Bevezetés

A Kossuth Lajos Tudományegyetem informatikus könyvtáros szakán 1989 óta folyik egyetemi szintű képzés. A képzési dokumentumokban megfogalmazott cél olyan szakemberek képzése, akik

  • elsajátítják a könyvtártudomány korszerű elméleti ismereteit és képesek azok gyakorlati alkalmazására;
  • alkalmasak a gazdasági, politikai, igazgatási, kulturális, tudományos és más területeken jelentkező tájékoztatási igények kielégítésére;
  • egy másik szak elvégzésével szerzett szaktudás birtokában képesek szaktájékoztatási feladatokat ellátni és ehhez kapcsolódó információs szolgáltatásokat nyújtani;
  • képesek számítógépes rendszerfejlesztési feladatok elvégzésére1 .

A továbbiakban – elsősorban a képzés könyvtár-informatikai elemeire helyezve a hangsúlyt – megvizsgáljuk, hogyan realizálhatók a fenti képzési célok a jelenlegi társadalmi körülmények között, és olyan trendeket próbálunk megfogalmazni; amelyek az informatikus könyvtáros képzés hosszú távú, stratégiai céljainak alapját képezhetik, összhangban az elfogadott, illetve kidolgozás alatt álló Nemzeti Alaptantervvel (NAT)2 és Nemzeti Informatikai Stratégiával (NIS)3 .**

A könyvtár-informatikai képzés az egyetemi szintű, informatikai tárgyú képzés kiemelkedően fejlődő területei közé tartozik és célunk, hogy ezt a dinamikáját hosszú távon is megőrizze. Ennek érdekében

  • kapcsolatot tartunk a képzés eredményeit közvetlenül hasznosító, a végzett diplomásokat alkalmazó könyvtárakkal és egyéb intézményekkel;
  • kapcsolatot tartunk a végzett, illetve a posztgraduális formában az informatikus könyvtáros szakot jelenleg végző nappali és levelező hallgatókkal;
  • folyamatos erőfeszítéseket teszünk további belföldi és külföldi, intézményi szintű és személyes kapcsolatok kiépítésére is.

A felhasználói és szakmai környezet elemzésével nyert információkat a képzés stratégiai céljainak megfogalmazása során hasznosíthatjuk. Az alábbiakban tézisszerűen megfogalmazzuk a képzés hosszú távú, stratégiai céljait, majd részletesen indokoljuk szükségességüket. A stratégiai célok képezhetik az alapját a szak tudatos, koncepciózus fejlesztésének, és egyben lehetőséget adnak az alkalmazkodásra a változó körülményekhez. Ez márcsak azért is létkérdés számunkra, mert manapság többnyire kedvezőtlen változások történnek a könyvtárügy és a vele szoros kapcsolatban álló könyvtárosképzés területén. A könyvtárak és a (felső)oktatás jelenlegi sanyarú helyzete olyan kitörési pontok keresését veti fel, amely mind a képzésben, mind a képzés eredményeit hasznosító könyvtári szférában potenciális megoldást jelenthetnek. A szak jelenlegi profilja lehetőséget ad a szűkebb értelemben vett könyvtár-informatikán túl olyan általános ismeretek átadására is, amelyek egy új képzési szakirány, az információ-menedzsment felé mutatnak. Véleményünk szerint ez alkalmas lehet arra, hogy átívelje a jelenlegi rövid távú, szűk látókörű, restrikciós könyvtár- és oktatáspolitika és a jövőbeli, információs társadalom sürgető és jelenleg jórészt kielégítetlen igényei között tátongó űrt.

Tézisek

A képzés stratégiai céljai, a szakmai ismeretekre alapozva a jelenlegi társadalmi-gazdasági körülmények között:

1. A hallgatók felkészítése a piaci körülményekhez való alkalmazkodásra, ezen belül

1.1 keresett (pl. üzleti, közhasznú és oktatási, képzési, illetve tudományos) információk és információforrások gyűjtésére, előállítására, feldolgozására és szolgáltatására, beleértve ez utóbbiba a hagyományos értelemben vett tájékoztatást is;

1.2 a korszerű információforrások és technológiák használatára és az alkalmazásukhoz szükséges környezet kialakítására. Az alábbi technológiákat tartjuk stratégiai jelentőségűeknek:

adat- és szövegfeldolgozás, szöveg- és kiadványszerkesztés, információprezentálás; 

adatbázisok használata és saját adatbázisok fejlesztése;

számítógépes hálózatok, multimédia, illetve hipermédia könyvtári alkalmazása és ilyen jellegű dokumentumok kifejlesztése.

