Etikai kódex a magyar könyvtárosság számára
PAPP István
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 243–278. p.)
A tanulmány a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) és a Könyvtári Intézet (KI) felkérésére készült azzal a céllal, hogy segítségére legyen az etikai munkabizottság tagjainak az első magyar könyvtárosi etikai kódex megalkotásában. A tanulmányíró először a szakmai etikai irányelvek általános kérdéseit vizsgálja meg: miért tekinthető szakmának a könyvtárosság, miért van szükség etikai kódexre. A szakmai normagyűjtemény kidolgozását szükségessé teszi az a cél, hogy segítsék a mindennapos döntéseket, reprezentálják a szakma alapvető értékeit, erősítsék a könyvtár és a társadalom kapcsolatát, s bátorítsák a könyvtárhasználatot. A kódex meghatározza a szakmai kötelesség és felelősség mibenlétét, s emlékezteti a könyvtárosokat , hogy megfeleljenek ezeknek a viselkedési szabályoknak. Kötelezettséggel jár, de jogokat is teremt, s segíti a munkahelyi konfliktusok megoldását. Magyarországon az MKE 1975-ben az éves vándorgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, gyakorlati eredmény nélkül, majd a rendszerváltás után, a 90-es évek elején merült fel ismét az etikai kódex megalkotásának igénye. Bár eddig nem volt saját etikai kódexe, azért a könyvtáros társadalom a kezdetektől fogva képes volt arra, hogy a legfontosabb esetekben etikai kódex nélkül hozzon meg etikai döntéseket is (pl. amikor a hivatalos politikai értékrend ellenében kiállt a szakma íratlan szabályai mellett; a szabadpolc bevezetésekor, a nevelő funkció, kontra szabad hozzáférés kérdésében; az olvasó személyiségi jogainak védelme stb.). A gyakorlati problémákat a könyvtárosok eddig egyénileg és legjobb meggyőződésük szerint oldották meg. Szakmánk etikai kódexének összeállításakor döntést kell hozni az etikai kódex illetékességi köréről, a szervezést magára vállaló testületről, az aláírók köréről, az ellenőrzésről és a szankcionálásról. Az etikai kódex illetékességi körét legjobb általánosan megfogalmazni, fenntartva, hogy egyes fenntartók sajátos küldetést is szabhatnak könyvtáraiknak (pl. a nyilvános és zárt könyvtárakban alkalmazott könyvtárosok viszonya az etikai kódexhez). A közgyűjtemények konvergenciája és a szakma differenciálódása szintén lazíthatja a kódex kereteit. Tartalmát illetően az etikai kódexnek ki kell fejeznie a szakma fő céljait, miközben pártatlannak és méltányosnak kell lennie, s az is fontos, hogy ne tiltson. Legyen összhangban a hazai kulturális közeggel, s fejezze ki a szakma létének értelmét, megfogalmazva a könyvtáros alapvető feladatát. Mivel formailag célszerű megkülönböztetni a kódexben az alapelveket, az elvek kifejtését és a gyakorlati alkalmazási részt, ezért érdemes az elektronikus alapforma mellett dönteni. A tanulmány a továbbiakban kifejti még a következőket: a könyvtárosi etikai alapértékei; a könyvtáros és a használó kapcsolata; a gyűjteményépítés; a tájékoztatás etikai kritériumai; a szellemi tulajdon tisztelete, a cenzúra tagadása; a könyvtárosság közösségi kötelezettségei, a könyvtáros felelőssége és kötelezettségei.
Pályázat az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói állásának elnyerésére
MONOK István
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 291–306. p.)
A nemzeti könyvtár következő ötéves (2004-2008 közötti) időszakának főigazgatói posztjának ellátására készült pályázat szövege, mely tartalmazza 1) a könyvtár munkájának átfogó szakmai koncepcióját (gyűjteményszervezés, kurrens feldolgozás és nemzeti bibliográfia, az olvasók szolgálata, országos közös katalógus és központi lelőhelyjegyzék, raktározás és állományvédelem, tudományos munka, oktatási tevékenység, kulturális kapcsolatok és kiadási politika, hazai és nemzetközi együttműködés szerint tárgyalva a könyvtár alap és speciális tevékenységeit), 2) az intézmény vezetésével, menedzselésével és képviseletével kapcsolatos elképzeléseket, 3) a hazai könyvtári digitalizálási programok koordinálására vonatkozó elképzelést, 4) a könyvtári rendszer tagjainak nyújtott információs szolgáltatások fejlesztésével, a könyvtár gyűjtőkörével és a Magyar Nemzeti Bibliográfiával kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket.
