Szeretettel ajánlom Mindazoknak, akikkel a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban együtt dolgozhattam.

Bevezetés helyett…

A Fővárosi Könyvtár 1914-ben, a Gróf Károlyi utcai épületbe költözése alkalmából állította fel a „02. Könyvtártan” elnevezésű különgyűjteményt. Az állományrész első kezelője Dienes László volt, a gyűjtemény Szabó Ervin önálló könyvtárpolitikára irányuló törekvéseiben fontos szerepet töltött be. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár néhány évvel ezelőtt úgy határozott, hogy az évtizedeken át fennállt és gyarapított gyűjteményrész válogatott, régebbi kiadású könyvtártudományi szakirodalmát1 az OSZK Könyvtártudományi Szakkönyvtárának ajándékozza2, hiszen napjainkban ez az anyag kizárólag könyvtártörténeti jelentőségű, a FSZEK-ben holt anyaggá vált, a Szakkönyvtárban viszont a kutatók számára elérhető közelségbe kerülhet.

2000 őszén a Szakkönyvtárba kerülve azt a feladatot kaptam, hogy az ajándékba kapott köteteket behasonlítás után a Könyvtári és tájékoztatási tézaurusz segítségével tárgyszavakkal lássam el. A munka történeti érdeklődésemet folyamatosan „ébren és éberen” tartotta – korábban 12 éven keresztül könyv- és könyvtártörténetet tanítottam -, hiszen a mintegy 1500 kötetes állományrészben számtalan olyan könyvre bukkantam, amely nem egyszerűen csak könyvtártudományi témájú, hanem különleges is: tartalma, régisége, külseje, kötése3 és illusztrációi, ajándékozásról szóló bejegyzései, dedikációi és beragasztott ex librisei, valamint használói szempontjából. Utóbbiak feltérképezését az tette lehetővé, hogy az általam kézbevett kötetek komoly hányadában a könyvekbe ragasztott tasakok olvasói aláírásokat őrző kölcsönzőkártyákat rejtettek…

Az állomány legrégebbi kötetei

Az átvett állomány legrégebbi kötete Formey: Conseils pour former une bibliotheque peu nombreuse mais choisie című művének második, 1756-os berlini kiadása4. A szerző hugenotta származású tudós, a berlini akadémia örökös tagja, a nagy Francia Enciklopédia munkatársa volt. A kötet céljáról Csanak Dóra a következőket írja: „E népszerű munkájában, amely címében viseli célkitűzését, a felvilágosodás szellemében kívánja támogatni a magánkönyvtárak létesítését az egyén és a társadalom javára, mert [...] az ismeretek gyarapításával a szív is nemesebbé válik. A könyv [...] jó házból való irodalom- és tudománykedvelő hölgyek és urak tanácsadója kíván lenni”5. A magyar könyvtártörténetben a koronaőr Teleki József, az Akadémiai Könyvtár alapítójának nagyapja alkalmazta Cornides Dániel segítségével a kötet bevezető fejezetében kifejtett elveket és válogatott a Formey által javasolt szerzők jegyzékéből. Az így kialakított csoportok képezték az alapját a fiaival 1782-ben készíttetett szakkatalógusnak is: „[Teleki] nem a könyv függelékében közölt szakcsoportokat vette át, hanem a kötet bevezető fejezetében kifejtett elvek szerint alakította ki a magáéit, vagyis alaposan áttanulmányozta a művet, és a szerzőnél következetesebben valósította meg az előszóban körvonalazott elveket”6.

Az 1800-as évek második felének könyvtártudományi szakirodalmát Julius Petzholdtnak, a drezdai hercegi gyűjtemény könyvtárosának munkái reprezentálják az átadott anyagban. Petzholdt neve a magyar könyvtártörténetben akkor bukkant fel, amikor 1875-ben megjelent Adressbuch der Bibliotheken Deutschlands mit Einschluss von Oesterreich-Ungarn und der Schweiz című munkája, amely, mint a címe is mutatja, magyarországi könyvtárakkal is foglalkozott7. A munka – és hiányosságainak – ismertetése teremtett alkalmat arra, hogy a Magyar Könyvszemle szerkesztője, Fraknói Vilmos az első évfolyam utolsó számában felhívást intézzen a magyar könyvtárakhoz: „A könyvtárak történetének és állapotának megismertetése tehát fontos és tanulságos feladat. [...] De e helyen is felkérni óhajtottuk a hazai könyvtárak tulajdonosait, tisztviselőit [...], hogy ismertető közleményeiket beküldeni sziveskedjenek. Ezek a küldők neve alatt a »Könyv-Szemle« hasábjain fognak napvilágot látni, [...]”8. A FSZEK-től átvett állományból Petzholdt két másik, korábbi kötete került elő: az általa írt és 1856-ban Lipcsében megjelent Katechismus der Bibliothekenlehre, amely a könyvkiadó Weber’s Illustrirte Katechismen címet viselő sorozatának 27. tagja volt; valamint az általa összeállított és 1860-ban Drezdában kiadott Chronologische Übersicht von bibliographischen Systemen. Az utóbbi kötet egy másik szempontból is nagy jelentőséggel bír: címoldalán kézírásos névbejegyzés bizonyítja, hogy a kötet Szabó Ervin tulajdona volt. Ezt megerősíti a lap hátoldala is, ahol a bepecsételt „Fővárosi Könyvtár 1907. 3055 sz.” leltári szám alatt egy „… ajándéka” feliratú pecsét is szerepel, melybe kézzel, fekete tintával beleírták: „Dr. Szabó E.”9.

Szabó Ervin nevéhez kapcsolható kötetek

Az előző fejezet utolsó soraihoz szorosan kapcsolódik három további kötet: az első közülük a Könyvjegyzék váltakozó sorozatokba osztott vándorkönyvtárak számára címet viseli, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának kiadásában Budapesten, Rigler József Ede Papírneműgyár Részvénytársaságánál jelent meg 1902-ben. A tasak fölé előre nyomtatott, apró virágokkal díszített címkét ragasztottak „Szabó Ervin hagyatékából” felirattal. A mintegy harminclapos könyvecske kötésén kívül ugyanez a felirat szerepel, ceruzás kézírással. A második mű egy keménykötéses különnyomat10, amely a Népmívelés című folyóirat harmadik évfolyamának 1907. évi 9-10. számából való és magának Szabó Ervinnek egy előadását tartalmazza Általános irányelvek népkönyvtárak könyveinek megválogatására címmel. Az előadás a Pécsett megtartott Szabadtanítási Kongresszuson hangzott el11, ahol Szabó Ervin az irányelvek tömör, pontokba foglalt vázlatát szét is osztotta a kongresszus résztvevői között12. A különnyomat első oldalán egy „… ajándéka” feliratú pecsétben kézzel, fekete tintával rögzítették: „Szabó Ervin”. A leltári pecsét szerint a Fővárosi Könyvtár C naplójának 1910. évi 817. sz. egységéről van szó, az évszám az ajándékozás valószínűsíthető éve13. A harmadik kötet a bristoli közművelődési könyvtár ifjúsági- és gyermekrészlegének E. R. Norris Mathews által 1909-ben összeállított katalógusa Books for the young címmel. A címlap után közvetlenül kezdődő szerző és cím szerinti betűrendes mutató első oldalának aljára az előbb ismertetett ajándékozási pecsét felső része fért csak rá, vagyis a papíron mindössze a fekete tintával, kézírással rögzített „Dr. Szabó Ervin” felirat és a pecsét keretléce látszik.