2. A gyakorlatban közvetlenül alkalmazható módszerek, technológiák átadása

2.1 az információs rendszerek kialakítása, illetve az információ-menedzsment területén;

2.2 az intézményi projektek menedzselése (megtervezése, beindítása, követése és értékelése) területén.

A tézisek részletes kifejtése

A hagyományos értelemben vett tájékoztatás a könyvtárosok egyik alaptevékenysége, amelyre az informatikus könyvtáros képzésben különösen nagy súlyt fektetünk. Az informatikában jelenleg robbanásszerű változások mennek végbe. Egyre általánosabb a hozzáférés a nemzetközi számítógépes világhálózathoz, az Internethez és a rajta tárolt hatalmas mennyiségű, többnyire ingyenes információhoz. Az optikai adattároló lemezek és a működtetésükhöz szükséges hardver árának drámai csökkenésével CDROM-on egyre nagyobb számban juthatunk hozzá komplett információforrásokhoz, és várhatóan ezeknek az ára tovább fog csökkenni a vásárlások volumenének növekedésével. Mindezek egyre inkább az információk közötti eligazodás képességét, a megfelelő információ kiválasztását, ellenőrzését és áttekinthető formára hozását helyezik előtérbe az információk fáradságos megkeresése helyett. Az informatikai kultúra fejlődésével ráadásul a korábban könyvtárosok által végzett információkereső tevékenység nagy részét maguk az olvasók, a könyvtár használói fogják elvégezni, a könyvtárosok feladata inkább a feltételek biztosítása, a lehetőségek ajánlása és a felhasználói információkereső tevékenység segítése lesz. Ez utóbbi az olvasók számára nyújtott technikai („súgó”) segítség mellett a közérdeklődésre számot tartó, felhasználói igényként jelentkező témák kidolgozását jelenti, célszerűen az olvasók számára hozzáférhető, elektronikus formában. A hagyományos bibliográfiákat pl. hipertext (HTML) formában elkészítve és felrakva a hálózatra („web”-re) nyilván sokkal több ember fogja használni őket, mint a hagyományos bibliográfiákat, és karbantartásuk, aktualizálásuk is egyszerűbb lesz. Míg a tájékoztatási munka itt részletezett vetületei, mint könyvtári alaptevékenységek remélhetőleg ingyenesek, lesznek a jövőben is, addig a hagyományos értelemben vett tájékoztatásra, egyedi kérések kiszolgálására valószínűleg ritkábban lesz szükség, és azok veszik majd igénybe, akik meg tudják fizetni egy diplomás szakember több napos munkáját és a rendszer működésének költségeit.

A térítéses könyvtári szolgáltatások meghatározásakor figyelembe kell vennünk azt is, hogy a számítógépes hálózatokon keresztül hozzáférhető információk egy része nem ingyenes. Gondoljunk csak a nagy számítógépes adatszolgáltató központokra, pl. a Dialogra, amely (mint ma már szinte minden korszerű információszolgáltató) Interneten is hozzáférhető. Az ilyen jellegű információforrásokat magánszemélyek csak nagyon ritkán veszik igénybe. Nagyobb vállalatok számára ugyan a drága, gyors és értékes információ nyilván megtérül, de ők valószínűleg saját informatikai szakembert fognak alkalmazni, és közvetlenül lekérni a szükséges információt a vállalati Internet vonalon keresztül. Azonban, bár a könyvtárakban ilyen jellegű információszolgáltatásra a fentiek értelmében ritkán lesz szükség, és a vállalati információközvetítő állások száma is meglehetősen korlátozott, hallgatóinkat mégis érdemes felkészítenünk ennek a szerepnek az ellátására is. Egyrészt azért, mert ha ritkán is, de mégis szükség lehet az ilyen szolgáltatásokra és az Internet hozzáféréssel ez a lehetőség különösebb fáradság, illetve anyagi ráfordítás nélkül is realizálható; másrészt pedig a számítógépes adatbázis-szolgáltató központok, mint nyereséges tevékenységet folytató (azaz gazdag) intézmények, kiváló példái a jól szervezett, hatékony számítógépes könyvtári rendszereknek. (Tanulságos pl. a Dialogot egy magyar, Telneten hozzáférhető számítógépes könyvtári rendszerrel összehasonlítani .) Az elsősorban angol nyelvű hálózati információforrások használatának beillesztése a képzésbe azonban még egy súlyos problémát vet fel, ti. az információközvetítő nyelvi alkalmasságának kérdését. Jelenleg erőfeszítéseket teszünk arra, hogy a nem angol szakos informatikus könyvtáros hallgatók számára az információk túlnyomórészt angol nyelven való hozzáférhetősége miatti szakadékot áthidaljuk angol szaknyelvi speciálkollégiumok indításával.

