Elhangzott a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 34. Vándorgyűlésén (Budapest, 2002. augusztus 9.) „A gyűjtemény feltárása, nemzeti bibliográfiai szolgáltatások“ c. szekcióban
E tanulmány keretei között olyan témakörben szeretném elkalauzolni az érdeklődőket, amelynek összefüggései túlmutatnak nemzeti könyvtárunk tevékenységén, gyökerei elvezetnek a nemzetközi szabványosítási folyamtokhoz és az egyetemes bibliográfiai számbavétel összehangolásának kérdéseihez. Az ISSN – az időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma – kiutalásának és nyilvántartásának feladatát nemzetközi együttműködési rendszer keretében végzi ma a világ mintegy 70 országa, köztük Magyarország is. A Magyar ISSN Nemzeti Központ 1976 óta – gyakorlatilag a rendszer alapítása óta – kiveszi részét ebben az együttműködésben. Azóta azonban az időszaki kiadványok jelentős változásokon mentek keresztül mind megjelenési formáik, mind könyvtári feldolgozásuk tekintetében. Épp ezért nem értekezhetünk az ISSN számadás hazai gyakorlatáról anélkül, hogy ne elemeznénk ezeket a változásokat, és azokat a folyamatokat, amelyeket e változások okoztak a bibliográfiai számbavétel területén a nemzetközi szabályozás szintjén.
Kiadványszerkesztés új hordozókon – új módszerekkel
Az elmúlt évtizedben a hagyományos kiadvány-előállítási módszerekkel megjelentetett dokumentumok mellett megjelentek az elektronikus hordozókra átültetett kiadványok, köztük az időszaki kiadványok is, előbb kézzel fogható valóságukban, mágneslemezen vagy kompakt lemezen (CD-ROM-on), majd távoli hozzáférésű formában is, az internet világot átívelő hálóján. Ez utóbbi újfajta publikációs lehetőség, az elektronikus formában, távoli hozzáférést kínáló közzététel meglehetősen gyorsan és jelentősen átformálta a korábbi kiadványszerkesztési eljárásokat. A hagyományos, nyomtatott formában megszokott kiadványszerkezetet követő dokumentumok mellett az interneten olyan sajátos információ-együttesek is kialakultak, amelyek a meglévő dokumentum-kategóriákba már csak nehezen, vagy egyáltalán nem sorolhatók be. A különböző funkciókat ellátó, illetve különféle szolgáltatásokat, frissített adatbázisokat felkínáló, maradandó és aktuális információkat egyaránt magukba foglaló hálózati csomópontok, webterületek tulajdonságai nem felelnek meg egyértelműen sem a könyvek, sem az időszaki kiadványok kritériumainak. A világhálón sokszor a jól ismert hírlapok, hirdetési újságok, folyóiratok, magazinok is olyan újszerű megjelenési formákat alakítanak ki maguknak, amely lehetetlenné teszi az időszaki kiadványokra jellemző, egymást követő részegységek, kiadványszámok elkülönítését és számozási adataik felismerését. Az új információ beépül a kiadvány weboldalaiba, és akár felül is írhatja a korábbi tartalmakat vagy azok egy részét. De még a hagyományos megjelenést utánzó, egymást követő részegységekben közzétett hálózati időszaki kiadványok is okozhatnak nehézségeket a könyvtári feldolgozás számára rendkívüli változékonyságukkal vagy a bibliográfiai leíráshoz szükséges adataik (mint például a főcím vagy a megjelenési adatok) rendhagyó vagy éppen meglehetősen hiányos feltüntetésével.
Új koncepció születik: a hagyományos „időszakiság”-tól az újszerű „folytatólagosság”-ig
A távoli hozzáférésű információforrások bibliográfiai számbavételének (vagy legalább a szakmai tájékoztatásban fontos szerepet betöltő internetes dokumentumok katalogizálásának) igénye a figyelmet az új módszerekkel szerkesztett információforrásokra irányította. Nyilvánvalóvá vált, hogy leírási szabványaink, szabályzataink nincsenek felkészítve az ilyen dokumentumok nyilvántartásba vételére, és e tekintetben a nemzetközi szabványos azonosító számok alkalmazási köre is felülvizsgálatra szorul. Mivel a leírási szempontból problémásnak bizonyuló források alapvető jellemzője az állandó változékonyság, az információtartalom folytonos megújulása a befejezettség szándéka nélkül, e jellegzetességekből kiindulva az első kísérletek az új típusú dokumentumok jellemzőit megpróbálták az időszaki kiadványok körébe sorolni, annak meghatározását kiegészítve, újrafogalmazva.
