Könyvtár és társadalom vonzásában : köszöntőkönyv dr. Tóth Gyula 70. születésnapjára / [szerk. Czövek Zoltán, Koltay Tibor, Pálvölgyi Mihály]. – Szombathely : Savaria Univ. Press, 2008. – 220 p. – (Tanulmányok a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék műhelyéből
; 1.)
ISBN 978-963-9882-03-4
 
A tudományos közéletből származik a dokumentumok sajátos típusának megnevezésére szolgáló német eredetű „Festschrift” elnevezés. Azokat a köteteket nevezik így a 19. század óta, amelyeket egy-egy iskolateremtő jeles tudós tiszteletére állítanak össze tanítványai, tisztelői az ünnepelt életének, működésének jeles évfordulóihoz kapcsolódva, de nem ritkán már az életút lezárulta után. A „Festschrift” mint kiadványtípus a magyar tudományos életben is nagy múltra tekint vissza, azonban szakmánk jeles személyeiről a korábbi évtizedekben alig-alig láttak napvilágot ilyen jellegű könyvek. Hegyközi Ilona kitűnő összeállításában, a Könyvtárosok kézikönyve 5. kötetében 2003-ban közreadott Kalauz a könyvtár- és tájékoztatástudományi szakirodalomhoz című segédletében tíz olyan pályatársunkról (Berlász Jenő, Dányi Dezső, Fitz József, Fülöp Géza, Kovács Máté, Kováts Zoltán, Péter László, Petrik Géza, Rózsa György, Szentmihályi János) tud, akiről emlékkötet készült. A műfaj népszerűségét, egyfajta reneszánszát jelzi, hogy ez a tiszteletreméltó névsor az elmúlt néhány évből jelentősen bővíthető, e sorok írójának emlékei (vagyis nem bibliográfiai kutatáson alapuló és így lehet, hogy hiányos ismeretei) szerint a kö­zelmúltban Bakonyi Géza (2008), Borsa Gedeon (2003), Csapodi Csaba  (2002), Csűry István (2001), Hajdu Géza (2007), Kovács Máté (2007)  – a professzorról ez már a harmadik kötet volt – és  Szabó Sándor (2005) köszöntésére, illetve emlékére jelentek meg méltó és tartalmas összeállítások.
Szakmánk ezen emblematikus képviselőinek köre Tóth Gyula személyében újabb celebritással bővült. (A félreértések elkerülése végett, mielőtt valaki arra gondolna, hogy Tóth Gyulát  lezseren „celeb”-ezem: igen, annak tartom – a szó eredeti értelmében. Ugyanis természetesen a latinból az angolba  ’celebrity’ alakban bekerült fogalomról van szó, és ebből rövidült napjaink hazai tömegkultúrájában a meglehetősen sajátos konnotációjú ’celeb’. Klasszikus, lúgozatlan jelentésében előfordul már Szenci Molnár Albert 1604-es szótárában, a ’celebritas” kifejezés mellett az olvasható: ’ditsérdi, hírnév’, és hasonlóan szerepel 1767-ben Pápai Páriz Ferenc munkájának Bod Péter általi átdolgozásában: ’nagy embereknek öszvegyűlések’, ’hír név’. Sokszor használta egyébként Jókai is ’előkelő személyiség’ jelentésben a Jókai-szótár tanúsága szerint.)
Tóth Gyula tehát celebritás, vagyis szakmánk hírneves, előkelő személyisége immár évtizedek óta. 2008-ban töltötte be hetvenedik életévét és a nevezetes évforduló alkalmából egykori munkahelye, a ma Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja Könyvtár- és Információtudományi Tanszéke néven működő szombathelyi képzőhely munkatársai, egykori tanítványai, tisztelői és barátai állították össze a Könyvtár és társadalom vonzásában. Köszöntőkönyv dr. Tóth Gyula 70. születésnapjára című kötetet.
A Festschrift – vagy a gyűjtemény szerkesztőinek szellemes és találó elnevezésével Köszöntőkönyv – írásai a műfaj klasszikus elveinek megfelelően sorakoznak öt részben. Az első a Köszöntők – az ünnepelt munkásságáról, ezt követi A könyvtáros és információs szakemberképzés helyzete és távlatai; a harmadik a Komplex könyvtári kutatások, fejlesztések címet viseli, a negyedik egység Iskolai könyvtárak, fiatalok olvasása, művelődése elnevezés alatt közöl  dolgozatokat, míg az utolsó részben a Könyv és könyvtártörténeti kutatások olvashatók. Vagyis a laudációkat követő négy szerkezeti rész Tóth Gyula szakmai és oktatói munkásságának súlyponti területeiről ad számot új kutatási eredményekben, nem egyszer az ünnepelt tudományos munkásságára mint megkerülhetetlen kiindulási alapra építve.