A könyvtáraknak szembe kell nézniük azzal, hogy a máshol előállított, többnyire elég drága információk szolgáltatása általában nem, vagy csak igen kismértékben nyereséges. Ezzel szemben az információk előállítása, saját adat-, illetve tudásbázisok fejlesztése és az összegyűjtött információ feldolgozása, majd szolgáltatása sokkal nyereségesebb tevékenység. A nagy igény olcsó, gyors és könnyen hozzáférhető információkra szűk fizetőképes kereslet mellett valószínűleg előbb-utóbb erre kényszeríti majd a könyvtárakat a hagyományos szolgáltatások mellett. Ekkor nagy szükség lesz a megfelelően felkészített, képzett munkatársakra. Nemzeti könyvtár-informatikai stratégiai célként kellene) kezelnünk, hogy az információk az országos (nemzetközi) hálózaton bárki számára, ingyenesen hozzáférhetőek legyenek; viszont pl. CD-ROM-on előállítva őket már nyereséges bevételi forrást jelenthetnek a könyvtárak számára. Ez utóbbi azzal az előnnyel is járna, hogy az információ – relatíve nagyon olcsón – olyan helyekre is eljuthatna, ahol még nincs Internet hozzáférés. A fenti célok megvalósításához az alapvető számítógépes és hálózati felhasználói ismeretek mellett speciális számítógépes ismeretek is szükségesek: ismerni kell a multi- és hipermédia hardver és szoftver feltételeit, és célszerű ismerni a hipermédia dokumentumok előállításához szükséges szerzői rendszereket, valamint leíró formátumokat. Az informatikus könyvtáros képzés során a szükséges ismeretek megszerezhetők speciálkollégiumi formában.

Nem elhanyagolható vonatkozása a fentieknek a saját intézmény, a könyvtári menedzsment számára végzett információgyűjtés és –elemzés sem pl. kitörési pontok (lehetséges szolgáltatások, illetve piacképes termékek) kereséséhez vagy adott szolgáltatás felhasználói piacának felméréséhez. A megfelelő marketing ismereteket a képzés során a „Menedzsment” tárgy keretében sajátíthatják el a hallgatók.

A hagyományos szolgáltatások iránti igény erősödése valószínűleg az oktatással összefüggő területeken várható. A trendet a könyvek, tankönyvek, jegyzetek árának emelkedése és nehéz hozzáférhetősége, az oktatási és könyvtári rendszerből folyamatosan (tendenciózusan) kivont pénzösszegek, valamint az oktatáspolitika változása, a NAT-ban deklarált elvek támasztják alá. Utóbbi külön is deklarálja az informatikai ismeretek részeként a könyvtárhasználatot, kiemelve az iskolai könyvtár fontosságát és az önálló tanulási munka és módszertan kialakításának szükségességét. Az érdeklődő tanárszakos hallgatók számára ezért speciális iskolakönyvtárosi ismeretek megszerzését is lehetővé tesszük. Célszerű az (iskolai) könyvtárakban végzett szakmai munka mellett a könyvtárak és az oktatási intézmények, illetve szervezetek kapcsolatát más téren is erősíteni, amire a végzett diplomások a leghivatottabbak. Ki szeretnénk emelni a távoktatásban rejlő lehetőségeket: a könyvtárak megfelelő fejlesztés után ideális helyek lehetnek helyi távoktatási központok kialakítására, a végzett kvalifikált szakemberek pedig tarthatnak konzultációkat, illetve tutori tevékenységet végezhetnek. Talán megfogalmazhatjuk azt a sejtésünket is, hogy a jövőben az információ tárolására és visszakeresésére szakosodott könyvtárak, és az információ átadására szakosodott oktatási intézmények között fokozatosan elmosódnak majd a határok.

