Szabó József
Tallián Emil, a világutazó vadász/ Szabó József. – Újvidék : Családi Kör, 2002. – 329 p. ; ill.- 24 cm
ISBN
A 2002-ben, a Vajdaságban megjelent könyvek közül a legszebb kiadású könyvnek Szabó József Tallián Emilról szóló könyve bizonyult. A kötet, amely a szabadkai Grafoprodukt nyomdában készült, elnyerte a Magyar Művelődési Szövetség díját.
Tallián Emil főszolgabíró kalandos élete akkor került az érdeklődés homlokterébe, amikor 2001-ben Törökkanizsán megrendezték a Tallián Emil-emlékkiállítást, ahol a látogató megismerhette a világutazó vadász trófeáit, 700 eredeti fényképet és az Útinaplóját (1906).
A 2002-es évet akár Tallián Emil évnek is nevezhetjük, mert a Vajdaságban két eseménnyel is megemlékeztek róla: Előbb a törökkanizsai parkban fölavatták és felszentelték Tallián Emil Sava Halugin szobrász által felújított szobrát. (A szobrot a szintén bánáti születésű Szentgyörgyi István készítette el 1914-ben.). A másik megemlékezést Szabó József helytörténeti kutató Tallián életét bemutató szép, átfogó, könyvének megjelenése jelentette.
Ki volt valójában Tallián Emil? Ahogy a könyv szerzője a bevezetőben írja „Tallián fényes társadalmi karriert futott be, munkásságának nagyobb részét a törökkanizsai járásnak, valamint szülőhelye dolgos népének áldozta. A legnagyobb feltűnést mégis vadászútjai keltették.“ Szabó bevallja, hogy számára a legnagyobb problémát a trófeák fölkutatása jelentette, szerencsére a múzeumok szakosztályai a segítségére siettek : „Föltárták előttem az eddig féltve őrzött raktárakat és így sokszor ösztönösen azonosítani tudtam egyes trófeák kilétét.“ Szorgalmas, másfél évtizedes kutatómunkával a szerzőnek sikerül fellelnie e törökkanizsai főszolgabíró egykori trófea-gyűjteményének fennmaradt darabjait, az elveszettnek hitt fényképgyűjtemény egy részét, továbbá megtalálta vadászkalandjairól írt kötetet is. Szabó József a könyv bevezetése után feltárja a Tallián család eredetét, azután következnek a világutazó vadász útjainak leírásai: Bombaytól Kalkuttáig, Brazíliától Afrikáig. Tallián minden utazását gondosan, néha évekig tartó munkával szervezte meg. Bár a XX. században kalandos élete feledésbe merült, most a róla szóló könyv felelevenítette érdekes életét. A könyv szerb és angol nyelvű rezümével zárul.
Németh Ferenc
A bánáti fényképészet története : 1848-1918/ Németh Ferenc . – Újvidék : Forum, 2002. – 225 p. ; ill. – 23 cm
ISBN
Régi fényképeket nézegetni mindig izgalmas dolog. A fényképeknek történelmi és művészi jelentőségük van, rögzítik a múltat, életünk elveszettnek gondolt pillanatait.
Németh Ferenc e nagyszerű átfogó munkájában a bánáti fényképeszet történetének első korszakát (1848-1918) mutatja be gazdag levéltári és fényképanyag felhasználása alapján. E könyv másfél évtizedes kutatómunka eredményeként született, bár a szerző szerint „…még így is… kissé hiányosan”.
A könyvben 160 hivatásos és amatőr fényképészről történik említés, sokuk eddig ismeretlen volt mind a magyar, mind a jugoszláv fotótörténet számára. A kutatást végző szerző sokszor tanúja volt annak, hogy a családok nem őrizték kellőképpen a fényképeket vagy megsemmisítették őket, s – bánáti fotómúzeum híján – sok értékes anyag pusztult el.
Érdemes megemlíteni, hogy az 1860-as években Magyarországon már 281 hivatásos és amatőr fényképész működött. A Bánátban pedig 1848-tól, több mint másfélszáz fotográfus rögzítette kamerájával az embereket és a fontosabb eseményeket.
E könyv, mely a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a vajdasági Tartományi Művelődési és Oktatási Titkárság anyagi támogatásával készült méltó emléket állít a Vajdaságban dolgozó magyar és szerb fotográfusoknak.
Káich Katalin
A nagybecskereki magyar színjátszás története és repertóriuma : 1832–1918/ Káich Katalin. – Újvidék : Forum, 2002. 1. köt. 421 p.
Káich Katalin már régóta foglalkozik a vajdasági színjátszás történetével. 1975-ben jelent meg a zombori magyar színművészet története és repertóriuma, 1983-ban az újvidéki, 1987-ben a zentai, most pedig a nagybecskereki magyar színjátszás történetét dolgozta fel. Az utóbbihoz bőséges anyag állt rendelkezésre, mivel az 1851-től megjelenő Grossbetsckerek Wochenblatt c. hetilap bőséges adatot szolgáltatott a helyi művelődési eseményeiről. Így gyűlt össze az a 800 oldalnyi anyag, amelyből két kötet készült; a második megjelenése az idén várható.
A szerző könyvében bebizonyítja, hogy a magyar színjátszás Nagybecskereken 1832-ben kezdődött. Becskerek társadalmi élete pedig teljes mértékben visszatükröződött színházi életének jellegzetességeiben. „A repertóriumokból kiderült, hogy az elmúlt 150-180 évben egy-egy városban hányféle és milyen típusú darabokat láthatott a közönség, milyen darabok formálták az ízlését“ – mondja a könyv szerzője egy vele készült interjúban.
A könyvben olvashatunk Déryné „a magyar Thalia” emlékezetes 18947-es fellépéséről, a magyar színjátszó-társulatok vendégszerepléséről, és a város önálló színházának születéséről. Aki kézbe vette, lapogatta az első kötetet, bizonyára érdeklődéssel várja a folytatást is.