Alábbi írásunk a Könyvtári Figyelő 2006/1. és 2006/4. számaiban megjelent kutatási jelentéssorozatunk szerves folytatása. Vagyis újabb adalékokkal szolgálunk a TÁRKI és az OSZK közös, 2005 őszén végzett, országos, reprezentatív vizsgálatának eredményeiről. Itt most kizárólag a könyvolvasói érdeklődés alakváltozatairól, össztársadalmi méretekben érzékelhető módosulásai-ról, illetve ezen változásokkal összefüggő, az értékrend, a szemléletmód, a világnézet, nevezete-sen a vallás és a politikai attitűdök befolyásoló szerepéről, kölcsönhatásáról szeretnénk a korábbi-aknál többet megtudni.

Az olvasói érdeklődés változásairól

Az elmúlt évtizedek olvasásszociológiai vizsgálódásainak eredményeit összegző kutatási jelenté-seinkben előszeretettel használtuk az olvasáskultúra fogalmát. A részletek kifejtése alkalmával rendre világossá lett, hogy nem egyszerűen a ki, milyen gyakran olvas, könyvet, periodikát (napi-lapot, hetilapot, folyóiratot), legújabban képernyőt kérdéskört, hanem a pontosabb mit kérdésre érkezett válaszok alapján is igyekeztünk kategóriákat alkotva, értelmezésekkel élni. Vagyis az értékválasztási döntésekben, az emlékezeti felidézés készségében megnyilvánuló, objektiválódó olvasói ízlés társadalmi méretű jellemzőiről, időbeli változásairól ugyancsak tudósítottunk.
Itt nyomban ki kell emelnünk egyrészt Gereben Ferenc elévülhetetlen érdemeit, aki makacs kö-vetkezetességgel, azonos módszerű, megismételt vizsgálataival megbízható összehasonlítási ala-pot teremtett az utána jövőknek (Gereben 2002), másrészt Havas Katalin szerepét, aki csaknem 3 évtizede áldozatos, tettre kész munkatársunk a  felmérések kérdőív rengetegéből kigyűjtött ol-vasmányok változatlan módszerű kódolásában.
Az olvasói érdeklődésről szólva rendre 3 kategóriát fogunk emlegetni:

  • a legutóbbi olvasmányok összetételének megoszlását, a művek stílusa-jellege szerint,
  • a legutóbbi olvasmányok szerzőinek gyakorisági rangsorait és végül,
  • a legkedvesebb írók rangsorait.

Természetesen minden esetben – éppen a korrekt összehasonlíthatóság érdekében – csupán a megbízható, azonos módszerrel, kérdésekkel végzett, reprezentatív kutatások adataira hivatko-zunk majd. Nem szeretnénk itt elvi vitákba keveredni, egyszerűen jelezzük, hogy korábbi tapasz-talataink nyomán az olvasó ízlés változásának egyik legjobb vizsgálati eszközét, módszerét a leg-utóbbi olvasmányok összetételének, az aktuális olvasmányszerkezet elemzésében véltük megta-lálni.
Joggal merülhet fel még a legkedvesebb írók, vagy a kedvenc könyvek számbavételének lehető-sége is. Ellenérvként talán elegendő most csupán a 2005. december végén zárult Nagy Könyv nevű országos kampány végeredményére utalnunk. Akkor ugyanis a legnépszerűbb 12 olvasmány döntő többsége az iskolai kötelező olvasmányokból került ki1, vagyis a tényleges olvasói gyakor-lattól meglehetősen távoli, kétségtelenül értékkonzervatív elemeket tartalmazott a szavazások végső eredményeként összeálló lista.

Adataink értelmezése előtt három tényre kikerülhetetlenül figyelmeztetnünk kell. Egyrészt az „annus mirabilis”-nek nevezett, 1989-et követő években radikálisan megemelkedett a közép és felsőoktatásba kerülők száma.
Tehát bármennyire jogos az összehasonlítás, hiszen minden esetben a hazai 18 évnél idősebbek reprezentatív mintáit vizsgáltuk, mégsem azonos jellemzőkkel volt leírható ebben a 3 évtizedben a teljes populáció. Iskolázottsága jelentősen emelkedett, öregedett, hiszen 1976 óta folyamatosan egyre kevesebben születnek és így tovább. Másrészt a saját bev allásuk szerint évenként legalább egy könyvet elolvasók tábora jelentős mértékben, 20%-kal csökkent.
Vagyis a korábbi 60% körüli többségből mára csupán a kisebbség (40%) maradt meg valamilyen mértékű könyvolvasónak. Tehát kötelességünk az elitizálódás tendenciájára felhívni a számokat értelmezni kívánók figyelmét. Különös tekintettel a két utolsó vizsgálat időpontja között (2000-2005) eltelt 5 évben lejátszódott felgyorsuló, fokozódó könyvnélküliségre, amikor a 20%-nyi romlásból 8% kifejezetten erre az időszakra esik.
Harmadrészt pedig a már említett, gyakorlatilag a 2005-ös év egészén áthúzódó Nagy Könyv ak-ció valamilyen mértékű média hatását is tekintetbe kell vennünk! Emlékezzünk csak! Egri csilla-gok, Pál utcai fiúk, Abigél, Az arany ember lettek a lista éllovasai.
Hajlunk annak kijelentésére, hogy a klasszikusok 2000-es mélypontja utáni csekély mértékű, ám tagadhatatlanul érzékelhetően növekvő keresettségét ezen hatások eredőjeként lehet leginkább értelmezni.
Feltevésünk szerint talán a táblázat utolsó oszlopában található, a direkt szórakoztató, lektűr lát-ványos térvesztése sem lenne ilyen egyértelműen kimutatható, ha saját adataink mellé az egyidejű könyvesbolti és könyvtári forgalmi adatokat is bemutathatnánk.
Mindent összevetve, a következő alkalommal hallatlanul gondosan olyan időpontot kellene egy ilyen jellegű vizsgálat számára kijelölni, amikor a kulturális kormányzat éppen nem áldoz jelentős összegeket a média ilyen irányú mozgósító erejének kipróbálására. (Sajnos a mi esetünkben az évek óta ígért pénz éppen ekkorra vált a következő évre átvihetetlen valósággá, lehetőséggé, mellyel a zavaró tényezők ellenére is kötelező volt élnünk.)
A fenti táblázat sorait végig tekintve, a csaknem három évtizede töretlennek látszó tendenciák (a romantika, a klasszikusok, a kortárs, értékes irodalom gyengülő kereslete, a lektűr, valamint az ismeretközlő művek növekvő népszerűsége), egyértelmű lefékeződését kell megállapítanunk, egy másik kategóriában (direkt szórakoztató olvasmányok), pedig kifejezetten csökkenéssé változott a korábbi, feltartóztathatatlannak tűnő észak-amerikai lektűr térhódítása.
Ez utóbbi megállapításunk még hitelesebbé válik, ha következő idősoros táblázatunkat is alaposan áttanulmányozzuk.

