Pillanatképek az elmúlt 100 évből

Az évfordulók, különösen egy 100 éves évforduló a propagandaértékén és az ilyenkor jószerint kötelező megemlékezéseken túl, mindig hordoz magában valami igazán fontosat, elgondolkodtatót is.

A jelent bárki láthatja, értékelheti, de milyen volt a múlt, a kezdetek, s főleg mit tanulhatunk belőlük? Ezeknek a kérdéseknek a felvetésére mi lehet alkalmasabb az egy-egy évforduló kapcsán történő megemlékezéseknél?

Könyvtárunk társadalomtudományi kötődése – akár úgy is fogalmazhatjuk: Szabó Ervin társadalomtudományok iránti elkötelezettsége – a kezdetektől fogva nyilvánvaló. De próbáljuk csak megérteni azt a kort, a századforduló világát!

A századforduló értelmiségében élt egy igen erős hit, meggyőződés – ma már inkább illúziónak nevezhetnénk – a haladásban, a haladás minden akadályt legyőző erejében. Hitték, hogy a tudomány idővel minden kérdést megválaszolhat, s a jövő tökéletes társadalmában tökéletessé vált emberek élnek majd. Az eugenetika – az ember öröklődő tulajdonságait a testi és szellemi képességek javítására hasznosítani szándékozó genetikai irányzat –ekkor még nem vesztette el ártatlanságát: a kor ismert francia filozófusa, August Forel egyenesen a jövő nemzedékei boldogsága zálogának tekinti.

Hitték, hogy a tudomány minden akadályt legyőzhet: a Verne regények technicista optimizmusát e boldog, Titanic előtti időkben a Bleriok, a „modern idők aviátorai” megerősíteni látszottak. Wells „jövővárosának” utcáin a járdák mozgó járszalagokként vitték a gyalogosokat.

Hitték, hogy az új évszázad az idejétmúlt tanokkal, társadalmi berendezkedésekkel is leszámol, hiszen miért ne követné a társadalom fejlődése is a tudomány, a technika fejlődését.

Azt gondolták, hogy a háború lassanként megszűnik: Buday László 1910-ben a „Gépfegyver szociológiájáról” szóló értekezésében1 utal arra, hogy a fegyverkezési verseny s a haditechnika fejlődése feltehetőleg már önmagában távol tartja a háborút a modern társadalmaktól, hiszen „ma már a nemzetek háborúja is úgyszólván megszűntnek tekinthető Közép-Európában. (…) Anglia és Németország gazdasági feszültsége aligha fog háború alakjában lecsapódni…”

Méray, kora társadalomtudományának fenegyereke (bár ő minden bizonnyal tiltakozna e megfogalmazás ellen) a társadalmi folyamatokat az emberi sejtfejlődéssel párhuzamba állítva már a századfordulón a „háborúk haláláról” beszélt, mint amelyek a keresztény-római kultúrkörben immár túlhaladottaknak tekinthetők.

Ez hát a kor, amelyben a társadalomtudományok rohamos fejlődésnek indultak. Hol a helye, mi a teendője a könyvtárosnak ebben a világban?

Nem tudós, nem alkotó, hanem mások gondolatainak megőrzője, rögzítője, feltárója. E köré sző ideológiát, ebből kreál tudományt magának, mely részben önigazolásul szolgál, részben valóban hasznos funkcióval bír: egyszóval a maga módján a könyvtáros is részt kér magának az utópiában, a jövő társadalmában. Íróasztala mellett egyértelmű, hierarchikus rendszerekben, kategóriákban gondolkodik, melyekben a tudomány, a világ egyszer s mindenkorra elhelyezhető, feltérképezhető lesz. A klasszikus hierarchikus osztályozási rendszerekben ez a századfordulós optimizmus tükröződik.

A világ rendszerezhetőségéről, nehéz lemondani. Gondoljunk csak a világbibliográfiák optimista koncepciójára, vagy a „nemzeti könyvtárak” lokális szintre degradált mindenhatóságára.