Az időszaki jellegről polémia alakult ki, mely nemzetközi színtéren folyt. Kezdetei 1996-ra tehetők, amikor az AACR (Anglo-American Cataloguing Rules) megkezdte az 1997. évi torontói konferenciája szervezését, és azt az angol-amerikai katalogizálási szabályzat alapelveinek továbbfejlesztésére szentelte. A rendezvényre készülve elektronikus levelező fórumot hoztak létre, amelyen keresztül bárki hozzászólhatott a témához, de az ISSN hálózat képviselőit és a vonatkozó ISBD szabvány karbantartásáért felelős bizottságot külön is felkérték a közreműködésre. Az időszaki kiadványok meghatározásának kiszélesítése, újrafogalmazása, a „bibliográfiai hermafroditák”1 belefoglalása a definícióba sikertelen próbálkozásnak bizonyult, ellentmondásokhoz vezetett, és az érintett szakmai szervezetek nem jutottak közös nevezőre. A holtpontról egy új koncepció mozdította ki a tárgyalásokat, amely az időszaki kiadvány fogalmát érintetlenül hagyva egy új dokumentumtipológiai modell keretei közé helyezte ezt a kategóriát. A modell a korábbi „monografikus mű” ? „időszaki kiadvány” szembeállítására hagyatkozó felosztás helyett a kiadványok közzétételének módját/formáját veszi alapul, és az időszaki kiadványok fölé egy gyűjtőfogalmat helyez. E megközelítés eredményeként a befejezett vagy befejezettnek szánt dokumentumtípusok a folytatódó/folyamatos megjelenésű kiadványtípusokkal állnak szemben, melyeknek egyik fajtája csupán az időszaki kiadványok kategóriája. Jean Hirons és Crystal Graham dokumentumtipológiai modelljével, melyet később Regina Reynolds-szal közösen többször módosítottak, lehetőség nyílt arra, hogy az időszaki kiadványok fogalma változatlan tartalommal tovább élhessen, csupán a dokumentumkategóriák között elfoglalt helye értékelődjék át.
A modell
A modell a bibliográfiai forrásokat (bibliográfiai forrás: valamely mű, intellektuális produktum, egy kifejeződése vagy fizikai megvalósulása, illetve egy könyvtári állományegység, amelyről a bibliográfiai leírás készül) két nagy kategóriába csoportosítja. A szándékuk szerint befejezett forrásokat állítja szembe azokkal a forrásokkal, amelyek befejezése nem határozható meg előre. A befejezett források vagy megjelenésük pillanatában teljesek, vagy előre megtervezett módon válnak teljessé, ami kétféle kiadványszerkesztési eljárással történhet: meghatározott számú, egymást követő rész megjelentetésével – vagy meghatározott kiegészítések hozzáadásával, amelyek azonban nem különülnek el a dokumentumtól, hanem abba beépülnek, integrálódnak. A folytatódó források, amelyeket a befejezettség igénye nélkül, előre meg nem határozott ideig tesznek közzé, a megjelenés módját tekintve szintén e két eljárást alkalmazzák, azaz, vagy egymást követő részegységekben jelennek meg (időszaki kiadványok), vagy a friss információt magukba olvasztják, integrálják.
Bármely kategóriába tartozó bibliográfiai forrás mindenféle hordozón megjelenhet, akár távoli hozzáféréssel elérhető formában is. Például, a bővüléssel vagy felülírással frissített megjelenés mind papírhordozón, mind elektronikus formában megvalósulhat: a nyomtatott dokumentumok között előforduló cserélhető lapos kiadványok már régóta alkalmazzák a felújított információ közlésének ezt a módszerét, amely azonban a távoli hozzáférésű elektronikus források domináns szerkesztési eljárása lett (így készülnek és élik változékony életüket a honlapok, on-line szolgáltatások, adatbázisok. Összefoglalóan, egy új tipológiai elnevezéssel, integrálódó dokumentumoknak nevezhetjük az így közzétett kiadványféleségeket, amik előfordulhatnak mind a befejezettség szándékával közzétett dokumentumok között, mind a folytatódóan, a befejezettség igénye nélkül megjelenő bibliográfiai források között.
