A szerző “National co-operation for national information provision” c. tanulmányát (Information Development, vol.10. no.1. March.1994. pp.29-34.) Orbán Éva fordította.
Az országos forrásközponti rendszer, amelyet néhány kisebb európai ország vezetett be, megfelelő modell lehet a fejlődő országok számára is.
Amikor arról van szó, hogy egy ország vagy régió tudományos és műszaki információellátását kifejlesszék, több tényező is meghatározó szerepet játszik. Ezek közé tartozik az ország mérete, kulturális hagyományai, a rendelkezésre álló források és az információs igények. A korlátozott forrásokkal bíró kis és fejlődő országok számára az összes működő szakkönyvtárra kiterjedő együttműködés és ezek tevékenységének összehangolása az egyik járható út.
Sok fejlődő ország Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország vagy más szuperhatalom gyarmata volt. E gyarmatosítók információs politikája a nemzeti könyvtárakon és az országos információellátást szolgáló más információs központokon nyugodott. Ezekben az országokban a tudományos könyvtárak együttműködése és az állományukhoz, szolgáltatásaikhoz való korlátlan hozzáférés nem volt feltétlenül szükséges, és egykori gyarmataik is ezt a kulturális hagyományt örökölték.
Az információpolitika egy lehetséges modelljét kínálják a kis északi országok, valamint Hollandia és Németország. Ez a modell azon az elven nyugszik, hogy az egyes, az ország számára fontos szakterületeken a könyvtári és információs szolgáltatások országos biztosítása annak a tudományos könyvtárnak a feladata, amely a legjobb írott egy egyéb dokumentumokból álló gyűjteménnyel és a szakterületen a legképzettebb személyzettel rendelkezik. Ezek az intézmények – általában egyetemi könyvtárak – lesznek az országos forrásközpontok vagy országos feladatkörű szakkönyvtárak, amelyek kettős feladatkört látnak el: egyrészt továbbra is szolgálják az egyetemi közösséget, másrészt szolgáltatásaikat kiterjesztik mindenkire, akinek a szakterületen információra van szüksége.
Az országos forrásközpont-hálózat Finnországban
Finnországban 1972-ben a kormány létrehozott egy országos forrásközpont-hálózatot, amelyet húsz évvel később kritikai elemzés alá vetettek. A szerző meggyőződése, hogy e tapasztalatok máshol is, különösen fejlődő területeken, felhasználhatók az információellátás fejlesztésében.
Finnországban a hetvenes években, a kormány határozata alapján az alábbi tíz területen hoztak létre országos forrásközpontokat
1. közgazdaságtan
2. mezőgazdaság, élelmiszeripar, háztartástan
3. erdészet
4. egészségügy
5. műszaki és rokon területi tudományok
6. oktatás, pszichológia és testi nevelés
7. egyéb társadalomtudományok, újságírás, kommunikáció, könyvtártudomány, informatika
8. jogtudomány és politológia
9. statisztika
10. humaniorák
Feladataik a következők voltak:
A gyűjteményfejlesztés keretében a forrásközpont
- a szakterületen működő többi könyvtárral együtt gyűjti az irodalmat és más információhordozókat, különös tekintettel saját szakterületére,
- gondoskodik a határterületi irodalom gyűjtéséről,
- a felesleges irodalmat szükség szerint kivonja.
Az állomány hozzáférhetőségének biztosítása érdekében a forrásközpont
- a szakterületen információt igénylők számára korlátozás nélkül hozzáférhetővé teszi gyűjteményeit, mind helybenhasználatra, mind kölcsönzés és másolás révén.
A könyvtárközi kölcsönzés érdekében a forrásközpont
- könyvtárközi kölcsönzést végez és állományát ennek keretében rendelkezésre bocsátja,
- könyvtárközi kölcsönzést folytat más könyvtáraktól belföldön és külföldön egyaránt,
- a könyvtárközi kölcsönzés támogatására bibliográfiai adatellenőrzést végez.
