“A világ úgy látszik, hogy belép, illetve már belépett, a káosz korszakába… A káosznak – modern gondolkodásunk mondatja velünk – megvan a maga rendje. Néha kifáradt rendszereknek, szervezeteknek, melyek elérték teljesítőképességük csúcsát, illetve korlátait, alapvető változásokon kell átesniük, hogy megújulhassanak… A káosz finoman fogalmazva is kényelmetlen állapot, de nem feltétlenül kell félnünk tőle, ha – és ez a “ha” nagyon fontos -, megvan az előrelátásunk és a bölcsességünk, ha kezelni tudjuk, és ha megfelelő intelligenciával és érzékenységgel reagálunk rá.” (Line, M. B.}

Bevezetés

A jövőkép kialakítása és megrajzolása egyrészt tudományos kutatás eredményeként születhet meg, másrészt a képzelet szülötte, vágyálmok és félelmek megfogalmazása. Tehát, egyrészt elemzéseken, adatok analizálásán, fejlődésvonalak felvázolásán nyugszik, másrészt a jelen ismereteihez adja hozzá az elrugaszkodó képzelet vízióját, mely nem utópisztikus, de nem is mindig realisztikus.A jövőképek megrajzolásának kettős célja van. Felkészítheti az intézményeket, hogy milyen feladatokkal kell majd szembenézniük, mihez kell az intézmény szerkezetét alakítani, átalakítani. Ugyanakkor a jelenlegi helyzettől eltekintve, lehetőséget ad egy optimális elképzelés megrajzolására, amit ütköztetve a lehetőségekkel, a fejlődés, a fejlesztés irányvonalait kaphatjuk meg.
Lehet-e egy állandóan változó világban jövőképpel foglalkozni?
Lehet, sőt kell is, ha az az alapállásunk, hogy az általunk “megjósolt” változás bármikor éppen az ellenkezőjére változhat. John Martin, a British Library Information UK 2000 program egyik kidolgozója, a vizsgálat elkészülte után a következőket mondta: “Az eseményeket nem lehet pontosan megjósolni, az előre láthatatlan dolgok valóban nem láthatók. A legtöbb, amit tehetünk, hogy abból az alapállásból indulunk ki, hogy “amennyiben a folyamatok a továbbiakban is így folytatódnak, akkor…” A vizsgálat megkezdése és a jelentés publikálása között megdőlt a kommunista rendszer Kelet Európa országaiban, Németország egyesült, mélyült a gazdasági recesszió, nőtt a munkanélküliek száma, megbukott Mrs Thacher, lezajlott az Öbölháború…” (Corrall, S.)
A körülmények tehát megjósolhatatlanul változnak körülöttünk, s nekünk az a feladatunk, hogy a szakemberek segítségével számba vegyük azokat a tényezőket, amelyek a jövő könyvtár- és információtudományát befolyásolják, és – újra meg újra felülvizsgálva elképzeléseinket felvázoljuk a jövő könyvtárügyét.
A jövő elképzelése nélkül, a megvalósítandó cél meghatározása nélkül, nem lehet eleget tenni a jelen feladatainak sem. A jelen stratégiáját ugyanis minden esetben az elérendő cél érdekében, vagyis a jövő érdekében kell kialakítanunk. Jóllehet a jövőkép kialakítása, a jövő kutatása végigvonul a világ közgondolkodásának egész történetén, a jövőkutatások akkor erősödnek fel, amikor a jelen gondjai megszaporodnak, az eddigi belátható változások beláthatatlanná válnak.

A könyvtárak jövőjét befolyásoló tényezők:

A következő területek áttekintését kell elvégezni a makrokörnyezetből:

  • 1. társadalmi,
  • 2. politikai,
  • 3. gazdasági,
  • 4. technológiai.

