Iskolai könyvtárosi ismeretek / Dán Krisztina ;
[kiad. a Könyvtári Intézet].- Bp. ; Könyvtári Intézet,
2002. – 86 p. ; 24 cm. – (Továbbképzés felsőfokon ;
ISSN 1589-1682)
ISBN 963 201 525 8

Jól ismert tény, hogy a gyerekek és fiatalok könyvtárhasználatra való nevelése nagyban befolyásolja a következő generációk életminőségét, tájékozódási, alkalmazkodási, információfeldolgozási képességét, önállóságát. Ennek megtanításában elsődleges szerepet kapnak az iskolai könyvtárak, ahol mind a könyvtári, mind a pedagógiai háttér adott a szükséges ismeretek készségszintű elsajátíttatásához. Mindennek alapját a törvényi szabályozás is igyekszik megteremteni, gyakorlati megvalósítását azonban szakmai oldalról is szükséges megtámogatni, mintatantervekkel, tankönyvekkel, továbbképzésekkel, szakmai fórumokkal. Ezek egyik fő iránya a könyvtárostanárok (tovább)képzése kell legyen, mivel a NAT és a Kerettanterv egyaránt vezető szerepet szán nekik a könyvtárhasználati oktatásban, s ehhez esetleg számukra is szükséges lehet egyes új kompetenciák megszerzése, vagy bizonyos területek tanítás-módszertanának megismerése, hiszen a könyvtárostanár általában nem e szakján szerzett pedagógusi képesítést. (Természetesen a tervezet jól működő megvalósításához a könyvtárostanár önmagában kevés, minden pedagógus szemléletében központba kellene kerüljön az iskolai könyvtár, mint az önálló ismeretszerzési képesség elsajátításának színtere.) A könyvtárostanárok szükséges ön- és továbbképzéséhez nyújt segítséget a Könyvtári Intézet Továbbképzés felsőfokon sorozatában megjelent új kiadványa, Dán Krisztina Iskolai könyvtári ismeretek című munkája.

A könyv praktikus erénye lényegre törő tömörsége, átlátható szerkezete, jó kiemelései, összefoglaló ábrái és táblázatai, melyek tanulhatóvá teszik a benne foglaltakat. Tartalmilag két nagyobb egységre oszlik: az iskolai könyvtárak történetével, kialakulásukkal, fejlődésükkel kapcsolatos részre, illetve a szerző eddigi munkásságát naprakészen összefoglaló, az iskolai könyvtár korszerű modelljét felvázoló fejezetekre. Hasznosnak tartom mellékleteit, elsősorban az iskolai könyvtárakra vonatkozó jogszabályok gyűjteményét, és a továbblépéshez kínált válogatott irodalom jegyzékét. Rövid angol nyelvű összefoglalás zárja a kiadványt.

Az első, bevezetésnek tekinthető fejezet ( Az iskolai könyvtár definíciója, funkcionális meghatározottsága, általános ismérvei ) körvonalazza az iskolai könyvtárak meghatározóit, elkülöníti az intézményt a részben hasonló feladatokat is ellátó lakóhelyi közkönyvtártól, és részletesen értelmezi az iskolai könyvtár legújabb funkcionális definícióját, melyet áttekintve valós tapasztalatainkban rögtön számos hiányosságra lelünk – szükség van tehát az alapos elméleti felkészültségre, hogy e modellhez igazíthassuk a gyakorlatot. Íme a meghatározás: “Az iskolai könyvtár az oktatási nevelési intézmény tanítási, tanulási médiatára, oktatási helyszíne és kommunikációs centruma. Gyűjteménye széleskörűen tartalmazza azokat az információhordozókat, információkat, amelyeket az iskola oktató, nevelő tevékenysége hasznosít, befogadva és felhasználva a különböző rögzítési, tárolási, átviteli és kereső technikákat. Szakszerűen elhelyezett, feltárt gyűjteményére és a könyvtári rendszerben, információs hálózaton elérhető forrásokra épülő szolgáltatásaival az iskola tevékenységét átfogó forrásközpontként, információs központként működik. Az önálló ismeretszerzés elsajátítása érdekében tantervi program szerint szervezi, és a nevelőtestülettel együttműködve valósítja meg a tanulók könyvtárhasználati felkészítését. Egyúttal széles körű lehetőségeket kínál az olvasásfejlesztésre, a csoportos és egyéni tanulás technikájának, módszereinek elsajátítására, a személyiség komplex és differenciált fejlesztésére.”

