A Könyvtári és Informatikai Kamara tudományos és szakkönyvtári tagozata számára készített kérdőíves felméréseredményei*
A kérdőíves felmérés gondolata
A könyvtári rendszer átalakulása során az országos szakkönyvtárak helyzete és országos feladataik finanszírozása mindmáig megoldatlan maradt.
Az ebből fakadó súlyos problémák a Könyvtári és Informatikai Kamara (KIK) tudományos és szakkönyvtári tagozatának több összejövetelén is terítékre kerültek. A vitákon két ellentétes álláspont rajzolódott ki. A könyvtárak képviselői az országos feladatkör jelentőségét, az együttműködési rendszer előnyeit hangsúlyozták, a szakigazgatás viszont az előző könyvtári rendszer következetes lebontását tekintette fő célnak. Úgy tűnt, a könyvtári rendszerváltoztatás során a “fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük”.
1992 tavaszán a KIK tudományos és szakkönyvtári tagozatának finanszírozási kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja a helyzet súlyosságára való tekintettel elsőként az országos szakkönyvtárak problémáinak vizsgálatába kezdett. Jóllehet az időközben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) által előterjesztett és vitára bocsátott könyvtári törvénytervezet ismeretében tudjuk, hogy az országos feladatkörű szakkönyvtárak rendszere, valamilyen formában valószínűleg a jövőben is megmarad, az a helyzetkép, ami a kérdőíves felmérés eredményeinek ismeretében kirajzolódott, remélhetőleg segítségül szolgál e máig nem avuló kérdéskör mind jobb megismeréséhez.
A felmérés célja egyrészt a valóságos helyzet feltérképezése, másrészt a vélemények és a jövőre vonatkozó elképzelések megismerése volt. A kérdőívet a munkacsoport két tagja, Domsa Károlyné, az MTA Könyvtárának igazgató-helyettese, a tagozat képviselője, és Karbach Erika, a FSZEK Szociológiai dokumentációs osztályának vezetője állította össze.
A válaszadó könyvtárak
Az 5/1978.(XII. 12.)KM sz. rendelet 2.sz. melléklete által felsorolt 120, jelenleg is élő címre elküldött kérdőívből 36 érkezett vissza. A nagyságában és funkciójában egyaránt igen heterogén könyvtári csoportot tekintve nehéz azt mondani, hogy ez a 30%-os válaszadási arány reprezentatív. Ezért a statisztikai elemzés ellenére igyekszem a jól általánosítható, jellemző választípusokat kiemelni a kérdőívek értékelése során.
A válaszadó könyvtárakat többféle szempont szerint csoportosíthatnánk, a legkézenfekvőbb talán a következő:
- 12 felsőoktatási könyvtár (az országos szerepre kijelölt 20-ból)
Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) Központi Könyvtára, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (BKE) Központi Könyvtára, Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Központi Könyvtára, Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE) Központi Könyvtára, Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Központi Könyvtára, Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) Központi Könyvtára, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (KÉE) Központi Könyvtára, Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Központi Könyvtára, Kereskedelmi és Vendéglátóipart Főiskola (KVF) Könyvtára, Miskolci Egyetem (ME) Központi Könyvtára, Veszprémi Egyetem (VE) Központi Könyvtára, Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Központi Könyvtára;
- 8 akadémiai hálózathoz tartozó intézeti könyvtár (az országos feladatra kijelölt 25-ből)
MTA Atommagkutató Intézet Könyvtára, MTA Geodéziai Kutató Intézet Könyvtára, MTA Közgazdaságtudományi Kutató Intézet Könyvtára, MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet Könyvtára, MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Könyvtára, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet Könyvtára, MTA Világgazdasági Kutató Intézet Könyvtára, MTA Zenetudományi lntézet Könyvtára;
- 12 minisztérium vagy kormányszerv fenntartása alá tartozó könyvtár (többnyire intézeti és múzeumi könyvtárak)
Hadtudományi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum Könyvtára, a Környezetgazdálkodási Intézet Könyvtára, a Közlekedéstudományi Intézet Könyvtára, a Magyar Filmintézet Könyvtára, a Néprajzi Múzeum Könyvtára, Országos Idegennyelvű Könyvtár (OIK), Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM), az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ Könyvtára (OSZK KMK Könyvtártudományi Szakkönyvtár), az Országos Traumatológiai Intézet Könyvtára, a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtára;
- 2 fővárosi önkormányzat fenntartása alá tartozó könyvtár
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Központi Könyvtára, a Heim Pál Gyermekkórház és Rendelőintézet Könyvtára
- 2 magántulajdonba kerüli vállalati könyvtár
a KOPINT-DATORG Számítástechnikai RT Könyvtára, a Papíripari Kutatóintézet Kft. Könyvtára.
A válaszadó könyvtárak nagyságrendjét tekintve: egyharmaduk nagykönyvtár, kétharmaduk pedig a közepes és kis könyvtárak köréből került ki.