Néhány szóban foglalkoznunk kell azzal, hogy az ,,információs társadalom”, mint össztársadalmi stratégiai cél (NIS) milyen következményekkel jár az informatikus könyvtáros képzés szempontjából. Az információrobbanásról (Internet, CR-ROM) és hatásairól már beszéltünk. Az „információs társadalomhoz” való közeledés alapfeltétele az információk nyilvánossá tétele, a megfelelő információkhoz való hozzáférés lehetőségének biztosítása bárki számára; erre ideális keretet nyújthatnak a könyvtárak, és a nyilvános könyvtári rendszerben (hálózatban) kialakított információs infrastruktúra. Az „információs társadalom” hatékony működésének egyik legfőbb akadálya viszont a szükséges információ megtalálása és érthető, áttekinthető formára hozása (azaz feldolgozása és bemutatása, prezentálása) a nagyközönség számára a ránk zúduló hatalmas információtömegből. Gondoljunk arra, mi történne, ha a nap mint nap elhangzó, légből kapott, illetve pontatlan kijelentéseket („csúsztatásokat”) mindenki azonnal összevethetné a tényekkel és mekkora szükség lenne erre, ha célunk a képviseleti demokrácia helyett az információs társadalom egyik alappillérének, a részvételi demokráciának az elérése! Hasonlóan fontos a közérdekű információk naprakész eljuttatása az érintettekhez, a közhasznú információkhoz való hozzájutás is – és sorolhatnánk tovább. A felmerülő feladatok elvégzéséh ez szükséges technikai eszközök használata már önmagában is kvalifikált szakembereket igényel, a megfelelő információk gyűjtése, előállítása, szervezése, illetve kiválasztása, visszakeresése és feldolgozása pedig olyan szakembereket, akik az informatikai képzettség mellett megfelelő tájékoztatási, szöveg- és adatfeldolgozási ismeretekkel és gyakorlattal is rendelkeznek. A tájékoztatási és a szövegfeldolgozási ismeretek az alapképzés részét alkotják, míg a szükséges adatfeldolgozási ismeretek megszerzésére külön speciálkollégium beindítását tervezzük „Irodai informatika” címmel, amely az adatok statisztikai feldolgozását, pl. grafikonok, táblázatok készítését és az információk bemutatását, megfelelő tálalását („prezentáció”) is magában foglalja.

A sikeres, hatékony könyvtár-informatikai tevékenység alapfeltétele a megfelelő könyvtári infrastruktúra megléte. Fontos, hogy egy készen kapott, már kialakított környezetben a végzett hallgatók pontosan tudják, mire lenne még szükség, milyen kisebb-nagyobb változtatásokat, fejlesztéseket javasoljanak a meglevő infrastruktúra hatékony kihasználásához. A környezet kialakítása több elemből áll: magában foglalja a szűkebb értelemben vett hardver környezet kialakítását; a megfelelő programok (szoftver) és dokumentációk beszerzését; a rendszer hangolását, azaz megfelelő konfigurálását, illetve beállítását; és végül, de nem utolsósorban egy felhasználóbarát környezet kialakítását és a rendszer rendeltetésszerű használatát. Szükséges tehát a robbanásszerűen bővülő, illetve szinte naponta változó számítástechnikai piac és a mögötte húzódó szakmai háttér ismerete, amely egyébként piackutatási gyakorlatnak is kiváló. Emellett a hallgatókat minél több alkalmazói szoftver használatával meg kell ismertetni, hogy legyen összehasonlítási alapjuk és pontos képük alakuljon ki arról, milyen elvárások támaszthatók egy adott alkalmazási kör programjaival szemben. Így biztonsággal el tudják majd dönteni, mire jó a meglevő hardver, mikor jó egy szoftver és mikor csapnivaló, meddig fogadható el egy rendszer és mikor kell új után nézni.