Az információs szolgáltatások biztosítására a forrásközpont
- tájékoztató szolgálatot és kérdés-felelet szolgáltatást tart fenn,
- irodalomkutatásokat és szakirodalmi szemléket készít,
- szakbibliográfiákat állít össze,
- információt szolgáltat a nemzetközi információs rendszereknek a közreadott finn kutatási eredményekről,
- szükség esetén részt vesz a folyamatban lévő kutatásokat nyilvántartó információs rendszerek fenntartásában.
Az együttműködés és a fejlesztés elősegítése érdekében a forrásközpont
- együttműködik a szakterületen vagy kapcsolódó területeken dolgozó könyvtárakkal, például a gyarapítás és a szolgáltatások összehangolásában, a különböző egységek közötti funkcionális munkamegosztás révén,
- együttműködik a szakterületén az oktatással és a kutatással,
- a szakterületen dolgozó könyvtárak érdekében nemzetközi kapcsolatokat tart fenn,
- szakterületén támogatja a felhasználók képzését,
- részt vesz a szakterület információs szakembereinek képzésében.
Az információs szolgáltatások részeként kiemelt feladat volt az ország dokumentumterméséről nyújtott információ, adatbázisok létrehozása és bibliográfiák közreadása révén.
Országos forrásközpontok más északi országokban
Az északi országokban a forrásközpontokat évtizedek óta tervezik. Finnország élen járt ebben. Norvégiában 1984-ben hét – “országos feladatkörű könyvtárnak” nevezett – forrásközpontot hoztak létre. E könyvtárak feladata az, hogy a külföldi irodalomból gyűjteményt hozzanak létre és információszolgáltatást fejlesszenek ki a következő területeken: közgazdaságtan, testi nevelés, mezőgazdaság, műszaki tudományok, állatorvostudomány, biomedicina, matematika és természettudományok. Az országos könyvtári szolgálat (Riksbibliotekstjenesten) meglehetősen szerény kereteket biztosított a könyvtárközi kölcsönzés céljaira a forrásközpontoknak. A forrásközponti funkciók pénzügyi hátterét még mindig nem dolgozták ki részletesen.
Svédországban a Delegation for Scientific and Technical Information (DFI, a Tudományos és Műszaki Információs Bizottság)1983-ban közreadott egy jelentést Ansvarsbibliotek. Ett system för nationell informationsförsörjning (Forrásközpontok. Az országos információellátás rendszere) címmel. Hat forrásközpontot neveztek ki, amelyeknek a kutatás, a fejlesztés és a felsőoktatás hatékonyabb információellátásának kielégítése volt a feladata.
A forrásközpontok és társkönyvtáraik a következő szakterületeket fedik le:
- műszaki tudományok és alaptudományaik, matematika, fizika, kémia
- orvostudomány, ezen belül a munkakörnyezet és az egészségügy igazgatása
- mezőgazdaság, erdészet, állatorvostudomány és környezetvédelem
- közgazdaságtan
- pszichológia és oktatás
- humaniorák
A BIBSAM, a stockholmi Királyi Könyvtárhoz tartozó Országos Tervezési és Koordinációs Iroda, éves támogatást nyújt a forrásközpontoknak, amelynek összege 1990-ben 5 millió svéd koronát tett ki. A támogatásokat gyűjteményfejlesztésre, bérezésre és együttműködési programokra lehet felhasználni. Ebből a szempontból a svéd forrásközpontok nagy mértékben különböznek egymástól. További forrásközpontok kialakításáról gondolkodnak a biológia, a földtudományok és a társadalomtudományok terén.
