Amikor 2001-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara közzétette tíz év tudományos munkásságát regisztráló bibliográfiáját (Kari hivatkozási index. Kísérleti változat. 1998–2001) bizonyosságot tett arról, hogy az egyetem még mindig az állam- és jogtudományok egyik fellegvára. A közel ötezer tétel látványos bizonyítéka volt annak, hogy a csaknem egy évtizede tartó oktatáspolitikai törekvések dacára, melyek a jogi képzés tömegessé válását eredményezték a fakultás oktatói nem adták fel tradicionális missziójukat a tudomány területén sem.

A Kar vezetése változatlanul fontosnak tartja a tudományos örökség ápolását, s a kari könyvtár munkatársainak közreműködésével most egyedülálló szolgáltatást, hivatkozási indexet készített. A módszer a természettudományokban már régóta bevált, nemzetközi figyelőszolgálattal is alátámasztott, de a társadalomtudományokban, így pl. a jogtudományokban nincs tudomásunk a minősítések és a pályázatok alapjául szolgáló hivatkozási mutató létezéséről.

Várhatóan a hivatkozási indexek nálunk is a tudományos munka egyre kevésbé nélkülözhető infrastrukturális eszközeivé válnak. Szerepük növekedése három fontos funkciójuk felismerésén alapszik: segítséget jelentenek a szakirodalmi közlemények hatásának értékeléséhez, hozzájárulnak a tudományos kommunikáció bővüléséhez, és megkönnyítik a szervezett tudományos munkával elkerülhetetlenül együtt járó adminisztratív feladatok megoldását (például a különböző pályázatok összeállításakor, a szakmai pályával kapcsolatos beadványok és értékelések elkészítése során stb.).

Egy-egy szakterület – jelen esetben a jog- és államtudomány – átfogó hivatkozási indexét, amint azt a külföldi tapasztalatok mutatják, csak erre szakosodott, korszerű technikai háttérrel rendelkező szervezetek készíthetik el. Mivel azonban ilyenek hazai viszonyaink között még nem működnek, e tekintetben a kezdő lépéseket az egyes kutatóknak vagy az ehhez hasonló feladatokat ellátó intézményeknek kell megtenniük.

A bemutatandó adatbázis az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar kísérleti vállalkozása, s az imént említett „kezdő lépés” megtételének tekinthető. A kísérleti adatbázis a tervezett kari hivatkozási index előzetes formája, mely jelenleg a feldolgozni tervezett anyag mintegy harmadát tartalmazza.

A tervezett index – miként azt már a kísérleti, részleges változatból is látható – arról ad majd tájékoztatást, hogy az ELTE Állam és Jogtudományi Kar oktatóinak és kutatóinak tudományos publikációira, mely más tudományos közleményekben hivatkoztak egy adott időszakban, illetőleg a kiadványok meghatározott körében.

Az előzetes közzététel oka, hogy szeretnénk visszajelzéseket kapni arról, érdemes-e folytatni azt a roppant időigényes és fáradságos munkát, ami egy ilyen hivatkozási rendszer összeállításával együtt jár, s ha valahol hibát vétettünk, még idejében korrigálhassuk. Kedvező visszajelzések esetén a munkát folytatjuk – és az anyagi lehetőségektől is függően – kb. egy-másfél éven belül 1990-ig visszamenőleg elkészítjük és közzétesszük a mutatókat.

Mutatók

A mutatók szerkesztésének megkezdésekor a következő kérdésekben kellett döntenünk:

(a) meghatározni azokat a személyeket, akiknek műveit a hivatkozások figyelésekor alapul vesszük,

(b) eldöntetni a figyelt időszak terjedelmét, valamint

(c) kijelölni azon tudományos kiadványok körét, amelyekben a fenti személyi körbe tartozó kollegák munkáira történő hivatkozásokat keressük. A munka során felvetődött az is, hogy

(d) tartalmilag mi számít hivatkozásnak, mindenekelőtt pedig

(e) az index adatai – a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek között – összegyűjthetők és rendezhetők.

Személyi kör

E mutatók az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóinak és kutatóinak, professzor emeritusainak, valamint az ELTE által Doctor et Professor Honoris Causa tanárrá avatott munkatársainak műveire vonatkozó hivatkozásokat jelzik. Összeállításuk körülményei miatt sajnos nem volt mód arra, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott (ún. másodállásos) és az óraadó kollegák munkáira történt hivatkozásokat is vizsgáljuk.

Azon kollegák teljes névsorát, akiknek tudományos munkásságát a hivatkozások figyelése során alapul vettünk, a 2001. december 31-én, illetőleg 2002. január 1-én adott kari állománylista alapján állapítottunk meg.

Mivel a tervezett (1990-ig visszanyúló) mutatók összeállítása hosszabb időt vesz igénybe, a munka folytatásakor e személyi kör természetesen bővül, illetőleg változik, de új kollegák esetén, nem egészítjük ki visszamenőlegesen.

A figyelt tudományos kiadványok

A mutató adatai két dokumentumtípusban – az időszaki kiadványokban és sorozatokban, valamint a különböző monográfiákban – közölt publikációkra tejednek ki.

