BROWN, Carol R.: Selecting library furniture : a guide for librarians, designers and architects. – Phoenix Oryx, 1989. – 109 p. : ill.
Ismét egy rendkívül praktikus amerikai vademecum a Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományában. Így mindenekelőtt szakkönyvtárunk állománygyarapítási gyakorlatát (hadd ne nevezzük immár politikának) kell megdicsérnünk, mielőtt magának a kiadványnak a bemutatásába fognánk. Annál is inkább, mert előbb-utóbb csak tudomásul vesszük, hogy nem vagyunk könyvtári nagyhatalom, s okosabban tesszük, ha nem ambiciózus monográfiaíratási és -kiadási programokat indítunk, hanem beszerezzük a rendelkezésünkre álló kiadványokat a világpiacról, egyiküket-másikukat talán le is fordítjuk, de mindenekelőtt megtanultatjuk könyvtárosainkkal azokat a nyelveket, amelyeken ezek megjelennek. Mindenesetre a Könyvtártudományi Szakkönyvtár megteszi a magáét annak érdekében, hogy kedvet keltsen az idegen nyelvek tanulásához: jó könyveket szerez be és kellőképpen propagálja is őket. S most térjünk rá a kezünkben lévő publikációra.
Szerzője egy olyan kolleganő, aki bőséges közművelődési és egyetemi könyvtári gyakorlatot szerzett, majd ennek birtokában könyvtárépítési és berendezési konzultációs céget alapított. Ez az a szakmai és üzleti háttér, amelyre támaszkodva egyaránt fordulhatott tapasztalataival könyvtárosokhoz és partnereikhez, az építészekhez, belsőépítészekhez, bútortervezőkhöz és – az alcímben külön meg nem említve – a bútorgyártókhoz és -forgalmazókhoz. A könyv – de szívesebben nevezem alcímén: az útmutató, a kalauz – olvasóját az első mondattól kezdve a bizalom érzése tölti el: hiteles személy szól hozzá, akinek szavára adhat, akiben megbízhat. A szerző csöppet sem nagyképű, inkább szerény, nem fölényeskedik, csupán tanácsot ad, s mindezt kellő humorral teszi. Így sikerül neki a könyvtárosoktól egyébként távoli ismereteket (a bútorok szerkezetének kötési formái, az illesztések típusai, a bútorlapok szerkezete, a furnirtípusok, a biztonsági szabványok stb.) élvezetes olvasmány formájában elénk tárni, s bennünket az unalom helyett az az érzés tölt el, érdemes volt a könyvet elolvasni, mert ezután másképpen nézünk egy székre, egy asztalra, legyen az a könyvtár már meglévő bútorzata, vagy beszerzendő berendezési tárgy.
Tulajdonképpen ez a könyv célja: segítséget adni az elkopott, elhasználódott berendezés kicseréléséhez, illetve egy új könyvtárépület bútorzatának kiválasztásához és beszerzéséhez. Kalauzunk azt mondja, – s ebben egyet kell vele értenünk, – hogy számos könyv foglalkozik könyvtárépítési kérdésekkel (s ezek mellékesen kitérnek a bútorzatra is), de igen ritka az, amely magát a berendezést választja tárgyául. Ezért is vállalkozott ő e kérdéskör összefoglalására.
Véleménye szerint – s ehhez ismét csatlakozunk, – egy könyvtár bútorzatának beszerzéséhez éppen úgy szükség van egy szakmai programra, mint magának az épületnek a megtervezéséhez. A könyvtáros maga tudja a legjobban – természetesen építve más szakemberek szakértelmére, – milyen is a könyvtára számára legmegfelelőbb bútorzat. Az egyes bútorokra kiterjedő szakmai programban három szempontot kell érvényesíteni: mi a bútor funkciója (ki, hogyan, mire használja), a tartósság (élettartam, karbantartás, javítás) és a megjelenés (esztétikum). A szakmai program az első lépés, amit a piacon való tájékozódás, az ajánlatkérés, a cégek versenyeztetése követ, s csak ezután kerül sor magára a vásárlásra.
Külön fejezetek foglalkoznak a könyvtári alapbútorokkal: az állványzattal, a kölcsönzési és tájékoztatási pultokkal, a székekkel és egyéb ülőbútorokkal és az állományt kiállításszerűen bemutató berendezésekkel, valamint az irodai bútorzattal és a feliratozással. Ezek részletes, de még felületes ismertetésére sem vállalkozhatunk. Csak annyit mondhatunk az e kérdések iránt érdeklődő hazai kollégáinknak, hogy érdemes egytől-egyig elolvasni őket: részint rendszerezik eddigi ismereteinket, részint igen sok új, megszívlelendő tanulsággal szolgálnak. Kevéssé, alig, sőt egyáltalán nem hasznosíthatjuk viszont az amerikai bútor- s ezen belül a könyvtári bútorpiacra vonatkozó információkat, hiszen mikor lesz módunk valaha is a tengerentúlról beszerezni könyvtári berendezésünket.
Másfelől azonban két szempontból mégis nagyon hasznosak azok a tanulságok, amiket az ottani, ott magától értetődő kínálat-kereslet viszonyról leszűrhetünk a magunk számára.
Az egyik a minőség tanulsága. Nem arról van szó, hogy minden szuperszínvonalon készül. Egyáltalán nem. De arról igen, hogy a minőség szoros korrelációban van az árral, s az eladó is, a vevő is tudja, hogy a pénzért azzal összhangban álló minőséget kell adnia, illetve kapnia. S még mindig a minőség kritériumához tartozó vonások: tartósság, biztonságos szolgálat, szabványosítás. Garancia. A funkcionalitás tisztelete. A hosszú távban való gondolkodás: az elkopott bútor javíthatósága, azonos típusúval való kicserélhetősége, egyes bútorok 50-60 éves időtartamra való tervezése és megépítése. S mindezek mögött egy szolid, magabiztos társadalom felelős hozzáállása a közpénzek elköltéséhez.
A másik a piaci erkölcs tanulsága mind a vevő, mind az eladó részéről. Hadd idézzem három mondatát: “Mind a könyvtárosok, mind a könyvtári bútorok előállítóinak és eladóinak közös, jól felfogott érdeke, hogy mindannyian becsületesen és felelősen vegyenek részt a piaci műveletben. Az olyan akciók, amelyek akár a vásárló, akár az eladó szemszögéből tisztességtelenek, károsak az ipar számára, magasabb árakat eredményeznek és valószínűleg általában csökkentik a minőséget. Mindenki, aki tisztában van mindkét fél – a könyvtárosok és a termelők – piaci szerepével, nagyon elkedvetlenedik, amikor akár egyének, akár szervezetek felelőtlenül járnak el.”
Azt hisszük, mindkét tanulság nagyon is megszívlelendő a szociális piacgazdaság felé törekvő társadalmunk számára. De maradjunk csak saját berkeinkben, s igyekezzünk a könyvtáraink és szállítóik közötti viszonyt a minőség és a tisztesség alapjára helyezni. E felé pedig az első lépést úgy tehetjük meg, hogy Brown asszony útmutatóját hátulról kezdjük el olvasni. Mondanivalója summázataként itt szól ugyanis az eladó és a vásárló kötelezettségeiről és felelősségéről.
A vonzó kiállítású könyvet sok illusztráció gazdagítja. Az ábrák és a fotók pontosan illeszkednek a szöveghez és viszont. Aki netán mégis Amerikából kívánná beszerezni bútorzatát, tekintse át az első függeléket, amely az előállítók listáját tartalmazza. (A Könyvtártudományi Szakkönyvtár helyében mi bekérnénk legalább a prospektusaikat, gyártmányjegyzékeiket.) A második függelék egy nem bő, de hasznos bibliográfia, a harmadik pedig a tárgymutató (ami nélkül szakkönyv nem jelenhet meg ott, ahol valamit is jelent a kiadási kultúra).