A történet 1993-ban kezdődött. A helyszín  Marosvásárhely, a Maros Megyei Könyvtár bibliográfiai részlege, ahol már másfél éve munkaerő hiányában  megszűnt mindennemű tájékoztató-bibliográfiai tevékenység. 19 évvel  ezelőtt dolgoztam ezen a részlegen, ahova 1993-ban  visszakerültem. Gyorsan és  hatékonyan kellett elkezdeni a munkát, először egyedül, majd még két  munkatárssal. (1999 júniusától, mikor nyugdíjaztak, sajnos már megint csak  egy és fél munkaerő dolgozik). Az általános tájékoztatás mellett fő feladatunknak éreztük a helyismeret, helytörténet iránt érdeklődők információs igényeinek minél szélesebb körű kielégítését.  Nagyon figyeltünk  helyismereti állományunk gyarapítására, mert meggyőződésünk, hogy könyvtárunk állománya sajátosan egyedi arculatot,  illetve értéket épen ezek gyűjtésével nyerhet. Sajnos körülményeink  folytán (krónikus helyhiány),  állományunk nem alkot külön gyűjteményt, éppen ezért is igyekeztünk a helyismereti állomány feltárását széleskörűen elvégezni. Némi szakmai előtanulmány és latolgatás után a kurrens helyismereti bibliográfiai rendszer kiépítését tartottuk fontosnak és megvalósíthatónak, s megkezdtük  a saját sok szempontú információs és bibliográfiai eszköztárunk kiépítését. Döntésünk három fő indoka: 1. az újra indult bibliográfiai osztálytól olvasóink naponta kértek helyi jellegű információkat és nem tudtunk kérdéseikre sokoldalú, mély, kielégítő tájékoztatást adni; 2. a hazai kötelespéldány-szolgáltatás törvény biztosítja a megyei könyvtár számára a megye területén megjelent kiadványok 1-1 példányát. A kiadókkal, nyomdákkal való kapcsolattartás, a kiadványok hiánytalan beszerzése, nyilvántartása mind-mind munkaköri feladatként hárult a bibliográfiai osztályra. Ennek a nehézkes, ámde áldásos kapcsolatrendszernek az eredményeként vettük számba 1990-től a megyénk területén megjelent kiadványokat. 3. a múltból nem vagy csak részlegesen maradtak ránk helyismereti jellegű bibliográfiák, s a saját bőrünkön érezzük ezek hiányát. Az idő szorításában, a munkatársak hiányában nem gondolhattunk retrospektív bibliográfiai feltárásra.

Katalógusok

Első lépésként összeállítottuk a Maros megye helységnévkataszterét, keresztutalásokkal a megfelelő román, magyar és német elnevezésekre, az eltűnt helyneveknek esetén utaltunk a mai megnevezésekre stb. Továbbá letettük az alapjait a Maros megye nevezetes személyiségei regiszterének, amelyet folyamatosan bővítünk. A regiszter betűrendben elrendezett cédulákon kb. 9000-10 000 román, magyar, szász és más nemzetiségű, élő vagy elhunyt személy adatait (név, születési, elhalálozási idő, iskolai végzettség, foglalkozás, alkotó munkája, művei, a róla szóló művek) tartalmazza. Jakó Zsigmond professzor fogalmazta meg, hogy el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Mi a saját lehetőségeinkkel szeretnénk számba venni Maros megye értelmiségét, kimagasló egyéniségeit románokat, magyarokat, szászokat, örményeket, cigányokat egyaránt.

Kiadványok

Ezen regiszterből kiindulva elkészült az általunk kezdeményezett bio-bibliográfiák sorozat első kötete, Ana Cosma szerkesztésében Sriitori români mureseni (Maros megyei román írók) címmel. Ma három tagú csoport munkálkodik a következo bio-bibliográfián, amely a Maros megyei természettudósokat és műszaki alkotókat gyűjti egybe. Megindítottuk a Bibliografii muresene – Marosi bibliográfiák sorozatot. Ebben a sorozatban publikáltuk a különböző bibliográfiatípusok.  5 illetve 10 évenként lezárásra kerülő köteteit: Időszaki kiadványok bibliográfiája , 1989 december 23. ­ l994. december 31. és 1995­2000, a Maros megyében kiadott könyvek, albumok, térképek bibliográfiája, 1990­-1995 (524 tétel) és 1996-2000-es kötet (1036  tétel). Tehát elkezdődött a kis, lokális “nemzeti bibliográfiánk” kiépítése és remélhetőleg folytatódni is fog. Maros megye egységes helyismereti bibliográfiai adatbázisának a moduljaiként jelentettük meg Poptamas Dimitrie és Mózes Júlia évek óta kiadásra váró munkáját, a Maros megyei időszaki kiadványok bibliográfiája (1795-1972). A Marosi bibliográfiák sorozat 5. köteteként jelent meg a Judetul Mures în carti = Maros megye a könyvekben, 1990-1999 című kiadványunk,  cikkem tárgya.
Indokok

