A magyarországi felsőoktatás – mint ahogyan az oktatás egésze – gyökeres változáson megy keresztül. Az ezzel foglalkozó szakemberek nyilvánvalóan tanulmányozzák a más országokban kialakult rendszereket, hogy megpróbálják a jónak tartott részleteket az itthoni viszonyokhoz és lehetőségekhez igazítani. Feltehetően egyre több hazai könyvtárosnak is lehetősége adódik különféle ösztöndíjak, alapítványok által külföldi intézményeket meglátogatni és az élményeit itthoni kollégáival megosztani, mégsem biztos, hogy széles körben ismertek ezek a tapasztalatok, különösen a könyvtárosképzés terén. Így talán nem hiábavaló egy rövid áttekintést adnom az amerikai szisztémáról.New York város három egyetemén folyik jelenleg könyvtárosképzés: mégpedig a “Pratt University”-n Brooklynban, a “Queens College”-ban Queensben és az ugyancsak ebben a városrészben található “St. John’s University”-n. Ezek felvételi rendszerét, szervezeti felépítését és tananyagát áttanulmányozva adom át tapasztalataimat, hogy az otthoni érdeklődők képet kapjanak az amerikai felsőoktatás ezen ágáról.

Kit is neveznek könyvtárosnak?

A könyvtárak itthon is nagyon megoszlanak nagyságuk, szakirányultságuk, olvasói körük szerint – így az ott dolgozók munkája is erősen specializálódik ennek megfelelően. Még inkább így van ez Amerikában, ahol a könyvtár mint művelődési intézmény is óriási jelentőséggel bír, ezen kívül a vállalatok és cégek is számottevő gyűjteményeket tartanak fenn. Az ottani gyakorlat szerint könyvtárosnak csak a foglalkoztatottak egy kis hányadát nevezik, pontosabban azokat, akik rendelkeznek könyvtárosi egyetemi végzettséggel, az MLS-szel (Master of Library Science).
Aki ennek a követelménynek eleget tesz, az reménnyel pályázhat meg könyvtárosi állásokat, s a hely jellegétől függően magasabb beosztásokba kerülhet, és igazán érdekes munkaterületeken dolgozhat. Amennyiben nincs birtokában ennek a diplomának, ám van felsőfokú végzettsége, úgy könyvtári asszisztensként foglalkoztatják. Ez sokszor hasonló jellegű munkát jelent, de sokkal nehezebb az előrelépés. Így akinek szándékában áll maradni, az előbb-utóbb úgyis beiratkozik egy könyvtárosiskolába, és akkor feljebb léphet a ranglétrán. Minden könyvtárban megtaláljuk az ún. könyvtári tisztviselőket vagy hivatalnokokat, akik intézik a kölcsönzést, karbantartják az állományt, helyre teszik a könyveket. Ők rendszerint középiskolát végeztek.
Nyilvánvalóan változik a kép attól függően is – mint már említettem -, hogy milyen típusú és mekkora könyvtárról van szó. Egy óriási állományú könyvtárban – mint a New York-i közkönyvtár, a New York Public Library – vagy egy jelentősebb szakkönyvtárban jobban megoszlanak a feladatok, sokrétűbb a személyi állomány is. Kivételt jelenthet egy kisebb jogi, vállalati gyűjtemény, ahol esetleg egy személy testesíti meg a tájékoztató könyvtárost, az asszisztenst, sőt a polcokon is ő rendezkedik, vagyis minden munkaterületen ő tevékenykedik. Ebben az esetben sokszor az adott szakterület átfogó ismerete fontosabb lehet, mint maga a könyvtári és információs szaktudás.

Könyvtárosképző iskolák és az “ALA”

Azok, akik hivatásuknak tekintik ezt a szakmát, mindenképpen jól teszik, ha elvégzik a megfelelő egyetemi szakot, vagyis az alapképzés után választanak egy olyan intézményt, ahol ilyen irányú oktatás folyik. A kiegészítő képzés keretében megszerezhetik az MLS (Master of Library Science)-diplomát, ami igazán csak akkor ér valamit, ha az egy ALA (American Library Association), vagyis az Amerikai Könyvtáros Egyesület által akkreditált iskolából származik. Ez az egyesület tömöríti az észak-amerikai könyvtárosokat, védi érdekeiket, biztosítja továbbképzésüket, felügyeli az egyetemek tevékenységét. A szervezet 51 amerikai és 7 kanadai egyetem könyvtárosképző programját tartja megfelelőnek, így az ezekben kapott oklevelet fogadja el, amely feljogosít arra, hogy valaki könyvtárosi beosztást kaphasson, majd az előmenetele biztosítva legyen.

