CALLICOTT, Burton – VAUGHAN, Debbie: Google Scholar vs. library scholar: testing the performance of Schoogle (Internet Reference Services Quarterly, 10. vol. 2005. 3–4. no. 71–88. p.), valamint
YORK, Maurice C.: Calling the scholars home: Google Scholar as a tool for rediscovering the academic library (Internet Reference Services Quarterly, 10. vol. 2005. 3–4. no.  117–135. p.) írásait DÉVAI Péter foglalta össze.

2004 novemberében nagy hírverés közepette jelentették be, hogy a keresőmotorok királya, a Google elindította a Google Scholar-t (becenevén a Schoogle-t). A keresőrendszer elsősorban a tudományos kutatással foglalkozókat kívánja szolgálni, amennyiben „lehetővé teszi, hogy a kifejezetten tudományos szakirodalmat keressük, beleértve az annotált tanulmányokat, téziseket, könyveket, preprinteket, összefoglalókat, szakmai jelentéseket a kutatások legszélesebb területéről.”
Vajon mennyire lesz versenytársa az új keresőrendszer a könyvtári katalógusoknak? Milyen lesz a tudományos szakkönyvtárak és a Google kapcsolata ezután? A kérdések megválaszolására célszerű összehasonlítani a Schoogle-ban és a könyvtári katalógusokban történő keresések eredményeit. Így lehet megtudni, mennyire érdemes felállni a Google segítségével az „óriások vállaira”. (A Google Scholar jelmondatául egy Newton idézetet választottak: „ha valamivel is messzebbre láttam másoknál, ez csak azért volt, mert óriások vállain álltam”). A kérdések és a kapott találati halmazok vizsgálata előtt célszerű megnézni a Schoogle-ban megtalálható tartalmak általános jellemzőit. A Google a keresőrendszer indítása előtt sok folyóirat- és szakkönyvkiadóval megegyezett, hogy biztosítják számára a cikkek és más publikációk összefoglalóit, hivatkozásait és néhány esetben a teljes szövegű változatot. Az utóbbi azonban viszonylag ritkán áll rendelkezésre, mivel a kiadók arra akarják rávenni a szerzőket, hogy hitelkártyás, kényelmes fizetési módozatokkal juthassanak hozzá a teljes szövegekhez („kukucska-pénz”: pay to peek transactions). A  szerzőket egyébként maga a Google is igyekszik megnyerni tartalmának növelése céljából. A Scholar-helpben a leggyakrabban feltett kérdések között az első helyen szerepel: „Hogyan találom meg saját cikkeimet?” Az 5. és 6. pedig azt fogalmazza meg, hogy hogyan lehet elhelyezni a publikációkat és miért jó ez a szerzők számára. A keresés oldaláról nézve a dolgot, a kutatók a Scholarban nem ritkán olyan forrásokra is rábukkannak, melyekre a könyvtárak adatbázisaiban lehetetlen, vagy nehéz ráakadni. Ugyanakkor a Scholarból kiindulva gyakran egy könyvtár adatbázisában találhatjuk magukat, ha a cikk teljes szövegére vagyunk kíváncsiak, a kérés egyelőre sok esetben csak pénzért teljesül. Később, ha szorosabb együttműködés lesz a Google és a tudományos szakkönyvtárak között, a hozzáférés bizonyára sokkal egyszerűbbé válik. Az OCLC például WorldCat adatbázisának jó részét ingyenesen már a Schoogle rendelkezésére bocsátotta. A Google most dolgozik egy olyan programon, amely azt mutatja meg, hogy a Scholarban megtalált könyv melyik legközelebbi könyvtárban található meg. Elmondható tehát, hogy a Google Scholar és a könyvtárak kapcsolata meglehetősen felemás és az új adatbázis legalább annyi könyvtárhasználót hozhat, mint amennyit elvisz.