A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Problémavázlat
NAGY Attila – PÉTERFI Rita
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 307–340. p.)
2003-as kutatási adatok szerint Magyarországnak megközelítően 600 ezer cigány lakosa van. Többségük hátrányos körülmények között él, folyamatosan küszködve a gazdasági, társadalmi és kulturális beilleszkedés akadályaival, nehézségeivel.
A kulturális kormányzat – közte a könyvtárügy – stratégiai céljai között kiemelten szerepel a hátrányos helyzetű rétegek támogatása, beilleszkedésük segítése.
2003 őszén országos vizsgálatot indítottak a Könyvtári Intézet kutatói azzal a céllal, hogy a magyarországi cigányság és a közkönyvtári rendszer közötti kapcsolatról képet alkothassanak. Az anyagiak egyelőre csak azt tették lehetővé, hogy néhány megye pozitív példáit összegyűjtsék és a szakma egésze számára felmutassák.
Ennek érdekében körlevélben fordultak a 19 megyei könyvtár vezetőjéhez és a fővárosban a FSZEK igazgatójához, hogy tájékoztatást kérjenek a cigányság kulturális beilleszkedését segítő, speciális könyvtári programokról. 11 helyről semmilyen választ nem kaptak a kutatók, folyamatos, érdemi munkáról 3 helyről tudósítottak. A többi könyvtár beszámolt arról, hogy miként próbálkoztak különféle programokkal, melyek aztán eltérő okok miatt abbamaradtak.
A cikk részleteket közöl a debreceni, szekszárdi, nyíregyházi, miskolci, salgótarjáni, továbbá néhány budapesti FSZEK könyvtár tudósításaiból, és a különböző helyszíneken készült interjúkból. A könyvtárosok (rövidített, szerkesztett), ötletgazdag beszámolóit, az egykori szocialista iparvárosban, Ózdon, Nagykanizsán és a szatmári kis faluban, Uszkán készült három esettanulmány követi. (Már ebben az előkészítő fázisban is sokkal differenciáltabb, „érdesebb” összképet ismertek meg a kutatók, beszámolójukban elsősorban a követésre, továbbfejlesztésre érdemes példák sorának kiemelését tartották fontosnak.)
A vizsgálatból megállapítható, hogy az óvodai, iskolai, egyházi és kulturális – kiemelten a könyvtári – intézményrendszernek alapvető szerepe lehet a kulturális és társadalmi hátrányok csökkentésében. A szocializációs folyamat valamennyi intézményének – beleértve az írott és különösképpen az elektronikus médiát – együttesen kell részt vennie az előítéletek kölcsönös oldásában, a valóság árnyaltabb megismerésében, s ebben az ösztönző példák felmutatása is segítséget nyújthat.
Kísérlet a magyar könyvtárak névadási szokásainak felderítésére
GERŐ Gyula
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 341–349. p.)
A különböző korszakokban készült magyar könyvtári minervák elemzése során megállapítható, hogy a hazai könyvtárak – a külföldi könyvtárakétól eltérően – szívesen nevezték/nevezik el magukat híres személyekről. Az intézmény-elnevezések érvényes jogi szabályozása a névadást rábízza a fenntartóra, azzal a kikötéssel, hogy figyelembe kell venni a lakosság véleményét is. A legújabb, 1996-os könyvtári minervában a leírt 1130 könyvtár közül a személynevet viselő tudományos és szakkönyvtárak száma 12-re nőtt, a városiaké 24-ről 70-re.
A magyar könyvtártörténetben önálló személynév viseléssel kb. 170-175 könyvtár létezett, ezek összesen 120–125 nevet viseltek saját jogon. A szerző statisztikát készített a névtípusokról: klasszikus és félklasszikus magyar írók; a közelmúltban elhunyt magyar írók; történelmi személyiségek, tudósok, nyomdászok, hitvitázók, könyvtáralapítók és könyvtárosok, politikusok nevét vették fel a könyvtárak. Felsorolja a női nevet viselő könyvtárakat és az időközben megszűnt, megváltoztatott nevű könyvtárakat is. Végül javasol néhány újabb nevet, melyet a névadásoknál még figyelembe lehet venni.