A felsőoktatásról általában

Mielőtt a könyvtárosképző iskolákról írnék, szükségesnek tartok néhány szót szólni általában az amerikai felsőoktatásról. A középiskola elvégzése után a diákok nagy része továbbtanul. Azok, akik középiskolás éveik alatt túljutottak a pályaválasztás nehézségein, és jó eredménnyel is büszkélkedhetnek, egyenesen beiratkozhatnak egy egyetemre, és 4-5 év alatt megszerezhetik a Bachelor’s diplomát a kiválasztott szakból. Azok, akiknek a középiskola évei alatt pályaorientáltságuk bizonytalan volt vagy nem teljesítettek megfelelően, alacsonyabb szintű iskolákban – ún. community college – néhány évig alapképzésben, felzárkóztatásban részesülhetnek, majd onnan mehetnek tovább az óhajtott egyetemre.
Bár itthoni értelemben vett felvételi vizsga nincs, mégsem automatikus a felvétel mindenki számára. Figyelembe veszik az előző osztályzatokat, referenciát kérnek a volt tanároktól, és behívják a jelöltet beszélgetésre. Ezek a módszerek iskolánként persze eltérnek. A jó hírű egyetemeken a legszigorúbb az elbírálás, viszont könnyebb bejutni a “hétköznapi”, kevésbé híres felsőoktatási intézményekbe.
A felsőoktatási intézményekben nem félévet; illetve évfolyamot kell teljesíteni – mint itthon -, hanem az előírt tantárgyak kurzusain kell részt venni, – ezáltal ún. krediteket (pontszámokat) gyűjteni, illetve ezekből a tantárgyakból egy bizonyos szintet elérni. A pontszám egyben az illető tantárgy heti óraszámát is mutatja. A pontszámokat a hallgató részben az előírt, részben pedig a maga által kiválasztott tárgyakból gyűjtheti össze.
Minden iskola maga határozza meg, hogy az egyes diplomákhoz milyen követelményeket támaszt, vagyis hogy hány pontszám kell hozzá, és azokban milyen átlageredmény a minimum. Ezen kívül állíthat még egyéb feladatokat a hallgató elé, mint záróvizsga, szakmai gyakorlat vagy diplomamunka.
Az egyes tantárgyakból félév közben és végén teszteket és tanulmányokat írnak, azok összegző eredményei adják a tanulmányi átlagot. A besorolás nem számjegyekkel, hanem betűkkel történik (A+,A,A-,B+,B,B-,C,F – az A+ jelenti a kiváló, az F pedig a leggyengébb teljesítményt, ami ismétlést von maga után). Ez az osztályozás intézményenként eltérhet, de a legtöbb helyen ez használatos.
Ha valaki nem teljesít az előírásoknak megfelelően, akkor a kurzust meg kell ismételnie. A haladás egyéni az iskola által előírt keretek között. Nincsenek évfolyamok, tankörök, csoportok, a diákok gyakorlatilag mindenfélévben és órán új társakkal kerülnek össze. A szemeszter elején választhatnak az előadások időpontjaiból – járhatnak nappal és bizonyos esetekben este, sőt hétvégén is.
A Bachelor’s diploma megszerzése után lehet beiratkozni az egyetemek felsőbb szintjére és célul kitűzni a specializálódást, a Master’s fokozat megszerzését. A kurzusok, pontszámok rendszere ott is hasonló.

“Master of Library and Information Science”

