A könyvtári szakfelügyeletről : tájékoztató a 2002–2008 közötti szakfelügyeleti vizsgálatok eredményeiről / [szerk. Richlich Ilona]. – [Budapest] : KI, [2009]. – 171 p. (A könyvtári rendszer stratégiai fejlesztése, ISSN 1589-6859 ; 4)
ISBN 978-963-201-635-1

Hiánypótló összeállítást adott ki nemrégiben a Könyvtári Intézet a könyvtári szakfelügyeletről. A füzet az Oktatási és Kulturális Minisztérium megbízásából A könyvtári rendszer stratégiai fejlesztése sorozat negyedik köteteként jelent meg, és a 2002–2008 közötti szakfelügyeleti vizsgálatok eredményéről számol be.
A szakfelügyeleti tevékenység a rendszerváltást követő időszakban mélypontra került, egy időben számos korábban jól működő, a könyvtári rendszert alkotó hálózati központ megszüntetésével.
A könyvtári törvény (1997. CXL trv.) és a követő jogszabályok a könyvtári szolgáltatási rendszer működésének átfogó kereteit rögzítik, de a részleteket nem szabályozzák. Ezt a hiányt igyekszik pótolni és megvalósítani a könyvtári szakfelügyelet.
A kulturális miniszter a könyvtári tevékenység fejlesztése, a szakmai munka színvonalának emelése érdekében könyvtári szakfelügyeletet működtet. Szabályozza a könyvtárak szakmai működését, a szakmai követelményeket és normatívákat, a szakfelügyelet rendjét, az országos könyvtári szakértői névjegyzéket és a szakértői működéssel kapcsolatos kérdéseket.A széles körben elterjedt TQM – az átfogó minőségelvű irányítás módszere – a minőség eléréséhez szükséges tennivalókat foglalja magában. A társadalmi elvárásoknak való megfelelés a könyvtárakat arra sarkallja, hogy a TQM alapelvei szerint a könyvtári tevékenységeket folyamatosan javítsák, tökéletesítsék. A könyvtári terület stratégiai céljainak elérése érdekében szükségessé vált egy minőségelvű, minőségalapú szakfelügyelet kialakítása és működtetése.
A más-más feladatokat ellátó könyvtárak törekvése arra irányul, hogy a különböző formátumokban megjelentetett sokféle információt minél szélesebb körben, minél pontosabban és gyorsabban eljuttassák a felhasználókhoz. Ahhoz, hogy ezt a tevékenységet hatékonyan lássák el a könyvtári munkát és az információs infrastruktúra fejlesztését támogató fenntartókra és korszerű minőségszemléletre van szükségük.
A minőségirányítási rendszer és a minőségelvű vezetésre való törekvés is alátámasztja a szakfelügyeleti munka létjogosultságát.
A szakfelügyelet szerepe és jelentősége abban nyilvánul meg, hogy lehetővé teszi a könyvtárak minőségi értékelését, felhívja a figyelmet a hiányosságokra, rámutat az erősségekre, a veszélyekre (SWOT analízis), a megoldandó feladatokra.
Az érdekérvényesítő, minőségi szemléleten alapuló szakfelügyeleti vizsgálat eljárása során lehetőség nyílik a felmerülő szakmai problémák megoldására, a meglévő adottságok jobb kihasználására, a szükséges változtatások kidolgozására.
A szakfelügyeleti jelentés megfogalmazza a fenntartók számára azokat a tennivalókat, amelyek szükségesek a könyvtárak megfelelő színvonalú működéséhez, tehát ráirányítja a könyvtárra a fenntartó figyelmét és kötelezi a hiányosságok pótlására.
Iránymutató, hiszen az elvégzett vizsgálati eredmények alapján – mivel a TQM alapelveire épül – a jogalkalmazás és egy-egy könyvtári terület vizsgálatával, a támogatások szakmai felhasználásának ellenőrzésével javaslatot, megoldási lehetőségeket dolgoz ki a könyvtári szolgáltatások fejlesztésére, a munka színvonalának emelésére, meghatározva a stratégiák és koncepciók, a korszerűsítés és fejlesztés, a minőségi vezetés követendő irányait.
Jelentőségét az adja, hogy a vizsgálati eljárások értékelése alapján a teljes könyvtári rendszer működésének fejlesztését támogatja.
