Ősszel múlt 125 éve, hogy idősb Szinnyei József korszakos jelentőségű cikke – Alapítsunk hírlapkönyvtárakat!  – napvilágot látott A Hon című napilap 1880. október 16-i reggeli kiadásában. A Könyvtári Figyelő örvendetes módon vállalta, hogy e szöveget most közzéteszi, minthogy ismereteink szerint az megjelenése óta nem került újra olvasói elé. Nem tartalmazza a Gazda István által 2002-ben közreadott Id. Szinnyei József emlékezete című nélkülözhetetlen válogatás sem.1A nemzeti könyvtár munkatársai az elmúlt években kiemelkedő figyelmet szenteltek Szinnyei-nek és kezdeményezésének: különösen Kocsy Anikó buzgalmáért mondhatunk köszönetet.2 Gondos írásai sokat elvégeznek e bevezető lehetséges feladatai sorából.
Három dolgot szeretnénk itt tömören érinteni.
A megjelenés helyét biztosító A Hon (1863–1882) című lapról A magyar sajtó története második kötetében Pók Attila, illetve – a későbbi szakaszról – Gergely András és Veliky János értekezett.3 Legfontosabb azt tudni, hogy A Hon Jókai Mór egyik legsikeresebb vállalkozása volt: hírlap- és regényíróként egyaránt nagy kedvvel aknázta ki a naponta megjelenő nyomdatermék széles lehetőségeit. Eleinte ugyan nem kapta meg a szerkesztés hivatalos jogát, így Urházy György (1823–1873) adta hozzá nevét. Jókai megörökítette főnökét: e szellemes jellemzés egyben a kor újságíróinak széles tájékozott-ságát is érzékelteti.4 Jókai hallatlanul tehetséges munkatársi gárdát gyűjtött maga köré. A lehetséges hosszú névsorból említsük Majláth Bélát (1831–1900), aki a nők művelődéstörténeti sze-repét taglalta cikksorozatában (1864. március 19–22.), ő majd 1879-től a nemzeti könyvtár őre lett, vagyis Szinnyei kollégája. Vagy Szathmáry Györgyöt (1845–1898): ő 1869–1881-ig a lap belső munkatársa, majd országgyűlési kép-viselő, s művelődéspolitikusként 1891-től halá-láig – Csáky Albin kultuszminisztersége alatt – az elemi népoktatás felelőse (tanulmányértékű cikksorozatainak változatos témái az amerikai gabonaversenytől az egyre aggasztóbb dél-erdélyi demográfiai helyzetig terjedtek). A Hon szívesen közölt könyvtári témájú írást: egy évvel Szinnyei hírlapkönyvtári felszólalása előtt adta közre Salamon Ferenc (1825–1892) véleményét arról, hogy hozzanak létre egy „teljesen nyil-vános és ingyenes városi könyvtár”-at 5. Érdekes adalék a kor mindennapjaihoz, hogy azon az oldalon, ahol Szinnyei „tárcá”-nak minősített írása megjelent, a felső hasábokat Kossuth Lajos dolgozata foglalja el 6.
Másodszor arra kívánunk kitérni, mit jelentett a könyvtári világban egy olyan sajátos külön-gyűjtemény létrehozása 1880 körül, mint a hazai hírlapkönyvtár. A 19. század 70–80-as évtizedei a szakma mint önállósuló szakmai tevékenység megalapozásának időszaka. Ismert az első szaklapok (Library Journal, Magyar Könyvszemle) 1876-os elindítása. Ekkor terjedt el végérvényesen az angol nyelvterületen a public library, ami viszont halaszthatatlanná tette a szakképzés megindítását. A public library köztudottan kölcsönző és olvasótermi (referensz) állományból állt, amihez okvetlenül társult a hírlap- és folyóirat-olvasó. Hallgassunk bele Szinnyei érvelésébe: „Európa na-gyobb államaiban jóval előbb keletkeztek a hírlapok, mint nálunk, de megőrzésükre ott is csak az újabb időkben fordítottak kiváló figyelmet, midőn azok beszerzése már lehetetlenné vált, a régiek elkallódása s az újak nagy száma miatt. Azonban minden nagyobb állam belátta végre a hírlap-könyvtárak fontosságát és igyekezett az elmulasztottakat helyrepótolni.” 7 S jönnek az angol, francia, német példák. A szakmai megújulás egyik első fontos állomását tanulmányozzuk a hírlapkönyvtár példáján. Az angoloknál azután jött a századfordulón (nálunk 1960 után) a szabadpolcos harc, már-már háború. A könyvtári tevékenység egyszerre mutatta a belső differenciálódás – új és új részlegek, különgyűjtemények, szolgáltatások létrejötte – és az intézményközi együttműködés, az országos (vagy épp nemzetközi) rendszer felé vezető lépéseket.