A kérdőív egyes kérdéseire adott válaszok
Végighaladva a -tanulmány mellékleteként is közölt – kérdőív kérdésein, a következő általánosítható megjegyzéseket tehetjük:
1.) Minden válaszadó könyvtár szükségesnek tartja, hogy bizonyos szakterületeken országos szakkönyvtárak működjenek. A legtöbb könyvtár indoklása két fő érvrendszer köré csoportosítható.
- Sokan hangsúlyoztak egyfajta gazdaságossági szempontot. (“Kis országban a gyűjtemények egységes rendszerére van szükség; az erők szétforgácsolódásával szemben, a romló lehetőségek közepette fontos, hogy legyen legalább egy, teljességre törekvő gyűjteménnyel rendelkező és magas színvonalú ellátást biztosító könyvtár szakterületenként.”) (Ez utóbbi fogalma értelmezésre vár, és viták övezik, hogy milyen nagyságrendű szakterülethez érdemes hozzárendelni országos hatókörű szakkönyvtárat.)
- Az előbbinél azonban háromszor olyan gyakran fordult elő, hogy a hatékonyságot hangsúlyozták, azaz a szakterületi információs igények lehető legteljesebb kielégítését. Ezen belül is kiemelkedően sokan hívták fel a figyelmet az országos szakkönyvtárak szerzeményezésben megnyilvánuló előnyeire (50%), a magyar és külföldi szakirodalomegy helyen való koncentrálására, az eredeti dokumentumok hozzáférhetőségére.
A hatékonyság irányába mutató válaszok többsége azonban két fő motívum köré csoportosítható, a könyvtárak egyrészt a specializáció, másrészt a koordináció, rendszerszerűség előnyeivel érveltek.
- A specializáció előnyeit kifejező érvek: “Legyen gazdája egy területnek; az egyetemesség a gyűjtésben lehetetlen; az erőket koncentrálva az igényeket hatékonyabban lehet kielégíteni; a szakmai hozzáértés az anyaggyűjtésben, feltárásban koncentráltabban van jelen ezekben a könyvtárakban; a gépesítési feladatok megtervezésében, tanácsadásban kell hogy legyen egy élenjáró könyvtár; az olvasók tudják, hogy a szakirodalomnak melyik a báziskönyvtára, hova forduljanak kérdéseikkel.”
- A koordináció, a rendszerszerűség irányába ható érvek: “Gyűjtőköri munkamegosztás szükséges a szakterületen; a szolgáltatások (hierarchizált) rendszere alakítható ki a szakterületen; gépesítési koordináció, szabványosítás esetén kölcsönös adatcsere jöhet létre; a könyvtárközi dokumentumcsere egyszerűsíthető és gyorsítható.”
Érdekességként feltétlenül említést érdemel, hogy a vártnál sokkal kisebb mértékben fordult elő, hogy egy kisebb részterület könyvtára válaszában jobban hangsúlyozta volna a specializáció, a szakértelem, vagy a részterület teljes körű gyűjtésére törekvés motívumát, mint az szerepéből következne, sőt válaszaikban gyakran szerepeltek a koordináció előnyeire utaló érvek. Ezt értelmezhetjük úgy, hogy a könyvtárak gondolkodását az autarchiára való törekvéssel szemben a rendszerszemlélet hatotta át. Egységes könyvtári rendszerben gondolkodnak, ismerik a maguk és mások helyét és szerepét a rendszerben.
2.) A második kérdés: “Hány országos szakkönyvtárra lenne szükség?” – tulajdonképpen egy sokat vitatott problémára, a szakterületi bontásra, a differenciáltság mértékére vonatkozott.
A könyvtárak több mint kétharmada 10 és 50 között, de még inkább 10 és 25 között tartja reálisnak a szakterületi központok számát.
Az indoklásban a következő szempontok fordultak elő: A központokat a természetes kiválasztódás alapján jelöljék ki, azaz, amelyik könyvtár a szakterületen a legjobb az 1968-as és az 1978-as rendelet óta, az legyen központ.” “Csak az alaptudományoknak legyen országos szakkönyvtára, különben szétforgácsolódnak a fejlesztésre szánt erőforrások.” – Arra itt sem kapunk választ, mit tekintsünk alaptudománynak! – Egy prakticista megközelítés nem a tudományfelosztásból indul ki: “Legyen annyi országos szakkönyvtár a most meglévők közül, ahány el is tudja látni feladatát.”
Voltak, akik úgy gondolták, a területi elérhetőség és a tudományágak bontása együtt kell, hogy meghatározzák a központok kijelölését.
A szűkebb szakterületre specializált könyvtárak közül vetődött fel az az érv, hogy a tudományos fejlődés során kialakuló tudományágak száma határozza meg a központok számát.
Mindössze 4 könyvtárban gondolták úgy, hogy 50-nél több, 7-ben pedig, hogy 10-nél kevesebb ilyen típusú könyvtárra lenne szükség. (Az előbbiek a kisebb, speciálisabb, az utóbbiak a nagyobb gyűjtemények sorából kerültek ki.)
