Maros megye 1944-ig – könyvekben

FÜLÖP Mária – FERENCZ Klára
Bibliografia locală retrospektivă a
judeţului Mureş =
Maros megye retrospektív
helyismereti könyvészete :
autori, apariţii editorale, referinţe
locale, cărti editate până
în anul 1944 : szerzők,
kiadványok, helyi vonatkozások,
1944-ig megjelent könyvek /
Fülöp Mária, Ferencz Klára ; (ed.
Biblioteca Judeţeană Mureş). –
Târgu Mureş, 2005. – (Bibliografii
Mureşene ; 7.)
1. köt. – 604 p.
2. köt. Indexuri = Mutatók. – 607–
862. p.
ISBN 973-0-04177-6 A Maros Megyei Könyvtár honlapján a következő mondatot találja az érdeklődő látogató, ha a „Bibliográfia” menüpontra kattint: „A Maros Megyei Könyvtárban a helyismereti információk feltárása az ötvenes években kezdődött és hosszú szünet után, 1993-ban végre létrejött egy szervezett kurrens bibliográfiai rendszer.”
A helyismereti munkához nagy segítséget nyújtott, hogy a könyvtár a Tinlib programmal építette/építi számítógépes katalógusát. A program meggyorsította a feltáró munkát és lehetővé tette kiadványok számítógépes szerkesztését is. Az intézmény bibliográfiai sorozatának 5. darabja már ezekből a rekordokból építkezett.
Ezért Fülöp Mária és Ferencz Klára is úgy határozott, hogy az 1945 előtt megjelent, nehezen hozzáférhető állományt a számítógépes rendszerben dolgozzák föl, s ezáltal nemcsak a bibliográfiában teszik hozzáférhetővé azt, hanem a könyvtár katalógusában is.
2002 májusában jártam Fülöp Máriával a marosvásárhelyi Kultúrpalota egyik zsúfolt kis irodájában, ahol akkor már gőzerővel rögzítették a megyei könyvtár Maros megyével kapcsolatos könyveinek adatait. A szolgálati katalógusban való kutakodást a „gyanús” könyvek kézbevétele követte. A kötetekben szereplő helyismereti információk bekerültek a leírásokba, amelyeket Ferencz Klára készített a szakjegyzetekkel együtt. Az adatgyűjtés sziszifuszi munka volt, ahogy azt Fülöp Mária is írja a munka bevezetőjében: „ezt a bibliográfiát nyugdíjazásunk első napjától kezdve hat év alatt (1999–2005) Ferencz Klára kolléganőmmel közösen készítettük.”  A bibliográfiai gyűjtés haladását lassította az is, hogy Fülöp Mária időközben több helyismereti bibliográfiát is elkészített, vagy megszületésében közreműködött. Férje 2004. ápr. 5-i leveléből értesültem, hogy „Marika Schumachert megszégyenítő sebességgel dolgozik két munkáján: délelőtt a régi anyag helyismereti feltárásával, délután a Maros megyei tudósok bio-bibliográfiáján”. Ez utóbbi 2004-ben jelent meg a Maros megyei biobibliográfiák 2. köteteként Maros megyei tudósok címmel.1

A jelen írás tárgyául szolgáló kötet Bibliografia locală retrospectivă a judeţului Mureş = Maros megye retrospektív helyismereti könyvészete címmel végül 2005-ben látott napvilágot a Bibliografii mureşene [Maros megyei bibliográfiák] című könyvsorozat 7. tagjaként. Ez az 1995-ben indult sorozat a Maros Megyei Könyvtár igen tiszteletreméltó helyismereti bibliográfiai tevékenységét tükrözi, hiszen első három kötetében a megye sajtóbibliográfiája látott napvilágot a kezdetektől 2000-ig (az 1973–1989. évek híjával), a másik három kötetben pedig az 1990 és 2000 között megjelent Maros megyei kiadványok bibliográfiája.2 Ez a bibliográfiai sorozat nemcsak a Maros Megyei Könyvtár jelentős helyismereti munkáját jelzi, hanem Fülöp Mária lankadatlan szorgalmát, kitartását és munkabírását is, ugyanis az említett hat kötet közül három az ő munkája, vagyis egy évtized alatt öt bibliográfiát készített sajtó alá.