Ám, ha az átalakulás elengedhetetlen: ha a tudás mindenható, kézenfekvő, hogy mindenkihez el kell juttatni:

„Ha rozoga lett a házatok, ha düledeznek a falai, mit csináltok? Zászlót tűztök ki rá, avagy nemzeti színűre festitek, hogy össze ne omoljék?! Úgy-e nem, hanem megerősítitek a falakat, esetleg új fundamentumot ástok neki. A nemzet házával is úgy van: a külső dísz mit sem használ, ha az alapok ingadoznak. A nemzeti lét alapja pedig a nép ereje, gazdagsága, műveltsége.”– írja Jászi Oszkár 1907-ben.2

Ez áll Szabó Ervin „public library” koncepciója mögött: 1913–14-ben nyíltak meg az első, ilyen mintát követő népkönyvtárak Budapesten. Somló Bódog, a kor egyik neves szociológusa, aki 1908-ban nyolc boldog és termékeny hetet töltött a brüsszeli Solvay-intézet vendégeként, meleg szavakban emlékezik meg az ottani könyvtárról, a könyvekhez való szabad hozzáférésről és a „láthatatlan” könyvtárosokról, akik ugyanakkor szükség esetén azonnal készen állnak a segítségre.

Szabó Ervin progresszív gondolkodású ember volt. Kora modern gondolkodója, éppenséggel könyvtárosa is. Elmondható, hogy ez az ember, akiről barátja, Jászi Oszkár megírja, hogy „azt lehet mondani, hogy egész életében soha egy napig nem volt teljesen egészséges” 3 félelmetes vitalitással küzdött sorsa ellen. Mindent, amit csinált, a lehető legjobban akarta végezni. Könyvtárosként is ilyen volt. A szűk hivatali kereteken túllépő „nyitott” könyvtárban gondolkodott.

Szükségképpen szakítani kellett a „hagyományos könyvtáros” fogalmával is. A könyvtáros filosz, a „jobb híján” tudós könyvtáros, aki mintegy melléktevékenységként végzi könyvtárosi teendőit elavult, helyét az adott területet jól ismerő szakembernek kell elfoglalnia.

Hogy ez mennyire nem csak az ő elszigetelt véleménye volt, azt Madzsar Józsefnek, az Egyetemi Könyvtár működését bíráló munkájának szavai is megerősítik, amikor „általánosan művelt és biztos judíciummal bíró, de amellett speciális szakban teljesen otthonos könyvtárosok”-ról beszél.

Szabó Ervin is ilyen könyvtárosokkal dolgozó könyvtár kialakítására törekedett. Az anekdoták szintjén őrződött meg a gumisarkú cipőt viselő könyvtáros hölgyek esete, de arról kevesebbet olvasunk, hogy kora legmodernebb munkaszervezési-mérési módszereivel elsőként próbálta felmérni, hogy az egyes könyvtári folyamatok egy-egy könyvre vetítve ténylegesen mennyi időt vesznek igénybe.

Szabó Ervin kiváló nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. Könyvtárosként, vezetőként kora szakmai élvonalába tartozott. Mint tudjuk, jelentős szerepe volt a kor legmodernebb decimális osztályozási rendszerének elterjesztésében.

Természetes, hogy könyvtárigazgatóként a Fővárosi Könyvtárban is ezt az osztályozást alkalmazta 1912-től.

Kora legmodernebb szociológusainak munkái mellett nagy gondot fordított az elődök tevékenységére is. A könyvtár állományában a társadalomtudományi gondolkodás klasszikusainak — Comte, Tocqueville, Owen művei is szerepelnek, lehetőleg első kiadásaikkal, sőt némely esetben dedikáltan is.

Szabó Ervin dokumentátori, bibliográfusi tevékenysége is kiemelkedő volt. 1902-ben őt bízták meg az Otlet és La Fontaine kezdeményezésére 1895-től induló világbibliográfia társadalomtudományi részének szerkesztésével.

A két világháború közötti időszakból a Krisztics Sándor nevéhez fűződő, 1926-ban induló magyar társadalomtudományi bibliográfia kezdeményezést emelhetnénk ki. Ez tulajdonképpen 7 budapesti nagykönyvtár aktuális beszerzéseit regisztrálta. Az 1940-es évek elején Könyves Tóth Kálmánné tett kísérletet a magyar társadalomtudományi bibliográfia összeállítására, de ennek csak két, 1941-re és 1942-re vonatkozó füzete készült el.