Annak ellenére, hogy a Schoogle nemrégen kezdte meg működését, számos cikk jelent meg róla, melyek közül sok a könyvtári adatbázi-sok és a Scholar tartalmát hasonlítja össze. Több szerző megállapítja, hogy a Google nagy előnye a keresés egyszerűsége és a találatok fontossági sorrendbe állítása. A keresőfelületen ugyanis szándékosan csak a keresőablak található, hiszen – mint azt a cég egyik vezetője megállapította, a honlapra látogatók semmi mást nem akarnak csak keresni. Sok könyvtár adatbázisában viszont meglehetősen nehéz navigálni. Egy felmérés résztvevőinek 53%-a nem volt képes megtalálni egy regényt a  College of Charleston könyvtárának honlapjáról kiindulva. Egy másik tanulmány a gejzírekről keresett irodalmat a Scholarban, a teljes Google-ban és három másik tudományos szakirodalmat feldolgozó fizetős adatbázisban. A Schoogle-ban több találat volt mint a Google-ban, a többi adatbázis viszont jóval több publikációt tartalmazott, mint a Scholar. Az Elsevier ingyenes keresőszolgálata, a Scirus és a Scholar összehasonlítása során azt állapították meg, hogy mindkettő esetében segíteni kellett a használóknak a találatok és az adott könyvtár ajánlatainak összeillesztésében. Jacsó Péter egy 2005-ben megjelent cikkében meglehetősen lesújtóan nyilatkozott a Google Scholar tartalmáról, ami szerint a Nature-ben csak egyetlen cikk jelent meg 2000-ben a szökőár-riadóról, a Nature Publishing Group keresőmotorjában viszont az1987–2003-közötti évekből 8 publikációt talált. Szerinte a Schoogle inkább csak kiegészítője lehet más keresőrendszereknek, mint helyettesítője. Lényegében ugyanerre a következtetésre jutottak mások is, amikor megállapították, hogy a Scholar csak kiindulópont lehet, hiszen sok esetben csak jelzi a publikációkat, de a teljes szövegért a megjelölt könyvtárakhoz kell fordulni.
A College of Charleston könyvtárosai saját online adatbázisukat hasonlították össze a Google Scholarral. Öt olyan témát választottak, melyek tipikus olvasói kérdésnek számítanak az egyetemi könyvtárban. Ezek a következők voltak:
▪  Zora Neale Hurston: Their eyes were watching  God c. könyve (a női személyiséggel foglalkozó regény – tudtommal magyarul nem jelent meg, de A nő mint szubjektum, a női szubjektum [Szerk. Séllei Nóra, Debrecen, Egyetemi.Kiadó, 2007. 141–156. p.] c. kötetben Gaál Szabó Péter tanulmánya foglalkozik vele);
▪  Martha Steward (ismert és hírhedt amerikai könyvkiadó és média személyiség) és a női vállalkozók;
▪  egy szúnyogok elleni spray hatása a környezetre és az egészségre;
▪  Andy Warhol és a pop art mozgalom;
▪  a Triangle Shirtwaist Company leégése.
Ezekre a személyekre és témákra kerestek irodalmat a Google Scholarban, a könyvtár online katalógusában és egy tárgykörök szerinti előfizetéses adatbázisban. A keresőkérdéseket abban a formában adták  meg, ahogyan azokat az olvasók/hallgatók is használják.