 

Az éppen látott adathalmazunk utolsó oszlopából még egyértelműbbé lett az amerikai kommersz irodalom térnyerésének megállása, mi több, az „inga visszalendülése”. (Tovább élesedik a kép, ha jelezzük, hogy az összesen 21%-os „amerikai” részesedés megoszlása: 20% USA + 1% Dél-Amerika.) Valamint főként a hazai és kisebb mértékben az egyéb európai (volt szocialista) orszá-gok szerzői kissé megerősítették a korábban vesztésre álló helyzetüket.
Mindent összevetve, vizsgálati eredményeink hálója mind a kommercializálódás, mind a prakticizálódás, mind az amerikanizálódás tendenciáinak lefékeződéséről tanúskodik.
A következő évek, évtizedek adatai majd világossá teszik, hogy itt vajon a fent említett okokkal magyarázható, időleges, vagy netán hosszabb távon is érvényesülő, mélyebben gyökerező moz-gásirányokról, ízlésváltozási fejleményekről lehet-e beszélni.

 

 A jó négy évtizedes listasor áttekintése – óvatos közelítéssel, de mégis – megengedi legalább két tendencia körvonalainak vázolását. Az 1964-es, egyértelműen klasszikus orientáltságú névsor már 1985-ben is jelentős mértékben hígult a kortárs, főként magyar lektűrszerzők névsorával (Zalatnay, Szabó L., Berkesi, Szilvási), de klasszikusaink egy része (Jókai, Móricz, Rejtő, Zilahy), igaz a korábbiaknál jóval alacsonyabb említésszámmal, de mégis megmaradt az élmezőnyben. 2000-re maradt még két árva hazai, kortárs lektűr (Lőrincz, Fable), de a domináns szólamot az angolszász szórakoztató irodalom „jeles képviselői” veszik át (Steel, Cook, King, Smith), Jókai egyre hátrébb, de még ott van az élbolyban, a hihetetlenül termékeny Moldovával együtt. A Mun-kácsy életrajz évtizedek óta szinte változatlanul megtalálja olvasóit, s Courts-Mahler visszatérése meghökkentően sikeres kiadói fogásnak minősíthető. S íme elérkezünk 2005 őszéig, amikor az első két hely (Brown, Steel), vitathatatlanul a kulturális globalizáció, üzletvezérelte, divathulláma-it bizonyítja s távoli „rokonuk” Lőrincz L. L. tisztes versenytársként követi őket. Viszont ismét erősödött Jókai keresettsége, s ráadásul a korábban tiltott, csaknem elérhetetlen gyümölcsként számon tartott, mára az életmű csaknem teljességével hozzáférhető Wass Albert 4. helyét aligha merte volna bárki előre megjósolni.
Táblázaton kívül, mégis feltétlenül ki kell egészítenünk a fentieket. Nevezetesen a már említett 1996-os, 5000 fős MTA vizsgálat (Nagy 1997), ide illeszthető névsorával. Az éppen olvasott szerzők rangsorának első 10 helyén a következők álltak: 1.) Lőrincz L. L., 2.) Cook, R., 3.) King, S., 4.) Steel, D., 5.) Rejtő, 6.) Mitchell, 7.) Moldova, 8.) Biblia, 9.) Jókai és 10. Merle. (Sajnos minden igyekezetünk ellenére az akkori kutatás vezetője, Hidy Péter, nem fogadta el kérdésünk szó szerinti változatát, vagyis a jelenlegi és legutóbbi olvasmányok helyett kizárólag a jelenlegire volt kíváncsi.) Ezen módszertani hiba miatt a rendkívül beszédes névsort kizárólag ezzel az utóla-gos megjegyzéssel igazíthatjuk a képzeletbeli középső oszlopba. Ennek értelmében az amerikani-zálódási tendencia feltehetően a 90-es évek második felében érhette el eddigi legerősebb hullámát.
Hiszen 2000-ben Steel és Cook még tartják vezető helyüket, majd 5 évvel később Brown mögött stabilan második a soft pornó művek ugyancsak amerikai szerzője, de közvetlenül mögöttük már Jókai, Wass Albert és a többi jeles, honi szerző, bizony nem lebecsülhető névsora, köztük az első, eddig egyetlen magyar Nobel-díjas író Kertész Imre, s a meglehetős késéssel hazaérkező Márai Sándor. Minden név önálló méltatást, értelmezést kívánna. (Rejtő Jenő ismételten magas népsze-rűsége, Moldova termékenysége, problémaérzékenysége és így tovább.) Mégis feltehetően a leg-szűkebb szakmai körökben is Wass Albert hihetetlenül látványos térhódítása jelentette a legna-gyobb meglepetést. Kérésünkre Gereben Ferenc barátunk átnézte a 2000-es adatbázis egészét és az említett szerzőt még 2 szavazatot kapók listájában sem fedezhette fel az akkor gyűjtött vála-szok között.
A jelenség magyarázatául legalább két feltevést kell megemlítenünk. Egyrészt a kiadók rendkívül elszánt, következetes munkáját, másrészt a 2004. december 5-én, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás eredménytelenségét, amely nagy valószínűséggel megerő-síthette a vele rokonszenvezők tettrekészségét, érdeklődését.
Vagyis az országos mértékű érdektelenség, részvétlenség a másik oldalon jól érzékelhető ellenre-akciót, a rokonszenv, az összetartozás tudatának érzelmi és értelmi szinten egyaránt határozottan artikulált gesztusát válthatta ki.
Végül ennek a tételnek lezárásaként, hadd idézzünk két névsort egy eddig nem használt forrás adatbázisából! Sudár Annamária szíves közlése nyomán tudhatom, hogy az akkor még létező Neumann Ház Digitális Irodalmi Akadémia nevű szolgáltatásán 2005 októberében (legutóbbi reprezentatív vizsgálatunk időpontjában), a következő művek voltak a listavezetők (zárójelben a látogatások száma):

