GÓRNY, Miroslaw – NIKISCH, Jan Andrzej: Passato e presente delle biblioteche polacche c. írását (Bollettino  AIB, 44.vol. 2004. 2.no. 153–162.p.) Mohor Jenő tömörítette.  A kezdetek

Lengyelország első – leginkább kolostori – könyvtárai a 12–13. századból valók. Az első lengyel egyetemi könyvtár a krakkói (a későbbiekben Jagelló) egyetemé, 1364-ben létesült. Ma Lengyelország egyik legnagyobb és leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik.  A nemzeti könyvtárpolitika a 18. században indult fejlődésnek, főként az 1773-ban megalakult Nemzeti Oktatási Bizottság (valójában az első európai oktatási minisztérium) tevékenységének következtében. Ennek a szervezetnek volt feladata valamennyi lengyel könyvtár felügyelete, a parokiális és a magánkönyvtárak kivételé-vel. Felügyelete alá tartozott az 1747-ben alapított Zaluski Könyvtár is (mely az első lengyel nemzeti könyvtár volt, s egyben világszerte is a legrégibbek egyike, mintegy 400 ezer nyom-tatvánnyal, 200 ezer kézirattal és 40 ezer metszettel, és már 1780-ban kötelespéldányokat kapott). A bizottság húsz éves tevékenysége során a könyvtárak működését szabályozó előírásokat is kiadott. Sajnos a század 70-es éveiben megszűnt a lengyel állam önállósága, területén Oroszország, Poroszország és Ausztria osztozott, mindazonáltal az oktatási rendszer reformját célzó tevékenység folytatódott, gyakran sikereket is hozva.  A 19. század mindenek felett a közösségek könyv-tári fejlődésének kora volt. Ugyanekkor létesült néhány ma is létező egyetemi könyvtár: az Ossolineum Lvovban (melyet a 2. világháború után Wroclawba költöztettek), a Raczynski Könyvtár Poznanban, és a Dzialynski Könyvtár a Poznan melletti Kórnikban.  A két világháború között   1918-ban Lengyelország visszanyerte függet-lenségét, és az állam újjáalakítása együtt járt az oktatási struktúrák – s köztük a könyvtárak – létrehozásával. 1930-ban mintegy 25 000 iskolai könyvtár volt (közülük 23 604 elemi iskolai, míg egyetemi és főiskolai összesen 21). Ebben az évben a hivatalos statisztika 27 jelentős (100 000 kötet feletti) könyvtárt számlált, összesen 6 millió kötetes állománnyal.  A két háború közötti időszak a lengyel könyv-tárosok egyesületének is tevékeny korszaka volt. Számos kísérlet történt a könyvárak szabályozására, és ha a nagyon várt közkönyvtári törvény nem is született meg, kétségtelen, hogy a lengyel könyvtárügy termékeny korszaka volt. (Bár a nyugat-európaiakkal összehasonlítva a lengyel könyvtárak bizony nem tartoztak a leggazdagabbak közé.) 