Társadalomtudományi dokumentációs tevékenység a FSZEK-ben

Az előzőekben azt próbáltam érzékeltetni, hogy melyek voltak könyvtárunk száz esztendős hagyományainak gyökerei. Most nézzük meg, hogy az utókor hogyan sáfárkodott a ránk hagyott örökséggel.

Az elődök következetesen vállalt hagyományainak köszönhetően, a magyar könyvtárügy 1968-as átfogó szabályozása során a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat országos szociológiai szakkönyvtárrá minősítették. Mindez szorosan összefügg a hatvanas, hetvenes évek társadalmi folyamataival, a szociológia „tudományos rehabilitációjával” és hivatalos intézményrendszerének kiépülésével.

1973-ban a könyvtár keretén belül megalakult a „Szociológiai dokumentációs osztály”, vagy ahogy mostanában hívjuk, a szociológiai gyűjtemény. Tevékenységének előterében a – nemzetközi irodalom reprezentatív gyűjtésén és országos hasznosításán túl – kezdetektől fogva a magyar szociológiai irodalom feltárása állt. A feldolgozás két időponttól indult el: a kurrens – az osztály alapítását megelőző 1972-es tárgyévtől –, a retrospektív pedig – a magyar szociológia „hivatalosan elismert” kezdetének tekintett Huszadik Század alapításától, az 1900-as évtől indult.

A Szociológiai osztály nagyszabású retrospektív forrásfeltáró tevékenysége eredményeként 1970–1985 között közreadta az akadémiai nívódíjjal is elismert Magyar szociológiatörténeti bibliográfia öt kötetét. Az első három kötet az 1900 és 1919 közötti időszak reprezentatív társadalomtudományi bibliográfiája, s egyben a vezető folyóiratok (Huszadik Század, Szabadgondolat, A munka szemléje) repertóriuma.

A IV/A kötet az 1919–1929 közti évtized több mint 200 folyóiratát és könyvanyagát, az ötödik pedig egy nagyon rövid periódust, az 1945–1947 közötti éveket dolgozta fel. (Sajnos, az 1930–1944 közötti időszak bibliográfiájának összeállítására erőforrá- sok hiányában eddig még nem kerülhetett sor.)

A szociológiatörténeti feltárást az ugyancsak akkoriban indított Magyar Szociológiatörténeti Füzetek c. sorozat tette teljessé, melynek keretében számos klasszikus, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó magyar szociológus (Szende Pál, Polányi Károly, Mannheim Károly) életmű-bibliográfiáját jelentettük meg. Ezen kívül ugyancsak e sorozat keretében készült el az ELTE Szociológiai Intézetével együttműködve a Magyar Szemle, ill. a Társadalomtudomány c. folyóiratok repertóriuma.

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (MTDA)

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma (MTDA) az osztály retrospektív forrásfeltárás vonalába tartozik. Az archívum alapkoncepciója az, hogy a tágan értelmezett társadalomtudományi irodalmat az 1848–1948-as időhatárok között digitális formában tegye hozzáférhetővé. Az MTDA a méltán „klasszikus” szerzők elérhetőségének biztosításán túl a korszak reprezentatív szellemi irányzatainak bemutatására is törekszik, ezért, kordokumentum jelleggel, esetileg kevéssé ismert szerzők egy-egy munkája is szerepel a digitalizálásra kiválasztott művek között. A kiválasztás politikai szempontból teljesen semleges. A beszkennelt szövegek eredetije eredetiben már nem hozzáférhető a nagyközönség számára, viszont ilyen formában mégis olvashatók, kutathatók ezek a források is. Eddig kb. 36 ezer oldal, kb. 360 könyv került digitalizálásra javarészt önerőből, külső támogatás nélkül.