Kertész Imre: Sorstalanság (624)
Szabó Magda: Abigél (422)
Szabó Magda: Az ajtó (290)
Pilinszky János összes: (264)
Szabó Lőrinc összes: (227)
Szabó Magda: Régimódi történet (226)
Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (220)

Míg ugyanezen intézmény Bibliothaca Hun-garica Internetiana című szépirodalmi és szakirodalmi gyűjteményében pedig az alábbi használói rangsor alakult ki:

Ady Endre összes: (656)
Zentay István: A meggyőzés útjai: (307)
Darwin: A fajok eredete (295)
Arany János összes (261)
  Orvostörténeti bibliográfia  (246)
Kádár – Tóth: Az egyszarvú és
egyéb állatfajták Bizáncban (228)
József Attila összes (214)

                                                                                       
Ez utóbbi két adatsor természetesen csupán adalék lehet, s egyúttal jelzés az adatgyűjtés más for-rásainak használatára. Az itt felvillanó igények mindössze egy „válogatott csapat” jellemzői. A könyvolvasók és egyidejűleg internethasználók kis létszámú, ám egyértelműen lassan gyarapodó táboráról van szó, akik többnyire magasabb iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok, nők. Egyébként az olvasás, a könyvtár- és az internethasználat összefüggéseiről korábbi közleménye-inkben már részletesen szóltunk (Nagy – Péterfi 2006, Nagy 2006, Péterfi 2006).
Az éppen aktuális olvasmányok összességét emlegettük az első helyen, hiszen talán ezen a síkon lehet a legkisebb mértékű a szépítés, a torzítás tendenciája. Ugyanakkor bizonyára mélyebb réte-gekre, az ízlés tartóoszlopaira élesebben rávilágít az emlékezetes olvasmányok, a kedvenc szerzők neveinek felidézése. Miközben menthetetlenül emlékeztetnünk kell az iskolarendszer által közve-tített, némi iróniával megfogalmazott „klasszikusok rémuralmára” is. Mindezek tudatában mégis rögzítsük a legkedvesebb írókat firtató kérdésünk nyomán kialakult rangsort! (Kik a legkedvesebb írói? – hangzott a 163 tételt tartalmazó teljes kérdőív 148. egysége.)

Kik a legkedvesebb írói?
(3 reprezentatív országos vizsgálat felnőtt könyvolvasóinak százalékában)

A Jókai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Gárdonyi névsor kifejezetten klasszikusok dominanciáját, az olvasói érdeklődés, ízlés folytonosságát idézi, s a kortárs szerzőket, szinte azonos eredménnyel Lőrincz L. László és Szabó Magda képviselik. A 9 magyar szerző között egyedül Danielle Steel a maga 4%-os keresettségével kerülhetett be az első tizet tartalmazó listába, holott 5 évvel korábban még Cookkal karöltve csaknem 14%-os részesedést birtokoltak az akkori kedvencek mezőnyében. Végképp a felejtés „rozsdatemetőjébe” kerülőnek látszanak viszont a hosszú évtizedekig a szocia-lista könyvkiadás kitüntetettjei, Berkesi és Szilvási.
Tagadhatatlanul erős bennünk a magyarázatkeresés vágya. Erre egyetlen egzakt módszer kínálko-zik: mielőbb meg kellene ismételni ezt a kutatást! Amikor éppen „szélcsend” van, senki nem szervezi a Nagy Könyves tv-sorozatot, de van hosszú távú oktatás és művelődéspolitika, van mi-nőségelvű könyvkiadás- és könyvtár támogatási gyakorlat, no és nem kampányszerű, de átgon-dolt, tanulásra, olvasásra, múltismeretre, valóságfeltárásra orientáló, tehát az önállóan véleményt alkotó állampolgárok érdekeit képviselő műsorpolitikája legalább a hazai közszolgálati televíziós csatornáknak.

Vallásosság és olvasáskultúra

Korábbi önálló, az olvasás és az értékrend mélyebb összefüggéseit feltáró kutatásainkban elősze-retettel használtuk a Milton Rokeach által kidolgozott, a nyitott és zárt gondolkodás jellemzőit feltáró attiűd-skáláját, valamint a Hankiss Elemér révén honosított, de ugyancsak Rokeach által konstruált, a cél és eszközértékek rendszerét vizsgáló tesztjét. Mindezektől itt el kellett tekinte-nünk, s egy sokkal gyakorlatiasabb megoldást választva a vallásossággal, továbbá a politikai atti-tűdök dimenziójával vetjük össze az olvasói érdeklődést, a megkérdezettek olvasmányszerkezetét.
Ilyen irányú vizsgálódásunk előzményei szerteágazóak. Első renden Tomka Miklós hallatlanul gazdag (Tomka 1996, 2006), Gereben Ferenc (Gereben – Tomka 2000, Gereben 2004) és Kama-rás István (Kamarás 2006) kutatásainak úttörő jellegét kell itt megemlítenünk és máshol sokkal részletesebben méltatnunk.
Elsőként a vallásosság létét, mértékét kutató, az ötféle válaszlehetőségből önbesorolással választó, 157. számú kérdésre érkezett válaszok megoszlásának tábláját tekintsük át!

