A Magyar Nemzeti Bibliográfia. Időszaki Kiadványok Repertóriuma 2003. évvel történő megszüntetése után felmerült az a gondolat, hogy megoldható-e a magyarországi hírlapokban és folyóiratokban megjelenő tudásvagyon regisztrálása, feltárása a különböző területeken működő könyvtárak együttműködésével. A kérdést – a hiány jelentkezésén túl – indokolttá tette az is, hogy a könyvtári dokumentumok egy körére a Magyar Országos Közös Katalogizálási Program (MOKKA) sikeres szolgáltatást indított.

Vizsgálatom a megyei könyvtárakra kiterjedően azt mérte fel, hogy ezek az intézmények e dokumentumkört milyen módszerrel, mennyiségben, mélységben, eszközökkel dolgozzák fel napi tevékenységük során és ebből milyen szolgáltatásokat képesek nyújtani, ill. képesek-e szolgáltatásokat nyújtani más könyvtárak számára.

A kérdőívet1 minden megkérdezett intézmény kitöltötte, de nem mindegyik válaszolt az összes kérdésre. A kérdések kizárólag a 2002-es adatokra vonatkoztak, azért, hogy egy lezárt időszakról kaphassunk hiteles képet.

Az adatok összesítése után az intézménykör munkájáról a következők mondhatók el:

Valamennyi megyei könyvtár végez ilyen munkát, 14 könyvtár2 összesen 4 163 sajtótermék írásait figyeli a következő megoszlásban (ld. 1. ábra):

1. ábra

Ennek során 2002-ben 18 könyvtár (!) 100 724 cikk adatait rögzítette a következők szerint:

 

2. ábra

A figyelés földrajzi határai négy esetben terjednek ki arra a régióra is, melybe a megye tartozik.

A helyismereti munka során feldolgozott periodikumokkal kapcsolatban 13 intézmény nyilatkozott úgy, hogy csak az általa megvásárolt dokumentumok írásait figyeli, a többiek egyéb forrásokat (internet, repertóriumok, bibliográfiák, stb.) is használnak gyűjteményük teljesebbé tételére. Nyolc intézmény úgy nyilatkozott, hogy 2002-ben, a hozzá nem járó folyóiratból rendelkezik valamilyen cikkmásolattal.3

A periodikumokból a helyi, megyei sajtót (általában a hirdetések és a sportrovat kivételével) minden megyei könyvtár a teljesség igényével tárja fel. A bibliográfiai adatok mellett négy intézmény számítógéppel olvasható, teljes szövegű hozzáférést is biztosít egyes hírlapok/folyóiratok anyagához.

A begyűjtött írások bibliográfiai adatait valamennyi intézmény számítógépes adatbázisban rögzíti. Az ezekkel kapcsolatban feltett kérdésekre adott válaszok a következőkről árulkodnak:

  • a számítógépes rekordok cserelehetőségeit illetően az intézmények döntő többsége kellőképpen felkészült, hiszen nyilatkozataik szerint rekordjaik:
  • megfelelnek a HUNMARC szabványnak     14
  •  megfelelnek az USMARC szabványnak     1
  •  programon belül csereszabatosak     3
  •  nem csereszabatosak     1

 esetben.

  • az intézmények által e munkára használt szoftverek, integrált könyvtári rendszerek a következők:
  • Corvina     4
  • MicroISIS     1
  • OLIB     2
  • S-LIB     4
  • Szirén     2
  • TextLib     6

  • a munka eredményéhez való hozzáférhetőség biztosításában is a kor színvonalán állnak ezek a könyvtárak, hiszen adatbázisaik kereshetők
  • az interneten     16
  • helyi hálózaton     2
  • csak egy gépen     1

esetben,

ezen kívül 2 intézmény külső adathordozón is hozzáférhetővé tudja tenni munkája termékét.