A kötetek többszöri átvizsgálásakor Tóth Gyulának a Könyvtári Figyelőben nemrég megjelent tanulmánya14 nyomán még egy szempontot15 vettem folyamatosan figyelembe: vajon megtalálhatók-e ebben az állományban azok a kötetek, amelyeket Szabó Ervin az Emlékirat16 megírása közben forgatott és irodalomjegyzékében hivatkozásként említ, hiszen feltételezhető, hogy munkája közben a Fővárosi Könyvtár állományát használta. A következő eredményre jutottam17:

A kölcsönzőkártyák tanúsága szerint…

A kötetekben fennmaradt kölcsönzőkártyákon talált nevekhez tartozó személyek komoly hányada a Fővárosi Könyvtár munkatársai közül került ki, ennek magyarázatát nyilván az anyag könyvtártudományi jellege adja. A leggyakrabban Kőhalmi Béla neve – sőt: valószínűsíthetően22 sajátkezű, töltőtollal rögzített aláírása – fordul elő a kártyákon. Amint az a táblázatból is látható, a legkorábbi kölcsönzési dátum 1946. márciusa, a legkésőbbi 1950. júliusa. A dátumok bizonyos időszakokban valódi havonkénti kölcsönzési rendszerességet mutatnak, és gyakran előfordul, hogy egy dátumhoz több, egymáshoz témájában is szorosan kapcsolódó kötet tartozik. A budapesti főpolgármester rendeletére Kőhalmi 1945 végén nyugdíjasként tért vissza régi munkahelyére, a Fővárosi Könyvtárba, hogy a későbbiekben Dienes László igazgató közvetlen munkatársaként segítsen újraindítani a könyvtár mindennapjait. 1950-ig maradt az intézményben, majd átkerült az Országos Könyvtári Központba23. Az átadott állomány Kőhalmi által használt 24 kötete egy kivételével idegen – angol, francia, német – nyelvű, kiadási idejük a húszas évek közepétől a negyvenes évek végéig terjed. A szerzők és a címek magukért beszélnek, kiemelésre méltónak a kötetek közül négyet tartottam. Az elsőt azért, mert a kölcsönzőkártyán Kőhalmi neve alatt a következő aláíró Papp István: a kölcsönzés ideje – [19]54. V. 6. – és a kötet tartalma alapján arra következtetek, hogy Pappnak egyetemi tanulmányaihoz lehetett szüksége a műre (táblázat, 18. sor)24; a másodikat azért, mert Kőhalmi neve alatt az egyhónapos kölcsönzési idő lejárta után közvetlenül Dienes aláírása szerepel [19]46. IV. 28-i dátummal, majd egy megjegyzés: Igazgatói szoba [19]51. I. 8.25 (táblázat, 1. sor); a harmadikat azért, mert a könyv címlapjára a kiadás helye és a kiadó neve fölé valószínűleg maga Kőhalmi írta oda a hiányzó 1949-es kiadási évet, legalábbis a számok formája és az aláírással egyező tinta erre utal (táblázat, 24. sor). Magyar vonatkozása miatt is fontos a negyedik kiemelhető munka, amely egy teljes fejezetben foglalkozik a magyar közművelődési könyvtárakkal. A francia nyelvű tanulmány szerzője Nevelős26 Gyula, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium miniszteri tanácsosa (táblázat, 17. sor)27.

A kölcsönzőkártyákon előforduló nevek között Dienes László aláírása is igen gyakran felbukkan. Az első világháború időszakát egy „áttételes” kölcsönzés reprezentálja: a kötet kölcsönzőkártyáján az egyetlen kölcsönzési dátum – [19]16. II. 25. – alatt tollal, kézírással rögzített megjegyzés „Ha vissza hozták, Dienes fv.-nek átadni” áll28 (táblázat, 1. sor). Nagyon sok kötet kölcsönzési dátuma és felirata („Igazgatói szoba”) arra enged következtetni, hogy 1945 után, igazgatói kinevezésekor29 Dienes a könyvtárigazgatói szobában kisebb kézikönyvtárat állított össze a számára legfontosabb és leggyakrabban szükséges munkákból, majd később ezt az állományt többször kiegészítette a frissebb – a következő táblázatban szereplő egyik példa szerint éppen orosz nyelvű (táblázat, 11. sor) – szakirodalommal. Egy német nyelvű munka a kölcsönzőkártya tanúsága szerint az igazgatói szobából az állományba visszakerülve még kétszer indult vándorútra: térítvénnyel kölcsönözte ki 1957. júniusában a budapesti, 1962. novemberében pedig a debreceni Egyetemi Könyvtár30 (táblázat, 10. sor). Előkerült egy olyan kötet is, amelynek kölcsönzőkártyáját még Dienes Lászlót megelőzően 1938. októberében kézírással, tintával WGy monogrammal szignálták (táblázat, 6. sor). Ha feltételezzük, hogy a rövidített, jelzésszerű aláírás használata csak a könyvtár dolgozói számára volt lehetséges, akkor a monogram valószínűleg a Fővárosi Könyvtárban tudományos munkatársként szakozással, bibliográfiák szerkesztésével foglalkozó és 1936-ban a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének titkárává választott Witzmann (-Veredy) Gyula személyét takarhatja31.

Az átvett könyvállomány néhány kötete arra is bizonyítékkal szolgál, hogy a második világháború utáni könyvtárügy meghatározó személyiségei is gyakran keresték a könyvtártudományi szakirodalmat a főváros közművelődési könyvtárában. Az 1937 és 1944 között az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ munkatársaként dolgozó Sebestyén Géza32 rendszeresen jegyezte kölcsönzőkártyákra különböző kötetek térítvénnyel való kikérését vagy tartós kölcsönzését.

