Őszintén köszönöm dr. Kövendi Dénes reagálását “Szex a könyvtárban” c. cikkemre (KF, Ú.f. 1993/4.). Írása címével – “Parttalan szex a könyvtárban” – megpróbálja érzékeltetni, hogy nem körvonalaztam kellőképpen a dolgokat. A parttalanság – érzésem szerint – K.D. írására is vonatkozik, a (part)csúszás, helyesebben csúsztatás következtében. Merthogy K.D. cikkébe még Ady is belekeveredik, meg a gonosz mostoha. Hogy ehhez Ady mit szólna? (A gonosz mostoháról nem is beszélve…)
K.D. több pontba szedte észrevételeit. Nos, nézzük a boncolgatás boncolását! (Persze csak az tartson velem, akit érdekel a téma.)
1. Egyetértek K.D.-vel, hogy nincs olyan tudományág, amelynek magyar képviselői nem kényszerülnek könyvtárközi kölcsönzésre. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy eme tétel alapművek esetében is áll, merthogy – bár nem vagyok szexológus, legfeljebb könyvtárszexológus (ez volt a vicc helye!) – az említett Masters-Johnson könyv alapmű. Hogy mennyire, (aki kíváncsi) kiderítheti a hivatkozási indexekből.
2. Persze, hogy nem gondolom, hogy az álirodalmat nem lehet megkülönböztetni az irodalomtól. Ezt így le sem írtam. A 4. pontban említi K.D., hogy az aluljáró-irodalom művelői már “előszeretettel áradoznak a férfiak domború, izmos, napbarnított stb. melléről is, sőt nemiszervüktől sem sajnálnak néhány elismerő szót.” Na és akkor mi van? De lássunk egy példát, amolyan népies stílben (gyengébb idegzetű hölgyek lapozzanak!):
“Olyan barna volt, hogy ha valaki a fehér lepedőn megpillantotta vékony, szíjas testét, belekáprázott a szeme. Hozzáteendő még…, hogy hatalmas vesszeje volt…, erős és széles, mint egy petrencerúd, a kék, vastagon dundorodó erek vadul körbefonták, akárha fagyöngy szinte szorították.” Hogy ki a szerző? Találják ki!1
Aztán itt van a kezemben egy napilap, s benne egy riport “Teljesült kívánságok gyára. Kielégülés” címmel. A cikkben a Denise, Romana, Júlia, Szívhang (aluljáró)sorozatok kiadójának főszerkesztője nyilatkozik. Ebben még semmi érdekes, de az már izgalmasabb, hogy ezen főszerkesztő az irodalomtudomány kandidátusa.2
3. Örülök, hogy megismerhettem Szilágyi Géza munkásságát.
4. Újabb csúsztatás (ld. ételmaradékok). Ha jól értelmezem K.D. szavait, akkor ,,abnormis” a pornó. Nem hinném.
5. S íme: itt a gonosz mostoha. (Jut eszembe, Jancsi és Juliska címmel elkészítették a mese pornóváltozatát is leleményes hazai gyártóink.) K.D. a precízséget szinte állandóan számonkéri rajtam. Akkor én is megkérdezem, melyik gyermekpszichológiára gondolt: Bettelheim, Mérei, Ranschburg vagy F. Várkonyi elméletére? Merthogy valamennyien gyermekpszichológiával foglalkoznak ugyan, de nézőpontjuk közel sem azonos. Másrészt egyik barátom (aki szintén olvasta a kéziratot) a szegedi ideg- és elmegyógyászati klinikán kifejezetten gyermek- és serdülőkori lélektannal foglalkozik, s neki, mint szakembernek nem voltak K.D.-éhez hasonló észrevételei.
6. Miért kell beszerezni ezeket a műveket? Azért, mert igény van rá. Napjainkra minden tele lett erotikával: a tévéreklámon keresztül a mozifilmeken át a folyóiratokig. Példának okáért az a hetilap, amelyik évekkel ezelőtt a fonógyári lányokról írt, a meós Juliska megtalálta élete párját, a targoncavezető Sanyit, s egy gyönyörű, modern, 40 m2 -es lakásban élnek, ahol csipkedísz a fotelon. Happy end. Most meg egyre-másra írnak a kamionsori prostitúcióról, a frigiditásról, az öregedők szexéről stb. Hogy miért erről írnak? Nyilván azért, mert érdekli az embereket, mondhatnám, “vevők rá”.
7. K.D. ismét csúsztat. Azért, mert azt írtam, hogy a szexuális témájú anyagokat is szerezze be a könyvtár, nem jelent egyet a propagálással. Ebből még senki sem gondol arra, hogy a kölcsönzőpultnál megszólaljon a könyvtáros: “Kedves X. néni, a Krúdy kötet mellé tessék vinni egy Erószt is”. Teljesen magánügy, hogy ki mit olvas. De ha istenuccse valaki szexlapot szeretne olvasgatni, akkor legyen lehetősége.
Más. Mitől fordul fel a könyvtáros gyomra? A Playboytól aligha hiszem. No, és ha véletlenül egy “hard” szexlap kerül a könyvtáros kezébe? Arra aztán végképp’ senki nem kényszeríti, hogy nézzen bele, olvassa el, készítsen róla referátumot. A borítólapok pedig általában diszkrétek.
8. Haha, jót kacagtunk.
9. K.D. azt sugallja, hogy szexőrülttel állunk szemben (ez én lennék), mert – ahogy írja – a személyes érdeklődés szerencsésen találkozik a szakmaival. Először is. Cikkemet majdnem fél esztendeig írtam, sokaknak megmutattam. A bibliográfiakészítés ötlete nem tőlem származott, ha nem tőlem húsz esztendővel idősebb, volt tanárnőmtől (egyébként politológus), aki azt mondta: meg kell csinálni ezt a bibliográfiát, mert Magyarországon ilyen még nincs. Másrészt engem sok minden érdekel: írtam már pl. a magyar aranyifjúságról, a maffiáról, egy helyi könnyűzenei rádió főmunkatársa vagyok stb., egyszóval különcnek is lehetne nevezni. Ebbe pedig az is belefér, hogy a szexről készítsek bibliográfiát.
K.D. vitatja a bibliográfia célszerűségét. Erre azt tudom mondani, hogy a Könyvtárosképzésért Alapítvány (bár – úgy tudom – nem kis viták árán) adott rá pénztámogatást, amiért ezúton is köszönetet mondok. Itt jegyzem meg, hogy nem ajánló bibliográfiáról van szó, hanem szakbibliográfiáról, hiszen közel 2000 tételből áll, 24 fejezetben, s az anyag 65%-a külföldi mű.
A szexbe – sok más mellett – beletartozik a homoszexualitás és a leszboszi szerelem is, ezért nyilvánvaló, hogy bibliográfiánkban feltárjuk az erre vonatkozó anyagot is. K.D. szerint ez már a “fekete humor” határát súrolja. Nos, egyáltalán nem volt célunk evvel humorizálni, mert az efféle poénkodás meglehetősen olcsó lenne. Bizonyításképpen, hogy szükség van pl. az egyetemi könyvtárakban a szexanyag beszerzésére, álljon egy idézet, mely Tóth László szociológusnak, az ELTE oktatójának a szájából hangzott el: “az egyetemen speciális kollégium keretében elemeztük a Mások című magyar homoszexuális folyóiratot is”.3
K.D. csodálkozik, hogy egy pedagógusképző intézmény könyvtárosai szexbibliográfiát állítottak össze. A Miskolci Bölcsész Egyesület arról (is) híres, hogy oktatóinak-dolgozóinak a legnagyobb szabadságot adja, mindenki akadály nélkül kibontakoztathatja kreativitását. Ez olyan csodálatos valami, amit – sajnos – kevesen érezhetnek. Nekem és munkatársaimnak abban a kivételes szerencsében van részünk, hogy ötleteinket szabadon megvalósíthatjuk. Még akkor is, ha az éppen egy szexbibliográfia.