Mennyire vallásos Ön?
(A válaszok megoszlása a kérdezettek százalékában)

Adataink értelmezését leginkább Tomka Miklós 1991 májusából származó vizsgálatának tényei segítik, melyben már 70%-osnak találta a vallásosság valamely kategóriájába önmagukat besoro-lók arányát (Tomka 1996). Tudós kollégánk akkori előrejelzése szerint „ …a magyarországi val-lási adatok európai összehasonlításban rendkívül erős életkori és társadalomszerkezeti polarizá-ciót tükröznek. A hazai elvallástalanodás üteme kimagaslóan nagy…biztosan prognosztizálható a nem vallásosak társadalmi arányának gyorsuló ütemben történő növekedése…” (603. p.).
A 2005-ös táblázatunkban található 67,3% áll szemben a már említett 70%-kal, s ez a minimális eltérés aligha minősülne bármilyen statisztikai próba eredményei szerint szignifikánsnak. Tehát a fenti hipotézis sem saját adatainkkal, sem Tomka későbbi kutatási eredményeivel (Tomka 2006) nem igazolható.
De ugyanakkor kötelességünk a következtetés fordított irányú megfogalmazása is. Nevezetesen, a szabadság jó másfél évtizede nem hozta meg az egyházi, a vallási élet látványos megújulását, megerősödését.
Táblázatunkban a fenti hipotézis teljesülése talán egyedül az egyházias vallásosság kategóriájában lenne esetleg részlegesen igazolható. De ugyanakkor a maguk módján vallásosak részaránya vi-szont másfél évtized alatt egyértelműen, szignifikánsan 45%-ről 55%-ra növekedett.
Kétségtelenül megnőtt a felekezeti iskolák száma, de ez egyelőre inkább csupán a lehetőségek világában, a jövőt illető esélyekben jelent változást, de sem a közéletben, sem a közbiztonságban, sem a kultúrában nem járt együtt a bizalom, a megbízhatóság, az adott szó hitelének javulásával, a fokozott normakövetés látványos, jól bizonyítható jeleivel. Vagyis a látszólagos változatlanság a rendkívül eltérő folyamatok eredőjeként, s nem a tényleges mozdulatlanság bizonyítékaként ér-telmezhető. (Öregedő népesség, kiürülő kistelepülések, felbomló kisközösségek helyett a nagyvá-rosi anonimitás gyakoribbá válása, kontra az egyházi oktatási intézmények számának tagadhatat-lanul jelentős mértékű emelkedésével, a fiatalabb, iskolázottabb rétegek fokozódó vallás felé for-dulása.) Tomka és saját, bemutatandó vallási adataink rendkívül erős életkori és társadalomszer-kezeti polarizációt tükröznek.
Minden későbbi félreértést elkerülendő, – részben a fentiek folytatásaként – közölnünk kell egy összetett táblázatot, melyben a felekezeti megoszlás és a vallásosság cellánkénti megoszlása talál-ható. (Lássunk világosan! Hogyan is áll az elvallástalanodás mértéke a különböző egyházakban?) Az első sorban (félkövér), mindig abszolút számok, a megkérdezett, 18 éves vagy annál idősebb vizsgálati személyek mennyisége szerepel, a második sorban (dőlt), a felekezetenkénti százalékos eloszlás adatai találhatók. Végül a 3. sorban lévő (álló) szám a függőleges irányú adatsor ugyan-csak százalékos megoszlását mutatja. (A vallásossággal összefüggő kérdésre válaszolók szem-pontjából.)

Mennyire vallásos Ön?