A Hírlapkönyvtár eleinte a Nemzeti Múzeum önálló szervezeti egységeként kezdte működését, de már pár évvel később az OSZK kötelékébe került át.8 A különgyűjtemények, a tárak a következő évtizedekben is szaporodtak, például a „Zeneosztály”, mai nevén Zeneműtár, 1924-ben született. A húszas évek különben is sajátos reformidőszak a könyvtár életében. Ennek kiváló összefoglalását nyújtja Nyireő István hallatlanul érdekes tanulmánya.9 Idézzük fontos megállapítását témánkhoz kapcsolódóan. „A következő egyetlen (kiemelés az eredetiben. – S.P.) évtized, 1875-től 1885-ig volt az, melyet ha az állandó és később is egyre növekvő tisztviselőhiánytól eltekintünk, a háborítatlan fejlődés korszakának mondhatnánk. Kettős lendülettel mozdult előre ez alatt a Könyvtár gyarapodása: 1882-től kezdve a családi levéltárak növekvő letéteményeivel a Levéltári osztály, 1884-től a fővárosi könyv-tárak egybevont hírlapanyagából létesített külön Hírlaposztály indult addig nem remélt fejlődésnek.”10 A reformidőszakban végrehajtott rekonstrukció azután kezdődhetett el, hogy Hóman Bálint főigazgató 1924-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez fordult, aki hathatós segítséggel támogatta az intézmény gyökeres átszervezését, beleértve az elhelyezés megújítását is. Ennek egyik páratlanul sikeres iránya a későbbiekben nevezetes többszintes Schlick-Vajda-rendszerű vasraktárak létrehozása .11, 12
Végül, még röviden szólunk arról, hogyan is jött létre a hírlapkönyvtár? Trefort Ágost miniszter 1884. június 30-ra sorsdöntő értekezletet hívott egybe13, amit már két nappal később vezetői döntése követett. Ekkor kezdte meg Szinnyei – méhozzá Egyetemi Könyvtárbeli hivatalos munkájával párhuzamosan – a hírlapanyag feldolgozását két segítőjével. Ekkor, 1879-től 1894-ig a Nemzeti Múzeum nagyhatalmú igazgatója az a Pulszky Ferenc, aki Szinnyei vállalkozását finoman szólva is kevéssé támogatta. Szinnyei 1886-os leveléből: „A Nemzeti Múzeumnál működöm délelőtt (délután az Egyetemi Könyv-tárnál), a Múzeumnál engemet, a személyzettől független lévén, betolakodónak tekintenek és egy svihák folytonosan áskálódik ellenem, már komolyan megfenyegettem, de ez elől megretirált. Pulszkynél pedig oda vitte a dolgot, hogy ő nyíltan mondta szemembe többször: ‚ő ellene van a hírlapcsarnoknak és mindig is ellene lesz’. A ‚hírlap-könyvtárt’ még névleg sem ismeri el.” 14 Szinnyei az OSZK-ban 6580 hírlap-évfolyamot talált, amelyet a nagyobb fővárosi könyvtárak állományából további 2100 kötettel egészített ki.15. Négy és fél év megfeszített munkájának köszönhetően használhatóvá vált a gyűjtemény, amely igen hamar népszerű lett az olvasók kö-rében. A századfordulón már a könyvtár min-den negyedik kötetét a hírlaptárból kérték ki az olvasók. Az első világháborút követően kerülhetett sor a gyűjteményi profil kiegészítésére a folyóiratokkal.16 A második világháború után a tevékenységi kör további funkciókkal bővült a folyóiratok tartalmi feltárásától a külföldi folyóiratok hazai lelőhelyeinek regisztrálásáig.17 Ez viszont már más történet.
Búcsúzzunk azzal, hogy megemlítjük Szinnyei utódai közül azokat, akik vezetőként jelentős munkát végeztek a Hírlapkönyvtár érdekében: Kereszty István, Rédey Tivadar, Goriupp Alíz, Trócsányi Zoltán, Dezsényi Béla, Németh Mária.

Jegyzetek

  1. Id. Szinnyei József emlékezete: Művelődéstörténeti és sajtótörténeti írásai. Összeáll., bev. és bibliográfiát összeáll. Gazda István.,  Piliscsaba : Magyar Tudománytörténeti Int., 2002. 323 p. – Különösen érdemes szélesebb körben is ismertetni Az első magyar bibliográfus című, Sándor Istvánról szóló írást, mely a száz év előtti elődnek állít emléket,– egyébként ez volt Szinnyei akadémiai székfoglalója.
  2. KOCSY Anikó: Hírlap-könyvtár. In: Könyvtári Levelező/lap 2002. február 21-23. p.; Uő: Hírlaptárolni pedig muszáj. Az Országos Hírlapkönyvtár és utódai. Történeti áttekintés. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2005. Március, 30-40. p.
  3. A magyar sajtó története 2. kötet 1848–1892. 1-2.  rész. Szerk. Kosáry Domokos, Németh G. Béla. Bp. Akadémiai K., 1985. 1. 639–649., 2. 273–278. p.
