V. ECSEDY Judit
A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600 / V. Ecsedy Judit. – Bp.: Balassi K.; Országos Széchenyi Könyvtár, 2004. – 640 p. – (Hungaria typographica: 1.; ISSN 1785-7201)
ISBN 963 506 583 3
A magyarországi művelődéstörténet még föltáratlan forrásainak összegyűjtését és közzétételét támogató akadémiai program (Kulturális hagyományaink nyilvántartása, feltárása és kiadása) keretében a nemzeti könyvtárban igen hasznos tudományos igényű kutatómunkák indultak meg és zárultak le eredményesen, amelyek fontos és megkerülhetetlen segédletei, forrásgyűjteményei a magyar művelődéstörténeti kutatásnak. Közülük az alábbiakban V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473–1600 című, nemrégiben napvilágot látott kötetét kívánjuk ismertetni. A kötet szerzője hosszú, aprólékos munkával összeállította a magyarországi nyomdászat 1473-as kezdetétől az 1600-as évig bezárólag a történeti Magyarország területén működő tipográfiák nyomdai készletének (betűtípusok, díszek, illusztrációk, iniciálék, kották, cifrák) teljes repertóriumát.
A magyarországi nyomdászat kezdeti időszakára vonatkozó, a nyomtatványok megjelentetését lehetővé tevő tárgyi emlékek és írásos források sajnálatosan nem maradtak fönn a Kárpát-medencében. Jól jellemzi e térség nyomtatott műveit előállító officinák készleteinek teljes pusztulását, hogy a mai tudásunk alapján nyilvántartott, a megjelölt időkörben működő 21 műhely készletéből napjainkra csupán a brassói Honterus tipográfia három, 460 évnél idősebb fadúca őrződött meg. A Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztősége mintegy 900 nyomtatványt tart számon a tárgyalt korszakból, amelynek közel fele egyáltalán nem, vagy csak a véletlennek köszönhetően egy példányban, illetve csupán töredékesen maradt fönn valamely magán, vagy közgyűjteményben. Ugyanakkor szakértői vélemények a ma számon tartott művek kétszeresére becsülik a tárgyalt korszakban megjelent nyomtatványok számát. A retrospektív nemzeti bibliográfia minél teljesebb számbavételéhez a nyomtatvány-töredékek beazonosítására a Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztőségének munkatársai kezdettől fogva igen nagy hangsúlyt fektettek. Munkájukat azonban nagyban nehezítette, hogy nem állt rendelkezésükre olyan segédlet, amely a korszakban tevékenykedő nyomdák betűtípus és díszkészletének teljes anyagát tartalmazta volna. Borsa Gedeon éppen ezért fontosnak tartotta és kezdeményezte a nyomdászattörténet kezdeti korszakának vizsgálatában alkalmazott nemzetközi gyakorlat hazai meghonosítását. Fiatal munkatársaiból és tanítványaiból egy kutatói műhelyt állított föl, amelynek célja a történeti Magyarország területén működött tipográfiák nyomdakészletének rekonstruálása volt. A módszer lényege, hogy az eredeti nyomtatványok aprólékos és szisztematikus vizsgálata alapján XV–XVI. századi műhelyeink készlete rekonstruálható mérethű másolatok segítségével. A kutatómunkában résztvevők kigyűjtötték és a megadott szempontok figyelembe vételével rendszerezték az impresszum adatokkal rendelkező kötetekről készített eredeti mérethű másolatokból a nyomdai műhelyekben alkalmazott betűtípusokat, díszeket, iniciálésorozatokat, cifrákat, kottákat. A vizsgálat alá vont egyes nyomdák már összeállított készletei módot adtak arra, hogy újra értékeljék a magyar nyomdászattörténet korai korszakáról meglévő ismereteket. Az összeállított nyomda-repertóriumok alapján az egyes adott nyomdák tevékenységének tudományos vizsgálata számos új nyomdászattörténeti és művelődéstörténeti fölfedezést eredményezett, amelyet önálló publikációkban, illetve az RMNY köteteiben hasznosultak.
E tudományos műhely egyik meghatározó tagja V. Ecsedy Judit, aki maga is részt vett több nyomda teljes felszerelésének rekonstruálásában hosszú és igen fáradságos munkával állította össze az 1473–1600 között tevékenykedő hazai nyomdáink teljes készletének repertóriumát. Tudományos igényű és megközelítésű kutató munkájának kézzel fogható eredménye a Balassi Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában a Hungaria Typographica sorozata első köteteként most megjelentetett vaskos kiadvány.