A fenti modell részletes ismertetése előtt, a következőkben megismerkedhetünk az azt részben meghatározó előzményekkel. Elsőként a magyarországi iskolai könyvtárak fejlődéstörténetét követhetjük végig a második fejezetben ( A hazai iskolai könyvtárak fejlődéstörténete ), majd egy összefoglalót olvashatunk a harmadik fejezetben a forrásközpont-típusú iskolai könyvtári modell kialakulásáról, és különböző fejlődési vonalairól nemzetközi szinten ( Iskolai könyvtárak külföldön ). A magyar törekvések elsősorban az angolszász modellből fejlődtek ki.

A negyedik fejezet ( Az iskolai könyvtár korszerű modellje ) tartalmazza a legfontosabb elméleti ismereteket, a korszerű iskolai könyvtár modelljének alapos bemutatását. Ismételt definiálást követően a szerző felsorolja az iskolai könyvtárnak a fenti modellből következő feladatait. Ezek: minőségelvű dokumentumgyűjtés, tankönyvtár létrehozása, a gyűjtemény hozzáférhetővé tétele, másolási, sokszorosítási lehetőség biztosítása, a gyűjtemény nyilvántartása, feldolgozása, adatbázis építése, tájékoztatás az iskola igényeinek megfelelően, a pedagógusok szakmai információigényének kielégítése, könyvtárközi információs rendszerekben való részvétel, hálózati lehetőségek kihasználása, szerepvállalás a helyi könyvtár-pedagógiai programban, a tanulók könyvtárhasználati ismereteinek megalapozása, központi hely betöltése az iskolai kommunikációs folyamatokban, szocializálás.

A következő alfejezet az iskolai könyvtár által nyújtandó szolgáltatásokkal foglalkozik, – ide tartoznak alapszolgáltatásként a helybenhasználat, kölcsönzés, tájékoztatás (ezen belül többek között témafigyelés, irodalomajánlás, helyismereti informálás, könyvtárhasználati eligazítás), csoportos könyvtárhasználatra nevelés, a lehetőség szerinti legszélesebb körű számítógépes szolgáltatások; továbbá kiegészítő szolgáltatásként a dokumentummásolás, muzeális gyűjtemény kezelése, rendezvények és szakkörök szervezése.

A negyedik alfejezet az iskolai könyvtár gyűjteményével kapcsolatos elvárásokat fogalmazza meg. Az alapelvek közt legelső, hogy a gyűjtemény az adott iskola pedagógiai céljainak megfelelően szerveződjön. Az iskolai könyvtáraknak nem szükséges önellátásra berendezkedniük, hanem, például az internet és az ODR lehetőségeit kihasználva kell információt szolgáltatniuk. A gyűjtött dokumentumok körére jellemző a dokumentumtípusok sokfélesége, hiszen ezzel is szolgáljuk a sokoldalú információszerzési készségek rögzülését. Tartalmaz a gyűjtemény kéziratos anyagokat, kottákat, oktatócsomagokat is, az írott, audiovizuális és számítógépes hordozók mellett. Az állományon belül hangsúlyos szerepű a kézikönyvtár összeállítása, illetve a kötelező olvasmányok és gyakran használtatott segédkönyvek megfelelően nagy példányszámban való beszerzése. Ezen kívül pedagógiai, helyismereti gyűjtemény kialakítása ajánlott, időszaki kiadványok lehetőleg nagy kínálata mellett. Visszatérő, de ritkán megvalósuló elképzelés a tartós tankönyvek gyűjtése és szolgáltatása. Ezen állomány-összetevők raktározásával kapcsolatban ajánlott lenne, hogy minden dokumentumtípus a könyvtár része legyen, nem csupán a nyomtatott anyagok, és csak jól megfontoltan helyezzen ki az iskola letéteket tantermekbe, lehetőleg csak megfelelő példányszám esetén. Ezen elképzelés megvalósítása feltételezi a könyvtár központi szerepét az iskolában, elfogadottságát, minőségi szolgáltatásait, illetve az ehhez szükséges hely- és munkaerő-igény biztosítását.

A következő alfejezetek az iskolai könyvtár térszervezésével, majd felszerelésével és dolgozóival foglalkoznak. Az ideális, funkcionálisan felépülő könyvtár, melyben az iskolai forrásközpont megvalósítható, nem csupán szemléletbeli váltást, hanem anyagi áldozatot is igényel a tanintézménytől, illetve fenntartójától a már meglévő iskolaépületek esetleges átalakításával. Egy ilyen, ábrán szemléltetett modellkönyvtárban minden korábban felsorolt állományegységnek, szolgáltatásnak külön helye van, a könyvtár nem egy térben működik. Nyilván a modell is átalakul folyamatosan a technikai fejlődésnek megfelelően, s így véleményem szerint már nem elégséges, ha a könyvtár egy számítógépén hozzáférhető a világháló, mivel az ezen keresztüli információszerzés a tanulók életében a többi dokumentumtípus használatával majdhogynem egyenértékű. A könyv felsorolja, mely tevékenységek alkotják az iskolai könyvtáros munkáját. Egy ilyen struktúrájú könyvtár már nem elégszik meg egy félállású könyvtárossal: megfelelő számú felsőfokú végzettségű könyvtárostanár dolgozik itt, s munkájukat szükség esetén könyvtáros-asszisztensek és oktatástechnikusok segítik. Nehezen megvalósíthatónak látom, a különböző végzettségű dolgozók e szerinti feladatmegosztását.

