Jelen tanulmány egyrészt kapcsolódik a 2006 szeptemberében a Könyvtári Intézet kutatási és szervezetfejlesztési osztályán indult vizsgálathoz, amely a nem nyilvános könyvtárak helyzetével foglalkozott, másrészt szeretne – a statisztikai adatok elemzésén túl – képet adni a hazai kormányzati könyvtárak közül a minisztériumi szakkönyvtárakról.
A kormányzati könyvtárak – köztük a minisztériumi könyvtárak is – búvópatakként léteznek a mai magyar könyvtári rendszerben. A könyvtári szakirodalomban alulreprezentáltak, egyharmaduk nem szolgáltat rendszeresen statisztikai adatokat, nincs semmilyen szervezetük, fórumuk (vagy a Magyar Könyvtárosok Egyesületében szekciójuk), ahol az őket érintő szakmai kérdéseket megvitathatnák. Pedig hatékonyabbá tehetné e könyvtárak munkáját a tapasztalatok egymás közötti cseréje, és segítséget jelentene egy kormányzati könyvtári irányelv kidolgozása is (harmonizálva a kormány e-közigazgatás-stratégiájával). Talán ezzel az összeállítással sikerül ráirányítanunk az érintettek figyelmét a kormányzati könyvtárakra és a kormányzati információs szolgáltatásokra.

Definíciók

Az IFLA Kormányzati Könyvtárak Szekciója 2007 augusztusában jelentette meg irányelveit és bevált gyakorlatait a kormányzati könyvtárak számára (továbbiakban: Irányelv).1 Az Irányelv olyan kérdésekkel foglalkozott, mint például a kormányzati könyvtárak típusai, a felhasználók azonosítása és szükségleteik felmérése, gyűjteményfejlesztés, menedzsment, személy(zet)i és financiális kérdések, marketing, együttműködési lehetőségek stb.  Ezek az Irányelvek egyrészt a kormányzati hivatalnokoknak szeretnének segíteni, hogy felismerjék a kormányzati könyvtárak fontosságát, ezáltal a könyvtárak még inkább találkozhassanak elsősorban a köztisztviselők, a kormányzati szakemberek, de nem utolsó sorban persze a nagyközönség szükségleteivel is. Másrészt az Irányelv segítséget és tanácsot is ad a kormányzati könyvtárosoknak, miként tudják gazdagítani, fejleszteni gyűjteményüket és szolgáltatásaikat.
Az IFLA definíciója szerint kormányzati könyvtárnak nevezzük a kormányzat által alapított és fenntartott könyvtárakat, amelyeknek a célközönsége a kormányzat munkatársai, de hangsúlyozzák, hogy az általuk kiszolgált közönség szélesebb, mint a kormányzati munkában foglalkoztatottak köre.
Az MSZ EN ISO 2789:2003 szabvány szerint kormányzati könyvtár, „amelyet valamely kormányzati (önkormányzati) szolgálat, szervezet vagy ügynökség (hivatal), vagy a parlament kiszolgálására tartanak fenn, beleértve a nemzetközi, nemzeti és helyi (regionális) kormányzati szerveket”.2
A montesquieau-i hatalommegosztási elv3 alapján az IFLA a kormányzati könyvtárakat három típusba sorolja:
a törvényhozó hatalom könyvtárai (pl. kongresszusi vagy parlamenti könyvtárak);
a végrehajtó hatalom könyvtárai (pl. minisztériumok könyvtárai, követségi könyvtárak, rendvédelmi szervek könyvtárai stb.);
a bírói hatalom könyvtárai (pl. Legfelsőbb Bíróság könyvtára, más bírósági könyvtárak).

