Ha a kutató a magyarországi informatikai piac hiteles leírására vállalkozik, előbb-utóbb szembesül a feladat nehézségeivel. Egymásnak ellentmondó adatokkal találkozik, amelyek a különböző módszertani megközelítésekből adódnak. A különböző mérési módszerek más és más eredményeket adnak, de a tendenciák ennek ellenére jól láthatók, az elmozdulások irányai egyértelműen megrajzolhatók. A következőkben néhány jelentősebb kutatási beszámolóra támaszkodva felvázoljuk a hazai számítógép-ellátottságra vonatkozó adatokat, az internet-hozzáférési lehetőségeket és azok részesedését a piacon, a netizen alapvető típusait, valamint definiáljuk a felhasználó fogalmát.

Számítógép-ellátottság

Magyarországon jelenleg a háztartások száma 3,9 millióra tehető. 1998-ban a NIB Research1 felmérése szerint 300 000 háztartásban volt személyi számítógép, ebből a főváros 80 000-rel részesedett. Ez a budapesti háztartások minden tizedikét jelenti. Ha az összes magyarországi háztartás számítógép-ellátottságát nézzük, akkor ez 8%-ot jelent. Ha ugyanennek a vizsgálatnak a jövedelemmel összefüggő adatait vizsgáljuk, az látható, hogy a legfelső 10%-ba eső háztartásoknál 100-ból 38-ban már volt számítógép.

A KSH „Lakásviszonyok 99” címet viselő adatfelvétele szerint a magyar háztartásokban 15% volt a PC-k aránya. A különböző kutatóintézetek adatait összevetve elmondható, hogy 2000-ben a magyar háztartások számítógép penetrációja 18–20%.2

A Dataquest adatai azt mutatják, hogy 1998-ban a munkahelyeken csaknem félmillió PC volt található. Az iskolákban a Sulinet program keretében 1410 közintézmény (főleg középiskolák) jutottak számítógéphez, összesen csaknem tízezer darabhoz. Az Elender Kft. felmérései szerint ez az jelenti, hogy ekkor már 150 000 diák használt számítógépet.

A következő évben, 1999-ben 800 000-re tehető az országban fellehető gépek száma, és az akkori prognózisok szerint 2000-ben számuk elérheti az 1 milliót.

Fontos mutatószám az is, hogy a számítógép felhasználási módja közül az internet miként részesedik. 1999 elején az Internettó c. folyóiratban közzétett adatok szerint az internethasználók száma félmillió volt.

Ugyanerre az időszakra az IDC – a világ vezető iparágelemzéssel és piackutatással foglalkozó cége – 650 ezerre becsülte a hazai internetezők számát. A felhasználói szám becslésénél az egyes cégeknél eltérő adatok jelentek meg: gyakran hivatkoztak arra, hogy 2000-ben a netizenek száma megduplázódik. Vannak azonban mértéktartóbb közelítések is, melyek szerint inkább 30–40%-ra becsülhető a netet használók száma.

A NIB Research kutatásának egyik lényeges megállapítása, hogy a számítógép használata erős korrelációt mutat a megkérdezettek jövedelmével.

A Szonda Ipsos és a GfK Piackutató Intézet 2000. évi adatai alátámasztják a megállapítást, hogy a számítógépes piac dinamikusan fejlődő piac. Ugyanis egy év alatt a hazai PC-k száma 1,6 millióra emelkedett.

Internet-hozzáférés

Az internetezők száma, ahogy a korábbi adatokból már láthattuk, 2000-ben meghaladta a félmilliót, de ehhez az adathoz azt is tudnunk kell, hogy a felhasználók közel 85%-ának volt ingyenes hozzáférési lehetősége. Az ingyenes internethasználat színhelyei a munkahelyek és az iskolákat voltak. A Kopint-Datorg 2000-évi jelentése szerint a lakosság mintegy 13%-a tervezte, hogy előfizet az internet-hozzáférésre, de többségük azok közül kerül ki, akik napi rendszerességgel használják a világhálót (például a munkahelyeken). A megkérdezettek 60%-a állítja, hogy neki nincs szüksége rá, vagy nem is érdekli az internet, így tervei között sem szerepel az otthoni hozzáférés kialakítása.

Az internetezők demográfiai megoszlását vizsgálva jutunk el ahhoz a ponthoz, amelyben minden eddigi kutatás egyetért: vagyis hogy a derékhadat a 18–29 éves korosztály teszi ki. 2000-ben a felhasználóknak csaknem a fele közülük kerül ki. A korcsoportok szerinti megoszlást vizsgálva érdemes még felhívni a figyelmet a következő jelenségre: a 60 év feletti népesség számítógép- és internethasználata 1–6% között mozog, s ez a szám az évek alatt sem változott.

