A társadalomtudományi bibliográfiákról

A társadalomtudományok terén nagy múltra visszatekintő bibliográfiakészítés az utóbbi évtizedekben is hagyományainak megfelelő szinten állott, noha a természet- és alkalmazott tudományok bibliográfiai és más tájékoztató szolgáltatásai mellett határozottan kisebbségbe szorult. Nem eléggé pontos és megbízható nyilvántartások szerint annak kb. 15 %-át teszi ki. Mégis a termést számba véve sem mennyiségre, sem pedig minőségre nem becsülhetjük le, még akkor sem ha azt látjuk, hogy a máig élő régi nagy vállalkozások is végveszélybe kerültek. Itt figyelembe kell venni azt, hogy ezek az eredmények a bibliográfiai munkának nem kedvező, azt hátráltató körülmények között születtek, amelyek közül a legfontosabbakat a következőkben látom:
Bibliográfiai hagyományaink – melyek valóban léteztek – nem tudtak igazán meggyökerezni, a bibliográfusi munka intézményeit, ill. ezek bibliográfiai és dokumentációs részlegeit sorra leépítették, áttelepítették, személyzete ennek folytán szétszóródott, kiöregedett, utánpótlást nem tudott kinevelni. Kevés olyan hely maradt -az is főleg nagy könyvtárakban -, ahol a bibliográfiai és dokumentációs munka legalább egy-két évtizedre tekinthetne vissza, ez pedig igen fontos tényező egy tájékoztató bázis működtetéséhez és produktivitásához mind személyi, mind pedig a dokumentumbázis kiépítése terén.
A bibliográfusi, a könyvtárosi és tájékoztatási szakma nehézségeit fokozza a képzés megoldatlansága, a képzés színtereit, tematikáját és a végzett hallgatók számát tekintve. Hiányoznak a tájékoztatás, bibliográfiai tevékenység módszertanát továbbfejlesztő, építő műhelyek iskolák, az utánpótlás nevelés színterei. A szakterület erkölcsi és anyagi megbecsülése oly csekély, hogy az a frissen végzett néhány fiatal is, akiket ide vetett a végzet, igyekszik minél előbb és minél nagyobb ívben elkerülni erről a területről, a mégis itt maradók többnyire motíválatlanok.
Máig nem tisztázott kérdés a könyvtáros, bibliográfus személyének, de munkakörének helye sem. Tudományos vagy adminisztrátori (azaz műszaki gazdasági ügyintézői). Fontos lenne elismertetni, hogy ez a munka a kettő között van, nevezzük tájékoztató munkának és tájékoztatási szakembernek – mint ez már sok helyen fel- és elismert tény. Nem tisztázott ennek folytán az sem, hogy egy bibliográf a elkészítése kutatói vagy könyvtárosi munka. A kutatók nemigen vállalják, vagy csak kényszerből, a könyvtárosok napi munkájuk mellett viszont nemigen érnek rá. A feladatot magát kellene meghatározni és önállóan kezelni, a meghatározott bibliográfiai-tájékoztatási munkára kell megkeresni az embert, aki elvállalja és a meghatározott feladathoz kellene hozzárendelni a pénzt. Talán szerencsésebb és produktívabb lenne, mint a pénzt egy-egy intézménynek adni, ahol aztán vagy csinálnak belőle valamit vagy sem. Az érdeklődésnek, az igénynek, vagyis a feladatnak és a vállalkozóknak az egymásratalálását jobban segítené és talán hatékonyabbá tehetné ez az elrendezés.
A szakterület automatizált, koordinálatlan, az összefogást megkísérlők minden elismerést kiérdemlő igyekezete dacára, az hogy hol, milyen bibliográfiák és más tájékoztató kiadványok készülnek, teljesen esetleges, az ott dolgozók lelkesedésétől, kitartásától és attól a szerencsés konstellációtól függ, hogy éppen mennyi pénzt tud valaki valahonnan szerezni. A bibliográfiai tájékoztató tevékenységről megbízható tájékoztatás nincs. Hiányzik az egyes programok szervezett és rendszeres anyagi támogatása. Így nem csoda, hogy a sok jószándék, energiaráfordítás és a jó produktumok ellenére is egyenetlen az összkép.