1. A társadalmi tényezők között számba kell venni a társadalom szerkezetének a változását, a társadalmi mobilitásnak az irányát, mozgását vagy mozdulatlanságát; a közszolgálati szféra látható háttérbe szorulását a gazdasági terület előtérbe jutása miatt, és általában a nem anyagi értékeket termelő ágazatok háttérbe szorulását. A demográfiai tényezők is meghatározóak. Elemezni kell a civil szerveződések fejlettségét, a civil társadalom erősödését, a közigazgatási változásokat.
2. Ismerni kell a politikai pártok érdekeit, a politikai erővonalak alakulását; a politikai döntéseket, a prioritásokat, a politikai érdekek jelenlétét vagy hiányát a kulturális szférában; a politikai döntéseket a kultúra, a tudomány és az oktatás fejlesztésének kérdéseiről; a könyvtárügy jelenlétét a politikai programokban.
3. A gazdasági terület, a gazdasági érdekek egészen közvetlenül érintik a könyvtárakat és az információs intézményeket. Nyomon követhető a gazdasági recesszió hatása e területen. Létjogosultságot nyer a piacorientáltság a könyvtárakban is. A költségvetések nem tudnak lépést tartani a növekvő kiadásokkal: a dokumentumok árainak növekedése, a növekvő energiaárak, tehát a fenntartás költségeinek növekedése miatt, megjelenik az intézmények többcsatornás finanszírozásának szükségessége. Az erőteljes privatizáció következtében felmerül a könyvtárak magánkézbe adásának gondolata is. Az állam “szabadulni” igyekszik a kötelezettségei alól.
4. Az információtechnológia fejlődése beláthatatlan távlatokat nyitott. A virtuális, a falak nélküli könyvtárak létrejötte a számítógépes hálózatok következtében, a legtávolabbi adatbankok használatának lehetősége, az elektronikus könyvtár, az elektronikus sajtó, a CD-ROM, a CD-WORM, a törölhető CD és a multimédiák nyújtotta új és még fejlődő lehetőségek, az információhoz való hozzáférés új távlatai arra kell, hogy késztessék a könyvtárosokat, hogy újrafogalmazzák a könyvtárképüket. Semmiképpen sem lehet felrajzolni a jövő könyvtárát alapos információtechnológiai ismeretek nélkül.
5. A humán világ változása, azaz a társadalom és az egyén reakciója az előbb említett változásokra, az egyik legkevésbé belátható és ugyanakkor a legmeghatározóbb elem.
A makroösszefüggések feltárása mellett elemezni kell a mikrokörnyezetet is, a társadalmi közeget, amelyben a könyvtár működik; a könyvtár jelenlegi állapotát. A társadalmi környezeten belül az oktatás – a köz- és a felsőoktatás -, az írás és könyvkultúra helyzetét és fejlődésének lehetőségeit, az egész könyvtári rendszer helyzetét stb., a település, a váras fejlődési trendjét, a település, a város kulturális stratégiáját, az ellátandó könyvtárhasználók gazdasági, szociális stb. helyzetét, a könyvtár információtechnológiai fejlettségét, a könyvtár vezetését és munkatársi gárdáját.
Az általánosan figyelembe veendő tényezők azt a makro- és mikrovilágot jellemzik, amelyben a könyvtárak jelenleg élnek, és elemzésük ahhoz ad segítséget, hogy a könyvtárakat, a könyvtárügyet befolyásoló tényezők – változásuk, fejlődésük révén – miképpen alakítják majd a könyvtárakat.
Emellett fontos azt is tudni, hogy a könyvtári és információs területen általában milyen trendek érvényesülnek. Néhány ezek közül:

  1. egységes szabványok szerinti működés,
  2. a “pénzért értéket” szemlélet térhódítása,
  3. a dokumentumok mellett – helyett – az információ fontossága.

