A viewdata az információterjesztésnek olyan formája, amelynél a nagyszámítógépen tárolt írásos, grafikus információ telefonvonalon továbbítva az e célra átalakított színes televíziókészüléken megjeleníthető és egyszerű módszerrel visszakereshető. Samuel Fedida , a British Post Office (ma: British Telecom) fejlesztési mérnöke ötlete alapján a világon először Angliában kapcsolták össze ilyen módon e három médiát. Az első Hewlett Packard számítógépen kifejlesztett rendszert 1973-ban mutatták be és viewdatának nevezték el. Később, 1978-ban ezen a néven nem sikerült a találmányt védjegyeztetni, mivel a viewdata szó a hétköznapi nyelvben gyakran használt két köznévből alkotott szóösszetétel. A rendszer Prestel márkanéven kezdte meg karrierjét, és e név azóta is kizárólag az angol nyilvános viewdatát jelöli. A 70-es évek végén a hasonló témakörben létrejött magánvállalkozásokat továbbra is viewdatának nevezték. Az angol szakirodalomban a videotexnek tágabb értelmezése honosodott meg, amely magába foglalja mind a viewdata, mind a teletext fogalmát, azonban a legtöbb országban, így Magyarországon is, a viewdata alatt a videotexet értik. A továbbiakban itt is ezt a megnevezést használjuk.
Az angol posta eredeti célja a videotex kifejlesztésével a meglévő telefonhálózatok csúcsidőn kívüli (munkaidőn túl, este és a hétvégeken) kihasználtságának fokozása volt. A tervezett szolgáltatással lakossági igényeket céloztak meg, tudván, hogy a családok döntő többségének telefonja és televíziókészüléke is van, így a távoli számítógépeken tárolt információ könnyen elérhetővé válik az otthonokból.
Ugyanebben az időszakban a BBC ( British Broadcasting Corporation ) és az IBA ( Independent Broadcasting Authorities ) eleinte egymástól függetlenül, később közösen kísérletezett a teletext rendszer kiépítésével. Ennek eredményeképpen a 70-es évek elejétől két teletext rendszer áll a tévénézők rendelkezésére négy csatornán. A BBC1 és BBC2 csatornákon a Ceefax (azaz: see facts ) adását, az ITV ( Independent Television ) két kereskedelmi csatornáján pedig az Oracle-t ( Optimal Reception of Announcements by Coded Line Electronics ) sugározzák. A szolgáltatás rendkívül sikeresnek bizonyult, többek között azért, mert egyetlen adapter beépítésével a tévénézők ingyenesen hozzájuthattak a teletextben tárolt hasznos információkhoz. Az angolok elégedettsége azon is lemérhető, hogy jelenleg 3 500 000 db teletext sugárzásra alkalmas tévékészülék üzemel országszerte, ezzel szemben a videotex előfizetők száma csak 75 000.
A Prestel adatbázis tartalma
Mivel széles rétegek információs igényeit kívánta kiszolgálni a Prestel, ezért a “mindenkinek valamit” elv alapján építette fel adatbázisát. Az információszolgáltatók sokfélesége biztosította a témák széles választékát, az utazástól a könyvismertetéseken át a társkeresésig. (1. ábra) Az adatbázis-piramis felső két szintjét és további néhány száz oldalt az alsóbb szinteken a British Post Office a saját számára tartott fenn. Ezeken az oldalakon igényesen összeállított tárgyszó-indexek, illetve az információszolgáltatók névsora található meg. (2. ábra) (A British Telecom nyomtatott címtárat is közread a fő információszolgáltatók vezető oldalszámairól.)
