Szemle

A nyolcvanas évek Magyarországon is meghozták a nagy áttörést a könyvtárgépesítésben. Ma már természetes, hogy a könyvtárban képernyők villognak, online katalógusban keresgélünk, s hogy egyre több könyvtáros kerül “munkaviszonyba” a számítógéppel. Korunk totumfaktuma azonban nem a leggondosabb “munkaadó”, nem kíméli munkásai egészségét. Komolyra fordítva a szót: a számítógépes-képernyős munka számos egészségvédelmi-ergonómiai problémát vet fel.
A korszerű technika térhódításának kezdeti szakaszában a figyelem magára a gépre, az erőforrások és műszaki feltételek biztosítására, megfelelő szoftverek kidolgozására összpontosult. Csak a nyolcvanas évek közepe táján kezdett felébredni az érdeklődés a gép és ember viszonya, a számítógépnek az emberre gyakorolt hatása, a munkakörülmények iránt. Egészség- és munkaügyi intézmények, hatóságok, szakszervezetek kezdeményeztek vizsgálatokat, felméréseket, vontak le – nem mindig egybevágó, sőt néha egymásnak kimondottan ellentmondó – következtetéseket, s dolgoztak ki irányelveket a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmében. Az Európai Gazdasági Közösség 1990. május 29-i 90/270/EEC számú irányelve azokat a minimális követelményeket, előírásokat tartalmazza, amelyeknek a tagországokban az új munkahelyeken 1993-tól, a régi munkahelyeken pedig négy éven belül a munkáltatóknak eleget kell tenniük.

Kockázatok, veszélyek

Azokat a kockázati tényezőket, amelyek a dolgozók egészségét – bizonyítottan vagy csak feltételes módban – fenyegetik, öt csoportba sorolhatjuk.
Az első csoportba tartoznak azok a tényezők, amelyek fizikai ártalmakat okoznak, az izmok, izületek, csontok, a hát, nyak, derék fájdalmát, gyulladását idézik elő. Ezeket az ártalmakat, amelyek bizonyos mértékben a munka természetéből következnek, nagy mértékben súlyosbítják a rosszul megtervezett és elrendezett munkahelyi körülmények, munkaeszközök és a rosszul megszervezett munka. Mindezek helytelen testtartásra, sok felesleges fej-, nyak- karmozgatásra, -forgatásra, -nyújtásra kényszerítik a dolgozót. A rossz testtartás hatással van a vérkeringésre is, és altesti fájdalmakat, vérkeringési zavarokat okozhat.
A számítógép billentyűzete jobban igénybe veszi a dolgozó kezét, ujjait, mint a hagyományos írógép, gyakrabban okoz ínhüvelygyulladást, kéztőtáji fájdalmakat, ujjpanaszokat. A könnyebb leütés ugyanis nagyobb sebességet diktál (akár 10-12 000 leütést óránként), s hiányoznak azok a kis szünetek, megszakítások, amelyek a sorváltással, papírcserével járnak. Sokan a gyakran használt betűbillentyűk kényelmetlen elrendezését is hibáztatják.
Mindezek a kockázati tényezők fokozott mértékben hatnak azokra a dolgozókra, akik idősebb korban találkoznak a számítógéppel, akkor, amikor az izületek, izmok kissé már megmerevedtek. (A könyvtárban rendszerint ez a helyzet.)
Sok esetben nehéz pontosan meghatározni a panaszokat kiváltó okokat. Gyakran különböző okok azonos tüneteket váltanak ki, máskor az okok együttes hatásáról van szó. Ezért minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a körülményeket, a fizikai, környezeti, pszichikai tényezőket, amelyek számításba jöhetnek.
Az a szervünk, amelyet a számítógépes, képernyős munka leginkább igénybe vesz, a szemünk. Bár megdönthetetlen bizonyítékok nincsenek az ilyen természetű munka szemrontó hatására – csak többé-kevésbé megalapozott feltételezések -, az vitathatatlan, hogy a képernyő nagyon igénybe veszi és fárasztja a szemet. Az operátorok legtöbbször a szem égéséről, viszketéséről, szemfájásról, a látásélesség csökkenéséről, kettős látásról, káprázásról panaszkodnak.
További következmények: fejfájás, ingerlékenység, fáradtság; stressz. Legtöbbször valójában nem a szem romlásáról, hanem a már régebbi, de fel nem fedezett szembetegség felszínre jutásáról van szó. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt valakit ilyen munkahelyre osztanak be – s később is időszakonként -, alapos szemvizsgálatnak vessenek alá. (Bifokális vagy kontaktlencsével nem ajánlatos számítógép elé ülni, mert ezekkel a munka sokkal megerőltetőbb.)
Mi okozza a szempanaszokat?

