A szakszervezeti könyvtári hálózatok igazgatói megismerkedtek az MKE szervezeteiben vitára bocsátott “A magyar könyvtárpolitika néhány aktuális kérdése” c. tervezettel. A szakszervezeti könyvtárakat érintő kérdésfeltevésekkel kapcsolatban – mint az MKE tagdíjfizető tagjai – kívánunk véleményt mondani.

Valóban túl vagyunk már a 24. órán ahhoz, hogy évek óta állandóan saját szakmánk vesse fel – az értelmezésben pejoratív értelmet kapott – a “kettős ellátás” fenntartásának és fenntarthatóságának kérdését. Úgy véljük, hogy az a szakmai részvélemény, mely a munkahelyi könyvtári ellátás szükségességét kérdő jelezi meg, nem számol azzal a társadalmi valósággal, hogy az ország kereső lakossága így, és csak így kerülhet bele a magyarországi könyvtárak vonzáskörébe. A munkahelyi könyvtárak megszüntetésének vagy felszámolásának felvetése az állampolgárok demokratikus jogaként járó könyvtári alapellátásra egyik történetileg kialakult intézményrendszerének a megkérdő jelezése. A kettős ellátás elvének – ami fogalmilag nem azonos a duplán történő ellátással – elismerése, hogy a munkahelyi-szakszervezeti hálózatok fenntartásához a magyar állam működési költséggel járul hozzá. Meg kell jegyezzük, hogy ez a központi hozzájárulás annak többszörösét mobilizálja szakszervezeti tagdíjakból és vállalati költségekből, s ez a magyar közművelődési könyvtárak anyagi nyeresége. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az állami költségvetésből az országgyűlés által megszavazott összegek kizárólag a szakszervezeti könyvtárak létezése óta működő – a szakma által is korszerűnek tartott – ellátórendszerek központjai működési költségének korlátozott hányadát fedezik. A munkahelyi ellátást is felölelő újlakóhelyi ellátórendszereket ebből az állami dotációból lehetetlen lenne létrehozni. Ezért az ellátórendszeri törekvésekben ennek fordítottját; a már működő szakszervezeti ellátórendszerek tágabb – vagyis lakóhelyi – kihasználását kellene szorgalmazni.

E gondolat átvezet a második kérdéskörre, vagyis, hogy szakszervezeti feladat lehet-e vagy “kell-e, hogy a szakszervezetek felelősséget vállaljanak a közművelődési könyvtári ellátás egy részéért?” Meggyőződésünk, hogy a szakszervezeteknek ezt a felelősséget továbbra is vállalniuk kell, mégpedig szakszervezeti szerveződésüktől függetlenül. A munkahelyi könyvtári ellátásra fordítandó anyagi forrásokat, feltételeket eleddig is csak ezt az ügyet érdekvédelmi tevékenységként felfogó szakszervezetek voltak képesek kiharcolni. És ez a jövőben méginkább így lesz. Ha a munkahelyi szakszervezet nem tekintené a könyvtári ellátást is érdekvédelemnek, akkor nem a könyvtári ellátás egyik vagy másik vonala lenne “gazdagabb”, hanem az egész közművelődési könyvtárügy szegényebb.

Végezetül még két kérdésre szeretnénk reagálni:

  • Nem tartjuk célszerűnek – még a tanácsi könyvtárak önigazgatás alá kerülésével együtt sem – hogy maga a szakma kérdőjelezze meg az állam azon kötelezettségét, hogy a könyvtári ellátásért mind anyagilag, mind politikailag felelősséget vállaljon.
  • Ugyancsak érthetetlennek tűnik számunkra, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesülete – mely a tagok önkéntes személyes társulásával egy szakmai érdekvédelmi szervezet – a magyar könyvtárügy “helyi önigazgatást irányító önigazgató szervezete”-vé kívánna átalakulni. Az MKE nem vállalhatja fel azokat a szerepköröket, melyek véleményűnk szerint az állam sarkalatos feladatai a könyvtárügy fenntartásában. Ehelyett a szakmai érdekvédelmi funkcióját lenne szükséges megerősíteni, mégpedig valamennyi könyvtártípus működési biztonsága érdekében.

Budapest,1990. március