A vizsgált könyvtárak köre

Az IFLA tipológiájához igazodva, a végrehajtó hatalom könyvtárai közül a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és tíz minisztérium4 összesen tizenhárom szakkönyvtárát vizsgáltam. E könyvtárak többsége minisztérium vagy minisztériumi háttérintézmény fenntartásában, jellemzően zárt  rendszerben működnek. Kivételt képeznek – vagyis nyilvánosak – a következő könyvtárak: Országos Egészségügyi Információs Központ és Könyvtár [továbbiakban: Medinfo] jogutódja, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Egészségpolitikai Szakkönyvtár [továbbiakban: ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtár]5 és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM).6 Mindkét intézmény egyben országos szakkönyvtár is. Ugyancsak nyilvános, de nem tartozik az országos szakkönyvtárak közé a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtára.
A fenntieken kívül a zárt kormányzati szakkönyvtárak is részei a közigazgatási információs rendszernek, a nemzeti könyvtári rendszernek, és mind az európai, mind a globális, világméretű (könyvtári) információs rendszernek. Ezért is kulcsfontosságúnak tartom, hogy a minisztériumi könyvtárak egymással is, ill. más szakterületi könyvtárral is szorosabb együttműködésre lépjenek. (A kormányzati szakkönyvtárak közötti együttműködés lehetőségeit Földi Józsefné, a Pénzügyminisztérium Könyvtárának vezetője 2000. évi7, ill. a szerző 2001. évi8 szakdolgozata tárgyalta részletesebben.)
A napjainkat jellemző dinamikusan változó intézményi (és persze technológiai) környezetben a minisztériumi szakkönyvtárak és könyvtárosok kénytelenek folyamatosan újra definiálni helyüket és szerepüket. Legutóbb, 2008 áprilisában a miniszterelnök ismét átalakította kormányát, ezért célszerűnek tartom felsorolni azokat a minisztériumi könyvtárakat, amelyekre a jelenlegi vizsgálódásom kiterjedt. Nevezetesen:
Egészségügyi Minisztérium (Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet Egészségpolitikai Szakkönyvtár),
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szakkönyvtár,
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Könyvtára,
Honvédelmi Minisztérium (MH Támogató Dandár 1. Üzemeltető Osztály Katonai Kézi Könyvtár),
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Könyvtára,
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (Vízügyi és Környezetvédelmi  Központi Igazgatóság Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár és a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár),
Külügyminisztérium Könyvtára,
Oktatási és Kulturális Minisztérium (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum),
Pénzügyminisztérium Könyvtára,
Szociális és Munkaügyi Minisztérium (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Központi Könyvtár és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Felnőttképzési Szakkönyvtár9),
Miniszterelnöki Hivatal Könyvtár és Dokumentáció.A felsorolt minisztériumi (vagy háttérintézményi) könyvtárak közül a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Könyvtára – jelenleg Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Könyvtára – tulajdonképpen csak papírforma szerint létezik a minisztérium ún. Kommunikációs Főosztály operatív feladatai között, de nincs(enek) szakképzett könyvtárosa(i), s a reprezentatív könyvtárterem sajtótájékoztatók színhelyéül és díszletéül szolgál. A könyvtár 2005 óta már nem szolgáltat statisztikai adatokat sem.
Ezek a gyűjtemények szervezetileg általában az adott minisztérium kommunikációs vagy a humánpolitikai főosztályhoz tartoznak, de a folyamatos átalakulásban lévő intézményi környezet következtében ez is gyakran változik. A szervezeti struktúra mellett a felettes személyek is sűrűn változnak, nagy a fluktuáció, ezáltal legtöbbször változik az elvárás is a könyvtárral szemben. Ami sajnálatos módon a sok változás közepette állandónak tekinthető, az a könyvtárról megfogalmazott prekoncepciók, mint: pl. „minek a könyvtár, amikor az interneten mindent megtalálni” vagy „aki a könyvtárba jár, az nem eléggé leterhelt”(hiszen jut ideje olvasgatni) stb.
Többek között ezért lenne fontos e szakkönyvtárak társadalmi és gazdasági szerepének tudatosítása és szolgáltatásainak megismertetése, és nemcsak a fenntartóval, hanem az érdeklődő nagyközönséggel is. Az „önmegmutatás” jól megtervezett marketing nélkül nem valósítható meg. Napjainkban az egyik leghatékonyabb reklám: az informatív honlap. A vizsgált 13 szakkönyvtárból hat érhető el a minisztériumi háttérintézmény honlapjáról, ill. rendelkezik önálló honlappal. Az ügyfélközpontú közigazgatás kialakításával párhuzamosan elengedhetetlen, hogy a többi hét minisztériumi könyvtár is kilépjen az intranetről az internetre!