Szabályzatok revíziója
Az időszaki kiadványok területét képviselő nemzetközi szakmai közösségek a modellt kiindulási alapul fogadták el további szabályalkotási és jövőbeni nyilvántartásba vételi tevékenységükhöz, majd a 90-es évek végére revíziós munkabizottságok alakultak, melyek szabályzatuk, szabványuk vagy kézikönyvük felülvizsgálatát tűzték ki célul saját szakmai fórumaik bevonásával – eközben egymással is folyamatosan egyeztetve nézeteiket a felmerülő kérdésekben. Egy időben 3 nemzetközi szabályrendszer felülvizsgálata kezdődött meg: az angol-amerikai katalogizálási szabályzat, az AACR2 időszaki kiadványokkal foglalkozó fejezete, az ISBD(S), az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásának nemzetközi szabványa és az ISSN Manual, az azonosító számok megállapítását és nyilvántartását szabályozó kézikönyv átírása vette kezdetét. E szabályrendszerek megújítása már nem folytatódhatott alkalmazási területük kiszélesítése nélkül: meg kellett alkotni a szükséges szabályokat bármely folytatódó bibliográfiai forrás nyilvántartásba vételéhez. Így lett az ISBD(S)-ből ISBD(CR) [S = serials, CR = continuing resources] az időszaki kiadványok leírási szabványából a folytatódó források leírási szabványa.
A modell elfogadását követően új meghatározások születtek a dokumentumok különféle kategóriákba sorolásához, amelyeket mindhárom revíziós munkabizottság, illetve az azokat támogató szakértői fórumok véleményeztek, egyeztettek, és amelyek a megállapodás szerint teljes mértékben azonos formában szerepelnek majd a felülvizsgált nemzetközi szabálygyűjteményekben. De nem ez volt az egyetlen terület, amelyen nemzetközi szinten egyezség született.
A leírás alapjául szolgáló dokumentum megválasztása, illetve a leírandó adatelemek forrásainak kiválasztása szintén közös szempontok szerint történhet a jövőben. Míg korábban például az ISSN nyilvántartási rendszerén belül készült tételek mindig az elérhető legfrissebb kiadványszám bibliográfiai adatait tükrözték, a harmonizáció eredményeként a leírás kiinduló alapja ezentúl – lehetőség szerint, amennyiben rendelkezésre áll – az induló részegység lesz. Mivel e lehetőség azonban a legritkább esetben adott az integrálódó, folyamatosan frissített dokumentumok esetében, ezek leírását egységesen az aktuális állapot alapján kell elvégezni.
Kiemelkedő előrelépés, hogy sikerült megegyezni abban is, mely címváltozások tekintendők lényegesnek, illetve lényegtelennek, azaz mely változások esetén készüljön új leírás. Az elvek újragondolásának nem titkolt céljai közé tartozott a lényeges címváltozások mennyiségének visszaszorítása és a feldolgozó munka egyszerűsítése is, illetve a leírók ellátása világos, könnyen értelmezhető és követhető utasításokkal. A felhasználók szempontjából szintén előnyös az összehangolt feldolgozói gyakorlat kialakítása, akik ily módon egyazon bibliográfiai forrásról minden bizonnyal azonos számú és azonos megkülönböztető adatokat tükröző tételeket találnak majd a különböző célú nyilvántartási rendszerekben. Az említett harmonizálási törekvéseket előmozdította a létrehozott tételek újrafelhasználásának egyre fokozódó igénye is, ami összefügg a kívánatoshoz képest mindenütt szűkülő munkaerőforrásokkal és azok ésszerű felhasználásának követelményével.
Kevésbé sikeres egyeztetések folytak a nemzetközi színtéren arról, hogy az egymással kronológiai kapcsolatban álló, lényegesen megváltozott című források leírásakor egymást követő tételeket vagy egyetlen, frissített tételt szerkesszen-e a feldolgozó? Az amerikai katalogizáló gyakorlat támogatni látszott az egyetlen, folyamatosan aktualizált tétel szerkesztésének módszerét („latest entry principle”), melyet korábban, a 70-es években már alkalmazott, illetve ma is vannak olyan szolgáltatások, amelyek ilyen típusú tételekre épülnek. Az ISSN rendszer mindeddig kitartott az azonosítás szempontjait jobban érvényesítő, egymást követő tételek láncolata mellett. Az ISBD(S) Revíziós Munkacsoportja végül az AACR2 munkabizottságával egyetértésben olyan döntést hozott, amely szerint a szabályok a folytatódó bibliográfiai források leírásakor a közzététel módjától függően kétféle tételszerkesztési eljárást írnak elő: az egymást követő részegységekben megjelenő időszaki kiadványok feldolgozásakor lényeges címváltozás esetén egymást követő tételeket kell szerkeszteni; míg az integrálódó, folyamatosan frissített dokumentumok aktuális adatait bármilyen címváltozás esetén is ugyanazon tétel keretein belül kell közölni – csupán több bibliográfiai forrás összeolvadásakor, vagy egy forrás több részre válásakor készülnek új tételek.
