Ötven év a magyar agrárágazat információellátásának szolgálatában: az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ története 1952-2002 / OmgK jubileumi emlékbizottság. – Bp. [Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ], 2002. 104 p.
ISBN 963 9061 05 0

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár jubileumi emlékbizottságának gondozásában, 2002-ben jelent meg az intézmény ötven évének történetét tanulmányokban és könyvtári írásos dokumentumokban áttekintő jubileumi kiadvány. „Ötven év a magyar agrárágazat információellátásának szolgálatában” – ez a cím, mely az igényes kiállítású, szép színes fotókkal is illusztrált, vékony, de tartalmas könyvecske borítóján olvasható, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ fél évszázados fennállásának lényegét fejezi ki. Hiszen „az ország legjelentősebb mezőgazdasági dokumentumgyűjteménye” mindig „megbízható partnere és kiszolgálója volt a magyar élelmiszergazdaság oktatóinak, kutatóinak, diákjainak, a szakma iránt érdeklődőknek”. Az OMgK főigazgatójának, Gulácsiné Pápay Erikának a szavai ezek, aki a kötethez írt rövid Előszóban azon szándékuknak is hangot ad, hogy e jubileumi emlékkönyv – az emlékezésen túl – felhívja a figyelmet e fontos intézményre. Így „a kötet szerzői a kortörténet, a múlt bemutatása mellett a jelent és a folyamatos fejlődést is” az olvasók elé tárják.

A múltról Fabinyi Rudolf számol be A mezőgazdasági tájékoztatás kezdetei című tanulmányában. Az OMgK létrejöttének legfőbb indítékát a dokumentáció, a szakirodalmi tájékoztatás iránti megnövekedett igényben határozza meg a szerző. Bár „a korai –1945–1951. évi – mezőgazdasági dokumentáció a dezintegrálódó könyvtárak mellett egy darabig önálló intézményként szerepelt”, 1952 augusztusára megérett a helyzet arra, hogy a Dokumentációs Központ könyvtára az Országos Mezőgazdasági Könyvtár integráns részévé váljék. Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár különböző mezőgazdasági szervek könyvtáraiból alakult nem sokkal korábban, 1951 szeptemberében. A két intézmény leltárának egyesítését a Földművelődésügyi Minisztérium XV. 861-D-2/3/1952. rendelete mondta ki. Fabinyi Rudolf részletesen áttekinti a vizsgált időszak alatti jogi szabályozás dokumentumait. Az OMgK mai szerkezetének létrejöttében négy rendelet játszik meghatározó szerepet: 1./ az Országos Mezőgazdasági Könyvtár létesítéséről szóló 18.089/ 1951./IX.1./ FM. sz. rendelet, mely sokrétű feladattal ruházta fel az OMgK-t (egyebek között rábízta a mezőgazdasági kutatóintézetek könyvtárai feletti szakmai felügyeletet), és meghatározta a könyvtár fő gyűjtőkörébe tartozó témaköröket; 2./ a már említett 1952-es határozat az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és a Mezőgazdasági Dokumentációs Központ egyesítése tárgyában; 3./ az 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendelet, mely a mezőgazdasági könyvtárak hálózati központjává tette az OMgK-t, és „világosan összekapcsolta az országos jellegű könyvtár és az országos jellegű dokumentáció feladatait”; 4./ s végül a földművelésügyi miniszter 100.945/57. sz. rendelete arról, hogy tudomásul vette azt az átszervezést, amely egy korábbi rendelet (16/1956/XII. 29./ Korm. sz.) alapján történt. Ez utóbbi „paragrafussal” alakult ki végérvényesen az OMgK mai szerkezete.

A továbbiakban a hagyományos könyvtártól a korszerű információs központig vezető úton kalauzolja végig az olvasót Billédiné dr. Holló Ibolya. Az út első szakasza az OMgK megalakulásától az Agroinform (teljes nevén: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja) 1967-es létrejöttéig tart. Itt veszi számba a tanulmány írója az OMgK hagyományos dokumentációs szolgáltatásait (például a Külföldi Agrárirodalmi Szemle alapján 1958-tól megjelenő Agrárirodalmi Szemle; a Külföld Mezőgazdasága című kiadvány; a kéthavonta megjelenő Mezőgazdasági Világirodalom című folyóirat; az 1953-ban induló referáló lap, a Magyar Agrárirodalmi Szemle, amelyet a címétől eltérően nem magyarul, hanem angolul, németül és oroszul adtak közre; a negyedévente kiadott Magyar Mezőgazdasági Bibliográfia 1960-tól; ajánló bibliográfiák, fordításgyűjtemények, témadokumentációk, annotált szakbibliográfiák, témafigyelés stb.). Mindezek a szolgáltatások az OMgK hármas feladatkörének – a tudományos szakkönyvtári feladat, országos általános mezőgazdasági könyvtári feladat és a kutatóintézeti könyvtárak ellenőrzésének feladata – igyekeztek megfelelni. Ehhez persze szükség volt az adekvát állománypolitika kialakítására, a nyilvános olvasószolgálat megindítására (1953), a külföldi cserekapcsolatok kiépítésére és – a szervezés, tanácsadás, koordináció hármasságában realizálódó – módszertani tevékenységre is. E korszak mérlegét így vonja meg a szerző: „Az intézet jól felkészült és hivatástudattal dolgozó szakembereinek munkájából, egyéni és közösségi teljesítményéből formálódott ki másfél évtized alatt egy országosan elismert, jól működő szakkönyvtár és dokumentációs központ.”

