200 éves az Országos Széchényi Könyvtár
200 évvel ezelőtt 1802-ben ajándékozta gazdag gyűjteményét (könyveket, térképeket, metszeteket, érméket, ásványokat) a nemzetnek gróf Széchényi Ferenc, létrehozva a nemzeti közgyűjtemény (könyvtár és múzeum) intézményét. Az alapítás bicentenáriumát 2002-ben egész éven át tartó rendezvénysorozattal ünnepelte az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum. A hazai megemlékezéseken és a nemzetközi konferenciák szervezésén kívül, igényes kiadványok megjelentetésére is alkalmat adott az emlékév.
Széchényi Ferenc könyvtáralapítása
MONOK István
Magyarországon Széchényi Ferenc gróf (1754–1820) volt az a magyar főúr, aki a 18. század végén a magyar könyveket itthon és külföldön felkutatta, gyűjteménnyé egyesítette, majd 1802-ben a magyar nemzetnek ajándékozta, megteremtve az első nemzeti közgyűjtemény alapjait. A tanulmány azt vizsgálja, hogy az alapítás mennyire volt természetes következménye a megelőző három évszázad politikai, művelődésszervezési törekvéseinek. Bemutatja az alapítás könyvtártörténeti és tudományszervezési hagyományait, megállapítja, hogy a nemzeti könyvtár megalapítása hosszas folyamat eredménye volt. Közösségi használatú könyvtárak már korábban is léteztek Magyarországon, a 18-19. századra pedig mind jelentősebbé vált az arisztokrata és főpapi könyvgyűjtés, s a bibliofil könyvgyűjtők tudós társaság létrehozását is szorgalmazták. A magyar arisztokrácia szerepvállalása a művelődési intézményrendszer működtetésében a nemzeti király, nemzeti kultúra, nemzeti könyvtár hiánya miatti kényszerhelyzet hatására alakult így. Hunyadi Mátyás mint sikeres nemzeti király és könyvtára, a Bibliotheca Corviniana szimbolikus jelentőségűvé vált a magyar arisztokraták és értelmiség körében. Széchényi tehát a Bibliotheca Corviniana szerepére, jelentőségére gondolva, a Magyar Királyság (Bibliotheca Regnicolaris) nemzeti könyvtárát alapította meg (ahogy az alapító dokumentumban is szerepel). Ez a „hátsó” gondolat segítette a gyűjtemény további gyarapodását és fennmaradását is.
Az időszaki kiadványok számbavétele és feltárása – nemzetközi tendenciák és hazai környezet
(Az ISSN számadás hazai gyakorlata és nemzetközi összefüggései)
GAZDAG Tiborné
Az ISSN (Időszaki Kiadványok Nemzetközi Azonosító Száma) nemzetközi tájékoztatási rendszer munkájában annak alapítása, 1976 óta részt vesz Magyarország is. Napjainkra az időszaki kiadványok jelentős formai változáson mentek át (megjelentek az elektronikus hordozóra átültetett kiadványok), és szabványos feltárásuk kérdéseit is újra kellett értelmezni. Az interneten elterjedt, sajátos megjelenési formák lehetetlenné teszik az időszaki kiadványokra jellemző részegységek, kiadványszámok elkülönítését, a számozási adatok felismerését. Új dokumentumtipológiai modellt kellett kialakítani (J. Hirons, C. Graham, R. Reynolds), amely a kiadványok közzétételének módját veszi alapul és az időszaki kiadványok fölé egy gyűjtőfogalmat helyez: a folytatódó források kategóriáját, amelybe az időszaki kiadványokon kívül az integráló jellegű, folyamatosan frissített dokumentumok is beleértendők. Bármely kategóriába tartozó információforrás, bármilyen hordozón megjelenhet. A modell kifejlesztésével párhuzamosan megkezdődött az AACR2 időszaki kiadványokra vonatkozó részének, az ISBD(S)-nek és az ISSN nyilvántartási rendszer kézikönyvének (ISDS Manual) a felülvizsgálata is. Megszületett a minden folytatódó dokumentumra érvényes ISBD(CR), és elkészült a csak időszaki kiadványokra vonatkozó magyar szabályzat is, a KSZ3. A leírási szabályok változásaival együtt halad a számítógépes alkalmazások, a szabványos csereformátumok kiigazítása is (MARC 21). A távoli hozzáférésű információforrások számbavételének megkezdésekor a nemzetközi azonosító számok alkalmazási körét is felül kellett vizsgálni. Az ISSN Nemzetközi Központ az időszaki kiadványok teljes körű azonosítását szorgalmazza, az integrálódó dokumentumok esetében azonban a szelektivitás elvét támogatja. Az egyes nemzeti intézmények gyakorlata, a gyűjteményfejlesztés sajátosságai azonban befolyásolhatják a számadás elveinek megvalósíthatóságát: erre példa a magyar nemzeti könyvtár gyakorlata, az azonosító kiutalásánál tekintetbe vett szempontrendszere.