3.) A válaszadó könyvtárak döntő többsége (26 könyvtár) gondolja úgy, hogy az országos feladatokat már meglévő szakkönyvtárak lássák el. (Többen megjegyezték, hogy új szerkezet kialakítása költséges és illuzórikus lenne. Mások a párhuzamosságok kiküszöbölésére figyelmeztettek.)
9 válaszadó a most meglévő szakkönyvtárak mellett új, önálló szakterületi központ létrehozását sem tartaná lehetetlennek.
4.) Egyetlen kivétellel mindegyik könyvtár fontosnak tartotta saját országos szakkönyvtári szerepét.
A választípusok a következők voltak:
- a legnagyobb a szakterületen (állományát, olvasószámát, forgalmát tekintve);
- a legjobb, azaz minőségileg a legtöbbet nyújtja a szakterületen (“a gyűjtés minőségi mutatóiban, a szakirodalom feltárásában élenjár; nemzeti szakbibliográfiát készít; a szakmai ismeretek nála koncentrálódnak; technikailag a legfejlettebb; kiterjedt szolgáltatásai vannak: gazdag hagyományokkal rendelkezik – a gyűjtés és feltárás hosszú időre nyúlik vissza a szakterületen; a hasonló szakterületi könyvtárakkal szemben monopolhelyzetben van gyűjteményét és szolgáltatásait tekintve, stb.”
- egyedisége, specializáltsága predesztinálja a szerepre: “lefedetlen szakterület könyvtára; egy résztémában más, nagyobb könyvtár nem törekedhet relatív teljességre sem.”
- a válaszokban a koordinációs, rendszerszempontok is érvényesültek: “a szakterületen az illető könyvtár koordináló szerepet tölt be; a szakterületen az egyetlen nyilvános könyvtár; a szakterületi ellátás mellett regionális szerepet is betölt”.
- fejlesztési szempontból a következőket hangsúlyozták: “az országos szerepet felszámolni, vagy új könyvtárra ruházni pazarlás lenne, a már meglévők fejlesztése a gazdaságos; remélhetőleg az országos feladatkör financiális alapjai is megteremtődnek a jövőben; stb.
Ennél a kérdésnél is azt vártuk volna, hogy éles különbség alakul ki a nagy és a kisebb területre specializált könyvtárak érvei kőzött – az előbbiek koordinációs szerepüket, gyűjteményük nagyságát, feltártságát, technikai fejlettségüket, szolgáltatásaik minőségét hangsúlyozzák erőteljesen, míg az utóbbiak a specializáltságukból fakadó előnyökkel érvelnek. Jóllehet hangsúlyeltolódás érzékelhető volt a válaszokban, a vártnál azonban sokkal kevésbé éles különbség alakult ki a két könyvtártípus között. Akárcsak az első kérdésre adott válaszok esetén, itt is a könyvtári rendszerben való gondolkodás volt a jellemző.
5.) A könyvtárak döntő többsége (27 könyvtár) látja úgy, hogy az általa ellátott szakterület iránti igény megnövekedett. Többen megjegyezték, hogy a tudományok és a szakirodalom iránti érdeklődés országosan nőtt az utóbbi években, sőt volt, aki úgy érezte, hogy a szakterületén jelentkező “populárisabb” igényeket rohamos növekedésük miatt nem tudja kielégíteni.
Sokan bizonyították állításukat azzal, hogy a könyvtárközi kölcsönzés forgalma náluk a többszörösére emelkedett.
Mindössze 4 könyvtár tartotta úgy, hogy a szakterülete iránt az elmúlt években csökkent az érdeklődés. (Ezek közül kettőnél – a Miskolci Egyetem Könyvtára, a Veszprémi Egyetem Könyvtára – valószínűleg a funkcióváltásból, az egyetem profilváltásából adódhatott az országos szakkönyvtári kínálatukhoz mért “keresletcsökkenés”.)
6.) A kérdőív 6-os számú kérdésének sok-sok alkérdése a különböző, országos szerepkörből adódó feladatok teljesítését volt hivatva felmérni a szakterületi, gyűjtőköri megoszlástói a szolgáltatásokon át az azonos szakterületet ellátó könyvtárak kooperációjáig.
- 6/1. A gyűjtőkör szakterületi megoszlását tekintve nehéz bármilyen érvényes következtetést levonni a válaszadó könyvtárak elégtelen száma miatt. Kb. azonos mértékben képviseltették magukat a nagy tudományterületeket és a kisebb részterületeket lefedő könyvtárak.
Gyűjtőköri átfedések a nyilatkozatok alapján bőven akadnak: közgazdaságtudomány – BKE, MTA Világgazdasági Kutatóintézet Könyvtára, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Könyvtára; kémia, vegyészet- OMIKK, Veszprémi Egyetem Könyvtára; környezettudomány – KEK, Környezetgazdálkodási Intézet Könyvtára; orvostudomány- DOTE, POTS Könyvtára, stb.
- 6/12. A válaszadó könyvtárak szisztematikusan gyűjtik a kijelölt szakterület magyar könyv- és folyóiratanyagát.