1. ábra
A Prestel főoldala
2. ábra
A Prestel betűrendes és tárgyszó indexe
További oldalakon magáról a Prestelről, a fejlesztéséről, problémákról és a távlati tervekről ad hírt, valamint hasznos tanácsokat nyújt a felhasználók és az információszolgáltatók számára. Hasonló témakörökkel jelennek meg a Prestel nyomtatott, negyedéves folyóiratai, például Prestel User, Prestel Business Directory, Viewdata TV User. Az IP adatbázisok (az információszolgáltatók adatbázisai) a Prestel harmadik szintjén kaptak helyet, szolgáltatónként átlagban 100-10 000 oldalt béreltek a postától. Nagyobb mennyiségű képoldal igénylésére is volt lehetőség abban az esetben, ha egy információszolgáltató al-információszolgáltatókkal töltette meg adatbázis-kapacitása egy részét. A kezdeti időszakban 130 információszolgáltó és több mint 50 al-információszolgáltató vett részt a szolgáltatásban. Az információszolgáltatók által lefedett főbb területek megoszlását az alábbi táblázat mutatja be.
A szolgáltatás beindításakor a Prestel tároló kapacitása 250 megabyte volt, ami kb. 250 000 lapnak felel meg. Ebből a mennyiségből csak 180 000 megabyte-nyi információ volt a nagyközönség számára elérhető, a többi a zárt felhasználói csoportok ( Closed User Group ) és a posta indexei számára volt fenntartva. Az adatbázis kapacitását kétféleképpen növelték, egyrészt magasabb kapacitású lemezek használatával, másrészt az adatokat ismétlő adatbázisokat adatot megosztó (distributed) adatbáziselrendezéssel váltották fel.
Információkeresés a Prestelben
Az adatbázis felépítését általában piramishoz vagy ún. fa-struktúrához hasonlítják, amelynél a piramis csúcsa a “0″ oldal, ennek tíz leágazása egyenként újabb tíz leágazáshoz vezet egészen a piramis legalsó szintjéig. Az információkeresés azonban nem csak hierarchikus úton lehetséges, az adatbázis elrendezése jóval rugalmasabb megoldásokat kínál.
1987-től a kulcsszókeresés is lehetővé vált az implicit AND Boole logikai operátor segítségével, vagyis ha * jel (csillag) és # jel (hashmark) közé bebillentyűzünk két szót, pl. *Franciaország szálloda#, akkor kapunk egy listát azokról az utazási irodákról, amelyek Franciaországban szállodát tudnak biztosítani. Az elrendezés ilyen módjai és az utalók használata nagyon sok segítséget jelent a felhasználó számára, ugyanis egy opció választásával az adatbázis egyik részéről annak egy egészen más területére juthat el. Például, ha valaki a DIY (do-it-yourself, csináld magad mozgalom) adatbázisban keres információt, egyetlen szám bebillentyűzésével eljuthat mondjuk a festékkészletekről vagy azok árairól szóló információkhoz. A struktúrának e sajátosságait figyelembe véve a Prestel szerkezete jobban szemléltethető, ha egymáshoz kapcsolódó információpontok hálójaként írjuk le. (Lásd a 3-4. ábrát a következő oldalon.)
3. ábra
Piramis szerkezet
4. ábra
Keresési útvonalak
A próbaidőszak és eredményei
Az 1976-tól kezdődő kétéves próbaidőszak célja a piac várható nagyságának és jellegének 1985-ig szóló előrejelzése volt. Az angol posta, az információszolgáltatók és a televíziókészüléket gyártók közös fórumot hoztak létre (PLG Prestel Liason Group), és egyenrangú partnerként együttműködve kívántak megállapodásra jutni a következő kérdésekben:
- milyen információk szolgáltatására van igény
- hogyan alakítsák az áraikat
- milyen típusú terminálokat használjanak
- hogyan oldják meg az adatbázisok karbantartását
- milyen számlázási rendszert alkalmazzanak
- a szerzői jogi, illetve egyéb jogi természetű kérdések kezelése
A posta kivétel nélkül elfogadta az információszolgáltatásra jelentkező vállalatokat arra gondolva, hogy a kereslet majd eldönti, melyikük piacképes hosszú távon. Az adatbázis tartalmát illetően is semleges maradt, csak a bérelhető oldalak mennyiségét szabályozta azért, hogy megelőzze zavaró egyenetlenségek kialakulását, az egyes információféleségek indokolatlan dominanciáját. Országos számítógépes központokat hoztak létre, melyekbe versenytárgyalások után a legkedvezőbb áron beszerezhető és műszakilag is legjobb GEC 4000 gépeket installálták. Bemutatótermeket állítottak fel, hogy a videotex szolgáltatást széles körben megismertessék. Hat hónapos kísérleti időtartamra (amit később egy évre meghosszabbítottak) adták ki a gépeket, eleinte ingyen, a Birmingham, London, Norwich körzetből választott kör számára. A mintában 902 felhasználó szerepelt, ebből 378-an a lakossági és 524-en az üzleti körből. A lakosok közül a vezető szakemberek, szellemi dolgozók és általában a gyakorlott információhasználók voltak túlsúlyban, az üzleti életből inkább a magán és állami vállalatok, az oktatási intézmények és az önkormányzatok voltak a jellemzőbbek.
