Hipertext, hipermédia
Kísértet járja be… nemcsak Európát, hanem az információ egész világát: a hipertext és a hipermédia, olvashatjuk a találó megállapítást 1 , hiszen ez a “kísértet” nemcsak Amerikában és a szoros értelemben vett nyugat-európai térségben van otthon, hanem eljutott például Spanyolországba és a Szovjetunióba is, méghozzá konkrét alkalmazások formájában 2 , és a hazai irodalomban is olvashattunk már róla. 3

A hipertext meghatározása nehézségekbe ütközik az egymástól eltérő definíciók tömege miatt. 4 Az ebből következő fenntartásokkal együtt is szükséges, hogy definíciót adjunk: Mi tehát a hipertext? Egyfajta hibrid, amelynek három alapvető összetevője van:

Szöveges adatbázis;
A szövegkomponenseket összekötő szemantikai háló;
A szöveg és a szemantikai háló kombinációjának létrehozásához és böngészéséhez szükséges eszközök. Abban az esetben ha a szöveget álló vagy mozgóképpel és hanggal helyettesítjük, hipermédiáról beszélünk. 5
A hipertext megalkotóinak elképzelése az volt, hogy olyan rendszereket teremtsenek, amelyekben a felhasználó integritásában tárolhat szövegeket, és ezek tetszés szerinti részei között nem-lineáris (nem-szekvenciális) kapcsolatokat teremthet. 6

A linearitás kulcsfontosságú a hipertext esetében. Az írás ugyanis teljesen lineáris. Egy könyvnek közismerten van eleje és vége, ami meghatározza, hogyan haladhatunk benne előre. A jó szakkönyvből nem hiányozhat a tartalomjegyzék, tárgymutató stb. sem. Többen kiemelik a lábjegyzet szerepét is, amely arra hivatott, hogy kivezesse az olvasót a könyv olvasásának lineáris folyamatából és más közelebbi-távolabbi kontextusokhoz irányítsa. A hipertext a lábjegyzetnek ezt a funkcióját teljesíti ki. 7 A lábjegyzetre éppen azért van szükség, mert gondolkodásunk nem lineáris. Ezt az ellentmondást a számítógépek megjelenése sem oldotta fel. A számítógép ugyanis szintaktikai természetű, vagyis formalizált, (értelmezést nem kívánó) adatok nagy tömegben való feldolgozására alkalmas. Az emberi agy ezzel szemben a magasan struktúrált és szemantikai töltésű, sokféle hordozójú (vizuális, akusztikus, verbális, tapintásos stb.) adat feldolgozásakor igazán hatékony. A linearitás megfelel az írás jellegének, de ezen a módon csak információt adhatunk át, és nem tudást. A hipertext kísérlet arra, hogy az információfeldolgozás egyoldalú gépi koncepciójának negatív következményeit feloldjuk. A hipertext feladata az, hogy az emberi gondolkodáshoz jobban alkalmazkodó tudásfeldolgozást közelítsen hozzánk. 8

Kialakulása és működése
A hipertext pályafutásának kezdetét 1945-re teszik, fejlesztése már a 60-as években megindult, de igazán csak a 80-as években kapott nagyobb lendületet és publicitást. A hipertext elvének felismerése ugyanis nem volt elegendő. A korábban már említett hármas funkció (a hibrid jelleg) betöltésének technikai előfeltételei is vannak: a hipertexthez szükség van nagy felbontóképességű képernyőkre, tárgyorientált programozásra, valamint a számítógépek processzorainak és tárainak nagyobb kapacitására. 9

A hipertext rendszerek fő elemei a csomópontok és a köztük kialakított kapcsolatok. A hagyományos szövegekkel szemben a hipertext tetszés szerinti egységekből áll, amelyek között a kapcsolat nem nyelvi, hanem technikai úton jön létre. A csomópontokat nem kell az alkalmazónak közelebbről definiálnia: a klasszikus adatbázisokkal szemben, amelyek a felhasznált adattípusok specifikálását és deklarálását feltételezik, a hipertextben numerikus, alfanumerikus, grafikus és akusztikus jelek egyaránt és egymással összekapcsolva is szerepelhetnek. A csomópontok ilyen módon üres helyek, amelyek később töltődnek fel. Nincs szükség az ismeretek formalizálására sem. A csomópontok általában képernyőnyi információk. 10 Az olvasó a hipertextben a rendszerbe épített nyomógombok segítségével haladhat előre. Ezeket a gombokat általában egy-egy megcímkézett grafika jelöli ki a képernyőn, és egy következő képernyőnyi információhoz vezető kapcsolatot jelöl, amely a gomb (azaz legtöbbször az egér gombjának) megnyomásával aktivizálható. 11

A hipertext típusai
Kétféle hipertextről szokás beszélni: statikusról és dinamikusról. A statikus hipertext nem engedi meg, hogy az olvasó bármit is változtasson rajta, míg a dinamikus esetében ez lehetséges.