1. Az első pontban említett trendet segíti és táplálja az IFLA öt jelentős nemzetközi programja, az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak a könyvtárakat érintő ajánlásai (pl. a szerzői jog területén), az egységes adatátviteli lehetőségek, az azonos adatbázisok, azonos források használata stb.
2. A “pénzért értéket” szemlélet a piaci szemlélet megjelenését jelenti a kulturális területen, a könyvtárakban is. Az adófizető állampolgárnak jogában áll tudni, hogy az adóját mire költi az állam; joga, hogy számonkérje, miért nem a közszolgálati szférát fejlesztik belőle – pl. a könyvtárakat -, és joga, hogy minőségi, számára fontos szolgáltatást, “árut” kapjon a könyvtáraktól. Ennek a trendnek eredményeként a könyvtárak megbizonyosodtak arról, hogy megmaradásuk és megfelelő szintű fejlődésük az állampolgárok érdekeltségén alapul. A könyvtárak megmaradásának és fejlődésének záloga, ha a használók könyvtárává válnak.
3. A dokumentumok jelentősége mellett fontosabbá válik az információ, az információhoz való hozzájutás. Ez egyben a privát szektor előretörését is jelenti. Nem az a fontos, hogy az információt a könyvtár vagy az információs cég terjeszti, hanem csupán az, hogy az információt miképpen lehet megszerezni. Amennyiben magánkézben van, illetve magánkézbe kerül, akkor ez a terület megelőzi a könyvtárakat. Az információs társadalomban azok a szervezetek maradnak meg – mindegy, hogy ki tartja fenn és mi a neve -, amelyek az információt birtokolják. Az információhoz való hozzáférés nem lesz a könyvtárak privilégiuma.