A mű tartalmilag két önálló részre tagolódik. Az első részben a XV–XVI. századi nyomtatott könyvek tipográfiai technikájának és jellemző jegyeinek elméleti kérdéseivel, valamint ezek magyarországi gyakorlatával foglalkozik a szerző. Egyenként sorra veszi a korszakban tevékenykedő mind a 21 nyomda tipográfiai jellemzőit: az általuk alkalmazott szedési és díszítési gyakorlatot. Aprólékos elemző munkájában támaszkodik a legfrissebb kutatási eredményekre is. Az egyes fejezetek végén gazdag szakirodalmi jegyzetanyag segíti a téma iránt érdeklődő kutatókat és olvasókat. A kötet első részében kapott helyet Soltész Zoltánné két, korábban már publikált, de ma is aktuális érvényű tanulmánya (A grafika és a könyv kapcsolatának kialakulása; A grafika és a könyvnyomtatás elterjedése Magyarországon), amelyeket a szükséges pontosításokkal és a legfrissebb szakirodalommal kiegészített V. Ecsedy Judit. A tanulmányokat tartalmazó első rész legizgalmasabb fejezetei, amelyben ízelítőt kapunk a hamis, illetve datálatlan, nyomdahely megjelölése nélkül megjelentetett, vagy töredékesen megmaradt nyomtatványok pontos hely és időkör meghatározásának módszertanáról az egyes officinákhoz köthető egyedi tipográfiai jellemzők alapján.
A második rész maga a Katalógus: illusztráció, címlapkeret-keretdísz, nyomdászjegy-címer-embléma, fejléc-záródísz, ábra-térkép, iniciálé, hangjegy, nyomdai cifra és az egyes betűtípusok rendezett sokszorosított grafikai emlékanyaga. A Katalógus a 29 nyomdahelyhez köthető 21 önálló nyomda teljes készletét e műhelyek alapításának időrendjében rendszerezi a könyvdíszek és betűfajták előbbiekben fölsorolt sorrendjében. Az egyes csoportokon belül is az időrend a rendezés elve, az adott típus legkorábbi alkalmazástól haladva a későbbi használatig. A betűtípusok esetében ugyancsak az időrend a rendezőelv, ám itt a betű mérete és fajtája (antikva, fraktúr stb.) is meghatározza a sorrendjüket. A Katalógus, amennyiben az adott nyomdász több helységben is megfordult (Huszár Gál Óvár-Kassa-Debrecen-Komjáti 388. p.) nyomdahelységek szerint is rendezi a tipográfiai műhely teljes készletét. Az egyes díszek, betűtípusok más műhelyekben történő továbbélését (például a Sárvár-Újszigeti nyomda által először használt Ádám és Éva között medaillonban Eszter és Ahasvérus király találkozását ábrázoló keretdísz, amely utóbb Huszár Gálnál – 1562, Debrecen – , majd Bornemisza Péternél – Sempte 1574–1578 – tűnt föl 135. p.) ugyancsak nyomon követhetjük. V. Ecsedy Judit az 1473–1600 közötti időszakban működő nyomdák által alkalmazott készletek ismerete alapján 915 díszt, 18 térképet, 595 iniciálét, 4-féle kottát, 61-féle nyomdai cifrát és 221-féle betűtípust regisztrált repertóriumában. Ezek mindegyikéről pontos leírást adott, megadva milliméter pontosságú méretüket, valamint azt az időkört, amikor használatban voltak. A könyvdíszek esetében közli valamennyi ismert előfordulási helyüket is. Az egyes leírásokat Táblákon bemutatott mérethű reprodukciók egészítik ki. A használat megkönnyítése érdekében a Katalógusban szereplő tételek azonosítását szolgáló sorszámok megegyeznek a Táblázatban bemutatott reprodukció sorszámával.
V. Ecsedy Juditnak a régi hazai nyomdáink betű- és díszkészletét föltáró és rendszerező munkája igen fontos kézikönyv a magyar nyomdászattörténettel foglalkozó kutatók, illetve e téma iránt érdeklődők számára. Segítségével könnyebbé vált a nyomtatvány-töredékek beazonosítása, meghatározása. Erre pedig nagy szükségünk lesz. Ugyanis a XV–XVI. századi magyarországi nyomtatványok széles körű számbavétele után napjainkban újabb, eddig ismeretlen önálló kötet előkerülésének esélye csekély. Nagy jelentősége van ugyanakkor a korabeli kötésekben megbújó nyomtatvány-töredékek felkutatásának és számbavételének. Ezen kutatások nélkülözhetetlen segédlete V. Ecsedy Judit nyomdarepertóriuma. A továbbiakban azon kutatók számára is megkerülhetetlen forrásgyűjtemény e kötet, akik a művelődéstörténet azon ágával kívánnak foglalkozni, amely a sokszorosított grafika hazai megjelenésének és első 130 évének történetével foglalkoznak.
A XV–XVI. századi magyarországi nyomdászat története iránt érdeklődő kutatót hely- és névmutató, külföldi társaikat angol nyelvű bevezető és a katalógus használatára vonatkozó tájékoztató segíti a kézikönyv használatában.