A használók sorában a végére maradtak az egyedi példák. Az első ezek közül J. C. Powys rövid elemzésekkel alátámasztott összeállítása a világirodalom legjobb száz művéről: One hundred best books with commentary and an essay on books and reading. Az 1916-ban keletkezett munka a szerzői betűrendbe szedett „toplistára” helyezi Balzac Goriot apó-ját, Cervantes Don Quijote-ját, Carroll Alice Csodaországban című művét, Dante Isteni színjátékát, Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek-et, Goethe Faust-ját, Homerosz Odüsszeia-ját, Kiplingtől A dzsungel könyvé-t, Nietzsche Im-ígyen szóla Zarathustra-ját, Shakespeare-től a Troilus és Cressida-t, Turgenyev Liza című elbeszélését és Csehov (‘Tschekoff’) Sirály-át. A kötet kölcsönzőkártyáján az 1932. XII. 23-ai dátum mellett tintával írt ‘Hamvas’ aláírás szerepel. Feltételezésem szerint az aláírás Hamvas Béláé, aki akkoriban már néhány éve a Fővárosi Könyvtárban dolgozott34: „A Fővárosi Könyvtárban elnyert állás lehetővé tette, hogy szellemi poggyászát a könyvtár kincsestárából feltölthesse és folyamatosan kiegészíthesse. Valóban csak egy hivatását szívvel-lélekkel vállaló könyvtáros értékelheti és ismerheti meg igazán a modern könyvtár nyújtotta összes lehetőséget, ami egy külső olvasó számára teljesen soha nem érhető el [...]. Semmi sem pótolhatja a [...] máskülönben rejtve maradó tartalmak ilyen módon való feltárulkozását”35. Hamvas 1945-ben maga is megírt és Az Egyetemi nyomda kis tanulmányai elnevezésű sorozatban megjelentetett egy művet A száz könyv címmel36. Mivel Powys szépirodalmi munkásságát Hamvas nagyon jól ismerte37, elképzelhető, hogy az angol nyelvű összeállításnak szerepe volt műve létrejöttében és az sem lehet véletlen, hogy a könyvben az angol szerzők fejezetében a magáért beszélő 100. sorszám alatt Hamvas a következőket írja: „John Cowper Powys műveiben nagyzenekar játszik: ez a szédítő szimfónikus sokszólamúság az embert eleinte lehengerli, később felüdül tőle, végül életszükségletévé lesz. [...] Powys a tengertől tanult meg irni. Az egész, a teljes, az összes-minden ember beszél belőle, minden tulajdonsága, tehetsége, testrésze, képessége, hibája, bűne, minden szelleme, kísértete, őse, utóda, angyala, démona és ördöge”38.

A második példa egy 1914-ben megjelent könyvtártörténeti műhöz kapcsolódik. Richardson, Ernest Cushing: The Beginnings of Libraries című munkájának kölcsönzőkártyáján két olyan aláírás is szerepel, amelyek önmagukért beszélnek. Az egyik aláírás Wessetzky Vilmosé39, akinek az óegyiptomi könyvtárakról írt tanulmánya40 ma is a magyar nyelven hozzáférhető szakirodalom egyik alapját képezi, ő 1945 októberében használta a kötetet. A könyv másik olvasója Kéki Béla volt, ő 1955 októberében egyszer, majd decemberben kétszer hosszabbítva, később 1956 áprilisában még egyszer kikölcsönözve használta a kötetet. Lehetséges, hogy Az írás története című, 1971 óta több magyar és idegen nyelvű kiadást megért munka41 megírásához is hasznát vette, azonban a kötet tartalma alapján ennél jóval szorosabb – ám sajnos, bizonyíték, vagyis Kéki által közölt irodalomjegyzék nélkül csak a feltételezés szintjén maradó – kapcsolatot vélek felfedezni az elolvasott mű és a Könyvtáros hasábjain éppen az ötvenes évek közepén induló könyv- és könyvtártörténeti rovatának Kéki-cikke között, az ugyanis Assurbanipal ninivei könyvtáráról szólt42.

A harmadik példa különlegességét az adja, hogy a kölcsönzőkártya aláírója, Walleshausen Gyula43 egy telefonbeszélgetésben44 megerősítette: valóban foglalkoztatta akkoriban a megjelölt könyv témája, 1949 táján több, osztályozással, különösen a Dewey-rendszerrel kapcsolatos kötetet használt a könyvtár állományából. A Das Dewey-System (Dezimal-Klassifikation) und seine Verwendbarkeit für Bibliotheken und Literatur-Karteien című, 1927-ben megjelent munkát, melynek szerzője Willy B. Niemann, Walleshausen 1949. XII. 23-ától használta – a kölcsönzőkártyára teljes vezetéknevét rögzítve45.

A kölcsönzőkártyák mutatnak intézményi kölcsönzést is46: Hanns Bohatta Einführung in die Buchkunde című, Bécsben 1927-ben kiadott munkája – ebben az esetben is térítvénnyel – megjárta a debreceni Egyetemi Könyvtárat, majd 1979-ben az OSZK Gyarapítási Osztályát is, utóbbi helyről a kártya aláírója Borsa Gedeon volt.

A Fővárosi Könyvtár történetéhez…

A Fővárosi Könyvtár alapítási évének meghatározásával és a gyűjteményt alkotó korábbi egységek történetével a szakirodalom napjainkban is foglalkozik47. Az átadott állományban a kezembe akadt egy kötet, címlap-verzójának pecsétfelirata a következő: Budapest Székes Főváros Könyvtára / Beszerzési napló / évszám: 1897 / folyószám: 610 (a számadatok természetesen kézírással szerepelnek). A beszerzése előtt mindössze egy évvel korábban megjelent kötet tehát minden bizonnyal a Toldy László által vezetett gyűjtemény része volt, mivel ezt az elnevezést akkoriban ők használták, témáját tekintve pedig szorosan kapcsolódik a képviselt könyvtári koncepcióhoz, hiszen a párizsi közművelődési könyvtárak történetét taglalja 334 oldalon: Les bibliotheques municipales de la ville de Paris.

A Fővárosi Könyvtár gyarapodásának forrásai között az első időkben fontos szerepet töltöttek be a hagyatékok és az ajándékok, ezek nyomai szintén megtalálhatók az átvett állományban. „Dr. Toldy László ajándéka” feliratú nyomtatott pecsétet visel a címlap-verzó például egy kötelespéldányról szóló hétoldalas miniszteri rendelet hivatalos kiadásán: A M. Kir. Központi Statisztikai Hivatalt a nyomdatermékekből megillető köteles-példányok beszolgáltatására vonatkozó 2862/1898. eln. sz. kereskedelemügyi ministeri rendelet. Kiadja a M. Kir. Belügyministerium megbízásából: az Országos Törvénytár szerkesztősége. (Budapest, IV, Molnár-utza 26. sz.) Bp., nyomatott a Pesti könyvnyomda-részvénytársaságnál, 1898.

Előkerült egy keménykötéses különnyomat a Magyar Könyvszemle 1895. évi I. füzetéből, amely Jankovich Béla Magyar Nemzeti Könyvtár című tanulmányát tartalmazza. A címlap-verzóra ragasztott fekete-fehér ex libris virágokkal-indákkal körülvett, padon ülő, hosszú ruhás, folyóiratot olvasó hölgyet ábrázol, szövege – ex / l / ib / ris / E / Ritook – pedig arra utal, hogy a könyvecske eredeti tulajdonosa Ritoók Emma48 lehetett. Ezt bizonyítja a kötésen található, ceruzával írt, nehezen olvasható felirat is. A kötésre ütött bélyegző alapján a reklámozott beszerzési hely is megállapítható: „Kilián Frigyes / magy. kir. egyetemi könyvárus / Budapest, IV. Váczi-utza 28”.