A feldolgozás elvileg két lépcsőben, az 1848–1919, illetve 1920–1948-as között keletkezett dokumentumokra bontva történik. A szerzői jogi megfontolások miatt a „jogtiszta” szerzők művei prioritást élveznek. A feldolgozás menete a következő:

  1. A feldolgozandó mű kiválasztása;
  2. A mű szkennelése;
  3. OCR (optikai karakterfelismerés), majd az eredmény exportálása MS Wordbe;
  4. Korrektúrázás Wordben;
  5. PDF-állomány előállítása;
  6. A PDF-állomány utókorrektúrája.

Látható, hogy az anyag alapformátuma pdf, ami mind a letöltést, mind pedig az on-line hozzáférést biztosítja, de CD-ROM-on történő forgalmazás esetében is megfelelő.

 

A pdf a feldolgozott művek számos, mind kép, mind szöveges formátumba való utólagos exportálását teszi lehetővé. Opcionálisan a felhasználóknak különböző szintű jogosultságok állíthatók be, a kész anyag szerkesztése, kommentálása vagy nyomtatása tekintetében.

Alapelv, hogy a feldolgozás optikai karakterfelismeréssel (OCR)-rel történik, azért, hogy az eredeti szöveg tördelése, ábrák, mellékletek gyakorlatilag eredeti formájukban maradva a dokumentum, vagy akár az adatbázis egésze kereshető, indexelhető legyen. Így a feldolgozott – lehetőleg első kiadású – eredeti dokumentum elektronikusan teljesen kiváltható.

Az archívum jelenlegi állapotában a következőket tartalmazza:

  • 1848–1919 között: 129 könyv (20 174 oldal)
  • 1919–1948 között: 228 könyv (30 580 oldal)
  • Előkészületben: 183 könyv
  • Becsült végső terjedelem: 130 000 oldal (550-600 könyv)

2004-ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium „24. óra” pályázatának keretében nyert 10 milliós támogatás segítségével – többek között – lehetőségünk volt 44 könyv digitalizálására, megközelítőleg 8000 oldal terjedelemben.

Ennek eredményeként jött létre a „Magyar Szociológiatörténet klasszikusai” c. CD-ROM, melynek anyaga a FSZEK honlapjáról a linken, vagy az Arcanum Kft. http://www.arcanum.hu/fszek/ linkjéről is letölthető.

A tervek az MTDA további bővítésére

Az MTDA közelebbi terveit illetően három irányba szeretnénk folytatni a munkát:

  1. A „Magyar Szociológiatörténet klasszikusai” c. CD-ROM folytatása, megközelítőleg 54 szerző 9600–10 000 oldalt kitevő anyagával.
  2. A 20. század reprezentatív, haladó gondolkodású lapjának, a „Huszadik Század”-nak a digitalizálása. A lap 19 évfolyama több mint 21 000 oldalt, s megközelítőleg 1600 ívet tesz ki. Az anyag feldolgozása csaknem teljesen elkészült, 7 év korrektúrájának munkálatai vannak még hátra, várhatóan 2005 februárjára készül el.
  3. A dualizmus kora társadalmi atlasza. Ez egy komplex adatbázis, mely az 1880-as népszámlálásának (az első teljes körű, községsoros népszámlálás) anyagát feldolgozó adatbázis, melyet 1878-as egyletstatisztikai, illetőleg 1881-es helységnévtár infrastrukturális adataival egészítünk ki. Az adatok alapján a történeti Magyarország etnikai, felekezeti és kulturális jellemzői ismerhetők meg. Az alapadatbázis jellemzői speciális megoszlásokban térképen, illetve grafikusan is ábrázolhatóak.

A FSZEK szociológiai osztálya másik lényeges tevékenységi területe a kurrens szociológiai irodalom feltárása.

Bibliográfiánk Szociológiai Információ címen 1972-es tárgyévvel kezdődően 1989-ig jelent meg nyomtatásban. A válogatás folyamatosan követte a szociológia állandóan változó, bővülő tematikáját, fogalmi rendszerét. A máig megőrzött, de továbbfejlesztett témakör-felosztás az UNESCO International Bibliography of the Social Sciences. Sociology korabeli mintáját követte. Az alkalmazott tárgyszó-rendszert a speciális magyar elvárásoknak megfelelően rendszeresen fejlesztették.