A magyar nyelvű speciális dokumentumtípusok tekintetében nagyon széles a skála. 28 könyvtár írta, hogy gyűjt valamilyen speciális dokumentumtípust. A doktori disszertációtól, az AV dokumentumokon át a prospektusig több mint 30 féleséget említettek meg.
- 6/13. Minden válaszadó könyvtár gyűjt a szakterületén külföldi könyvet és folyóiratot.
A speciális dokumentumtípusoknál itt is nagy a szóródás. Jellemzőként talán azt lehetne megemlíteni, hogy a CD-ROM és a floppy mindenhova vásárlás útján kerül, míg a többi speciális dokumentumtípus inkább nemzetközi kapcsolatok révén jut el a könyvtárakba (csere, ajándékozás, nemzetközi szervezeti tagság). (Pl. külföldi kutatóintézetek kutatási jelentései, tanulmányai, évkönyvei; nemzetkőzi szervezetek anyagai; külföldi disszertációk; egyetemi évkönyvek, órarendek egyetemi kapcsolatok révén; múzeumi évkönyvek és jelentések múzeumi együttműködés révén.)
- 6/14. A kézikönyvtárakra vonatkozó kérdésünkkel azt szerettük volna megtudni, hogy az országos feladatra kijelölt szakterület kézikönyvtári anyaga hogyan reprezentálódik az illető könyvtár egészében.
A könyvtárak egyik fele azt válaszolta, hogy kézikönyvtárában a szakterület anyaga a többi szakterületnél gazdagabban van jelen, a könyvtárak másik felében pedig külön szakolvasóterem alakult ki a szakterület kézikönyveiből és folyóirataiból.
- 6/15. A válaszadó könyvtárak nagyobb része, 22 könyvtár (közöttük minden nagykönyvtár) részesül szakterületének köteles példányaiból. A kisebb részterületet képviselő országos szakkönyvtárak nem élvezik ezt az előnyt, s ennek kifejezést is adtak!
- 6/2. Az országos szakkönyvtárakat nemcsak gyűjteményük, hanem szakirodalmi szolgáltatásaik is minősítik.
- 6/21. A 36 könyvtár közül 11 készít nemzeti szakbibliográfiát szakterületén (BKE, OMIKK, FSZEK, ELTE, OPKM, Néprajzi Múzeum Könyvtára, Hadtudományi Könyvtár, Környezetgazdálkodási Intézet Könyvtára, Közlekedéstudományi Intézet Könyvtára, Magyar Filmintézet Könyvtára, az OSZK KMK Könyvtártudományi Szakkönyvtár).
- 6/22. A könyvtárak több mint kétharmada készít témabibliográfiát vagy magyar, vagy külföldi, vagy mindkét forrásból (köztük 7 olyan, amelyik nemzeti szakbibliográfiát is készít: BKE, OMIKK, FSZEK, Közlekedéstudományi Intézet Könyvtára, Hadtudományi Intézet Könyvtára, Környezetgazdálkodási Intézet Könyvtára, Magyar Filmintézet Könyvtára.) (A könyvtárak csaknem egyharmada vagy nem készít témabibliográfiát, vagy nem válaszolt a kérdésre.)
- 6/23. A válaszoló könyvtárak egyik fele nem jelezte, hogy végezne témafigyelést. (Köztük olyan nagykönyvtárak, mint a KLTE, ELTE, POTS, Miskolci Egyetem Könyvtára, Veszprémi Egyetem Könyvtára). A másik fele magyar és külföldi anyagból egyaránt végez témafigyelést. (6 olyan könyvtár van, amelyik nemzeti szakbibliográfiát is készít és témafigyelést is végez: BKE, OMIKK, FSZEK, Környezetgazdálkodási Intézet Könyvtára, Néprajzi Múzeum Könyvtára, OPKM.)
- 6/24. 5-8 között van azoknk a könyvtáraknak a száma, amelyek magyar vagy külföldi anyagból szemletanulmányt készítenek. A döntő többség azonban nem vállal ilyet.
- 6/25. Ugyanez az arány a fordítások készítésénél.
- 6/26. Mindannyian ismerjük a központi katalógus (régi nevén KC) készítésének OSZK eredetű problémáit. (A KC Clearing szolgálata által egy példányban küldött cédulák nem teszik lehetővé a több szempontú visszakeresést, a nem szabványos címleírásokkal készült cédulák mechanikus szortírozása nem segít abban, hogy az azonos művek együvé kerüljenek, stb.)
A könyvtárak fele, főleg a kisebbek (17 könyvtár) jelezték, hogy semmilyen KC-t nem építenek szakterületükön, a könyvtárak másik fele viszont nagyjából azonos mértékben készít szakterületén a külföldi könyvek, illetve a folyóiratok lelőhelyéről informáló címjegyzéket. (Hogy csak szak- vagy betűrendes bontásban, azt nem tudni.)
- 6/27. Mindössze 3 könyvtárnak nincs lehetősége másolatszolgáltatásra, a többség számára a technikai lehetőség adott.