Könyvtárak a szocialista érában

A lengyel könyvtárak nagy veszteségeket szen-vedtek a második világháború során. Az 1938-as 22 millió hatszázezer kötetes állományból 1945-re mindössze 7,5 millió maradt. Az iskolai, a szak-, és községi könyvtárak gyűjteményei szinte teljesen tönkrementek, csak 7%-uk menekült meg. A tudományos és felsőoktatási könyvtárakat mennyiségi tekintetben kisebb (de minőségben igen komoly) kár érte: az 1938-ban volt 8,5 millió kötetből 2,5 millió maradt. A keleti határ elvesztése következtében kb. 4000 könyvtár maradt a határokon kívül.  Mindezek következtében a háború után a könyv-tárak 1945-ben megkezdett tevékenysége a rekonstrukcióra összpontosított. Mindenekelőtt biztonságba helyezték a túlélő gyűjteményeket, és amelyeket a megszállók meghagytak. Az eredmény 5 millió megmentett kötet (köztük 1,3 millió lengyel könyv) volt. Ugyanakkor megkezdődtek a németek által elvitt és a keleti országrészek szovjet megszállása miatt elveszett gyűjtemények visszakövetelési eljárásai is.  A rekonstrukcióval egyidejűleg elindult valamennyi lengyel könyvtár újjászervezésének intenzív folyamata is. 1946 márciusában lét-rejött a Könyvtárigazgatási Hivatal, melynek vezetője Józef Grycz, az egyik legkiválóbb lengyel könyvtáros lett. 1946 áprilisában megjelent egy rendelet a könyvtárakról és a könyv-tári gyűjtemények védelméről, az első fontos-nak tekinthető jogi lépés a lengyel könyvtárügy történetében. Egyebek közt ez a rendelkezés is hozzájárult az államilag fenntartott községi könyvtárak hálózatának létrehozásához. 1950-ben létesültek a vajdasági könyvtárak, melyek a közművelődési könyvtárak koordinációs szervei lettek. 1951-ben kezdődött a könyv-tárak decentralizációja. Megszűnt a Könyvtár-igazgatási Hivatal, és a könyvtárak a minisztériumokhoz kerültek: a közművelődési könyvtárak és a nemzeti könyvtár a kulturális, az iskolai és pedagógiai könyvtárak az oktatási, az egyetemi és főiskolai könyvtárak a felsőoktatási, illetve az orvosegyetemi és testnevelési főiskolai könyvtárak az Egészségügyi Minisztériumhoz, a szakkönyvtárak pedig az illetékes szakminisz-tériumokhoz. 1952-ben avatták fel a Lengyel Tudományos Akadémiát, az akadémiai könyv-tárhálózattal. 1953-ban megváltozott a szak-könyvtári rendszer: üzemi és szakszervezeti könyvtárak jöttek létre, megalakult a központi műszaki könyvtár.  1968-ban született meg a könyvtári törvény, mely az egyházi könyvtárakon kívül valamennyi könyvtártípust érintette. 1969-ben Lengyelországban 50 814 könyvtár működött, 191 615 000 kötettel, köztük 3451 közművelődési, 5127 szakszervezeti, 31 004 iskolai, 324 pedagógiai, 5110 szakkönyvtár.  A szocialista korszak a könyvtárak mennyi-ségi fejlődésének ideje volt. Számos könyv-tári szolgáltatási pont született, és sok könyv-tár – különösen az egyetemiek – gyűjteménye néha egész jelentős mértékben gyarapodott. A lengyel könyvtárügy nagy anyagi hiányoktól szenvedett. Az eszközök és a felszerelések elavultak voltak. Tény, hogy 1970 és 1990 között mintegy 200 épületet építettek vagy alakítottak át könyvtári célra, de a szükségletek sokkal nagyobbak voltak. Ami a számítógépesítést illeti, nem sok elő-relépés történt ebben az időszakban. Noha az első kezdeményezések megtörténtek már a hetvenes években, a személyi számítógépek szélesebb körben csak a nyolcvanas évek vége felé váltak elérhetővé.   A lengyel könyvtárügy egyik legnagyobb hiá-nyossága a szocialista korszakban, éppen úgy, mint a két világháború között, a kooperáció bármiféle formájának elmaradása volt.  

Az átalakulás időszaka

1989 után a közművelődési könyvtárak (a vajdasági könyvtárak kivételével) önkormányzati irányítás alá kerültek. Ennek következtében kb. 1300 könyvtár szűnt meg, fiókjaikkal együtt, és a 22 000 könyvtári szolgáltatási pontból 5000 maradt aktív. A nyolcvanas évek elején a közművelődési könyvtárak háromszintű hálózatát kétszintűvé alakították. 1999-ben ismét a három szint mellett döntöttek, azzal a céllal, hogy újraalakítsák az 1975-ben megszüntetett a vajdaságoknál kisebb közigazgatási egységek könyvtárait, azonban az alapok hiánya és a jogi környezet elégtelenségei miatt ezeknek alig fele jött létre.  2001-re a közkönyvtárak száma 8849-re emelkedett, állományuk elérte a 133,7 millió kötetet (ez 1990-hez képest 3 milliós csökkenés). A közkönyvtárakat kb. 7,5 millióan (a teljes lengyel népesség 19%-a) használta, ami évi 140 milliós kölcsönzési és 19 milliós olvasótermi forgalmat jelent. Az olvasók több mint 30%-a 15 év alatti gyermek, a teljes olvasóközönség felét az iskolások teszik ki. Mindössze 4% a hatvan év feletti. A 100 polgárra jutó állománygyarapodás az 1989-es 14,4 kötetről 5,4 kötetre csökkent, a közkönyvtárak állományának felét 1990 előtt megjelent könyvek teszik ki.  2001-ben 1225 tudományos (köztük 989 egyetemi) könyvtár működött Lengyelországban, ösz-szesen 9461 főnyi személyzettel. Gyűjteményük összesen 58 millió kötete, 16 millió periodikum és kb. 26 millió egyéb dokumentum. A tudományos könyvtárakat 2,1 millió olvasó használta, évi 17 milliónál több kölcsönzéssel.  Lengyelországban 2000-ben 358 pedagógiai könyvtár működött, melyek az oktatás igényeit elégítik ki, beleértve a pedagógus-továbbképzések információellátását is. Olvasóik száma közel 600 000 fő, ez 1993-hoz képest 45%-os emelkedést mutat. Állományuk 15 millió kötet (egy közepes méretű pedagógiai könyvtár kb. 42000 kötettel rendelkezik), személyzetük 1764 fő. Fenntartásukról a vajdasági önkormányzatok gondoskodnak.   A politikai rendszer átalakulásának időszaka kedvezőtlenül érintette a közkönyvtárakat, melyek az állami finanszírozástól a helyi önkor-mányzatok fenntartásába kerültek, s ílymódon anyagi helyzetük lényegesen romlott.  Az egyetemi könyvtárak valamivel jobb helyzetben vannak. Rendelkeznek forrásokkal az informatikai eszközök beszerzéséhez, és több épülete modernizáltak, sőt, újak is épültek. Gondot okoz ugyanakkor az ellátandó hallgatók megnövekedett száma, közülük is sokan olyan új magán egyetem, vagy főiskola hallgatói, melyeknek mérsékelt méretű könyvtára van (vagy egyáltalán nincs is). Az állami felsőoktatás is érdekelt a távoktatási formák aktivizálásában, mindazonáltal sem a tankönyvek beszerzésére fordítható források, sem a raktári, sem az olvasótermi férőhelyek nem felelnek meg a szükség-leteknek.