1917-ben került végrendeletileg a Fővárosi Könyvtárba Thallóczy Lajos49 mintegy hatezer egységből álló, történelmi-politikai vonatkozású hagyatéka. Mivel a hagyatékot nem különgyűjteményként őrizték, hanem évekig tartó munkával a korábban létrehozott ún. Keleti gyűjteménybe olvasztották50, szükséges volt a kötetek származásának megjelölése. Ezt a célt szolgálhatta az az előre nyomtatott vignetta, amelyet ovális koszorút formázó, a koszorút két oldalról megtámasztó két fa rajzával alkotott keretben „Thallóczy Lajos hagyatékából” felirattal a kötetekbe ragasztottak. Ilyen vignettát visel az átadott állományban az 1906-ban Lipcsében megjelent, 23 táblaképpel illusztrált Manuscripte des Mittelalters und Späterer Zeit című munka.

Az ajándékozók között intézmények is szerepelnek, ennek jellemző példája az 1947-ben megjelent British Sources of reference and information, A guide to societes works of reference and libraries című összeállítás, melyet Theodore Bestermann szerkesztett. Az előzéklapra beragasztott vignetta tanúsága szerint a könyv a British Council ajándéka. A vignettán a British Council könyves-oroszlános címere, a „Truth will triumph” jelmondat és a nyomtatott „Presented to” felirat szerepel, amely alá kézzel, tintával írták be a „Fővárosi Könyvtár Budapest” szöveget. Egy másik különleges külföldi ajándékot is találtam: stencilezett gépírásos listát a második világháború utáni Németország egyes megszállási övezeteiben működő közművelődési és szakkönyvtárak címeivel. A címjegyzékhez Kőhalmi Bélának szóló, 1949. április 5-ei dátumozású, a könyvtár Reviczky-utcai címére érkezett kísérőlevél is tartozott, ezt a későbbiekben a lista elejére kötötték be. Az angol nyelvű levél az Office of Military Government for Germany U.S. oktatási és kulturális ügyekkel foglalkozó osztályáról érkezett azzal a megjegyzéssel, hogy az iroda szívesen fogadja a címlistában bekövetkezett változásokkal kapcsolatos információkat – a lista teljességét és pontosságát 90 százalékban jelölték meg – és készen áll a dokumentumcsere lebonyolítására (az ‘exchange’ kifejezés aláhúzva) Németország és más országok között.

Az ajándékozás speciális formáját képezik a szerzői dedikációt tartalmazó kötetek. Persián Kálmán kolozsvári egyetemi könyvtártiszt Az új egyetemek és könyvtáraik című 1914-es munkáját, amely a Pozsonyban és Debrecenben alapított egyetemeken felállítandó könyvtárak fontosságáról szólt, a kötésre fekete tintával írt dedikáció szerint Braun Róbertnek51 ajánlotta: Dr. Braun Róbert úrnak / őszinte tisztelettel / Persián. Szintén a kötésen rögzítették egy ceruzás megjegyzéssel a könyv további sorsát: Braun a könyvtárnak ajándékozta a kötetet. Kozocsa Sándor a Magyar Könyvszemle 1931. évi I-IV. számában megjelent, Német és osztrák könyvtárak című tanulmányának különnyomatát ajánlotta „A Fővárosi Könyvtárnak tisztelettel”. Bucsay Mihály szintén különnyomatot adott át „Nagyrabecsült tisztelettel” és monogramjának aláírásával: A jénai magyar könyvtár című tanulmány eredetileg a Magyar Könyvszemle 1941. évi III. füzetében jelent meg. Ebbe a csoportba sorolható William E. Henry: My own opinions upon libraries and librarianship című 1931-ben megjelent kötete is, amelynek a Fővárosi Könyvtárba eljuttatott 281. számozott példányát az előzéklapon a szerző beragasztott fényképe és eredeti, tintával bejegyzett aláírása díszíti.

Magyar vonatkozások…

A Fővárosi Könyvtár beszerzései között szép számban fordultak elő olyan idegen nyelvű munkák, amelyek magyar vonatkozásokat tartalmaztak. A legkorábbi ezek közül az 1912-es Books that count címet viseli, alcíme szerint: A dictionary of standard books. A kötetben a szépirodalom kategóriájában a magyar irodalmat Jókai műveinek angol fordítása – „Jokai, Maurice: Works. Publ. by Jarrold; Tales from Jokai”52, az angol nyelvű magyar irodalomtörténet-írást pedig Riedl Frigyes: A History of Hungarian Literature53 című, 1906-ban kiadott műve képviseli.

1922-ben a Légrády Testvéreknél jelent meg a Nemzetközi Könyvkiállítás és Vásár alkalmából összeállított és a kiállítás helyszínére, Firenzébe szállított magyar anyag francia nyelvű kísérőszöveggel ellátott katalógusa. A sikeres, később mégis szomorú véget ért54 kiállítás anyagának azt a részét, amely a Magyar Bibliofil Társaság kiadványait és tevékenységét mutatta be, Végh Gyula válogatta és állította össze. A Fővárosi Könyvtárba eljuttatott katalógus-példány a címoldalon szereplő, ceruzával írt megjegyzés szerint az ő ajándéka volt55.

Magától értetődő a magyar vonatkozása az 1938-ban Hágában kiadott Répertoire des Associations de Bibliothécaries Membres de la Fédération Internationale című összeállításnak, hiszen már szerepelhetett benne a három évvel korábban alapított Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete: szervezeti felépítésének és tisztségeinek ismertetésével, közgyűléseinek, kongresszusainak, publikációinak és tanfolyamainak felsorolásával, a taglétszám statisztikai adataival, valamint aktuális vagyonával és az éves tagdíj összegének megjelölésével.

A világháborúk és a könyvtárak kapcsolatának témájában két kiadványban bukkantak fel magyar vonatkozások. Az 1940-ben a kaliforniai Stanford Egyetem által kiadott Special Collections in the Hoover Library on War, Revolution and Peace című munka, amelyet Nina Almond és H. H. Fischer szerkesztett, többek között Czibor Gyulának a Hoover-könyvtárba került gyűjteményét mutatja be. A kötet szerint Czibor 1914 és 1924 között állította össze a Károlyi Mihály és Kun Béla idejéből származó hivatalos dokumentumokból, korabeli újságokból és folyóiratokból – Az Est, Népszava, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Pester Lloyd, Vörös Újság, Budapesti Közlöny – álló gyűjteményét56. Joseph A. Barry Libraries in need című, az UNESCO megbízásából és kiadásában készült 1949-es kötete a könyvtárakban bekövetkezett második világháborús károkat elemzi: példaként említi meg többek között a budapesti Országos Rabbiképző Intézet Könyvtárában elpusztult, az akkori teljes állomány több mint felét kitevő huszonötezres kötetszámot.