  4. „Mikor még más ember a bál utáni krapuláját alussza ki, ő már a hajnalcsillaggal (Morning Star) ébred, s míg más ifjú tudósnak első dolga a kávéházban a tekeasztalhoz sietni, az ő első golyója: a Globe. Ő ismeri és meg tudja becsülni az időt (Times), s nemcsak a múltakra terjed ki figyelme, hanem még jövendőkbe is tekint (L’Avenir, Zukunft). Délelőtt kihallgatja a külső hatalmasságok hírnökeit (Wanderer, Herald, Botschafter). Délután a hazaiakat (Hírnök, Idők tanúja), s mikor más írót bizonyosan meg lehet találni a Pressében (ahol bort mérnek) őt is meg lehet találni a Pressében (ahol vezércikkeket tálalnak), mindenre kiterjedő figyelme egyaránt röpked a legmagasabb régiókban sassal (Orol), valamint a rétek virágaiból mézet szedő „Északi Méh”-hel (Szevernaja Pcsela), s midőn mások már rég alunni mentek, az ő láthatárán még akkor is fenn van a nap (The Sun).” Idézi A magyar sajtó története: 2/1. köt. 645. p.
  5. SALAMON Ferenc: Városi könyvtárak. – A Hon szerkesz-tőségéhez. In: A Hon 1879. július 23. 2. p. – Itt köszönöm meg feleségem, született Belohorszky Márta Mária (1944–2005)  dr. Somkuti Gabriella munkaközösségében végzett  OSZK-történeti gyűjtő munkáját, amelyből ezen adalék is rendelkezésemre állt.
  6. Kossuth Lajos előszava iratainak francia kiadásához. – Az eredeti francia szöveg alapján. In:  A Hon 1880. 271. sz. (október 16.)
  7. SZINNYEI József: Alapítsunk hírlap-könyvtárakat! In: A Hon 1880. október 16.– Megjelent a Figyelő 1880. évi IX. kötetében is a 340–350. oldalon.
  8. DEZSÉNYI Béla: Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptára: fennállásának hetvenötödik évfordulója elé. In:  Az OSZK Évkönyve 1957.  Szerk. V. Waldapfel Eszter. Bp.: OSZK, 1958. 84–105. p.; Uő: A hírlapkönyvtár gyűjtőköre. [Közread. a] Ma-gyar Sajtótudományi Társaság. Bp. 1943. 18 p. (Sajtótudományi könyvtár. 4.)
  9. NYIREŐ István: A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának átszervezési munkálatai. Bp.: MNM OSZK, 1928. 36 p.
  10. NYIREŐ I.: i.m. 5–6. p.
  11. Kétemeletes állványrendszer, összesen 40 ezer kötet hírlap számára kialakított hely. Uo. 19. p. – E sorok írója itt bevallhatja, mekkora hatást gyakorolt rá e helyszín, mikor 1962-ben raktárosként beléphetett a Hírlaptárba.
  12. Szinnyei alapításának félszázados jubileumán Goriupp Alíz foglalta össze történetét. GORIUPP Alíz: a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első félszázadában. 1884–1934. Bp.: OSZK, 1934. (Az Országos Széchényi Könyv-tár kiadványai. Szerk. Lukinich Imre, Jakubovich Emil, Rédey Tivadar. 3.)
  13. Országos hírlapkönyvtár. In:  Magyar Könyvszemle 1884. 321. p. – Újraközölve: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig. Összeáll. Kovács Máté. Bp. Gondolat, 1970. 212-213. p.
  14. Szinnyei levele Jakab Ödönnek. Bp. 1886. január 17. – Idézi Kozocsa Sándor:  Adatok id. Szinnyei József életéhez című írása a Gazda István által összeállított kötetben (ld. 1 jegyzetben) p. 13. – Szinnyei 1884-ben nyilvánosan is megvívott szellemi „gyermekéért”. Vö. Id. Szinnyei József: Hírlapirodalmunk és hírlapkönyv-tár. In:  Nemzet 1884. 130. sz. – Néhány további érdekességet árul el Szinnyei: Könyvtári emlékek című írása is, mely a Fővárosi Lapok 1887. 94-95. számaiban látott napvilágot. Szinnyei 1888-ban került át véglegesen a Hírlaptár élére. Vö.Pintér Jenő: Idősb Szinnyei József emlékezete. Iroda-lomtörténet. 3. 1914. 4. sz. Klny. is.
  15. DEZSÉNYI Béla: i. m. 87. p.
  16. SOMKUTI Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története. 1802 – 1918. Bp: OSZK, 2002 138 p. /40 / t., ill.
  17. 1953-ban a Hírlaptár az egyik legnépesebb osztály volt a nemzeti könyvtárban a maga 21 munkatársával. A könyvtár szervezeti diagramja a tár tevékenységet tömören így jellemezte: „Hírlapok, folyóiratok szerzeményezése, katalogizálása. Cikk- és szakkatalógus. Reference. Olvasóterem. Folyóiratok közp. címjegyzéke. M. folyóirat repert. szerk.” V.  WALDAPFEL Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás után (1945/1957). In: OSZK Évkönyve 1957. i.m. 7-82. p. – A szervezeti diagram a 72. oldal után.