Az internet-hozzáférés tipikus helyszíne a munkahely, s ez 2000-ben 40% körüli arányt mutatott. Korábban már többen leírták: „A nyilvános helyekről történő hozzáférés aránya még alacsony, de a behálózott könyvtárak és teleházak révén ez az arány dinamikusan növekedhet az elkövetkezendő években.” 3

A netizenek településtípus szerinti megoszlását még mindig a nagyvárosok túlsúlya jellemzi: 50%-uk lakik Budapesten, 30%-uk pedig más nagyvárosokban, illetve megyeszékhelyeken.

Az Internetto c. folyóirat a magyar hálózati polgár átlagportréját a következőképpen rajzolja meg: A hazai átlag internetes 20 és 30 év közötti városlakó férfi, egyetemet végzett, karrierje első lépcsőin áll, döntés-előkészítő és jó jövedelmi viszonyok között él. Ez a leírás kísértetiesen hasonlít a Nagy Fehér Üzemmód4 által megrajzolt portréra: „A Nagy Fehér Férfi a piramis csúcsán megfelel a munkaerőpiacon aktív, sikeres, fehér, egészséges individuumnak…”

A hazai internetezők alapvető típusai

Ahhoz, hogy az internetet mindenki számára elérhetővé lehessen tenni, meg kell rajzolni a netizenek alaptípusait, hogy a hozzájuk vezető stratégiát megfelelően lehessen kialakítani. Figyelemre méltó, hogy a Molnár Szilárd által 2000-ben ismertetett karakterológia5 öt „résztvevőjéből” mindössze három az, aki már használja a világhálót.

Az információs elit

A magyar társadalom 1–3%-a tartozik ide, ők azok, akik 3–4 éve használják az internetet. A munkahelyi hozzáférés mellett otthonival is rendelkeznek. Leggyakrabban az elektronikus levelezést használják és a webhelyeket látogatják, amúgy pedig a hálózat szinte minden szolgáltatásáról tudomásuk van. A hazai piacon ők azok, akik a legrégebben használnak személyi számítógépet.

Társadalmi és szociális helyzetükre a következők a jellemzők: az átlagnál jobb anyagi helyzetűek és nagy információs szükségletekkel rendelkeznek. Körükben az idegen nyelv ismerete majdnem 100%-os. Ha az időháztartásukat nézzük, ők azok, akiknél a hálózat áll az élen. Nyitottak a technikai újdonságokra, keresik azokat, s kommunikálják is mások felé.

A bátor felfedezők

A magyar populáció 5–7%-át teszik ki, s ők alkotják a korai adaptálók csoportját. Az információs elit csoportjával ellentétben őket nem az újdonság nyűgözi le, sokkal inkább a hasznosságot tartják szem előtt. Mindennapi időháztartásukat tekintve – bár ők is régóta használnak különféle információs és kommunikációs eszközöket (ICT) – az internet nem áll az első helyen. Mivel többnyire inkább csak munkahelyükön vagy az iskolában van hozzáférésük, ezért az internetet a munkához, tanuláshoz és hasznos dolgok keresésénél használják. Az első csoporttól abban is különböznek, hogy a gép segítségével történő kommunikáció nem jellemzi őket. Havi, heti rendszerességgel használják az internetet.

Ez a csoport az, amelyik a leginkább képes a társadalom többsége számára az ICT-eszközök hasznosságát közvetíteni.

A jó úton járó bizonytalankodók

Létszámát tekintve ez a csoport a legnépesebb, ugyanis a magyar társadalom 35–40%-a tartozik ide. Legfontosabb jellemzőjük, hogy az ICT-eszközökhöz jelenleg nincs olyan mértékű hozzáférésük, amely révén aktív felhasználókká válhatnának, bár alaptudással már rendelkeznek, s a különböző médiumokon keresztül sokat hallottak már a számítógépes világhálóról.

Általánosságban elmondható róluk, hogy 35–50 év közöttiek és kezdő felhasználónak számítanak. Átlagos jövedelemmel rendelkeznek, főleg kisebb városokban vagy jobb gazdasági helyzetben lévő községekben élnek. Az internettel a munkahelyükön, vagy nyilvános hozzáférésű helyeken találkoznak. Az előző két csoporttal szemben a jó úton járó bizonytalankodók számára az ICT-eszközök birtoklása még nem presztízs kérdés.