Mára a nemzetközi leírási szabályzatok kiigazítása, kiegészítése a befejezéséhez közeledik. Az ISBD(CR)2 2002. augusztus elején jelent meg a müncheni K.G. Saur kiadó gondozásában, az UBCIM Publications 24. köteteként, hogy a glasgow-i IFLA Konferencia résztvevői már kézbe vehessék. Az angol-amerikai katalogizálási szabályzat (AACR2) új kiadásának3 alkalmazását a Library of Congress (Washington D. C.) 2002. december 1-jével vezette be a könyvtárosok megfelelő továbbképzése után. Az ISSN kézikönyv revíziója az ISSN nemzeti központok igazgatóinak 2002. szeptemberi, éves ülését követően befejező szakaszához érkezett, megjelenése áthúzódik 2003-ra.
A nemzetközi szabályzatalkotási és -összehangolási munkálatokban, az ISBD szabvány és az ISSN kézikönyv átformálásában az elmúlt években magam is tevékenyen részt vettem: egyrészt – élve a véleményezés jogával – az IFLA Időszaki Kiadványok Szekciójának tevékenységén keresztül, amely a Katalogizáló Szekcióval közösen hozta létre az ISBD(S) Revíziós Munkabizottságát; másrészt az ISSN hálózat működtetését összeegyeztetni hivatott, évente rendezett ISSN üléseken és az ISSN kézikönyv revíziós munkacsoportjának levelező tagjaként. A Magyar ISSN Nemzeti Központ így folyamatosan közvetíthette az elért eredményeket a hazai szakmai körök és a nemzeti könyvtár illetékesei felé. Az időközben revideált hazai, vonatkozó bibliográfiai leírási szabvány (az MSZ 3424/2), amely a könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási szabályzatok sorában kapott helyet (KSZ/34), és amely csak a nyomtatott hordozón megjelenő időszaki kiadványokra terjed ki, így is számos ponton alkalmazkodik a megújuló nemzetközi szabályrendszerek koncepciójához – például a címváltozások megítélésének kérdésében.
A bibliográfiai csereformátumok továbbfejlesztése
A leírási szabályok változásaival együtt jár a számítógépes alkalmazások és az ezekben használt szabványos csereformátumok kiigazítása, továbbfejlesztése is. Meg kell teremteni a feltételeket bármely dokumentum jellemzőinek számítógépes nyilvántartásához, és visszakereshetővé tételéhez. E téren a – magát a 21. század formátumának nevező, több nemzeti MARC formátumot egyesítő – MARC21 jár az élen, amely tartalomjelölői közé 2002-re már beépített egy sor olyan kódot, amelyek az eddig emlegetett fogalmak rögzítését teszik lehetővé. A rekordfejben a bibliográfiai egység típusának/szintjének megválasztásakor (7. pozíció) például nem csak a „monografikus” vagy az „összefoglaló, időszaki” leírás kódja adható meg (m, s) – hogy csak a leggyakoribbakat említsem -, de az „integrálódó dokumentum” kódja is (i). A formátum adatmezőinek elnevezéseiben a megfelelő helyeken az „időszaki kiadványok” fogalma helyett már mindenütt a „folytatódó források” fogalma szerepel. Ennek típusai között (008/21. pozíció) kódolhatóvá vált az adatbázis (d), a frissített webterület (w) és a folyamatosan frissített, cserélhető lapos (l) kiadványfajta is. A megjelenési gyakoriság (008/18. pozíció) kódértékeinek listájában pedig megjelölhető az internetre jellemző „folyamatos frissítés” is (k).
