Lapunk 1994. 4. számában jelent meg Bakonyi Géza írása (BAKONYI Géza: Könyvtár és/vagy elektronikus könyvtár. In: Könyvtári figyelő. 4.(40.)1994. 4. pp.522-535.), melyre az 1995. 1. számban reagált az OSZK Fejlesztési Osztály (OSZK Fejlesztési Osztály: A könyvtár nem ellentéte az elektronikus könyvtárnak. Válasz Bakonyi Gézának. In: Könyvtári figyelő. 5.(41.)1995.1. pp.13-19.) Ehhez a válaszhoz az alábbiakban olvasható észrevételeket tette Bakonyi Géza. Bakonyi válasza után, a lovagiasság szabályai szerint közöljük az OSZK viszontválaszát is, s a magunk részéről lezártnak tekintjük a beszélgetést. (A szerk.)
Az OSZK Fejlesztési Osztálya elég éles hangú választ fogalmazott meg, ami “flame war” kirobbantására ingerelne. Az elektronikus levelezés “örömteli” gyakorlása közben azonban megtanultam, hogy egy ilyen eszmei háború inkább csak kárt okoz; és kellemetlen szájízt hagy nemcsak a résztvevőkben, hanem a szurkolókban is. Különben sem állt szándékomban az OSZK munkatársainak bántása: kizárólag az OSZK valós és vélt szerepköreivel foglalkoztam – már amennyiben az egyes kérdések ezt szükségessé tették. A további félreértések érdekében mindenesetre megpróbálnám röviden összefoglalni álláspontom néhány elemét.1.Könyvtár és elektronikus könyvtár ellentéte
Szót sem ejtettem ellentétről: a címbeli vagylagosság (értsd per jel) éppen ennek az abszurditását volt hivatott jelezni. Amiről viszont szó volt: a könyvtárak automatizálása, a számítógépes hálózatok és a számítógépes, illetve hálózati információforrások utóbbi években végbement, gyors fejlődése szükségessé tenné, hogy egy pillanatra megálljunk, és átgondoljuk ennek a fejlődésnek a következményeit. Ez a fejlődés ugyanis olyan következményekkel jár és járt, amelyek a könyvtárak szerepét és szerepvállalását, önállóságát és együttműködését átgondolni és átfogalmazni kényszerítenek minket.
2. A nemzeti könyvtár és a “más” könyvtárak
A nemzeti könyvtárnak valóban az a fő feladata, hogy a nemzeti kiadványtermést feldolgozza, s ez nem “veszélyeztethető”. A többi könyvtárnak azonban elsősorban szolgáltatnia kell (információt szétsugározni, szak- és szépirodalmi igényeket kielégíteni, horribile dictu kölcsönözni). Ehhez szükségük lenne együttműködésre, szabványokra, központi szolgáltatásokra. Én csak azt az ötletet vetettem fel, hogy nem feltétlenül kell mindezt az OSZK-tól várni. Vannak más lehetőségek is, s ezek nem feltétlenül az OSZK ellen való lehetőségek. Az ellentét nem az egyetemi könyvtárak és a “csak” könyvtárak között van. A helyzet az: van az OSZK és vannak a “csak” könyvtárak.
3. Szolgáltatás
Nem szeretnék ezzel kapcsolatban (is) elmerülni a részletekben. Csak annyit jegyeznék meg: szolgáltatásnak azt hívjuk, ami működik. Az OSZK számítógépes szolgáltatásai egyelőre csak “próbaszolgálatosak”: Az OPAC elérésével még mindig gondok vannak, az MNB és az NPA CD-ROM változatai csak zökkenőkkel használhatók, sokszor az OSZK munkatársainak emailben való elérése is problémát jelent: A hazai hálózaton számtalan olyan könyvtári szolgáltatás van (OPAC, elektronikus könyvtár; gopher, WWW), amelyek már működnek és jól működnek, gond nélkül elérhetők a hálózaton. S ami azt illeti, ezeknek az intézményeknek a legtöbbször sokkal alacsonyabb a költségvetésük, mint amennyit az OSZK feltételez.
4. HUNMARC
Az adatcsere formátum használata nemcsak azt jelenti, hogy a könyvtárak adatokat kapnak az OSZK-tól, hanem azt is jelentheti, hogy egymással adatokat cserélnek e szabványnak megfelelően. Csakhogy nem igazán tudnak, hiszen ők is megállapítják: … összevont adatelemeket nem lehet részletesekre felbontani.” Márpedig az OSZK kivételével minden más (“csak”?) könyvtár az említett adatelemeket összevontan kezeli. Én úgy gondolom, hogy az adatcsere formátum és általában minden szabvány csak eszköz és nem cél. Tehát a célnak megfelelően kell és lehet is alakítani, s nem fordítva.
5. “Cover-szolgáltatás”
Talán szerencsétlen az elnevezés, de csak munkahasználatra készült. Elsősorban akkor lenne értelme, ha a nemzeti anyag bibliográfiai tételeit nem az OSZK szolgáltatná a többi könyvtárnak. Pontosabban, a többi könyvtár átvenné (pénzben kifejezve) a bibliográfiai adatokat az OSZK-tól, s egy saját maguk által létrehozott szervezet segítségével szolgáltatná azt. Illetve nem csak azt, hanem felmérve az igényeket, megpróbálná minél teljesebben lefedni azokat (innen az elnevezés). Ez a megoldás viszonylag gyors és hatékony lehetne, mert a résztvevők kezét nem kötnék feldolgozási kötelezettségek.
Végezetül csak annyi: sem én, sem, a szegedi egyetemi könyvtár nem akart semmit sem egyedül kidolgozni, megtervezni. Amit szeretnénk, az a hatékony, gyors és sokszínű könyvtári szolgáltatás. S tisztában vagyunk vele, hogy ezt egyedül nem lehet megvalósítani.