A próbaidőszak végéig 50 millió dollárt fektettek be a Prestel létrehozásába, ám az elért eredmények, a siker mértéke messze elmaradt a várakozástól.
A könyvtári alkalmazás sikere
1980-ban az Aslib Kutatócsoport felmérést végzett közkönyvtárakban arról, hogy a Prestel mennyire bizonyul hasznosnak a tájékoztató munkában. A könyvtárosok 5-30 perces alapoktatásban részesültek a videotex használatáról, és ezt követően 6-12 bemutatót tartottak hetente a könyvtárba látogatók számára. A leglelkesebb érdeklődők a fiatalok (különösen a férfiak) és a magánemberként ott járó üzletemberek voltak. A használók többsége állással, munkahellyel (36%), szabadidő-tevékenységgel (40%) és gazdasági információkkal (23%) kapcsolatos kérdésekre keresett választ.
Az egy éves tesztelési időszak tapasztalatait leszűrve a könyvtárosok és a felhasználók véleménye megegyezett a Prestel előnyeit és hátrányait illetően. Elsősorban azt kifogásolták, hogy az adatbázisban található fájlok (IP adatbázisok) minősége meglehetősen különböző színvonalú. Sokan az információszolgáltatók közül nem maradéktalanul töltötték fel adatokkal az általuk bérelt fájlt, és így előfordult, hogy a felhasználó hosszas útleágazásokon eljutva a kívánt oldalhoz, semmilyen információt nem talált, vagy nagyon keveset. Ugyancsak hiányolták a menüoldalakon az egyértelmű terminológiák használatát, melynek következtében gyakran rossz irányba indult el az információkereső. A frusztrációt csak fokozta, hogy az adatbázisban visszafelé nem lehetett haladni, ezért minden téves választás után a menüoldalra kellett visszatérni. Igaz, hogy a Prestel erősségét a faktografikus információszolgáltatásban találták, ahol az információ frissessége, naprakészsége a döntő jelentőségű, sok esetben azonban az információszolgáltató nem jelölte meg az információ betöltésének időpontját, így a naprakészség kérdésessé vált. A retrospektív keresés lehetőségének hiánya okozott ugyanakkor sokszor problémát. Ma a felhasználó nem az aznapi, hanem az előző heti részvényárakat kereste, információ nélkül maradt. Meglehetősen zavarónak bizonyult az is, hogy ugyanazt az információt különböző szolgáltatóktól különböző áron lehetett megkapni, pl. a Financial Times Index ára 10 penny volt a FINTEL-től, 1.4 p. a Datastream-nél és ingyenes a Viewtel adatbázisában.
A felmérést követő Aslib jelentés azt igazolta, hogy a Prestelben lévő leghasznosabb információk nem kimondottan a közkönyvtárak látogatóinak érdeklődési körébe vágók. A könyvtárosok úgy vélték a Prestel inkább az üzleti világnak való, viszont a Business City Library (London legnagyobb üzleti információt szolgáltató közkönyvtára) kevésnek találta az adatbázis üzleti, gazdasági információit.
A szolgáltatás előnyei közt a naprakészséget és, a többi nyomtatott információval szemben, az olcsóságot emelték ki, valamint azt, hogy a videotex nem válhat a könyvtári vandalizmus tárgyává, hiszen oldalait sem összefirkálni, sem kitépni nem lehet. A videotex nem túl lelkes könyvtári fogadtatásához az is hozzátartozik, hogy akkoriban jelentős pénzügyi korlátozás jellemezte az angol könyvtárügyet.
A Prestel irányváltása
Az angol posta a tapasztalatoknak megfelelően módosította kezdeti stratégiáját, és a széles tömegek helyett szűkebb felhasználói csoportokat keresett. Addigra világossá vált, hogy a videotex iránt a legkomolyabb érdeklődést az üzleti világ mutatta. Hamarosan megjelentek a piacon a kimondottan erre a célra készített terminálok és szoftverek, melyek mikroszámítógépeket tettek alkalmassá videotex-terminálként való használatra. A szolgáltatás kibővült a Prestel CitiService-szel, amely banki és pénzügyi információt biztosított zárt felhasználói csoportoknak. A videotex harmadik generációs konstrukcióinál lehetővé vált, hogy a gateway (áttérési technika) segítségével közvetlen összeköttetést biztosítsanak a tőzsdéhez, kiegészítve azt a távbrókeri szolgáltatással. A gateway lehetőség felhasználásával az online adatbázistulajdonosokat is érdekeltté tették, mivel így lehetőség nyílt nagy online adatbázisok egy-egy fájljának videotexen való szolgáltatására is, de lényegesen egyszerűbb információkeresési technikával. A teleszoftverek és teleprogramok alkalmazásával az oktatási intézményeket és egyetemi könyvtárakat sikerült megnyerni, a távoktatás területén rendkívül sikeres e szolgáltatás. A teleszoftverek közkönyvtári alkalmazására is van példa, a leghasznosabbak egyike pl. az adóbevallással kapcsolatos kalkulációs segédeszközök programjának közreadása. A szakkönyvtárak közül sokan nyújtanak tartalomjegyzék (current content) és SDI szolgáltatást videotexen. A naprakészség mellett a gyorsaság is biztosított, mert a felhasználó az általa kiválasztott cikket elektronikus postán azonnal megkaphatja, és az adminisztráció sem bonyolult, ugyanis a számlát a videotex automatikusan elkészíti.
Az 1970-es évek végétől létező magán videotex rendszerek sikeresebbnek bizonyultak az évek során, mint a Prestel, feltehetőleg azért, mert gyorsan, hatékonyan tudtak speciális piaci igényeket kiszolgálni, testreszabott információt szolgáltatni. Nagyon sok közülük házi (in-house) rendszerként működik, mások versenyben állnak a Prestellel.
A telekommunikációval foglalkozó szakemberek véleménye megoszlik a videotexet illetően, de abban megegyeznek, hogy van jövője az információs piacon, hiszen mind az online, mind a hagyományos információhordozók mellett hasznos alternatívának bizonyul. Mint tömegkommunikációs eszköz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Irodalom
HARRIS, Garry L: Libraries and the universal availability of information: Is videotex the missing link in information services? = IFLA Journal. 12.vol. 1986. 1.no. 33-42.p.
HUNTER, P.N.: Trends in private viewdata systems. = Aslib Proceedings. 37.vol. 1985. 6-7.no. 277-280.p.
Online searching – Principals and practice. By Hartley, D. et al. London , Butterworth, 1990. 297-318.p.
REDFERN, Judy: Libraries bring Prestel to the public. = Library and information research report 13. 5-20.p.
TUCK, W.R.: Videotex and database management systems. = Aslib Proceedings. 38.vol. 1986. 3.no. 85-92.p.
Videotex. = Aslib Information. Special Issue. 17.vol. 1989. 5.no.
WOOLF, R.: Videotex the new television/telephone information service. London , Heyden, 1980. 73-87.p.