A jövő közművelődési könyvtárképének lehetséges változatai
A jövő könyvtárképével foglalkozó szakemberek megállapítása szerint a jelenlegi könyvtárvezetők kulcshelyzetben vannak, hiszen még lehetőségük van arra, hogy eldöntsék, hatni akarnak-e a változásokra, cselekvő részesei akarnak-e lenni a változásoknak, vagy csak elszenvedői? Robert Olson futurológus 1989-ben az OCLC (Online Computer Library Center) által rendezett, a közművelődési könyvtárak jövőképéről szóló konferencián 50 nagy közművelődési könyvtár igazgatójától azt kérte, hogy írják le a jövőbeli elképzeléseiket optimista és pesszimista megközelítésből, azaz fogalmazzák meg a reményeiket és a félelmeiket.
A reményeket hat pontban összegezték:
1. A könyvtárak sikerrel alkalmazkodnak a jövő változásaihoz, mert munkatársaik kezdeményezők, kreatív a vezetésük és a fejlődésre állandóan készek;
2. A használók számára a könyvtár nélkülözhetetlen lesz, mert ez lesz a jövőben a társadalom információs központja, az elektronikusan tárolt adatokhoz a könyvtárakon keresztül jutnak majd el, de ugyanakkor megmarad a nyomtatott dokumentumok gyűjtőhelyeként is;
3. A tényleges használói igények kielégítése miatt igen nagy mértékben nő majd a könyvtárhasználat;
4. Miután a társadalom tagjai csak akkor tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez, ha a permanens tanulás; képzés és átképzés élet formájukká válik, ez feltételezi a permanens könyvtárhasználatot;
5. A könyvtárak jelentősen kiveszik a részüket a szociálisan hátrányos helyzetűek társadalmi integrálása, a feszültségek csökkentése érdekében végzett munkából;
6. A kormányzat és a társadalom tapasztalva a könyvtárak fontosságát, új kormányzati finanszírozási technikákkal és az alapítványok pénzügyi lehetőségeinek felhasználásával megfelelőképpen dotálja a könyvtárakat.
A könyvtárigazgatók a félelmeiket hét pontban határozták meg:
1. A könyvtárak vezetése alkalmatlan lesz a változások kezelésére;
2. A könyvtárak privatizációja ellenőrizhetetlenné válik, a szolgáltatások díjazottá tétele nem a könyvtárak felelőssége lesz, és ez a két tény megnehezíti a könyvtárak megmaradását;
3. Olyan mély lesz a szakadék a társadalom vagyonos és elszegényedett rétegei között, hogy ezt az intézmények – a könyvtárakat is beleértve – nem tudják már kezelni;
4. A kis településeken lévő könyvtárakat az önkormányzatok nem tudják fenntartani., helyüket privát intézmények veszik át, vagy esetleg még ez sem történik meg, hanem egyszerűen megszűnnek;
5. .A kormányzat szintjén a könyvtárügy alig-alig jelenik meg, érdektelen területet képvisel;
6. A fentebbi tendenciák miatt a könyvtárak egyre kevésbé tudnak megfelelni annak a feladatuknak, hogy információs és kommunikációs központok legyenek. Ez főképpen a kisvárosokat, a. város környéki településeket fenyegeti:
7. A könyvtárak nem fogják kihasználni a kooperációban rejlő lehetőségeket forrásaik megosztásában – akár az információk, akár a dokumentumok terén -, nem működnek együtt.
A két különböző megközelítés jelzi az irányt, hogy merre kell a könyvtáraknak elmozdulniuk, hogy túléljék a nehéz jelent és legyen jövőjük.
Még élesebben, meghökkentőbben fogalmaz Bruce A. Shuman, a Wayne State Egyetem tanára, aki szerint az alapkérdés az, hogy lesz-e közművelődési könyvtár? Van-e jövője a közművelődési könyvtárnak? Ő kilenc változatban rajzolja meg a 2015-re előretekintő lehetséges jövőképeket:
1. A könyvtár meghal. A társadalom nem igényli majd a könyvtárak szolgáltatásait, hiszen a 200 csatornás TV alkalmas arra, hogy minden létező, elektronikusan tárolt információhoz hozzájuthassanak a társadalom tagjai. A nyomtatott dokumentumokat a könyvkölcsönző vállalkozóktól szerzik majd be.
2. A könyvtár interaktív robotként működik. A “könyvtárhasználó” akár otthonról, akár a könyvtárban egy barátságos, mindig rendelkezésre álló robotnak teszi fel a kérdéseit, aki (ami) a kívánt formában (hang, nyomtatott forma, videókazetta stb.) válaszol majd rá.
3. A status-quo szindróma érvényesül. A könyvtár olyan marad, mint amilyennek ma ismerjük, mert sem elég pénz nem lesz a lényegi változások végrehajtásához, sem olyan erőteljes érdek nem jelenik meg, ami ezt a változtatást kiköveteli.
4. Kulturális műemlékké válik. Minden korszerű információ- és dokumentumszolgáltatás magánkézbe kerül. A közművelődési könyvtár a régi, porosodó könyvek gyűjteményeként marad meg, ahová legfeljebb nosztalgikus érzések vezetik majd be a nagyszülőket, hogy unokáiknak megmutassák fiatalkoruk olvasmányait.
5. A mindent szolgáltatni, de csak keveseknek lehetőség. Ebben az esetben a könyvtár hagyományos és új szolgáltatásainak teljes körét nyújtja, de csupán a szegények számára. A közösség tehetős tagjai vagy egyáltalán nem veszik igénybe a könyvtári szolgáltatásokat (ők megveszik maguknak), vagy meglehetősen magas díjazás ellenében.
6. A kevés szolgáltatást nyújtani, de mindenkinek lehetőség. A könyvtárnak el kell döntenie, hogy szolgáltatásai sorában melyek azok, amelyek kimagaslóak, egyediek, amelyeket mindenképpen meg kíván őrizni. Jó megoldás lehetne, ha a könyvtár azt a fajta közhasznú információs szolgáltatást tartaná meg, amelyre mindenképpen szüksége van a könyvtárhasználónak, a többi szolgáltatás pedig átkerülne a magánszférába.
7. Ismereteket nyújtó szalon. A kényelmes fotelekben helyet foglaló látogató a fejére tesz egy sisakot, amelyben olyan készülékek vannak elhelyezve, amelyek érintkezve a bőrrel, újra kibocsátják magukból azokat a gondolatokat, érzéseket, érzelmeket, amelyeket egy előző helyzetben rögzítettek bennük – pl. a Mount Everest megmászásakor kerültek a készülékbe -, és így egy fotelban ülve újra átélheti ugyanazt a helyzetet. Így el lehet “jutni” pl. az Amazonas őserdeibe – ténylegesen érezve a lehetetlen erőfeszítést -, repülni a Marsra stb., stb.
8. Az átpolitizáló könyvtár. Ez a lehetőség egy diktatórikus társadalmi követelményként jöhet létre: Miután a valós információk ártanak a hatalmon lévőknek, ezért drasztikusan megnehezítik a politikai információkhoz való jutást, visszamenően megsemmisítik az információt. Valamiképpen Orwell: 1984 c. könyvének mintájára.
9. Az otthoni elvonultság győzelme. Amennyiben a 21. században lehetőség lesz arra, hogy otthoni TV, számítógép, telefon, fax segítségével bármilyen információhoz hozzá lehessen jutni akár elektronikus, akár nyomtatott formában, ki tudja, nagyobb vonzereje lesz-e a könyvtárnak, mint az otthoni kényelemnek?
Az angol szakemberek véleménye több esetben megegyezik az előbbiekben megismert változatokkal.
Az angol könyvtárosegyesület a következő öt pontban összegezte elképzeléseit a 21. századi könyvtárakról:

  • 1. Nem lesz közművelődési könyvtár.
  • 2. Lesz, de alacsony szintű szolgáltatásokat nyújt majd, jóllehet a használók teljes körének.
  • 3. Lesz, és magas szintű szolgáltatásokat nyújt, de csupán a használók egy bizonyos körének.
  • 4. Húsz év múlva a jelenlegi könyvtárak továbbfejlesztett változatai lesznek.
  • 5. Elektronizált könyvtárak lesznek.

Az eddig megismert jövőképekben is nyomon lehetett követni, hogy az egyre szorítóbb gazdasági nehézségek, a gazdasági recesszió arra készteti a könyvtárosokat, a könyvtárakkal foglalkozó szakembereket, hogy újrafogalmazzák a könyvtárakról kialakított elképzeléseiket. A korlátozott pénzügyi lehetőségek élesebb határokat szabnak a még megvalósítható és elhanyagolható feladatok közé, és kötelezővé teszik a fontossági sorrendek megállapítását. P.J.Th. Schoots, akkor még a Rotterdami Városi Könyvtár igazgatója, 1992-ben Peeble-ben a közművelődési könyvtárakkal foglalkozó konferencián a jövő közművelődési könyvtára legfontosabb feladataként az információközvetítést fogalmazta meg. A könyvtáraknak úgy kell majd együttműködniük a településen, a városban, a világban, mint egy élő szervezetben az idegközpontoknak. Míg továbbra is megtalálhatók lesznek a könyvtárak nevelési, szórakoztatási és információs feladatai, nem kell “kulturális palotává” válniok. A túlélés záloga, hogy a könyvtár olyan információs idegközpont legyen, amely minden, a számára fontos információt eljuttat a használóhoz.
A fejlődési vonal tehát a könyvtártól az információs központ felé mutat. Részletesebben ez azt jelenti, hogy amennyiben a könyvtárak megfelelőképpen alkalmazkodnak a változásokhoz, akkor a következő jellemzőik lesznek:

  • 1. Értéküket nem az állomány nagysága, hanem a nyújtott információ gyorsasága és pontossága adja.
  • 2. A használónak nyújtott szolgáltatásoknak legalább a felét egyre inkább olyanok veszik majd igénybe, akik sohasem mennek el a könyvtárba.
  • 3. Az információs infrastruktúra lehetővé teszi majd az egyre növekvő és változó információhoz való teljes hozzáférést.
  • 4. Ez az infrastruktúra a kisebb fiókkönyvtárakban is létrejön.
  • 5. A szolgáltatások színvonalát nem a technológiai fejlettség határozza meg, hanem az az idő, amelyet a munkatársak ráfordítanak.
  • 6. Interaktív, térítéses kutatói szolgáltatások alakulnak ki.
  • 7. Új munkakör létesül: az információs szakember munkaköre.
  • 8. A szolgáltatások fontos részeként megmarad a könyvkölcsönzés.
  • 9. A közművelődési könyvtárak nem egyszerűen túlélik a nehéz időszakot, de újra virágozni fognak.

Ki lesz a jövő könyvtárának használója?