Az első rész négy köszöntőjéből (Pálvölgyi Mihály és Murányi Péter közösen jegyzett írásából, valamint Szabó Sándor, Katsányi Sándor és Peter Vodosek, a stuttgarti társintézmény oktatója laudációjából) kirajzolódik Tóth Gyula oktatói, kutatói tudományszervezői és emberi portréja. Szombathely úgy és azért válhatott a magyar könyvtárosképzés egyik meghatározó intézményévé, mert a tanszéket évtizedeken át vezető ünnepelt mind a maga, mind munkatársai oktatói munkásságában következetesen ragaszkodott két princípiumhoz. Az egyik alapelv annak felismerése és megvalósítása volt, hogy a magas színvonalú képzés fedezetét a tudományos elméleti munkásság és a szakma gyakorlati tudnivalóinak szintézise jelenti, vagyis – más szavakkal megfogalmazva – az oktatónak egyszerre kell képviselni az elméletet, de nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a hallgatók gyakorlati pályán fognak tevékenykedni és az elmélet gyakorlati alkalmazásának bemutatása sem lehet idegen a tanároktól. Ez csak állandó megújulással, a könyvtári világ mozgásának figyelemmel kísérésével, a kutatómunkával érhető el és azzal, hogy az oktató a szakmai közéletből is tevékenyen vegye ki részét. De mindezek csak akkor válnak valóban magas színvonalú oktatássá és hivatásszeretetet is közvetítő képzéssé, ha nem nélkülözik az etikai vonatkozásokat sem.  A Tóth Gyula munkásságát átható és meghatározó második alapelv éppen ez az erkölcsi törvény, annak a tételnek felismerése és a hallgatóknak átadása, hogy a könyvtárnak és az intézményt működtető könyvtárosnak a gondolatok, az ismeretek szabad és minden korlátozástól mentes áramlását kell szolgálnia. Ahogy Katsányi Sándor levélformájú laudációjában az ünnepelt egyik, Szabó Ervinről írt tanulmánya kapcsán szép szavakkal megfogalmazza: „…e kérdésben már korai írásodban is a gondolat szabadságának, a kutatás szabadságának, az erkölcsnek alapértékeiből indultál ki, szembeszállva a manipulációt megengedő nézetekkel, bármilyen szakmai tekintélyek képviselték azokat.”
Az első rész nélkülözhetetlen összeállítása Prejczer Paula munkája, Tóth Gyula szakirodalmi munkásságának bibliográfiája. Közel 200 kötet, tanulmány, cikk szerzőjeként vált ismertté; első, nyomtatásban megjelent írása 1959-ben volt olvasható, és mintegy előre jelezte írója későbbi szakmai életútját. Mit olvas az ifjúság? volt a címe  a Vas népében napvilágot látott közleménynek, és a szombathelyi Megyei Könyvtárban szerzett megfigyeléseiről, tapasztalatairól számolt be. Publikációi egy része az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó módszertani cikk, tanulmány, beszámoló; fontos csoportot képeznek a könyvtárpolitikai, könyvtárügyi kérdéseket  friss szemlélettel és nagy szakmai erudícióval tárgyaló dolgozatok, Tóth Gyula szakmai pályafutásának megkerülhetetlen területe az iskolai könyvtárügy elméleti és történeti kérdéseinek beható vizsgálata, és számos alapvető, kifejezetten történeti tárgyú közleménye is napvilágot látott.
A tomus következő részei ezekkel a területekkel foglalkozó tanulmányokat közölnek. A képzéshez kapcsolódó blokkban öt közlemény olvasható, közülük négy írás szerzője külföldi szakember, azoknak a képzőhelyeknek munkatársai, amelyekkel a szombathelyi tanszéknek szakmai kapcsolatai voltak és vannak. Ezek a személyes tapasztalatcserékben, közös kutatásokban és tantárgyfejlesztésekben egyaránt megnyilvánuló együttműködések régen kialakultak; még Tóth Gyula kezdeményezte őket és a nemzetközi kapcsolatok nem kis mértékben hozzájárultak a vasi képzés magas színvonalához.  Ragnar Audunson, az oslói egyetem professzora a könyvtár- és információtudományi képzés előtt álló kihívásokat veszi számba a digitalizáció és multikulturalizmus korában; Laif Kajberg a dániai könyvtár- és információtudományi főiskola oktatási programjait ismerteti; Maria Deissl-O’Meara az eisenstadti (kismartoni) információs képzésről osztja meg gondolatait; Ingeborg Simon, a stuttgarti főiskola oktatója a német egyetemi könyvtárak e-mailes tájékoztató tevékenységét ismerteti írásában.  Pálvölgyi Mihály és Murányi Péter dolgozata A tervezett szombathelyi mesterképzés kutatás-fejlesztési alapjait taglalja; azóta egyébként immár nemcsak terv az MA-képzés megindítása, hanem 2009 szeptemberétől valóság, mert – mint köztudott – 2008 őszén a tanszék is megkapta a mesterképzés indítására vonatkozó akkreditációt. Tóth Gyula 1973-ban lett az alakuló szombathelyi főiskolai képzés vezetője, 25 évig irányította az ottani munkát, és ezeknek az évtizedeknek meghatározó szerepük volt abban, hogy a vasi megyeszékhelyen működő képzőhely egyike annak a hat tanszéknek, amely jogot szerzett a BA-szintet követő mesterképzésre.
