindenekelőtt valamit tanulhatok így: 70%,
Új információkhoz jutok általa: 69%,
Beszédtémához jutok: 50%,
Segít a véleményem kialakításában: 42%
Jobban megértem embertársaim gondjait és problémáit: 27%.
A harmadik helyre a szociális élmény került:
Így szinte bekapcsolódom más életébe:
27%,
Az irodalmi hősök „barátjának” érezhetem magam: 23%,
Erősödik a valahová tartozás érzése bennem: 21%,
Jobban eligazodom a mindennapok világában: 20%.
A tévézés és olvasás élményvilága összehasonlításakor a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az olvasás mélyebben átélt élményeket biztosít a tévézéshez viszonyítva.
Életkor tekintetében érdeke megállapítás, minél fiatalabb válaszadókról van szó, annál kevésbé játszik szerepet a tájékozódást, az életben való eligazodást biztosító funkció. Az 50 felettiek 79%-a szerint az olvasás révén sokat lehet tanulni, így a 14-29 év közti nemzedéknek csak 57%-a gondolkodik.
A nemek viszonylatában nem meglepő az eredmény, hogy a nők sokoldalúbban, személyiségükkel sokkal intenzívebben vannak jelen az olvasmányélmény befogadási folyamatában.
Az sem új megállapítás, hogy a többet vagy sokat olvasók változatosabban élik meg olvasmányaikat. A tévézéssel összefüggésben fontos megállapítás – talán a felmérést rendelő ZDF-nek ebben nincs szerepe –, hogy nincs az olvasás és tévézés közt vagy-vagy viszony: más szóval a sok tévézés még nem jelenti, hogy az illető jelentősen kevesebbet olvas.
A felmérés négy olvasói típust körvonalazott (arányuk 100%-hoz viszonyítva):
lelkes kompenzáló olvasó (sokat olvas, „átéli mások életét”, az olvasás segíti tájékozódását az életben, olvasmányai révén sok új ismeretre tesz szert, érzelmileg jelen van az olvasmányvilágban, – főleg  a nők körében a fantáziát szabadjára engedik…): 16%,
„wellness-olvasó” (az olvasás jó kikapcsolódás és időtöltés, ki lehet mászni a hétköznapok világából, ritkán kapcsol közszolgálati tévére, mert az netán tanítaná is, szereti a fantasyt, a történelmi kaland- vagy szórakoztató regényt, mindegy, hol olvas – vonaton, strandon vagy épp fürdőkádban): 19%,
az információgyűjtő és szelektáló olvasó (számára az információ a lényeges, mert az életben el kíván igazodni, az érzelmi oldal nem felesleges, ám kevésbé meghatározó, kedveli a szak- vagy az adatokban gazdag kézikönyveket, a hobbyját segítő kiadványokat): 22%,
a visszafogott tájékozódást célzó olvasó (nem kíván olvasmányától sem változatos, sem mély élményt, inkább átlagosak az elvárások, kevesebbet olvas, mint a többi típus, nincsenek kifejezett szabadidős preferenciái, ide inkább idősebb évjáratú és kevésbé iskolázott férfiak tartoznak): 42%.

A nyomtatott média: adatok és olvasók (Média2008)