Ha ennek a csoportnak a tagjai intenzívebb felhasználókká válnának, akkor beszélhetnénk a magyarországi internet szélesebb körű elterjedéséről.

A bátorításra váró bizonytalankodók

A második legnépesebb csoportot ők alkotják, ugyanis a magyar társadalom 30–35%-a tartozik ide. Nemigen tudják elképzelni, hogy a különféle információs és kommunikációs eszközök segítségével változtatni tudnának társadalmi, gazdasági helyzetükön. Ők azok, akik még ellenállnak az információs korszak változásainak, és idegenkednek is ezektől az eszközöktől.

Róluk mondják, hogy ők azok, akiket kellően motiválva, bátorítva be lehetne vonni a számítógép- és internethasználatba, de ehhez mindenképp biztosítani kell számukra a közösségi hozzáférési lehetőségeket.

A lemaradók/ellenzők

Ez a csoport a társadalom 20–25%-át teszi ki. A legkevesebb információval róluk rendelkezünk, de sejthető, hogy ide tartozik a kistelepüléseken élők azok rétege, aki sem munkahelyén – ha van ilyen –, sem más nyilvános közösségi hely internet-hozzáférési lehetőségével nem találkozik – ők a lemaradók.

S vannak az ellenzők, akik közé tartozik az értelmiség egy szűk rétege. Ők azok, akik az újabb ICT-eszközöktől tudatosan zárkóznak el. Csepeli György6  úgy aposztrofálta őket, hogy ők „a modern kor Pató Páljai”.

A hálózati polgár, azaz a felhasználó definiálása

A témával foglalkozó különböző kutatásokban mást és mást értenek az internethasználó fogalma alatt. Ezért a Kutatási Jelentés című folyóirat7 arra vállalkozott, hogy a statisztikák könnyebb értelmezése érdekében megalkotja a fogalom alapkategóriáit, összesen négyet:

  • aktív felhasználó: minden héten minimum egy órát tölt szörfözéssel, azaz a webhelyek használatával.
  • rendszeres felhasználó: az elmúlt két hétben minimum egyszer használta az internetet (web, levelezés), az on-line kapcsolatban eltöltött idő figyelmen kívül hagyásával.
  • alkalmi felhasználó: az elmúlt három hónapban legalább egyszer csatlakozott az internetre
  • (elég csak az e-mail) az az on-line eltöltött idő figyelmen kívül hagyásával.
  • hozzáféréssel rendelkező felhasználó: rendelkezik az otthoni, a munkahelyi, iskolai vagy más nyilvános internet-hozzáférési lehetőség valamelyikével (vagyis itt már a tényleges használat nem játszik szerepet).

A 10–18 éves korosztály és az internet

Gyakran emlegetik, hogy a számítógép megjelenése a mindennapjainkban ahhoz hasonló jelentőséggel bír, mint mikor a televízió az ötvenes évek végén kezdett megjelenni a lakásokban, majd rövidesen tömegesen elterjedtté vált. A kezdetektől napjainkig folynak viták és kutatások a tévézés áldásos és átkos voltáról, társadalmi jelentőségéről, a szabadidős tevékenységek listáján és időmérlegekben elfoglalt helyéről. A számítógéppel is hasonló a helyzet.

Mint azt már korábban említettük, az internetezők derékhadát a 18–29 év közötti korosztály adja. A vizsgálatokban gyakran csak a felnőtt népességre vonatkozó adatokat gyűjtik, dolgozzák fel, pedig figyelnünk kell egy másik korcsoportra is: ez a 10–18 éveseké. Ők azok, akiknek már az életük szerves részét képezi a géphasználat, hiszen az iskolában, otthon és a nyilvános hozzáférésű helyeken is nap, mint nap találkoznak az ICT-eszközökkel, s egy olyan világba nőnek bele, melynek ezek az eszközök már szerves részét képezik. Mindezen okok miatt érdemes figyelmet szentelni a Kód Piac-, Vélemény- és Médiakutatóintézet felmérésének.8

Az intézet 2000 őszén 1200 középiskolás (10–18 évesek) körében, országos reprezentatív mintán vizsgálta a hálózat elérhetőségének problémáját. Megállapították, hogy a vizsgált teljes korosztály 80%-a használ már számítógépet, kétharmada az iskolában is. Otthoni hozzáféréssel több mint fele rendelkezik. A legaktívabb gimnazista csoporton belül a fiatalok közel kétharmada tekinthető gyakori felhasználónak (azaz aki hetente legalább egyszer leül a gép elé). A számítógépre vonatkozó legfontosabb adatok mellett feltérképezték a fiatalok internet-hozzáférési jellemzőit is.