A tájékoztató szolgálatok – már ahol ténylegesen és nem csak papíron működnek – nem igénylik és nem ösztönzik eléggé a bibliográfiák és tájékoztató segédletek készítését, tapasztalat szerint még azokat sem használják ki és fel, amik léteznek. A felhasználók szintén így vannak vele. A felső és középfokú oktatás nem hívja fel kellőképpen a figyelmet – kevés szakon oktatnak olyan tárgyat pl., hogy “Bevezetés … irodalmába”, ahol az igényt felkelthetnék és a felhasználás módját megtanítanák, a hallgatókat rászoktatnák a kurrens szolgáltatások igénybevételére is.
Összegezve tehát jelenleg hiányzik a:
- hagyományok továbbélése,
- a modern bibliográfus képzés, tájékoztatási szakember képzés,
- a felhasználói igény felkeltése és a modern tájékoztatási eszközök használatának oktatása,
- a bibliográfus “műhelyek” kiépítése,
- a könyvtárosi, bibliográfusi munka elismerése, presztízsének megteremtése, – tájékoztató rendszerek építésének szervezett támogatása (pl. alapítványok, pályázatok útján), és összefogása,
- tájékoztatás a tájékoztatásról (megbízható és informatív),
- nagy külföldi tájékoztató rendszerekhez való csatlakozás ösztönzése és kiterjesztése, hogy ezekben a rendszerekben a magyar szakirodalom valóban reprezentálja a magyar tudomány eredményeit.
Talán e hiányosságok mellett még számtalan más is létezik, ami a mai helyzetet súlyosbítja – például a pénzszűke, de ez olyan általános nehézség, amiről itt nem érdemes beszélni. Mindazonáltal a fentebb felsoroltak sem abszolút hiányosságok, mert a hiányolt dolgok, jelenségek legtöbbje csírájában, vagy erősen visszafejlesztett állapotban többé-kevésbé megvan, de nem tud domináns helyzetbe kerülni.
Ezek a gondok többé-kevésbé a tájékoztatás egészére vonatkoznak. Térjünk vissza a szorosabban vett témánkhoz, a társadalomtudományi bibliográfiák problematikájához. Előre kell bocsájtanom, hogy a társadalomtudományokat is igen nehéz ma már egy kalap alatt tárgyalni, annak ellenére, hogy a kutatás tárgya ugyanaz – a társadalom -, de annak más és más szféráit, más és más aspektusból vizsgálják, vizsgálati módszereik is ennek megfelelően sokban eltérnek egymástól, így információs igényeik is különböznek. Eléggé elfogadott ma már a társadalomtudományok felosztása ún. soft (lágy) és hard (kemény) társadalomtudományokra. A kettő között nincs éles határ, fokozatok vannak, amik egymásba átmosódhatnak. (A vita megelőzésére megjegyzem, ez nem értékelés, hanem felosztás.) A lágy tudományokhoz sorolják a történeti tudományokat (történelem, művészettörténet, régészet, irodalomtörténet), valamint a filozófia, művészetelméletek, pedagógia, néprajz, nyelvtudomány, zenetudomány, tájékoztatás és könyvtártudomány, színház- és filmtudomány, stb. A kemény tudományokhoz tartozik a közgazdaságtudomány, a szociológia. A kettő között átmenet a jog, a pszichológia, az orvostudomány egy része, a földrajz, a haditudományok egy része, a sporttudomány. Ez a felosztás nem tudományrendszertan, hanem a tudományoknak kutatási módszereik, információs igényeik szerinti praktikus csoportosítása, meg annak érzékeltetése, hogy a tudomány mennyire egzakt, terminológiája többé-kevésbé szigorú-e vagy lazább. Maradva a “lágy” társadalomtudományoknál, ezek kutatási módszereihez ma is elsőrendűen hozzátartozik az “anyaggal”, a forrásokkal való közvetlen, személyes ismerkedés, az önálló búvárkodás, személyes levéltári kutatás, az eredeti forrásdokumentumok megkeresése és tanulmányozása. Sok esetben a már publikált kutatási eredmények tanulmányozása mellett igen fontos a kordokumentumok személyes értékelése, tartamának egyéni elemzése. Ezért más a tudományok ezen ágazatának információs igénye és ennek megfelelő