1993. június 24-én datálódott Kovács Lászlóné felelős szerkesztő tájékoztató levele, amelyből tudomást szereztem az 1992. évi szakértői munkánk anyagainak publikálásáról. 13 hónap múltán, s Kiss Jenő főigazgató úr észrevételeinek ismeretében kértem lehetőséget pár gondolat kifejtésére.
Anyagunk öt szakértő önálló munkálkodására épült azon együttes szándéktól hajtva, hogy elősegítsük a könyvtár hosszú távú fejlődését. Ma újraolvasva az anyagot, úgy tűnik, aligha maradt ki számottevő kérdés, gond, célkitűzés.
Így – véleményem szerint – állást foglaltunk abban a hol látensen továbbélő, hol felszínen is kiéleződő kérdésben, milyen legyen a központi könyvtár jellege. Idézek anyagunkból: “Mi a központot úgy képzeljük el, mint a kétmilliós főváros legkönnyebben hozzáférhető információs bázisát, amely az igazgatási-városfejlesztési információktól kezdve a legszélesebb közönséget érintő társadalmi kérdésekig pozitívan tud reagálni az igényes kérdésekre. A központ szerepének tudományos könyvtár és/vagy nagy public library kifejezésekkel illusztrálható vitájában mi a kettő fenti módon értelmezett szintézisét tartjuk nemcsak szerencsésnek, de távlatosnak is.”
(Ezek után meglepő, hogy az “Észrevételek” szerzője szerint a bizottság, jóllehet a felkérés ezt kifejezetten kérte, nem szembesítette az intézmény stratégiai tervében, illetve a főpolgármesteri hivatal vonatkozó “sárga füzetében” megfogalmazott álláspontokat”.)
Az “Észrevételek” szerzője azt is nehezményezi, hogy a jelentés szerint “a központi könyvtárban dolgozók bére jelentősen meghaladja a fiókkönyvtárban dolgozókét”. Ha valaki veszi a fáradságot a jelentés létszámmal és bérhelyzettel foglalkozó fejezetének átolvasásához, akkor ilyen kifejezést nem talál. Olyat viszont igen, hogy 1989-től 1991-ig a bérkülönbség nőtt, s “úgy tűnik, mintha a létszámcsökkentés előnyei csupán a központ dolgozóinál érvényesültek volna”. Egyébként a tendenciát nem minősítettük.
Ez évi információim szerint a könyvtár vezetése a jelentésre hivatkozva a hálózat irányítási struktúrájának jelentős átalakítását kezdeményezte. A változtatás alapgondolatával általánosságban egyet tudok érteni, viszont a megvalósítás teljesen idegen tőlem, s mindenképpen le kell szögezni, hogy a bizottság nem adott ki ilyen “felhívást”. Vagyis olyant, hogy 22. kerületi hálózat helyén jöjjön létre hat regionális. A jelentés anyaga így fogalmaz: “A mai 22. kerületi “hálózat” kissé arcnélküli, párhuzamosságoktól bénított, s maga a működtetés ennyi egységgel aligha emelhető modern szintre. Legjobb talán az lenne, ha … belátható jövőben megépülne … öt-hat regionális (“kerületközi”) könyvtár… A területi nagyságnál még sokkalta fontosabb a telepítés… A bizottság egy tagja (Bátonyi Béláné) szerint ezen 5-6 alközpont irányítási szerepkört is kaphat a hozzá tartozó 2-3 kerület könyvtárai tekintetében”. Ezen kívül olvasható a VI. fejezet 4. pontja a hálózatról. Ott is fejlesztési igényről van szó, nem az irányítási struktúra gyökeres megváltoztatásáról, ami egyébként aligha aratna osztatlan elismerést a kerületi önkormányzatokban, márpedig azzal mindenki egyetért, hogy azok gazdahajlamait csak erősíteni érdemes.
Kiss Jenő véleménye szerint a jelentés “alapul veszi és elfogadja a könyvtár által az elmúlt évek során kidolgozott dokumentumokat…, s ezekkel összhangban teszi meg javaslatait”. Azt hiszem, úgy lenne pontosabb a megfogalmazás, ha a bizottság egyértelmű nagyrabecsülése alapján néhány sarkalatos pontot plasztikusabbá tennénk. Távirati stílusban: 1. a központ minden tevékenységével nyisson a hálózat felé (számítástechnikától gyarapításig-feldolgozásig, Budapest Gyűjteménytől tájékoztatásig); 2. napirendre kell tűzni a KESZ-programot, ugyanis a mai KESZ a megtervezett, illetve szükséges KESZ-nek csupán töredékét hozza (funkcionálisan); 3. egyértelműen állást kell foglalni egy megfelelő méretű és telepítésű új központi könyvtárépület szükségessége mellett, ugyanis csak egy minden ízében produkcióképes központ megléte garantálja a teljes könyvtár hatékonyságát. A jelentés szövege szerint: A szolgáltató központ az egész fővárosi nyilvános könyvtári működése alfája és Omegája. Ha megfelelő épületben ki tudja bontakoztatni szolgáltatásait…, akkor a teljes FSZEK új arculatot ölt”; 4. az anyag visszatérően súlykolja, hogy elfogadhatatlan a helyszűke (“a magyar vidéki könyvtárak száz lakosra vetített alapterületi ellátottsága három és félszer haladja meg a fővárosit. Nagyságrendi hátrány jelentkezne, ha a … skandináv könyvtárak lennének az összehasonlítás alapjai”), s nem önmaga okán, hanem, mert ez – meg a gyötrelmesen csökkenő új gyarapodás – oda vezet, hogy a könyvtár szolgáltatásait, de presztízsét is mélyen befolyásolni tudó aktív rétegek még inkább csökkenő arányban lesznek jelen a használók körében. Arányuk ma is igencsak problematikus.
Az ellenérveket meghallgatva és tisztelve is magam megmaradok azon a bizottsági véleményen, hogy az operatív intézményirányításban kívánatos megszemélyesíteni a hálózatot, annak problémáit, érdekeit.
***
Gondolataimat, amelyek a bizottsági munka folyamán fogalmazódtak meg, igyekeztem összefüggően is kifejteni (olvashatók a Könyv – Könyvtár – Könyvtáros című lap júniusi számában).
(1993. június 30.)
Néhány szó a “Néhány szó”-hoz
Nem kívánok vitatkozni Sonnevend Péter három flekknyi “Néhány szavával”. Én ugyanis azt gondolom, hogy ugyanarról a kérdésről Sonnevend Péternek más véleménye lehet, mint nekem.
Az olvasó pedig maga is tud ítélni. Ítéletéhez az itt közölteken kívül olvashatja a hivatkozott és vitatott dokumentumokat. (Kettőnek a hiányzó bibliográfiai adatait itt közlöm. A FSZEK céljai és elsőbbségei az 1990-es évekre címűt a Könyvtáros 1991/10. számában találja az olvasó. A főpolgármesteri programjavaslat pedig Budapest szabaddemokrata főpolgármesterének programjavaslatai. Előtanulmányok 3. Oktatás, kultúra. Bp. 1991. 30 p. címen jelent meg az ún. “sárga füzetek” sorozatában.)
Sonnevend Péter kilenc hónapja ismerte meg észrevételeimet. A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága 1992. X. 13-i ülésének meghívójával kapta. Ez az ülés vitatta – és fogadta el nagy elismeréssel- a szakértői jelentést az észrevételekkel együtt. Sonnevend Péternek ott nem volt egy szava sem az észrevételekhez.
Kiss Jenő