A Nemzeti Könyvtár számítógépesítésének története 1969 és 2000 között

UNGVÁRY Rudolf

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gépesítésének alakulását a hetvenes években kibontakozó bibliográfiai forradalom és a számítástechnika változásai ösztönözték, de a fejlődés irányát, ütemét, támogatottságát a pártállami, társadalmi, politikai és szakmai környezet határozta meg.

A fejlődéssel lépést tartani kívánó szakmai elit és a nemzeti könyvtár ügyeiben döntést hozó felsővezetők kapcsolata nem volt felhőtlen, a fejlesztők érdekérvényesítő képessége nem tudott hatásosan megnyilvánulni. A fejlesztést nehezítette az akkori társadalmi rendszer tőkeszegénysége és (amikor egyáltalán már hardver- és szoftverbeszerzésen lehetett gondolkodni) az a tény, hogy a nemzeti könyvtári feladatokból fakadó specifikus igényeket a kereskedelmi forgalomban kapható integrált rendszerek nem voltak képesek maradéktalanul kielégíteni. A programokat tehát jelentősen bővíteni kellett (saját költségből és saját erőből) ahhoz, hogy a nemzeti könyvtári szerepből fakadó feladatoknak eleget tehessenek. Ez a tény lelassította a gépesítés ütemét, hosszú távon pedig költségesebbé tette, mintha eleve a részigényeket jobban kielégítő, drágább rendszert vásárolták volna meg, vagy ha a könyvtár az egyedi fejlesztés mellett dönt.

Nemzetközi összehasonlításban az OSZK-ban elkezdett gépesítés nemcsak időben, hanem a minőségében is lépést tartott a jobb körülmények között működő nemzeti könyvtárakéval. Az eredeti elképzelések szerint az OSZK-ban a feldolgozást (a katalogizálást és a nemzeti bibliográfia előállítást) kell gépesíteni, de a cikkben részletesen vázolt okok miatt a döntés a kiadvány-előállítás irányába dőlt el, hosszú évekre fenntartva a párhuzamos feldolgozást az OSZK katalógusa és az MNB között.

A pénzhiány miatt sokáig nem volt saját gépterme (gépe) a könyvtárnak, ezért külső, bérelt gépeken történt a bibliográfa előállítása és az adatok tárolása. Végül 1989-ben, pályázat útján és a COCOM-embargó keretein belül beszereztek egy IBM nagygépet és a hozzá tartozó integrált könyvtári rendszert, a DOBIS/LIBIS-t, melyet 1998/99-ben váltott fel az AMICUS. A DOBIS/LIBIS nemzeti könyvtári színvonalú adaptálása a legfontosabb feladatokra megvalósult, de egyes részfeladatokat az integrált rendszertől külön kialakított Micro CDS/ISIS alapú célrendszerekben tudtak csak gépesíteni. (Az egyedi fejlesztésű rendszerek sikeres működése jelzi, hogy a gépesítés a saját erőből fejlesztett integrált könyvtári rendszer irányába is elindulhatott volna.) A relációs adatbázis-kezelésre nem alkalmas, webes felülettel nem rendelkező DOBIS/LIBIS-t felváltó AMICUS alkalmasabb arra, hogy lehetővé tegye az egységes nemzeti könyvtári számítógépes rendszer kiépítését, a külön lévő adatbázisok integrálását, a különgyűjtemények gépesítését, noha teljes mértékben ezzel sem oldhatók meg a Nemzeti Könyvtár integrált gépesítési feladatai.

A tanulmány időrendben haladva, szakirodalmi forrásokra, irattári anyagokra, interjúrészletekre támaszkodva mutatja be a gépesítés szakaszait, megvilágítva a döntések hátterét. Felsorolja a gépesítésben résztvevő személyek és cégek nevét is, táblázatban mutatja be néhány ország nemzeti könyvtárának számítógépes célrendszerét, a gépesítés kezdetét, s a jelenleg alkalmazott rendszert.

A Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) projekt

TÓSZEGI Zsuzsanna

Az audiovizuális dokumentumok közgyűjteményi feldolgozása újszerű feladatok elé állítja a szakembereket. Előbb-utóbb minden országban meg kell oldani a televízió- és rádióműsorok államilag támogatott archiválását és széles körű szolgáltatását. Az Európai Unió 2001 szeptemberében kiadta az ún. Európai Egyezményt azzal a céllal, hogy az aláíró országok számára meghatározza az audiovizuális örökség megőrzésével és használatával kapcsolatos tudnivalókat.

Magyarországon az 1997-es CXL. tv. rögzítette, hogy létre kell hozni a kép- és hangrögzítés országos nyilvántartási rendszerét a műsorszolgáltató szervezetek archívumában őrzött dokumentumokról. A korábbi gyakorlat szerint az egyes közgyűjtemények (Magyar Rádió Archívuma, Filmarchívum, Országos Széchényi Könyvtár) egymástól függetlenül és egymástól eltérő módon tárták fel a dokumentumokat és a szolgáltatásuk is korlátozott volt. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és az Informatikai Kormánybizottság 1999-ben támogatást adott a Budapesti Műszaki Egyetem Informatikai Központjának a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) szakmai alapjainak létrehozására. A szakértők feltérképezték az av-archiválás nemzetközi gyakorlatát s készítettek egy megvalósíthatósági tanulmányt. 2001 tavaszán a kormány úgy döntött, hogy a NAVA-projektet a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (Neumann-ház) folytatja. A projekt állami támogatói (NKÖM, Informatikai Kormánybizottság, Országos Rádió és Televízió Testület) az első szakaszra 35 MFt-ot biztosítottak a gyűjtemény létrehozására. Az Európai Uniós törekvésekkel összhangban elkészült a NAVA-projekt alapító dokumentuma, s kijelölték a programszakasz céljait: 1) a működéshez szükséges jogszabálytervek elkészítése, 2) az av-dokumentumok digitalizálását, feldolgozását stb. célzó szabványok és technológiák kidolgozása, 3) a NAVA működési kereteinek, dokumentumainak kidolgozása. A részfeladatokkal 3 munkabizottság (jogászok, adatbázis-építési és szabványosítási, valamint technológiai csoport) foglalkozott. A bizottságok elkészítették a szükséges dokumentumokat, melyek megteremtették a működés feltételeit.

A köteles példányként szolgáltatott dokumentumok mellett önkéntes alapon szolgáltatott dokumentumok kerülnek az archívumba. 2003-ra kialakulhat az a jogi háttér, amire a NAVA szolgáltatási rendszere épülhet. Elkészült egy terminológiai szótárt, tervezik a Dublin Core szabvány hazai adaptálást az av-dokumentumok leírására. A rendszer kidolgozása befejeződött.

A szabványosítással kapcsolatos előzetes munkálatok a NAVA-projektben

BERKE Barnabásné

2001 decemberében elkészült egy elemezés a NAVA-projekt (Nemzeti Audiovizuális Archívum) számára az audiovizuális dokumentumok regisztrálása, nyilvántartása, feldolgozása során alkalmazott nemzetközi szabványokról és szabályzatokról, normatív dokumentumokról. A magyar szabályzat kidolgozásával kapcsolatban megfogalmazott ajánlások között szerepelnek többek között a következők: a Dublin Core szabályzat magyarra fordítása, az ISAN szabvány honosítása, authority fájlok létrehozása, tárgyszórendszer alkalmazása.

2002 nyarára egy munkacsoport elkészítette „A metaadatok megadásának szabályai a NAVA-ban archivált dokumentumok számára” c. szabályzattervezetet, amely a részletes bibliográfiai leírási és tételszerkesztési szabályzat alapjául szolgál. Ebből a tervezetből mutat be néhány jellemző, a területen szerepet játszó fogalmat (angolul és magyarul) a szerző és megadja a meghatározásaikat. Közli a metaadatok táblázatát, melyben a Dublin Core-nak megfelelő adatelemek szerepelnek magyarul és angolul, a pontos meghatározásukkal és a magyarázattal, valamint az adat kötelezőségének és ismételhetőségének feltüntetésével.