Előző táblánkból már jó ismert ugyan az „Ön melyik állítással tudná magát a legjobban jellemez-ni?” kérdésre adott válaszok elrendeződése. Akadhat azért érdeklődő, akit az adatok, felekezeten-kénti, finomabb arányai ugyancsak izgatnak.
Teljesen evidens, hogy a magukat nem vallásosnak vallók legnagyobb arányban a felekezetnélkü-liek közül kerülnek ki (70,99%), majd a katolikusok 15,30 százaléka, továbbá a kálvinisták és a lutheránusok gyakorlatilag azonos (12,92, valamint 12,61) százaléka állítja önmagáról ugyanezt. Míg a görög katolikusoknál ez mindösszesen 9,52%. Nem igazán látványos, de érzékelhető ten-dencia.
A későbbiekben válik majd teljesen világossá ennek jelentősége, de most hadd ugorjuk át a köz-benső oszlopokat és csupán az utolsó előttire, az egyházias módon vallásosak csoportjára figyel-jünk néhány pillanatra! A teljes minta 1 százalékánál alig többet képviselő egyéb felekezetekhez tartozók intenzív elköteleződését (15 fő=39,47%) talán felesleges kommentálnunk. A kisközössé-gek erősebb kohéziója részben közismert, részben pedig csak intenzív, mikro kutatásokkal tárható fel egymástól is eltérő jellegük. A történelmi egyházak sorát ebben a tekintetben („vallásos va-gyok az egyház tanításait követem”), az evangélikusok (18,02%) vezetik s a katolikus és reformá-tus atyafiak részesedése, szinte hajszál- pontosan megegyezik (15,4 – 15,5%), s a görög katoliku-sok jól érzékelhetően hátrébb kerülnek ebben a rangsorban is (11,9%). (Mint közismert ez a cso-port alacsony reprezentációja mellett, többnyire a kevésbé iskolázott, szegényebb kelet-magyarországi régió, mezőgazdasági foglalkozású tagjaiból áll össze.)
Újabb táblázatok sokaságával nem tesszük próbára az olvasó türelmét, de legalább néhány mon-datban összegezzük azok tanulságait. Nevezetesen: minden felekezetben jól érzékelhető többség-ben vannak a hölgyek (római- és görög katolikusok, evangélikusok 7–7%, reformátusok esetében 12%-os előnnyel), de a felekezetnélküli egyházias módon vallásos csoportot számba véve már 32% kontra 68% a női többség!
Ezen a síkon maradva, a településtípusonkénti közelítésben pedig a községekben lakik az egyhá-zaik tanítását követők 45 százaléka, szemben a budapesti 13% százaléknyi nagyságrenddel. (Ki-sebb szóródással, de az itt jelzett elrendeződést mutatják a maguk módján vallásosak is.)
Az életkori megoszlások adatsora szerint a kifejezetten nem vallásos kategórián belül a legfiata-labbak (18–29 évesek = 26%) vannak a legtöbben, a legidősebbek pedig a legkevesebben (70 éven felüliek = 7%). Míg az ellenpóluson, az egyházias módon vallásosak pedig – némi fluktuáci-óval t. i. a 18 és 49. életévek között 9–11% – az életkor előrehaladtával egyre inkább ebbe a kate-góriába sorolták önmagukat: 50–59 évesek = 14,38%, 60–69 évesek = 20.55% és a „végállomás” közelében (70 év felettiek) már 35,62 százalékban tartoznak ebbe a kategóriába.
A vallásosság némi egyszerűsítéssel 2005-ben is jobbára a nők, a községben lakók és az idősebb emberek csoportjait jelenti. Egyébként Tomka kutatásaiból viszont a jelenség dinamikáját – neve-zetesen a fiatalok növekvő részarányát –alaposabban megismerhetjük (Tomka 2006).

 Vallásosság és olvasásgyakoriság
(A kérdezettek soronkénti százalékában)

 A korábbi kutatások eredményeire emlékezve, nem mondható meglepőnek, de itt is a nem vallá-sos (1027 fő) és az egyház tanításait követők (435 fő), vannak egy szinten, ők a leginkább olva-sók. A bizonytalanok (148 fő), minden tekintetben a leggyengébben teljesítők, s a legnépesebb (2030 fő), „a maguk módján vallásosak” csoportja csaknem hajszálpontosan az országos könyv-olvasói átlagot jeleníti meg.
A „hol is vannak a missziós terepeink?” kérdés mind a fogyatkozó olvasótábor felől, mind az egyházak oldaláról jogosnak tűnik. Hiszen a nem vallásosak és a maguk módján vallásosak több-sége (57% és 61%) egyaránt a könyvet nem olvasók táborát szaporítják.
Egyébként a világnézeti bizonytalanságot kifejezők („nem tudja”), refrénszerűen minden kérdés-ben a leggyengébb kategóriába kerülnek. (Vagyis köztük a legmagasabb a könyvet nem olvasók és legalacsonyabb a rendszeresen olvasók aránya.)
A fentiek után kissé részletesebben vesszük majd szemügyre az iskolai végzettség befolyásoló erejét. Gereben Ferenc már idézett kutatásából jól ismert az összefüggés mely szerint a nem vallá-sosak minden iskolai végzettségi fokozatban aktívabb olvasók a vallásosoknál, kivéve a diplomá-sok körét. Legutóbbi kutatásunk szerint az olvasás térvesztése egyértelmű (a könyvet nem olvasók aránya 5 év alatt 52%-ról 60%-ra emelkedett!), miközben a vallásosság mértéke stagnálni látszik. Kérdés tehát, hogy a két tényező korábban ismert relációja nem változott-e meg?
Alábbi táblázatunk ismét 3–3 számot tartalmaz soronként: a válaszolók abszolút számát, a soron-kénti, majd az oszloponkénti százalékokat. (Az olvashatóságot könnyítendő, ismét soronként elté-rő – kövér, dőlt, álló – tipográfiát alkalmazunk.)

Vallásosság és iskolai végzettség
(A válaszolók száma, sor és oszlop %)

Amint az adatok gondos áttekintése bizonyítja a nem vallásos kategóriában legalacsonyabb a leg-feljebb 8 általánost végzettek, legmagasabb az érettségizettek és diplomások aránya. A maga módján vallásosak sorában meglepően kis szóródással a szakmunkások (58,37%), vezetik a me-zőnyt s a diplomások adták a legkevesebb ilyen választ (50,62 %). S végül rendkívül tanulságos a táblázat utolsó kategóriájában az oszloponkénti megoszlásokat szemügyre venni. Hiszen a leg-alacsonyabb iskolai végzettséggel jellemezhetők csaknem egy hatoda (17,77%) egyháza tanításait követi, s hozzájuk legközelebb a diplomások csoportja áll (14,61%) s a két középső iskolázottsági fokon állók csak jóval kisebb arányban (8,42% és 8,55%) vannak itt jelen. Holott az egyértelműen nem vallásosak táborában még az érettségizettek és a diplomások 1%-nál kisebb különbséggel, vagyis azonos nagyságrendben képviseltették magukat (32,29%–32,29%), tehát a nagyon hasonló attitűdök feltételezése jogosnak tűnhetett a későbbi kategóriákban is.
Vagyis a vallásos emberek körében tapasztalt átlagos, illetve gyengébb olvasói aktivitás mögött első renden az iskolázottság alacsonyabb szintje sejthető. Egyetlen kivételt a főiskolai és/vagy egyetemi oklevelet szerzettek s egyúttal felekezeteik tanítását követők képviselnek.

