A székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa

VELENCZEI Katalin
A székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa (BEpAlb Cat.) / Velenczei Katalin. – Budapest : OSZK, 2008. 582 p., ill.
ISBN 978-963-200-556-0 
Az Országos Széchényi Könyvtár 1990-ben megjelent antikva katalógusának sikerét követően kezdeményezte Klaniczay Tibor a „Kulturális emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása” program keretében a Magyarországon fennmaradt 15–16. századi könyveknek példányleíró módszer szerinti közzétételét. A Borsa Gedeon irányításával kidolgozott egységes szempontok alapján indult meg a múlt század utolsó évtizedeiben a magyarországi gyűjteményekben található 1601 előtti nyomtatványok feltárása és közzététele.
E hatalmas szellemi vállalkozás újabb sikereként, a sorban harmadikként a 2008-as esztendő legvégén jelent meg Velenczei Katalin feltárásában a Székesfehérvári Püspöki Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa. Az ország negyedik legnagyobb ősnyomtatvány és jelentős antikva állománnyal rendelkező gyűjteménye (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár 15–16. századi gyűjteményei mellett) válik mostantól a szakemberek számára ténylegesen megismerhetővé, kutathatóvá.
Viszonylag későn, a 18. század végén, az újonnan létrehozott püspökség székhelyén, Székesfehérváron a török megszállás miatt elpusztult középkori könyves kultúra helyén az egyház- és államjogban egyaránt jártas Sélyei Nagy Ignác (1777–1789) püspök gyűjteményével alapozta meg a mai püspöki könyvtárat. Korai halála miatt a gyűjtemény kiépítésével kapcsolatos elgondolásai nem valósulhattak meg. Az 1250 kötetből álló könyvtár nem rendelkezett ősnyomtatvánnyal, s az 1601 előtti művek száma sem érte el a húszat. A kisebb hagyatékokkal bővülő gyűjtemény jelentős régikönyves gyarapodása a tudós Pauer János (1878–1889) nevéhez fűződik. Püspöksége alatt tudatosan gyűjtötte a régi könyveket és írásos emlékeket. Saját 11 ezer kötetes könyvtárát beolvasztotta a püspöki könyvtárba. Gondos válogatást követően rendelte meg neves hazai és nemzetközi könyvkereskedésektől a gyakorlati és elméleti teológiai irodalmat, biblia-kiadásokat, postillás köteteket, egyházatyák írásait, filozófiai és egyházjogi műveket. Nagy anyagi áldozatok árán, ilyen módon megszerezve Európa egyik legnagyobb ősnyomtatvány gyűjteményének, a bécsi Hofbibliotheknek eladásra felkínált számottevő mennyiségű duplum példányát. Ezzel a vétellel jelentősen megváltozott a gyűjtemény jellege. A teológiai irodalom olyan jeles magyar szerzők műveivel bővült, mint Temesvári Perlbárt, vagy Laskai Osvát. Ekkor került a könyvtár állományába számos híres humanista által kommentált ókori szerző (Aiszóposz, Hérodotosz, Homérosz, Plutarkhosz, Catullus, Caesar, Plinius, Josephus Flavius) műve, a reformáció jeles képviselőinek írásai (Luther összes műveinek wittenbergi kiadásai; Károlyi Péter 1571-es latin nyelvű hitvitájának ugyancsak wittenbergi kiadása; tartalmi, formai és tipográfiai újításai okán évszázadok óta példát nyújtó Robert Estienne-féle genfi Biblia 1555-ös kiadásának példánya), valamint a humanista írók (többek között Erasmus, Petrarca, Regiomontanus stb.) kötetei. Nyomda- és kiadástörténeti céllal is gyűjtötte a könyveket. Bibliofil szempontú gyűjteményfejlesztő munkájának köszönhetően a székesfehérvári Püspöki Könyvtár országos hírnévre tett szert. Pauer nemcsak gyarapította a könyvtárat, hanem minden egyes általa megvásárolt kötetet tudományos igénnyel le is írt. Ezen túlmenően bejegyezte a szerzőre, a kiadásra vonatkozó megjegyzéseit. Pontosan feltüntette az előzéklapra a beszerzés forrását, és megadta a vételárat is. A régi könyvek gyarapodása szempontjából jelentős újabb bővülést már a 20. században Shvoy Lajos (1927–1968) püspök tudatos könyvtárpolitikája eredményezett. 1935-ben szakbizottságot állított fel azzal a céllal, hogy az egyházmegye területén található plébániák könyvanyagát írják össze, és a régi ritka könyveket meg iratokat a biztonságos megőrzés szándékával szállítsák be a Püspöki Könyvtárba. Püspöksége alatt fejeződött be a könyvtár ősnyomtatvány, antikva és régi magyar nyomtatványai különgyűjteményének kialakítása.