A nemzeti könyvtár  

A nemzeti könyvtár helyéül egy 1928-as köztársasági elnöki rendelet jelölte ki Varsót.  A nemzeti könyvtár   a lengyel irodalmi produktumok archívuma, beleértve az emigráns irodalmat és a Lengyelországról szóló külföldi irodalmat (polonica); az az intézmény, mely folyamatosan megőrzi a múlt és a jelen lengyel intellektuális termést, azaz az írásos, grafikus és metszet, kartografikus, zenei, audio-vizuális, és elektronikus gyűjteményeket; egy humán típusú tudományos könyvtár, mely nyitva áll mindenki előtt, aki gyűjteményeit kutatási, kulturális céllal, alkotó vagy szakmai tevékenysége, vagy tanulmányai céljából kívánja használni;

  • nemzeti bibliográfiai központ, mely össze-állítja és kiadja a kurrens és retrospektív nemzeti bibliográfiát, a külföldi polonica bibliográfiát, a lengyel bibliográfiák bibliográfiáját és a könyvtudomány bibliográfiáját;
  • a könyvtárügy és a bibliográfia területének szabványosítási központja, együttműködésben a lengyel szabványosítási bizottsággal;
  • a kiadói tevékenység országos statisztikájának összeállítója;
  • nemzeti ISBN és ISSN központ;
  • olyan intézmény, mely dokumentálja és terjeszti az adatokat a nemzeti és a külföldi irodalom gyűjteményeiről a lengyel könyv-tárakban, továbbá a könyvtárakról, a dokumentációs központokról és a kiadókról;
  • a tájékoztatás- és könyvtudomány, a könyv- és levéltárügy központi könyvtára;
  • a könyvtári gyűjtemények védelmének és megőrzésének központja;  tudományos kutató és adatszolgáltató intézet a könyvtárügy, bibliográfia, könyv- és könyv-tártörténet, az olvasói statisztikák, a tájékoztatástudomány és a kapcsolódó szakterületek terén;
  • módszertani központ a házi könyvtárak szak-mai tevékenységének segítésére;
  • a lengyel könyvtárügyet fejlesztő intézet;  olyan intézmény, mely segíti a külföldi lengyel könyvtárakat, különösen azokat, amelyek a nemzeti irodalom értékes műveit őrzik;
  • a kulturális örökség egyik megőrző köz-pontja, a könyvtári anyagok körében;  a könyvtárügy, bibliográfia, könyvtudomány, olvasáskutatás és a könyvvel kapcsolatos egyéb tudományterületeken működő kiadó;
  • az olvasást és a könyvtárakat kiállítások, előadások, konferenciák rendezésével támogató intézmény.