Míg a felnőtt lakosság 6–8%-a használja több – kevesebb rendszerességgel a világhálót, addig a középiskolás korosztály 71%-a teszi ugyanezt. Rendszeres használónak (legalább heti egy alkalommal leül a gép elé) harmaduk, 34%-uk tekinthető. A magyar társadalom egészére vonatkozó megállapításunk itt is helytálló, miszerint az otthoni internet-penetráció szintjére a háztartás jövedelmi helyzete gyakorolja a legerősebb hatást.

A fiatalok elsősorban kommunikációra és szórakozásra használják a világhálót. 58%-uk rendszeresen levelezik, a csoport fele pedig szívesen használja a csevegő programokat.

A vizsgált korosztály többsége számára a számítógép a mindennapok része, használata a válaszadók 76%-ának nem jelent problémát.

Nagy Attila 2001 tavaszán végzett, 1100 középiskolás körében folytatott kutatásából kiderül, hogy számítógép a megkérdezett családok több mint felében található, de „érdemes azonban az országrészek közötti különbségeket is figyelembe venni, (Kőszegen és Sopronban 60% feletti, míg Biharkeresztesen, és Vásárosnaményban csak 30% körüli a számítógéppel rendelkezők aránya), illetve a felekezeti iskolákat látogatók 70%-os részesedését konstatálnunk.” 9 (Nagy Attila vizsgálati eredményei összecsengenek a korábban emlegetett eredményekkel az internethasználatra vonatkozóan, az eltérések elhanyagolhatók pl. Nagy Attila 69%-ra teszi a középiskolás netizenek arányát, a Kód Médiakutatóintézet pedig 71%-ra.)

Összegzés

Elmondhatjuk, hogy a magyar társadalomnak csak igen kis hányada – 2000-ben mindössze 6- 10%-a volt hálózati polgárnak nevezhető, akinek tehát lehetősége volt élni a hálózat adta szolgáltatásokkal. Kicsi arányuk azért elszomorító, mert így nem tudják betölteni a mintaadó funkciót a társadalom többsége számára.

Az Angus Reid Group 34 ország 900 millió lakosát reprezentáló, több mint 28 ezer főt megkérdező kutatásából kiderül,10 hogy míg nemzetközi viszonylatban az otthoni számítógépes internethasználat arányai között jóval kisebb eltérés tapasztalható: csaknem minden második személyis számítógéppel rendelkező háztartásnak van otthoni internet-hozzáférése, addig Magyarországon csak minden ötödiknek, hatodiknak.

A Kopint-Datorg vizsgálatából tudhatjuk, hogy akiknek tervei között szerepel az internet otthoni bevezetése, azok döntő többsége már valahol – például a munkahelyén – használ számítógépet. Szintén az ő kutatásukból derül ki, hogy azokat, akiknek ilyen hozzáférési lehetőségük nincs, nem is érdekli a dolog. Itt is helytállónak tűnik az antik istenekről szóló megállapítás, miszerint: „Hiányzik belőlük a hiány érzete.” Ugyanis a kultúrától való megfosztottságot nem okvetlenül érzi az, akit érint, mert minél nagyobb a hiány, annál gyengébb mérvű annak tudata.11 S a tudatosságnak ez a hiánya valójában nagyobb hátrány, mint a sokat emlegetett vásárlóerő hiánya.

Nemzetközi kitekintés

Az internet megjelenésével derűlátó jóslatok láttak napvilágot: a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenését prognosztizálták, a hátrányos helyzetűek felzárkózásáról beszéltek, de mára a kép mintha másképp festene. Mert igaz ugyan, hogy a világban naponta mintegy 150 ezerrel nő a hozzáféréssel rendelkezők száma, és minden nap 2 millió új weboldallal gyarapodik a világháló, a hálózatra kapcsolt számítógépek száma naponta 200 ezerrel nő; de mindeközben a világ népességének fele még soha nem telefonált, és Finnországban több központi számítógép található, mint Dél-Amerika összes országában együttvéve.12

A problémával átfogó méretekben először az Európa Tanács egy 1994-ben kelt jelentése foglalkozott. 1999-ben a United Nations Programme Development megállapításában többek között a következő olvasható: „Az internet felveti a hozzáférés és a társadalmi kizárás súlyos problémáit.” Mára ezt, az információs és kommunikációs technológia terén tapasztalható megosztottságot digitális szakadék néven emlegetik.