Osztályunk kis létszáma nem tette lehetővé, hogy széles körű sajtófigyeléssel és analitikus feltárással gyűjtsük a megyénkre vonatkozó  információkat. Ez csak 2000 utántól részlegesen valósul meg, három helyi  lap figyelésével. Az országos folyóiratok helyismereti feltárása sajnos még várat magára. Ezt a hiányt szerettük volna valamelyest pótolni a könyvekben rejtőző Maros megyére vonatkozó információk mélyebb feltárásával.

Mi került be a bibliográfiába?

Tartalmi szempontból az információk gyűjtésének földrajzi határai  egybeesnek a mai Maros megye határaival. A bekerült művek Maros megyéről,  a megye helységeiről, személyiségeiről, testületeiről, a megyében lezajlott eseményekről számolnak be. Úgy véltük, hogy semmilyen cenzori válogatást nem eszközölhetünk, tehát a művek tartalmi értékét, színvonalát, szemléletét nem vettük figyelembe, az egyetlen szempont a helyi vonatkozás volt. Gyűjtőmunkánkat minden tekintetben a pártatlanság jellemezte. A bibliográfiába bekerülő műveket az alábbi “halmazokból” választottuk ki:

1. a megyénkben publikált könyvek közül;

2. a könyvtárunkba beérkezett, bárhol, bármilyen nyelven publikált munkák közül;

3. és azok közül a művek közül is, amelyek nem találhatók meg könyvtárunk állományában.

Ezeket a román, illetve a magyar nemzeti bibliográfia könyv sorozatából válogattuk ki. A nemzeti bibliográfiákon kívül a tájékozódásunkat segítették a Könyvtári Intézet Új Könyvek c. kiadványa, a kiadói katalógusok, a periodikák könyvismertetései és szemléi, a könyvvásárok és szaküzletek, elég gyakran maguk a szerzők, kedves ismerősök. A kronológiai határ (1990-1999) a művek megjelenési idejére vonatkozik, a bibliográfia a romániai változások utáni első tíz év kiadványait rögzíti. Az anyaggyűjtést 2002 január végén fejeztük be. Hangsúlyoznám, a kurrens jelleg nem zárja ki a múltba tekintést, a tárgyidőre vonatkozólag a bibliográfiában nincs korlátozás, a könyvek tárgyukat, tartalmukat tekintve átfogják az egész történelmet, a legrégibb időktől napjainkig. Az érdeklődő olvasó a mai kiadványokat tanulmányozva, a múltra vonatkozó kutatások legújabb eredményeit találja meg. A múlt századok számos értékes művének a  reprint kiadása, ha helyi vonatkozású információkat tartalmaz, szintén gazdagítja a bibliográfiát. Néha erőltetettnek tűnhet egy-egy mű bevétele a bibliográfiába, mert kevés helyi információ van benne, de ezek a rendszerint kultúrtörténeti szempontból fontos művek a szövegösszefüggésben valamiképpen említést tesznek helyi eseményekről, személyekről stb., és jónak, nagyszerűnek tartottuk, hogy e nagyobb, országos, egyetemes tematikájú alkotásokban a szerzők által említésre méltónak talált helyi utalásokra hívhatjuk fel a figyelmet.

