1981-ben jelent meg a könyvtárközi kölcsönzést szabályozó 19/1980. (XII.8.)MM.sz. rendelet. 1982-ben az OSZK részletes útmutatót adott ki, hogy megkönnyítse a könyvtárközi kölcsönzéssel foglalkozó könyvtárosok munkáját. Az Útmutató 1. kiadása gyorsan elfogyott és szükség volt a címjegyzékre és a kódjegyzékre is. 1990-ben, az OSZK könyvtárközi kölcsönzési osztálya a hozzájuk befutott kérdésekből lemérhető tájékozatlanság és az említett kiadványok iránti igény láttán, szükségesnek tartotta, hgy kiadja az Útmutató 2. átdolgozott kiadását. Az alábbi írás a könyvtárközi kölcsönzéssel foglalkozó szakember véleményét ismerteti meg az olvasókkal, de szívesen helyet adunk a kérő könyvtárak véleményének, tapasztalatainak is. (A szerk.)

Az egyetemes hozzáférhetőség elve

Az információszolgáltatás mai szintjén az információs rendszerek sokfélesége, a gépesítés izgalmai és az állandó pénzügyi gondok említése mellett, maguk a könyvtárosok is gyakran megfeledkeznek a könyvtárközi kölcsönzésről, mint a dokumentumokhoz való hozzáférés egyik leggyakoribb módszeréről.
Baráti szívességből alakult világrendszerré, a könyvtárak közötti együttműködés egyik legtermészetesebb módjává. Érdemes a témára nálunk is jobban odafigyelni, mert az évtizedes hagyományok alapján kialakult magyar könyvtárközi kölcsönzési rendszer sikeresen működik, tudatosabb szakmai odafigyeléssel és a költségek további folyamatos biztosításával eredményei fenntarthatók.
A Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak statisztikai adatokat jelentő szakkönyvtárakról tudható, hgy pl. 1990-ben belföldi könyvtárközi kölcsönzési forgalomban közel 120 ezer dokumentumot küldtek el és kaptak. A közművelődési könyvtári forgalomban a statisztikában nem szereplő könyvtárközi kölcsönzések száma is megközelíti a 100 ezret.
Míg a belföldi könyvtárközi kölcsönzésben küldött művek az általános művelődést és a szórakozást is szolgálhatják, addig a nemzetközi kölcsönzésben kizárólag a tudományos kutatómunkát szolgáló szakirodalom kérhető.

Az OSZK könyvtárközi kölcsönzési osztályának feladatai

Az 1981-ben kiadott, 19/1980. (XII.8.)MM.sz. könyvtárközi kölcsönzési rendelet a nemzetközi kölcsönzés országos központjának, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárközi kölcsönzési osztályát jelölte ki. Ez többek között, a kérések belföldi irányítását és nemzetközi közvetítését, illetve a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés devizaköltségeivel (kölcsönzési díjak, másolási költségek, postaköltség) való gazdálkodást is jelenti.
Osztályunk évente 20-25 ezer kérést dolgoz fel, ennek kb. felét a hazai könyvtárak teljesítik. A magyar könyvtárakban nem található, idegen nyelvű szakirodalomra vonatkozó kéréseket – az IFLA irányelveit1 figyelembe véve – külföldi könyvtárakhoz továbbítjuk.
1991-ben a külföldi könyvtárak 8 672 kérésünket teljesítették, azaz a hozzájuk küldött kérések 66 %-át;

  • ebből kölcsön kaptunk 4 667 tételt,
  • másolatot kaptunk 4 005 folyóiratcikkről, illetve néhány oldalas könyvrészletről.

1991-ben ezerrel kevesebb másolat érkezett be, mint 1990-ben; a kutatóintézetek megszűnése és az általános gazdasági problémák már itt is éreztették a hatásukat.
Összegezve, szerénytelenség nélkül megállapítható, hogy jó eredményeket értünk el: 1991ben az OSZK-hoz küldött kérések 86,3%-a teljesült hazai és külföldi forrásokból.*
Ezt a cikket a könyvtárközi kölcsönzésről való általános tájékoztatásnak szánjuk és szeretnénk, ha az érdekelt, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező könyvtárak is hozzászólnának. A problémákat összegezve, javaslatot kívánunk tenni a jogszabály egyes pontjainak a módosítására is.

Elvi kérdések

A könyvtárközi kölcsönzést értékelve, minősítésének legfontosabb kritériumait az alábbiakban látjuk:

  • az országos rendszer, ill. az egyes könyvtárak teljesítési készsége,
  • a könyvtáros személyisége és szakmai felkészültsége,
  • a kérések bibliográfiai leírásának a pontossága,
  • a könyvtárközi kölcsönzés költségei.

Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, a könyvtárközi kölcsönzés akkor működik közmegelégedésre jól, ha a kérő a kért művet minél gyorsabban és olcsóbban kapja meg. Sajnos a sokkal fontosabb szakmai kérdéseket mostanában megelőzik a pénzügyiek, és egyre gyakrabban vagyunk kénytelenek feltenni a ?mennyibe kerül?” kérdést.

A belföldi könyvtárközi kölcsönzés díja

A könyvtárközi kölcsönzési rendelet szellemében Magyarországon a szolgáltatás ingyenes, a postaköltséget mindig a küldő könyvtár fedezi. A másolatszolgáltatásban nincs egységesen megállapított ártarifa, az egyes könyvtárak saját önköltségi számításaik alapján számolják el a küldött másolatokat. Ezeket a költségeket a kérő könyvtár, jellegétől függően maga fedezi, vagy az olvasóval/kutatóval megfizetteti.

A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés díja

Az OSZK a nemzetközi kölcsönzésben külföldről bekért művek kölcsönzéséért nem kér térítést a magyar könyvtáraktól, mert központi devizakeretből maga fedezi. (Nem árt, ha tudjuk, hogy egy kölcsönzés ára 300-1300 Ft között mozog.) A külföldről kapott másolatokért viszont a külföldi számla alapján általunk kifizetett devizaösszeget, forintra átszámolva a kérő könyvtárra átterheljük. A központi keretből a külföldi kölcsönzésért, ill. a másolatokért kifizetett deviza összege évente mintegy 4 millió forintot tesz ki.

A finanszírozás hazai problémái

Az egyetemi, főiskolai, tanszéki és más kutatóintézeti könyvtárakban az anyagi fedezet eredendő hiánya egyre gyakrabban veszélyezteti a könyvtárközi kölcsönzési kérések teljesítését, ill. a másolatok megrendelését. Nem egy könyvtár határozottan elzárkózik – akár saját hálózatán belül is – a küldés kötelezettsége elől, mert nem tudja vállalni a másolást, csomagolást, ill. a postaköltségeket. Kétségtelenül ellentmondásos tény, hogy a teljesítő/szolgáltató/tulajdonos könyvtárnak kell pl. a postaköltséget is fedeznie. Ezt a kérdést feltétlenül tisztázni kell, és országos szinten javaslatot kell kidolgozni a megoldására, addig pedig a konkrét esetekben kétoldalúan kell megegyezni.
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Elnöksége tézisekben adta közre a magyar könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatásügy finanszírozásával kapcsolatos álláspontjait. A könyvtárközi kölcsönzésre vonatkozóan a tézisekben egyrészt megállapítják, hogy állami feladatnak tekintendő a központi szolgáltatások körében a könyvtárközi kölcsönzés és dokumentumszolgáltató rendszerek fenntartása. Másrészt általános követelményként deklarálják, hogy anyagi helyzete senkit se akadályozhat meg az információkhoz való hozzájutásban, bár nem zárható ki az adminisztrációs költségek {pl. postaköltség) részleges vagy teljes megtérítése.
A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben és irányítási bizonytalanságban valószínűsíthető, hogy a kérő kutatónak/olvasónak kell majd a költségeket megfizetnie. Az ingyenesség alapelve így ugyan csorbát szenved, a kis tételekkel aránytalanul megnövekszik a könyvtárak pénzügyi adminisztrációja is, de a szolgáltatás fennmarad.

A kérőlapok kitöltésével és irányításával kapcsolatos gondjaink

A tényleges nehézségek ellenére eredményesebb vagy legalábbis könnyebb lehetne a munkánk, ha a kölcsönzést végző könyvtárosok szakmailag tájékozottabbak lennének.
Itt tartalmi és formai hiányosságokat egyaránt említhetek. A kérőlapok kitöltésénél gyakran figyelmen kívül hagyják az egyes rovatokat, a bibliográfiai leírás pontatlan vagy hiányos, az idegen nyelvű szövegek leírása is gyakran hibás. Ez utóbbit természetesen az olvasás során ki tudjuk javítani, de ilyenkor felmerül a gyanú, hogy vajon helyesen szerepel-e a szerző neve, jól írták-e le a rendszót stb. Ezeket nem mindig tudjuk ellenőrizni, bár sokszor beigazolódik, hogy gyanakvásunk jogos volt.
Külön gondot jelent a kérések helytelen irányítása. A kérő könyvtárak gyakran a szakkönyvtárakat és a regionális központi könyvtárakat megkerülve, közvetlenül küldik kéréseiket a budapesti nagykönyvtárakhoz, amelyek igy indokolatlan túlterheltségük miatt a jogos kéréseket is csak késve tudják teljesíteni.
Az egyes könyvtárakban nagyobb gondot kellene fordítani ezekre az ismeretekre és az új kollégák – rendszerint kezdő fiatalok – betanítására, hogy a kialakult gyakorlat folyamatos fennmaradását biztosítani tudjuk.