  • a szem sűrű mozgatása és alkalmazkodása a képernyő, a forrásdokumentum és a billentyűzet különböző távolságaihoz és megvilágításához (egy munkanap alatt akár 30 000-szer is kell változtatni a pupilla, a szemlencse és a retina állapotát);
  • a munkahely rossz (túl gyenge vagy túl erős) megvilágítása;
  • a felületek csillogása, tükrözése;
  • a képernyő vibrálása;
  • a rosszul olvasható írásjelek (a betűk a képernyőn vagy a forrásdokumentumon nem elég élesek, nem elég nagyok, nem elég nagy a távolság közöttük, rossz a papír, a festék színe stb.);
  • az életkor.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a munkahelyi stressz a magas beosztású, nagy felelősséget hordozó emberek “kiváltsága” (rosszmájúan fogalmazva: ez az ár, amit a nagyobb tekintélyért, a magasabb jövedelemért fizetni kell). Sajnos ez nem igaz, a hierarchia legalsó fokán is ki van téve az ember a stressznek.
A modern életnek ez a csapása nagyon sok baj forrása lehet. (V. Colemann Stress Control c. könyvében 194 tünetet sorol fel.) A legáltalánosabbak rövid távon: étvágytalanság, emésztési zavarok, idegesség, ingerlékenység, álmatlanság, fejfájás, migrén; hosszú távon: gyomorfekély, magas vérnyomás, koronaér-betegségek, depresszió, idegösszeroppanás stb.
Az automatizálás bevezetése nyomán kialakuló stressz okait négy csoportba sorolhatjuk:

  • környezeti tényezők: rosszul tervezett és elhelyezett berendezések, zsúfoltság, kényelmetlenség, mozgáshiány, rossz világítás, zaj;
  • a munkaszervezés hibái: a feladatok nem pontos meghatározása, nem megfelelő munkaritmus, túlterhelés vagy kihasználatlanság, a dolgozó felkészültségét, képességeit meghaladó feladatok, a jelentéktelenség érzése (a gép fontosabb, okosabb) stb.;
  • változások az emberi kapcsolatokban: a dolgozó elszigetelődése mind a munkatársaktól, mind az olvasóktól, a funkciók, szerepek megváltozása, a hierarchia megbomlása stb.;
  • félelem a jövőtől: a dolgozó félelme attól, hogy nem tud megfelelni az új követelményeknek, alacsonyabb beosztásba kerül, netán feleslegessé válik, elveszti az állását.