Tekintettel arra, hogy az indexet jogi kar állítja össze, a folyóiratok esetében elsősorban a hazai jogtudományi folyóiratokat, és az egyetemi periodikákat részesítettük előnyben. A folyóiratok körébe bevontunk néhány külföldi, elsősorban közép- és kelet-európai jogi kérdésekkel foglalkozó lapot is. A válogatásnál tekintettel kellett lennünk arra a praktikus szempontra, hogy e lapok elérhetők legyenek a Kari Könyvtárban.

A feldolgozott időszaki kiadványok jegyzéke a következő: Acta Humana, Acta Iuridica Hungarica, Állam- és Jogtudomány, Bírák Lapja, Fundamentum, Jogállam, Jogtudományi Közlöny, Közjegyzők Közlönye, Magyar Jog, Magyar Közigazgatás, Osteuropa Recht, Österrechische Osthefte, Review of Central and East European Law, Ügyvédek Lapja, valamint a hazai jogi karok időszaki kiadványai.

A folyóiratok mellett a figyelt kiadványok körébe alkalmi jelleggel felvettünk néhány egyedileg meghatározott monográfiát, értekezést, gyűjteményes kötetet stb. is; a szóba jöhető művek teljes körét azonban nem állt módunkban feldolgozni. A figyelésbe bevont tudományos művek esetén a kiadványok három fő műfaja – a monográfiák és egyéb gyűjteményes munkák, az ún. ünnepi kötetek (ez esetben a karunk oktatóinak tiszteletére megjelentetett ünnepi köteteket részesítettük előnyben), valamint a tankönyvek – alapján válogattunk.

Az eddig feldolgozott könyvek rövid listája a következő: A jog elmélete; A római jog története és institúciói; Alkotmánytan I.; Békés Imre ünnepi kötet; Büntetendőség – büntethetőség; Büntetőeljárási jog; Emberi Jogok egy új korszak határán; Ius Privatum Ius Commune Europae; Jog és gazdaság; Liber amicorum. Studia L. Vékás dedicata; Magyar alkotmánytörténet; Magyar jogtudósok; Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga; Tények és kilátások.

A viszonylag szerény személyi és financiális körülmények miatt, sajnos nem állt módunkban hogy az adatgyűjtést kiterjesszük a tágabb értelemben vett társadalomtudományi, ezen belül pedig a politikatudományi, filozófiai, közgazdaságtani, stb. kiadványokra. Az ebből eredő esetleges részlegességet úgy tervezzük orvosolni, hogy a hivatkozási index végleges, 1990-ig visszanyúló (s a tervek szerint egy-másfél éven belül elkészülő) változatába szívesen beillesztjük az e területeken esetleg összeállított egyéni vagy egyéb (intézményi) szakmai mutatókat.

Adatgyűjtési és adatközlési szempontból sok problémát vetettek fel a rendszertelenül vagy jelentős késéssel megjelenő folyóiratok és időszaki kiadványok. Azokban az esetekben, amikor az impresszumban feltüntetett és a tényleges megjelenési idő eltért, az impresszumban jelzett megjelenést vettük alapul.

Gyakoriság; a figyelt időszak

A most közzétett adatbázis időszaki kiadványok és sorozatok esetén az 1998–2001. évi lapszámok adatait tartalmazza, míg az egyéb tudományos művek (könyvek) esetében az 1990 és 2001 között megjelent kiadványokból válogattunk.

Terveink szerint a teljes kari hivatkozás három szakaszban készül el. A következő lista folyóiratok esetén az 1994–1997 közötti időszak, valamint néhány további (1990–2001 között megjelent) könyv adatait tartalmazza. A végleges anyag 1990-től fogja tartalmazni  az  adatokat 2002 végéig, mind a folyóiratok, mind a könyvek vonatkozásában. A végleges változatban mindegy ötven monográfiát, értekezést, gyűjteményes kötetet és tankönyvet tervezünk feldolgozni.

Hivatkozás

Az adatgyűjtés megkezdésekor tisztázni kellett, hogy tartalmi szempontból mit is tekintünk „hivatkozásnak”. Hivatkozás-e a pusztán formai, a közölt gondolatokkal tartalmi kapcsolatban nem álló utalás, vagy valamely műnek az irodalomjegyzékben való feltüntetése? Hivatkozás-e a nyilvánvalóan „udvariassági szempontot” tükröző kósza lábjegyzet?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre általánosságban azt a választ adtuk, hogy – mivel nem „idézettségi mutatót” készítünk, s úgy véltük, hogy az adatbázis összeállítói nem bírálhatják felül a szerzőket – a „hivatkozás” fogalmát a lehető legtágabb értelemben fogjuk fel. Tehát hivatkozásnak tekintettünk minden szakirodalmi utalást. Ezen az alapon hivatkozásnak tekintettük, például, ha egy szerző neve vagy valamely konkrétan meghatározott műve – a tartalmi kontextustól esetleg függetlenül vagy azzal csak távoli kapcsolatban álló módon – feltűnt a lábjegyzetekben, illetőleg szerepelt az irodalomjegyzékben. Tágan fogtuk fel a „hivatkozott mű” fogalmát is. Ilyennek tekintettük mindenekelőtt az önálló szerzői művet és a másokkal együtt, társszerzőségben írt művet, de ide sorolhatónak tekintettük a tudományos művek létrejöttében való közreműködést (például szerkesztést) és a szakfordítást is.

