Rezümé

Rendhagyó ajánlás egy kötethez

RÓZSA György

Szász Károly: Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár c. 1869-ben készült tanulmányának újraközlése alkalmából.

——————————————————————————–

Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár

SZÁSZ Károly

A szerző Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából 1869-ben 3 cikket írt a magyar könyvtárügyről. Könyvtári rendszerünk három legjelentősebb könyvtára akkor az akadémiai, az egyetemi és a múzeumi (nemzeti) volt. Ezek egymástól szinte teljesen független tevékenysége a gyűjteményekben gyarapítási következetlenségekhez, hiányosságokhoz vezetett. Kormányzati szinten felmerült, hogy egy általános és egyetemes országos könyvtárat kell létrehozni.  Szász Károly rámutatott arra, hogy az anyagi források hiánya, s a gyűjtemények egyedi karaktere miatt nem valósítható meg a három könyvtár egy új épületbe történő integrálása, egységes feltárása és rendezése. Arra sincsenek meg az anyagi források, hogy a meglévő három gyűjtemény hiányosságainak pótlásával teljes egyetemes könyvtárrá tegyék mind a hármat. Az anyagi lehetőségeket és a gyűjtemények sajátosságait figyelembe véve csak az lehet a megoldás, hogy a három könyvtár között szoros kapcsolatot alakítsanak ki és tervszerűen, összehangoltan gyarapítsák őket. A múzeumi (nemzeti) könyvtár rendeltetése, hogy elsősorban magyar nemzeti könyvtár legyen (minden magyar és magyar vonatkozású mű gyűjtésével), az akadémiai könyvtárnak a hazai tudományos élet szakirodalmi támogatása a feladata a magyar és külföldi tudományos eredmények bemutatásával, míg az egyetemi könyvtár mint a leginkább egyetemes minden tudományszakban, elsősorban az egyetem tanárait és tanulóit szolgálja.  A három könyvtár az  összehangolt állománygyarapítás kialakításával, egy országos főigazgató által irányítva (az egyes könyvtárak igazgatóival együtt) és három (plusz egy hatósági) kötelespéldánnyal segítve a gyarapításukat, együtt képezhetné az egy országos egyetemes könyvtárat. Mindhárom könyvtárhoz – a gyűjtőköri hagyományokból kiindulva, – a szerző kidolgozott egy-egy jól definiált gyűjtőkört úgy, hogy azok együttesen alkossanak egy általános és egyetemes gyűjteményt.

Közkönyvtáraink s az egy országos könyvtár

SZÁSZ Károly

A szerző Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából 1869-ben 3 cikket írt a magyar könyvtárügyről. Könyvtári rendszerünk három legjelentősebb könyvtára akkor az akadémiai, az egyetemi és a múzeumi (nemzeti) volt. Ezek egymástól szinte teljesen független tevékenysége a gyűjteményekben gyarapítási következetlenségekhez, hiányosságokhoz vezetett. Kormányzati szinten felmerült, hogy egy általános és egyetemes országos könyvtárat kell létrehozni.  Szász Károly rámutatott arra, hogy az anyagi források hiánya, s a gyűjtemények egyedi karaktere miatt nem valósítható meg a három könyvtár egy új épületbe történő integrálása, egységes feltárása és rendezése. Arra sincsenek meg az anyagi források, hogy a meglévő három gyűjtemény hiányosságainak pótlásával teljes egyetemes könyvtárrá tegyék mind a hármat. Az anyagi lehetőségeket és a gyűjtemények sajátosságait figyelembe véve csak az lehet a megoldás, hogy a három könyvtár között szoros kapcsolatot alakítsanak ki és tervszerűen, összehangoltan gyarapítsák őket. A múzeumi (nemzeti) könyvtár rendeltetése, hogy elsősorban magyar nemzeti könyvtár legyen (minden magyar és magyar vonatkozású mű gyűjtésével), az akadémiai könyvtárnak a hazai tudományos élet szakirodalmi támogatása a feladata a magyar és külföldi tudományos eredmények bemutatásával, míg az egyetemi könyvtár mint a leginkább egyetemes minden tudományszakban, elsősorban az egyetem tanárait és tanulóit szolgálja.  A három könyvtár az  összehangolt állománygyarapítás kialakításával, egy országos főigazgató által irányítva (az egyes könyvtárak igazgatóival együtt) és három (plusz egy hatósági) kötelespéldánnyal segítve a gyarapításukat, együtt képezhetné az egy országos egyetemes könyvtárat. Mindhárom könyvtárhoz – a gyűjtőköri hagyományokból kiindulva, – a szerző kidolgozott egy-egy jól definiált gyűjtőkört úgy, hogy azok együttesen alkossanak egy általános és egyetemes gyűjteményt.