Magyar válogatott. Érett bibliográfiák dicsérete
MURÁNYI Péter
A 2002-ben irodalmi Nobel-díjat nyert magyar szerző, Kertész Imre Sorstalanság c. regényének fogadtatásával kapcsolatban pontatlan adatok jelentek meg a különböző publikációkban. A téves adatközlések oka az irodalomtudományi tájékoztatási apparátus ismeretének hiánya lehet.
A tanulmány a konkrét példa kapcsán bemutatja a felhasználható forrásokat.
Legnagyobb súllyal olyan régebbi, már lezárt vállalkozásokkal foglalkozik, mint az OSZK által kiadott A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája (tárgyévei: 1966-1990), a Hungarológiai Értesítőben megjelent A magyar irodalomtudomány bibliográfiája (1977-1991), a Magyar folyóiratok szépirodalmi publikációinak válogatott repertóriuma 1981-1982, és folytatása, az Időszaki kiadványok szépirodalmi publikációinak válogatott repertóriuma 1983-1989, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár analitikus katalógusa (Irodalomtörténeti tanulmánykötetek és folyóiratok analitikus bibliográfiai kartotékjai), amelyek alapját jelenthetik olyan mai vállalkozásoknak, mint a Kertész Imréről készült bibliográfia nyomtatásban vagy az interneten, a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) és a Kortárs Irodalmi Adattár (KIA) bibliográfiái között, s amelyek megbízhatóságát nagyban befolyásolja, hogy mire támaszkodhatnak. A további források között szóba kerülnek még korábbi nagyszabású bibliográfiai vállalkozások, lexikon (Új Magyar Irodalmi Lexikon), irodalomtörténet, a Látóhatárban sokáig megjelent kritikajegyzék, a nemzeti bibliográfia rendszerébe tartozó adatbázisok és a kapcsolódó szakterületek folyamatosan megjelenő, az időszaki kiadványok cikkeit feldolgozó adatbázisai.
Miközben összehasonlítja, jellemzi is a bibliográfiákat, lexikonokat, adatbázisokat, nem rejtve véka alá kritikai véleményét sem. A referensz kérdés ürügyén bemutatott keresés jól illusztrálta, hogy szükség lenne az érintett intézmények együttműködésére épülő kurrens számítógépes feltárásra, melyben a feldolgozás terheinek megosztásával biztosítani lehetne, hogy egyetlen rendszer használatával jussanak el a kutatók a keresett információhoz.
Az információ értékelése mint ökológiai jellegű folyamat 1.