Amennyiben a hivatkozást tartalmazó művet több szerző írta (társszerzőségben vagy gyűjteményes kötet esetén), úgy az adatközlésben igyekeztünk külön feltüntetni, hogy a hivatkozás melyik társszerzőtől származik. Sok esetben erre természetesen nem volt mód.

Külön nehézséget jelentett a recenziók és az ahhoz hasonló műfajú írások (könyvszemlék, könyvismertetések, stb.) „hivatkozások” alá való besorolása. Különböző megfontolások alapján úgy döntöttünk, hogy ezekre is a „hivatkozás” szokásos fogalmát alkalmazzuk, vagyis a recenzeálás tényét nem jelöltük meg külön, s az oldalszámok közlése szempontjából a recenzeált mű esetén is a szerző, ill. a mű címének szövegben való említését tekintettük közlendő adatnak. Hasonló problémát vetettek fel a könyvajánlások is. Az egyes folyóiratokban megjelenő, szakmai szempontokból igényes (pl. válogatáson alapuló és önálló gondolatokat közlő) könyvajánlásokat hivatkozásnak tekintettük, az ún. könyvhirdetéseket azonban nem.

Az egyes folyóiratokban közölt szak-, ill. tematikus bibliográfiák esetén valamely mű ezek egyik tételeként való feltüntetését akkor tekintettük (e tényt külön is jelezve) hivatkozásnak, amikor a bibliográfia – eltérően valamely kiadó vagy intézmény könyvlistáitól, stb. – nyilvánvalóan szakmai szempontokat tükrözött.

Mivel a tudományos művekre vagy munkásságra történő hivatkozások összegyűjtését tartottuk feladatunknak, nem tekintettük hivatkozásnak azt, ha egy közleményben valamely kolléga – szakmai tudást is igénylő, de – lényegében közéleti szereplésével összefüggő (például egy általa előterjesztett törvényjavaslatra vagy államtitkárként megfogalmazott szakmai észrevételére hivatkozó) utalást találtunk. Végezetül nem gyűjtöttük össze az ún. önhivatkozásokat, vagyis azokat az eseteket, amikor valamely szerző saját művére utal; kivéve azokat az eseteket, amikor valamely társszerzőségben írt műben az egyik vagy másik szerző más munkáira történt hivatkozás.

A hivatkozás technikája

Mutatónk ún. rövidített indexeket tartalmaz; a teljes hivatkozás elkészítése az olvasók, ill. az érdekeltek feladata. A rövidített indexelés egyik oka, hogy e mutatók manuális technikával, „házilagos módszerrel” (nem elektronikus adatbázisok alapján) készültek. A hivatkozások e jegyzéke határozottan kísérleti jellegű, melyet a jövőben az erre vonatkozó reális igény, a kísérleti változat kedvező fogadtatása és az elkészítés pénzügyi hátterének megléte esetén folytatunk.

A teljes hivatkozás összeállításának technikai módja:

A rövidített indexben az első név a hivatkozást tartalmazó közlemény szerzőjét (a hivatkozó személyt) jelöli; ezt követi a kiadvány címe vagy ennek rövidítése (folyóirat esetén annak címe, impresszum szerinti évfolyamszáma, azon belüli kötet- vagy lapszáma, könyvek esetén a kötet címe és értelemszerűen a megjelenés éve) a hivatkozás oldalszáma; végül a második név a hivatkozott mű szerzőjét jelöli.

Példa:

Az „Uitz Renáta Fundam. 1999/2. 51 Vékás Lajos” jelölés tehát arra utal, hogy Uitz Renáta írásában, mely a Fundamentum c. folyóirat 1999. c. évi 2. számában jelent meg, az 51. oldalon hivatkozik Vékás Lajos valamely művére.

Egy teljes index a fentieken túl rendszerint tartalmazza még a hivatkozást tartalmazó mű egyéb adatait, valamint a hivatkozott mű lehető legteljesebb bibliográfiai adatait is.

Példa:

Az előző példában szereplő rövidített index (Uitz Renáta Fundam. 1992/2. 51. Vékás Lajos) tehát a következőképpen alakítható át teljes hivatkozási indexszé.

Uitz Renáta: Egyéni jogsérelmek és az Alkotmánybíróság = Fundamentum.
1999. 3 évf. 2. szám 51. oldal

Mádl Ferenc – Vékás Lajos (szerk.:) Emlékkönyv Nizsalovszky Endre születésének 100. évfordulójára. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszéke és Nemzetközi Magánjogi Tanszéke, 1994. 307.

Teljes hivatkozási index természetesen ettől eltérő módon is összeállítható.