Az egyetemeken külön fakultásokon – “iskola az iskolában” – kapott helyet a könyvtár- és információtudomány. Az intézmények elsődleges céljuknak tekintik, hogy olyan környezetet teremtsenek, amelyben a diákok felfedezhetik e hivatás értékeit, szépségeit. Minőségi oktatást kínálnak, melynek eredményeképpen a hallgatókat olyan tudással, készségekkel és ambícióval vértezik fel, amelynek birtokában sikeresen megállják a helyüket ebben az állandóan megújuló szakmában.
Az MLS-programban résztvevő hallgatóknak 36 pontot kell teljesíteniük legalább egy átlagos “B” szinten, illetve egyéb, az intézet által megszabott követelményeknek kell eleget tenniük. Egy-egy tantárgy általában 3 pontos (= heti 3 óra), tehát a szakon 12 tantárgyat kell tanulni, melyek közül 5-6 kötelező, a többi választható. Az őszi és a tavaszi félév 15 hétig tart, és 15 a legmagasabb heti óraszám. A program leghamarabb egy őszi, egy tavaszi és egy nyári szemeszter – vagyis egy naptári év – alatt végezhető el, mivel a nyári időszakban is szerezhető 6 pont. Meg van határozva azonban az is, hogy legfeljebb 4, illetve 5 év alatt be kell fejezni az iskolát.
Az általam vizsgált 3 iskolában hasonló programok alapján dolgoznak, bár nincs egységes tanterv. Így a tantárgyak elnevezései eltérnek, nyilvánvalóan tartalmukban is van némi különbség. Az iskolák alapvetően egy általános képzést biztosítanak, de van mód a szakosodásra is. Míg az egyik egyetem iskolai, a másik jogi, egészségügyi, pénzintézeti könyvtárosokat is képez.
Mint már említettem, vannak tantárgyak, amelyek minden hallgató számára alapkövetelmények. Sikertelenség esetén ezeket meg kell ismételni. Ezek a következők:

  • Kötelező tárgyak

Pratt University
- Információ, könyvtár, társadalom
- Az információtárolás és előhívás technológiája
- Információforrások
- “Online” kutatás és szolgáltatás
- Az információk rendszere
- Könyvtárak és információs központok vezetése
Queen’s College
- A könyvtár- és információtudomány alapjai
- Információforrások és szolgáltatás (Általános)
- Információforrások és szolgáltatás (Választható szakterület)
- Információtechnológia
St. John’s University
- Bevezetés a tájékoztatásba
- Bevezetés a katalogizálásba és osztályozásba
- Bevezetés az információtudományba
- Információs intézmények vezetése

  •  Választható tárgyak

A választható tantárgyak témakörei pedig vázlatosan mindhárom egyetemen ezek (egy-egy témakör több tantárgyat is magába foglal):
- haladó számítógépkezelői és programozói képzés
- különböző szakterületek információforrásainak megismerése
- tájékoztatás
- adatbázisok használata
- különböző típusú könyvtárak speciális kérdéseit tárgyaló kurzusok
- nem-nyomtatott információhordozók megismerése

Az iskolát akár ősszel, akár tavasszal el lehet kezdeni, de ajánlatos három-négy hónappal korábban elintézni a beiratkozással kapcsolatos teendőket. Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon a programhoz, több követelménynek eleget kell tennie. Először is rendelkeznie kell a “baccalaureate” (Bachelor’s)-diplomával, vagyis az alapképzést bizonyító okirattal, amely legalább “B” átlagot tükröz. Szükséges még 2-3 ajánlólevél – pl. előző professzoroktól, esetleg munkáltatóktól. Egy esszé, melyben a jelölt kifejti eddigi tevékenységét és céljait. Ha mindez megvan, az iskola igazgatója személyes beszélgetésre hívja be a jelentkezőt, ahol jelen van többek között a felvételi bizottság egy tagja is. Külföldi hallgatóknak hivatalos fordítást és hitelesítést kell kérniük az eredeti oklevelükről, ezen kívül – bizonyítandó a megfelelő szintű angol nyelvtudásukat – be kell mutatniuk a TOEFL-teszten (Test of English as a Foreign Language) elért legalább 500-550-600 pontos (iskolától függően) eredményüket.
Előfordul, hogy a fenti előírásoknak többen felelnek meg, mint ahány hely van. Abban az esetben a felvételi bizottság dönt. Mint számos nyugat-európai egyetemen, néhány magyarországi intézményben is próbálkoznak azzal a gyakorlattal, hogy felveszik a jelentkezőket – lehetőséget adva mindenkinek -, majd az első évfolyamon mintegy megszűrik a hallgatói létszámot, megtartva a legtehetségesebbeket, legszorgalmasabbakat. Az amerikai felsőoktatásban ez nem jellemző. Végül is az egyetemek és főiskolák óriási száma miatt mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Ha pedig valaki egy bizonyos iskolához ragaszkodik, akkor igazodnia kell annak követelményeihez.
Ebben az országban a felsőoktatás nem ingyenes. Vannak drágább és vannak könnyebben elérhető, megfizethető iskolák, de mindenhol kell valamennyit fizetni. Mielőtt azonban konkrét számokat írnék le, hadd említsem meg azt az ösztöndíj- és támogatási rendszert, amely azért mégis csak megkönnyítheti, illetve lehetővé teszi sokaknak a tanulást. Az iskolák már a felvételi időszakban felhívják a figyelmet ezekre a lehetőségekre. A pénzügyi segítség kétféle program alapján adható:

  • Szükségletek szerint

Ehhez be kell mutatni a hallgatót támogató család, vagy a hozzátartozó anyagi hátterét bizonyító iratokat. Ennek alapján tandíjhozzájárulás, – kedvezmény, hitelek, munkalehetőségek kaphatók.