Kíváncsian vettem kezembe a kötetet, hiszen a 2002-ben megjelent Maros megye a könyvekben című kötetét is volt szerencsém ismertetni a Határontúli Magyar Könyvtárosok VIII. Zempléni Nemzetközi Tanácskozásán 2003-ban Sárospatakon. Ekkor azt mondtam/írtam, hogy „… irigylem a Maros megyei kutatókat. Egy kitűnően használható, nagyon gazdaságosan fölépített és hallatlanul információgazdag helyismereti bibliográfiát kaptak a kezükbe.”
Nem volt nehéz dolga Fülöp Máriának és Ferencz Klárának, amikor eltervezték a helyismereti tartalmú retrospektív könyvészet gyűjtőkörének földrajzi, időbeli, tartalmi és formai határait. Egyedül a földrajzi körülhatárolás jelenthetett gondot, de ez is inkább a gyűjtéskor jelentkezett.
A mai Judeţul Mureş, vagyis Maros megye ugyanis sok régi közigazgatási egység töredékét foglalja magába. Az alapul szolgáló egykori Maros-Torda vármegye mellett ide csatolódott pl. a korábban Torda-Aranyoshoz tartozó Marosludas (Luduş), Kis Küküllőből Dicsőszentmárton (Târnăveni) és Radnót (Iernut), Nagy-Küküllőből Segesvár (Sighişoara), sőt Kolozs vármegye egy kis csücskéből Nagysármás (Sărmaşu) és Teke (Teaca). A különleges státusú területek megszüntetését kimondó 1876. évi XXXIII. törvénycikk életbe lépése előtt pedig még több közigazgatási egység volt a mai megye területén. A szerzők gyűjtésüket természetesen kiterjesztették a mai megye minden településére és tájegységére, de ez nem kis figyelmet igényelt, hiszen minden töredék egykori megyéjének kiadványait át kellett nézni.
A bibliográfia időbeli határait a „retrospektív” jelzőnek megfelelően a kezdetektől 1944. dec. 31-ig terjedő időszakban megjelent önálló kiadványokra korlátozták. (Az időszaki kiadványok bibliográfiája már a sorozat 3. köteteként megjelent.) Ez a döntés a két korszak könyvkiadásának alapvető különbözőségén kívül a természetes történelmi cezúra figyelembe vételét is jelentette.
A kötet összeállítói fölvettek minden olyan önálló kiadványt, amely
1) Maros megyei kiadónál vagy nyomdában jelent meg;
2) helyi szerző munkája, tartalmától függetlenül;
3) bármilyen „helyi érdekű információkat” tartalmaz (hangsúlyozottan: információkat!);
4) helyi személyiségekről szolgál információval.
Ami a gyűjtés formai korlátait illeti, ilyen gyakorlatilag nem volt. Ugyanis, amíg az eddigi jelentősebb helyismereti bibliográfiák igyekeztek minden gyűjtőkörükbe tartozó könyvet földeríteni és közölni, bárhol voltak is ezek föltalálhatók, addig Fülöp Mária és Ferencz Klára egy új műfajt hozott létre: gyűjtésüket a Maros Megyei Könyvtár állományára korlátozták. Itt viszont „teljességre, exhausztivitásra” törekedtek: minden egyedileg beleltározott nyomtatványt átnéztek, attól függetlenül, hogy ezek a dokumentumok mifélék, milyen terjedelműek. Így a monográfiák mellett a leírások között térképekre: pl. Hegyi Gyula Andor: Szovátafürdő és környéke vázrajza a villák jegyzékével (1620.); Erich Jekelius: Carte géologique de la Roumanie (1523.), atlaszokra: pl. Vállas Antal: Új kézi és iskolai atlasz… (3334.); Franz Schrader: Atlas de poche (3302.), kottákra: pl. Cântări nationale (2047.); Seprődi János: Eredeti székely dalok (2078.), aprónyomtatványokra: pl. Andrássy Imre: A Marosvásárhelyi Csizmakészítő Ipartársulat alapszabálya (1875); Bernády György: Kötelességeink – előadás (773.); Az Első Székelyföldi Házi-ipari Országos Szövetkezet alapszabálya (904.); Nagyernye és Vidéke Tejszövetkezet igazgatóságának jelentése IV. közgyűlésén 1909. február hó 19-én (979.) – is bukkanhatunk.