Könyvtárhasználat és vallásosság

Fenti táblázatunk szinte csak mellékesen (az olvasási kultúra szókapcsolat gazdagítása érdekében) szerepel adatsorunkban. Valójában szignifikánsnak mondható (5%-os) eltérést talán egyetlen pon-ton jelez, a könyvtárba soha még be nem iratkozottak esetében, a nem vallásos csoport javára, miközben az egy vagy több könyvtárat használók soraiban ismételten a nem vallásos és az egyhá-zias módon vallásosak két kategóriája azonos szinten – nevezetesen az élen – áll.

A könyvolvasás gyakorisága felekezetenként
(A megkérdezettek felekezetenkénti százalékában)

 

Viszonyítási alapként fel kell idéznünk, hogy az országos mintában a könyvet nem olvasók (az utóbbi 12 hónapban egyet sem) 60%-os aránya mellett a rendszeresen olvasók 16%-ot képvisel-nek.
Ettől kezdve válik teljesen egyértelművé, hogy az egyházhoz nem tartozók (889 fő) olvasási mu-tatói kiemelkedően a legjobbak: csak fele a nem olvasó és több mint ötödük a rendszeresnek mondható könyvolvasó.
Őket követi a hagyományosan polgári gyökerű (iparos, kereskedő ősökkel rendelkező) evangéli-kusok 112 fős kis létszámú csapata, majd a már tekintélyesebb méretű (543 fő) református réteg, s bizony a többségi (1977 fős) katolikus csoport olvasói arányszámai egyértelműen a leggyengéb-bek. (Ezen belül – egy jóval nagyobb létszámú adatfelvétel esetén – külön elemzést érdemelne a görög katolikusok kelet-magyarországi, főként falusi, kevésbé iskolázott almintája, valamint az egyéb felekezetekhez tartozók, itt mindössze 40 fős csoportja.)
Itt az alaposabb értelmezéshez ugyancsak szükséges ellenőriznünk a felekezetenkénti iskolázott-sági mutatókat! Hiszen minden korábbi adatunk szerint az olvasáskultúra legerősebb meghatározó eleme éppen az iskolai végzettség. Lássuk az adatok felekezeti, soronkénti, iskolai végzettségi szintenként bontott arányait!

Iskolai végzettség felekezetenként  (100% = felekezetenként)

Amint azt már korábban is tettük, az alacsony elemszám miatt az egyéb kategória adatainak kommentálásától eltekintünk, valamint a görög katolikus csoportnál pedig a keleti országrész, jobbára falusi lakosaival azonosítjuk őket. Egyébként pedig egy halvány protestáns fölény (evan-gélikus = 42,86%, református = 41,81%) mutatkozik az érettségizettek és a diplomával rendelke-zők összesített szintjén a római katolikusokkal (37,28%) szemben. Némileg tovább differenciálha-tó a sorrend, ha kizárólag a diplomások arányait állítjuk rangsorba: evangélikus (20 fő): 17,86%, református (67 fő): 12,34%, római katolikus (226 fő): 11,39%.
Ha megnézzük az utolsó olvasmány stílusa és a vallásosság kapcsolatát vizsgáló táblázatot (lásd következő oldal) láthatjuk, hogy soronként haladva, a romantika esetében van némi eltérés az egy-házias módon vallásosak javára, a 19. század és korábbi klasszikusok esetében ez teljesen egyér-telművé válik, a 20. századiak esetében jól érzékelhető, míg az értékes, modern irodalomnál eny-hén, de félreérthetetlenül ellenkező irányba billen el a mérleg nyelve (a nem vallásosak javára). Többször emlegettük már a bizonytalankodók csoportjába tartozók zavarba ejtően alacsony lét-számát, de ebben az esetben mégis feltűnő ez utóbbi kategória, a modern értékes olvasmányok iránti kiemelkedően magas (14,63%-os) érdeklődésük.
A jóval nagyobb elemszámú, vagy célzott mintán végzendő, további vizsgálódás szükségessége tehát itt is nyilvánvaló.

Az utolsó olvasmány stílusa és a vallásosság 
(Százalékos megoszlás oszloponként)

 

A direkt szórakoztató, divatos, úgynevezett lektűrök (Cook, King, Steel, stb.) vonatkozásában viszont már szinte kulturális szakadékról beszélhetünk, hiszen ez a nem vallásos csoport csaknem 40%-a (37,64%), míg az egyházi tanításokat követőknél ez az arány alig több mint fele az előző-nek, mindössze 20,34%! A magyarázat keresése alkalmával feltétlenül gondoljunk a korábbi táb-lázatok adataira, melyek szerint az egyháziasan vallásosak csoportjában két pillér feltűnő: a leg-alacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya.
(Miközben a maguk módján vallásosak bizony itt ismét az országos átlagot képviselik: 35,41%!) Az áltudomány műfajában szinte azonos az összkép. De teljesen egyértelmű okokból a vallásos irodalom keresettségénél szinte „felborul a hajó”.

Politikai attitűdök, könyvtárhasználat és olvasás

Nem ismerünk ilyen jellegű hazai olvasáskutatási előzményeket, ahol az alcímben tárgyalt össze-függéseket vizsgálták volna. (Esetleges tájékozatlanságunk bizonyítása után azonnal megkövetjük az általunk fel nem fedezett publikációk szerzőjét/szerzőit.) Amint arra már többször utaltunk, adatfelvételünk 2005. a szeptember 16. és október 15. közötti napokban zajlott, tehát a közeli (2006. április), parlamenti választásokat megelőző félévben nem terveztünk ilyen jellegű kérdése-ket feltenni, de a TÁRKI által felkínált omnibusz kérdőív 3 tétele ellenállhatatlan kísértést jelen-tett számunkra. Nosza, a pártpreferenciákat, a bal és jobb oldali, konzervatív és liberális elkötele-zettséget felderítő 10 fokú skálákat, vessük egybe a könyvtárhasználat és az olvasmányszerkezet 2 szikár metszetével!
Akkori állapot (Melyik pártra szavazna, ha most vasárnap parlamenti választások lennének?): Fidesz= 29,35% MSZP = 24,60%
Természetesen további 7 párt szerepel még a listán (SZDSZ: 2,44%, MDF: 1,12%, majd a többiek az 1,02%-os Munkáspárttól a 0,21%-os Független Kisgazda Pártig), de ezek részletesen bontott adatait feleslegesnek tartjuk itt közölni.