Országos forrásközpont-rendszerek más országokban
Jól ismert a volt Német Szövetségi Köztársaság forrásközpont-rendszere, amelyben egy adott szakterület dokumentumainak gyűjtését és rendelkezésre bocsátását, könyvtárközi kölcsönzéssel is, az egyetemi könyvtárakra bízták. Legjelentősebb országos forrásközpontjaik a műszaki és rokon tudományok, illetve a biomedicina és az ehhez kapcsolódó diszciplínák területén működnek. A “Sondersammelgebiete” számos könyvtárat magába foglal, amelyek, elsősorban gyűjteményfejlesztésre, támogatást kapnak a Deutsche Forschungsgemeinschaft-tól. Az egykori Német Demokratikus Köztársaságban hat forrásközpont működött a következő területeken: kémia, építőipar, közlekedés, mezőgazdaság, biomedicina és. műszaki tudományok.
Az Egyesült Államokban két híres forrásközpont működik, az egyik az biomedicinai, a másik mezőgazdasági. Ezek annyiban különböznek európai megfelelőiktől, hogy az országos kutatóintézetek közé tartoznak, nem az egyetemek közé. Nagy-Britanniában a tudományos információellátás nagy mértékben a British Libraryre támaszkodik. Franciaországban van egy országos kölcsönzőkönyvtár és egy országos tudományos és műszaki információs központ, bár a közelmúltban egyetemi könyvtárakat is kijelöltek szakterületi dokumentumgyűjtemények építésére, amelyek azonban meglehetősen korlátozottan nyújtanak szolgáltatásokat.
A finn értékelési program1
A finnországi országos forrásközponti hálózat értékelése az alábbiakon alapult:
- országos tudományos könyvtári statisztika 1915-1990, amely összesen 69 könyvtár, közöttük a 10 forrásközpont működésére terjedt ki,
- a tíz forrásközpont éves jelentése,
- a forrásközpontok vezetőivel és dokumentumszolgáltatóival készített interjúk,
- a jelentéstervezet véglegesítése előtt a forrásközpontok igazgatóival tartott műhelymunka eredményei.
Az értékelés kiterjedt az input/output arányra és a Boston mátrixra, valamint a jövőben várható kihívásokra, amelyeket nem kis részben az újonnan bevezetett működési költség-tervezés, az eredmény orientált menedzsment és a LINNEA, a finnországi Felsőoktatási és Közművelődési Könyvtárak Könyvtári Információs Hálózata, és ennek központi katalógusa a LINDA jelentenek. Mind a LINNEA, mind a LINDA a Virginia Institute of Technology Library System-en (VTLS, a virginiai Műszaki Intézet Könyvtári Rendszere) alapulnak.
Az általános értékelés szerint a forrásközpontoké sikertörténetnek tekinthető, ha a rendszerbe befektetett forrásokat az elért eredményekkel vetik össze. Azt a célt, hogy országos szolgáltatásokat és tíz tudományágban ismeretközpontokat hozzanak létre, nem lehetett volna kisebb befektetéssel elérni.
A tíz forrásközpont széles skálán mozog, ami a méretüket (a munkaráfordítás 13-tól 160 emberévig terjed, és az éves gyarapodás 3000, és 54 000 kötet között szóródik), adminisztratív státuszukat és használóik szükségleteit illeti. Eltérő helyzete és a különböző használói szükségletek miatt az egyik forrásközpont a gyűjteményfejlesztésre összpontosítja erőit, míg egy másik inkább a globális információforrások hasznosítására helyezi a hangsúlyt. Ez a rendszer sikerének a titka.
Nyilvános adatbázisok építése
A finn adatbázisok elemzése azt mutatta, hogy az online hozzáférhető nagy, és erőteljesen használt adatbázisokat az országos forrásközpontok építik és kezelik. A francia Pascal-hoz, a brit INSPEC-hez vagy az amerikai COMPENDEX-hez hasonló tudományos-műszaki adatbázisok nem készülnek Finnországban. Ezeket a nemzetközi adathálózatokon keresztül hatékonyan lehet használni.2 Az ilyen adatbázisok készítése a máshol már elvégzett munka fölösleges ismétlését jelentené.