ellátása, mint a természet- és alkalmazott tudományok területén. Míg ezeknél rendkívül fontos, sőt sokszor “élet-halál” kérdés a minél gyorsabb informálódás, a kutatási eredmények minél gyorsabb megismerése, amelyeknek a tudományos értékük mellett jelentős anyagi kihatásaik is lehetnek, addig a “lágy” társadalomtudományokban nincs szükség ilyen nagy sietségre. Itt inkább a teljesség, a fellelhető irodalom minél részletesebb és sokoldalúbb feldolgozása szükséges, egy-egy témakör forrásdokumentumainak, és az azt tárgyaló, feldolgozó monográfiáknak a legteljesebb retrospektív feltárása. A történettudományban pl. sokszor nemcsak egy-egy téma feldolgozásának színvonala lehet a gyűjtés szempontja, hanem a kor, az esemény is fontos, amelyben megszületett és amelynek mentalitását tükrözi. Ez meghatározója a történeti tudományok bibliográfiai igényének és noha szükséges a gyorsinformáció is, pregnánsabbak a fenti szempontok. A társadalomtudományok másik ágában – az ún. kemény társadalomtudományokban már sokkal fontosabb a gyorsinformációval való ellátás. Így a közgazdaságtudomány, a szociológia, politológia, jog területén nagyobb az igény a legfrissebb szakirodalom és tényanyag gyors ismertetésére, rendszeres összefoglalására és terjesztésére. Ezek az eltérő igények azok, amelyeknek meg kell határozni és jó esetben meg is határozzák a szakirodalmi információs tevékenységet. A kettős igény tehát:

  • a hagyományos módon előállított, többnyire a hagyományos dokumentumfajtákat (könyveket, folyóiratcikkeket, levéltári anyagot) ismertető, összegyűjtő, főleg retrospektív bibliográfiák készítése;
  • a modern, főleg számítógép segítségével előállított, a legfrissebb szakirodalom hagyományos és nem hagyományos formában (hangzóanyag, film, mikrofilm, mágneses adathordozók) megjelenő dokumentumainak kurrens regisztrálása és eljuttatása a felhasználóhoz a legrövidebb úton (hagyományos, ill. modern formában – tehát papíron vagy gépi adathordozón, vagy online stb.).

A hagyományos bibliográfiai módszereket itt nem kell részletezni, ez a hagyományok szerint kialakult, elfogadott tudományrendszertani felosztásban elhelyezett gyűjtőfogalmakkal dolgozik általában, a főrész szakrendi, többnyire hierarchikus elrendezésben, vagy csak nagyobb gyűjtő fogalmak szerint bontott anyaggal, amely kiegészülhet névmutatóval, földrajzi mutatóval, a forrásdokumentumok mutatójával, lelőhelyjegyzékkel, esetleg egy utalózott bővebb tárgyszójegyzékkel. Ez a forma azon előnye mellett, hogy a feldolgozott dokumentumokat a felhasználók által megszokott szakrend szerint csoportosítja – ámbár a fiatalabb korosztály szakemberei már nem is biztos, hogy ebben a sémában gondolkodnak – hátránya, hogy nem tud elég sokoldalú visszakereshetőséget biztosítani. A befektetett munka arányában visszanyerhető információ mennyisége meg sem közelíti egy jó számítógépes feldolgozás lehetőségeit. Ennek ellenére az utóbbi húsz év termésének nagy része még ezzel a módszerrel készült. Meg kell itt említeni azokat a nagy retrospektív vállalkozásokat, melyeket az 50-es évek elején kezdtek el, majd a 60-as években a feladat nagysága és az eszközök elégtelensége miatt sorra befulladtak, a 80-as években megkísérelték egy-két helyen az életrekeltést – elég csekély sikerrel. Ezt a hatalmas, de sokszor mégis hiányos, pontatlan anyagot, vagy annak legalább némely részeit kellene aktíválni. E nagy korszakokat felölelő, tudományági retrospektív bibliográfiák – pl. történettudományi, jogtudományi, nyelvtudományi stb. – nem tudnak megszületni, mert részben nincs, aki a munkát – sok éves feladat lenne – felvállalja, részben pedig igen nagy költséggel járna, pénz pedig nincs rá.