A bibliográfia mindig érzékenyen reagált az aktuális társadalmi problémákra: tematikus bibliográfiákban mutatták be, pl. a cigányság helyzetével, vagy a devianciával kapcsolatos szakirodalmat.

A könyvtár az adatfeldolgozás terén is igyekezett lépést tartani az elérhető legkorszerűbb technikákkal. 1983-tól már történtek kísérletek a bibliográfiai munka számítógépesítésére, majd 1987-től a TEXTAR adatbázis-kezelő rendszer segítségével építjük mi is az adatbázisunkat. 1990-től a bibliográfiát csak mágneses adathordozón forgalmaztuk. Az adatbázis szakmai megítélése igen pozitív volt, s ennek köszönhetően az OTKA Szociológiai szakmai zsűrijének támogatásával az 1990-es években lehetőségünk nyílt a bibliográfia retrospektív kibővítésére is, így a „modern anyag” 1970-től megközelítőleg teljesnek tekinthető. A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert további pályázati támogatásnak köszönhetően megindult az adatbázis kiadása CD-ROM-on, fokozatosan bővülő állománnyal. A CD-ROM – nemzetközi érdeklődésre számítva – angol nyelvű keresőfelülettel is rendelkezik. A munkálatok informatikai hátterét az Arcanum Adatbázis Kft. biztosította.

Igen fontos esemény, hogy 2004 februárjától az adatbázis elérhetősége alapvetően megváltozott, a FSZEK honlapjáról SZOCIOWEB néven – magyar és angol nyelven – a világhálón is elérhetővé vált. (http://database.fszek.hu:2009/szocopt/szoc0402.htm?v=szoc&a=start&a1=)

A Szocioweb évi 200 folyóirat, 1000 könyv analitikus feltárásán alapul, s mintegy 110 000 tételt tartalmaz. Ezek tetszőleges kombinációkban rendezhetők, minden lényeges adat szerint visszakereshetők.

Távlati céljaink között szerepel, hogy pótoljuk a történeti anyag hiányait, továbbá az adatbázis részleges full-textes bővítése, amire későbbi pályázatok révén elnyerhető támogatások függvényében kerülhet sor.

 

Végezetül

Mivel lehetne lezárni egy ilyen megemlékezést? Szabó Ervin modern könyvtárat álmodott és valósított meg. A FSZEK ma is modern könyvtár.

Nemcsak az épület tükrözi a századelő és a modern kor találkozását, hanem a könyvtár egész szellemiségére elmondhatjuk, hogy a hagyomány és a korszerűség kettőssége jellemzi. A nagy léptékű informatikai fejlesztések után katalógusunk, – mely tükrözi a teljes gyűjteményt – on-line elérhető. Legutóbb már a kérőlapok szintjén is száműztük a papírt: a hálózatról közvetlenül rendelhetők, lekérhetők a könyvek. Adatbázisaink a világhálóról elérhetően is magyarul és angolul egyaránt használhatók.

A központi könyvtár beiratkozott olvasóinak száma meghaladja a 70 000 főt. Csúcsidőben olykor csaknem 8000 olvasó fordul meg nálunk naponta, ezért méltán mondhatjuk, hogy egyike vagyunk Budapest leglátogatottabb kulturális intézményeinek. Láthatjuk, a könyvtárat nem a protokoll, nem a megemlékezések minősítik, hanem a felhasználók, akik szívesen jönnek hozzánk és szívesen töltik itt az idejüket.

Úgy gondolom, hogy a tradíciók ápolása nem szavakban, hanem a tényleges gyakorlatban mutatkozik meg. Tartsanak részrehajlónak, de úgy érzem, hogy a mai Szabó Ervin könyvtár ebben a tekintetben is méltó alapítója emlékéhez.

Jegyzetek

BUDAY László: A gépfegyver szociológiája. In: Huszadik század, 1910. 1-2. sz. 96. p.

JÁSZI Oszkár: Az új Magyarország felé. In: Huszadik Század, 1907. 1. sz. 11. p.

JÁSZI Oszkár: Szabó Ervin élete és munkája. In: Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban. Bp. Népszava, 1945. 12. p.