Az országos könyvtárközi kölcsönzési rendszer újragondolása

Ebben a számban olvashatják az IFLA könyvtárközi kölcsönzési irányelveit, melynek megismertetését azért tartjuk különösen fontosnak, hogy a hazai könyvtárosok számára is egyértelmű legyen, hogy a magyar könyvtárközi kölcsönzés a nemzetközileg elfogadott normatívák szerint igyekszik dolgozni.
A gazdasági problémákon kívül az országos könyvtári rendszer struktúrális átalakulása (hálózatok, egyes szakkönyvtárak megszűnése stb.) is indokolttá teszi az országos könyvtárközi kölcsönzési rendszer újragondolását. A problémákat összegezve, javaslatot kellene tenni a rendelet néhány pontjának megváltoztatására.
Az 1981-es rendelet érdeme egyébként, hogy évtizedes, gyakorlati tapasztalatok alapján összegezte a könyvtárközi kölcsönzés elvi és gyakorlati kérdéseit. A rendelet megjelenése után, 1982-ben az OSZK részletes útmutatót adott ki3, 1990-ban pedig szükségessé vált a 2. kiadás megjelentetése4. Az Útmutató 2. kiadásának szerkesztésekor, 1990 elején a politikai és társadalmi változások kezdetén még nem tudtuk, hogy milyen területen következnek be olyan általános érvényű változások, melyeknek egy ilyen jellegű, módszertani kiadványban szerepelniük kell, ezért a legszükségesebb bővítésen és kiegészítésen kívül lényeges átdolgozásra nem gondolhattunk.
Az azóta eltelt két év igazolta ezt a döntésünket, most – 1992 első felében – még mindig az 1981-es rendelet van érvényben, holott tudjuk, hogy több kérdésben már rég szükség lenne a módosításra.
A rendeletben egyáltalán nem tartom utópiának a szolgáltatási kötelezettség előírását – ez egyúttal minden könyvtáros szakmai, morális kötelezettsége is – és a könyvtárközi kölcsönzés intézési menetének meghatározását. Végül is a kérő, a kérést teljesítő vagy valamilyen okból elutasító könyvtáraknak többé-kevésbé egyforma rendszer szerint kellene dolgozniuk, bizonyos határidőket be kellene tartaniuk, hogy ne legyenek hetekig, hónapokig válasz nélkül hagyott kérések. Meg kell jegyzeni, hogy a nemzetközi kölcsönzésben egyértelműen tartjuk magunkat annak az országnak az előírásaihoz, ahova a kérést küldjük.
Számos olyan részletkérdés is van, amely már a rendelet megjelenésekor is eltért a mindennapi gyakorlattól, de ez a lényegen nem változtat(ott). A rendelet nem szankcionált, az optimális kereteket foglalta össze, amelyekből mindenki annyit valósított) meg, amennyit tud(ott).

A könyvtárközi kölcsönzés segédletei

A könyvtárközi kölcsönzés legfontosabb segédeszközei jelenleg az országos központi katalógusok és a segédkönyvek. A központi katalógusok működtetése nemzeti könyvtári feladat, színvonala és gyorsasága viszont természetszerűleg függ a könyvtárak együttműködésétől, a bejelentések színvonalától, teljességétől és gyorsaságától.
A segédkönyveket, a nemzetközi könyvjegyzékeket és kiadói indexeket illetően hátrányos helyzetben vagyunk, ugyanis a nemzeti könyvtárban nem a mi osztályunk kapja meg ezeket a kiadványokat, ráadásul a mindennapi munkánkhoz rendkívül fontos periodika-lelőhelyjegyzékekhez sem juthatunk hozzá folyamatosan. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a hatékony könyvtárközi kölcsönzés egyre inkább igényli a modern technikát is (online kapcsolat, CD-ROM, a pénzügyi elszámolás gépi nyilvántartása stb.). Világos, hogy ha a munkánkon jobbítani akarunk, ehhez nemcsak szándék, hanem pénz is kell.

***

Szeretnénk, ha ezekről az elvi kérdésekről vagy a gyakorlati tennivalókról minél többen megírnák a véleményüket, akár nekünk, az OSZK könyvtárközi kölcsönzési osztályára, akár pedig a Könyvtári Figyelő szerkesztőségének.

Irodalom

  1. International lending: principles and guideline for procedure (1978). (Revised 1987) = IFLA Journal, 14.vol. 1988. no.3. 258-264.p.
  2. GYORI László: Egy rendelet utópiái. = Könyvtáros. 41. évf. 1991.9.sz. 527-529.p.
  3. FEJES Józsefné – KARÁCSONYI Rózsa: Könnyvtárközi kölcsönzési útmutató. [Szerk.] Fügedi Péterné. [közr. az] Országos Széchényi Könyvtár. Bp. OSZK, 1982. 72 p.
  4. FEJES Józsefné – KARÁCSONYI Rózsa: Könyvtárközi kölcsönzési útmutató. [Szerk. Sonnevend Péter.] [közr. az] Országos Széchényi Könyvtár. 2. átdolg. kiad. Bp., OSZK, 1990. 119 p. (Megrendelhető: az OSZK könyvtárközi kölcsönzési osztályán. A kiadvány ára: 50 Ft + postaköltség.)

* Győri László (Könyvtáros, 1991 /9.)2 a Könyvtárközi kölcsönzési útmutató 2, kiadása ürügyén adta közre a könyvtárközi kölcsönzéssel kapcsolatos véleményét. Az Útmutató kéziratát 1990 elején zártuk le, 1991 második felében – majdnem két év után – képtelenség az Útmutatón számon kérni, hogy nem foglalkozik a munkánkban azóta történt változásokkal.