A magyar könyvtárakba az ötvenes években nagy számban bekerült orosz nyelvű munkák is tartogatnak meglepetéseket a magyar vonatkozások terén. V. Rodcsenko Mit olvassanak az V-VII. osztályosok című, 1953-ban összeállított ajánlott irodalom-jegyzéke a VI. osztályosok számára J. Verne (Tizenötéves kapitány), J. London (A vadon szava), F. Cooper (Az utolsó mohikán), Ch. Dickens (Twist Oliver) művei mellett Petőfi Sándor János vitézét ajánlja Borisz Paszternák fordításában57.

A kiadási ideje szerinti legfrissebb, magyar vonatkozást is tartalmazó munka az átadott állományban Eric de Grolier 1962-ben összeállított műve: A study of general categories applicable to classification and coding in documentation. A szerző a természetes nyelvek és a gépi fordítás kapcsolatáról szóló fejezetben sajnálattal jegyzi meg, hogy nem sikerült tanulmányoznia a magyar ‘J. Herman és I. Papp’ tanulmányát, amely – ahogy ő írja – az ‘Emlékkönyo Pais Dezsö, Budapest, 1956.’ című kötetben jelent meg. Elégedett viszont a szerző ‘M. Gábor Nemzetkozi forditokulos’ című munkájával, mert ennek legalább az ismertetéséhez hozzájutott egy másik műből58.

Könyvtártörténeti, könyvtártani művek

Az átvett állományban előfordul néhány könyvtártörténeti munka is, a legrégebbi ezek közül 1901-ben Párizsban jelent meg: Alfred Franklin Histoire de la Bibliotheque et du Palais de l’Institut című, metszetekkel és ex librisekkel illusztrált művében az első fejezetet Mazarin bíboros és G. Naudé kapcsolatának59 szenteli. Szintén gyönyörű kiállítása, kézzel merített, vágatlan szélű papírra nyomtatott szövege teszi különlegessé David Cuthbertsonnak az edinburgh-i egyetemi könyvtár történetét részletező, 1910-ben kiadott munkáját. Gurgis Awad Ancient Libraries of Iraq, From the Earliest Times to the Year 1000 A. H. (1591 A. D.) című, Baghdadban 1948-ban megjelent könyve pedig az egyetlen arab nyelven nyomtatott – és ennek megfelelően ‘a vége felől’ olvasandó, az elején azonban angol nyelvű címlappal ellátott – könyv az átadott állományban.

A Fővárosi Könyvtár gyűjteményébe bekerült nagyon sok nyomtatott könyvtári katalógus és könyvjegyzék, módszertani útmutató és könyvtárhasználati szabályzat, a következő válogatás a legrégebbiek közül emel ki néhányat:

Az átadott állományban különleges értéket képviselnek a régi kiadású, magyar nyelvű könyvtártani összefoglalások, két- és többnyelvű könyvtári vonatkozású szakszótárak, valamint a könyvtárosképző tanfolyamok összegyűjtött jegyzetei. Bay Ferenc A korszerű könyvtári szolgálat című, Győrben 1940-ben megjelentetett munkája ugyan a győri városvezetés példájával támasztja alá a leírtakat, de általánosítható mondanivalója fontos lehetett a Fővárosi Könyvtár számára is: „Az előbb azt mondottam, hogy a közkönyvtárak a többi városigazgatási ágtól elszigetelt életet élnek, de csak látszólag. És ez valóban így is van, mert megítélésem szerint egy városi közkönyvtár többi fontos feladata mellett azt a hálás szerepet is betöltheti, hogy az egyes közigazgatási működési körök tisztviselőinek igen hasznos segítőtársa lehet eddigi szaktudásuk megtartásában, felfrissítésében és kibővítésében, célszerűen irányított könyvbeszerzési politikája útján”61. H. Fekete Péter: Az iskolai könyvtárak szervezése és kezelése című tanulmánya, amely 1940-ben a hajdúböszörményi Református Baltazár Dezső Polgári Leányiskola 1938/39. tanévi évkönyvében jelent meg, fontos beszerzési tanácsokkal szolgál, a fokozatosság elvére, az általánosabbtól a speciálisabb téma felé való haladásra hívja fel a figyelmet, konkrét példáit pedig a korszak könyvkiadásából veszi: „Amíg nincsenek meg a könyvtárban pl. Fináczy neveléstörténeti művének kötetei (Az ókori, középkori nevelés története stb.), addig nem lehet beszerezni a szerzőnek a francia középiskolákról szóló művét. Míg nincsen meg Bréhm: Az állatok világa tízkötetes nagy műve, addig nem szerezhető be Méhely: Magyarország denevéreiről írt monographiája. Míg nem vettük meg Szilágyi Sándor tízkötetes magyar, vagy Marczali tizenkét kötetes világtörténelmét, addig ne vásároljuk meg Szegfü: Három nemzedék, vagy Adorján: A nagy francia forradalom című munkáit”62.

A fellelt szótárak közül a többnyelvű – angol-német-francia-orosz – azért különleges, mert a kis alakú, mindössze kilencven oldalas kötetet 1928-ban a moszkvai Lenin-könyvtár keretein belül működő Könyvtártudományi Intézet munkaközössége állította össze63. A kétnyelvű szótárnak is orosz vonatkozása van: 1951-ben az Országos Könyvtári Központ munkatársai készítettek egy Orosz-magyar könyvészeti szakszótárt. Az igen rossz minőségű papírra stencilezett gépirat címlapjára keresztben papírszalagot ragasztottak „Kézikönyvtár, ki nem adható!” felirattal64.

Az első magyarországi könyvtárosképző tanfolyamok megszervezése a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának, a Fővárosi Könyvtárnak és a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének tevékenységéhez kapcsolódott. Az egyesület első tanfolyamát 1937. február 1. és március 22. között tartották, az elméleti előadásokat a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkari épületében, a Múzeum körúton bonyolították le: „A tanfolyam anyaga magában foglalta a könyvtári igazgatás, és a könyvtártan gyakorlati kérdéseit, a könyvtárak együttműködését, a katalogizálás, a bibliográfia történetét és módszereit, a tizedes osztályozás és egyéb könyvtári szakrendszerek kritikai ismertetését, a könyvkereskedelem, könyv- és hírlapkiadás, a nyomdászat és a könyvkötés technikáját. Ezenkívül külön stúdium keretében foglalkoztak a középkori kéziratokkal, ősnyomtatványokkal, az RMK-kötetek [...] és az újkori kéziratok meghatározásával”65. A tanfolyam hallgatói még abban az évben kiadták az elhangzott előadásokat nyomtatásban – pontosabban stencilezett gépiratban –, a kötet egy példánya bekerült a Fővárosi Könyvtár állományába is.66

A második világháború utáni időszakban újabb intézmények kapcsolódtak be a könyvtárosképzésbe, az átadott anyagból előkerült még egy Katalogizálás-jegyzet, amelyet Faragó Lászlóné állított össze az Országos Műszaki Könyvtár négyhónapos szakkönyvtárosi tanfolyama számára67, és az Országos Levéltár irat- és könyvkonzervátor tanfolyamának három egybekötött és 1960-ban kiadott jegyzete68.