Itt még egy fontos trendre kell felhívnunk a figyelmet. A személyi számítógépek megjelenésével egy új információfajta hatolt be a hagyományosan megszokott információfajták közé és fejlődik azóta is hihetetlen mértékben: a számítógépes programokra gondolunk. Érdekes módon a könyvtárak a mai napig nem figyeltek fel ennek az információtípusnak az archiválására; pedig ez ugyanolyan kincse az emberi kultúrának, mint a „hagyományos” szellemi termékek .(irodalom, tudomány, művészi alkotások stb.). A egyes hardver konfigurációk elavulásával, majd megszűnésével pedig ezek az alkotások is könnyen feledésbe merülhetnek, ami hasonló veszteséget jelent, mint egy értékes könyv elvesztése. Vagyis, előbb-utóbb ki kell emelni a szoftvert is a szűk látókörű üzleti megfontolások köréből és meg kell őket őrizni az utókor számára. Erre valószínűleg a legalkalmasabbnak a forrásprogramok lehetnek, de a jelenleg hozzáférhető konfigurációk esetén érdemes a szoftverek futtatható verzióit is hozzáférhetővé tenni a könyvtárhasználók számára. Az, hogy a szoftverben ma nagy anyagi haszon (profit) van, nem indokolja hátrányosan megkülönböztetett kezelését könyvtári szempontból a többi információfajtához képest (legfeljebb érthetővé teszi …). A trend „beindulását” az Interneten és CD-ROM-okon hozzáférhető hatalmas shareware (és freeware) gyűjtemények igazolják. Képzeljünk el a közeljövőben egy olvasói kérdést: milyen programot tud javasolni a képernyőn megjelenő karakterek pl. szabványostól eltérő definiálására és megfelelő kinyomtatására? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására, illetve általában a programgyűjtemények könyvtári feldolgozására csak azok a könyvtárosok lehetnek képesek, akik a programozáshoz is értenek. Többek között ez is alátámasztja a szakon folyó programozási kurzusok létjogosultságát és alapvető fontosságát az informatikus könyvtáros szak oktatásában.

A hatékonyan működő infrastrukturális háttér kialakítása és fejlesztése elképzelhetetlen megfelelő szintű (rendszer)szervezési tevékenység nélkül. A képzés egyik alapvető célja, hogy a végzett könyvtár-informatikuso k aktívan vegyenek részt a munkahelyi információs rendszer, valamint (pl. tanácsadóként) más intézmények információs rendszerének kialakításában, illetve a rendelkezésre álló információk hatékony felhasználásának megszervezésében. Ez tartalmazza az információs rendszer logikai és fizikai megtervezését, a megfelelő szervezet kialakítását, valamint az információs rendszer kiválasztását, beüzemelését, hatékony használatát és karbantartását. A fentiekben ma óriási hiányosságok tapasztalhatók mind a kis, mind a nagykönyvtárak esetében (de valószínűleg más intézmények sem jelentenek kivételt). A potenciális munkavállalási lehetőségek miatt nem szabad az információs rendszerekre vonatkozó ismereteket pusztán a könyvtári információs rendszerekre szűkíteni, már csak azért sem, mert maguk a könyvtárak is rákényszerülnek a hagyományostól eltérő, de piacképes információszolgáltatások és technológiák vállalására4 .

Bár az intézmények hatékony működésének egyik legfontosabb eleme a szervezettség, a konkrét szervezési célok kijelölése nem a szervezők, hanem a menedzsment feladata. Ehhez stratégiai, hosszú távú és taktikai, rövid távú tervezésre van szükség, majd az így kijelölt célok feltételeinek meghatározására, a végrehajtás és a felmerülő költségek időbeli ütemezésére, valamint folyamatos követésére: intézményi szintű projektek menedzselésére. Ennek viszont alapfeltétele a megfelelő intézményi szintű információ-menedzsment, mivel a projektek menedzselése meglehetősen információigényes tevékenység; a projekt menedzsment alkalmazása előbb-utóbb felveti egy komplex vezetői információs rendszer (MIS) kifejlesztését is. Bár külföldi példák bizonyítják a projekt menedzsment módszereinek eredményességét az intézményi szintű projektek megtervezésén és követésén túl a könyvtár-informatikai oktatásban is5 , nálunk eddig az érdeklődő informatikus könyvtáros hallgatók csak külföldi szakemberek által tartott néhány napos, intenzív kurzusokon ismerkedhettek meg a projekt menedzsment alapjaival6 . A magyar könyvtárakban pedig szinte alig ismerik a hatékony projektvezetésben rejlő óriási lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik az intézmény előtt álló rövid- és hosszú távú feladatok áttekintését, a szükséges személyi feltételek meghatározását, a feladatok költségvonzatainak megtervezését és a személyi, anyagi erőforrások felhasználásának követését. Pedig a projekt menedzsment alapelvét szinte mindenki természetesnek, magától értetődőnek fogadja el; ti. ha már teszünk valamint, azt tervszerűen, tudatosan tegyük. Nagy szükség lenne rá, hogy a végzett könyvtár-informatikusok meghonosítsák Magyarországon is ennek a máshol már bevált technológiának az alkalmazását; talán a könyvtárakon keresztül más olyan területekre is eljut, ahol szükség lenne rá. Ez újra kiemeli a változó társadalmi környezetben a könyvtárak egy lehetséges stratégiai funkcióját; i.m. az információ menedzsment és a projekt menedzsment módszereinek meghonosítására gondolunk nem csak könyvtári területeken. A projekt menedzsment kiforrott elméleti háttere, gazdag, magyarul is hozzáférhető irodalma mellett egyébként kiváló és hozzáférhető szoftverkínálat is segíti a módszerek tanítását és gyakorlati alkalmazását (pl. MS Project).