- 6/28. Minden könyvtár ad szakterületéről hagyományos szaktájékoztatást. A válaszadó könyvtárak egyharmada semmilyenfajta számítógépes segítséggel nem rendelkezik a szaktájékoztatásban. (Ezt néhány MTA intézeti és kutatóintézeti könyvtár jelezte.) 23 könyvtár, a könyvtárak kétharmada rendelkezik valamilyen számítógépes adatbázissal. 20 könyvtár saját adatbázist épít a magyar szakirodalomról, köztük a nemzeti szakbibliográfia készítését jelző 7 könyvtár. Összesen 12 könyvtár más magyar adatbázisból is tájékoztat (floppyn, online). Ennél valamivel többen (15 könyvtár) vesznek igénybe külföldi adatbázisokat (CD-ROM, online).
A következő könyvtárak jelezték, hogy a szaktájékoztatáshoz az előbb felsorolt mindhárom lehetőségük adva van (főleg nagykönyvtárak, egyetemi könyvtárak): ÁTE, BKE, BME, DOTE, FSZEK, KEK, KOPINT-DATORG könyvtára, a Néprajzi Múzeum Könyvtára, OMIKK, OPKM, POTE, a Veszprémi Egyetem Könyvtára.
- 6/3. A könyvtárhasználatra vonatkozó kérdéscsoportra kapott válaszok jócskán átértékelik a könyvtárak nyilvánosságáról alkotott elképzelésünket. Olvasótípusonként és dokumentumtípusonként egyaránt sok a korlátozás.
A Könyvtárosok kézikönyve a nyilvános könyvtárak, azaz a minden állampolgár által igénybe vehető könyvtárak között sorolja föl az országos feladatkörű szakkönyvtárakat. Korlátozottan nyilvános könyvtárnak pedig azt nevezi, amelyet csak a fenntartó intézmény alkalmazottai, beosztottai, tanulói használnak. A kérdőív válaszai alapján azonban úgy tűnik, hogy a gyakorlatban ezt a két fogalmat másként értelmezik.
Az országos feladatkörű szakkönyvtárak egyik fele, elsősorban a kis és közepes méretű, speciális gyűjtemények azt jelezték, hogy korlátozottan nyilvánosak (!), a nagyobb könyvtárak nagyobb nyilvánossági fokot tüntettek föl.
A nyilvánosság mértékének deklarálásával azonban a legtöbb helyen ellentmondásban vannak a 6131. kérdésre adott válaszok, amelyben a könyvtárak a szakterületen ellátott olvasótípusokat sorolták fel. Az olvasótípusok elfogadását tekintve valójában mindössze 9 könyvtártekinthető nyilvánosnak, a többség (27) viszont “korlátozottan” nyilvános könyvtárként működik.
A korlátozott nyilvánosság nem az intézményhez tartozó dolgozók elfogadásában és a többiek kirekesztésében nyilvánul meg. E tekintetben a könyvtárak nem tesznek különbséget az olvasók kiszolgálásában.
A könyvtárak számára a legegyértelműbb feladat a tudományos kutatók és az egyetemi hallgatók ellátása. A gyakorló diplomás szakemberek szakirodalmi ellátására már kevesebben vállalkoznak, még akkor is, ha az a szakterületen dolgozik. A középiskolások, szakközépiskolások ellátása pedig az országos szakkönyvtári ellátás tekintetében is a legmostohább.
A 36-bóI 10 könyvtár jelezte, hogy tudományos kutatókat, gyakorló szakembereket csak a kijelölt szakterületen fogad el. Ennél többen jelezték, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók közül csak a szakirányú képzésben résztvevőket fogadják el, s a legtöbben azt sem tartották fontosnak, hogy válaszoljanak a középiskolások, szakközépiskolások ellátására utaló kérdésre. (16-an nem válaszoltak, 8-an pedig azt válaszolták, hogy csak a saját szakterület középiskolásait fogadják el, pl. egészségügyi szakközépiskolásokat.)
Többen utaltak az általunk felsoroltakon kívül egyéb olvasótípusok ellátására: pl. külföldi kutatók, ösztöndíjasok, döntéshozók, nem diplomás, gyakorló szakemberek – pl. egészségügyi középkáderek, iparművészek -, valamint intézmények: kiadók, szerkesztőségek, tömegkommunikációs eszközök szakirodalmi igényeinek kielégítésére.
A könyvtárhasználat korlátozása vonatkozhat a különböző könyvtári szolgáltatások igénybevételének korlátozására az egyes olvasótípusok szerint. Itt kap nagy szerepet az, hogy az olvasó az intézményhez tartozik-e vagy sem. Ha igen, bizonyos előnyöket élvez, ha nem, a válaszok alapján a következő korlátozásokkal számolhat:
- az intézeti könyvtárak többségét az egyetemi hallgatók és oktatók csak külön engedéllyel használhatják
- a nem intézeti dolgozók csak helyben olvashatnak (pl. a külföldiek is)
- kölcsönzés csak munkahelyi igazolással vagy intézetvezetői engedéllyel lehetséges
- bizonyos dokumentumtípusokat csak intézeti dolgozók használhatnak (pl. kutatási jelentéseket).