Az új kódok (vagy megfelelőik) valószínűleg hamarosan elterjednek majd a többi csereformátumban is. Az ISSN rendszerben például – a nemzetközi MARC formátumokkal való összeegyeztethetőség jegyében – elkezdődött a tárolási és csereformátumok teljes felülvizsgálata, amely a közeljövőben elvezethet nemcsak a jelenleg használt ún. ISSN-MARC korszerűsítéséhez, de akár annak lecseréléséhez is. A párizsi székhelyű ISSN Nemzetközi Központ a rendszer kézikönyvének felújítási munkálataival párhuzamosan létrehozott egy ISSN Formátum-revíziós Munkabizottságot is azzal a feladattal, hogy megvizsgálja, miként valósítható meg az adatállomány tárolása a MARC21 és/vagy a UNIMARC formátum tartalomjelölőinek egy körülhatárolt készletével.
A UNIMARC formátum rövidesen követi a MARC21 legújabb változásait a folytatódó források leírásához szükséges kódok bevezetésével, és e tekintetben bizonyára a HUNMARC korrekciója sem várat sokáig magára.
Az ISSN számadás irányelvei a nemzetközi hálózatban
Az új dokumentumtipológiai modell elfogadása nyomán az ISSN számrendszernek át kellett gondolnia feladatait. Mivel a bibliográfiai leírási szabályrendszerek alkalmazási területe kibővült, és magába foglalja a folytatódó források minden fajtáját, logikusnak látszik, hogy legyen egy azonosító számrendszer, amely erre a dokumentumtípusra érvényesíthető. Ez elvi szinten valóban így van, a gyakorlati megvalósítás azonban nehézségekbe ütközik. A vonatkozó dokumentumtípusok definíciói által körülhatárolt források hatalmas száma a teljes körű azonosítást és nyilvántartásba vételt a szokásos feldolgozási eljárások alkalmazása mellett lehetetlenné teszi, hiszen a világháló összes adatbázisa és legtöbb webterülete az ISSN hatálya alá vonható. A mennyiségi tényezők felvetik egy sokkal mechanikusabb, automatizált azonosítási és számadási folyamat bevezetésének kérdését – ez viszont veszélyeztetné az ISSN adatbázis megbízhatóságát, autentikus voltát, és nem kerülhetnénk el az emberi kontroll szükségességét, még akkor sem, ha az ellenőrző folyamatok egyes funkciói ugyancsak gépesítve, programeszközök segítségével működnének. Másrészről: felvetődik az egyetemes hozzáférés (UAP) tartós biztosításának kérdése. A változékony webtartalmakat a jövő nemzedékek számára valamilyen úton-módon, archiválási programok indításával meg kellene őrizni ahhoz, hogy számbavételük, azonosításuk, nyilvántartásuk ne csak a jelenre legyen érvényes. Az előzőekből következően a világháló nyilvántartandó forrásainak válogatása az egyetlen, jelenleg megvalósítható célkitűzés.
A ISSN nemzetközi hálózat stratégiai tervének sarkalatos pontja az ISSN használatának elterjesztése az internetes publikációk világában, és ezúton, az ISSN Regiszter adatállományának kibővítése, teljesebbé tétele. Az elvi és gyakorlati szempontok mérlegelésével az ISSN hálózat az azonosító alkalmazásának körét a következőképpen határozta meg: a folytatódó bibliográfiai források közül az ISSN azonosító kiutalható az időszaki kiadványok teljes körére (a papírhordozón megjelenő kiadványoktól a távoli hozzáférésű időszaki kiadványokig), továbbá az azonosító megállapítható a folyamatosan frissített, integráló típusú dokumentumokra a szelektivitás elvét alkalmazva. A szelekció kritériumainak megállapítása és a prioritási elvek kidolgozása, folyamatos továbbfejlesztése a hálózat állandó, évről-évre felülvizsgálandó feladata. A távoli hozzáférésű, folyamatosan frissített, integrálódó dokumentumok közül elsőként az on-line adatbázisok azonosítását és nyilvántartásba vételét célozta meg a rendszer.
Az ISSN számadás hazánkban
Az ISSN számadás hazánkban alkalmazott elvei követik a nemzetközi rendszer előírásait, az ISSN hálózat által meghatározott alapelveket és prioritásokat, és követik az IFLA által körvonalazott alapelveket is az egyetemes bibliográfiai számbavétel (UBCIM) és a kiadványok egyetemes hozzáférhetősége (UAP) terén. E szempontok együttes alkalmazása adja meg a magyarázatot arra, miként zajlik a gyakorlatban az ISSN azonosító megállapítása.
