Rezümé

A magyar sajtó tíz éve a rendszerváltozás után
Nagy Anikó

A magyarországi lapkiadást egy 1986-ban kiadott törvény szabályozza, mely kimondja, hogy új belföldi időszaki lap alapítását be kell jelenteni a kulturális tárca sajtóigazgatásának, a megjelent sajtótermékekből kötelespéldányt kell szolgáltatni. A 60/1998. (IIL27.) rendelet alapján 6 kötelespéldányt kell beszolgáltatni, melyből 2 példány a nemzeti könyvtár gyűjteményét és a nemzeti bibliográfiai feltárást szolgálja.
A sajtóban 1990 és 94 között ment végbe az a fordulat, amelynek következtében megváltoztak a tulajdonosi és irányítási viszonyok. A cikk elemzése az OSZK Időszaki Kiadványok Bibliográfiája — Magyar Periodika Adatbázis alapján készült, az 1988 és 1997 közötti évekre.
1987–1997 között évenként 3500-nál több kiadvány jelent meg, a nagyobb arányú csökkenés 1994 után következett be. Mivel a legtöbb új kiadvány 1991-ben jelent meg, a címváltozásokhoz kapcsolódó elemzésekhez ez az év szolgált támpontul. Címváltozás történik, ha a lap tartalma megváltozik, ha kiadóváltás, vagy közreadó változás történik, ill. ha a földrajzi elnevezés módosulása jár címváltozással. A magyar sajtó tartalmi, tipológiai szempontú vizsgálata az 1987–es, 1992-es és 1997-es év alapján készült. 1987-ben 48 politikai lap jelent meg, s mindegyik az MSZP kiadványa volt, 1992-ben a pártok saját lapokat indítottak, így számuk 175-ra nőtt, 1997-re 71-re csökkent. Nőtt a megyei közéleti, valamint a gazdasági egyesületek által kiadott lapok száma. Folyamatosan nőtt a hirdetési és reklámújságok száma, hasonlóan az egyházi lapoké is. Egyre több kiadvány jelent meg CD-ROM-on vagy az Interneten (150 magyar nyelvű lap). A nemzeti bibliográfia nem dolgozza fel a csak hálózaton elérhető kiadványokat, viszont az ISSN-nel rendelkezőket nyilvántartja az ISSN adatbázis.

Magyar nyelvű nyomtatványok Romániában 1919-1940 között két kötetben. Monoki István bibliográfiájának kiadástörténete
Kégli Ferenc

Fitz József, az OSZK egykori főigazgatója vetette fel 1941-ben, hogy a kolozsvári egyetemi könyvtár állítsa össze a román éra alatt megjelent magyar könyvtermés bibliográfiáját 1940-ig bezárólag. A javaslat elfogadása után Monoki István feladata lett az 1919–1938 között megjelent erdélyi magyar időszaki kiadványok bibliográfiájának összeállítása, a kiadásra pedig az Országos Széchényi Könyvtár vállalkozott. 1941-ben már megjelent a kötet. Románia 63 helységében 1260 féle hírlap, folyóirat jelent meg. Az 1919 előtti 101 időszaki kiadványból 43 élt 1940-ben. Monoki a könyvbibliográfia anyagának összegyűjtését is befejezte, s 1942-ben a nyomdai munkák megkezdésére a betűrendes rész kéziratát Budapestre, az Országos Széchényi Könyvtárba küldte. A nyomdai munkák 1944 közepén megszakadtak, bár már összeállt a szakrendi rész is. A folytatásra egy 1962-ben készült kétoldali szerződés teremtette meg a feltételeket. A kéziratban lévő bibliográfiát az OSZK-ban sok kutató használta, ezért az eredeti kézirat kímélése érdekében másolatot készítettek róla. 1997-ben olyan megállapodás született az OSZK és az Erdélyi Múzeumi Egyesület között, hogy a bibliográfia betűrendes részét sorszámozással, név- és helynévmutatóval ellátva, de a szakrendi rész nélkül, kiadja az OSZK 500 példányban. A mű megjelent, megfontolandó a hírlapokat és folyóiratokat tartalmazó 2. kötet hasonmás kiadása is.

Délkelet- és Közép-Európa kisebbségeinek bibliográfiai kézikönyve
Dippold Péter

1988-ban ötéves közös munka után jelent meg a Bibliographisches Handbuch der Etnischen Gruppen Südosteuropas c. bibliográfia, mely a délkelet-európai kisebbségekkel foglalkozó irodalom bibliográfiai adatait tartalmazza 12.000 tételben, 19 országot, illetve régiót átfogva. A bibliográfia szerkesztői a müncheni Südost-Institut és a budapesti Közép-Európa Intézet könyvtárainak vezetői. A vizsgált területen élő 35 féle népcsoportra vonatkozó szakirodalom került be a kötetbe az 1918 utáni időszakra vonatkozóan. A 2. világháború közötti szakirodalom monografikusan, a 2. világháború utáni folyóirat szinten szerepel a kötetben. A bibliográfia német nyelvű, tartalmazza az eredeti címek német nyelvű fordításait is. A tanulmány a munka tervezését, és a megvalósítás egyes szakaszait foglalja össze.

Könyvtáros a “hibrid” könyvtárban
Koltay Tibor

A digitális, a virtuális és az elektronikus könyvtár fogalmát sokszor szinonimaként használjuk. A digitális (elektronikus) könyvtár olyan azonosítók rendezett gyűjteménye, amelyek másutt tárolt és hálózaton elérhető dokumentumokat jelölnek. A jövő könyvtárában nem kizárólag digitális dokumentumok lesznek, hanem a papíralapú és a digitális dokumentumok együtt alkotják az ún. “hibrid” könyvtárat, mely kifejezést először Angliában az ELIB könyvtári programjaként vezettek be. A hibrid könyvtárakban felmerülő problémákat (pl. szerzői jogi kérdések, hosszabb olvashatóság, állományvédelem stb.) ismerteti a cikk.

Szakember-hallgatók véleménye az informatikus könyvtáros képzésről
Mikulás Gábor

A tanulmány két felmérés eredményeit és az elemzéseket tartalmazza. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karának Matematikai Intézete keretében működő könyvtártudományi és komputergrafikai tanszékről az öt féléves informatikus–könyvtáros levelező továbbképzésről már több évfolyam került ki. Az első felmérés az első év közben, a második a tanulmányok befejezése után készült az évfolyam hallgatóival. A kurzus egészével elégedettek a hallgatók, de érzékelték, hogy vannak kiaknázatlan lehetőségei. A hallgatók fő motiválója a képzésben való részvételre a szakmai ismeretek fejlesztése mellett a magasabb fizetési kategória megszerzése volt. Az oktatott tárgyak elemzésekor az informatikai tárgyak (Internet, információs rendszerek, adatbázis-kezelés, rendszerszervezés és -fejlesztés, programozás, matematika) magasabb, a hagyományos tárgyak (könyvtártan, dokumentum-leírás. kommunikációelmélet) kisebb érdeklődést váltottak ki. Több gyakorlati ismeretet, kevesebb történelmi szemléletet várnának el a képzéstől. A hallgatókat nem az zavarta, hogy magas tandíjat kellett fizetniük, hanem az, hogy a szervezés nem mindig volt hatékony (pl. gyenge adminisztráció, lassú tájékoztatás, változó felkészültségű tanárok). Mivel az elemzés célja az volt, hogy az oktatatási, képzési folyamatot piaci szolgáltatásként vizsgálja, a vélemények segítenek abban, hogy a hatékonyság oldaláról újragondolják a képzést a szervezők.

Kategória: 1999. 1. szam | A közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!