A könyvtárhasználat korlátozása kiterjedhet bizonyos dokumentumtípusok használatának korlátozására.
A dokumentumok helyben használatának korlátozása elvétve fordul elő. (Lásd fentebb pl. a kutatási jelentésekhez való hozzáférés korlátozását, szerzői jogi okokból kéziratok olvasását, stb.). A könyvtárak nagy részében állományvédelmi okokból kézenfekvő kölcsönzési korlátozások vannak érvényben: nem kölcsönözhetők a kézikönyvek, régi könyvek, a különgyűjteménybe tartozó könyvek, a folyóiratok és hírlapok. A speciális dokumentumtípusok közül a kandidátusi értekezést, a CD-t, a mikrofilmet és a videokazettát említették a leggyakrabban a nem kölcsönözhető dokumentumok sorában.
A könyvtárközi kölcsönzés esetében a könyvtárak többsége megtartja kölcsönzési korlátozásait, sőt bizonyos dokumentumtípusok esetében éppen erre az alkalomra vezet be korlátozást. Kevesebben vannak azok, amelyek kézikönyveiket, régi könyveiket és egyébként nem kölcsönözhető speciális dokumentumaikat ilyenkor adják kölcsön.
A könyvtárhasználatra vonatkozó kérdéseink során kíváncsiak voltunk arra is, milyen típusú szolgáltatások térítésesek és melyek ingyenesek az országos szakkönyvtárakban. (Tudjuk, ez az a kérdés, ami összefügg az alapszolgáltatások definiálhatatlanságával, hiszen minden könyvtár másként értelmezi azok körét.)
A válaszadó könyvtárak dönts többségében nincs beiratkozási díj, a helyben használat és a hagyományos tájékoztatás igénybevétele ingyenes. (Többen jelezték, hogy náluk a kölcsönzés vagy a könyvtárközi kölcsönzés térítésmentes, és nagy szóródással ugyan, de több könyvtárban a hagyományostól eltérő tájékoztatási formák igénybevételéért sem kérnek pénzt (pl. floppy, CD-ROM, E-mail, online, saját adatbázisban keresés.)
Bizonyos szolgáltatástípusok egy bizonyos mértékig vagy bizonyos olvasótípusok számára ingyenesek: pl. intézeti dolgozóknak ingyenes irodalomkutatás, témabibliográfia készítés, témafigyelés, xerox egy bizonyos oldalszámig.
A térítéses szolgáltatások közül a másolatszolgáltatást mindenütt egyhangúlag térítésesnek tekintik. A másik csaknem egyértelműen térítéses szolgáltatás a könyvtárközi kölcsönzés. A válaszadó könyvtárak kétharmada vagy a postaköltséget vagy a visszaküldés költségét vagy csak a nemzetközi postaköltséget fizetteti meg az igénylővel, de van, ahol a másolatban küldött dokumentum másoltatási díját számítják csak fel.)
A legtöbben térítést kérnek a témafigyelésért, s ahol van ilyen szolgáltatás, ott többnyire fizetni kell a fotózásért, a szemlézésért, az online keresésért.
Egyéb, a mi felsorolásunkban nem szereplő térítéses szolgáltatás címén a következőket említették meg a könyvtárak: kiadványkészítés, irodalomkutatás, témabibliográfia készítése, tartalomjegyzékmásolat-szolgáltatás, oktatás-képzés-továbbképzés, közlés díja (copyright), könyvkötés, nyomdai munkálatok, teletext használata.
- 6/4. Az 1968-as rendelet előírta kooperációs körök működését az egyes szakterületeken.
Ezek az együttműködések mára – a gyakorlatból tudjuk – nagyon meglazultak.
A válaszoló könyvtárak majdnem kétharmada azonban még így is azt nyilatkozta, hogy valamilyen gyűjtőköri együttműködést végez a területen. (A szakterületek felosztásánál sokkal több átfedés található, mint ahányan azt jelezték, hogy náluk bizonyos tudományágak vagy határterületek esetében munkamegosztás alakult ki a gyűjtésben (2 könyvtár!).
A gyűjtőköri kooperáció jóformán csak a külföldi folyóiratok rendelésében és lemondásában érvényesül (19 könyvtár). Heten állították, hogy semmilyen gyűjtőköri együttműködést nem folytatnak. Három olyan könyvtár van, ahol a nemzeti szakbibliográfia készítéséhez együttműködnek a szakterület könyvtáraival.
A szolgáltatások terén a legtöbben, 12-en valamilyen szakterületi központi címjegyzék építésében vesznek részt. -7-en pl. kölcsönös tartalomjegyzékmásolat-küldő szolgáltatás révén tájékozódnak az országba beérkező külföldi szakterületi folyóiratok tartalmáról. 2-3 könyvtár írta, hogy a szakterület más, kisebb könyvtáraival tanácsadási, egyeztetési, fejlesztési együttműködési kapcsolatban van.
7.) A kérdőív 7. kérdése arra vonatkozott, hogy az előző pontokban leírt feladatokat milyen mértékben képesek ellátni az országos szakkönyvtárak.