A kérdések összeállítása csak annyiban változott, amennyire az adott adatbázisban történő keresés megkívánta. Az eredményeket az alábbiak szerint csoportosították: könyvek, teljes szövegű folyóiratcikkek, nem teljes szövegű folyóiratcikkek, weboldalak és egyebek (disszertációk, tézisek, hírlevelek, műhelytanulmányok, kutatási jelentések és egyéb sem monografikusnak, sem periodikusnak nem minősülő kiadványok). A nem teljes szövegű cikkek esetében azt is keresték, hogy melyek találhatók meg az intézmény könyvtárában nyomtatott vagy elektronikus változatban. Mindegyik téma esetében előre meghatározták, hogy milyen találat tekinthető relevánsnak. A témával csak érintőlegesen foglalkozó dokumentumok nem számítottak relevánsnak: a Martha Stewart üzleti taktikáját tárgyaló anyag pl. jó, a börtönben töltött idejéről szóló dokumentum viszont rossz találatnak minősült. Az eredményeket tekintve általánosságban megállapítható, hogy a Scholar  mennyiségileg és minőségileg több és jobb szakirodalmat tartalmazott, mint a hagyományos adatbázisok. Részletesebben vizsgálva azonban vannak kivételek: a női vállalkozókról szóló találatok relevanciája csak hat százalékos volt és nem sokkal bizonyultak jobbnak az Andy Warholról és a tűzesetről szóló találatok sem. Az összehasonlító tesztelés óta a Schoogle újbóli vizsgálatának eredményei már valamivel jobbak, hiszen az adatbázis is számottevően gyarapodott azóta. Gondokat okozhat azonban, hogy az eredmények ömlesztve jelennek meg, a kutatóknak sok időt kell tölteniük a találatok válogatásával. A Citations jelöléssel szereplő találatok ritkán eredményeztek használható szakirodalmat. Összefoglalóan elmondható, hogy a Google Scholar egyelőre csak a könyvtári szakirodalom-kereséssel ismerkedő „újonc” kutatóknak jelent jó kiindulópontot, kifinomultabb keresésre nem alkalmas. A Google találatokat fontossági sorrendbe állító rendszere ugyanis nem alkalmazható a Google Scholarban, ahol a legnépszerűbb cikk egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb. A szerző rangja, a publikáló szervezet és az idézetek száma szerinti sorrendbe állítás az élre juttathat  olyan disszertációkat és sok folyóiratcikkeket, melyek nem biztos, hogy a legértékesebbek.
Az atlantai Woodruff Library (Emory University) munkatársának véleménye szerint a Google Scholar  megjelenésétől fogva megosztja az egyetemi könyvtárosok táborát. Vannak, akik a tudományos kutatás gyors elsekélyesedéséről beszélnek, hiszen a Schoogle miközben elűzi a kutatókat és hallgatókat a könyvtárakból, látszólag a sok találat kényelmét szolgálja, de az elérhető tartalom rendkívül rossz minőségű és így a kutatási eredmény sem lehet értékes. A másik tábor megpróbál kiegyezni a „nappaliba betolakodott  hatalmas sárkánnyal” és megpróbálja megmutatni olvasóinak, hogyan lehet a Scholar segítségével visszajutni az egyetemi könyvtárak forrásaihoz. Vannak olyan könyvtárosok is, akik az állásukat féltik. A megosztottság igen jelentős, a könyvtárosok között állandó téma a Google szerepe. Az összehasonlításokban a Schoogle egyenlő a szappanoperákkal, a tömegközlekedéssel és az olcsó szupermarketekkel, míg a könyvtári adatbázisok képviselik a művészfilmeket, a limuzinokat és a ruhaszalonokat. Az ilyen hasonlítgatások persze nem sokat érnek. Az igazán lényeges kérdés az, hogy a könyvtárosok mennyire ismerik olvasóik információs igényeit és mennyire képesek őket támogatni a keresésekben. Továbbra is a hasonlatoknál maradva: ha a könyvtári szakirodalmi források egy rendezett és megerősített várat jelentenek az információk széljárta mezőin, akkor vajon helyes-e, hogy az olvasókat a falak mögé gyűjtve, becsukjuk a