Felvetették a gondolatot pl. a Történettudományi Intézetben is, de nincs aki ezt a 3-400 000-es cédulaanyagot (ami az I. Tóth-féle bibliográfia 1868-1945 közötti időszakra vonatkozó irodalmát tartalmazza) ellenőrizze, kiegészítse, megszerkessze, kiadja és főleg finanszírozza. Ugyanígy az Állam- és Jogtudományi Bibliográfia 1825-1945 cédulaanyagát szeretné közreadni az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete és az Országgyűlési Könyvtár közösen. Erre egyszer OTKA-támogatást is sikerült szerezni, amely azonban még az előkészületi kiadásokat sem fedezte, noha a 100 000-es cédulatömeg egy részének, a monográfiáknak a számítógépes rendezését tűzték csak ki célul. Itt is csak a cédulák egy részének újraszakozásáig, és a számítógépes program elkészítéséig jutottak. Tudtommal több más tudományterületen is hasonló nehézségekkel küzdenek.
Örvendetes azonban, hogy a kisebb ellenállás irányába hajózva számos, rövidebb korszakokat átfogó, igen értékes bibliográfia született. A már említett két szakterületnél maradva a történettudomány 1945-1968 közti irodalmát adta közre a Történettudományi Intézet, 1984-ig évenként a Századokban találhattuk meg kurrens bibliográfiáját; az 1985-ös és 1986-os év irodalmát már önálló kötetben jelentette meg. Kiegészíti a fentieket jó néhány szűkebb témakör bibliográfiája, pl. az ELTE Kelet-Európa Tanszéke által összeállított Kelet-Európa történetével foglalkozó 1970-85 között kiadott munkák jegyzéke, a népi kollégiumok, a munkásmozgalom története bibliográfiája és még sok más, aminek áttekintésére itt most nincs mód. Sok folyóirat-repertórium is jelent meg, sok éves késéssel végre a Századok repertóriuma is, aminek folytatása már ugyancsak időszerű lenne, vagy pl. a Történelmi Szemle repertóriuma. Ez azért is érdekes, mert már csak kivitelezésére nézve készült hagyományos módon, manuálisan, szerkezetét tekintve a számítógépes feldolgozásokhoz tartozik inkább.
A külföld tájékoztatására a négyévenként megjelenő és a Történeti Világkongresszusokra készülő Etudes Historiques részeként egy francia nyelvű, nagy témakörök szerint bontott válogató összeállítás szolgál.
A magyar olvasókat tájékoztatja a külföld történeti szakirodalmából válogatott cikkfordításaival, könyvismertetéseivel és időnként egy-egy témakört annak legfrissebb irodalmán keresztül ismertető, összefoglaló tanulmánnyal az MTA Történettudományi Intézet Világtörténet című lapja.
A jogtudományok területén szintén nagy pontossággal jelenik meg félévenként, a nagy jogáganként csoportosított Magyar Állam- és Jogtudományi Irodalom bibliográfiája, kétévenként az Állam- és Jogtudományi Bibliográfia, és 1989-ben megjelent az 1945-1980 közt kiadott jogtudományi művek angol nyelvű bibliográfiája. Egészen új kezdeményezés az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete és a Magyar Gazdasági Kamara havilapja, amely a tájékoztatást a legkeresettebb kurrens, legidőszerűbb szakmai kérdések felől közelíti meg – hasonlatosan a Világtörténet-hez. A Friss hírek a nemzetközi kereskedelmi jog világából című lap egy-egy kiemelt témát a külföldi legnevesebb szakfolyóiratok cikkei alapján ismertet – teljes cikkfordítással, kommentálással és alkalmanként a magyar viszonyokra aktualizálva, esetenként kisebb tématanulmánynak is tekinthető cikkekkel. A történettudományihoz hasonlóan itt is sok témabibliográfia készült, pl. a Polgári jogi bibliográfia 1980-88, amely külföldi szakirodalmat dolgoz fel, stb. Ezekre is vonatkozik, hogy a terjesztés korlátozottsága miatt nem eléggé széles körben ismertek.