BENEDIKTSSON Dániel
A kommunikáció fontos része az információs transzfer, amely további szűkítések után elvezeti a használót a szöveges, rögzített információs forráshoz. A tanulmány az információkeresés eredményességének elméleti kérdéseivel foglalkozik, s a bibliográfiai (ill. annak minősülő) tételek segítségével magyarázza. A bibliográfiai tételek értékelése során – a személyek és környezetük interakcióját is figyelembe véve – értékelési mátrix alakítható ki. Bármely egység bibliográfiainak tekinthető, ha támogatja az információkeresést, magába foglalva az átvitel fizikai eszközét és az intellektuális jelentést. A bibliográfiai tétel textuális és intertextuális természetű. A textualitással az indexkifejezések is rendelkeznek, az intertextualitás pedig összekötő kapocs a szöveg különböző szintjei között, amelyhez azonban az értelmező (a használó) tudását (környezetét) is figyelembe kell venni. A bibliográfiai tétel lényegi tartalmát a textualitás adja, de meg kell felelnie a formai kritériumoknak is. A visszakeresés során nem a művet, hanem annak fizikailag, szövegben megtestesült változatát kapja a használó. A visszakeresési folyamat elemei átalakulóban vannak. A használó episztemológiai igénnyel lép fel, s a keresési folyamat eredményeként értelmező szövegegységet kap vissza. A könyv kontra mű problematikája kapcsán a forma és szubsztancia viszonyát elemzi a szerző. A forma azért fontos, mert lehetővé teszi a szöveg megjelenését a bibliográfiai tétel szintjén
A tanulmány második része (a következő számban jelenik meg) az információkeresési folyamatot modellezi, rámutatva a környezeti kapcsolódásokra, s megadja a folyamat értékelését.
PAJOR Enikő: Gesnertől a virtuális Bibliotheca Universalisig
A legújabb trendek szerint az információk feldolgozási sebessége 18 hónaponként megduplázódik, a tudományos kommunikáció is áttevődik a hálózatokra, az írásos termékek tárolását egyre inkább a a digitalizálás jelenti, az ismeretek közreadása hipermédia formában történik, a hagyományos könyvek mellett egyre nagyobb szerepe lesz az e-dokumentumoknak stb. Az elmúlt években futó EU-s könyvtári projekteknek az volt a céljuk, hogy közelebb hozzák egymáshoz a nemzetek könyvtári rendszerei, lehetővé tegyék bibliográfiai rekordok nemzetközi szintű közös használatát, erősítsék a multimédiás szolgáltatások fejlesztését, nemzetek fölötti virtuális könyvtárak létrehozását, s ezek révén hatékony közös nemzeti és nemzetközi könyvtári szolgáltatások kialakítását. A virtuális világkönyvtár létrehozása ma már megvalósítható cél. Az elképzelések egyike a Bibliotheca Universalis, mely Gesner 16. században még megvalósíthatatlan tervének modern újragondolása, egy nemzetközi együttműködésre épülő virtuális világkönyvtár létrehozására. A cikk a terv célkitűzéseit, a kísérleti programok és megvalósítás során felmerülő problémákat, az eddig elért eredményeket ismerteti.
LYNCH, C.: Harc a könyv jövőjének meghatározásáért. (Töm.: Koltay Tibor)
A digitális könyv megjelenése szükségessé teszi, hogy újragondoljuk a könyv szerepét a digitális világban. A kérdések sokasága merül fel az új “dokumentumtípus” szerepével kapcsolatban pl.: hogyan lehet a digitális könyvet használni, kölcsönözni, hivatkozni rájuk, változik-e elvárásunk egy dokumentumok állandóságáról, milyen technológia segítségével lehet olvasni, milyen lesz a viszonyunk a magán, ill. kereskedelmi digitális könyvtárakhoz, digitális könyvesboltokhoz stb. A tanulmányban tárgyalt további problémák: új műfajok kialakulása várható (pl. a papír és a hálózat kombinációjára); elegendő-e ha a könyveket lefordítják, konvertálják digitális formára; mit nyújt a tartalomszolgáltatás, milyenek a fogyasztói elvárások és milyen nehézségekkel kell szembenéznie a globális piacnak; hogyan kezeljék a jogi kérdéseket, milyen legyen az ellenőrzés, éljenek-e a cenzúrával; mennyiben változik meg a könyvkiadás, melyek lesznek a praktikus elektronikuskönyv-olvasó berendezések, milyen segítséget ad a szabványok követése; tárgyat vagy hozzáférést birtokol-e az elektronikus-könyv használója; milyen lesz a digitális könyvek helyzete a jövőbeli könyvtárakban; hogyan valósítható meg a hozzáférés folyamatosságának és a szellemi örökség megőrzésének igénye a digitális körülmények között stb.