A tanulmány röviden összefoglalja a szabályzattervezet, mely foglalkozik az adatközlés tárgyával , leírja a dokumentumok közötti kapcsolatot, meghatározza a dokumentumot leíró adatok forrását, az adatközlés nyelvét, írásrendszerét. A rendelkező részben megadja a metaadatok körébe tartozó adatok forrására, megválasztására vonatkozó szabályokat és példával illusztrálja. Bemutatja a NAVA-adatbázis egységes keresőképernyőjére és a találatok megjelenítésére tett javaslatukat is.

Az információ értékelése mint ökológiai jellegű folyamat 2. rész

BENEDIKTSSON Dániel

A tanulmány első része (ld. Könyvtári Figyelő 2002. 4.) a bibliográfiai tétel, a bibliográfiai információ természetével foglalkozott az információ értékelése szempontjából. Ez a rész az autoritás szerepét magyarázza meg. Az információkeresés elsődleges célja, hogy az információkereső szert tegyen egy olyan szöveges eszközre, amely alkalmas célja elérésére, azaz a számára releváns, heurisztikus információ megszerzésére. A keresés fő célját fejezi ki az autoritás.

A tanulmány ismerteti a kognitív autoritást kifejező információelemeket, azaz a bibliográfiai információs mezőket, melyek négy csoportból állnak: szerző, cím, impresszum adatok, egyéb elemek. Egy dokumentum hasznossága attól függ, hogy a bibliográfiai tétel elemei milyen autoritást hordoznak. (Ezek hasznossága pedig összefügg az információkereső szellemi felkészültségével.)

A továbbiakban a természet- és alkalmazott tudomány területén, a társadalomtudományokban, valamint a humaniórákban és a művészetekben előforduló autoritást jellemzi a szerző. A szerzőségi közlés a kognitív autoritás szempontjából szinte kizárólagos jelentőséggel bír a természettudományokban. A társadalomtudományok esetében a négy elem közül egyik sem válik kizárólagos szerepű tényezővé az autoritás szempontjából. A humán tudományokban és a művészetekben a tartalmat a formai keret irányítja, s ritkán származik heurisztikai információ kizárólag a bibliográfiai tételből.

Közkönyvtár, információs jártasság és a helyi közélet

Esettanulmány norvég – magyar összehasonlításban

NAGY Attila – AUDUNSON, Ragnar

2001-ben norvég – svéd – magyar közös összehasonlító nemzetközi vizsgálat tervét dolgozták ki a résztvevő kutatók: Ragnar Audunson az osloi University College, Joachim Hansson a goteborgi Boras University College és Attila Nagy a Könyvtári Intézet munkatársai.

Az összehasonlító vizsgálat fő kérdése az volt, hozzájárulnak-e működésükkel a közkönyvtárak ahhoz, hogy a nagyvárosokban életképes helyi közösségek alakuljanak ki, s betöltenek-e a valamilyen szerepet abban, hogy a közösségek aktívan vegyenek részt a közügyekben.

A kutatás első szakaszában, 2002-ben kérdőívek és mélyinterjúk segítségével vizsgálták a könyvtárak szerepét a helyi közösségek szerveződésében. A következő szakaszokban az összehasonlító elemzés és a javaslattétel következik. A vizsgálat helyszínéül a három nagyváros (Göteborg, Oslo, Budapest) közel azonos jellegűnek és összetételűnek mondható, ipari kerületeit választották (Norvégiában: Sandakar Torshov, Svédországban: Gamlestaden, Magyarországon: Angyalföld). A tanulmányban a norvég és a magyar adatok összehasonlítása és elemzése olvasható. (A svéd adatok még nem állnak rendelkezésre.)