A Finnországban épített adatbázisok az alábbi csoportokba sorolhatók:3
- nemzeti bibliográfiák a Finnországban előállított könyvekről, disszertációkról, jelentésekről, konferencia anyagokról, folyóiratcikkekről és egyéb információforrásokról,
- a finn döntéshozóknak szükséges adatbankok, pl. finn statisztikai idősorok, jogi eljárások, – sajátos információs rendszerek üzleti használatra, pl. hitel és tőzsde információ,
- LINDA, az ország 200 egyetemi és közművelődési könyvtárának nyilvános, online központi katalógusa, mintegy 2 millió címmel,
- az országos forrásközpontok3 egyedi nyilvános, online katalógusai és adatbázisai, amelyek a különböző szakterületeken információt igénylők számára könyvtári és információs szolgáltatásokat nyújtanak.
Ezeket az adatbázisokat a finn csomagkapcsolt hálózaton, a telematikus hálózaton, illetve az egyetemi és kutatói hálózaton, és természetesen, az egyszerű telefonvonalakon keresztül lehet elérni.
Az online adatbázisok mellett egyre több nagy adatbázis hozzáférhető CD-ROM változatban. A legfrissebb információt és újdonságokat azonban csak akkor lehet megszerezni, ha a CDROM lekérdezését online kereséssel egészítik ki.
A közgazdasági forrásközpont4 a finn adatbázisok mellett nemzetközi és európai online és CD-ROM adatbázisokat tart fenn. A műszaki forrásközpont, két másik jelentős kormányzati intézménnyel együtt, közös hálózatot épített ki, amely huszonhét, a helsinki Műszaki Egyetemi Könyvtár, a Finnország Geológiai Felmérése és a finn Műszaki Kutatóközpont Információs Szolgálata által készített adatbázis5 használatát biztosítja. Ez az országosan hozzáférhető hálózat bibliográfiai adatbázisokat, az északi országok kutatóintézeteinek jegyzékét, illetve részletes, kurrens kutatásnyilvántartást tartalmaz.
Könyvtárközi kölcsönzés és dokumentumellátás
Az országos forrásközpontok jelentős terheket vállalnak az országon belüli könyvtárközi kölcsönzési és másolási szolgáltatásokban. A teljes mennyiség 45%-át biztosítják e két funkcióban. Az országos online központi katalógus, a LINDA, valamint az egyes könyvtári katalógusokból készült CD-ROM adatbázisok segítségével a dokumentumok megtalálása és az online kérés nagyon könnyen és gyorsan elvégezhető. Az ország könyvtárainak teljes állománya hozzáférhető, és növekszik a használatuk. A másolatok telefaxon történő továbbításával javul a dokumentumellátás termelékenysége és gyorsasága, anélkül, hogy ez további kiadásokkal járna.
Ha az infrastruktúra, elsősorban a telefonhálózatok és az adatátviteli hálózatok, javulnak, ez az együttműködési forma a fejlődő országoknak is melegen ajánlható.
A használók képzése
A CD-ROM adatbázisok és a könyvtárak online rendszereinek használatához több képzésre és irányításra van szükség, mint a régi cédulakatalógusok vagy nyomtatott mutatók használatához. A tíz forrásközpont 1990-ben 2500 órát fordított a használók képzésére, míg a többi 59 könyvtár együttesen 3000 órát. Az egyetemi hallgatók voltak e kurzusok hallgatói, amelyek bevezették őket a könyvtárhasználatba, és mélyebb, pontszerző felkészítést nyújtottak az információkeresésben. A forrásközpontok személyre szabott képzési csomagokat is kínáltak a vendéghasználóknak, például az egyéni vállalkozóknak vagy a kormányzati intézményeknek.