A Rastko projekt – a szerb kultúra elektronikus könyvtára (Ism.: Dudás Anikó)
A BalkansNet kulturális társuláshoz és a világ globális digitális könyvtári hálózatához való csatlakozás szándéka hozta létre a szerb kulturális örökség elektronikus könyvtárát. A Rastko-projekt sajátos koncepció szerint fogja össze a világban föllelhető szerbikákat. A kezdeményező és irányadó belgrádi centrális gyűjtemény mellé 2002 végére tizenegy regionális gyűjteményt alakítottak ki Jugoszlávia és határain túl – Románia, Magyarország, Ukrajna, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Németország, Lengyelország, Albánia egy-egy virtuális történeti-kulturális központja révén. A projekt digitalizálási és internet-technológiai eljárásokat dolgoz ki a többnyelvű gyűjtemény megjelenítésére, a többféle írásmód kezelésére, a modern és óegyházi cirill digitalizálására. A recenzens számba veszi a gyűjteményben található hungarikumokat és a potenciális magyarországi olvasóközönség, többek között a disszimilálódó szerbség szempontjait is fölvillantja.
SHIMMON, Ross: Képesek-e a könyvtárak hozzájárulni a digitális szakadék áthidalásához? (Töm.: Katsányi Sándor)
A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy az információs kommunikációs technika képes lesz- e az információhoz való hozzáférésben hátrányos helyzetben lévők fölzárkóztatására. Az OECD készített egy tanulmányt erről a kérdésről, s a nyolcak okinawai chartája és a genovai találkozó hivatalos javaslatokat fogalmazott meg az információs hátrány leküzdésére DOT (Digital Oppurtunity Task) Force jelentésében. A könyvtárügy nevében az IFLA reagált és felajánlotta segítségét a DOT Force munkájához. Javaslatok már vannak, a kérdés most már az, milyen eséllyel tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel a fejlődő országok tapasztalatlan könyvtáros szervezetei.
MEDVEGYEV, Roj: Mit olvasott Sztálin? (Töm.: Futala Tibor)
A neves történész a szovjet diktátor könyvtárának, olvasmányainak és könyvbejegyzéseinek elemzésével foglalkozik. Kiemeli Sztálin hatalmas olvasási és munkabírási képességét, tájékozottságát (bár erről megoszlottak a kortársak véleménye), bemutatja Sztálin forradalom előtti, száműzetésben olvasott olvasmányait, későbbi könyvgyűjteményeit, a harmincas, negyvenes, ötvenes évekbeli olvasmányait. Elsősorban politikai és filozófiai műveket olvasott, de tudomásunk van az orosz és világirodalmi olvasmányairól is. Egy általános tudományos könyvtár gyűjtőkörének megfelelő gazdag kézikönyvtárat állíttatott fel Kremlbeli dolgozójában, s ezen kívül a nyaralóiban is több ezer kötetes magánkönyvtárat hozott (hozatott) létre. Könyvei alapján megállapítható, hogy Sztálin koncentráltan gyűjtötte és jól ismerte politikai ellenfeleinek műveit. Állítólag napi 2–3 órát töltött olvasással, több száz oldalas napi olvasási penzumot teljesítve. Olvasmányait – szűkszavú – széljegyzetekkel is ellátta.
RUPPELT, Georg: Le a bürokráciával.
A Könyvtári Innovációs Központ zátonyra futása (Töm.: Katsányi Sándor)
Kétszáz éves az Országos Széchényi Könyvtár
SOMKUTI Gabriella: Az Országos Széchényi könyvtár története 1802–1918. (Ism.: Pogány György)
Kései méltatás
ORBÁN Éva – UNGVÁRY Rudolf: Osztályozás és információkeresés. Szöveggyűjtemény
(Ism.: Horváth Tibor)
Legyél te is…avagy mi fán terem az információs társadalom?
SEBESTYÉN György: Légy az információs társadalom polgára!
(Ism.: Mohor Jenő)