Végkövetkeztetések

A rendkívül gyorsan változó igények és elvárások követésére és az új területek a képzés rendszerébe való rugalmas beépítésére szolgál a (kötelezően választható) speciálkollégiumok rendszere. (Kredit rendszerben ez mindössze annyit jelent, hogy az egyes speciálkollégiumok nem előfeltételei a diploma megszerzéséhez szükséges alaptárgyaknak, illetve szigorlatoknak.) Az oktatás hatékonyságának javítására tervezzük távoktatási módszerek alkalmazását. Alapvető fontosságúnak tartjuk a képzés komplex információs rendszerének kidolgozását, amely egyébként is beleillik a szak profiljába és a hallgatók számára mintaként szolgálhat; valamint a szükséges szoftver saját (freeware jellegű, pl. a diákok bevonásával történő) fejlesztés esetén „el is vihető”. A minőségelvű vezetést a hallgatók és oktatók közötti rendszeres konzultációval kívánjuk elősegíteni. Erre kiválóan alkalmas az egyetem belső információs hálózata, pl. az Internet levelező listáinak mintájára.

Az elmondottak alátámasztására és illusztrálására az alábbiakban felsoroljuk az informatikus könyvtáros szak tárgyait (1. 2. 3. pontok), és utána felvázoljuk egy lehetséges képzési információs „tudásbázis” főbb elemeit (4. pont).

Az informatikus könyvtáros szak tárgyai:

1. lnformatikai tárgyak:

1.1 Matematikai alapvetés; informatika; programozás alapjai; programnyelvek; adatbázis-kezelés

1.2 A rendszerszervezés alapjai

1.3 Kiegészítő tárgyak (pl. speciálkollégiumokon történő feldolgozáshoz): szövegszerkesztés, kiadványszerkesztés, WORD; operációs rendszerek, UNIX; számítógép hálózatok; az Internet használata; multimédia, hipertext, hipermédia; táblázatkezelők, döntéselőkészítő rendszerek, prezentációs szoftverek, irodai informatika, MS OFFICE; adatok statisztikai kiértékelése, SPSS (Statistical Package for the Social Sciences); szakértői rendszerek; számítógépes nyelvészet; térinformatika; a könyvtár-informatikai szaknyelv alapjai egy választott idegen nyelven, pl. angolul.

2. Könyvtári tárgyak:

2.1 Bevezetés; kommunikációelmélet; művelődésszociológia; könyvtártörténet; könyvtártan; dokumentumleírás; osztályozás

2.2 Szövegfeldolgozás; tájékoztatás; információs rendszerek

2.3 Speciális ismeretek (pl. speciálkollégiumokon történő feldolgozáshoz): könyvtártípusok; könyvtárvezetés; tudomány- és bibliometria; információforrások (a műszaki és természettudományok, társadalomtudományok, a gazdasági élet, az irodalom és művészetek területén); gazdasági, üzleti információk szolgáltatása; közhasznú (közösségi) információk szolgáltatása; speciális gyűjtemények (pl. régi könyvek, kéziratok, irattárak, médiatárak, helyismeret, gyermekkönyvtár, virtuális/elektronikus könyvtárak, hálózati információforrások, CD-ROM katalógusok, shareware programgyűjtemények); szociális munka a könyvtárban; olvasáskutatás; könyv- és lapkiadás.