És az apró érdekességek…

A végére maradt azoknak a köteteknek az ismertetése, amelyeket – némileg szubjektíven – magam ítéltem valamilyen szempontból különlegesnek, gyakran szórakoztatónak. Formai megvalósításában találtam különösnek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Olvasóterveit: keménypapír tasakba rejtett kártyákra nyomtatva gyűjtötték össze a sorozat első két részében a két debreceni költővel, Fazekas Mihállyal és Tóth Árpáddal kapcsolatos ötvenes évekbeli szakirodalom pontos bibliográfiai adatait, rövid ismertetését, majd sorolták fel a költők hozzáférhető műveit.

A legelső kis kötet, amelyet munkám kezdetén a Szakkönyvtár raktárának polcáról leemeltem, dán (!) nyelvű volt, és tartalmát tekintve se tartozott kezdő tárgyszavazó álmaim közé, ugyanis az arhus-i városi könyvtár olvasótermének kihajtogatható áttekintő rajza volt, rövid szöveges könyvtári ismertetővel… Nem jártam nagyobb szerencsével azzal a kötettel sem, amely címe után igen egyszerűen tárgyszavazhatónak tűnt – Books that I love, Being a record of books that have impressed me. London, George G. Harrap and Co., 1912. –, belelapozva azonban nagy meglepetést okozott: valószínűleg olvasónaplónak szánták, mert a 192 lap mindegyike üres volt, kivéve a lapok felső néhány sorát, ahová könyvvel és olvasással kapcsolatos idézetek, bölcs mondások kerültek. William Blades The Enemies of Books című, Londonban 1888-ban kiadott könyvét gyorsan becsuktam nézegetés helyett, ugyanis a könyvekre kártékony bogarak részletekbe menő illusztrációival volt tele – szerencsére legalább ilyen gyorsan megtaláltam a tézauruszban a kötethez illő tárgyszót is. Kedvencem volt még két iker-füzet Mit olvasson az esztergályos? és Mit olvasson a marós? címmel. A füzetek a „Központi Műszaki Könyvtár Olvasási tervei” című sorozatba tartoztak, címoldalukon az „Élenjáró szakirodalommal a szocializmusért!” felirattal. A tasakokba rejtett kölcsönzőkártyák azonban ezekben a kötetekben egyetlen olvasói aláírást sem tartalmaztak…

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból átkerült kötetek behasonlításának mintegy a felét, a tárgyszavazás munkálatainak mintegy negyedét végezhettem el néhány hónap alatt, mert 2001 márciusában a Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtárából átkerültem a Szervezési és Elemző Osztályra. Bízom benne – és szeretném is, ha így lenne –, hogy annak a kollégának, aki a Szakkönyvtárban folytatni fogja a megkezdett munkát, az enyémhez hasonló örömöt és szellemi izgalmat jelent majd a könyvtártudományi témájú kötetek kézbevétele és további vizsgálata.

Jegyzetek

A témája szerinti egyetlen kivételnek a válogatott anyagba való bekerülése talán csak a véletlen műve lehet: egy kisalakú kötetről van szó, amely az „Erősáramú villamos berendezésekre és ezek üzemére vonatkozó biztonsági szabályzatok, utasítások és szabványok” címet viseli, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Magyar Mérnök- és Építészegylet adta ki az Országos Magyar Bányászat- és Kohászati Egyesület közreműködésével 1913-ban Budapesten, a nyomdai munkákat a Nyugat nyomdája végezte. Mindenesetre a Fővárosi Könyvtár olvasói kedvelhették, mert a kölcsönzőkártya tanúsága szerint 1916 és 1932 között jó néhányan használták.

Az ajándékozás részleteiről a válogatást a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban korábban elvégző Katsányi Sándor és a Szakkönyvtár vezetője, Rácz Ágnes tájékoztatott. A tanulmány megírását mindketten tanácsaikkal támogatták, segítségüket – csakúgy, mint Gerő Gyuláét, aki többek között a kölcsönzőjegyek még élő aláíróival segített felvenni a kapcsolatot – itt köszönöm meg.

A Fővárosi Könyvtárban kötött könyvek tekintélyes részében a kötés belsejét olyan papírból készítették, amelynek okkersárga kacskaringói között ritmikusan váltakozik a halványkék ‘Budapest/Székes-/Főváros’ felirat és a rózsaszínű, két oroszlán tartotta fővárosi címer.

Az első kiadás már megvan a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban.

F. Csanak Dóra: Teleki József könyvtára. In: Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok. Szerk. Szauder József és Tarnai Andor. Bp., Akadémiai, 1974. 414. p.

U.o.

Bár mint a Magyar Könyvszemle szerkesztői közleménye fogalmaz: „E helyen még csak azon sajátszerű tényt kell teljes indignatioval megemlítenünk, hogy a tudós német író az erdélyi és horvátországi városokat »Oesterreichisch-Siebenbürgen-« és »Oesterreichisch-Croatien«-be helyezi. Nem tudjuk, vajjon tudatlanságnak, vagy a tényállás roszakaratu ignorálásának kelljen-e azt tulajdonítanunk.” Ld. Magyarország könyvtárainak ismertetése egy német munkában. In: Magyar Könyvszemle, 1876. 283. p. 3. sz. jegyzet.

Fraknói Vilmos: Felhivás. In: Magyar Könyvszemle, 1876. 319. p.

Katsányi Sándor hívta fel a figyelmemet arra, hogy a kötetet használó Szabó Ervin 1907 előtt, egyetemes közgazdasági bibliográfiájának tervezésekor behatóan foglalkozott a bibliográfiaszerkesztés kérdéseivel.

Pontosabban két különnyomat egy kötésben: Szabó Ervin cikke mellett tartalmazza Tóth Rezső Könyvjegyzék a könyvtárak számára című munkáját is. A kötet duplumpéldány mivolta miatt került az átadott anyagba.

„A belső könyvtári munka nyugodtnak ígérkező éveiben érlelődtek ki Szabó Ervin tervei egy nagy központi közművelődési könyvtár létesítéséről, [...]. Meg kellett vizsgálni a főváros és az ország közművelődésügyének helyzetét. Ami azt jelentette: meg kellett ragadni minden alkalmat arra, hogy a nagy központi nyilvános könyvtárról szó essék.” Ld. Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918. Bp., FSZEK, 1959. A tanulmányhoz fűzött magyarázó jegyzetek. 715. p.

Ld. u.a. 716. p.