A második útszakasz kezdete az Agroinform alapításának időpontja. 1967-től erősödtek a már meglevő bel- és külföldi kapcsolatok, és „az intézmény tevékenysége nemzetközi rendszerekbe (AGRIS, FSTA, CAB) épült be”. A tanulmány részletes bepillantást nyújt a nemzetközi információs rendszerek létrejöttének, az automatizálás térhódításának folyamatába és eredményeibe, különös tekintettel az Agroinform részvételére. Az e téren elért szakmai sikerek indokolták azt az átszervezést, amelynek következményeként Agrárinformációs Vállalattá alakult az intézmény (1987). Ez a – kezdetben kedvezőnek tűnő – változás azonban a könyvtár számára hosszabb távon nem bizonyult eredményesnek, és 1991-re nyilvánvalóvá vált az Agrárinformációs Vállalat teljes csődje.

Erről az időszakról már egy újabb tanulmány ad számot a kötetben: Gulácsiné Pápay Erika „Múlt, jelen, jövő” című írása mutatja be az első önálló tíz év történetét. 1991 és 1992 „az átalakulás nehéz éve” volt: a vállalatot felszámolták, és a könyvtár – mint részben önálló költségvetési intézmény – Magyar Mezőgazdasági Múzeum Országos Mezőgazdasági Könyvtár néven kezdte meg működését. Gulácsiné Pápay Erika – aki 1992-ben megbízott igazgatóként került a könyvtár élére – így összegzi e „sorsfordító” év jelentőségét: „megkezdődött a könyvtár szakmai becsületének és valamikori jó hírének visszaszerzése. Ehhez a nemes feladathoz a könyvtár teljes kollektívája erejével és szakmai tudásával járult hozzá.” 1993 szintén fontos év a könyvtár történetében, mivel megalapítása óta először ekkortól vált lehetővé az önálló szakmai és gazdasági tevékenységet megvalósító intézményi élet. A könyvtár és a múzeum ugyanis „közös megegyezéssel” elvált egymástól, és a módosított alapítóhatározattal (1993. január 1.) megszűnt az a létbizonytalanság és önállótlanság, amely mindeddig a könyvtár életét végigkísérte. Az önállóság kezdeti nehézségei után több lépcsőben sor került a szervezeti – és létszámkérdések megoldására, fejlődtek a nemzetközi kapcsolatok (tanulmányutak, részvétel nemzetközi konferenciákon), megújult a számítógéppark, épület-felújítási munkák zajlottak, kiépült az ALEPH elnevezésű integrált könyvtári rendszer, megvalósult a CD-ROM adatbázisok hálózati hozzáférése, megtörtént az összállományi revízió és selejtezés, bővült a szolgáltatások köre (például 1996-ban megnyílt az OMgK EU Gyűjteménye), 1998-ban pedig távoktatás formájában információs- és szakmai továbbképzés kezdődött. Felsorolni se könnyű mindazt, ami 10 év alatt megvalósult az OMgK-ban, miközben szinte folyamatosan személyi és anyagi gondok nehezítették az intézmény életét. A számba vett eredmények mégis azt bizonyítják, amit a szerző – a híres számítógépes felfedezőt, Tim Berner Lee-t idézve – vall: „Csodálatos dolog, ha az ember álmodik valamit, és ez az álom valóra válhat”.

A három tanulmány után azoknak az írásos dokumentumoknak a fotóit válogatták össze a szerkesztők, amelyekre az OMgK történetét ismertető beszámolók is hivatkoztak (rendeletek, határozatok). Ezt követi a jelenlegi szervezeti felépítés bemutatása, valamint a belső és külső munkatársak felsorolása.

Hasznos kis könyv az OMgK ötven évét bemutató kötet: gazdag tényanyagot feldolgozó tanulmányaiból minden érdeklődő alaposan tájékozódhat a magyar agrárágazat egyik legfontosabb szellemi fellegvárának tevékenységéről. (Érvényes ez azzal együtt is, hogy egy-egy apró szépséghiba becsúszott a kötet kivitelezésében: jó lett volna például magyar felirattal ellátni néhány idegen nyelvű munka amúgy szép fotóját (8., 49., 99. oldal), és érdemes lett volna alaposabb korrektori munkával kiszűrni néhány helyesírási és/vagy nyomdahibát.)

A kötet utolsó lapjairól ránk tekintő arcok – az OMgK – munkatársai – egykori elődeikkel együtt az Előszó ajánlásának címzettjei. Gulácsiné Pápay Erika – szép és már-már elfeledett gesztussal – ezekkel a szavakkal ajánlja a könyvet nekik:

„Ajánlom e jubileumi kiadványt a könyvtár egykori és mai munkatársainak és mindazoknak, akiknek fontos a szakmai kultúra, a magyar élelmiszergazdaság színvonalának emelése.”