A dinamikus hipertextben ugyanis az olvasó kommentárokat is írhat a szöveghez, vagy akár át is dolgozhatja az eredeti anyagot. Ez alternatívaként kezelhető, tehát nem kötelező “felülírnia” az eredetit. Egy későbbi, következő olvasó is szükségét érezheti az újraírásnak. Az eredeti változat egyaránt felülírható és újraolvasható. Ilyen módon arra is lehetőség van, hogy nyomon kövessük a dokumentum fejlődésének történetét, összehasonlítva az egyes verziókat. A statikus hipertextben sem köti az olvasót a hipertext szerzője által kijelölt út, hanem alternatív módon is “közlekedhet” benne. 12

Az eddigi alkalmazások a személyi számítógépek korlátai közé vannak szorítva. Ahelyett, hogy a ma még meglévő korlátok mibenlétén meditálnánk, a működő hipertext rendszereken alapuló, de már a jövőt szem előtt tartó elképzeléseket érdemes közelebbről is megvizsgálnunk. Annál is inkább, mert az aktuális rendszerek tekintetében alighanem igaz, hogy a reklám a valós eredményeknél többet ígér. A meglevő rendszerek ugyanis az elvárható funkcióknak csak egy részét teljesítik. 13 Ilyen módon például ahhoz a megállapításhoz, mely szerint a hipertext rendszerek az információt tisztán szemantikai alapon szervezik, hozzá kell tennünk, hogy a létező rendszerekben a kapcsolatok szemantikailag nincsenek közelebbről meghatározva, hanem megállapításuk ad hoc módon, a feltételezett rokonság útján történik. 14

Egy gyakorlati példa: a HyperCard
A legismertebb működő rendszer a HyperCard elnevezésű, amelyet az Apple cég Macintosh számítógépeinek vásárlói ingyenesen, a géppel együtt megkapnak. A HyperCard rendszerben a tudáselemek képernyőnyi méretű “kártyákon” jelennek meg. A rendszer a kártyákból összeállított kötegeke, a kártyákon belül pedig ún. szövegmezőket és nyomógombokat kezel. A kiindulópont egy “alapkártya”, amelyhez bármikor vissza lehet térni. A HyperCard szoftver egyik gyakorlati alkalmazása a Glasgow Online rendszer, amely egy számítógépes útikalauz Glasgow városáról. (Ez olyan rendszer, amelyet a felhasználó nem módosíthat, csak lekérdezhet). Hogy mire jó a Glasgow Online? Segítségével például megtudjuk, hol van Glasgow-ban egy olyan képző-, vagy iparművészeti múzeum, amely szállásunktól nincs túl messze, ahol a belépődíj nem túl drága és nyitva is van a számunkra megfelelő időben, és megtekintéséhez elég két-három óra stb. Mindezeket az információkat egy hagyományos útikönyvben aligha találjuk meg, arról nem is szólva, hogy ha a közlekedésre is kíváncsiak vagyunk, térkép nélkül nem boldogulnánk. Egy jó hipertext rendszer viszont könnyedén választ ad minden fenti kérdésünkre. A Glasgow Online rendszer tizenöt, önmagában is hierarchikus fő ágból áll.

Lássunk néhány példát arra, milyen kérdéseket tehetünk fel a rendszernek:

Egyszerű információkeresés: Mikor és melyik pályaudvarról indul vonat Edinburghba?
Összetett információkeresés: Milyen útvonalon nézhetem végig Rennie Mackintosh, a híres építész alkotásait?
Szórakozási igény: A bedekkert olvasgatva szeretném kellemesen eltölteni a repülőtéri várakozási időt.
Hagyományos turista igény: Mit kell megnéznem, ha először vagyok itt és egy napom van a várostézésre?
1. Városleírás
2. Szálláslehetőségek
3. Üzleti információk
4. Térképek
5. Oktatási és ínformációs létesítmények
6. Étkezési lehetőségek
7. Városi közigazgatás
8. Látnivalók
9. Egyházak
10. Közlekedés
11. Szolgáltatások
12. Szórakozás, pihenés
13. Genealógiai táblázatok
14. Vásárlási lehetőségek
15. Orvosi ellátás