Az előbbiekben kiderült, hogy a nemzetközi rendszer az időszaki kiadványok kategóriájában a teljes körű azonosítást szorgalmazza. Vagyis, amennyiben megállapítást nyer, hogy egy dokumentum egymást követő részegységekben, a befejezettség igénye nélkül, meghatározatlan ideig jelenik meg, elvileg eleget tesz az ISSN-nel való azonosítás feltételeinek. A gyakorlatban azonban ennél több szempontot kell figyelembe vennünk.
Elvárás például az, hogy a kiadvány az érvényes kötelespéldány rendelet hatálya alá essen, azaz papírhordozón megjelenő kiadványok esetében nyomdai előállítással készüljön, így, a rendelet betartása vagy érvényesítése esetén a nemzeti könyvtári gyűjtemény biztosítani tudja az azonosított forrás hozzáférhetőségét. A nemzeti könyvtár gyűjteményfejlesztési elvei szintén befolyásolhatják az azonosító használatát: amennyiben a kérdéses dokumentum nem a törzsgyűjtemény része, a feldolgozó munkafolyamat során a kiadvány elkerüli az ISSN Nemzeti Központ munkaállomását. Nem állapítunk meg éppezért azonosító számot a Kisnyomtatványtárban megőrzésre kerülő, időszakosan megjelenő nyomtatványoknak, de a videodokumentumok, térképek, hangzó anyagok gyűjteményeiben is bizonyára találhatnánk olyan kiadványsorozatokat, amelyek elvileg az ISSN számadás körébe tartoznak. Ugyanakkor az Elektronikus Dokumentum Szolgáltató Osztály hatáskörébe kerülő CD-ROM vagy DVD kiadványokat – amennyiben a dokumentumtípus kritériumainak megfelelnek – ellátjuk ISSN azonosítóval, mivel ezek feldolgozása a törzsgyűjtemény futószalagján történik. A törzsgyűjteményen belül további korlátozás alá esnek azonban azok a nyomtatott időszaki kiadványok, amelyeket csak egyetlen példányban őriz meg a könyvtár: az így minősített gyűjteményrész hiányzó részegységeinek pótlását ugyanis a gyarapítási koncepció nem támogatja, és nem törekszik a kiadvány teljességének beszerzésére – a hozzáférés így gyakran részleges, esetleges marad.
A hozzáférés tartós biztosítása szemszögéből ezeknél súlyosabb kérdéseket vet fel a világhálón egymást követő részegységekben közzétett, távoli hozzáférésű elektronikus dokumentumok azonosítása és nyilvántartásba vétele. A világhálón megjelent dokumentumok rendelettel szabályozott bejelentése, archiválása, tartós megőrzése és szükség esetén az archívumból történő belső szolgáltatása egyre sürgetőbb, megoldandó feladat. A hálódokumentumok közül az időszaki kiadványok azonosító számmal történő ellátása már évekkel ezelőtt megkezdődött, és a szabad munkaerőforrások függvényében folyik (vagy inkább akadozik) – ám az ISSN rendszer által előirányzott teljességet e téren mindaddig nem célozhatjuk meg, amíg a hozzáférés és megőrzés minden eszköze az internetes publikálók kezében marad, illetve a nemzeti könyvtár nem kezdi meg e dokumentumfajta köteles példányainak fogadását, megőrzését és szolgáltatását a gyűjteményéből, az elektronikus könyvek kezelésének újonnan kialakított eljárásához hasonlóan. Mivel ebben a vonatkozásban még sok a tennivaló, egyelőre még kísérletet sem tettünk a hazai környezetben az ISSN alkalmazási körének további kiszélesítésére, azaz a folyamatosan frissített, integrálódó kiadványok azonosítására.