Könyvtárhasználat és pártpreferencia
(Az adott pártot választók százalékában)

Eredményeink:
Soha nem volt beiratkozott olvasó könyvtárban: 5,15
Régebben volt, jelenleg nem: 5,27
Jelenleg is tag egy könyvtárban: 5,49
Jelenleg is tag: több könyvtárban: 5,98

A matematikai próbák világában jártasak számára ismerősnek fog tűnni megállapításunk, misze-rint ilyen nagyságrendű minták esetében a 0,4–0,5-es eltérések nagy valószínűséggel már jelen-tősnek minősíthetők. Egyszerűbben szólva a jobboldali attitűdök, tehát az 5,5 fölötti értékek erő-sebben valószínűsítik a könyvtárhasználatot, mint az ennél alacsonyabbak. (Természetesen ez itt nem több egy halvány tendenciánál.)
Következő tételünk a csaknem szó szerint azonos módon feltett kérdésben a konzervatív–liberális ellentétpárral késztette a kérdőíves interjú alanyait válaszadásra. (Konzervatív = 1, liberális = 10!) Eredményeink szerint a számtani átlagok megoszlása: soha: 5,34, régen igen, most nem: 5,62, jelenleg is tag: egy könyvtárban: 5,67 és végül jelenleg is több könyvtárat használ: 6,46.
Figyelem! Egy 10 fokú skálán kellett önmagukat elhelyezni, majd ezekből a számokból csoport átlagokat számoltunk. Ráadásul itt a 10-es szám a liberális minősítést jelentette. A matematikai valószínűség szabályai szerint az első három szám akár véletlenszerű hibának, szóródásnak is minősül. Ám az egyszerre több könyvtár használata viszont már nagy valószínűséggel inkább a liberális gondolkodásmód (6,46) egyik velejárója.
Természetesen tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi magyar politikai közélet egyik legérzéke-nyebb, gyakran vitatott pontja felé közelítünk. Ki hirdeti magáról, hogy baloldali és liberális? Milyen viszony van a vállalt attitűdök, értékek és a megvalósított programok között? Sem az alka-lom, sem az adataink nem adnak elegendő okot a vitához csatlakoznunk. Itt csupán a kérdőív té-nyeit, illetve a kereszttáblák eredményeit tesszük láthatóvá.
Végső táblánkban a legutóbbi vagy jelenlegi olvasmányok listájából, a stílusjegyek alapján készí-tett olvasmányszerkezet belső eloszlását közöljük a két vezető pártra „szavazók” válaszai nyomán, az országos adatokkal párhuzamosan.

Olvasmányszerkezet és pártpreferenciák
(Az adott pártot választók százalékában)

A romantika, a 19. századi és korábbi irodalom, továbbá a direkt szórakoztató könyvek (lektűrök), és az áltudományos művek olvasásában az MSZP-t választók enyhe, ám mégis érzékelhető fölé-nyét kell megállapítanunk. Míg az összes többi olvasmányfajta, különös tekintettel a modern érté-kes könyvek, az ismeretközlő (non-fiction) művek, valamint a vallásos olvasmányok keresettségé-re a Fideszt előnyben részesítők oszlopában szerepel nagyobb számokkal.
Természetesen ezen preferenciák mögött főként az életkori, s kisebb mértékben az iskolázottsági mutatók szolgálnak mélyebb magyarázatokkal. (A Fidesz szavazók jóval fiatalabbak, s bizonyos kategóriákban iskolázottabbak.)