Oktatási igény: Holnap felelnem kell az iskolában. Mit mondjak a város történetéről, olyat, ami nem szerepel a tankönyvben?
Próbatétel: Őslakos vagyok. Jól ismerem a várost. Mit találhatnék itt mégis olyat, ami számomra is új, meglepő, izgalmas? 15
A hipertext előnyei, hátrányai
A valóság után forduljunk a jövő felé! Ha a jelen korlátaitól eltekintünk, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk – mondja Bevilaqua -, hogy a hipertext olyan nagyságrendű felfedezés, mint a betűrendezés elve. Következésképpen a szakirodalmi tájékoztatásnak (és művelőinek is) gyökeres változáson kell átesnie, mert a Boole algebrához képest sokkal gazdagabb eszközök kerültek kezünkbe. A hipertext tehát egy új korszak nyitányát jelenti, nem csupán egyetlen lépés a jövő felé, hanem példa értékű a mélyreható változások irányának meghatározásában. 16

Egy másik megközelítés szerint a hipertext lehetővé teszi az intellektuális tudásfeldolgozás modellezését, mert lehetőséget ad arra, hogy az információ feldolgozásában az emberi intellektusnak olyan tulajdonságai, mint az asszociativitás, az analógiák képzése ne akadályt, hanem esélyt jelentsenek. 18 A hipertext felhasználási lehetőségei szinte korlátlanok; feltétlenül érdemes elgondolkozni a könyvtári alkalmazásán is. 19

Mire használható tehát a hipertext? Egyik érdekes felhasználási területe a tudományos életben is előforduló csalások, hamisítások ellenőrzése, ill. kiszűrése: a hagyományosan rövid közlemények mellett szerepelhet a megállapításokat alátámasztó hipertext- (hipermédia-) dokumentáció, pl. kísérleteket bemutató videofelvételek. 20 Ugyancsak a tudományos publikációk területén megvalósítható forma az, amikor az olvasónak módja nyílik közvetlenül is megnézni magát a hivatkozott irodalmat annak érdekében, hogy eldönthesse mennyire értékes az számára. Lehetőség van arra is, hogy az olvasó kommentálja, kritizálja ezeket a hivatkozásokat. A hipertext segítségével kinyomozható, hogy a puszta hivatkozáson túl, ki(k)nek a munkája volt hatással az adott mű szerzőjére. 21 Mivel több szerző is dolgozhat egyazon hipertext dokumentumon, már az együttműködés korai fázisában lehetővé teszi számukra, hogy felmérjék egymás képességeit. 22

A hipertext a jövőben nagy valószínűséggel szerepet kap az eddiginél nagyobb mértékben felhasználóbarát online nyilvános katalógusok kialakításában. 23

A hipertext és a szakértő rendszerek egymás kiegészítői. A hipetext segítségével a felhasználó közvetlenül férhet hozzá a szakértő rendszerbe “beépített” szövegekhez, azaz a tudás forrásául szolgáló szakirodalomhoz. A másik oldalról, a hipertext rendszerek magukba foglalhatják a szakértő rendszerek technikáit, ily módon segítve a felhasználót a rendszerben való eligazodásban. 24

Szólnunk kell még a hipertext használatával kapcsolatos nehézségekről is. Ezek főként a meglevő rendszerekhez kapcsolódnak. A hipertext kapcsán érzett örömünk egyik megrontója az, hogy az olvasó könnyen eltévedhet a kapcsolatok hálózatában. Ezért a tájékozódást segítő “navigációs” eszközökre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy bármely pillanatban azonosíthassuk, hogy a rendszer melyik pontjánál vagyunk. A hipertext szerkezete jól ábrázolható pl. fastruktúrák segítségével. “Navigációs műszereink” lehetnek statikusak, azaz ábrázolhatják csupán a bejáró-bejárható utat, de lehetnek dinamikusak, azaz nemcsak pillanatnyi pozíciónk meghatározását adhatják meg, hanem bármelyik csomópontot megkereshetjük segítségükkel. 25

A tájékozódás zavaraiért többnyire az adott hipertext hibás koncepciója a felelős. A kezdő hipertext-szerzők például hajlamosak túl sok kapcsolatot és csomóponttípust beépíteni rendszerükbe, amivel a rendszer “stílusát”, használatát nehézkessé teszik. 26

A másik gyakran emlegetett hipertext-hiba az intellektuális túlterhelés veszélye. Ennek okai: a kapcsolatok és műveletek sokfélesége, a választás kötelezettsége, amit éppen a hipertext adta szabadság okoz, illetve amely annak növekedésével csak súlyosbodik.