Könyvtári katalógus mint helyismereti bibliográfia? Ez esetben igen, és engem meggyőzött e kiadvány.
A szerzők nyugdíjas státusza, a magyarországi gyűjteményekhez való hozzáférésük nehézségei, az anyagi források hiánya, szinte lehetetlenné tették, hogy teljes körű gyűjtést végezhessenek Maros megyei helyismereti irodalma tekintetében. Így viszont, hogy egyben a könyvtár számítógépes katalógusát is gazdagították, nem volt akadálya a gyűjteményhez való hozzáférésnek. A számítógépes katalogizálás később a bibliográfia szerkesztésben is hasznosnak bizonyult a szakrendi elrendezésben, az automatikus sorszámozással, a mutatók összeállításában. Bár természetesen, az értő szerkesztői kezet nem nélkülözhette a kiadvány.
Korábbi recenziómban éppen a gépi betűrendezés hibáit említve kérdeztem, hogy vajon megoldható-e a kézi hibajavítás, pótlás stb. Nos, ebben az esetben a szerzők bőven éltek az utólagos javítás lehetőségével. Fülöp Mária egyik levelében írta, hogy „a szakrendi részben a rengeteg utaló elkészítésére sok időt fordítottunk; a nyomdai és kiadói mutatóban A/Z-ig betűrendben szerepeltek a kiadók és nyomdák és az egészet át kellett csoportosítanom városok szerint; a címmutatóban a római I. pl. Apafi, vagy Rákóczi neve előtt, az I, azaz i betűhöz került; a tárgymutatóból kiszedtem a személyneveket és dőlt betűvel szedve áttettem a névmutatóba; minden magyar helynévtől utalok a román megfelelőhöz, félkövérre sötétítettem megyénk városainak és falvainak nevét”. Vagyis a feldolgozás után is óriási munkát végeztek, de ez meg is látszik az elkészült anyag kitűnő minőségén.
A szolgálati katalógus fölhasználásából adódik, hogy a bibliográfiai leírások alapegysége mindig a kötet. Ezek adatait egészítik ki a szerzők a szükséges helyismereti információkkal a megjegyzésekben. Elvileg három formulát használnak: Din cuprins [A tartalomból], Despre [-ról, -ről], valamint a Referire [hivatkozással].
Emellett azonban más típussal is találkoztam: Date din [adatok az alábbiakról] (741–749. tétel), vagy Conţine, Include [tartalmaz] (2060., 316.), másutt Surse citate [források idézése] (1470–1472.), Deputaţii [képviselők] (1023–1025.) stb.
A helyismereti információkat a fönti valamelyik formulát követően a személy- és földrajzi nevek fölsorolásával tárják föl. A Magyar lexikon, a Pallas és a Révai nagy lexikona (148–150.) leírásánál azonban csak a „Cuprinde/Despre localităţi şi persoane şi din jud. Mureş” [Maros megyei helységekről, személyekről] megjegyzés szerepel, holott más kézikönyveknél: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár (111.); Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái (3368.); Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (3423.) föltünteti a bennük található helyi személyek listáját. Gulyás esetében még azt is rögzítik zárójelben, hogy az illető személy melyik helységhez kötődik, és nemcsak a születési és halálozási helyet veszik figyelembe, hanem pl. az 1809-ben Lövétén született és 1890-ben Gyulafehérváron elhunyt Andrási Istvánt is kicédulázták, mert az 1820–30-as évek fordulóján Marosvásárhelyen káplánkodott.