Meg lehetne itt még említeni az ugyanilyen korrekt módszerességgel megjelenő és hagyományos módon készített kurrens és rövidebb-hosszabb korszakokat felölelő retrospektív bibliográfiákat a szociológia, a közgazdaságtudomány, a néprajz, a zene, a régészet és ókortudomány, a könyvtártudomány, a művészettörténet, a statisztika és a pedagógia területén. Néhány nagyformátumú retrospektív bibliográfia kötet (pl. Néprajztudományi bibliográfia, Ókortudományi bibliográfia stb.) mellett a kurrens bibliográfiák többnyire az illető szakterületet reprezentáló folyóirat részeként vagy mellékleteként láttak napvilágot, mivel önálló megjelentetésükre általában nincs mód. Sok esetben sajnos ezeket a nagy gonddal összeállított “kurrens” bibliográfiákat a nyomdai munkák elhúzódása miatt több éves késéssel kaphatjuk csak kézhez. A fenti munkákra jellemző azonban, hogy megjelenésük, ill. létük az esetek többségében egy-egy személy áldozatos kitartó munkáját és lelkesedését dícsérik, kevésbé egy szervezett, intézmények által folyamatosan felvállalt tevékenység eredményei, és ez a jövőre nézve nem nagyon bíztató jelenség.
A tudományági szakbibliográfiákat egészítik ki és a tudományos kutatást segítik a már említett téma- és alkalmi bibliográfiákon kívül a szép számmal – ámbár koordinálatlanul – megjelenő sajtó-repertóriumok – mint ezt a történettudománynál már említettem – és az életrajzi és helyismereti bibliográfiák, amelyekre itt most nem térek ki, ezek külön teret igényelnek. Sok igen értékes rejtett bibliográfia is készült az utóbbi két évtizedben különböző nagy monográfiákhoz, mint pl. a tízkötetes Magyarország története köteteihez, a Magyarország művészettörténete, Magyarország zenetörténete stb. apparátusként. Mindezeken túl igen fontos kiegészítője a szakbibliográfiáknak a nemzeti bibliográfia, annak szakmai része, és a Magyar Könyvészet eddig elkészült szakterületi kötetei.
Ha mindezeket összevetjük, áttekintjük a hagyományos módszerekkel készült bibliográfiák (kurrens és retrospektív) képe elég gazdagnak, sokszínűnek és jó színvonalúnak tűnik, főleg lehetőségeiket is figyelembe véve, mégis igen sok az átfedés és ami nagyobb baj, a fehér folt. A fehér foltok létét, de főleg a hagyományos módszerekkel készülő kurrens tájékoztatás lassúságát nyomasztó teherként érzékelhetjük. Ezen próbálnak segíteni a mind több területen szerveződő és beinduló számítógépes tájékoztatási rendszerek. A számítógéppel előállított tájékoztatási termékek száma, a mindannyiunk által ismert nehézségek ellenére örvendetesen növekszik, és megcsillantja annak a reményét, hogy egy-két évtized múlva talán már felgyülemlik a számítógépes adatbázisokban annyi adat, hogy abból retrospektív tájékoztatást is tudjanak nyújtani. A gépi információs feldolgozás alkalmazásában és módszertanának kidolgozásában a társadalomtudományok területén nagy szerepe van a társadalom- és természettudományok egymásrahatásának, összekapcsolódásának egyes területeken. Csak egy példa: a korona vizsgálatával kapcsolatban szoros együttműködés alakult ki a természettudósok, fizikusok, vegyészek és a történészek, régészek, művészettörténészek között, megismerve egymás kutatási módszereit, vizsgálati lehetőségeit, ami visszahatott saját módszereikre is. A régészek, művészettörténészek, nyelvészek, zenészek pl. már előbb is mind több területen alkalmazták munkájuk során a számítógépet – leleteik rendszerezésére, raktáraik nyilvántartásához és más rendszerező munkákhoz. Még inkább áll ez a közgazdászok, szociológusok és a kutatási területükön a természet- és alkalmazott tudományok eredményeit felhaszná1ó társadalomtudományok művelői esetében. Ők már nem állnak olyan idegenül a gépek előtt, sokkal fogékonyabbak a számítógéppel előállított információs termékek iránt is. Soraikban könnyebben terjedtek a természettudományok területén már hosszabb ideje alkalmazott modern számítógépes szakirodalmi információ-feldolgozó és visszakereső módszerek. Napjainkban a fiatalok képzésében – ha szerény mértékben is – helyet kap a számítógép és egyre kisebb az idegenkedés a számítógépes produktumok felhasználását illetően. Úgy érzem e téren is áttörés tapasztalható, és a nyugathoz képest 15-20 éves késéssel nálunk is elfogadott lesz a társadalomtudományok területén is e modem eszköze a tájékoztatásnak. Ez nem öncél, modernkedés, hanem a megnövekedett igények jobb kielégítését és a legszélesebb felhasználói körök differenciált információ ellátását szolgálja. A társadalomtudósok kutatási módszereinek fentebb vázolt speciális igényeit is jobban lehet – és nem lehetetlen, ahogy ezt sokan állították és talán állítják ma is – számítógép segítségével kiszolgálni. A számítógép eszköz, amelynek lehetőségeit az igényeknek megfelelően kell szolgálatba állítani, kiaknázni. De, hogy ezek a lehetőségek ne maradjanak kihasználatlanul, a felhasználóknak is meg kell ismerkedniök ezekkel a lehetőségekkel, le kell győzniük a -főleg az idősebb korosztályokban – még mindig élő ösztönös ellenállást, megrögzöttséget a gépi termékekkel szemben. A tájékoztatási szakembereknek pedig jobban figyelembe kell venni a speciális igényeket, munkamódszereket és lelki tényezőket, és produktumaikat ehhez közelíteni. Ez pedig akkor lehetséges, ha az adatgyűjtő, feldolgozó és közvetítő szakember azonos gondolatmenet szerint dolgozik, mint ahogy a felhasználó gondolkodik és keres. E követelmény nem új, a hagyományos szakozók örök dilemmája is. Mik azok a speciális igények, amelyeknek egy jól működő számítógépes tájékoztatási rendszer esetében az előállítónak és a felhasználónak meg kell felelniök?