A német szövetségi kormány által kibocsátott médiajelentés megalapozására készített szakértői elemzés kiváló lehetőséget nyújt az utóbbi tíz év tendenciáinak feltárásához. Itt a terjedelmes anyagnak a nyomtatott műfajokra (napilap, népszerű lapok, szakfolyóiratok, könyvek) vonatkozó részét tömörítjük. (Az elemzés néhány vonatkozásban másként definiálja tárgyát, mint más intézmények, – néhány helyen erre kitérünk.)
Általánosságban az elmúlt tíz év a nyomtatott kiadványok – a Gutenberg-galaxis – eredményes, bár egyre komolyabb feszültségekkel számoló továbbélését hozta. Magyarán: stabil vagy épp növekvő kínálat a címek vonatkozásában, fogyó (eladott) példányszám, lényegében nem növekvő összbevétel, ezen belül lassan csökkenő hirdetési bevételek, – s közben az olvasóközönség csökkenése, különösen az ifjabb nemzedékek körében.
Időszaki kiadványok:
a széles publikum inkább szórakozási igényeit szolgáló időszaki kiadványok száma (kerekítve mindenütt) 800-ról 900-ra nőtt, a terjesztésre szánt példányszám 142-ről 135 millióra, ehhez képest az eladott példányszám pedig 126-ról 118 millióra csökkent,
A profi kiadók által előállított szakfolyóiratok száma lényegében változatlan maradt 1100-zal, a terjesztésre szánt példányszám 26-ról 23,5 millióra, a realizált példányszám pedig 17-ről 13 millióra csökkent.
A széles publikumnak szánt lapok terjedelmének negyede hirdetés (korábban csaknem egyharmad volt, – ezen belül a színes hirdetések aránya a korábbi kétharmadról négyötödre emelkedett). Érdekes piacbővítési tendencia, mikor a kiadó egy sikeresnek bizonyuló képeslapot a célzott piaci szegmensnek (tinédzserek, szinglik stb.) szánt hasonlókkal egészít ki, ami az egy lapra jutó átlagos példányszámot csökkenti ugyan, de sok esetben e megoldással újabb vásárlókat vonz.
A szakfolyóiratokról egy szélesebb merítésű elemzés nagyobb számot, közel 3900-at közöl (számuk hat év alatt közel 150-nek nőtt), miközben a bevétel stagnált (2 milliárd euró), s ebből 50% fölött (!) részesednek a hirdetések.
Könyvek:
tíz év alatt 78-ról 95 ezerre, bő egyötöddel nőtt a választék (ezzel Európában az Egyesült Királyság után a második),
különösen emelkedett az első kiadások száma (58-ról 81 ezerre, kétötöddel),
a forgalmazás értékei szerint első helyen tartalom szerint szépirodalom áll (a bevételek egyharmadát adták, második helyen a szakkönyvek szerepelnek 18, míg harmadik az ifjúsági és gyermekirodalom 13%-kal),
a német könyvkiadásban 2700 kiadó termékei látnak napvilágot, közülük közel 600 egészen kis kiadó (50 ezer eurós évi érték alatt), míg 460 kiadó termelési értéke haladja meg az évi 1 millió eurós szintet (ebből 28 kiadó a mamut méretet, 50 millió eurós vagy a fölötti értéket képviseli, – vagyis 4-5 ilyen nagykiadó akkora értéket produkál, mint az egész magyar könyvkiadás).
a könyvek külkereskedelme évi 3–3,3 milliárd eurós nagyságrendet ér el, ebből mintegy egyharmad a behozatal, s kétharmad a kivitel részesedése.
Olvasás, olvasók:
a napilapok olvasói tábora 1996-2007 közt 81-ről 73%-ra csökkent (ezen belül az 50 alatti nemzedékeknél a százalékos csökkenés kétszámjegyű, 50 fölött 5-6%),
más vizsgálatok szerint a tényleges napi hírlapolvasás a társadalom 70%-ról 50% körülire csökkent, a 14-19 éves korosztálynál pedig ma épp csak meghaladja az egynegyedet (1990-ben még 49%),
arra a kérdésre, hogy a négy fő média (napilap, internet, rádió, tévé) közül melyikről mondanának le legkevésbé, a tévé 44%-kal vezet, utána a rádió (26%) és az internet (16%) következik, a sort a napilap zárja (12%),
időszaki kiadvány olvasására a lakosság átlagban napi 12 percet szán (40 év alatt átlag 7, fölötte átlag 15 perc), itt nincs a nemek közt különbség,
a könyvolvasás átlagos napi időkerete 1980-ban 22 perc volt, majd 1995-re 15 percre csökkent, azóta viszont (2005-ös adat) újra emelkedett s 25 percet tesz ki (ebben – meglepő módon – a fiatal, 20 év alatti korosztályok hozzájárulása számottevő),
az olvasás fragmentálódik (sokkal több részletben olvasnak el egy könyvet, kihagynak nem érdekes részleteket, párhuzamosan több könyvet olvasnak stb.), ez kezd hasonlítani a tévézési szokásokhoz.

Néhány összefoglaló megállapítás

A német olvasási és médiahasználati adatok egyértelműen az olvasás világának (újabb) jelentős átalakulását. Úgy is mondhatnánk: az egyre fokozódó versenyben a hagyományos nyomtatott hordozó mind nehezebb helyzetbe kerül. Lehet ezt optimistább hangon is formulázni: a németek beléptek az információs társadalomba, az új eszközök osztatlan vonzerőt fejtenek ki, s ebben, persze, élen a fiatalok állnak.
Az olvasás Németföldön jelentős lökést kapott a reformáció által: ismeretes, hogy Luther a Biblia anyanyelvű olvasására hívta fel honfitársait, míg a német városokat iskola- és könyvtáralapításra.
Az olvasás úgy kétszáz éve jelentősen átalakult a szépirodalom, majd a sajtó térhódításával: az addigi egy- (esetleg pár-) könyves olvasóból sokat fogyasztó fejlődött ki. Ma talán még nagyobb átalakulás bontakozik ki. A legkülönfélébb médiák ebben versenytársak és potenciális szövetségesek.
Az olvasás képességét, készségét a német társadalmi elit, beleértve a kormányzati köröket – tartományi és szövetségi szinten egyaránt – igen magasra értékeli. Komoly erőfeszítések kezdődtek – a közepes német PISA-eredményeket látva –, hogy a jövő német generációi a világversenyben jobban helytálljanak. S ebben világosan látják az olvasási kompetencia meghatározó szerepét, sőt tenni is hajlandók ennek erősítése érdekében. A számszerű és összehasonlítható eredményeken túl talán ez az általánosabb és hosszabb távon is komolyan veendő következtetés lehet különösen fontos számunkra.

Jegyzetek

PÉTERFI Rita: Az olvasás-szövegértésről két nemzetközi vizsgálat kapcsán. A PIRLS- és a PISA-vizsgálat magyar vonatkozásai. – Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2008. 17. évf. 5. sz. 16–24.
BALÁZSI Ildikó – BALKÁNYI Péter: A PIRLS- és a PISA-vizsgálat eredményeinek összehasonlítása. = Új Pedagógiai Szemle 2008. 58. évf. 4. sz. 3–11. old.
NAGY Attila: Észak-Európa vagy Balkán? Tájékozódási irányok olvasáskultúránk számára a PISA 2006 ürügyén. = Könyvtári Figyelő 2008. 54. évf. 2. sz. 222-233. p. ; Uő.: Tájkép csata előtt (PISA 2006 magyar szemmel) = Könyv és Nevelés, 2008. 10. évf. 1. sz. 47–53. p.