Külön alfejezetet szentel a szerző az iskolai könyvtártól megkövetelhető dokumentációnak, az irattár összeállításának. Ezután a fenntartókról olvashatunk, majd a szakmai segítségnyújtás lehetőségeiről, szakmai szervezetekről és folyóiratokról. Itt hiányolom a konkrét szervezetek elérhetőségének mellékletét. A szakmai önsegítés területi szinten a tervek szerint ún. bázis- vagy referencia-könyvtárak formájában valósulhatna meg, melyek modellszerepet töltenének be, s szakmai munkaközösséget szerveznének maguk köré.

Az ötödik nagy fejezet ( A könyvtár pedagógiai szerepvállalása ) foglalja össze naprakészen azokat az előbbieknél gyakorlatibb ismereteket, melyek az iskolai könyvtár jelenlegi feladatai közül a könyvtárhasználat oktatásának megvalósításához adnak segítséget. Rendkívül praktikusan így egy helyen jelennek meg a legfontosabb, bár napjainkban hamar elavuló információk az alaptantervről, a kerettantervről, a helyi pedagógiai programról és -tantervről. Táblázatos összefoglalást kapunk a NAT könyvtárhasználati követelményrendszeréről és a befogadó tantárgyakba (magyar nyelv és irodalom, informatika, osztályfőnöki) beépülő tananyag felépítéséről a különböző évfolyamokon, más tárgyakban való megjelenés lehetőségéről (kereszttanterv). A könyvtárhasználati anyag négy alap-témaköre: általános könyvtárhasználati ismeretek, dokumentumismeret, tájékoztató eszközök használata, a szellemi munka technikája. Ahhoz, hogy a helyi tantervbe érdemi könyvtárhasználati program épüljön be, a Kerettanterv ad segítséget. Az adott iskola pedagógiai programjának megfelelő helyi tantervnek kell meghatároznia az egészen a tanítási órákig lebontott tanítási-tanulási programot, a könyvtárostanár és a szaktanárok együttműködésének eredményeképpen. Az utolsó alfejezet az órák megtervezéséhez ad útmutatót. Az alkalmazott óratípusok: a könyvtárbemutató óra, a könyvtárhasználati óra – ezeket a könyvtárostanár tartja, a szaktanárokkal együttműködve, illetve a könyvtárra épülő szaktárgyi óra és a multimédiás óra, melyek megtervezésében a könyvtárostanár segítséget ad a szaktanárnak. A kollégák együttműködése fontos a tanórán kívüli könyvtárhasználati tevékenységek kialakításánál, továbbá a más könyvtártípusok megismertetésében egyaránt. A leírt ötletek közül kiemelnék két, életszerű, és kipróbálásra érdemes lehetőséget: a projektmódszer több tárgyat is átfogó aktuális téma köré csoportosuló feladatmegoldás, melynek megfelelő központja lehet a könyvtár; a könyvtárhasználatra nevelésben hatékonyak lehetnek továbbá a problémahelyzetből indított órák.

A könyvet záró, hatodik fejezet ( Helyzetkép és fejlesztési stratégia ) az, amelyben szembesül a modell és a valóság: sok munkát, felkészülést, anyagi ráfordítást, és elsősorban szemléletváltást igényel, hogy az ideálishoz közelítsenek az iskolai könyvtárak. A szerző megfogalmazza azokat a legjelentősebb területeket, melyeken a fejlesztésnek meg kell indulnia, ezek közt a személyi- és anyagi feltételek rendezését, informatikai fejlesztést, központi ellátórendszer és referencia-könyvtárak létrehozását, normatív szabályozások kialakítását.

Dán Krisztina könyve, noha, címe ígéretével szemben, nem tartalmaz minden, az iskolai könyvtárosoknak szükséges ismeretet, hasznos segítsége lehet a könyvtáros-továbbképzésnek. Nem tekinti céljának a gyakorlati tudnivalók átadását, viszont naprakész, tömör információforrás, mely eligazít abban, merre kellene haladnia a valóságban még e felvázolt modelltől távol álló iskolai könyvtárügynek a jövőben.