Összegzés

A 2005 őszén lebonyolított kutatásunk legfontosabb, közvetlenül idevonatkozó megállapítása az olvasási kedv látványos térvesztése. Az 1964 és 2005 közötti négy évtized alatt az évente legalább egy könyvet elolvasók aránya, a hazai 18 éven felüli népesség körében 60%-ról 40%-ra csökkent. Hasonló jellegű, drasztikus mértékű átalakulások adataival szolgálhatunk az olvasói érdeklődés tartalmát, szerkezetét illetően is. Amint azt Gereben Ferenc korábbi közleményeiben részletesen bizonyította, az olvasói igényesség csúcsait lehet kiolvasni Mándi Péter 1964-es adataiból, majd ezt követően a 2000 novemberében végzett kutatás eredményeinek értelmezéséig a kommercializálódás és pragmatizálódás, valamint az amerikanizálódás (különös tekintettel az 1996-os MTA-s adatfelvétel eredményéig), félreérthetetlen jeleit láthatjuk az egymás mellé helye-zett adatsorokból. (Ugyanakkor kötelességünk jelezni, hogy a legerősebb olvasói aktivitást az 1985-ös vizsgálat eredményei nyomán állapíthattuk meg.)
Mérsékelt, ám ugyancsak egyértelmű fordulat tendenciája rajzolódik ki a legutóbbi, 2005-ös OSZK–TÁRKI kutatás, a fentiekben áttekintett táblázataiból. Kifejezetten csökkent a főként ame-rikai lektűrök olvasottsága, némileg erősödött a romantika és a klasszikusok vonz-ereje, s ezen beül is a magyar szerzők iránti érdeklődés.
Ezen a ponton, az okokat, a háttértényezőket mérlegelve, kihagyhatatlanul említést kell tennünk az adatfelvétel évében zajló Nagy Könyv kampány, feltételezett, attitűdöket megerősítő és nem megváltoztató hatásáról. Lásd a lábjegyzetben is közölt legjobb 12 könyv iskolai dominanciáját, vagyis többségük a kötelező olvasmányok rendkívül igényes kategóriájából mindnyájunk számára ismerős.
Táblázatok sorával tettünk kísérletet a vallásosság és az olvasási, könyvtárhasználati szokások összefüggéseinek bemutatására. A részletek megismétlése nélkül röviden emlékeztetünk az össz-kép látszólag meglepően statikus jellegére, holott a háttérben rendkívül dinamikus változások zajlottak és zajlanak. Ezen a téren a szabadság kétségtelenül megnőtt, hiszen például a felekezeti iskolák tömege kezdte újra működését, mi több két egyházi egyetem is született a mögöttünk lévő másfél évtizedben. (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Károli Gáspár Református Egyetem.) Időközben jelentős mértékben csökken a falvak lakossága. S ennek ellenére legfrissebb adataink nagyon hasonlítanak a két évtizeddel korábbiakra. Nevezetesen „a maga módján vallásos” kategó-ria válaszai mindenütt az országos átlaggal esnek egybe, a bizonytalankodók (nem tudja meg-mondani, hogy vallásos-e vagy sem) többnyire sereghajtók, míg az öntudatosan nem vallásos és az egyházias valláskövetést vállalók csoportjai egymással vetélkedve a leginkább könyvtárhaszná-lók, a leggyakoribb és legigényesebb olvasók. Mindössze a legutóbbi olvasmányok számbavétele nyomán kialakuló olvasmányszerkezet tételes átvizsgálása teszi jól láthatóvá, hogy az olcsó lektű-rök iránti „tartózkodó” attitűd egyértelműen erősebb az egyház tanításait híven követők között.
Ismételten súlyos intellektuális feladatnak tűnik minden oldal számára az érettségizettek és a dip-lomások közötti növekvő kulturális távolság, miközben a vallásosság iránti legerősebb vonzódás éppen a legkevésbé (legfeljebb 8 általánost végzettek), és növekvő mértékben a legmagasabb szinten iskolázottak (főiskolai, egyetemi diplomával rendelkezők) körében tapasztalható. Mi tör-ténik a szakmát adó és  érettségivel záruló középfokú intézményeinkben az ott eltöltött 3–5 év alatt?
Két–három évtizeddel korábban az érettségi megszerzése még nagy valószínűséggel olvasóvá tette az illetőt. Mára, oktatási rendszerünk eltömegesedése eredményeként ez egyáltalán nem egy-értelmű, mi több, inkább az ellenkezője vált jellemzővé.
Végül a pártpreferenciák mentén kutakodva, nem túl erőteljes, ám tagadhatatlanul érzékelhető Fideszes előnyt regisztrálhattunk – mind a könyvtárhasználat, mind az olvasmányszerkezet men-tén a baloldali rokonszenvet kifejezőkkel szemben. A jelenség mögött főként az életkori és a jóval gyengébb iskolázottsági különbségeket véljük felismerni.
Úgy tűnik, a több évtizedes hatalmi hegemónia máig nem tette egyértelművé az MSZP szimpati-zánsok kulturális fölényét, s fordítva a sok évtizedes hátrányos megkülönböztetés sem nullázta le a többnyire már csupán második, harmadik generációs válaszadók örökölt kulturális tőkéjét (Bourdieu 1997), polgári értékrendjének az olvasási szokásokban is megnyilvánuló többleteit.

(A következő számban folytatódik.)

Felhasznált irodalom

BOURDIEU, Pierre: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke.In:  A társadalmi rétegződés komponensei Válogatott tanulmá-nyok Szerk. Angelusz Róbert, Bp. Új Mandátum Könyvkiadó, 1997. 156-178. p.
GEREBEN Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség Bp. OSZK, 1998.
GEREBEN Ferenc – TOMKA Miklós. Vallásosság és nemzettudat. Bp.: Csíkszereda, Kerkai Intézet, 2000.
GEREBEN Ferenc: Olvasás és könyvtárszociológiai vizsgálatok Magyarországon. In: Könyvtárosok kézikönyve 4. Szerk.: Horváth Tibor, Papp István, Bp. Osiris Kiadó, 2002. 19–50. p.
GEREBEN  Ferenc: Vallásosság és egyházkép. Bp. :  Csíkszereda Kerkai Intézet, 2004.
KAMARÁS István: Vallásosság és irodalomolvasás. Bp. 2006. [kézirat]
NAGY  Attila: Modernizáció: globalizáció, amerikanizáció. (Változási tendenciák a hazai olvasási és könyvtárhasználati szokások-ban). In: Könyvtári Figyelő,  1997. 3. szám, 476–484. p. http://www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/1997/3/nagy.html
NAGY Attila – PÉTERFI  Rita: Olvasás, könyvtár- és számítógép-használat (Gyorsjelentés a TÁRKI és az OSZK 2005-ös vizsgálatá-ról) In: Könyvtári Figyelő, 2006. 1. szám 31–44. p. http://www.ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2006/1/nagy.html
NAGY Attila: Szakemberek helyett gépek? (Változási tendenciák a könyvtárhasználati szokásokban) In: Könyvtári Figyelő,  2006. 4. szám, 457–467. p.
PÉTERFI  Rita: A könyvtárhasználati szokások alakulása a számítógép- és az internethasználat tükrében. In: Könyvtári Figyelő,  2006. 4. szám 468–485. p.
TOMKA Miklós: Vallás és vallásosság.  In: Társadalmi riport 1996.  Szerk. Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György.  Bp. TÁRKI  ; Századvég,  1996. 592–616. p.
TOMKA Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon. (Pázmány Társadalomtudomány ; 4.) Bp. : Piliscsaba, PPKE,  2006.