Ez kulcskérdés. Csak a megelégedett használó tartja majd fenn a könyvtárat. A használók fogják eldönteni, hogy szükség van-e a könyvtárra vagy sem! Most éljük át az átmenet korszakát: eddig a könyvtárakban olyan számítógépes rendszerek jelentek meg, amelyeket a gyártók ajánlottak. A jövőben azok a rendszerek terjednek majd el, amelyek egyértelműen a használók igényeit elégítik ki. Azok a szolgáltatások, amelyekre a használók nem tartanak igényt, elhalnak.
A jövő könyvtárhasználójáról beszélve a következő kérdéseket kell tisztázni:

  • 1. Kik lesznek nagyobb számban a könyvtárban, a valamit böngészők vagy a meghatározott dokumentumot kölcsönzők?
  • 2. A könyvtárhasználó kutató az információt, dokumentumot önkiszolgáló módon kívánja-e megkapni, vagy igényli-e majd a könyvtáros szakember segítségét?
  • 3. Lesznek-e olyan gyerekek, felnőttek, akik a távoktatás résztvevőiként a könyvtárat tekintik majd oktatási intézményüknek?
  • 4. Lesznek-e olyan csoportok, amelyek különböző speciális programokat tartanak majd a könyvtárakban?
  • 5. Lesznek-e olyan hajléktalanok, akik lakás híján a könyvtárakat keresik fel?
  • 6. Lesznek-e kulcsos gyerekek, akik iskola után nem haza, hanem a könyvtárba mennek, s ez lesz számukra a szocializálódás helye?

A kérdésekre adott válaszok után meg kell határozni a prioritásokat a könyvtár környezete, a makro- és mikrovilág elemzése során kapott információk birtokában. El kell dönteni ugyanis, hogy:
- Kit tekint majd “fontosabb” könyvtárhasználónak a könyvtár: az információt kereső kutatót vagy a funkcionális analfabétát?
- Mit tekint értékesebb eredménynek: a már könyvtárhasználók igényeinek jobb kielégítését, vagy azokét, akik még nem könyvtárhasználók?
- A megcélzott könyvtárhasználói rétegnek szerepe van abban is, hogy egy-egy könyvtár a jövőbeni szolgáltatásait ingyenesnek vagy térítésesnek tervezi-e?
A közművelődési könyvtári filozófia egyértelműen állást foglal az alapszolgáltatások ingyenessége mellett. Ugyanakkor a gyakorlat nagyon sok helyen nagyon sok tekintetben ellentmond ennek. Az IFLA térítéses szolgáltatásokkal foglalkozó munkacsoportja 1987-ben a következő megállapításokat tette:
A szolgáltatásokért kért díjazás:
1. meggátolja az információ szabad áramlását, jóllehet ez mind az oktatásnak, mind a permanens képzésnek, átképzésnek alapfeltétele;
2. kizár bizonyos rétegeket a könyvtári szolgáltatásokból;
3. megnehezíti a kisebbségek és a bármilyen szempontból hátrányos helyzetűek ellátását, mivel az állománygyarapítás a pénzt hozó, jövedelmező állományrészeket helyezi előnybe;
4. lehetetlenné teszi a normatívák megtartását;
5. a valóságban csak kicsiny anyagi megtérülést jelent;
6. a használók nem reagálnak rá kedvezően, és sok esetben politikailag sem kedvező a hatása. Az IFLA-jelentés ellenére sok könyvtáros a térítés mellett dönt, mert a könyvtári szolgáltatásokat éppen olyan szolgáltatásoknak tekinti, mint az orvosi ellátást, vagy az ügyvédi tudás igénybevételét.

Áttekintettük a közművelődési könyvtárak előtt kirajzolódó, a szakirodalomból ismerhető néhány lehetőséget, és számba vettük, hogy ki lehet a jövő könyvtárának használója. Mindezek az ismeretek azonban akkor válnak teljessé, ha a könyvtár egyik legfontosabb alkotó (a szó igazi értelmében!) részéről, a könyvtárosról is beszélünk.

A jövő könyvtárosa

Milyennek kell lennie a jövő könyvtárosának, hogy elláthassa azokat a feladatokat, amelyekről már beszéltünk?
Azokhoz a feladatokhoz kell alkalmazkodniuk, amelyeket a könyvtár a jövőben ellát: a szociális feladatokat ellátó könyvtárakban empatikus, szociális munkást feladatokat is ismerő könyvtárosokra, az információs központokban információs szakemberekre és információs menedzserekre van szükség.
Lassan megszűnik az éles határ a szakképzett könyvtáros és a könyvtárban dolgozó egyéb – pl. számítógépes – szakember között.
A munkatársak közül lesz, aki az információtechnológiában szerez gyakorlatot és lesz, aki a kommunikációs, a használókra orientált képességekben.
A tradicionális könyvtárosi ismeretek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a következő területek:
- piackutatás, a pénzügyi források felkutatása, – pályázatok figyelése, pályázatok írása,
- marketing és public relations,
- a változások figyelése, elemzése, a szolgáltatások hozzáigazítása,
- menedzsment ismeretek és -technikák alkalmazása,
- a jogszabályok ismerete, figyelése, alkalmazása és felhasználása.
A jövő könyvtárának legfontosabb alakítója a könyvtáros. Ha a könyvtáros meg van győződve a könyvtár jövőjéről, megtalálja az érveket, hogy a politikusokat is meggyőzze erről.

S végül pontosan milyen lesz a jövő könyvtára, a jövő könyvtárosa?
“Nem lehet előre megjósolni, hogy milyen újfajta rend fog körvonalazódni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hagyni kell a dolgokat a maguk útján haladni. Azt jelenti, hogy érzékenyen és éberen kell figyelnünk a fejlődés útvonalát és irányát, finoman irányítani kell a rendszereket néhány lényegi alapelv szem előtt tartásával. Ez a tevékenység leginkább a vitorlázáshoz hasonlít. Ha megpróbáljuk egyenesen abba az irányba kényszeríteni csónakunkat, amerre menni akarunk, nagy bajba kerülhetünk. De ha tiszteletben tartjuk a természet erőit és vitorlánkat a széljáráshoz igazítjuk, akkor előbb-utóbb célba érünk. Két nagyon fontos dolgot kell ehhez szem előtt tartanunk: mindig tudnunk kell, hogy hová akarunk eljutni, és tökéletesen ismernünk kell a navigálás minden csínját-bínját. Még így is előfordulhat, hogy nem pontosan oda érkezünk, ahová akartunk, sőt lehet, hogy új területeket fedezünk fel.” (Line, M B.)

Irodalom

  1. BARRETT, John L.: Process visualization. Getting the vision right is key. In: Information System Management, 1994, Spring,14-24.p.
  2. CORRALL, Sheila: Strategic planning for library and information services. London, Aslib,1994.10-32.p.
  3. CORRALL, Sheila: Understanding and serving users in an electronic library. In: Opportunity 2000, Essen, 1993. 68-81.p.
  4. KOSKIALA, Sinnikka – HUHTANEN, Anni: The Finnish Delphi study: forecasting the extent of information technology use in libraries in 1996 and 2010. In: The Electronic Library, Vol.7.1989. no.3.170-175.p.
  5. MARTIN, Susan K.: Achieving the vision: rethinking librarianship. In: Journal of Library Administration, Vo1.19. 1993. no .3-4. 209-227. p.
  6. MARTYN, John: Factors affecting the future of libraries. In: Aslib Proceedings,1991. 43. 277-285.p.
  7. MORGAN, Phillip – NOBLE, Sue: Marketing libraries and information services in the ’90s. In: The Australian Library Journal,1992. Nov. 283-292.p.
  8. SHUMAN, Bruce A.: The public library: some alternative futures. In: Public Library Quarterly, Vo1.11. 1991. 1323.p.
  9. WOODS, L.B. – GREENSTREET, Jennifer – LEE, Janet: Public libraries: focusing on the 1990s. In: Library Review, Vo1.38.1989.15-24.p.
  10. SCHOOTS; P.J.: Public libraries as nerve centres. In: Public Library Journal.1993. no.8. 29-32.p.
  11. LINE, Maurice B.: The future of libraries. 1994. október. (A Könyvtári és Informatikai Kamara Lakiteleken rendezett menedzsment szemináriumán elhangzott előadás. 18 p.