A legrosszabb esetben az olvasó három szinten – a tartalom, a szerkezet (azaz a megfelelő utak kiválasztásakor) és a rendszer szintjén (azaz a rendelkezésre álló funkciók használatakor) – kerül szembe túlterhelést okozó nehézségekkel. 27

Akárhogy nézzük is, a címben feltett kérdésre nyilván a jövő adhat végleges választ. Egyetlen célirányos eszköz sem eredményez forradalmat, bármennyire megfelelő és hasznos legyen is. Bizonyossággal csak azt mondhatjuk, hogy a hipertext értelme éppen abban van, hogy léte többirányú elmozdulást eredményezhet. 28

Irodalom
WALLMANSBERGER, J.: Hypertextmodelle in der Informationswissenschaft: Die Welt als Text – die Bibliothek als Hypertext. = Online Mitteilungen . 36.évf. 12.sz. 1990. p.7.
CANALS CABIRO, L: Introducción al hipertexto como herramienta general de información. Concepto, sistemas y problematica. = Revista Espanola de Documentación Científica . 13.évf. 2.sz. 1990. pp.685-709.
ZEFIROVA, V.L. – CELNOKOV, V.M.: GIPERLOG: Gipertekstovaâ sistema s logiko-smyslovoj navigaciej. = Naučno-tehniceskaâ informačiâ. s.2. 4.sz. 1990. pp.10 – 14.
VÁLAS György: Információátadás helyett tudásátadás: a nem szekvenciális közlés. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 36.évf. 10.sz. 1989. pp.419-427.
FARMER, L.: Hypertext: links, nodes and associations. = Canadian Library Journal. 46.köt. 1989. 4.sz. p.235.
RADA, R.: Writing and reading hypertext: An overview.= Journal of the American Society of Information Science . 4.évf. 3.sz. 1989. p.164.,
FARMER, L. im. 237., ZEFIROVA, V.L. – CELNOKOV, V.M. im. p.10.
CANALS CABIRO, I. im. 685-688., BEVILACQUA, A.F.: Hypertext: behind the hype. = American Libraries. 20.évf. 1989. 2.sz. p.159.,
DEMENT’EVA, L.B.: Sistemy giperzapisi informacii. = Naučno-tehničeskaâ informaciâ. s.2. 2.sz. 1990. pp.3-4.
KUHLEN, R. et al.: Hypertext -Grundlagen und Funktionen der Entlinearisierung von Text. Teil 1.: Modellierung und Realisierung einer Hypertextbasis in einer Ausbildungssystem. = Nachrichten für Dokumentation . 40 . évf . 1989. 5.sz. p.296., CANALS CABIRO, I. im. p.686, BEVILACQVA, A.F. im. p.158., VÁLAS im. p.419.
WALLMANSBERGER, J. im. p.8., VÁLAS im. p.419.
CANALS CABIRO, I. im. p.686., KUHLEN, R. et al im. p.296.
WALLMANSBERGER, J. im. pp.10-11., KUHLEN, R. et al. im. p.298., CANALS CABIRO, I. im. p.68., DEMENT’EVA, L.B. im. p.3.
FARMER, L. im. p.237.
BEVILACQUA, A.F, im. p.159., DAVENPORT , E. – CRONIN, B.: Hypertext and the conduct of science. = Journal of Documentation . 46.köt. 3.sz. 1990. p.176., BEVILACQUA, A.F. im. p.159., KUHLEN, R. et al. im. p.297.
FARMER, L. im. pp.235-238., ZEFIROVA, V.M. – CELNOKOV, V.L. im. p.10., WALLMANSBERGER, J. im. p.9.
DEMENT’EVA, L.B. im. p.3., KUHLEN, R. et al. im. p.296.
VÁLAS Gy. im. pp.422-425., CANALS CABIRO, I. im. PP.698-701.
BEVILACQUA, A.F. im. p.158.
CANALS CABIRO, I. im. pp.704-706.
WALLMANSBERGER, J. im. p.9., p.16., DEMENT’EVA, L.B. im. p.3.
DEMENT’EVA, L.B. im. p.3., BEVILACQUA, A.F. im. p.162.
DAVENPORT, E. – CRONIN, B. im. pp.181-182.
DAVENPORT, E. -CRONIN, B. im. p.177., p.186.
DAVENPORT, E. – CRONIN, B. im. p.183.
WALLMANSBERGER, J. im. p.14., FARMER, L. im. p.237.
RADA, R. im. p.170.
RADA, R. im. p.168., CANALS CABIRO, I. im. p.702., DEMENT’EVA, L.B. im. p.3., BEVILACQUA, A.F, im. p.161., WALLMANSBERGER, J. im. p.13., KUHLEN, R. et al. im. p.302.
RADA, R. im. p.168.
CANALS CABIRO, I. im. p.703., BEVILACQUA, A.F. im. p. 162., DEMENT’EVA, L.B. im. p.3., KUHLEN, R. et al. im. pp.302-303.
DAVENPORT, E. – CRONIN, B. im. p.189.