Gyűjtőkör

A minisztériumi könyvtárak fontos szerepet játszottak és játszanak a tudományos és a hivatali munka közvetlen segítésében. Fő feladatuk a kormányzat munkájának támogatása. A könyvtárak gyűjtőköre szakterületenként oszlik meg, de kialakultak bizonyos átfedések is (pl. a vezetés- és szervezéstudomány, a pénzügy, az interdiszciplináris területek esetében). Fontos kiemelni, hogy e könyvtárak gyűjteménye egyedülálló, gondoljunk például az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtár egészségpolitikai gyűjteményére és az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), az Európai Unió egészségüggyel, és a Kábítószerrel foglalkozó különgyűjteményeire; az MH Támogató Dandár 1. Üzemeltető Osztály Katonai Kézikönyvtár hadtudományi gyűjteményére; a VKKI Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár és a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár környezetvédelmi, vízgazdálkodási, madár- és természetvédelmi gyűjteményeire; a Külügyminisztérium Könyvtárának a politikatudományt, a diplomáciát, a nemzetközi kapcsolatokat és az egyes országok külpolitikáját felölelő gyűjteményére; a Pénzügyminisztérium Könyvtárának pénzügyi és számviteli gyűjteményére vagy az NSzFI Felnőttképzési Szakkönyvtárának felnőttképzéssel, foglalkoztatáspolitikával, munkaüggyel, humánpolitikával gazdag gyűjteményére.
A minisztériumi könyvtárak szolgáltatásai:
Mindegyik könyvtárra jellemző: helyben használat, kölcsönzés, fénymásolás, irodalomkutatás, témafigyelés, (online) referensz, internethasználat10, elektronikus katalógus11
Bizonyos könyvtárakra jellemző: könyvtárközi kölcsönzés, fordítás, sajtószemle, szakfolyóiratok tartalomjegyzékének és cikkeinek szolgáltatása, adatbázis-építés, adatbázisok használatának segítése, hírlevél szolgáltatás (pl. az új szerzeményekről, jogszabályváltozásokról)12
Szolgáltatásaikat a könyvtáraknak össze kell hangolniuk a fenntartó terveivel, igényeivel, és közben folyamatosan fejleszteniük is kell, hogy minél jobban és gyorsabban ki tudják ezeket az igényeket elégíteni. A fenntartóknak  pedig érdeke (a kormányzati információs stratégiai alapelveket követve), hogy az elektronikus kormányzat megteremtését elősegítendő, az e könyvtárakban felhalmozott információt és tudást kamatoztassák és a nagyközönség szolgálatába bocsássák, elősegítve a tudás alapú társadalom fejlődését.

Statisztika

Mivel a jövő nem más, mint a múltból kiinduló jelen továbbgondolása, ezért következzen néhány, a minisztériumi könyvtárakat jellemző statisztikai adat.
Az adatszolgáltatók száma ebből a körből évről évre változik,  amely az egyes könyvtárak szervezeti változásaival, összevonásokkal magyarázható E tanulmány előzményét jelentő vizsgálódásunknak köszönhetően 2007-ben már két olyan minisztériumi szakkönyvtár is adatszolgáltató lett, amely eddig nem. Az adatszolgáltatási kötelezettség a kormányzati szakkönyvtárakra is vonatkozik az 1997. évi CXL. tv. és az évente megjelenő statisztikai kormányrendelet értelmében, amely az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program módosított és új adatgyűjtéseiről szól.
A bemutatásra kerülő táblázatokban a három nyilvános (közte a két országos szakkönyvtár) adatait és a többi nem nyilvános minisztériumi szakkönyvtári adatokat közös táblázatban szerepeltettem, de a két országos szakkönyvtár adatait elkülönítve is megadtam, hogy a zárt szakkönyvtárakra jellemző mutatók is jól láthatók legyenek

 

 
A heti nyitva tartási órák száma megfelelő, a könyvtárak harmadában heti 40 órás vagy ennél hosszabb szolgáltatási idővel.13 Megállapítható, hogy az utóbbi öt évben az egyes könyvtárak nyitva tartási ideje nem sokat változott. Bár e könyvtárak nyitva tartása – érthetően – a hivatali időhöz igazodik, érdemes lenne időnként felmérni, hogy a könyvtárhasználók mennyire elégedettek vele, és ha szükséges, módosítani kellene a nyitva tartást.