3. Integratív tárgyak, amelyek hidat képeznek az informatikai, könyvtári és egyéb (közgazdasági, jogi stb.) területek között:

3.1 Stratégiai tervezés, marketing, TQM, humán erőforrás- és önmenedzsment (menedzsment)

3.2 A könyvtári szervezet kialakítása és működtetése; információ-menedzsment, projekt menedzsment (rendszerfejlesztés)

3.3 Speciális ismeretek pl. kiegészítő („értelmiségképző”) tárgyak keretében, áthallgatással vagy speciálkollégiumokon történő feldolgozáshoz: politikai, gazdasági, számviteli, jogi, vállalkozói, adózási, távoktatási alapismeretek.

4. „Tudásbázis” kialakítása. Az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésének elősegítésére, a hallgatók önálló tanulási, kutatási és feladatmegoldási tevékenységének támogatására érdemes kialakítani a képzés komplex információs rendszerének részeként a szak „tudásbázisát”. Ez részint hagyományos dokumentumokat (pl. könyvek, folyóiratok, fénymásolatok), részint pedig (preferáltan) számítógépes adathordozókon megjelenő anyagokat tartalmazhatna egységes rendszerben a következőképpen:

4.1 A felkészüléssel és a szerzett tudás értékelésével kapcsolatos dokumentumok („irodalom”): tananyagok, óravázlatok(!), szöveggyűjtemények, jegyzetek, cikkek, könyvek; gyakorló feladatok; tesztek; önellenőrző kérdések; zárthelyi feladatok; vizsgakérdések; szigorlati témák; államvizsga területek

4.2 A könyvtári gyakorlat előkészítésével kapcsolatos dokumentumok: konkrét könyvtári rendszerek leírása; esettanulmányok; könyvtári gyakorlatok tervei és ütemezése; korábbi könyvtári gyakorlatok értékelése, beszámolói

4.3 Önállóan kidolgozható témák: szemináriumi témák; tudományos diákköri témák; szakdolgozati témák; a jövőben remélhetőleg doktori (PhD) témák is lesznek

4.4 Az informatikus könyvtáros képzés dokumentumai: oktatási tematikák helyben és más oktatási intézményekben, hazai és külföldi vonatkozásban; kötelező és ajánlott irodalom; adott területek bibliográfiái; a külföldi részképzés területei; pályázati lehetősége k.

Hivatkozások

A szerzők köszönetet mondanak a debreceni informatikus könyvtáros képzés alapítóinak, dr. Bényei Miklós egyetemi docensnek és dr. Bazsa György egyetemi tanárnak a dolgozat elkészítéséhez nyújtott segítségükért; és dr. Szabó József tanszékvezető egyetemi docensnek hasznos tanácsaiért.

1. JUHÁSZ István: Informatikus könyvtáros képzés a KLTE-n. In: Informatikai alkalmazások ’95. Hol tartunk ma? – A Neumann János Számítógéptudományi Társaság VI. Országos Kongresszusa (Siófok, 1995. május 28-31. )

2 NAT, Nemzeti Alaptanterv. Bp., Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1995.

3 Tanulmány. Készítette a Nemzeti Informatikai Stratégia Előkészítő Bizottsága. [Kézirat. 1995. december.]

4. KAYE, D.: A könyvtári és információs menedzsment irányzatai és főbb kérdései Nagy-Britanniában. In: Könyvtári menedzsment és marketing szimpózium. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 1993. szeptember 28-29.

5. KAYE, D. – MIKULÁS G.: Stratégiai menedzsment-projektmunkák a Manchesteri Egyetem Könyvtár és Információ Tanszékén. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1995. 5-6.sz.

6. MACLACHLAN, L.: Project management techniques for librarians and information specialists. In: 5th European Business Information Conference. – National Széchényi Library, Budapest, 21st March, 1995.

 
* Az előadás az Informatika a felsőoktatásban `96 – Networkshop `96 c. konferencián (Debrecen, 1996. aug. 27-30.) hangzott el. Megjelent a konferencia előadásait tartalmazó kiadvány 1. kötetében. (A szerk.)

** A hazai könyvtári rendszer fejlesztési stratégiája az anyag elkészítésének időpontjában még nem ismert, de reméljük, hogy következtetéseink evvel összhangban lesznek. (B. I. – J. I.)