kapukat a Google-zon, avagy Amazoogle (Google+Amazon) nevű „szörny” előtt, vagy kellő testőrséggel kísérve beengedjük  a várba? És, ha  túl messzire merészkedik, haza lehet-e majd zavarni? A Google Scholar olyan hirtelen és olyan csinnadrattával jelent meg, az információs piacon, hogy a könyvtárak válasza a vad elutasítástól a meglepő elfogadásig terjedt. A University of North Florida Thomas G. Carpenter Library hozzáállása például kifejezetten ellenséges volt. A könyvtár számos internetes keresőmotort ajánl olvasóinak (http://www.unf.edu/library/guides/search.html), de míg a legtöbb keresőről szóló ismertetés a Keresési tippek, vagy az Info címet viseli, a Google Scholar esetében az „Információ és figyelmeztetés” linket találjuk.  Ebből kiderül, hogy a Schoogle „csodálatos azok számára, akik nem képesek elérni a könyvtári adatbázisokat” és hogy ez utóbbiak „sokkal több lehetőséget” nyújtanak, illetve „jóval alaposabb” kutatásra adnak alkalmat. Az ismertetés végén pontokba szedve olvashatjuk azokat a „dolgokat”, amelyeket a könyvtári adatbázisok tudnak, a Scholar viszont nem. A könyvtárak egy másik csoportja amolyan „se hideg, se meleg” álláspontot képviselve, inkabb semleges véleményt fogalmaz meg a Scholarról. A Syracuse University Library szerint a Schoogle hasznos adatbázis, de olvasóit inkább a könyvtárak felé irányítja (http://library.syr.edu/instruction/q-a.html). A „Mi a Google Scholar?” című ismertetésben többek között azt olvashatjuk, hogy a kutatók bizonyára könnyebbnek találják egy cikk szövegének azonosítását a könyvtárak általános adatbázisaiban és az elektronikus újságokban, mint a Scholarban, ahol egyáltalában nem teljes egy adott téma szakirodalma és sok irreleváns,  felesleges anyag is található. A végkövetkeztetés egyértelmű: lehet próbálkozni a Scholarral, de egy könyvtáros segítsége sokkal többet ér. A University of Connecticut zenei szakkönyvtára keresési tippeket ad a Scholar használatához, (http://www.lib.uconn.edu/online/research/speclib/music/schoogle.html), a gyakori kérdésekben azonban van egy rész, mely bár pozitív olvasói véleményeket sorakoztat fel a Schoogle-lel kapcsolatban, de érezhető mögötte az: „igen, de …” Emellett a képernyő baloldalán lévő lenyitható menükben mintegy 100 könyvtári adatbázishoz látogathat a honlap látogatója. Az Oberlin College Library használati útmutatójának már a címe is jelzi a kétkedést: Google Scholar vs. más tudományos adatbázisok (www.oberlin.edu/library/science/google_tips. html). Az egyetemi könyvtárak harmadik csoportja, melyek honlapjukon támogatják a Google Scholar használatát. Egyrészt azért, mert „elég jónak” tartják, másrészt azért, mert „menteni kell, ami menthető”: ismertetőikben ajánlják a Schoogle-t és elmagyarázzák, hogy az ott talált cikkeket hogyan érhetik el a könyvtár adatbázisában, illetve az idézeteket, hogy lehet megtalálni a könyvtárban. Bármennyire is helyeslik azonban a Scholar használatát, a végkövetkeztetés mégis az, hogy csak kiegészítője és nem helyettesítője lehet az egyetemi gyűjtemények adatbázisainak. (http://www.lib. utexas.edu/indexes/titles.html?id=161), (http://libweb. uoregon.edu/guides/searchweb/). A Duke és a Georgia State University (GSU) könyvtára külön linkkel teszik lehetővé a Scholar használatát. Néhány gyengeséget említ ugyan, de aztán részletes információval szolgál a keresést, valamint az eredmények értelmezését illetően és azt is megtudhatjuk hogyan használjuk fel a Duke University Library segítségével az idézeteket és a Scholarban talált Open WorldCat-tételeket (http://metasearch.library.duke.edu/). A GSU kifejezetten ajánlja az olvasóknak, tegyenek próbát a Scholarral