Senki sem volt, aki azt jelezte volna, hogy minden országos feladatát el tudná látni. A könyvtárak zöme addigi feladatainak többségét, ha különböző mértékben is, de el tudja látni.
A könyvtárak kétharmada (21 könyvtár) állítja azt, hogy van néhány olyan országos feladata, amelyet még teljes mértékben el tud látni. (A legtöbb könyvtár ezek között jórészt szolgáltatásait említi, sajnos csak másodsorban a szerepkörből adódó gyűjteményi feladatok ellátását, és az addigi olvasótípusok ellátása is csak néhány helyen zavartalan.)
A válaszadó könyvtárak szinte kivétel nélkül azt érzékelik, hogy legtöbb feladatukat csak részben tudják teljesíteni!
Súlyos gond, hogy a könyvtárak nagy része gyűjteményi feladatáról írja ezt. Mindössze 16 könyvtár merte azt állítani, hogy teljes körűen gyűjti szakterületén a magyar anyagot, ami országos szakkönyvtárakról lévén szó, több mint elgondolkodtató, még akkor is, ha tudjuk, hogy a hiányosságok főleg a speciális dokumentumtípusok körében jelentkeznek.
A külföldi anyag szakterületet reprezentáló gyűjtéséről mint országos szakkönyvtári feladatról mindössze 15 könyvtár állította, hogy – akárcsak részlegesen is – teljesíteni tudná.
Ugyanilyen kevéssé vannak megelégedve a könyvtárak országos szerepkörükhöz mért kézikönyvtáruk helyzetével, és a szakirodalmi tájékoztatás ellátásához szükséges feltételekkel. A könyvtárak egyharmada úgy érzi, hagy nem tud minden addig ellátott olvasótípust sem maradéktalanul kielégíteni. A régebben végzett szakterületi kooperációról mindössze 3 könyvtár írta, hogy még működtetni tudja.
A könyvtárak egyharmada válaszolta, hogy vannak olyan feladatai, amelyeket egyáltalán nem tud ellátni. A végképp elhanyagolt országos feladatok inkább a szolgáltatási, mint a gyűjteményfejlesztési feladatok körébe tartoznak.
8.) Milyen okoknak tulajdonítják a könyvtárak az országos feladatuk teljesítéséhez szükséges körülmények romlását?
A legtöbben egyszerre több okot is megjelöltek, de a helyzet romlását alapvetően a különböző területeken jelentkező anyagi, finanszírozási nehézségekben látják.
A legtöbben a gyűjteményfejlesztésre fordítható összeget jelölték meg okként, utána a létszámhiány, majd a technikai fejlesztésre fordítható pénzeszközök elégtelensége és a működési költségek növekedése következik a “rangsorban”. Valamivel kisebb szerepet tulajdonítanak a könyvtárak a bérezésnek, de így is a válaszadó könyvtárak csaknem fele sorolta az okok közé! A legkevesebben a megnövekedett épületfenntartása költségeket hibáztatják, de a könyvtárak egyharmada azért ezt is jelentős hátrányként tartja számon.
Az általunk fel nem sorolt, egyéb okok között sokan említették a helyhiányt – mind a raktári, mind a könyvtári alapterület szűkösségét. Volt, aki az országos számítógépes információs rendszer hiányát is megnevezte, mint az országos szakkönyvtári feladatok teljesítésének egyik fő akadályát.
9.) Következő kérdéseink a finanszírozásra vonatkoztak. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a könyvtárak milyen költségvetési feltételekkel tudják teljesíteni országos feladataikat jelenleg, és milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézve e tekintetben?
A legtöbben most és a jövőben is a több lábon álló költségvetést tartják ideálisnak. A költségvetési források szerkezeti megoszlásán azonban sokan szeretnének változtatni.
Jelenleg a könyvtárak nagy része alapvetően a fenntartóján keresztül részesedik a központi költségvetésből, saját költségvetésből gazdálkodik, s így finanszírozza az országos feladatokat is.
Saját költségvetésén kívül a könyvtárak egyharmada jelölte meg forrásként az alapítványokat, a központi alapból közvetlen pályázat útján való részesedést és a saját bevételt.
A jövőben kevesebben akarják saját költségvetésükből kigazdálkodni az országos feladatok finanszírozását, és sokkal többen szeretnék, ha e feladatokra a központi alapból külön részesednének, akár a fenntartón keresztül, akár közvetlen pályázat útján, és néhányan akár normatív alapon is. Az alapítványokat és a bevételeket mint forrást a jövőben ugyanannyian tartják fontosnak, mint jelenleg.
10.) A költségvetési források szerkezeti rnegoszlásáról a következő vélemények látszanak kirajzolódni.
A könyvtárak költségvetésük legnagyobb hányadát a központi alapból a közvetlen fenntartótól várják. Kiegészítésül szintén valamilyen központi alapból jövő támogatást képzelnének el (közvetlen pályázat útján, normatívák alapján), és költségvetésük szerkezetében kb. 10-10%-ot szánnak az alapítványi pályázatoknak és saját bevételeiknek.