A „habent sua fata libelli” tétel igazságának vizsgálata egy könyvtártudományi gyűjteményrészben

HANGODI Ágnes

A Fővárosi Könyvtár „könyvtártan” elnevezésű különgyűjteményét Szabó Ervin, akkori könyvtárigazgató kezdeményezésére állították fel 1904-ben. Az intézmény jogutóda, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néhány éve úgy határozott, hogy a különgyűjtemény válogatott, kb. 1500 kötetes – könyvtörténeti jelentőségű – részét az OSZK Könyvtártudományi Szakkönyvtárának ajándékozza.

Hangodi a könyvek feldolgozása közben történeti szempontból is elemezte azokat. Figyelme kiterjedt a könyvek tartalmán kívül külsejükre, kötésükre, illusztrációikra, bejegyzéseikre, ex libriseikre. Sőt, mivel a kézbevett kötetek komoly hányadában a kölcsönzőkártyák is megmaradta k, használatukra is.

Már a legrégebbi, 18–19. századi külföldi kötetek is újszerűségükkel vagy éppen hibáikkal hatottak a korabeli hazai könyvtárügyre. A kiemelkedő, vagy később nagy hírnévre szert tett magyar könyvtárosok, írás-, könyv- és könyvtártörténészek (pl. Szabó Ervin, Kőhalmi Béla, Dienes László, Sebestyén Géza, Hamvas Béla, Wessetzky Vilmos, Kéki Béla, Walleshausen Gyula, Borsa Gedeon, Papp István) által kölcsönzött vagy ajándékozott művek következtetni engednek arra, mikor mi foglalkoztatta őket, adalékokat nyújtanak nézeteik alakulásához. Az olvasmányokat a szerző egybeveti az említettek szakirodalmi munkásságával.

A gyűjteményrész, amely képet ad a Fővárosi Könyvtár történetének máig sem minden tekintetben tisztázott korai szakaszáról – különös en az állomány gyarapodása és összetétele szempontjából – rendelkezik továbbá érdekes, eddig ismeretlen tartalmi hungarikumokkal is.

„Könyvet a tömegekhez!”
Fejér megye települési könyvtárainak megalapítása az 1950-es évek elején.