Szinnyei műve már nincs ilyen alaposan föltárva, mert a kutatónak magának kell eldöntenie, hogy pl. az e kézikönyvben közölt négy Papp Ferenc közül melyik a Maros megyei érdekeltségű.
Apróságnak tűnik, de a mutató szempontjából nagy jelentőségű, hogy a közölt bibliográfiáknak a megjegyzésben leírt tételeinél a szerző és cím mellett, néha – amikor a hivatkozott kötet helyi személyiségről szól – ennek nevét is megtaláljuk zárójelben. Az 59. tételben közölt Gulyás Pál:Népkönyvtári címjegyzékének megjegyzésében pl. az alábbi hivatkozást találjuk: „Magyar színészek életrajzai / Szigligeti Ede (Kántorné)”. Szigligetinek ugyanis nincs helyi vonatkozása, Kántorné Engelhardt Anna viszont életének utolsó éveiben Marosvásárhelyen élt, s itt is halt meg 1854-ben. A bibliográfia szándékai szerint tehát az ő személye a releváns információ. Bele is került a mutatóba! (Természetesen Szigligeti Ede is.)
Hatalmas munkával tárták föl a bibliográfiákban, segédkönyvekben föllelhető Maros megyei adatokat. Holott ezek csak a hivatkozások hivatkozásai, hiszen, ha a kutató föllapozza a jelzett könyvészeti munkát, csupán a helyi szerző művének, vagy a helyi személyiségről szóló könyvnek az adatait találja. Mégis fontos, mivel fölhívja a figyelmet olyan művekre, melyek hiányoznak a könyvtár állományából, mint az Eggenberger József és fia könyvjegyzékében (69.) szereplő Décsei János mezőpaniti (Pănet) református lelkész 1825-ben megjelent Meséi és versei, vagy a marosvásárhelyi születésű Soós Márton Magyar Pénelopé című drámája 1791-ből, melyre Trattner és Károlyi 1840. évi kiadói listájában (74.) bukkanunk.
Sajnálom viszont bizonyos hiányzó kötetek analizálásának elmaradását. Csodálatosan föltárták Szinnyei József Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriumának (180.) 1/2. és 2/1. kötetét, ám az 1/1. kötetet már nem, mert nem található a könyvtárban, hasonlóan Schöpflin Aladár Színművészeti lexikona (2119.) 3. kötetéhez. Talán ez esetekben kivételt lehetett volna tenni, s más forrásból földolgozni a hiányzó műveket.
A helyismereti információkat néha oldalszámmal, többnyire viszont sajnos, e nélkül közlik a megjegyzésekben. Pedig Berey Géza A magyar újságírás Erdélyben (156.) című műve is arról tanúskodik, hogy nemcsak kézbe vették a köteteket, hanem át is böngészték azokat. Akárcsak a 153. tételben leírt Újabb kori ismeretek tára köteteit. Itt jegyzem meg, hogy ez utóbbi esetben nagyon hiányoznak a hivatkozott helyek oldalszámai, mert nem a betűrendbe sorolt szócikkek egészéről van szó, hanem csak egy részükről, s ezt bizony keresgélni kell pl. az ’Erdély’ vagy ’Az erdélyi hadjárat’ cikkekben. Hasonló okok miatt hiányolom a Nyelvőrkalauz (172.) föltárásában is az oldalszámokat.
Ezen analizálások segítségével óriási információs anyagot sikerült rögzíteniük. Megdöbbentő a 604 oldalas, 4141 tételt rögzítő kötet adatgazdagsága, valamint az, hogy milyen szívós és pontos munka kellett e bibliográfia létrejöttéhez. De mindez csak akkor ér valamit, ha hozzáférhetővé is teszik a szerzők ezt az adathalmazt.