A 14/2001. (VII.5.) NKÖM rendelet a könyvtári szakfelügyelet feladatát, működését, a szakfelügyelői megbízás feltételeit írja elő. Kiterjed a nyilvános könyvtárakra és azok fenntartóira, valamint a nem nyilvános könyvtárakra, és az azokat működtető szervezetekre.
A kiadvány részletesen és differenciáltan tárgyalja a szakfelügyeleti tevékenység tartalmi és személyi feltételeit, a különböző könyvtártípusok szakfelügyeleti ellenőrzésének és vizsgálatának lépéseit, szemléltető kérdőívek, demonstratív adatok egészítik ki a kötetet, példákkal is illusztrálva a leírtakat. A könyv tartalmilag kiegészíti, pontosítja, részletezi az eddig megjelent számos, a könyvtári szakfelügyeletről szóló folyóiratcikk anyagát.
A könyv felépítése, szerkezete logikus, a szerzők neves szakemberek: Skaliczki Judit, Kopcsay Ágnes, Zalainé Kovács Éva, Tőzsér Istvánné Géczi Andrea, Horváth József, Ásványi Ilona, Huszár Ernőné, Püski Anikó, Dömsödy Andrea, Ládi László, Fehér Miklós.
Jó, ha tudjuk, hogyan képviseljük érdekeinket, és minden könyvtárvezetőnek ismernie kell(ene) az érdekérvényesítés lehetőségeit és az érdekvédelem eszköztárát.
Véleményem szerint ez a könyv olyan segédeszköz, amely nem hiányozhat a szakkönyveink közül. Segítséget nyújt abban is, hogy a minőségre összpontosító szemlélet és a marketingpolitika révén a könyvtárak jobb társadalmi elismertségét eredményezze.
Összegezve: a szakfelügyeleti vizsgálatok és a folyamatos (ön)értékelések során többek között választ kapunk azokra az alapkérdésekre, hogy a könyvtárak tevékenysége megfelel-e az elvárásoknak, és hogy a fenntartó teljesítette-e a vállalt kötelezettségeit.
Konklúzió: az egységes jogalkotás, a jogszabá­lyok és előírások ismerete, betartása, a könyvtári szolgáltatások iránti igények felmérését követő fejlesztések, a minőség eléréséhez szükséges tennivalók (felhasználóorientált, eszközorientált, humánorientált célok), megvalósítása végső soron az állampolgárok érdekeinek érvényesítését segítik elő.
A könyvtárak heterogenitása, a rendszer komplexitása, a jogalkalmazás hiánya, az esetleges anomáliák, a könyvtári munkát befolyásoló önkényes döntések problémát jelenthetnek a vizsgálat során. Ezért fontos, hogy a szakfelügyelők kiválasztásánál minden esetben körültekintően járjanak el. Az átfogó és a célzott vizsgálatok eredményessége függ a szakfelügyelő szakismeretétől, a vizsgált területen szerzett tapasztalataitól, jártasságától.
2003-ban a Könyvtári Levelező/lap hasábjain már arról értesültünk, hogy 2002–2003-ban több mint 700 szakfelügyeleti vizsgálat zajlott le, mely a nyilvános és a nem nyilvános könyvtárakat egyaránt érintette. Az elmúlt hét év alatt ez a szám megsokszorozódott.
A könyvtári rendszer talán legkiszolgáltatottabb tagjai az ún. nem nyilvános kiskönyvtárak. A rendszerváltást követően a decentralizáltság, a szakmai irányítás és felügyelet hiánya, a restriktív gazdaságpolitika tovább rontott helyzetükön. Ennek következtében magukra maradtak, önállóságra kényszerültek. Működésük a fenntartó támogatásától függ, érdekképviseletük nincs. Juttatásaikat, kedvezményeiket egyedi harc során kell kivívniuk.
A szakfelügyeleti vizsgálatok ezért nagy jelentőséggel bírnak a nem nyilvános könyvtárak esetében is, mert biztonságot, lehetőséget, szakmai támogatást és esélyt nyújtanak a fejlődés, a fejlesztés, a szolgáltatások és az anyagi támogatás mértékének elbírálásában.
Úgy gondolom, hasznos lenne a sorozatot kiegészíteni egy olyan füzettel, amely a kizárólag a nem nyilvános könyvtárakra vonatkozó szakfelügyeleti vizsgálati eredményekre helyezné a hangsúlyt, és útmutatásaival, iránymutató részletező anyagával segítené a különböző könyvtártípusokban szolgálatot teljesítő könyvtárvezetők, könyvtárosok munkáját.