KÉGLI Ferenc

Fejér megyében a könyvtári kultúra gyökerei a 19. századig a nyúlnak vissza. Lassú, de folyamatos fejlődéssel a 2. világháborúig szépen alakultak a kiskönyvtári gyűjtemények, de ezek jelentős része a világháborúban megsemmisült. Az ötvenes években indultak újra fejlődésnek a megye könyvtárai, annak a kultuszminiszteri intézkedésnek a hatására, amely külföldi példa hatására körzeti könyvtári rendszer bevezetését szorgalmazta. A körzeti könyvtárak egy földrajzi-gazdasági körzetben egy nagy központi állománnyal rendelkező ellátó könyvtárként működtek. A központi könyvtár feladata, hogy könyvvel lássa el az akkor még csak kialakítandó letéteket (népkönyvtárakat). A megoldás előnye a könyvellátás központosításával a kölcsönzésre szánt letéti állomány folyamatos cseréjének biztosítása. Fejér megyében 1952-ben avatták fel a Székesfehérvári Körzeti Könyvtárat, melyhez 122 népkönyvtárat (letétet) kapcsoltak. A letétek állományát zárható könyvszekrényekben tartották, mennyiségük nem haladta meg letétenként a 150–500 kötetet. A könyvek zöme klasszikus magyar próza, realista regények és olyan szovjet szakirodalom volt. A népkönyvtárak létrehozásának elsődleges célja a lakosság „ideológiai fejlesztése” volt. A megye népkönyvtárait változatos helyeken (pl. állomáson, állami gazdaságban, sőt fogházba telepített könyvtár is volt) hozták létre. A körzeti könyvtárak megszűnésével a népkönyvtárak felügyelete a megyei könyvtárak feladata lett. A fejlesztések eredményeképpen 1953-ra a megye minden jelentős községében működött népkönyvtár, melyek a mai települések nyilvános könyvtáraivá fejlődtek, túlélve az ideológiai diktatúrát.

A bölcsész képesítési rendeletről könyvtárosi szemmel

MURÁNYI  Péter

2001 júliusában jelent meg a bölcsész képesítési rendelet, melynek bevezetésére a 2002/2003-as tanévben kerül sor. Az erre való felkészülést már idén el kellett kezdeniük a felsőoktatási intézményeknek. Nehézséget jelent, hogy még nem készültek el a kreditrendelethez igazodó tanári képesítés követelmények, sem a többi szakterület szakjainak képesítési követelményei. A szerző áttekinti az egyes főiskolai és egyetemi szakokat, elemzi, hogy miből tevődik össze az egyes szakok kredit mennyisége, külön tárgyalja az informatikus könyvtáros szakot, s rámutat azokra az ellentmondásokra, amelyek miatt még finomítani kellene a rendeletet.

A könyvtárosi szakma szempontjából változást hozott, hogy a könyvtár szak elnevezése mind az egyetemen, mind a főiskolán informatikus könyvtáros szakra változott. A főiskolákon a természettudományos szakokkal is párosítani lehet az informatikus könyvtáros szakot. A főiskolai végzettséghez legalább 180 kreditet, az egyetemi színtűhöz legalább 240 kreditet kell teljesíteni a minimálisan 6 főiskolai és 8 egyetemi félév alatt. Mivel a képzés alapvetően kétszakos, minden szakból kell dolgozatot írni. Ugyanakkor nem alakult arányosan a szakdolgozati és gyakorlati kreditek értéke a megszerezhető összes kredit mennyiséghez képest. Gyakorlatilag az utolsó félévre már nem kell mást teljesítenie a hallgatónak, mert elegendő, ha a szakdolgozatra és a záróvizsgára készül fel.

Nem örvendetes, hogy csak a nem tanár szakosoknak kell felvenni ún. általános értelmiségképző tárgyakat (pl. természettudományos alapismeretek, informatika, könyvtárhasználati ismeretek stb.), bár a könyvtárosok hosszú évek óta harcolnak azért, hogy a könyvtárhasználat kötelezően, szervezett keretek között történő képzés legyen, ill. maradjon. Célszerű lenne célszerű a főiskolai nem-tanár szakok kreditértékét, s lehetővé kellene tenni, hogy a tanár szakosok is felvehessenek általános értelmiségképző tárgyakat.

Gondolatok a felsőfokú könyvtárosképzésről a kreditrendelet és a szakos képesítési követelmények tükrében

HARALYI Krisztina

2002. szeptember 1-jével hatályba lép a 200/2000. kormányrendelet, ami minden felsőoktatási intézményben kötelezővé teszi a kreditrendszert. Ez érinti a felsőoktatási intézményekben szerezhető végzettségek, illetve szakképesítések szakmai követelményeit is. Az ún. képesítési követelményeket szabályozó kormányrendeleteket át kell dolgozni a kreditrendszer szellemében.