és kimerítő ismertetőjében, valamint a leggyakrabban feltett kérdésekben csak annyi megjegyzést tesz, hogy az adatbázis fejlesztés alatt áll és lehetnek benne következetlenségek (http://www.library. gsu.edu/google scholar/). A Scholarról szóló ismertetőik vizsgálata alapján megállapítható, hogy az egyetemi könyvtárak attól félnek, hogy a Google egyszerű kezelhetősége folytán elszívja az olvasókat és ennek nemcsak a könyvtárak, hanem maga a tudomány, a kutatás is kárát látja, hiszen az egyetemi hallgatók és tanárok nem a teljes szakirodalom alapján fogják megírni publikációikat. Ehhez járul az a félelem, hogy a könyvtárosokra is kevesebb szükség lesz. Nem véletlen, hogy szinte minden anyagban hangsúlyozzák a „Kérdezd a könyvtárost” link jelentőségét. A probléma egyik gyökere bizonyára Roy Tennant sokat idézett mondásában rejlik, mely szerint csak a könyvtáros szeret keresni, mindenki más csak találni akar. Ha a problémát a kereső egyetemi hallgatók és kutatók oldaláról nézzük, a könyvtárosok félelme még inkább jogosnak tűnik. A LibQUAL+, a könyvtári szolgáltatásokat az olvasók véleménye alapján értékelő szervezet, valamint a CREE (Contextual Resource Evaluation Environment) projekt egyaránt azt állapította meg, hogy a szakirodalomkeresők 70–90%-a a Google-t használja napi, vagy heti információ-igényeinek kielégítésére. Egy orvosi kutatási forrásokat értékelő felmérésben könyvtárosokat és kutatókat kérdeztek a leggyakrabban használt információs forrásokról. A könyvtárosok esetében a Science Direct, az ISI Web of Science és a Medline végzett az élen, míg a kutatók a Google-t, a Yahoot és a PubMedet jelölték meg a legtöbbször. A LibQUAL+ felmérése szerint a Cornell Universityn a könyvtárat naponta használók aránya 2001 és 2003 között 35%-ról 27%-ra csökkent, a referensz-kérdések száma pedig zuhanásszerűen visszaesett. Ugyanakkor az olvasókban megvan az igény a könyvtári adatbázisok gazdag tartalmának megismerésére, ezt azonban gyorsan és könnyen kezelhető kereső- motorok és más online eszközök segítségével képzelik el. A könyvtárosok egyik lehetősége az új helyzethez való alkalmazkodásra, hogy megtanítják az olvasókat az adatbázisok használatára. Vajon mennyire sikeres ez a törekvés? Az Elsevier 2002-ben 20 országban 800 könyvtárost és 80 országban több mint 4200 könyvtárhasználót kérdezett meg a keresési szokásokról, a különböző keresési tippek megtanulásáról és arról, hogy a keresőrendszerek képernyője mennyire segítette a releváns szakirodalomhoz való hozzájutást. Az eredmények szerint a könyvtárosok 92%-a mondta azt, hogy segített az olvasóknak az online források használatában és meg voltak róla győződve, hogy tanácsaik valóban megkönnyítették a keresést, miközben a könyvtárhasználóknak csak 17%-a állította, hogy valaha is igénybe vette a könyvtári dolgozók segítségét és a tippek sem befolyásolták túlzottan keresési magatartásukat. A használók kevesebb mint egyötöde vett részt könyvtárosok által vezetett, az adatbázisok használatát megismertető tanfolyamon, legtöbbjük a barátait, vagy kollégáit kérdezte, ha segítségre volt szüksége. A LibQUAL+ adatai is azt bizonyítják, hogy az egyetemi hallgatók rendkívül alacsonyra értékelték a könyvtárakat, mint a hasznos információs eszközökről szóló tájékoztatás forrását és az egyetemi kutatók és diákok egyaránt úgy vélték, hogy a könyvtár vajmi kevés segítséget ad az értékes és kevésbé értékes információk megkülönböztetésében. Mint a felmérésből kiderült a könyvtárosok majdnem hiába irányították Google-ról szóló ismertetőikben az olvasókat a „Kérdezd a könyvtárost” szolgáltatáshoz, a hallgatóknak csak 21%-a élt ezzel a lehetőséggel.