 

 

 

A szakkönyvtárak éves állománygyarapodása 2006-ig folyamatosan, 2007-ben pedig drasztikusan, 55%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan az éves állománygyarapításra fordított összeg  25%-kal, a helyben lévő állomány nagysága pedig 20%-kal csökkent. 2003-ban két, 2007-ben pedig egy szakkönyvtárnak nem volt költségvetése, így állományuk csak tiszteletpéldányokkal gyarapodhatott. Az éves állománygyarapodás mértéke az OFI-OPKM-ben évek óta a legnagyobb, és bár azt hihetnénk, hogy ehhez a könyvtár gyarapításra fordított összege – mint országos szakkönyvtáré – messze a legmagasabb, de az utóbbi két évben ez még sincs így. A dokumentumokat a könyvtárak kétharmada önállóan, a többiek a központi beszerző szervezeten, az ún. Központi Szolgáltatási Főigazgatóságon (KSZF) keresztül szerzik be.

 

 A szakkönyvtárak helyiségeiben a használók rendelkezésére álló számítógépek száma 2003-ról 2004-re a negyedére csökkent, amely az OPKM gépparkjának amortizációjával és selejtezésével, továbbá a Medinfo és jogutódja, az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtár “összeköltözésével” magyarázható. A könyvtárak számítógép-ellátottsága átlagosan megfelelő, az internet-hozzáféréssel rendelkező gépek aránya  85–90%. Sajnos meg kell jegyezni, hogy 2007-ben is még három olyan minisztériumi könyvtárt találunk, ahol csak egy internetes számítógép állt a használók rendelkezésére. Nem okoz meglepetést, hogy a legtöbb számítógéppel és internet-hozzáféréssel, mint nyilvános országos szakkönyvtárak, az OFI-OPKM és a Medinfo jogutódja, az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtár rendelkezik.

2003–2004 között 17%-kal csökkent e szakkönyvtárak összlétszáma, de a felső- és középfokú könyvtáros szakképesítésűek aránya változatlan maradt. Az összlétszám enyhe növekedése mellett 2005–2006 között a könyvtáros szakképesítésűek aránya 10%-kal csökkent e könyvtárakban, majd 2007-re az összlétszám 11%-os csökkenésével párhuzamosan a könyvtáros szakképesítésűek aránya 17%-kal emelkedett. Leszámítva az OFI-OPKM-et és az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtárát, ahol összesen 61, ill. 14 főt alkalmaznak14, a többi minisztériumi szakkönyvtárban átlagosan 3 főt foglalkoztatnak, melyből 2 fő felső- vagy középfokú könyvtáros szakképesítésű. Hangsúlyozom még egyszer, hogy átlagosan, hiszen a skála egyik végén találjuk a Külügyminisztérium Könyvtárát, ahol mind a 4 főfoglalkozású alkalmazott felsőfokú könyvtáros végzettségű, a skála másik végén pedig olyan egyszemélyes könyvtárat találunk, ahol a könyvtárosnak nincs szakképesítése.

 

 