Ha a vezetők nem mutatnak kellő megértést beosztottaik panaszai, félelmei iránt, nem kezelik megfelelően a munkavédelmi problémákat, nagy mértékben fokozhatják azok rossz hangulatát, rossz közérzetét, a feszültséget, a stresszt.
A legtöbbet vitatott kérdés: létezik-e sugárveszély a képernyő előtt. Ez elsősorban a terhes nőkkel kapcsolatban kap nagy hangsúlyt. Egy japán felmérés szerint a számítógéppel dolgozó nők egyharmadának valamilyen problémával vagy szövődményes szüléssel kell számolnia. Egy angliai felmérés azt mutatta ki, hogy a képernyős munkahelyen dolgozó terhes nők 36%-ánál léptek fel rendellenességek (koraszülés, a magzat károsodása stb.). Más források viszont rámutatnak, hogy ezek s más hasonló felmérések módszertanilag hibásak, statisztikailag helytelenül voltak kiértékelve, s a veszélyeztetettség nem nagyobb, mint más munkahelyeken.
Milyen sugarakról lehet szó?
A készülék gammasugarakat és kemény röntgensugarakat nem bocsát ki, a katódsugárcsőben keletkező lágy röntgensugarakat pedig a képernyő szinte teljesen visszatartja. Az operátort érő röntgensugárzás a legszigorúbb vizsgálatok szerint is jóval alacsonyabb a természetes forrásokból származó sugárzásnál, amelynek az emberiség állandóan ki van téve.
Az ultraibolya sugárzás, amelyet a képernyő kibocsát, elhanyagolható a Nap és a fénycsövek sugárzásához képest.
Az infravörös sugarak és a mikrohullámok szintje nagyon alacsony. Az előbbi kevesebb, mint egy százaléka a környezeti sugárzásnak, az utóbbi a legszigorúbb előírásokban megengedettnek legfeljebb egy ezreléke.
A képernyő körül kialakuló alacsony frekvenciájú elektromágneses tér erőssége a megengedettnek két ezrede.
Az elektrosztatikus tér a képernyő körül olyan gyenge, hogy nem befolyásolja a levegő ionizációs fokát. (A levegőben található negatív és pozitív ionok aránya – a legújabb elméletek szerint befolyásolja az emberek közérzetét, s egyes krónikus betegek állapotát, a nőkét jobban, mint a férfiakét, az öregekét jobban, mint a fiatalokét.)
Arra sincs perdöntő bizonyíték, hogy a képernyő káros mennyiségben bocsátana ki ultrahangot.
A fentiek alapján tehát úgy tűnik: a képernyő előtt végzett munka semmivel sem ártalmasabb ami a sugárveszélyt illeti – mint a mindennapi élet a rádió, televízió, hajszárító, mikrohullámú sütő, a nagyfeszültségű vezetékek s egyéb ördöngös találmányok környezetében, a lyukas ózonpajzs alatt.
A felsoroltak mellett van még néhány ritkán előforduló ártalom, amely a képernyős munkahelyen dolgozókat érheti. A nagyon érzékeny emberek arcán, bőrén kiütések jelenhetnek meg, s felléphet az ún. fotoszenzitív epilepszia (az epilepszia nagyon ritka formája, amelyet a fény vibrálása, villogása, a képernyőn megjelenő bizonyos alakzatok váltanak ki). Ennek a valószínűsége azonban nagyon kicsi, mivel ezt a betegséget – hála a tévének – már gyermekkorban felfedezik.
A rosszul elhelyezett vezetékek különböző baleseteket idézhetnek elő, a felgyűlt elektrosztatikus töltések miatt érzékenyebb embereket nem veszélyes, de kellemetlen áramütés érheti, rövidzárlat következtében tűz üthet ki, ám ezek nem tipikusan számítógépes ártalmak.

Egészségvédelem, biztonság, jó közérzet a képernyő előtt

Noha ma már közismertek (sokszor el is túlzottak) azok a veszélyek, amelyek a képernyős munkahelyen a dolgozókat fenyegetik, az ergonomikus szemlélet még nem vált uralkodóvá könyvtárainkban. S ebben nemcsak a pénzhiány a ludas – bár vitathatatlan, hogy nemcsak Magyarországon, de sokkal gazdagabb országokban is a könyvtárigazgatók örvendenek, ha sikerül biztosítaniuk az automatizálás bevezetéséhez, a berendezések üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges alapokat, de arra már nincs erejük, kedvük – s lehetőségük! -, hogy az ergonomikus munkahelyek megtervezéséhez szükséges erőforrásokat is kiharcolják. Sokszor azonban nem erről van szó. A nemtörődömség, a figyelmetlenség, az a hibás szemlélet, amely túlbecsüli az emberek alkalmazkodóképességét, s lebecsüli a rossz, hibásan megtervezett munkahely, a rossz körülmények okozta károkat, nemcsak a vezetők, hanem a könyvtárosok részéről is (egy kanadai felmérés szerint meglepően kevesen tartották szükségesnek az ergonómiai tervezést), szóval a hibás szemlélet azt eredményezi, hogy sokszor azokat a módosításokat sem hajtják végre, amelyek nem igényelnének nagy befektetést. Az ergonómiai szemlélet elterjedését az is gátolja, hogy számos kérdésben – sem a veszélyforrásokat, sem a helyes megoldásokat illetően – nem alakult még ki egységes vélemény.
Milyen körülményeket kell biztosítani a képernyős munkahelyeken?
A közvetlen munkahelynek, a munkaállomásnak (az EGK-irányelv pontosan felsorolja, mi tartozik ide: a képernyő, a billentyűzet, az operátor/gép interfészt meghatározó szoftver, a különböző opcionális perifériák, lemezmeghajtó, modem, nyomtató, telefon, dokumentumtartó, szék, asztal és a közvetlen környezet) tulajdonképpen személyre szabottnak kellene lennie. Ez azonban többnyire nem lehetséges, mivel ugyanazt a munkaállomást többen is használják. Nagyon fontos tehát, hogy minden szabályozható, állítható, mozgatható, forgatható legyen. Tekintettel kell lenni ugyanis az emberek eltérő méreteire, testtartására, egyéni igényeire.
A széket illetően a szakemberek a következőket ajánlják:

  • a támla legyen szabályozható az egyenes, hátra és előre dűlő ülésmódhoz alkalmazható; az ideális szélesség 32-36 cm, az üléstői számított magasság 48-50 cm, megfelelő domborulattal, s 10-20 cm magasságban kis párnázattal;
  • a szék ülőkéje 40-45 cm széles, 38-42 cm mély, kissé homorú, kifelé emelkedő legyen, s a szélein legyen legömbölyítve;
  • mind az ülőkét, mind a támlát kb. 2 cm vastag kárpittal kell borítani;
  • a szék magassága állítható kell, hogy legyen, s az alacsonyabb termetű dolgozók számára lábtartóval kell ellátni;
  • a szék stabilitását öt lábbal kell biztosítani, a gurítókerék megkönnyíti a helyváltoztatást, de ügyelni kell, nehogy a szék túl mozgékonnyá váljék;
  • a könyvtárakban, a kölcsönző pultoknál sajátos követelmény a magas szék, hogy a könyvtáros egy magasságban legyen a lábon álló olvasóval.

A fenti igényeket kielégítő székek költségesek, ám a vizsgálatok bebizonyították, hogy a kényelmes, ergonomikus ülés 15%-kal növeli az operátor teljesítményét, s így a kiadás akkor is bőségesen megtérül, ha a dolgozó munkaidejének csak egy részét tölti a képernyő előtt.
Az asztalnak kettős szerepe van: munkafelület és a munkaeszközöknek a dolgozó személyes tárgyainak “raktárfelülete”. A követelményeket ennek megfelelően fogalmazzák meg:

  • felülete legyen elég nagy, hogy minden szükséges tárgy elférjen rajta, tetszőleges, de szép rendben (ne legyen zsúfolt, ne heverjenek egymás hegyén-hátán a segédeszközök, könyvek, jegyzetek, ami, sajnos, könyvtárosok asztalán gyakran előfordul);
  • mindent kényelmesen el lehessen érni, fölösleges nyújtózkodás, forgolódás, hajlongás nélkül;
  • megfelelő számú, ülő helyzetből könnyen elérhető fiókja legyen (közvetlenül a munkafelület alá nem szabad fiókot tenni, hogy ne akadályozza a láb szabad mozgatását);
  • az asztalt fel kell szerelni – a felület növelése céljából – mozgatható, forgatható, szabályozható polcokkal, karokkal;
    a 2,5 cm vastag asztallap magasságát a billentyűzeten végzett munkához kell igazítani, a fő billentyűsornak (ASDF) könyökmagasságban kell lennie; ha írni is kell az asztalon, ajánlatos két szintesre készíteni, hogy a billentyűzet alacsonyabb legyen, mint az írófelület.

A széket és asztalt természetesen nem lehet egymástól elszigetelten tárgyalni. Tervezéskor méreteiket egymáshoz kell igazítani. A mellékelt ábra jól mutatja az ajánlott méreteket.