A vizsgálat előkészítő szakaszában Magyarországon először kötetlen interjúkat készítettek a kerületi önkormányzat, a pedagógusok és a helyi cigány kisebbség képviselőivel, majd véletlenszerűen kiválasztott 400 fős mintán kérdőíves felmérést végeztek a könyvtárhasználatról. Mivel a közkönyvtárakkal szemben támasztott elvárások az elmúlt években jelentősen megváltoztak, a könyvtárosoknak végig kell gondolniuk – pl. egy ilyen vizsgálat eredményeire és javaslataira támaszkodva – miként álljanak használóik rendelkezésére a továbbiakban. Passzív információszolgáltatók legyenek vagy vállaljanak ennél aktívabb, nevelő, irányító, a kulturális közjót közvetítő szerepet is? Az adatokból látható, hogy a norvégokhoz képest nálunk még nagy az emberek “demokrácia-deficitje”. A magyar könyvtárhasználóknak gondot jelent a helyi eseményekről való tájékozódás, bekapcsolódás, véleménynyilvánítás, s többségükben elvárják és szükségesnek tartják a könyvtártól az ehhez a tájékozódáshoz kínált segítséget. A magyar megkérdezettek a kérdőív nyitott befejező kérdésére megfogalmazták ellenérzéseiket, kritikájukat és ötleteiket a könyvtárak közösségformáló szerepével kapcsolatban. A nyitottabbá válás igénye mellett féltik a könyvtárak hagyományos szerepét az olvasás megszerettetésében. A véleményekből ízelítőt is közöl a tanulmány.

Új ISO-szabvány a nyelvek nevének azonosítására

KURUC Imréné

DUDÁS Anikó: Az ókortól a digitális korig.

A Vatikáni Könyvtár és adatbázisa

A szentszéki könyvtár a pápák évszázadokon át tartó gyűjtőmunkája során alakult ki. Ma egyfajta „nemzeti” könyvtári szerepet is vállal. Részt vesz a nemzetközi szakmai szervezetek munkájában, adatokat szolgáltat az integrált adatbázisok számára. Az állomány korszerű feltárása viszonylag soká váratott magára. A kutatók munkáját kötetkatalógusok, különféle tudományos sorozatok, hasonmás kiadványok segítik. A korábbi évszázadokban a kéziratok őrzésére és kutatására berendezkedett intézmény a megőrzés egyre összetettebb feladatain túl a szélesebb körű hozzáférés biztosítására törekszik. A könyvtár információs rendszere nagyszabású nemzetközi projektek eredményeképp komplex funkciókat lát el. A számítógépes katalógus biztosítja a dokumentumok formai és tartalmi feltárását, valamint számos digitális reprodukció megjelenítését teszi lehetővé. Az információs technológia segítségével a páratlan műkincs-, kéziratos és nyomtatott darabok immár távolsági korlátok nélkül válhatnak új ismeret vagy tudományos kutatás tárgyává.

WORMEL, Irene: Az informetria és a bibliográfiai adatok használata a stratégiai tervezésben

(Ford.: Mohor Jenő)

A tanulmány a kvantitatív analízis és szintézis módszereinek használatára irányítja a figyelmet, a nagy bibliográfiai adatbázisokban való keresés során. Az informetriát mint a tájékoztatástudomány kibontakozó részterületét mutatja be. Illusztrálja, hogy a bibliometriai módszerek a statisztikával és a fejlett információkereséssel, adat- és szövegbányászattal kombinálva hogyan alkalmazhatók pl. a tárgykörök és kutatási vonalak elemzésében, a portálok és elektronikus könyvtárak értékelésében. Néhány kutatási példa felvillantásával bemutatja az ilyen típusú megközelítések néhány eredményét p. a nemzetközi tudományos folyóiratok hatásának elemzését vagy a nemzeti/nemzetközi jólét-kutatások tárgyköri elemzését. Hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy a könyvtári és információs szakemberek legyenek az információ konszolidálói, azaz olyanok, akik az összegyűjtött információrészeket tudássá alakítják, amit saját szervezetük/intézetük/munkahelyük vezetői felhasználnak a stratégiai döntések meghozatalában.