  • Érdemek szerint

A kiválasztásban ezúttal a hallgató által elért eredmények a mérvadóak. Így részt vehet egy-egy tanszék munkájában, ajánlhatják más intézményekhez ösztöndíjasnak, ahol a szóban forgó munkahely fizeti a tandíjat.

Néhány számadat…

A Pratt Egyetem könyvtár szakán az előírt díjak (tandíj és egyebek) az 1994-1995-ös tanévre a következők voltak:

Egy leegyszerűsített költségvetés szerint ez kb. 6100 dollárt jelent egy félévben, s az átlagos 4 félévet alapul véve a diploma 24 400 dollárba kerül. Nem számoltam bele késedelmi díjakat, büntetési díjakat és olyanokat, amelyek fizetése elkerülhető.
A Queen’s College saját maga állapít meg egy becsült összeget: 6300 dollárt egy félévre. Ha még hozzávesszük a mindennapi megélhetés költségeit, úgy nem csodálkozhatunk azon, hogy nagyon sok hallgató – talán nem túlzás azt mondani, hogy a többség – úgy alakítja az órarendjét, hogy a tanulással párhuzamosan dolgozni is tudjon.

Utóképzés: Post – Master’s Studies

A már végzett könyvtárosok számára mindhárom intézményben lehetőség van posztgraduális képzésre, az ún. Post-Master’s bizonyítvány megszerzésére. Ez egy 30 pontos, egyénileg (a hallgató által) összeállított, de az egyetem lehetőségeihez igazított program. Azok jelentkezhetnek, akik rendelkeznek MLS-diplomával és legalább 2 éves gyakorlattal. A specializálódás területei közül néhány:

  • egyetemi és kutatóintézeti könyvtárak
  • egészségügyi könyvtárak
  • gyermek- és ifjúsági irodalom
  • multikulturális könyvtárak
  • gyermekkönyvtári munka
  • információs hálózatok
  • igazgatás, vezetés
  • költségvetés-tervezés

Ez már egy lépés a tudományos kutatómunka felé, ezután lehet a tudományos fokozatok (PhD) megszerzése felé irányulni, amely újabb éveket jelent valamelyik egyetemen.

Elhelyezkedési lehetőségek

A pályaválasztásnál elengedhetetlenül fontos szempont ebben a munkanélküli világban, hogy mi vár a végzettekre a munkaerőpiacon, hogy mennyire tudják hasznosítani az iskolában szerzett ismereteiket. Ha a diploma értéke ilyen mértékben meghatározható pénzzel is, mint ebben az országban, akkor kevesen engedhetik meg maguknak, hogy szórakozásból tanuljanak. Az iskolák szerint az elhelyezkedési lehetőségek kitűnőek. Az állások száma évről évre nő, és a nagyobb követelmények egyre magasabbra emelik a fizetéseket is. Úgy tartják, a siker (az ideális munkahely megtalálásában) három pillérre épül:
- megalapozott iskolázottság;
- megfelelő információ a munkalehetőségekről;
- kitartó álláskeresési képesség.
Mindhárom elem elsajátítható ezeken az egyetemeken, így az itt megszerzett diplomák biztosítékai a sikeres pályakezdésnek.
Természetesen. a valóság nem ilyen magától értetődő, és sokak számára nagy küzdelmet jelent a tanulás. Sok amerikai szülőnek okoz gondot gyermekének taníttatása, és egyáltalán nem bizonyos az sem, hogy az egyetemi ballagás után mindenkit a legjobb állás vár. Az amerikai felsőoktatás is állandóan megpróbál a változó világhoz igazodni, mindenesetre az iskolák felelősséget éreznek tanítványaik iránt, és megpróbálnak lehetőségeikhez mérten segíteni mindenkinek. Az intézmények óriási propagandatevékenységet fejtenek ki, hogy a hallgatói létszámot betöltsék, nem pusztán saját üzleti érdekeik miatt, hanem hogy minél több fiatal belássa, hogy tanulni nemcsak a szellemi épülés, de az anyagi gyarapodás érdekében is érdemes és szükséges