A forrásközpontok teljesítményének számszerű összehasonlítása
Megpróbálták a szolgáltatás két területére, nevezetesen a dokumentumszolgáltatásra és a forrásközpont szakterületén épített nyilvános adatbázisok előállítására fordított munkaidő alapján a forrásközponti munka mutatóját kidolgozni. A statisztikai forrásközpont esetében a dokumentumszolgáltatás mutatóját a feltett tájékoztatási kérdések mutatójával helyettesítették. Jó lenne, ha az indexbe valamennyi forrásközpontban felvennék a tájékoztató és más információs szolgáltatásokat is, de ehhez különleges felmérésekre lenne szükség, amelyek segítségével el lehetne különíteni a belső és külső felhasználókat. Nem lenne szabad megfeledkezni a külső felhasználók tömegének eligazításáról, és a felhasználók képzéséről sem.
Az elemzés világossá tette, hogy a különböző forrásközpontokban más és más szolgáltatások élveztek prioritást: A helsinki Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárában például az adatbáziskészítésre fordított idő mutatója 12, a könyvtárközi kölcsönzésé 2,4, míg a Műszaki Egyetem Könyvtárában fordított a helyzet: a mutató 12,2 a könyvtárközi kölcsönzésre és 4,8 az adatbáziselőállításra. Az egészségügyi forrásközpont is nagyon aktív a könyvtárközi kölcsönzésben, de a legtöbb forrásközpontban az adatbázisépítés az elődleges prioritás.
Befektetések az országos forrásközpontokban
A finn országos forrásközpontokban elért eredmények azt a benyomást kelthetik, hogy a különböző országos feladatok elvégzésére külön támogatásban részesültek és többlet munkaerő áll a rendelkezésükre. Valójában nem ez a helyzet. Az ország hatvankilenc tudományos könyvtárának nyújtott kormányzati támogatás nagyobb mértékben nőtt az utóbbi évtizedben, mint külön a tíz forrásközponté, és ez érvényes a személyzet alakulására is. A kedvező input/output aránynak az a magyarázata, hogy a legjobb tudományos könyvtárakat szemelték ki az országos feladatok ellátására, és ezek a könyvtárak feladataikat nagyrészt a “rang kötelez” alapon teljesítették. Szerény befektetéssel hasonló teljesítményeket érhetnek el és kiváló tudásközpontokat hozhatnak létre a fejlődő országokban is.
Továbblépés: nemzetközi együttműködés
Miután a balti államok visszanyerték függetlenségüket, konkrét együttműködés kezdődhetett tudományos könyvtáraikkal. A finnországi forrásközpontok különösen igyekeztek észtországi partnereiket támogatni, olyan kétoldalú programokon keresztül, amelyek keretében mikroszámítógépeket és más berendezéseket adományoztak nekik, és gondoskodtak a tudományos és műszaki időszaki kiadványok újrafelhasználásáról. Tanulmányutakat és konzultációkat szerveztek. Az együttműködés igénye intézményenként változó, attól függően, hogy az egyes könyvtárak milyen szakterületeken működnek, és milyen helyzetben vannak.6 E programok részletes elemzését néhány év múlva lehet elvégezni. Most még korai volna következtetéseket levonni.
ORSZÁGOS FORRÁSKÖZPONTOK FINNORSZÁGBAN
Helsinki Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára (Helsinki School of Economics Library)
Alapítva: 1911. A közgazdaságtan országos forrásközpontja.
Cím: Runeberginkatu 22-24, SF-00100 Helsinki, Finland
Tel.: +358 (0) 431 31.
Fax: +358 (0) 431 3539.
Igazgató: Kyllikki Ruokonen.
Helsinki Egyetem. Mezőgazdasági Könyvtár (Helsinki University. Agricultural Library)
Alapítva: 1930. A mezőgazdaság, élelmiszertudomány, környezetvédelem országos forrásközpontja.
Cím: Box 27 (Vikki), SF-00014 University of Helsinki, Finland
Tel.: +358 (0) 708 51.
Fax: +358 (0) 708 5011.
Igazgató: Heli Myllys.
Helsinki Egyetemi Könyvtár (Helsinki University Library)
Alapítva: 1640, 1827. A turkui Királyi Akadémia könyvtára. Finn Nemzeti Könyvtár. A művészetek és humaniorák országos forrásközpontja.