E feltárás igen fontos pozitív eredménye az, hogy megyénk soknemzetiségű jellegének megfelelően egyaránt felszínre kerülnek és kölcsönösen megismerhetők a román, magyar, szász, zsidó, cigány, örmény értékek. Ezek a kulturális örökség romanika, hungarika, germanika típusú adatbázisait egészíthetik ki, bővíthetik. A könyvek nyelvi megoszlása Maros megye többnemzetiségű jellegét tükrözi, de a dokumentumok aránya egy kicsit más, mint a nemzetiségi összetétel, mert a magyar nyelvű művek száma nagyobb, mint a román vagy német nyelvűeké, tudniillik kevesebb román nyelvű kiadvány foglakozik megyénkkel, mint magyar. A zömükben magyar és román nyelvű művek mellett kisebb számban vannak német, angol, francia, svéd, olasz, orosz nyelvűek is.

TINLIB:  egyidejű rögzítés és tájékoztatás

Már a gyűjés kezdetétől célunk volt a helyismereti tájékoztatás azonnali elősegítése.  Minden megtalált információ, ha visszakereshetővé vált, segített az információszolgáltatásban. Másrészt cél volt a rendszerváltás utáni első 10 év  Maros megyei vonatkozású könyveit tartalmazó bibliográfiának kötet alakú megjelenítése. E kettős cél elérésére a Maros Megyei Könyvtárban alkalmazott TINLIB számítógépes könyvtári rendszert használtuk fel. A TINLIB adatbázisba bevitt tételek azonnal visszakereshetők, tehát már a bevitel pillanatától felhasználhatók a tájékoztatásra. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy második célunk is viszonylag könnyen megvalósítható, mivel a TINLIB-ből konvertálás után a Corel-Ventura program automatikusan a kijelölt halmazokat, jelesül a “helyismereti halmazt”, a tizedes osztályozás alapján nagy osztályokba és alosztályokba sorolja, a tételeket sorszámozza, négy féle mutatót készít és tartalomjegyzéket állít össze. Cédulákon már 1993-tól szorgalmasan gyűjtögettük 1990-nel kezdődően a Maros megyei vonatkozású könyvek bibliográfiai leírásait. Lelkesen vettük birtokunkba a TINLIB rendszert. Teljes bibliogáfiai leírását adtuk mind a könyvtárunk állományában létező (ekkor a raktárjelzetet is megjelöltük), mind a nem létező műveknek (ekkor inf. = információ kifejezés mutatja, hogy a leírás csupán tájékoztatásul szolgál, a mű hiányzik könyvtárunk állományából). Minden leírt címet szakoztunk, tárgyszavaztunk  és annotáltunk vagyis kiemeltük a helyismereti jelleget. Amikor egy-egy fejezetet, dolgozatot akartunk kiemelni “din cuprins” (tartalomból) megjegyzés után következik a fejezet címe, szerzője (többszerzős művek esetén) és a pontos oldalszám; máskor a “cu referiri” vagy “despre”(vagyis ról-ről) megjegyzés után sorakoznak a személy- vagy helynevek, akikről vagy amiről szó esik a kötetben; sok esetben rövid, pár szavas lényegretörő mondattal utalunk a tartalom helyi jellegére, az információk lokális vonatkozásaira. A TINLIB adatbázisban megnéztük, hogy már létezik-e a mű, ha igen, akkor csak a helyi jelleget emeltük ki valamelyik megoldás szerint és a Nr. buletin rovatba beírtuk a bg90 (az 1990-es évek bibliogáfiája) egyezményes jelünket. Ha a mű adatait még nem tárolták könyvtárunk adatbázisában, akkor elvégeztük a mű teljes leírását  és a raktárjelzet helyére  az inf. (az információ) rövidítést alkalmaztuk. Így a könyv beérkezése esetén az inf. megjegyzést ki lehet cserélni a raktárjelzettel. Az adatbázist építő kollégáinknak nem tetszett, hogy túllépve a saját gyűjteményünk határain, az állományunkban nem létező műveket is bevigyünk az adatbázisba. Nem értettek egyet azzal sem: 1. hogy a feldolgozásra kerülő mű valamennyi helyi szerzőjének nevét feltüntessük a  megfelelően bővített rovatokban; 2. hogy a “despre”, -ról, -ről vonatkozások esetében kijelöljük a műben előforduló összes helyi személyiséget, akiről az írások szólnak; 3. hogy a tárgyszavak meghatározásánál megyénk minden tárgyalt városának, községének, falvának nevét feltüntessük; 4. hogy gyűjteményes kötet esetén “Din cuprins = A tartalomból” megjegyzés alatt kiemeljük az összes megyei vonatkozású tanulmányt és azok szerzőit, az oldalszámokat, (valóban a tanulmányok felsorolása sokszor hosszú-hosszú sorokat tett ki). Véleményem szerint könyvtárunk adatbázisát nem terhelné túl a minél több helyismereti vonatkozású adat és csak gazdag helyismereti adatbázissal tudnánk igazán eleget tenni a fokozódó helyismereti információs elvárásoknak. Bibliográfusi zsörtölődésem indoka: meggyőződésem, hogy minden megyei könyvtárnak kötelessége a helyismereti adatbázis építése. Lehet ezt manuálisan is sikeresen végezni, amint elődeink bizonyították, de ha már rendelkezésünkre állnak a számítógépek és drága áron vásároltunk hozzájuk könyvtári programokat is, ne a bibliográfus szárnyait nyesegessük, hanem arra törekedjünk, hogy kiaknázzuk a programok rejtett képességeit is. Igen hasznos lenne, ha például minden helyi szerzőnek minden alkotását számon tudnánk tartani akár egyedül alkotott, akár társszerzőként (a második, vagy negyedik, hatodik helyen), akár gyűjteményes kötet egyik szerzőjeként. A TINLIB program erre lehetőséget nyújt és kár ettől a lehetőségtől elzárkózni, csak azért, mert nem bibliográfiák összeállítására készítették a programot, hanem  katalogizálásra.