A regisztrált használók száma 2005-től növekvő tendenciájú, bár 2007-ben kissé csökkent, ugyanakkor a folyamatosan növekvő összes könyvtárhasználat (a személyes- és távhasználatok) száma 52%-kal emelkedett. 2005-ben az összes vizsgált könyvtár esetében (főleg a 2 országos szakkönyvtárnak köszönhetően) a könyvtárhasználatok kiugróan, 140%-kal emelkedtek, ebből a távhasználat 24%-kal. 2007-ben a többi minisztériumi könyvtárban is megugrik a használatok száma. Míg az összes vizsgált könyvtár vonatkozásában (főleg a 2 országos szakkönyvtár miatt) a kölcsönzött dokumentumok száma 2004-ben 22%-kal emelkedett, majd innentől kezdve évről-évre markáns, átlagosan évi 20%-os csökkenés figyelhető meg, addig a többi minisztériumi szakkönyvtárban 2004-ben a felére csökkent a kölcsönzött dokumentumok száma, majd évről-évre kissé emelkedik a számuk. Tehát összességében megállapíthatjuk, hogy az utóbbi három évben – a külföldi és a hazai könyvtárhasználati tendenciával megegyezően – a távhasználatok teszik ki a minisztériumi könyvtárak használatának több, mint 80%-át, ezzel párhuzamosan a kölcsönzött dokumentumok száma majdnem a felére csökkent. Ha a 2 országos szakkönyvtárt nem számítjuk, akkor a többi minisztériumi szakkönyvtárban a távhasználatok az összes könyvtárhasználat kb. 60%-át teszik ki. Azaz a hagyományos dokumentumok gyűjtése, megőrzése mellett kiemelt figyelmet kell fordítani e könyvtáraknak is a különböző, új formátumokban megjelenő digitális tartalmak beszerzésére és szolgáltatására egyaránt, összhangban a közigazgatás célkitűzéseivel, amelyek – többek között – az elektronizáltság és a szolgáltatások hatékonyságának a növelése.
A vizsgált 13 könyvtárból 10 könyvtárban van integrált könyvtári rendszer: hárman TINLIB-et15, ketten saját fejlesztésű rendszert16, további két könyvtár HUNTÉKA-t17, egy-egy könyvtár pedig az OLIB-ot18, a Q-Tékát19 és a SZIKLA-t20 használja. Természetesen online katalógus azon könyvtárakban van, amelyek integrált könyvtári rendszerrel rendelkeznek. Ez lenne a feltétele annak, hogy a könyvtárak elhagyva intézményeik kereteit, megjelenjenek a „szupersztrádán”, nyitva ezáltal a nagyközönség és a kormányzat tisztségviselőinek széles rétege felé. Lényeges kérdés tehát, hogy valamennyi könyvtár rendelkezzen integrált könyvtári rendszerrel. Az OPAC-ok jellemzően az intézményi intraneteken keresztül érhetők el, s ezen keresztül integrálódni tudnak a kormányzati információs rendszerbe. Ahhoz azonban, hogy e szakkönyvtárak a kormányzati információs rendszer tényleges információs központjaivá váljanak – többek között – elengedhetetlen a könyvtárak közötti szorosabb együttműködés.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv hat kiemelt területre koncentrálva öleli fel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó fejlesztéseket. A tervezett fejlesztések sorában helyet kap a közigazgatás teljesítményének növelése is, amelyre irányuló beavatkozásokat az Államreform prioritáson belül az Államreform Operatív Program (ÁROP) és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) tartalmazza. Ennek keretében kell megvalósítani – többek között – az intézmények és rendszerek összekapcsolását a szolgáltatási portfolió és tudásbázis lehető legszélesebb körű kihasználása érdekében. Az e-közszolgáltatások belső intézményi alapjainak megteremtése során nem lehet figyelmen kívül hagyni a szakkönyvtárakat, amelyeknek az információk elsődleges közvetítőivé és tudásközpontokká kell válniuk ebben az új környezetben. Ennek érdekében a dinamikus, interaktív és felhasználóbarát szolgáltatások körét kell szélesíteni a szakkönyvtárakban is. A szakkönyvtáraknak, csakúgy mint a közigazgatásnak, az ún. „shared services” egymással megosztott és integrált szolgáltatási kultúra felé kell elmozdulnia21, hogy a közigazgatási rendszerek még hatékonyabban és átláthatóbban működjenek, illetve jobban lehessen fókuszálni a felhasználók igényeire.
A hatékony, átlátható és szolgáltató közigazgatás kialakítása érdekében, az E-Közigazgatás 2010 Stratégia22 alapján hét átfogó program megvalósítására kell törekedni, köztük található az Interoperabilitási és a Tudásmenedzsment átfogó program. A dokumentum szerint az Interoperabilitási átfogó program célja az állampolgárok és vállalkozások igényei köré szerveződő közigazgatási szolgáltatások kiépítése, valamint a szolgáltató állam modell megvalósítása, a hatékonyság növelése az ügyintézési folyamatok egyszerűsítésével és az interoperabilitás lehetőségeinek kihasználásával. E célok elérését az Átfogó Programban meghatározott akciók támogatják, köztük pl. az Információmenedzsment. A közszféra az egyik legnagyobb információtermelő