***

Miért látjuk másképpen a dolgokat Kövendi Dénessel? Azt hiszem az életkori különbség lehet az oka. K.D. írja, hogy a kezdő háborús évek Eötvös Kollégiumában nevelkedett. Jómagam nem vagyok 25 éves sem. Bárhogy számolok, a különbség majdnem fél évszázad. Az csak egyetlen dolog, hogy a szexanyagok könyvtári vonatkozásairól más a véleményünk. De ugyanígy másképpen látná K.D. a diszkóba járást, a kocsikázást, a divatot vagy más egyebet. Más mikroközegben mozgunk, és más impulzusok érnek bennünket, egyszóval mások vagyunk. Éppen ezért nagyon fontos a toleranciakészség. Különösen nekünk, bölcsészeknek.
Irodalom
ESTERHÁZY Péter: Kis magyar pornográfia. – Bp. Magvető, 1984. – 74. p.
Ld. TÖRÖK Márta cikkét a Mai Nap 1993, október 24-i számában.
MIHANCSIK Zsófia: Kétfajta szerelem. Kerekasztal-beszélgetés. = Filmvilág, 1994. 37.évf. 2.sz. 28-34.p.
Viszontválasz

 

Akit ez a vita nagyon érdekel, tegye egymás mellé a három cikket, s állapítsa meg, ki hol csúsztat.

Kövendi Dénes