További munka és küzdelem

1618 tételt sikerült bevinni az adatbázisba. A Corel Ventura programmal és a rendszergazda segítségével, a kijelölt tételeket kiemeltük a TINLIB adatbázisból, és az ETO alapján szakcsoportosítva birtokunkba vettük a “nyers” bibliográfiát. A szakcsoportokon belül a sorrendet a bibliográfiai leírás besorolási adatainak betűrendje határozza meg. A sorszámozás folyamatos. Már szó volt róla, hogy ez a program automatikusan előállít 4 féle betűrendes mutatót : szerzői, cím, kiadói és tárgymutatót. Ezek hivatkozási adata a bibliográfiai tétel száma. A szerzői mutató tartalmazza a szerzőn kívül a közreműködőket is, az összeállítókat, szerkesztőket, fordítókat, illusztrátorokat. Esetünkben, mivel a hangsúly a tartalom helyi vonatkozásán van, nem tartottuk túlságosan fontosnak a kiadói mutatót és ezért – hogy helyet is takarítsunk meg – kihagytuk. Még rengeteg munkát kellett elvégezni, amíg a bibliográfia nyomdakész állapotba került:

- a hibás szakozás következtében rossz helyre került műveket újra kellett szakozni, kijavítani a TINLIB-ben és megkérni a rendszergazdát, hogy még egyszer konvertálja a kijelölt halmazt;
-  az osztályok és alosztályok román nyelvű megnevezését magyar fordításban is meg kellett adni;
- ki kellett egészíteni a leírásokat a hosszúságuk miatt kimaradt annotációkkal;
- ki kellett egészíteni a szerzői mutatót az annotációkban felsorolt szerzők nevével, amelyeket az alapprogramba nem vihettünk be (például a gyűjteményes kötetek esetén);
- el kellett készíteni a szakutalókat és besorolni a tételek közé, mivel egyes művek tartalmuk alapján több témakörbe is besorolhatók, tehát több ETO jelzetet kaptak, akkor ezeket tartalmuknak, tárgyuknak megfelelő legfontosabb osztályba soroltuk, a többi szakcsoportba rövidített szakutalókat készítettünk, amelyek felépítése: szerző, cím és a teljes leírás tételszáma;
- az indexeket  ki kellett javítani, mert például a címmutatóban a római I-et a program I betűnek olvasta, és Az I. Nemzetközi Cigány Néprajzi …Konferencia vagy II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege c. kötetet az I betűhöz sorolta stb.
- a szerzői mutató számára utalókat kellett összeállítani olyan szerzők esetén, akiknek a neve összetett vagy több néven alkottak;
- a tárgymutatókat is ki kellett egészíteni a TINLIB-ből kimaradt tárgyszavakkal, elsősorban a helynevekkel.