és -birtokos. Az itt “keletkezett dokumentumok és információk rendszerben történő tárolása és hozzáférhetővé tétele, információs termékekben és szolgáltatásokban hasznos tartalomforrást jelentenek a vállalkozások, az állampolgárok és a közigazgatás számára egyaránt. […] A közigazgatás alapinformációt hordozó dokumentumok kezelése, az újrahasznosítható információk kinyerése, tárolása és az információk szolgáltatása jelenleg ágazati vagy intézményi koncepciók alapján, eltérő minőségben történik. Így a közigazgatáson belüli információk jelentős része elveszik a közigazgatás többi szereplője, a vállalkozások és az állampolgárok részére.”23 Fontos, hogy a közigazgatás interoperabilitását biztosító egységes információmenedzsment kialakítása során a szakkönyvtárak és a könyvtárosok is helyet kapjanak a koncepciót kidolgozó szakértői csapatokban.
A Tudásmenedzsment átfogó program célja pedig, hogy aktiválja a közszférában felhalmozott megosztott, rejtett tudást, pontosabban az elektronikus működéshez és az ügyfélközpontú szolgáltatások kialakításához szükséges alapvető képességek és kultúra kiépítése a központi kormányzatban és a regionális, kistérségi és helyi önkormányzati szinteken. „A hazai közigazgatási reform szükségessé teszi, hogy központi, regionális, kistérségi és helyi e-kormányzati fejlesztések közös tudásbázisra épüljenek, az elkülönült szigetszerű, alacsony hatékonyságú fejlesztések helyett interoperabilitási keretrendszerre épülő, ügyfélcentrikus fejlesztések valósuljanak meg.”24 A kormányzati középtávú stratégia szerint az E-közigazgatási Tudásközpont biztosítja az e-közigazgatásra vonatkozó tudás rendszerezését, strukturált tárolását, adatbázisba rendezését, szintetizálását és új tudás generálását. A Tudásközpont négy pillérre épül, amelyek közül a minisztériumi könyvtárosok számára leginkább az e-Tudásbázis építésében való részvétel lenne a legkézenfekvőbb, amely biztosítaná az e-közigazgatásra vonatkozó legkülönfélébb információk strukturált módon való gyűjtését, rendszerezését, adatbázis(ok)ba szervezését. Fontos, hogy minden könyvtáros tudatosítsa fenntartójában egyértelmű katalizáló szerepét e területen is, hogy még véletlenül se épüljön tudásközpont vagy tudásbázis könyvtárosok nélkül!
A könyvtáraknak – és azon belül a kormányzati szakkönyvtáraknak is – jelentős szerepük van az e-Közigazgatás 2010 Stratégiában és a Magyar Információs Társadalom Stratégiában25 egyaránt megfogalmazott általános célok (a versenyképes információs társadalom, a gazdasági hatékonyság növelése, a „szolgáltató állam” megvalósítása stb.) elérésében. A szolgáltató közigazgatás és a kormányzati munka jellege teljességet, pontosságot és gyorsaságot kíván mind a könyvtártól, mind könyvtárostól. A XXI. században nem kétséges, hogy a könyvtáraknak, s így a kormányzati szakkönyvtáraknak is, össze kell fogniuk ahhoz, hogy megfelelően elláthassák feladataikat, ill. minél szélesebb körű szolgáltatásokat nyújthassanak. Csak így válhatnak a kormányzati könyvtárak az adott intézmény, jelen esetben minisztérium, tényleges információs (vagy tudás) központjaivá. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen, biztosítaniuk kell a könyvtáraknak, hogy a különböző információkhoz formától és helytől függetlenül, minél gyorsabban hozzá lehessen férni. Ezenkívül pedig olyan információszolgáltatási modellre van szükség, amely a könyvtárosok proaktív kezdeményezéseire építve folyamatosan meg tud felelni a változó igényeknek. Az elsődleges célközönség, a közszolgák igényeinek kiszolgálásán túl nyitni kell a nagyközönség felé is az igényeikre szabott szolgáltatásokkal annak érdekében, hogy a már meglévő szakmai tudásbázist minél hatékonyabban ki lehessen aknázni. Gondolok itt a különböző online távoli hozzáférést biztosító alkalmazásokra és szolgáltatásokra, e- tájékoztatásra stb.
A fentiekkel összefüggésben nagyon fontosnak tartom a szolgáltatások minőségbiztosításának bevezetését a kormányzati szakkönyvtárak körében is, melynek célja – mint ismeretes – a könyvtári szolgáltatások minőségének folyamatos tökéletesítése, a szolgáltatások hatékonyságának folyamatos feltérképezése és permanens növelése azért, hogy minél elégedettebb legyen a szolgáltatást igénybevevő, a szolgáltató (könyvtár) és a szolgáltatásért felelős intézmény, a minisztérium.
Véleményem szerint a jövőbeni sikeres és hatékony működés feltétele, hogy a kormányzati szakkönyvtárak nyitottabbakká váljanak, szolgáltatásaik (vagy azok egy része) minden állampolgár számára elérhetőek legyenek, azaz, hogy a jelenlegi búvópatakok a „felszínre törjenek”, láthatóvá váljanak és elárasszanak az általuk feldolgozott információval.
Jegyzetek