 A kötet következő szerkezeti egysége a Komplex könyvtári kutatások, fejlesztések című, melyben öt szerző tanulmánya kapott helyet. A dolgozatok aktuális kérdéseket járnak körül, és közös bennük az is, hogy az információfeldolgozás, információs technológia, valamint elektronikus tartalmak szolgáltatásainak különféle elméleti és gyakorlati kérdéseire fókuszálnak. Téglási Ágnes az Elektronikus Információ Szolgáltatás (EISZ) Magyarországon 2001-ben elinduló programját mutatja be; Pallósiné Toldi Márta írása azt a folyamatot ismerteti, amelynek részeként Vas megye közkönyvtárai a modern információs technológia szolgáltatására képes korszerű információs központokká válnak, illetve részben már váltak. Barki Katalin dolgozata – a szerző a 2007-ben az Év könyvtára kitüntetést elnyert Savaria Egyetemi Könyvtár, vagyis a volt Berzsenyi Dániel Főiskola Könyvtára vezetője – a megújult bibliotéka szerepét és feladatait tárgyalja a könyvtárosok képzésében. Ördögné Kovács Mónika az infokommunikációs eszközök felhasználásának egy lehetséges példáját elemzi az iskolai oktatásban. (A tanulmányban bemutatott eMapps.com projekt magyarországi koordináló intézménye a szombathelyi tanszék volt, és decemberben látott napvilágot a Játékok és mobil technológia a tanulásban című kötet, amely az Európai Unió egyik 2005–2008 közötti keretprogramja magyarországi megvalósulásának részletes bemutatása.) A blokk utolsó írásának szerzője Koltay Tibor, aki az ’információs műveltség’ fogalom jelentésváltozatait és tartalmi jellemzőit vizsgálja.
Az Iskolai könyvtárak, fiatalok olvasása, művelődése című egységben három tanulmány olvasható. Kovács Mária az iskolai könyvtárak elmúlt két évtizedben bekövetkezett szerep- és feladatváltásait elemzi; Bognárné Lovász Katalin azt a kérdést veszi górcső alá, hogy miként lehet a tudásmenedzsment elemeket az iskolai könyvtári munkába integrálni, Nagyváradi Enikő pedig német nyelvű közleményében Nagy Attila egyik művelődésszociológiai vizsgálatához kapcsolódva teszi közzé gondolatait a középiskolások olvasásáról.
A tomus utolsó tartalmi egységében három könyv- és könyvtártörténeti témájú dolgozat található. Nagy Éva a nyugat-dunántúli könyvnyomtatás 16–18. századi történetét mutatja be; Pogányné Rózsa Gabriella egy 17. századi angol szerző, John Durie 1650-ben napvilágot látott munkáját tárgyalja, melyben a szerző a könyvtárakról mai szemmel nézve is meglepően korszerű nézeteket vallott. Rétfalvi Gábor tanulmánya a hazai iskolai könyvtárosi szemléletmód változásait taglalja a dualizmus második korszakában.
Ismertetésemet azzal kezdtem, hogy Tóth Gyula szakmánk előkelő személyisége. A Czövek Zoltán, Koltay Tibor és Murányi Péter szerkesztette kötet méltó az ünnepelt pályánkban betöltött szerepéhez, eddigi munkásságához és köztiszteletnek örvendő életútjához. A tomus a szombathelyi tanszék tudományos munkásságáról számot adó új sorozat, a Tanulmányok a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék műhelyéből első darabja, így az ünnepelt személye szervesen kapcsolja össze a vasi könyvtárosképzés 2008-ig eltelt évtizedeit az MA-szint indulásával kezdődő új feladatokkal. Ezeknek az új kihívásoknak azonban Tóth Gyula remélhetően nem passzív szemlélője lesz, hanem tanácsaival aktívan közreműködik majd a képzés és szakmánk megújulásában. Szabó Sándor köszöntőjének záró szavaival fejezem be ismertetésemet, aki – úgy gondolom – az egész szakma nevében fogalmazta meg kívánságát: „Isten éltesse sokáig, hogy még sok-sok évet tölthessen családja és barátai körében, s még újabb és újabb tanulmányokkal, baráti tanácsokkal gazdagítsa szakmánkat!”