Sokan azt is jelezték, hogy az országos feladatokra elkülönített, központi alapból származó támogatás mellett azért saját egyéb forrásaikból is megtámogatnák az országos szerepkörből adódó feladatok finanszírozását.
11-12.) A könyvtárak döntő többségének költségvetésében jelenleg nem szerepel elkülönítve az országos feladatokra szánt összeg.
Van olyan könyvtár, amelynek egész működése, s így költségvetése is országos célokat szolgál: pl. OPKM, OMIKK. Három nagykönyvtár jelezte, hogy bizonyos országos feladataihoz kap központi támogatást. (A BKE Központi Könyvtára az IIF regionális központi szerepének ellátásához, az OIK nemzetiségi könyvtári ellátásához és kutatási tevékenységéhez, az OMIKK pedig gyűjteményfejlesztésre.)
A könyvtárak többsége szükségesnek tartja, hogy saját költségvetésében a jövőben elkülönítve jelenjen meg az országos feladatokra szánt összeg, amelyet leginkább a gyűjteményfejlesztésre, a technikai fejlesztésre és a szolgáltatások változatlan színvonalon tartásának és fejlesztésének finanszírozására fordítana.
13.) A normatív támogatásról alkotott vélemények megismerésére vonatkozó tájékozódó kérdésünkre sok ellentmondásos választ kaptunk. Sokan nem is válaszoltak erre a kérdésre, többen pedig alapvetően problematikusnak tartották a normatív típusú támogatást.
Arra a kérdésre, hogy “Jónak tartaná-e a normatív támogatást?”, így is a könyvtárak több mint a fele (19 könyvtár) válaszolt igennel. (Általában a kisebb gyűjtemények). Az igennel válaszolók a leginkább a szakirodalmi szolgáltatások támogatását tudják elképzelni normatív alapon, azon belül is a számítógépes szaktájékoztatás támogatását tartanák a legfontosabbnak. Valamivel kevesebben említik a gyűjteményi feladatok (főleg a külföldi beszerzés) és az olvasótípusok normatív támogatásának lehetőségét.
Arra a kérdésre, hogy a normatív támogatás milyen költségvetési területeken jelentkezzék – a könyvtárak fele nem válaszolt. A válaszadók körében azonban a következő rangsor alakult ki: technikai fejlesztés, gyűjteményfejlesztés, működési költségek, létszám, bérezés.
14.) Milyen megoldást látnak az országos szakkönyvtárak helyzetük javítására?
A válaszadók két táborra szakadtak, sokan valamilyen jogi megoldást sürgettek, azon belül is az országos feladatok finanszírozására vonatkozó jogi szabályozást. A könyvtárak másik fele a jogi szabályozást nem tartja fontosnak, csak a fenntartó és az országos információpolitika szerveinek kötelezettségvállalását az országos feladatkör támogatására.
10 könyvtár mindkét megoldásra voksolt – vagy értelmezési probléma miatt, vagy mert a két megoldást mint minimális és maximális programot jelölték be, melyek közül az egyik remélhetőleg megvalósul.
Néhányan úgy gondolták, hogy sem jogi megoldásra, sem a fenntartóval való egyezkedésre nincs szükség, mert a probléma csak anyagi természetű.
A társadalmi szervezetek szerepét a megoldásban csak kevesen és járulékosan tartják fontosnak.
A kérdőívben megadott válaszokon kívül érkezett, egyéb vélemények: “olyan jogi szabályozásra van szükség, amely a közvetlen fenntartót kötelezi az anyagi támogatásra; a közvetlen fenntartó a működési feltételeket, a központi alap pedig az országos funkciókat kell, hogy finanszírozza; ki kell dolgozni a könyvtárak költségvetését szintentartó automatizmusokat és ezek fedezetét kell évről évre a központi költségvetésben biztosítani.”
A kérdőíves felmérés eredményei. Összefoglaló megállapítások
Reméljük, hogy a 30%-os válaszadási arány ellenére is sikerült a felmérésnek valamilyen átfogó és érvényes képet nyerni az országos szakkönyvtárak jelenlegi helyzetéről és a helyzetről alkotott véleményekről.
A felmérés alapján levonható, leginkább általánosítható és legfontosabb következtetések:
1. Szükség van országos feladatkörű szakkönyvtárakra és a könyvtárak rendszerszerű együttműködésére.
2. A szóban forgó könyvtárak országos feladataikat jelenleg csak részben tudják ellátni. A legsúlyosabb gondokkal a gyűjteményfejlesztés terén küszködnek, és szakirodalmi szolgáltatásaikat sem tartják kielégítőnek
3. A könyvtárak gondjaikat anyagi, finanszírozási okokra vezetik vissza, s bár a több forrásból táplálkozó költségvetés szükségességét egyöntetűen elfogadják, az országos feladatok ellátásának anyagi fedezetét alapvetően központi, állami forrásoktól várják.
* A kérdőívek megtekinthetők a Könyvtári és Informatikai Kamara titkárságán. (A szerk.)