Cím: Box 15 (Unioninkatu 36), SF-00014 University of Helsinki, Finland
Tel.: +358 (0)1911.
Fax: +358 (0)191 2714.
Igazgató: Esko Häkli.
Helsinki Egyetem. Erdészeti Könyvtár (Helsinki Universily. Library of Forestry)
Alapítva: 1862. Az erdészet országos forrásközpontja.
Cím: Box 24 (Unioninkatu 40 B), SF-00014 University of Helsinki, Finland
Tel.: +358 (0)1911.
Fax: +358 (0)191 7619.
Igazgató: Annikki Karjalainen.
Helsinki Műszaki Egyetemi Könyvtár (Helsinki University of Technology Library)
Alapítva: 1849. A műszaki és rokon tudományok országos forrásközpontja.
Cím: Otaniementi 9, SF-02150 Espoo, Finland.
Tel.: +358 (0) 4511.
Fax: +358 (0) 451 4132.
Igazgató: Sinikka Koskiala.
Jyväskylä Egyetemi Könyvtár (Jyväskylä University Library)
Alapítva: 1912. Az oktatás, pszichológia, testi nevelés országos forrásközpontja.
Cím: Seminaarinkatu 15, SF-40100 Jyväskylä, Finland
Tel.; +358 (0) 601 211.
Fax: +358 (0) 603 371.
Igazgató: Oili Kokkonen.
Parlamenti Könyvtár (Library of Parliament)
Alapítva: 1872. A jogtudomány országos forrásközpontja.
Cím: Aurorankatu 6, SF-00102 Helsinki, Finland
Tel.: +358 (0) 4321.
Fax: +358 (0) 432 3495.
Igazgató: Tuula Laaksovirta.
A Finn Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára (Library of the Central Statistical Office of Finland)
Alapítva; 1867. A statisztika országos forrásközpontja.
Cím: FIN-00022 Tilastökeskus, Finland
Tel.: +358 (0) 173 41.
Fax: +358 (0) 173 422 79.
Igazgató: Hellevi Yröla.
Országos Egyészségügyi Könyvtár (Nationale Resource Library of Health Sciences)
Alapítva: 1966. Az orvostudomány és az egészségügy országos forrásközpontja
Cím: Haartmaninkatu 4, FIN-00290 Helsinki, Finland
Tel: +358 (0) 434 61
Fax: +358 (0) 410 385
Igazgató: Mariam Ginman
Tamperei Egyetemi Könyvtár (Tampere University Library)
Alapítva: 1925. A társadalomtudományok, újságírás, könyvtártudomány és informatika országos forrásközpontja.
Cím: Box 617 (Yliopistonkatu 38), SF-33101 Tampere, Finland
Tel.: +358 (0)156111.
Fax: +358 (0)157150.
Igazgató: Hennele Soini.
Irodalom
- TÖRNUDD, E.: Evaluation of the resource library system in Finland. Otaniemi, Helsinki University of Technology Library,1993. (OTA-Kirjasto A 17). 55 p.
- TÖRNUDD, E.: Benefits from network parasitology. In: Unesco Bulletin for Libraries, 30 (4)1976, 206-9.
- HERTZEN, M. von ed. Nordic databases 1992. Espoo, 1992. (NORDINFO Publication 21). 202 p.
- RUOKONEN, K.: Library automation activities at Helsinki School of Economics Library and in Finland. In: INSPEL, 21 (3)1987.147-151.
- PASANEN-TUOMAINEN, I. Monitoring TENTTU POACexperiences. Proceedings of the Opac Development Research Colloquium, Copenhagen 2-3 December 1993. Megjelenés előtt
- TÖRNUDD, E.: Journal recycling and other twinning operations: challenges and obstacles. Proceedings of the International Seminar on the Development of Twinning Models for Libraries in the South and in the North, Ottawa, June 20-21 1991. Ottawa,1991. p.123-6.