Gyűjteménye (mint a világháború előtt is) egyike az ország legnagyobbjainak. 7 millió könyv-tári egysége között 1999-ben 160 696 darab 1801 előtt nyomtatott művet, 25 051 kéziratot (köztük 6645 zenei kéziratot), 103 468 zenei nyomtatványt, 380 156 metszetet, fényképet és rajzot, 78 605 atlaszt és térképet, kb. 2 022 200 monográfiát és 708 479 kötet 19. és 20. századi periodikumot számláltak.  Minden lengyel vagy lengyel vonatkozású nyomtatott műből legalább két példányt őriznek, egyikük csak kivételes esetben és kizárólag az olvasóteremben használható. Ezek a kötetek alkotják a könyvtár magas fokon védett gyűjteményét. A különgyűjteményekben, különösen a kézirattárban és az első kiadású nyomtatványok körében gyakran egyedüli példányok találhatók, értékük felbecsülhetetlen. A könyvtár őrzi a lengyel nyelv legrégibb írásos emlékeit a 14. századból.   A nemzeti könyvtáré az ország legnagyobb mikrofilm-gyűjteménye, melyet 1950-ben kezdtek építeni, és ma több mint 170 000 tekercsből áll. Az elmúlt években a mikrofilm volt a könyv-tár dokumentumaihoz való hozzáférés biztosításának a leggyakrabban használt eszköze. Az elektronikus formátumok gyors fejlődése ellenére a mikrofilm marad a gyűjtemények védelmének és megőrzésének egyik fő eszköze. A mikrofilm-gyűjtemény magában foglal 2500 lengyel időszaki kiadványt, a 17. századi efemeridától a 20. századi napilapokig; a teljes sorozatokat a különböző könyvtárakban őrzött egyes füzetek és évfolyamok mikrofilmezésével állították össze és teszik hozzáférhetővé minden kutató és könyvtáros számára.

A szabályozás helyzete  

Jelenleg a könyvtárak működésének alapelveit az 1997-es könyvtári törvény határozza meg, mely megszabja
a) a könyvtárak alapvető céljait;
b) a könyvtári anyagokat és a nemzeti könyvtári forrásokat;
c) az országos könyvtári tanács céljait és össze-tételét;
d) a könyvtári szervezet elveit (beleértve a könyvtári szervezés és igazgatás fölöttes egységeit, azok jogait);
e) azokat az operatív célokat és normákat, melyek a nemzeti könyvtár, a közkönyvtárak, a tudományos és felsőoktatási könyvtárak, az iskolai és a pedagógiai könyvtárak, a szak- és üzemi könyvtárak működését szabályozzák;
f)   a speciális helyzetű olvasói csoportok (pl. a vakok) szolgálatának elveit;
g) az országos könyvtári hálózat működésének elveit;

h) a könyvtárosok végzettségi és tudományos fokozati követelményeit.   A törvényt a jogi szabályozás egyéb eszközei kísérik, így a kulturális és az oktatási minisztérium által kibocsátott rendeletek. Ezek többek között a könyvtári anyagok regisztrációjának elveire; a nyilvános pedagógiai könyvtárak szer-vezetése és irányítására; a gyűjteményeikkel a nemzeti könyvtári vagyont alkotó könyv-tárak nyilvántartására; a könyvtárosok képzettségére; a kötelespéldányok valamilyen körében részesülő könyvtárakra; a tudományos könyvtárrá minősítés elveire és módjára; stb. vonatkoznak. A munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium a szociális központokban létesítendő könyvtári szolgáltatásról és a közkönyvtárak ebben való közreműködéséről, az igazságügyi pedig a büntetés-végrehajtási és a fiatalkorúak javító-nevelő intézeteinek könyv-tárairól adott ki rendeleteket.  Informatikai fejlesztések   A már említett, hetvenes évekbeli próbálkozások főként az egyetemi könyvtárakhoz köthetők, de eredményeik nem voltak jelentősek. A nyolcvanas években a könyvtárak kezdték beszerezni az egyre olcsóbb PC-ket, melyeket hivatali célokra (szövegszerkesztőként), CD-ROM adatbázisok használatára és bibliográfiai adatbázisok készítésére használtak. Igen népszerű volt ezidőben a CDS-ISIS program. A kilencvenes évek elejét a tudományos és felsőoktatási könyvtárak integrált könyvtári rendszer beszerzései jellemezték. Ma néhány tucat könyvtár (főleg Poznanban, Varsóban és Lódzban) a Horizon (Dynix), kb. 20 könyvtár (Krakkóban és Lublinban) a VTLS, 23 könyvtár (Varsó, Bialystok, Wroclaw, Kielce és Szczecin) az Aleph rendszert használja. Néhány száz közművelődési és iskolai könyvtár a lengyel készítésű SOWA és MOL rendszereket használja. Van bizonyos mennyiségű installációja a Prolib, Tinlib, Innopac rendszerek lengyel verziójának (az utóbbi használói közé tartozik a Nemzeti Könyvtár is.  2000-ben a pedagógiai könyvtárakban 500 PC volt, és a 360-ból 60-nak volt internet-hozzáférése. Ami a közkönyvtárakat illeti, 2002-ben kb. 15%-uk volt számítógépesítve, illetve kezdte el az informatizálási folyamatot, mintegy 18%-uk rendelkezett internetkapcsolattal.  A lengyel könyvtárak gépesítése nem csak az információs rendszerek üzembe helyezését jelenti, hanem a kooperáció platformjának létrejöttét is, elsősorban a katalogizálás terén. Egy nem formális kooperációs forma az azonos integrált könyvtári rendszert használó könyvtárak között alakult ki. A lengyel könyvtárak ezen kívül létrehozták NUKAT elnevezésű központi katalógusukat, melybe az automatizált könyvtárak beküldik saját leírásaikat, melyeket a központi rendszer ellenőriz és beilleszt a központi katalógusba. A varsói egyetemi könyvtárban működő rend-szer 32 könyvtárral működik együtt. A NUKAT MARC 21 formátumú leírásait át lehet emelni a helyi katalógusokba. Adatbázisaiban jelenleg kb. 63000 könyv és 23000 periodikum bibliográfiai regisztrációja, valamint 800 ezer authority regisztráció található. A NUKAT mellett működik egy KaRo elnevezésű virtuális katalógus, mely a Z39.50 protokollt használó könyvtárak katalógusainak egyidejű használatát teszi lehetővé, és igen népszerű a könyvtárosok körében.