A tanulmány második fejezetében Szabó Ervin éppen az előzőleg leírt Könyvjegyzék váltakozó sorozatokba osztott vándorkönyvtárak számára című művet véleményezi. Ld. Szabó Ervin magyar nyelven megjelent, 1959. 94-95. p.

Tóth Gyula: Áttörések. A public library megjelenése, első térhódítása Magyarországon. In: Könyvtári Figyelő, 1999. 2. 223-235. p.

A kérdést Katsányi Sándor javaslatára kezdtem vizsgálni.

Emlékirat községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten. A Fővárosi Könyvtári Bizottság megbízásából írta dr. Szabó Ervin főkönyvtáros. In: Szabó Ervin magyar nyelven megjelent, 1959. 207-265. p.

Szabó Ervin fegyelmezett olvasó lehetett: a kötetekben sehol egy megjegyzés vagy figyelemfelkeltő jel a lap szélén… Nagyritkán szerepel egy-egy ceruzával rajzolt csillag vagy vonalka, de – miután a kölcsönzőkártyák azt mutatják, hogy a köteteket később mások is használták – ezek valószínűleg nem Szabó Ervin keze nyomát viselik.

Katsányi Sándor hívta fel a figyelmemet arra a tényre, hogy Szabó Ervin belső utasítása alapján az új kiadásban beszerzett művek régi kiadásait ki kellett vonni az állományból.

„Említést érdemel, hogy az Emlékirathoz csatolta magyar fordításban a Chicago nyilvános könyvtáráról szóló füzetet, [...]”. Ld. Tóth, 1999.: i.m. 227. p.

A táblázat 5. és 8. sorában leírt kötetek Katsányi Sándor tájékoztatása szerint csak az átadott anyagba nem kerültek bele: a FSZEK állományában a mai napig hozzáférhetők.

Ld. a 18 sz. jegyzetet.

Gerő Gyula is megvizsgálta az aláírásokat, szerinte biztosan Kőhalmi kezétől származnak.

Remete László – Révész Ferenc: Könyvtáros portrék. Bp., FSZEK, 1979. 118. p.

Papp István nevével még egyszer találkoztam, a fent jelzett időpontban kikölcsönözte még a következő művet: Führer durch die Schweizerische Dokumentation. Hrsg. von der Schweizerischen Vereinigung für Dokumentation unter Mitarbeit der Schweizerischen Landesbibliothek. Bern und Zürich, 1946. A Papp Istvánnal folytatott személyes beszélgetés során az is kiderült, hogy a két mű közül az elsőt két évvel később, „Dokumentáció és bibliográfia” című szakdolgozata elkészítésekor is forgatta, a másodikat pedig a benne megjelölt további szakirodalom felsorolása miatt tartotta hasznosnak.

Dienes kölcsönzéseit ld. később.

A név a francia változatban ‘Jules Nevelos’, itt következtetett magyar megfelelője szerepel.

A táblázatok sorainak egymásutániságát a kölcsönzési idő adja.

Dienes 1915-től a Fővárosi Könyvtár fiókközpontjának vezetője, a ‘fv’ rövidítés valószínűleg erre utal. Ld. Dienes László (1889-1953). Az életrajzot írta, a dokumentumokat vál. és jegyz. ellátta, a bibliográfiát összeáll. Remete László. Bp., FSZEK, 1964. 15. p.

V.ö. Tóth Róbert: Dienes László életútja. In: Könyvtáros, 1989. 6. 359. p.

Gerő Gyula véleménye szerint a kötetre Debrecenben Csüry Istvánnak lehetett szüksége akkoriban.

V.ö. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története. Bp., FSZEK, 1966. 275-276., 292. p.

Ld. Somkuti Gabriella: Sebestyén Géza rövid pályaképe. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1997. április, 4. p.

Gerő Gyula véleménye szerint ebből a könyvből merítette Sebestyén Géza az 1949 és 1952 között kialakított magyar körzeti könyvtári rendszer eszméjét.

V.ö. Katsányi Sándor: Hamvas Béla a Fővárosi Könyvtárban. In: Könyvtári Híradó, 1994. április, 15. p.

Darabos Pál: Hamvas Béla a Fővárosi Könyvtárban (1928-1948). In: Magyar Könyvszemle, 1993. 1. 58. p.

A Hamvas-műre Katsányi Sándor hívta fel a figyelmemet.

Hamvas Béla: Wolf Solent. John Cowper Powys regénye. In: Nyugat, 1931. 1. 63-65., u.ő: John Cowper Powys. In: Napkelet, 1934. 4. 217-220. p. V.ö. még: Darabos, 1993.: i.m. 60. p.

.Hamvas Béla: A száz könyv. Bp., Egyetemi Nyomda, 1945. 38-39. p. Darabos Páltól, a többkötetes Hamvas-életrajz szerzőjétől telefonon azt a felvilágosítást kaptam, hogy a megjelenés előtt álló harmadik kötet részletesen elemzi és összehasonlítja a két „A száz könyv”-et.

Wessetzky Vilmos (1909-1997): történész, egyiptológus. Az Országos Könyvtári Központ könyvtárostanfolyamain az ötvenes évek elején a raktározási rendszerekről és a modern könyvtárépítészetről tartott előadásokat.

Antik Tanulmányok, 1958. 3-4. 149-160. p.

Csak az első kiadás tartalmazza a Kéki által használt irodalom jegyzékét, de – amint erről a Sarbak Gábortól kölcsönkapott kötet alapján megbizonyosodhattam – ebben nem szerepel Richardson könyve. Egy másik fontos adat azonban igen: a kötet egyik lektora, akinek Kéki az utolsó lapon külön köszönetet mond, Wessetzky Vilmos volt…

Kéki Béla: Assurbanipal könyvtára Ninivéből. In: Könyvtáros, 1956. 1. 52-55. p.

Walleshausen Gyula (1923-): könyvtáros, történész, 1946 és 1951 között a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszéki könyvtáros, 1953-tól 1971-ig a GATE könyvtárosa, 1971 és 1978 között a KSH Könyvtárának igazgatóhelyettese, 1978 és 1985 között az MKKE Könyvtárának igazgatója.

A telefonbeszélgetés 2001. július 9-én zajlott le, munkámat támogató szavait ezúton is köszönöm.

Eleinte megzavart, hogy a név monogramja: ‘WGY’ már 1937-es dátummal is szerepelt a kölcsönzőkártyán, de éppen a telefonbeszélgetés – amelynek során tisztázódott, hogy Walleshausen 14 évesen még nem olvasott Dewey-ról – adta az ötletet, hogy a könyvtáros szakma képletes névsorának ‘W’ betűs részében keresgélni kezdjek. A feltételezett eredményt ld. a 31. sz. jegyzetben.

Ld. még a 3. táblázatban.

Ld. pl. Katsányi Sándor: Mikor alapították a fővárosi könyvtárat? In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1999. november, 30-34. p., u.ő: Társadalomtudományi könyvtár kontra általános közművelődési könyvtár. In: A FSZEK Évkönyve 1997-1998. Szerk. Kiss Jenő. Bp., FSZEK, 2000. 119-123. p.