A könyvtárunkban a TINLIB programban román nyelvű tárgyszavakat készítünk, tehát a Corel is román nyelvű tárgymutatót hoz ki.  Itt két megoldást választottunk:

1. megyénk magyar és német helyneveitől küldünk a román megnevezéshez, amely mellett az összes vonatkozó tételszám megtalálható, a leírt mű nyelvétől függetlenül.
2.  kiemeltük a szerzői mutatóból azoknak a személyeknek a nevét, akikről a művekben tárgyalnak és áthelyeztük a tárgymutatóba. A szerzői mutatóban csak a szerzők és közreműködők neve maradt;

- el kellett készíteni a bevezetőt és tájékoztatót a bibliográfia használatához, ezek román, magyar, német és angol változatát, valamint a rövidítések jegyzékét.

A nyomda segítőkészsége

A Corel Ventura változatban szerettük volna az előbb említett  műveleteket végrehajtani. A legnagyobb megdöbbenésünkre és bánatunkra a program ezeket a bővítéseket nem engedte meg, és sok kellemetlen zűrzavart okozott a bibliográfiában. És itt elakadtunk. A Mediaprint nyomdához fordultunk segítségért. Végül sikerült áttenni az egész anyagot a Corel Ventura-ból a Word-be. Kiderült, hogy a jól szerkesztett bibliográfiai leírásaink, amelyeket még a TINLIB állított elő, önálló sorokra bomlottak, az ékezetes magyar betűk helyén csak jelek jelentek meg. Első lépésként ezeket kellett behelyettesíteni a megfelelő betűkkel. A Word programban végeztem el az előzőekben felsorolt összes kiegészítéseket, változtatásokat és végül az egészet áttettük  a Page Maker programba. Ekkor választottuk ki a betűtípusokat és méreteket, szerkesztettük újra egyenként az egyes tételek bibliográfiai leírását, döntöttük el a kötet szerkezetét és alakját. Még egyszer bebizonyosodott, hogy igaz a közmondás: Mindent lehet, csak akarni kell.