 Azoknál a bútoroknál, amelyeket az olvasók is használnak, fokozottabban szem előtt kell tartani, hogy az emberek különböző méretűek, s gondolni kell a mozgásukban korlátozott olvasókra is.
Az ergonomikus képernyő az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
- mind vízszintes, mind függőleges irányban állítható, mozgatható, forgatható (függőlegesen kb. 110 mm-es távolságon, vízszintesen -5° és +20° között), felső széle szemmagasságban van;
- nem csillog, nem tükröz (ez a világítástól is függ);
- doboza világos színű és matt felületű;
- a fényességet és a kontrasztot az operátor igényeinek és a környezetnek megfelelően tudja változtatni;
- a kép állandó, vibrálásmentes, a betűk élesen formáltak, jól megkülönböztethetők, s megfelelő nagyságúak (50-70 cm távolság esetén a nagybetűk magassága 3-4,3 mm, szélessége ennek 75%-a, a kisbetűké a nagynak 70, illetve 60%-a, a sorok közötti távolság 4-6 mm).
A billentyűzetnek a képernyőtől függetlennek, könnyűnek, mozgathatónak, kb. 30 mm vastagnak kell lennie. Ajánlatos, hogy a vízszintessel 15° körüli szöget zárjon be. A billentyűzet és az asztal széle között annyi helynek kell maradnia, hogy az operátor alkarját, csuklóját kényelmesen tudja pihentetni. Ha szükséges, támasztékot is lehet a billentyűzethez szerelni.
Sokat vitatkoznak újabban a betűk elrendezésén. Egyes szakértők ugyanis úgy vélik, hogy a legelterjedtebb QWERTY elrendezés nem megfelelő, mert nem egyformán terheli meg a kezeket és ujjakat. Több új elrendezést dolgoztak ki (lásd az ábrát), de a QWERTY egyelőre “verhetetlen”. Egyrészt, mert de facto ez ma a szabvány, másrészt, mert a megszokáson nehéz változtatni, s különben is a felmérések szerint a betűk elrendezése igen kis mértékben befolyásolja a teljesítményt. Fontos azonban az utasítás-billentyűk elhelyezése, s a számoké, ha sok számadattal dolgoznak.
A nyomtatónak két tulajdonságát kell figyelembe venni. A sebességét és a zaját. A túl lassú nyomtató az operátorban azt az érzést keltheti, hogy munkája nem elég hatékony, hogy képességei alatt teljesít. Ami pedig a zajt illeti, ha van rá lehetőség, kevésbé zajos nyomtatót kell beszerezni. (Sajnos a lézernyomtató sem zajtalan.)
A munkahely, munkaállomás elrendezése akkor ergonomikus, ha maximálisan biztosítja a dolgozó kényelmét, biztonságát, jó közérzetét – s ezáltal a hatékony munkát.
Ehhez mindenekelőtt gondosan elemezni kell azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszanak a munkahely használatában. A könyvtárak között jelentős különbségek vannak mind nagyságban, mind a munka megszervezésében, a feladatok, részfeladatok elosztásában. Egy nagy könyvtárban például egy munkahelyet egyetlen dolgozó használ egyetlen munkafolyamat – pl. a katalogizálás – végzésére. Egy kisebb könyvtárban ugyanazt a munkaállomást többen használják különböző munkafolyamatok elvégzésére, máshol meg egyetlen könyvtáros dolgozik a munkaállomáson, de a legkülönbözőbb feladatokat végzi. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gépesítéssel sok minden megváltozik, feladatkörök eltűnnek, összeolvadnak, újak jelennek meg. Ezért az alapos elemzést minden könyvtárban el kell végezni.
Számba kell venni, hogy hányan használják a munkaállomást, a használók nemét, korát, fizikai adottságait, a gép előtt töltött időt, a feladatok milyenségét, a képernyős és nem képernyős munka arányát, a számítógépes munka típusát. Ez utóbbi határozza meg például a három “főszereplő” egymáshoz viszonyított elhelyezését. Adatbevitelnél – katalogizálásnál – a forrásdokumentum, a besorolandó kiadvány, a régi katalóguscédula kell a központban álljon, mivel az operátor munkaidejének 70-80%-ában ezt nézi. Adatvisszakeresésnél – online katalógusban keresésénél – a képernyőt illeti meg a fő hely. Párbeszédes tevékenység esetén az operátor ideje nagyjából egyformán oszlik meg a képernyő, a billentyűzet és a forrásdokumentum között.
A munka megkívánta emberi kapcsolatok – kapcsolat a munkatársakkal, olvasókkal – szintén befolyásolják az elrendezést. A kölcsönzőpultnál például biztosítani kell az optimális feltételeket az olvasókkal való kommunikációhoz. Vannak könyvtárak, amelyekben az olvasó és a könyvtáros a pultnak ugyanazon az oldalán áll, hogy a kíváncsi olvasó láthassa, mi történik a képernyőn.
