Sprievodca po historických knižniciach na Slovensku /
Peter Sabov a kol. – Martin : Slovenská národná knižnica.
– 2 db ; 21 cm
1. zv. – 2001. – 164 p. : ill. – ISBN 80-89023-10-X
2. zv. – 2004. – 110 p. : ill. – ISBN 80-89023-34-7

Hosszú szellemi vajúdás után, a szakma képviselői által megfogalmazott kételyek közepette (és ellenére) született meg az első olyan – több kötetesre tervezett – mű, amely a Szlovákiában található történeti jelentőségű könyvgyűjtemények számbavételét tűzte ki célul. A szerzők az első kötet kiadását egyfajta kísérletnek szánták, hogy fölmérjék, az olvasóközönség milyen érdeklődést mutat a szlovákiai könyvpiacon eleddig ismeretlen téma iránt. Az 500 példányban megjelent könyvre nemcsak a könyvtárak részéről mutatkozott igény, de egyes múzeumokból és levéltárakból is érkeztek megrendelések, sőt magánszemélyek is nyújtottak be előjegyzést a várhatóan megjelenő további kötetekre. Mindez ösztönzőleg hatott a szerzőgárdára, amely ekképpen beteljesülni láthatta a mű megalkotásakor megfogalmazott célokat: a laikus közönség és a szakemberek informálását a fennmaradt, különös jelentőséggel bíró könyvgyűjteményekről, valamint a figyelem ráirányítását a kultúrtörténet egy a szakemberek által is méltatlanul elhanyagolt területére.
A történelmi múltú könyvgyűjtemények kérdése először az ötvenes években került napirendre Szlovákiában a nemesi és egyházi va-gyonok államosítása kapcsán, amikor is az épségben megmaradt, értékes könyvtárakkal az akkori kultúrpolitikai szempontoknak megfelelő módon bántak (el). Közelebbről ez azt jelentette, hogy a könyvek, kéziratok széthordása okán megszakadt a gyűjtemények kontinuitása, a legértékesebb nyomtatványoknak, műveknek a többi közül való kiemelésével a tartalom megbomlott, az értéktelennek ítélt művek likvidálásával pedig a gyűjtemények egyes részei megsemmisültek. A rendszer főideológusai ugyanakkor többször is hangsúlyozták a történelmi jelentőségű könyvgyűjtemények megőrzésének fontosságát, gyakorlati lépeseket azonban nem tettek az ügyben.
Az első, a probléma szempontjából nagy jelentőséggel bíró lépés megtételére a nyolcvanas években került sor. Ekkor történt meg ugyanis a történeti múlttal rendelkező könyvgyűjtemények országos összeírása, számbavétele, amelynek köszönhetően meglehetősen pontos ismeretekkel rendelkezhetünk a könyv-tárak lelőhelyeit illetően. Szükség van azonban az így létrehozott információs adatbázis aktualizálására, hogy megfelelő módon fölmérhető legyen az egyes gyűjtemények jelenlegi állapota, s lehetővé váljon az abból fakadó szükségletek megfogalmazása. Elsődleges feladat a feldolgozás folyamatainak biztosítása, valamint a dokumentumok megtisztítása és megfelelő elhelyezése, ahogy arról a 2000/183-as szlovákiai könyvtári törvény rendelkezik. Különösen fontos a szak-emberek meggyőzése arról, hogy egyedül a könyvgyűjtemények komplex módon történő kezelése szolgálja a nemzeti kulturális örökség megőrzésének ügyét.
Annak ellenére, hogy már a Matica slovenskáról szóló 1954. áprilisi törvény rendelkezik a könyvtártípusú történelmi emlékekről való gondoskodásról, a problémához való hozzáállás továbbra is nagyobb mértékben teoretikus, s meglehetőst felületes látásmódról tanúskodik, ezért is érzik a szerzők fontosnak, hogy az olvasóval megértessék a kérdés jelentős voltát, egyszersmind a támogatását kérve további munkájukhoz. Az első kötetben a legérdekesebbnek ítélt történeti múltú könyvtárak bemutatását tűzték ki célul, de maga a sorozat, amennyiben a téma találkozik az olvasóközönség érdeklődésével, minden olyan könyvtárat számba vesz, amely szerepel a szlovákiai könyvtári törvényben felsorolt történelmi jelentőségű könyvgyűjtemények között. A kötet nem vállalkozik a gyűjtemények történeti analízisére, csupán rövid keresztmetszetét nyújtja történetüknek, a problémában való eligazodást segítendő. Mielőtt ismertetnénk a recenzió tárgyát képező két kötet felépítését, fog-laljuk össze röviden, áttekintő jelleggel – az első kötetben található bevezető tanulmány alapján – a szlovákiai könyvtártörténet egyes szakaszait.
Az első könyvgyűjtemények a 13. századhoz köthetőek: megemlítendő a lőcsei templom gyűjteménye, Muthmer szepesi prépost gyűjteménye, a szepesi és a pozsonyi káptalan könyvtára. A 14. század elején különös jelentőséggel bír és ugyancsak értékes a Mene-dékkőnek (Lapis refugii, szlovákul: Skala útočišťa) nevezett egykori karthauzi kolostor könyvtára. (A kolostorban egyébként szkriptórium is működött.) Sajnos, az eddig említett gyűjteményeknek csupán kicsiny része maradt fenn. A szlovákiai területre későn érkező reneszánsz nem hoz különösebb fordulatot a könyvtárak fejlődésében. Ekkoriban nyom-dákat nem találunk még errefelé: a beszerzés külföldről folyik. Radikális változást hoz azonban a reformáció korszaka. A nemesség elkezdi a német nyelvű reformációs irodalom beszerzését. Vándornyomdák jelennek meg pl. Semptén (Šintava), Komjáton (Komjatice), Galgócon (Hlohovec). Az ezeken a helyeken nyomtatott művek egy része ma a Szlovák Nemzeti Könyvtár állományát gazdagítja. Állandó nyomdák jönnek létre Kassán (Košice), Nagyszombaton (Trnava), Bártfán (Bardejov), Pozsonyban (Bratislava) stb. A 16. és a 17. században a nemesi könyvtárak mellett egyházi és iskolai könyvtárakat is alapítanak, utóbbiakat pl. a pozsonyi, a selmecbányai és a késmárki líceumban. A könyvtárak létrejötte mellett a megszűnésüknek is tanúi lehetünk, az ok a mai helyzettel analóg: az anyagiak hiánya.
A felvilágosodás korszakát a kalapos király, II. József nevéhez fűződő reformok fémjelzik. Megszűnik a kolostori könyvtárak felvirágzása, ugyanakkor – az 1781-es türelmi rendeletből kifolyólag – kulturális téren együttműködés alakul ki a különböző felekezetek között, illetve megkezdődik a széles néprétegek bevonása az oktatásba, amely tényezők kihatnak a könyvtárak fejlődésére is. E korszakra jellemző az oktatói ösztönzésre létrejövő tanulókörök, -egyletek megjelenése, amelyek tagjai – sokszor értékes állománnyal rendelkező – könyvgyűjteményeket hoznak létre. Legjelentősebb mind közül a kishonti evangélikus esperesség nyilvános könyvtára. A 18. század végén, a 19. század elején a nemesek érdeklődése a francia forradalom irányába fordul, ennek következményeképpen különösen értékes könyvtárak keletkezésének lehetünk tanúi. A legfontosabbak szlovák területen: az Andrássyak könyvtára Betléren (Betliar), a Sztárayaké Nagymihályon (Michalovce), az Osztroluczky családé Osztrolukán (Ostrá Lúka), az Apponyiaké Bécsben (később Po-zsonyban, végül Apponyban (Oponice)), a Zayak könyvgyűjteménye Ugrócon (Uhrovec). A szlovák nemzeti mozgalom jeles képviselői elsősorban a 19. század első felében hozzák létre ugyancsak értékes könyvgyűjteményeiket bizonyítandó a szlovák nép régmúlt időkig visszanyúló kulturális ambícióit, természetesen a szlovák, ill. más szláv nyelvű anyagok gyűjtését állítva érdeklődésük homlokterébe. Célként tűzik ki a széles néprétegek tanítását. Három jelen-tős gyűjtő nevét szükséges itt megemlítenünk: Michal Rešetkáét, Martin Hamuljakét és Vav-rinec Čaplovičét. Míg utóbbi könyvtárát Árva vármegye népének ajándékozta, addig Rešetka és Hamuljak gyűjteménye képezte egykor a Szlovák Nemzeti Könyvtár állományának alapját. A nemzeti mozgalom más jeles képviselői is elajándékozták könyvtáraikat a nemzeti kulturális intézmények létrehozását segítendő, de – sajnálatos módon – e gyűjtemények nem őrződtek meg komplex módon, sorsuk az lett, hogy szétszóródtak az anyaintézmény állományában. 1918-ban a szlovákiai könyvgyűjtemények jelentős része külföldre (főként Magyarországra) kerül. 1945 után a nagy múltú könyvtárak kulturális jelentőségének meg nem értése gyógyíthatatlan károkat okoz, a dokumentumok egy részének nyomtalan eltűnéséhez vezet.
A Szlovák Nemzeti Könyvtár – más intézményekkel egyetemben – a közelmúltban több fontos lépésre szánta el magát az értékes könyvtárak rekonstrukciójára vonatkozólag: pl. megteremtették az ősnyomtatványok megőrzésének megfelelő körülményeit, modern raktárhelyiségeket hoztak létre az értékes könyvgyűjtemények megóvására stb. Mindez ugyanakkor még mindig messze van az ideális állapotoktól, amelyek megteremtéséhez a lakosság megértő viszonyulásának kivívására volna szükség. E célt szolgálja a Szlovák Nemzeti Könyvtár gondozásában megjelent Sprievodca po historických knižniciach na Slovensku (Kalauz a történeti múltú szlovákiai könyvtárakhoz) című kiadvány.
Mint korábban már említettük, az első kötetben a szerzők által legérdekesebbnek ítélt történeti múltú könyvtárak leírását találhatjuk. Ilyenek pl.: az Apponyiak (nagyapponyi) könyvtára, a Zayak könyvtára, Martin Hamuljak könyvtára, a kishonti esperesség nyilvános könyvtára, Forgách Miklós – egykori nyitrai főispán – könyvtára, a Kassai Állami Tudományos Könyvtár nagy múlttal rendelkező könyvgyűjteményei stb. A kötetben található könyvtárak intézményi felosztása a következő: a Túrócszentmártonban (Martin) található Szlovák Nemzeti Könyvtár, a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár s más tudományos könyvtárak felügyelete alá, illetve tulajdonába tartozó könyvtárak („A” jelzés alatt); múzeumok és galériák könyvtárai („B”); rendek és egyházi intézmények könyvtárai („C”). Az egyes leírásoknál, a fejezetcím után zárójelben jelzik a szerzők (mindkét kötetben), hogy nemesi, egyházi, magán- vagy egyesületi, ill. iskolai könyvtárról van-e szó. A fejezetek felépítése kis eltérésektől eltekintve ugyanazt a formai felosztást követi. A fejezetcím, azaz a könyvtár neve után előbb a fejezetet jegyző szerző nevét olvashatjuk, majd – kis betűkkel – a könyvtár eredeti elnevezését/-eit; a tulajdonos, ill. fenntartó nevét; a pontos címet (ezen belül telefonszámo(ka)t, e-mail-címet); a könyvtár nyújtotta szolgáltatásokat, avagy a könyvtárhasználat lehetőségeit; végül a vonatkozó irodalmat. Az egyes gyűjtemények leírása a következő, alfejezeti felosztás szerint történik: a) a könyvtár rövid története; b) a könyvtár jelenlegi állománya számokban (ha rendelkezésre áll, az eredetire vonatkozó adatok is); c) a gyűjtemény kronológiai (és olykor nyelvi) összetétele; d) a tipológiai összetétel; e) míg az előző alfejezet olykor kimarad, a tartalmi összetételről mindenütt részletekbe menő leírást találunk; f) katalógusok. Ezt a felosztást követik – az alfejezeti betűjel elhagyásával – a második kötet egyes fejezetei is.
A második kötetben a rekonstruált könyvtá-rak bemutatására kerítenek sort a szerzők. E gyűjteményeknek eleddig kevés figyelmet szentelt a szakma, jóllehet egykori önmaguk torzójaként is jelentős értéket képviselnek. Főként olyan könyvtárakról van szó, amelyeket a létrehozó, illetve a kezdeményező személyek történelemben betöltött jelentős szerepe miatt nyilvánítottak – vagy készülnek épp nyilvánítani – történeti múltú könyvgyűjteményeknek. Mindezek általában méretükben kicsi, a képviselt szellemi értéket illetően jelentős gyűjtemények. A kötetben megtalálható pl.: Andrej Kmeť, Adam Chalupka, Milan Rastislav Štefánik, valamint a Selmecbányai Líceum könyvtárának gyűjteménye.
A két színes illusztrációkban bővelkedő kötet közül az elsőt angol és francia nyelvű rezümével is ellátták a szerzők, a másodikban csak angol nyelvű összefoglalás található. A szerzők célja, hogy művükkel a Pamäť Slovenska (Szlovákia emlékezete) elnevezésű projekt számára szolgáltassanak megfelelő forrásanyagot. A projekt célja a nemzeti kulturális örökség minden elemének megóvása szinkronban ezen értékeknek a nagyközönség elé tárását lehetővé tevő körülmények megteremtésével. Előre látható, hogy a kiadványsorozat folytatása nem lesz problémamentes. Ennek okaként a bevezetőt jegyző Peter Sabov a nyilvánosság szereplőinek a haza iránti elkötelezettséget hangsúlyozó szólamai és a – főként anyagi természetű – támogatásra való hajlandóság hiánya között húzódó ellentmondást említi.