Elektronikus folyóiratok és dokumentumellátó rendszerek  

A lengyel könyvtárak évek óta használják az elektronikus folyóirat-hozzáférést, így a kiadók gyűjtötték csoportba (konzorciumba) az azonos kínálatot használó könyvtárakat. Így alakultak ki a Science Direct, Kluwer, SwetsWise és más konzorciumok. A dokumentumszállító  rendszerek nem túl általánosak Lengyelországban. Néhány egyetemi könyvtár használja a német SUBITO rendszert. A poznani orvosegyetem működteti – jó eredménnyel a doc@med rendszert, melyet a lengyel orvosi könyvtárak használnak.

Elektronikus könyvtárak  

E téren a lengyel könyvtárak előrehaladása meglehetősen behatárolt. Mindazonáltal néhány száz lengyel mű már néhány éve elérhető az interneten. Az egyes könyvtárak csak kevés szöveget tudnak rendelkezésre bocsátani, néhány esetben egyes nyomtatványokat vagy kéziratokat lehet így tanulmányozni. Két ajánl-ható cím: http://monika.univ.gda.pl/ és http://www.polska.pl./literatura/index.htm. 2002-ben jelent meg a lengyel könyvtár az interneten (http://www.pbi.edu.pl) és a Wielkopolska digitális könyvtár (http://wbc.man.poznan.pl:8080/) . Az első a lengyel irodalomra, a második az egyetemi szövegekre, régi nyomtatványokra, regionális gyűjteményekre specializálódott. Mindketten szoftvert fejlesztenek a teljes szöveges keresés lehetővé tételére, és tervezik az XML használatát.  E kezdeményezéseken kívül jelen van a könyv-tárakban a gyűjtemények digitalizálásának és CD-ROM-ra írásának jelensége, melyet azt követően árusítanak, vagy kölcsönöznek.

Összefoglaló  

A lengyel könyvtárak helyzete a 21. század elején, az Európai Unióba való belépés pillanatában sok szempontból kétségtelenül rosszabb, mint a nyugat-európai vagy az amerikai könyvtáraké. Noha a lengyel könyvtárak a régi nyomtatványok és a kéziratok gaz-dag gyűjteményével rendelkeznek (a poznani egyetem könyvtáráé például Európa leggazdagabb szabadkőműves-gyűjteménye), a kortárs gyűjtemények nem túlságosan tartalmasak. Hiányzanak a vásárlás anyagi alapjai és a könyvtárosi fizetések sem magasak. A lengyel könyv-tárügyet az együttműködés hagyományának hiánya jellemzi. Csak nemrég alakult meg az első néhány könyvtári konzorcium, mint pl. a poznani tudományos könyvtárak alapítványa, a wroclawi könyvtárak konzorciuma, vagy a Górnoslaskie egyetemi könyvtári konzorcium. Mindezen nehézségek ellenére, a lengyel könyv-tárak változóban vannak, és arra készülnek, hogy az új realitásokra tekintettel egyre rugalmasabbak legyenek.