A könyvtáros fizikai adottságai és a használat gyakorisága szabja meg a használt tárgyak, segédeszközök távolságát. Vízszintesen az optimális távolság 35-45 cm, a maximális, a kinyújtott karral elérhető 55-65 cm. A leggyakrabban használt tárgyakat nyilván az optimális távolságon belül kell elhelyezni.
A szem védelme, kímélése megköveteli, hogy a képernyőt és a forrásdokumentumot lehetőleg egy magasságban, egymáshoz közel helyezzék el, a szemtől kb. 61 cm távolságra, a vízszintes alatt 10-15°-kal. Ehhez természetesen megfelelő dokumentumtartóra van szükség.
A képernyős munkahelyen dolgozóknak – a munka intenzitásától függően – másfél-két óránként egy-egy negyedórás kikapcsolódást (más természetű munkát, pihenést) kell biztosítani.
Bár – mint ahogy szó volt róla – a terhes nőket nem fenyegeti sugárveszély, saját kérésükre terhességük idejére más munkahelyre kell beosztani.
A környezet, a tágabb értelemben vett munkahely kialakításánál ergonómiai, egészségvédelmi szempontból a helyiség tágasságára, a világításra, a zajra, a hőmérsékletre, a relatív nedvességtartalomra és a légmozgásra kell tekintettel lenni.
A helyiségnek nem szabad zsúfoltnak lennie. A dolgozók jobban érzik magukat egy “levegős” irodában, teremben, s az akadálytalan mozgás is csak így biztosítható.
A tökéletes világítás – olyan helyiségekben főleg, ahol többféle tevékenység folyik – megvalósíthatatlan, hiszen majd minden munkának megvan a maga fényigénye. A képernyős munkához például gyengébb fény szükséges, mint a hagyományos irodai munkához. Ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő kontrasztot a képernyő és a háttér között. A szín sem közömbös. Az intenzív nézést igénylő munkához legmegfelelőbb a hideg fehér fény, míg a könyvek közötti böngészéshez kellemesebb a meleg sárga.
A világítással kapcsolatban nagyon fontos feladat a csillogás, a tükrözés kiküszöbölése. Ehhez jól kell meghatározni a képernyő és a fényforrások egymáshoz viszonyított helyzetét. A természetes fényforrásokat – ablak, üveges ajtó, üvegfal – ha szükséges, sötétítő függönyökkel, redőnyökkel kell árnyékolni. Szükség van a közvetlen és a közvetett, a központi és helyi fényforrások megfelelő kombinálására. A képernyő csillogásának kiküszöbölésére különböző segédeszközöket – ernyőket, szűrőket – lehet alkalmazni.
Az automatizálás tehát a legtöbb könyvtárban szükségessé teszi a világítás, sőt az egész elektromos hálózat korszerűsítését.
A könyvtárakban a zaj nem okoz hallássérülést, ám a számítógépesítéssel olyan zajforrások kerülnek be a “csend birodalmába”, amelyek zavarják az elmélyülést igénylő szellemi tevékenységet, az olvasókkal folytatott párbeszédet, és akár stresszt is válthatnak ki.
A zajt teljesen kiküszöbölni nem lehet, de nem is ajánlatos. Kísérletek igazolják, hogy a teljes csend idegességet, sokkhatást idézhet elő. Bizonyos háttér-zajszintre szükség van. Sok esetben nem is a zaj erőssége, hanem természete az, ami zavaró (váratlan, rendszertelen, éles stb.). A végzett munka, az egyéni tűrőképesség, idegállapot is szerepet játszhat a zaj hatásában. (Van, akit idegesít kolléganője telefonbeszélgetése, van, aki észre sem veszi.)
A gépesített könyvtárban a zajt elsősorban a forrásnál kell csökkenteni, állandó ellenőrzéssel (a rosszul működő berendezések rendszerint zajosabbak), burkolattal, alátéttel. A nyomtatót akár más helyiségben is lehet elhelyezni, ha ezt a munkafolyamat megengedi.
A hőmérséklet is zavaró tényező lehet. Részben a készülékek gerjesztette hő, részben nem légkondicionált könyvtárakban – a munkaállomásnak a hőforráshoz viszonyított rossz elhelyezése okozhat kellemetlenséget.
A relatív nedvesség is befolyásolja a közérzetet. A legmegfelelőbb a 40-70%-os szint. Ami pedig a légmozgást illeti a szakemberek a 15 cm/mp sebességet tartják a legjobbnak. Ha ennél kisebb, az ember úgy érzi, “nincs levegő”, ha nagyobb, huzatot érez. Természetesen nagy melegben erősebb légmozgásra van szükség.
Kényelmi szempontból is, de elsősorban munkavédelmi és biztonsági szempontból nagyon fontos a vezetékek, kábelek, csatlakozók elhelyezése. Ahol csak lehet, süllyesztéssel – az asztalokba, padlóba, falba süllyesztéssel – kell a huzalozást megoldani, úgy, hogy lehetőség legyen a fejlesztésre.