A szakirodalom-keresés legújabb fejleményei nem túl biztatóak a könyvtárosok számára. Az olvasók egyre kevesebbet járnak be a könyvtárba és a könyvtári dolgozók igyekezete, hogy megtanítsák őket az adatbázisok kezelésére, majdnem hiábavalónak tűnik. Ugyanakkor a jó hírek közé tartozik, hogy a könyvtárhasználat nem csökken látványosan, a dokumentumküldő szolgálatok egyre népszerűbbek a LibQUAL+ vizsgálatai szerint. Az olvasók nem szívesen mennek el a könyvtárba, azt szeretik inkább, ha a könyvtári anyagok mennek el hozzájuk. Talán ebből kiindulva lehetne egy egészséges együttműködést kialakítani az egyetemi könyvtárak és a Google Scholar  között, hiszen határozott különbség figyelhető meg a keresési magatartásban is a kétféle forrás között. A Schoogle egy téma indításakor gyors eredményre vezet, de a kutatás későbbi szakaszában szükség lehet a könyvtárak katalógusára. Újabb kapcsolódási pont lehet, hogy a kutatók munkamódszere általában az, hogy a számítógépen, különböző szakirodalmi forrásokban kutatnak, majd megnézik, hogy egy adott publikáció melyik könyvtárban érhető el a legegyszerűbben. A különböző online adatbázisok, tehát a felfedezés eszközei, míg a könyvtárak az elhelyezés, az őrzés, az „elérés” helyei, eszközei lehetnek. A hagyományos könyvtárak funkciói valószínűleg meg fognak változni: a kölcsönzés, a könyvtárközi kölcsönzés és az állományőrzés hármas feladatának végrehajtóiból  „könyvszállító” és tanulástámogató részlegekké válhatnak. A jövőben valószínűleg elengedhetetlen lesz a Scholar és a tudományos könyvtárak együttműködése, esetleg szorosabb integrációja. Ezt jelenleg technikai oldalról az openURL és a linkszerver-technológiák biztosítják, a lehetőségek azonban ennél gazdagabbak: ilyen például az egyre jobban terjedő nyílt hozzáférés (open access) mozgalom, a Shibboleth felhasználó-azonosító módszer, vagy a Windsor-Alberta-Georgia Google Scholar lokalizátor projektből (avagy WAG the Dog project – kb. a farok csóválja a kutyát projektből) származó webtartalom lokalizátor. Ezek a megoldások mind azt akarják elősegíteni, hogy a könyvtárak honlapjáról egyre több Scholarban található tartalom legyen közvetlenül elérhető. Sok egyéb tényező mellett ezek az újdonságok is azt mutatják, hogy a tudományos szakkönyvtárak és a Google között meglévő falak tulajdonképpen jobbára már leomlottak éppen ezért fölösleges egyes könyvtárak törekvése, melyek szerint őrizni kell az egyetemi könyvtárak kifinomultan kereshető adatbázisait a Scholar elmélyült tudományos munkára alkalmatlan találataitól. A szaktájékoztatók is jobban teszik, ha nem a kutatókat próbálják visszacsalogatni a könyvtárba, hanem utánuk mennek és a számítógépes konfigurációkban jártas, az internetet és a különböző adatbázisokat tökéletesen ismerő szakértőként igyekeznek nélkülözhetetlenné tenni magukat. A tudósok készen állnak erre, a könyvtárosok pedig sokat veszíthetnek, ha nem így tesznek. A szerző ígéretes újszülötthöz hasonlítja a Schoogle-t, amely azonban az információs világ szereplői között félelmetes felnőtté válhat, melyet semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni.