State of the art of the application of new information technologies in libraries and their impact on library function in the Grand Duchy of Luxembourg : Final report / comp. by the European Institute for Information Management ; publ. by the Commission of the European Communities. – Project code LIB-216. – Luxembourg : EC, 1988. – III, 11 p. (EUR ; 11036 EN/6) (Information management Commission of the European Communities)
 

 

A luxemburgi nagyhercegség információpolitikáját, könyvtárainak gépesítettségi állapotát bemutató EK-jelentés a luxemburgi nemzeti könyvtár 1984-85-ös évi beszámolója, egy, a könyvtár történetét, gyűjteményeit, szolgáltatásait bemutató 1986-os impresszumú kiadvány, négy (azaz négy) interjú, továbbá néhány telefonbeszélgetés alapján készült. A mindössze 11 oldalas anyagból már a legelején kiderül, hogy információpolitikáról, nemzeti gépesítési programról tulajdonképpen nem beszélhetünk. (Ne feledjük, 1986-ban készült a jelentés.) Szándékukban áll a nemzeti könyvtár vezetésével egy “modernizációs programot” végrehajtani, de erről csak annyit lehetett megtudni, hogy becslésük szerint még jó 10 év is beletelik abba, amíg valamilyen látható eredményt tudnak felmutatni.
Luxemburgról eddig se sokat tudtunk – talán mert a nagyobb szomszédos országok mellett szerepe – beleértve a könyvtárit is – elhanyagolhatónak tűnt, – de ettől a füzettől sem változott lényegesen e kép. Ez a Magyarország területének harminchatod részén elterülő, 1986-os adat szerint 370 ezer fős nagyhercegség, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék 15 900 dollár (szemben a magyarországi 4180 dollárral), az anyagiakat tekintve mintaszerű könyvtárpolitikát, könyvtárügyet vihetne. Az alig 2600 km2-es terület nemcsak az anyagiak, hanem a kulturális intézmények és az infrastruktúra terén is jól ellátottnak mondható. A luxemburgi nemzeti könyvtár mellett a nagyobb városokban jelentősebb közművelődési könyvtárak működnek. 8 főiskola, egy tudományegyetem, jó néhány ipari szakkönyvtár található még a nagyhercegség területén, és itt működik az Európa Parlament könyvtára is. Tekintettel arra, hogy Luxemburg a nemzetközi bankügyek egyik központja, igen fejlett az ország telekommunikációs infrastruktúrája, ami a könyvtárak szempontjából különösen kedvező feltételeket teremt (pl. nem gond az e-mail, a videotex stb. használata). A relatíve kis távolságok és a relatíve kis gyűjtemények miatt a gépesítés csak bizonyos könyvtárakra és munkafolyamatokra korlátozódik. Pl. az olvasószolgálat és kölcsönzés gépesítésére nem is gondolnak, ugyanakkor a nemzeti könyvtárban megteremtették a közös online katalógust. Számítógépes hálózatok nem alakultak ki; a külső ill. külföldi adatbázisokhoz könnyen hozzáférhetnek, mégis meglepően kevés az online keresésre fordított idő, még olyan intézmények esetében is, mint az Európa Parlament könyvtára.
Az ország könyvtári életének vezető intézménye a nemzeti könyvtár (Bibliothéque Nationale – tekintettel arra, hogy a francia az ország hivatalos nyelve). A könyvtárat a 18. században alapították; az idők során számos átszervezést, átépítést kellett megélnie. 1958 óta jogilag is önálló intézmény. A nemzeti könyvtár vezető, koordináló szerepe megfelelő konkrét tervek, elképzelések hiányában nem érvényesül kellőképpen. A nyolcvanas évek elején kezdték kiépíteni a központi online katalógust, melynek számítógépes alapját a francia és a svájci könyvtárakban használt SIBIL rendszer képezi. A dokumentumokat a svájci katalogizálási szabályzat alapján dolgozzák fel, a tárgyi feltáráshoz a kanadai nemzeti könyvtár által franciára fordított LC-tárgyszójegyzéket használják. A katalogizálás és indexelés automatizálásán túl egyelőre más könyvtári munkafolyamatot nem gépesítettek. Bár egyes városi könyvtárakban szintén használják a SIBIL-t, nem hálózatban, hanem egyedi állomásokként működnek, lemondva a hálózat nyújtotta előnyökről.
A nemzeti könyvtár nagyságrendjének érzékeltetésére álljon itt néhány jellemző: évente kb. 4000 egységgel gyarapodik, kurrens folyóiratainak száma 910, a teljes állomány kb. egymillió kötetre tehető, évente kb. 1600 új beiratkozott olvasójuk van. A központi online katalógushoz a könyvtárak közül egyedül a luxemburgi egyetemi könyvtár csatlakozott, kiegészítve a nemzeti könyvtár gyűjteményét az egyetemen oktatott tantárgyak pl. jog, gazdaság, társadalomtudományok, számítástechnika stb. irodalmával. (Az egyetemi könyvtárat kb. 100 ezer kötetes gyűjteményként kell elképzelni.) Szó volt arról, hogy a nagyhercegség egyéb könyvtári gyűjteményeinek állományát is bekapcsolják a nemzeti könyvtár központi katalógusába, de egyelőre nincsenek konkrét elképzelések erre nézve.
A városi könyvtárak közül a luxemburgi és az eschi könyvtár a két legfontosabb. A luxemburgi városi könyvtárat 1967-ben alapították, állománya 30 ezer kötetes, éves gyarapodása kb. 1000 kötet, kb. 5000 beiratkozott olvasója van, akik évi átlagban hétszer fordulnak meg a könyvtárban. A gyűjtemény francia, német és angol nyelvű, zömében szépirodalmi művekből áll. A kézikönyvtári és szakkönyvtári állományrész szegényes. Az állományt a hagyományos módon tárják fel. Az eschi könyvtár múlt században alapított gyűjteményét mára kb. 7 ezer kötetes könyvtárrá fejlesztették; működése, szolgáltatásai hasonlóan alakultak a luxemburgi városi könyvtáréhoz. A városi könyvtárak a helyi tanácsok alá tartoznak, a nemzeti könyvtárat a Művelődési Minisztérium  irányítja.
A jelentés említést tesz az országban működő, a külföldi követségek által fenntartott kiskönyvtárakról, melyek elsősorban az illető ország nyelvét és kultúráját hivatottak népszerűsíteni pl. a francia kulturális központ, a Thomas Mann intézet, a Puskin Központ, az Amerika Intézet stb. Ezek egyike sem gépesített. Említhetők még a kormányzati, minisztériumi könyvtárak, melyek szintén nem gépesítettek. Az ipari szakkönyvtárak némelyikében “in-house” rendszerek működnek, de ezek használata külső használók számára nem biztosított. A multinacionális vállalatok könyvtáraiban, általában használnak online katalógusokat, lehetővé téve a nagyobb külföldi adatbázisokhoz való hozzáférést. Azonban a teljes ipari szektorban havi 5 óránál is kevesebb volt az online adatbázishasználat.
Kiemelkedő az Európa Parlament könyvtárának gépesítettsége, de az intézmény jellegéből adódóan ez zárva van a nagyközönség előtt.
A szigorúan a tantervekhez kötődő oktatáspolitika nem biztosít kellő rugalmasságot a képzéshez, és önállóságot a tanulóknak, ami kimondatlanul is a könyvtárhasználat fontosságát kérdőjelezi meg.
A könyvkiadás produktumainak áttekintését nehézkesnek ítélték a jelentésben, mert pl. nincs olyan intézmény, ahol az összes kiadói katalógus a használók rendelkezésére állna. A nemzeti könyvtár által közreadott Luxemburgi Nemzeti Bibliográfia az egyetlen összefoglalás az országban megjelenő kiadványokról és a patriotika irodalomról.
Az EK-jelentés alapján esetlegesnek és szétesőnek tűnik a nagyhercegség könyvtári élete. A kötetből az – eddigi – semminél azért többet, de a tájékozottsághoz túl keveset lehetett megtudni e törpeállam könyvtári ügyeiről.