1. Guidelines for Libraries of Government Departments. Version: 3.0 (6 August 2007) http://www.ifla.org/VII/s4/pubs/Guidelines-Gov-Lib_Draft.doc
2. Forrás: http://www.ki.oszk.hu/107/page.php?58
3. Montesquieau tanai szerint körül kell határolni és el kell választani egymástól a törvényhozó, a végrehajtó és a bíráskodó hatalmat, mert ha bármelyikük egy kézben egyesülne, az önkényuralomhoz, zsarnoksághoz vezetne. Bíbó István 1947-ben, akadémiai székfoglalójában így fogalmazta meg ennek az elvnek a „politikai-etikai” tartalmát: „…a hatalomgyakorlást belső, szervi tagozásával kell arra kényszeríteni, hogy a maga helyessége feletti ítélkezésnek tényleg alávesse magát.” (BIBÓ István: Az államhatalmak elválasztása egykor és most. In: Válogatott tanulmányok I-IV. Budapest : Magvető, 1986-1990. 2. köt. 377. p.)
4. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnak sajnos egyáltalán nincs könyvtára.
5. Az Egészségügyi Minisztérium Könyvtára 1987-2004 között szervezetileg a Medinfo alá tartozott. 2004-től a Medinfo jogutódja az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI) lett. Innentől az Egészségügyi Minisztérium Könyvtára az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtára egyik telephelyeként működött tovább. 2006 őszétől a két könyvtár egy helyen, az Egészségügyi Minisztérium épületében működik, a volt Medinfo könyvtára beköltözött a minisztériumi könyvtárhoz.
6. Jelenleg Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (továbbiakban: OFI-OPKM)
7. FÖLDI Józsefné: A kormányzati informatika a közigazgatási reform tükrében a kormányzati szakkönyvtárak integrációs lehetőségei. 2000. 100 p.
8. AMBERG Eszter: A Pénzügyminisztérium Könyvtárának integrációja a kormányzati szakkönyvtárak információs hálózatába. 2001. 64 p.
9. Eredendően a minisztérium munkaügyi, humánpolitikai könyvtára.
10. Egy kivétellel, mivel egy szakkönyvtárban még nincs internet.
11. Egy kivétellel, mivel egy szakkönyvtárban még nincs integrált könyvtári rendszer, csak cédulakatalógust találunk.
12. Ez a szolgáltatás rendszeresen felhívja a figyelmet a könyvtárra. Az egyik legjobb reklámeszköz!
13. Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, Külügyminisztérium Könyvtára, Miniszterelnöki Hivatal Könyvtár és Dokumentáció, OFI-OPKM.
14. A felső- és középfokú könyvtáros szakképesítésűek aránya az OFI-OPKM-ben 43%, az ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtárban 64%.
15. ESKI Egészségpolitikai Szakkönyvtár, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Központi Könyvtár, Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Felnőttképzési Szakkönyvtár.
16. Miniszterelnöki Hivatal Könyvtár és Dokumentáció, OFI-OPKM
17. Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár, Külügyminisztérium Könyvtára
18. MH Támogató Dandár 1. Üzemeltető Osztály Katonai Kézi Könyvtár
19. Pénzügyminisztérium Könyvtára
20. Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár
21. Bővebben ld.: Megosztott szolgáltatások – összefogott tudás. In: = Számítástechnika. 2007. 10. sz. http://stratis.hu/files/cikkekeloadasok/2007/ megosztott_szolgaltatasok_osszefogott_tudas.pdf
22. E-Közigazgatás 2010 Programterv. http://www.meh.hu/misc/letoltheto/ekozig_programterv.pdf
23. E-Közigazgatás 2010 Programterv. 16. p. http://www.meh.hu/misc/letoltheto/ekozig_programterv.pdf
24. E-Közigazgatás 2010 Programterv. 73. p. http://www.meh.hu/misc/letoltheto/ekozig_programterv.pdf
25. http://www.itktb.hu/engine.aspx?page=MITSkezdo_hun