“Egyetlen civilizált nemzet sem várhatja el, hogy szabad legyen, ha tudatlan… Minden amerikai személyes felelőssége a jól informáltság annak érdekében, hogy tudatlanságunk leküzdésével szabadok maradhassunk.”
Thomas Jefferson, 1816
Az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnökének mottónkban olvasható szavai máig érvényesek. Éppen elég diktatúrát éltünk át mi magyarok is ahhoz, hogy értékelni tudjuk az információ szabadságát. Mindez azonban csupán jól hangzó szólam marad mindaddig, ameddig az állampolgárok információhoz jutásának intézményes formái nem épülnek ki, mégpedig oly módon, hogy mindenki egyenlő eséllyel férhessen hozzá az információhoz.
Az emberek életében az információnak meghatározó szerepe van, születésüktől halálukig. Mihelyt kikerülnek a család segítő gondoskodása alól, maguknak kell dönteniük mindenről, attól kezdve, hogy hogyan szervezzék meg a háztartásukat, mit dolgozzanak, hol és miként intézzék ügyes-bajos dolgaikat, és még sorolhatnánk.
Kiadványunk témája a mindennapi életvitelhez kapcsolódó, a tágabban értelmezett ún. közhasznú (köznapi, közérdekű) információk kezelése, begyűjtése, szolgáltatása.
A jól informáltság gátja kettős: az egyik fizikai (az információforrások hiánya, és a tőlük való fizikai távolság), a másik szellemi (a információ iránti igény hiánya, járatlanság az információs eszközök használatában, illetve a megszerzett információk felhasználásában).
Az ún. információs társadalomban a számítógépek segítségével eddig soha nem látott mértékben megnőtt az esélye annak, hogy a fizikai és szellemi korlátok ledöntésével mindenki egyformán hozzáférhessen a számára fontos információkhoz. Ennek érdekében a fejlett demokratikus országokban az utóbbi időben megnőtt azoknak a kísérleteknek és megoldásoknak, valamint az ezekről szóló publikációknak a száma, amelyekkel különféle módon és intézményeken keresztül kiszolgálják az információs igényeket.
Kiadványunkban a könyvtártudomány és határterületeinek szakirodalma alapján kívánunk körképet adni az állampolgárok információhoz jutási lehetőségeiről, a külföldi és hazai gyakorlatról. A rendelkezésünkre álló írások nagy mennyisége miatt sok esetben arra kényszerültünk, hogy csak bibliográfiát adjunk közre és ahol szükségesnek ítéltük, ott rövid annotációval egészítsük ki. Ezért érdemes lesz hátralapozni a Bibliográfia c. fejezethez, hogy az egyes fejezetekhez ajánlott, annotált és címfordítással ellátott további irodalmat is szemügyre vehessék. A magyar szakirodalmat erősebb válogatással közöljük és csak az elmúlt 2-3 évre visszamenőleg, feltételezve, hogy az jobban ismert a hazai könyvtárosok és közművelődési szakemberek között, továbbá, hogy könnyebben hozzáférhető a hazai könyvtárakban. A kiadványban ismertetett, ill. a bibliográfiában szereplő külföldi szakirodalom a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban (Budapest I. Budavári Palota “F” épület) található meg.
Tudjuk, hogy témánk nem új. Napjainkban sokan és sok helyen végeztek és folytatnak jelenleg is hazánkban közhasznú információszolgáltatást. A hazai tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a szolgáltatók között alacsony színvonalú az együttműködés, olyannyira, hogy sokszor nem is tudnak egymásról. Ezért éreztük szükségesnek, hogy a kérdést minél átfogóbban összefoglaljuk. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, hogy e téren szinte naponta változik a helyzet. Szakirodalmi szemlénkben megpróbáltunk a rendelkezésünkre álló információk alapján minél teljesebb helyzetképet adni 1992 decemberével bezárólag a magyarországi helyzetről. Mindenekelőtt azonban a több eredményt tükröző és nagyobb tapasztalattal rendelkező külföldi gyakorlatot szeretnénk bemutatni. A téma fontosságára való tekintettel talán túl sokat is markoltunk. Ebből következik, hogy kiadványunk műfaja vegyesre sikerült. Elsősorban dokumentációs kiadvány, de szeretnénk, ha a könyvtárosképzésben mint tankönyv, vagy legalábbis mint kötelező irodalom szerepelhetne, hogy az oktatásból kikerülő új információs szakemberek érzékennyé váljanak a tájékoztatásnak erre az inkább szociális, mint üzleti ágára. Kiadványunk egyben bibliográfia is, mert a szakirodalmi ismertetéseken kívül bőven tartalmaz ajánlásokat a további olvasnivalókra. Reméljük, hogy a kérdéssel mélyebben foglalkozni kívánókat ezzel is segíteni tudjuk kutató munkájukban.
Köszönetet mondunk az 1991. évi Közművelődési pályázat kuratóriumának azért, hogy támogatásukkal lehetővé tették e téma kutatását és kiadványunk megszületését.
Köszönet illeti az Országos Széchényi Könyvtár vezetőségét, hogy a könyvtár nehéz gazdasági helyzete ellenére támogatta ennek a kiadványnak a megjelentetését, átérezve a kérdés rendkívüli fontosságát.
1993. május
Kovács Emőke
felelős szerkesztő