Emlékezés a közelmúltban elhunyt kollégáinkra
BABICZKY Béla (1919–2004)
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 351–353. p.)
Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének nyugalmazott oktatója, a magyar könyvtárosképzés meghatározó alakja volt. Munkásságnak jelentős részét az ETO magyar nemzeti változata megteremtésének szentelte. Osztályozáselméleti és -történeti tankönyveiből nemzedékek tanultak. A tanítvány, majd később kolléga, Hangodi Ágnes visszaemlékezése.
SÁNDORI Zsuzsa (1957–2004)
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 354–355. p.)
A hazai kémiai információkeresés jeles szakembere, a Richter Gedeon Rt. (korábban Kőbányai Gyógyszerárugyár) műszaki könyvtárának vezetője volt. Meghívott tanárként előadott az ELTE Könyvtártudományi és Informatikai tanszéken is. Foglalkozott a könyvtárvezetési ismeretek nemzetközi szakirodalmával is. A Könyvtári Figyelő tanácsadó testületének tagja volt. (Kovács Katalin)
FUTALA Tibor (1929–2004)
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 356–357. p.)
Az OSZK, majd a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának munkatársa, nyugdíjazásakor az Országos Műszaki Könyvtár igazgatója, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) c. szakfolyóirat főszerkesztője volt. Színes egyénisége, elmélyült tudása, széles körű műveltsége gazdag publikációs tevékenységében is megmutatkozott. Az elmúlt ötven év meghatározó könyvtáros személyiségei közé tartozott. (Fogarassy Miklós)
Szinopszis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története c. monográfia 1979–2000 közötti részéhez
FUTALA Tibor
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 359–363. p.)
Ezzel az eddig publikálatlan, töredékben maradt témavázlattal emlékeznek a közelmúltban elhunyt szerzőre.
Kistelepülési ellátási formák
TÓTH Máté
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 365–402. p.)
Szemletanulmány a téma külföldi, nyomtatásban és elektronikusan elérhető irodalmából a következők szerint: megrendelhető szolgáltatási formák (mozgókönyvtár, konténerkönyvtár, hordozható könyvtár [transportable library], postai könyvküldő szolgálat [books-by-mail service], letéti gyűjtemények, fiókkönyvtárak, intézményi együttműködési formák, kábeltévés szolgáltatások. Az ellátási formák mellett érinti a fenntartási, finanszírozási kérdéseket is. Minden részfejezet után bőséges irodalomjegyzéket mellékel az összeállító.
A tájékoztató- és olvasószolgálati könyvtárosok szakmai kompetenciái. – Az Amerikai Könyvtáros egyesület Tájékoztatási és Olvasószolgálati Szervezetének (RUSA) irányelvei
Ford. Koltay Tibor
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 403–412. p.)
[Professional Competencies for reference and user services librarians. In: Reference and and User Services Quarterly vol. 42. 2003. No. 4.; ALA honlap: http://www.ala.org/ala/rusa/rusaprotools/referenceguide/professional.htm ]
Szakmai kompetenciák: a hozzáférés biztosítása (a szolgáltatások megszervezése, a kérdések elemzése, válaszadás) a tudásbázis megszervezése (az ismeretek használata, terjesztése), marketing (felmérések, kommunikáció, külső kapcsolatok) együttműködés (kapcsolat az olvasókkal, a kollégákkal, a szakmával), a források és a szolgáltatások használata és értékelése (az információkeresés folyamata).
Szlovákiai különgyűjtemények
DANCS Szabolcs
(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 413–422. p.)
A Szlovákia területén egykoron föllelhető könyvtárak történetéről, többek között az első szlovákiai népkönyvtárról, a Matica slovenská könyvtáráról, a pozsonyi Szláv Intézet könyvtáról stb. készült összefoglalás, mely elsősorban e gyűjteményeknek a szlovák nemzetiségi mozgalmak idején betöltött szerepére hívja fel a figyelmet.
A könyvtárak és a hatalom. Tanulmányok és dokumentumok
Szerk. Kégli Ferenc, Monok István. (Ism.: Hangodi Ágnes)