Sajátos nyelvi kérdések

A két vagy többnemzetiségű területek helyismereti bibliográfiái tartalmukban és szerkezetükben különböznek az egynyelvűektől és összeállításuk olyan problémákat vet fel, amelyekre nem biztos, hogy mindig a legjobb megoldásokat találtuk meg. Azért mutattuk be részletesebben a Maros megye a könyvekben c. bibliogáfiát, mert ennek az összeállítása során találkoztunk hangsúlyozottan a többnyelvűség okozta nehézségekkel. A gondok már a bibliográfiai leírás szabályainak következetes érvényesítésénél kezdődnek. Ha figyelembe vesszük a nemzetközi ISBD (M) leírási szabályait és annak minden országban sajátos alkalmazását, – hisz mindenhol számos hazai szabvány is született, – akkor láthatjuk, hogy minden bibliográfiában  más és más leírást fognak alkalmazni. Romániában kötelező módon, egy magyar nyelvű könyv leírása esetén a cím, alcím, kiadás, megjelenési hely, kiadó és év után következő leírási adatokat a katalógus vagy bibliográfia nemzeti nyelvén, vagyis románul kell leírni. A többkötetes műveknél nem szeretem, ha a kötet megnevezés helyett vol. = volum-ot kell írni. A személynevek esetén furcsa dolgok akkor esnek, ha az illető személy vezeték vagy keresztnevét néha románul, néha magyarul írja, írják. Ekkor csak utalással oldhatjuk fel zavarunkat, mert nincs jogunk egységes név alá gyűjteni az információkat. Csak a szerző tisztázhatja saját névhasználatát. A megkülönböztetés azonos személynevek esetén, pl. id., ifj., vagy a foglalkozás zárójeles feltüntetése nyelvhez kötött, ezt ki lehet kerülni a születési,  illetve/és halálozási év feltüntetésével. A testületi nevek esetén az idegen névtől (magyar, német stb.) kell küldeni a bibliográfia nemzeti nyelvéhez, ugyanez történik a földrajzi nevek összes névváltozatai esetén is. A legtöbb gondot az igen fontos annotációk  okozzák. Din cuprins  = A tartalomból kiemelt fejezetekkel, alfejezetekkel küszöböltük ki a bibliográfia nemzeti nyelvét. A Despre  = ról, rol esetében a helyneveket az írott szöveg nyelvén adtuk meg, csak a mutatókban küldtünk az idegen megnevezéstől a bibliográfia nemzeti nyelvéhez. A személyekhez, helyekhez nem köthető túl általános helyismereti vonatkozások esetén alkalmaztunk rövid román nyelvű annotációt.  A bibliográfia szerkesztésénél azért tartottuk a legjobbnak az Egyetemes Tizedes Osztályozás szakrendjét, mert éppen az egyetemessége által jól helyettesíti a  nyelvhez kötött tárgyi elrendezést és bárki számára elfogadható nyelvtől függetlenül, hiszen sokan otthonosan mozognak szerkezeti felépítésében. “A román és magyar nyelvű tartalomjegyzék pedig nagyon jól eligazítja a járatlanokat is az ETO szerkezetében.” – írta a bibliográfia kritikájában Gyuris György, szegedi kollégánk. Hasonlóan segíti a kisebbségi olvasó-felhasználó  tájékoztatását a több nyelvű előszó és tájékoztató a bibliográfia használatához. A mutatók közül a címmutató okozza a legkevesebb gondot, már abban az esetben, ha nem várják el az “idegen nyelvű” címek lefordítását a bibliográfia nemzeti nyelvére. A szerzői mutató esetén érvényesül a bibliográfia nemzeti betűrendje. Itt még egyszer idézném Gyuris György megállapítását: “Magyar szemnek zavaró, hogy a gép nem képes az o/ó – ö/o és az u/ú – ü/u megkülönböztetésére (pl. Kossuth, Koszeghy, Koszta, Kosztolányi, Köto, Kovách, ill. Kunsági, Kürtiné, Kuszálik).” Nem a gép vagy program hibázott, hanem a román ábécé más mint a magyar. A tárgymutató nyelve tükrözi leginkább a bibliográfia nemzeti nyelvét. Elképzelhetetlen nehézséget okozna két – vagy három nyelvű tárgymutató elkészítése. Itt visszatérnék az ETO elrendezés szerepére, Gyuris György is megjegyzi : “Mindenképpen van tehát értelme a két föltárás együttes alkalmazásának : a bibliográfia szerkezete általánosságban tárja föl a közölt anyagot, a mutatóban közölt tárgyszavak pedig egyedi bontásra teremtenek lehetőséget.” A többnemzetiségű területeken végzett helyismereti kutatás sok  és sajátos vetületét lehetne még boncolgatni. Gyakran ugyanarról a helyi eseményről, témáról más – más nyelven írott szövegekben szögesen ellentétes véleményeket nyilvánítanak a szerzők (jó példa erre az 1990-es marosvásárhelyi események). A helyismereti bibliográfiába bekerült művek tanulmányozása hozzájárulhat az eltérő vélemények megismeréséhez, ütköztetéséhez, esetleg közelítéséhez. A több kultúra közötti átjárás elősegítője, szorgalmazója lehet egy jól szerkesztett, érdeklődést felkeltő helyismereti bibliográfia is.

Végezetül

Sok részletkérdésről eshetne még szó e bibliográfia kapcsán. Okvetlen hangsúlyoznunk kell a sokrétű és sokoldalú együttműködés szükségességét:  az adatgyűjtésben részt vettek az osztály munkatársai, a rögzítésben Ferencz Klára, a konvertálásban, a nyomdai előkészítésben nélkülözhetetlen volt a szaksegítség. Az adtgyűjtés idején Kolozsváron, Budapesten dolgozhattam az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Illyés Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma anyagi támogatásával, az Országos Széchenyi Könyvtár a szállás biztosításával segített és a kollégák messzemenő jóindulattal tájékoztattak, segítették az időm jó kihasználását.
Talán a sok segítség sem lett volna elég, ha nem tágult volna ki  szakmai világunk. Jó sorsom és kedves magyar kollégáink révén 1994-ben jelen voltam a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül  a helyismereti könyvtárosok szervezetének alakuló értekezletén és a következő évek szakmai  konferenciáin, ahol a jól felkészült kollégák elméleti és módszertani kérdésekről szóló előadásait hallgathattam. Mindezért ez úton is hálámat és köszönetemet fejezem ki. A napokban olvastam Ravasz László nagyszerű gondolatát: “… a beszédnek  az a csodálatos hatása, hogy alkalmat készít új beszédekre. … azt  értem alatta, hogy a szellem életében minden felelet száz új kérdést  fiadzik”.  A bibliográfiai munkára is vonatkoztatható ez, minden  elkészített munka száz új kérdést vet fel.