Az ICT-eszközök elterjedtsége terén élenjáró Egyesült Államokban 2000-ben egy új kormányzati portált hoztak létre, amelyről az állampolgárok szinte minden kormányzati webhelyet elérhetnek. Egy külön e célra kifejlesztett keresőprogram segítségével 20 ezer kormányzati hely 27 millió oldalán lehet keresni: többek között tanulmányi, nyugdíjpénztári adóbevallási kérdésekben, illetve innen tölthetők le például különböző formanyomtatványok.

[2001-ben Magyarországon is felállították a kormányzati portált éppen az információs szakadék csökkentése és az egyszerű állampolgár tájékoztatása érdekében] Az Egyesült Államokban a digitális szakadék vesztesei között a színes bőrűeket tartják számon. Ők azok, akik többet adóznak, mivel körükben csak 23%-os az internettel való rendelkezés, így jóval kisebb arányban tudják kihasználni a világháló adómentes piacát. Az ő helyzetükön való javítás egyik módja lehet – mint azt amerikai szakértők elmondták -, hogy az egyes települések az iskolai hozzáférések mellett, mind több egyéb nyilvános elérhetőséget biztosítanak. Ilyen nyilvános helyszínként ajánlják a templomokat és az iskolákat.

A fehérek oldaláról közelítve a problémát, regisztrált tényként tartják számon a következőket: azok az iskolák, amelyben a fehér diákok vannak többségben, kétszer akkora valószínűséggel építik be az internetet a tanórákba, és majdnem kétszer annyi elérhetőséggel rendelkeznek, mint a túlnyomóan kisebbségi intézmények. A többségében vagy kizárólag fehérek által látogatott iskolák gyors fejlődésének eredményeként egyre nő a távolság, mélyül a szakadék a két csoport között.

S mi a helyzet az internet-hozzáférés tekintetében? A Gartner Group egyik vizsgálata szerint a legvagyonosabbak 83%-a és a felső középosztály 79%-a otthon vagy a munkahelyén hozzáfér az internethez, az alacsony társadalmi – gazdasági státuszúaknak mindössze 35%-a mondhatja el ugyanezt. Az Egyesült Államokban a témával foglalkozó szakemberek előtt egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a penetráció kérdése azért fontos, mert társadalmi szintű hatása van annak, hogy az állampolgárok hány százaléka képes kihasználni a digitális kapcsolatok kiépítéséből adódó gazdasági, oktatási, azaz végső soron a társadalmi fejlődés előnyeit.13

Irodalom

NIB Research: Számítógép-ellátottság, internethasználat. In: Kutatási Jelentés, 1999. 3-4. sz. 180-185. p.

MOLNÁR Szilárd: A magyar hálózati polgár és mérésének problémája . In: Kutatási Jelentés, 2000. 8. sz. 11–15. p.

U.o.  12. p.

ADAMIK Mária: A Nagy Fehér Üzemmód: Avagy miről szól a „nőkérdés”? In: Férfiuralom. Szerk: Hadas Miklós. Replika Kör. Bp. 1994. 142–151. p.

MOLNÁR Szilárd. 13–14. p.

Elhangzott

MOLNÁR Szilárd: Az információs társadalom megosztottsága, avagy a digitális szakadék megközelítésének lehetőségei. In: Kutatási Jelentés, 2001. 9–10. sz. 15–18. p.

FŰRÉSZ Gábor: Az új generáció és az új média: internethasználat és informatikai kultúra a 10–18 évesek között. In: Kutatási Jelentés, 2001. 9–10. sz. 110–143. p.

NAGY Attila: Kulturális tőke és internethasználat. In: Könyv és Nevelés, 2001. 3. sz. 14–22. p.

MOLNÁR Szilárd. Ld. 2. sz. hivatkozást.

BOURDIEU, Pierre: A kulturális örökség átadása. In: A műszaki haladás problémái. Szerk: Ádám György. KJK. 1967. 287–320. p.

MOLNÁR Szilárd. Ld. 7. sz. hivatkozást.

U.o.

Hivatkozások

NIB Research (1999)

Molnár Szilárd (2000)

Molnár Szilárd (2000). 12.p.

Adamik Mária (1993) 146. p.

Molnár Szilárd (2000) 13 -14. p.

Elhangzott a Magyar Szociológiai Társaság éves közgyűlésén 2002. december 13-án Szegeden.

Kutatási Jelentés (2000/7)

Fűrész Gábor (2001)

Nagy Attila (2001)

Molnár Szilárd (2000)

Pierre Bourdieu (1967)

Molnár Szilárd (2001)

Molnár Szilárd (2001)