Összefoglalva: vélhetnénk, hogy a nemzeti könyvtár törzsgyűjteményében, a könyvtár szándékai szerint hiánytalan állományban megőrzésre kerülő időszaki kiadványok hazánkban az ISSN számadás körébe tartoznak – kiegészülve a világhálón elérhető időszaki kiadványok látókörünkbe eső részével. Az ISSN adatbázis nemzetközi jellege azonban további korlátozó szempontok bevezetését indokolja. Nem látjuk el automatikusan azonosító számmal a helyi jellegű, szűk érdeklődési körben terjesztett periodikumokat: a városnál kisebb települések hírújságjai, az országos szervezetek helyi csoportjainak lapjai, az intézményi/vállalati lapok, a megyeinél kisebb területre vonatkozó cím- és névtárak, program- és műsorfüzetek, a nem felsőoktatási szintű diáklapok esetében az azonosító szám kiutalását szükségtelennek ítéljük, az előbb ismertetett szempontoktól függetlenül is. A kiadó kérésére azonban e kiadványfajták is elláthatók azonosító számmal, amennyiben annak használatát a terjesztés módja (például vonalkód alkalmazásának igénye) igazolja. Másrészről, az esetenként előforduló, téves feltételezéseken alapuló kiadói kéréseket (amennyiben a kiadvány egyébként a számadás köréből kiesne) nem szerencsés eljárás teljesíteni: az ISSN-től nem válik „hivatalossá” a kiadvány, nem biztosít szerzői jogi védelmet, nem hozandó összefüggésbe az ÁFA-kulcsokkal és az APEH által folytatott adóellenőrzéssel és a reklámhordozó papírra kivetett termékdíj sem lehet az ISSN megállapításának indoka. A kivételek precedenst teremtenek és veszélyeztetik az adatbázis homogenitását, az elbírálás elveinek későbbi felismerhetőségét.
Az ISSN számadás elveiről és az azonosítás körébe bevont kiadványtípusokról a hazai felhasználói körök, kiadók, szerkesztőségek folyamatosan érdeklődnek és felvilágosítást kapnak telefonon és az elektronikus levelezőrendszeren keresztül, illetve a könyvtár honlapjáról elérhető ISSN weboldalakon: issn@oszk.hu ; http://www.oszk.hu/szolg/issn/.
Utóirat (ajánlott irodalom)
Az MKE Vándorgyűlésre készült előadás benyújtásának idején jelent meg a Haworth Press kiadó The serials librarian c. szakfolyóiratának tematikus száma „E-Serials Cataloging: Access to Continuing and Integrating Resources via the Catalog and the Web” címmel, (jelenleg hozzáférhető az interneten: http://www.public.iastate.edu/~gerrymck/SLv41n3-4.pdf.) Az itt közölt 23 tanulmány több mint 300 oldalon felöleli a távoli hozzáférésű időszaki és integrálódó dokumentumok kezelésének általános kérdéseit, az elektronikus dokumentumok leírásának szabványosítását, a katalogizálók továbbképzését, a felhasználók számára nyújtott keresési és hozzáférési lehetőségek gyakorlati megvalósításának tapasztalatait és az e téren működő nemzeti programokat. E folyóiratszám a fenti íráshoz hasonló tematikájú cikket tartalmaz a párizsi ISSN Nemzetközi Központ igazgatójának tollából:
PELLÉ, Françoise: ISSN: An ongoing identifier in a changing world = The serials librarian. Vol.41, 2002, no.3/4. 31-42. p.
Jegyzetek
Crystal Graham (1952-2000) kifejezése
ISBD(CR): International Standard Bibliographic Description for Serials and Other Continuing Resources : revised from the ISBD(S): International Standard Bibliographic Description for Serials / International Federation of Library Associations and Institutions ; IFLA Universal Bibliographic Control and International MARC Programme; Recommended by the ISBD(S) Working Group ; Approved by the Standing Committees of the IFLA Section on Cataloguing and the IFLA Section on Serial Publications. – München : K.G. Saur, 2002. – xi, 112 p. ; 25 cm. – (UBCIM publications ; N.S. Vol. 24). – ISBN 3-598-11599-7 (Hardbound)
Távoli hozzáférés:
http://www.ifla.org/VII/s13/pubs/isbdcr-final.pdf
Anglo-American cataloguing rules / prepared under the direction of the Joint Steering Committee for Revision of AACR, a committee of the American Library Association [et al.]. – 2nd ed., 2002 revision. – Ottawa : Canadian Library Association ; Chicago : American Library Association, 2002. – 1 vol. (loose-leaf ; 30 cm. – ISBN: 083893529X (loose-leaf with binder). – ISBN 0838935303 (loose-leaf without binder). – ISBN 0838935311 (binder only)
KSZ/3 Bibliográfiai leírás. Időszaki kiadványok / közreadja a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Bizottság. – Budapest : Országos Széchényi Könyvtár : terjeszti az OSZK Könyvtári Intézete, 2001.