Máig ez csak a bölcsész és egyes társadalomtudományi szakok alapképzését illetően történt meg. A jelen tanulmány a könyvtárosképzésre vonatkozó új jogszabályt vizsgálja.

A leendő főiskolai és egyetemi könyvtár szakos hallgatók szempontjából lényeges változások mentek végbe. Módosult a szak elnevezése és a végzettség megnevezése (informatikus könyvtáros). Az első alapképzésben kötelező lett a kétszakosság. Új lehetőség egyetemi és főiskolai szakok társítása. A jövőben minden egyetemen a diploma előfeltétele élő nyelvből egy alap- és egy középfokú, főiskolán egy középfokú C típusú nyelvvizsga.

Az új jogszabályrendszer azonban ma még számos kérdést nem, vagy a szerző szerint logikátlanul szabályoz, bizonyos esetekben a cikk ezért javaslatokat is tartalmaz. Második vagy további alapképzésben például adott a megszerzendő kreditek száma, de nincs rögzítve a szakdolgozat, szakmai gyakorlatok, szigorlatok kreditértéke. Az egyetemi szintű első és második alapképzés pedig irracionálisan nagy a kredit-különbség, ami azt is jelenti, hogy második alapképzésben a hallgatónak igen nagy arányban kell nem szakterületi tanegységeket felvennie.

A kreditrendelet előírja, hogy a hallgató a szakra előírt összes kreditpontot legalább 20 %-kal meghaladó összértékű kínálatból választhasson, ez a kötelező szakos tanegységek kreditértékére hat negatívan. Szerzőnk véleménye szerint inkább a főiskolai választható tantárgyakét kellene csökkenteni, hiszen a főiskolán nem kutatóképzés folyik, itt kevésbé hangsúlyos a specializáció.

Tudósítás az ALA téli konferenciájáról. 2. rész (Előzménye: 2001. 1. pp. 102-113.)

HAJDU Katalin

A digitális információ volt a vezető témája az ALA 2001. évi téli konferenciájának. A digitalizálásról, a virtuális könyvtárakról, a kibertérben működő „virtuális referenszasztal”-ról, s a már gyakorlatban is működő digitális referensz szolgáltatások tapasztalatairól hangzottak el beszámolók, boséges statisztikával alátámasztva, melyeket a szerző a konferencia magyar résztvevőjeként foglalt össze.

Az Orosz Állami Könyvtár a digitalizáció útján.

A TACIS és az OREL program

SAJÓ Andrea

Az Orosz Állami Könyvtárban (Russian State Library) 1997-ben beindult modernizációs terv részeként javaslat született a könyvtár gépesítésére és az információtechnológia bevezetésére. A beindításhoz 18 hónapon át kaptak pénzügyi és szellemi támogatást a TACIS-tól, az EU technikai segélynyújtási programjától, melynek célhelyei a volt szovjet államok. A program során bevezették az Aleph 500-at, 45 új számítógépet helyeztek üzembe, helyet alakítottak ki egy Sun szervernek, telepítették a cirill karakteres programokat, létrehozták az Internet kapcsolatot, bevezették a menedzsment alapfogalmakat és szakmai továbbképzéseket tartottak. A TACIS programot részleteiben ismerteti az írás, továbbá bemutatja a legújabb fejlesztési programot, az OREL-t, mely nyilvános digitális könyvtár kiépítését kívánja megvalósítani.

Információtudomány 2001-ben

McMURDO, George
(Töm.: Mohor Jenő)

Húsz évvel ezelőtti írás (2001: Information science. In: New Library World, 1981. No. 967.) tömörítése azzal a céllal, hogy összevethessük, milyennek képzelte el a szerző a könyvtárosok és információs szakemberek világát az ezredfordulóra.