Ritoók Emma (1868-1945): író, esztéta, műfordító. 1920-tól dolgozott a Fővárosi Könyvtárban, 1932-ben főkönyvtárosként ment nyugdíjba. Ld. Remete, 1966.: i.m. 283. p.

Thallóczy Lajos (1857-1916): történész, politikus, író, az MTA levelező, majd rendes tagja, egyetemi tanár.

Részletesen ld. Remete, 1966.: i.m. 161. p.

Braun Róbert ebben az időszakban a Fővárosi Könyvtár nyilvános szolgálatának vezetője volt. Nem lehet véletlen, hogy a dedikáció éppen neki szól, hiszen erdélyi származású, a könyvtárba kerülése előtt hosszú időn keresztül a lippai és a marosvásárhelyi felsőkereskedelmi iskolában tanított. Ld. Remete – Révész, 1979.: i.m. 105-106. p.

Az elsőnek nem találtam nyomát, az utóbbi viszont szerepel a Gulyás-féle Magyar írók élete és munkái Jókai címszaván belül a fordítások között: Tales. Transl. by R. Nisbet Bain. London, 1904. Ld. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Sajtó alá rend. Viczián János. XV. kötet. Bp., Argumentum-MTAK, 1993. 790. hasáb

Az OSZK cédulakatalógusa szerint: Riedl, Frederick: A History of Hungarian Literature. Ford. Ch. Arthur Ginever and Mrs. Ilona Ginever-Győry. (Literatures of the world, 3.) London, Heinemann, 1906. 300 p.

A kiállítás anyaga sohasem került vissza Magyarországra. Türr Stefánia, aki Firenzében az anyag gondozását magára vállalta, egy, a Társaságnak írt levelében jelezte, hogy – miután a legtöbb ország így tett saját kiállított köteteivel – ő is felajánlotta a magyar anyagot az olasz államnak, a könyvek azonban végül nem kerültek be egyetlen olasz könyvtár állományába sem. Ld. Pogány György: A Magyar Bibliofil Társaság története (1920-1970). In: Írás és Könyv. A Magyar Bibliofil Társaság Évkönyve I. Bp., MBT, 1987. 130. p.

Abban, hogy a kötet e példánya éppen a Fővárosi Könyvtárba érkezett, szerepe lehetett annak is, hogy – amint erre Katsányi Sándor is felhívta a figyelmemet – a könyvtár vezetője ekkoriban a Társaságban tisztséget betöltő Kremmer Dezső volt.

V. ö.: East Central and Southeast Europa. A handbook of library and archival resources in North America. Ed. P. L. Horecky, D. H. Kraus. Santa Barbara-Oxford, Clio, 1976. 182-185. p. Sem a 25 éve megjelent kötetben, sem a mai Stanford Egyetem keretein belül működő Hoover Institution Könyvtárának honlapján – http://www.hoover. stanford.edu/library/westeuro.528/eurhist.html – nem említik Czibor nevét, csak a magyar vonatkozású anyag összetételét mutatják be.

Az OSZK cédulakatalógusa szerint: Petefi Sandor: Vitjazj Janos. Povesztyi v sztyihah. Perev. B. Paszternak. Ill. Fejnberg. Moszkva-Leningrad, Detgiz, 1950. 65 p. Az átadott anyagban található orosz nyelvű munkák közül érdekesnek találtam még azt az 1951-es kötetet, amelyik a falusi klubok könyvtárai számára méretarányos rajzokon mutatja be könyvespolcok és katalógusfiókok készítésének módját; és azt az 1948-as, sűrűn illusztrált munkát, amelyik a bibliobuszok tevékenységét „reklámozza”.

Az OSZK cédulakatalógusa segítségével mindkét – pontosabban mindhárom – mű pontosan azonosítható: Herman József: A nyelvtani szerkezet és a gondolkodás viszonyának kérdéséhez. In: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Szerk.: Bárczi Géza és Benkő Loránd. Bp., Akadémiai, 1956. 25-29. p.; Papp István: Az ősi szófajok. In: u.a., 29-35. p.; Gábor Mihály: Nemzetközi fordítókulcs. Magyar-német, német magyar rész. Szerszám a német nyelv hibátlan használatához a német nyelvtan ismerete nélkül, a szótár nyújtotta lehetőségek között. Bp., Jegyzetsokszorosító, 1956. 10+31, 66 p.

Mazarin gyűjteményéről és G. Naudé könyvtárosi tevékenységéről magyarul ld. pl. Hessel, Alfred: A könyvtárak története. Bp., OSZK KMK, 1959. 75-76. p.

Ezt a jegyzéket Szabó Ervin élesen bírálta egy, az első világháború kitörése miatt később elmaradt lipcsei nemzetközi népművelési kongresszusra írt és a FSZEK irattárában gépelt kéziratban fennmaradt tanulmányában. Ld. Katsányi Sándor: Szabó Ervin publikálatlan tanulmánya az ifjúság könyvtári ellátásáról. In: Könyv és Nevelés, 2000. 2. 78-81. p. Ehhez a tanulmányhoz Szabó Ervin valószínűleg felhasználta Norris Mathews Books for the young című, 1909-ben megjelent, korábban már említett kötetét is.

fent i.m.: 12. p.

fent i.m.: 6-7. p.

Slovar’ bibliotečnyx terminov na russkom, anglijskom, nemeckom i francuzskom âzykah. Moskva, Institut Bibliotekovedeniâ Publičnoj Biblioteki SSSR im. V. I. Lenina, 1928. 90 p. A Szakkönyvtárban ez idáig csak másolatban volt belőle példány.

A szótár ‘kniga’ címszavát felütve a következő, könyvvel kapcsolatos kifejezések magyar megfelelőivel találkoztam: „vásárolt könyv, rendelkezésre álló könyv, a könyv a helyén van, a könyv elvész az olvasóknál, a könyv szerepel a katalógusban, könyvtámaszték, könyvcsere, könyvlift, könyvkereskedő, könyvraktár”. Ld. fent i.m.: 30. p.

Móra László: Az első országos könyvtárostanfolyamok. In: Könyvtáros, 1982. 11. 682. p.

A tartalomjegyzék segítségével a felsorolt tantárgyakhoz nem nehéz az előadók nevét hozzákapcsolni: Fitz József, Dávid Antal, M. Buday Júlia, Goriupp Alisz, Asztalos Miklós, Gulyás Pál, Trócsányi Zoltán, Halász Gábor, Lesskó Béla.

A Szakkönyvtár állományában megtalálható a tanfolyam valamennyi – összesen 16 – jegyzete.

Bogdán István: Levéltári alapismeretek; Tombor Tibor: Könyvtári alapismeretek; Králik Iván: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek. A Szakkönyvtár állományában ezekből is létezik példány.