A közös lekérdező felületekhez való csatlakozásnál már jelentősebb elmaradás tapasztalható. 11 adatbázis semmilyen együttműködésre nem képes, a Z39-50-es szabvány szerint pedig egyik könyvtár integrált rendszere sem képes kommunikálni. Az e vonatkozásban eredményt felmutatni tudó könyvtárak száma a következő:

  • a KözElKat-hoz        2
  • a VOCAL-hoz        3
  • a Szirén lelőhely adatbázishoz        2
  • egyéb (?) közös lekérdezőfelülethez csatlakozik        1

Az esetleges későbbi, eredményes együttműködésnek, rekordcserének elengedhetetlen feltétele lenne az írások megfelelő tartalmi feltárása. Tapasztalatom szerint e problémára elég kevés figyelmet fordítunk, pedig a technikai kérdések megoldása önmagában nem lehet elegendő a közös munkálkodáshoz. E téren sikolyként is értelmezhető a következő adatsor:

A tartalmi feltárás során

  • szabad tárgyszavazást alkalmaz     15
  • tárgyszólista alapján dolgozik     2
  • saját tezauruszt használ     1
  • a Köztauruszt veszi igénybe     1

intézmény…

A tartalmi feltárás mikéntjét próbáltam egy tárgyszavazási „ujjgyakorlat” segítségével felmérni.4 Az „írás” valamennyi megyei könyvtárban bekerülne a helyismereti adatbázisba, ám a tartalmi feltárások alapján ez csak egy esetben derült ki. 18 könyvtár – az intézményi igényeknek megfelelően – kizárólag helyi földrajzi és intézményneveket, ill. általános fogalmakat rendelt jellemzésül a „cikkhez”. Ez a gyakorlat pedig kizárttá teszi a megyei könyvtárak részvételét az osztott nemzeti cikkrepertórium megvalósításában, hacsak jelentős szellemi és anyagi erők felhasználásával nem változtatunk rajta. Speciális célú bibliográfiai adatgyűjtés nem lehet általános szolgáltatás „rekordbeszállítója”.

A vizsgálat eredményeként és mindennapi tapasztalataim alapján a következő megállapítások tehetők:

  • A megyei könyvtárak helyismereti gyűjteményeinek dolgozói óriási munkát végeznek, sajnálatos, hogy ezt – megyénként változó méretben – a városi, községi könyvtárak megismétlik, hiszen ott is folyik helyismereti feltáró tevékenység.
  • A vizsgált intézménykör a feltárás eszközeinek vonatkozásában megfelelő színvonalon áll, integrált rendszereik továbbfejlesztésére azonban nem látszanak a lehetőségek. Megfelelő pályázatok kiírásának hiányában a Z39-50-es szabványhoz illeszkedést önerőből csak néhány intézmény valósíthatja meg.
  • A könyvtári dokumentumok tartalmi feltárásához jobban kellene népszerűsíteni a Köztauruszt (vagy OSZK tezauruszt), hogy amikor bibliográfiai adatcseréről beszélünk, a bibliográfiai rekordból a „formai” rész mellett a „tartalmi” is zökkenőmentesen betölthető legyen egy másik rendszerbe. Ez persze ismét csak az integrált rendszerek fejlesztését igényelné, bár már vannak jó példák a Köztaurusz rekordok könyvtári programokba töltésére.

A könyvtárak együttműködését – a vitathatatlanul meglévő jószándékon túl – egyéb ösztönzőknek is befolyásolniuk kellene…

Jegyzetek

Mint jeleztem, nem mindegyik könyvtár válaszolt valamennyi kérdésre…

A 17-es és 18-as könyvtár 2002-ben pályázati összegből retrospektív adatbevitelt is végzett, ezért a kiugróan magas szám!

8 + 13 = 21 és csak 19 megyei könyvtár van, kettő nyilván nem rendszeresen tájékozódik a birtokába nem kerülő sajtóanyagban.

Ld.: kérdőív, 4. pont

Kérdőív