A szoftver

Mivel “testre szabott” szoftver elkészítése vagy elkészíttetése drága mulatság, s rendszerint meghaladja egy könyvtár anyagi lehetőségeit, a meglévő kínálatból kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. A döntésnél az elvégzendő feladat mellett figyelembe kell venni a majdani felhasználók képességeit, ismeretszintjét. Bármilyen tökéletes egy rendszer, ha nehezen kezelhető, ha az átlagos felhasználó számára túl bonyolult, nagyobb pszichikai megterhelést, a munkatermelékenység visszaesését, az automatizálással szembeni ellenállást válthat ki. A jó szoftver átlátszó, könnyen felfogható, megtanulható. A felhasználót világos, érthető visszajelzésekkel, magyarázatokkal, felvilágosításokkal, hibaüzenetekkel segíti. Minél több funkció van beépítve s hívható elő egy gombnyomással, annál jobb. Nagyon fontos az információk megjelenítése a képernyőn. Az üzenetek tömörsége, elrendezése, az információk logikus sorrendje, megjelenésük üteme, a színek használata mind befolyásolja a munka eredményességét, gyorsaságát, a könyvtáros vagy olvasó hangulatát, közérzetét.

A siker titka a jó előkészítés

Az automatizálás lényeges változásokat idéz elő nemcsak a könyvtári munka megszervezésében, a munkafolyamatokban, a szolgáltatásokban, hanem a könyvtárosok életében is. Megváltozik a munka jellege, megváltoznak a feladatok, a követelmények, az emberi kapcsolatok, a környezet. Ahhoz, hogy az automatizálás sikeres legyen, elérje célját, s ne okozzon – esetleg fizikai tünetekkel is járó – lelki sérüléseket, szorongást, stresszt s egyebeket (ergonómia!), alaposan elő kell készíteni.
Elsősorban idejében ismertetni kell a munkatársakkal az új rendszer előre látható következményeit, előnyeit, de hátrányait is. Be kell avatni a munkatársakat a várható nehézségekbe. Szükség van a dolgozók alapos szakmai felkészítésére, a munka beindulása előtt meg kell tanítani őket a készülékek kezelésére (sok helyen ezt elhanyagolják, nem számolva a káros következményekkel).
Meg kell hallgatni a munkatársak igényeit, véleményét, s ahol lehet, figyelembe is kell venni (az embert megnyugtatja, ha érzi, hogy van befolyása az eseményekre). Egy szó, mint száz: participatív vezetési stílusra van szükség. Emellett természetesen a vezetőnek jól kell ismernie az új rendszert, s pozitívan kell viszonyulnia hozzá.
Csak így érhető el, hogy a könyvtárosok szívesen fogadják az automatizálást, jó kedvvel vegyenek részt a bevezetésében, s megrázkódtatás nélkül tudjanak átállni a számítógépes könyvtári munkára.
Nem kevésbé fontos az olvasók, a könyvtárhasználók elő- és felkészítése. Ez azonban már nem ergonómiai kérdés.

 

Irodalom

DYER, Hilary – MORRIS, Anne: Human aspects of library automation. Aldershot, Gower Publ. Comp., 1990.
Council directive of 29 May 1990 on the minimum safety and health requirements for work with display screen equipment (90/270/EEC) = Official Journal of the European Communities. No L 156/14 – 156/18
MACMORROW, Noreen: Ergonomic aspects of computer use. In: Encyclopedia of library and information science. Vol. 48., suppl. 11. 99-115.p.
Ergonomics and VDT use. Prepared by the Library of Congress Collections Services VDT Ergonomics Committee. 1991. Reissued. 1992.