Az alapvető föltárás, az Egyetemes Tizedes Osztályozás szakrendje: ennek megfelelően sorjáznak a bibliográfiai leírások, egy szakcsoporton belül pedig a leírás első szavának betűrendjében. A 62 csoport az ETO-t nem ismerő kívülállók számára is jól áttekinthető a tartalomjegyzék alapján. A kötet majdnem felét – természetesen – a 8-as és a 9-es főosztályba sorolt leírások teszik ki.
A további föltárás a 284 oldalas, különálló kötetben található négy mutató feladata. A névmutató maga is mestermunka. Az ügyes tipografizálással elkülönülnek a helyi szerzők, valamint a személyekről szóló irodalom. Emellett a két bibliográfus föltüntette a helyi szerzők születési és halálozási évét (ezek híján foglalkozásukat), valamint a jelzett személy esetleges közreműködői szerepkörét is. A testületi szerzők neveit is ez a mutató tartalmazza.
Ugyancsak a formai föltárást szolgálja a kitűnően használható címmutató, mely a bibliográfiában előforduló összes címet tartalmazza a hozzájuk tartozó alcímekkel együtt. Itt kell még megemlítenem – bár a kötet végén található – a kiadói és nyomdai mutatót, mely a kiadási helyek (az összes előforduló névformával: Viena – Bécs – Béts – Viennae – Vindobonae – Wien) betűrendjében sorolja föl az ott működő kiadók, nyomdák (ezek neveit zárójelben) által megjelentetett, illetve előállított kötetek tételszámát. Egyetlen zavaró, hogy az utalásoknál a két név között nem nyíl vagy egyenlőségjel van, hanem nagykötőjel. Először meghökken a használó, hogy mi is akar ez lenni, talán lemaradt a tételszám?
A közlés rendjében levő szakrendi hozzáférést egészíti ki a szerzőpáros egy másfajta tárgyi föltárással, a román nyelvű tárgymutatóval. Ez nemcsak tárgyszavakat, hanem testületi és földrajzi neveket is tartalmaz, a magyar helységneveket természetesen mai román nevükön, utalókkal. A szerkesztők igyekeztek, hogy ne legyen túl sok tételszám a mutatótételben, hiszen ez megnehezítené a visszakeresést. Ezért zárójeles kiegészítésekkel éltek. A biografie [életrajz] tárgyszavát a nevekkel bontották meg Apor Istvántól Wesselényi Miklósig; vagy pl. az învătămănt [oktatás] tagolását az ’agricol’, ’economic’, ’general’, ’gimnazial’ stb. altárgyszavakkal oldják meg. Értelmezőket is használnak, pl. a Közérdek esetébena ’ziar’ [hírlap].
A szakrendi részben elhelyezett sok utaló (egy tétel tárgya gyakran az Egyetemes Tizedes Osztályozás több szakcsoportját is érinti), valamint a mutatókötet négy kitűnően használható indexének köszönhetően a kötet használói bármerről közelítik is meg a kutatott témát, gyorsan és egyszerűen rátalálnak a keresett forrásra, válaszra. Élvezet a kötet lapozgatása, böngészése és hallatlanul sok tanulsággal szolgál.
A sorozat 5. kötetéről készült ismertetésemben azt írtam, hogy „Ez a munka Fülöp Mária sokéves helyismereti föltáró munkájának megkoronázása.” Tévedtem. Most kéne koronázni a két bibliográfust, akik ezt a művet nyugdíjazásuk első napjától kezdve hat év alatt közösen elkészítették. A következő koronázásig pedig várjuk az új művet/műveket, hiszen „Fülöp Mária feltárta tervüket, hogy összeállítanák Maros megye jeles személyiségeinek életrajzi lexikonát” – ahogy Dimitrie Poptămaş könyvtárigazgató is írta az előszóban.

Kategória: 2006. 4. szám | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!