Velenczei Katalin a Fővárosi Szabó Ervin KönyvŹtár 15–16. századi állományának a Klinda Mária által készített katalógusában (Budapest, 2001.) alkalmazott módszert és szerkezetet követi. Maga is példányleíró katalógust készített. A gyűjteményben található 15–16. századi művek azonosítását szolgáló, a nemzetközi gyakorlatot követő rövid címleíráson kívül leírása kitér a példány aprólékos egyedi sajátosságaira is: jelöli az adott példány terjedelmét, pontosan felsorolva a hiányzó füzeteket. A possessor-bejegyzések, továbbá az ex librisek alapján megállapítja az egykori tulajdonosokat, és feltünteti a bejegyzéseiket, ismerteti az egyedi kézi díszítéssel rendelkező köteteket, precíz meghatározását adja a korabeli eredeti és jelenlegi kötéseknek. A székesfehérvári Püspöki Könyvtár és a kezelésében lévő Szemináriumi Könyvtár 15–16. századi állományát is magában foglaló katalógus 1190 kiadvány (1149 kötet) részletes leírását tartalmazza.
Velenczei Katalin feldolgozó munkája során nemcsak egy-egy kötet sorsának alakulását fejtette meg, de értő figyelme észrevette az elhasználódott eredeti kötésben megbúvó nyomtatvány-töredéket is. Ennek köszönhetően gyarapodott a püspöki könyvtár az 1563-ban Bécsben, Michael Zimmermann tipográfiájában nyomtatott kalendárium (654. tétel) töredékével, amelynek csupán kétlevélnyi, címlapnélküli töredéke volt ismeretes eddig a szakirodalomban (a naptártöredék a turócszentmártoni Matica Slovenska állományában található). Hordozókötetének (Caspar Casalius, Coimbra püspökének 1563-as velencei kiadású De quadripartita iustitia libri tres című munkája, 284. tétel) 1588-ban Forgách Imre Trencsén megyei főispán, Forgách Ferenc történetíró testvére, Zrínyi Miklós veje volt a tulajdonosa. Ő a kötetet nagyobb könyvadomány keretében az átadásról fennmaradt jegyzék (Magyarországi magánkönyvtárak II. Sajtó alá rendezte Farkas Gábor, Varga András. Szeged, 1992. 3–9.) tanúsága szerint a trencséni evangélikus egyház és iskola számára átadta. A nyomtatvány a 18. században még mindig Trencsénben volt. Ekkori tulajdonosa a nemesi származású, szenátori rangot viselő Zlattáry József volt. A címlapon található Pilisszentkereszti Róm. Kath. Plébánia pecsétje. 1800. jelzi a következő tulajdonost. Innen került az értékes kötet Shvoy Lajos rendelkezésének megfelelően a püspöki könyvtár állományába 1935-ben.
Velenczei Katalin tudományos felkészültségű, magas szakmai igényű, gondos feltáró munkájának eredményeként olyan könyv- és könyvtártörténeti forrásgyűjtemény született, amely nagyban hozzájárul a magyar és az egyetemes egyház-, irodalom-, nyomdászat- és művelődéstörténet évszázadait átívelő összefüggések kutatásához. Ugyanakkor fontos módszertani segédlete lehet mindazon muzeális állományt őrző gyűjteményeknek, amelyek a MOKKA-R keretén belül a régi nyomtatványok közös katalógusrendszerét kívánják kiépíteni a Kárpát-medence könyvtárai és felhasználói számára.
A katalógus használóit nyomdahelyek, nyomdászok és kiadók névmutatója; időrendi mutató; nyelvi mutató; kódextöredékek mutatója; possessorok mutatója; kézi díszítések mutatója; fontosabb bibliográfiák és katalógusok, sőt még a könyvtári jelzetek konkordanciájának mutatója, valamint exlibrisek, bélyegzők és könyvkereskedői címkék; könyvészetileg ismeretlen kiadások címlapmásolatáról készült képmellékletek segítik. Angol nyelvű bevezetője pedig a külföldi kutatóknak könnyíti meg a katalógus használatát.