  • Először is, amire már utaltam a hagyományos nagy tárgykörökben, és a hagyományos tudomány-rendszertan szisztémájában való gondolkodást ki kell bővíteni és rugalmasabbá kell tenni a számítógépes technika által lehetővé tett szűkebb terjedelmű, de bővebb tartalommal bíró fogalmakban és azok rendszerezett kapcsolataiban – deszkriptorokban -, tárgyszavakban, indexkifejezésekben, egyszóval az új technológiai eljárásokban – való gondolkodással. Tapasztalatom szerint ez a legnehezebben elfogadható, a beidegződéseiket nehezen fellazító társadalomtudósok körében. Pedig, ha sikerül ellenérzésüket legyőzni, megszeretik ezt a gondolkodásmódot, mert tudományáguk új kapcsolatrendszerére találnak, a fogalmak, amelyekkel dolgoznak új viszonylataiknak megfelelő értékrendbe kerülnek.
  • Másodszor, igényli ez a módszer a keresett téma igen pontos körülhatárolását pontos megfogalmazását és a témakört körülhatároló és meghatározó fogalmak logikai kapcsolatainak, egymáshoz való viszonyuknak a precíz meghatározását. Mindez pedig nagyban segíti magának a kutatás tárgyának a pontos körülhatárolását és fogalmi tisztázását is. E gondolatmenetet kell az adatbázis építőjének feltételezni, követni és a keresőnek rekonstruálni.
  • Harmadszor, a modern bibliográfusoknak, tájékoztatási szakembernek sokkal fegyelmezettebben kell meghatároznia, célzottabban indexelni, beszakozni a feldolgozandó dokumentumot, hogy az kielégítse a többszempontú visszakereshetőség lehetőségeit, mint a széles terjedelmű, de kisebb információs tartalmú fogalmakkal operáló bibliográfusnak. Igaz, ha ez sikerül, a rendszerben szereplő fogalmak igen sokrétűen variálhatók, ami lehetővé teszi egy bevitt dokumentum információs tartalmának teljes visszanyerését, jó keresőprofil megfogalmazásával. Rendkívüli előnye tehát ezeknek a rendszereknek – a hagyományos módon szervezettekhez képest -, hogy ugyanannyi munkabefektetés mellett egy jól felépített program használatával sokkal több fajtáját lehet előállítani a tájékoztatás eszközeinek a különböző felhasználói körök számára, különböző színvonalon és minőségben, különböző témakörök szerint csoportosítva és a benne feldolgozott fogalmakat a maguk és egymáshoz viszonyított kapcsolatrendszerében, viszonylataiban ábrázolva. A számítógépek nemcsak korszerű technológiák érvényesülését teszik lehetővé, hanem a bibliográfiai munka szervezettségére is jótékony hatást gyakorolnak. A szerkesztőségek között lehetséges a bibliográfiai tételek géppel olvasható cseréje vagy lekérdezése még nyersanyag állapotban is. A feldolgozandó irodalom számbavétele, gazdaságos feldolgozása és még számos régi probléma válhat megoldhatóvá.

Mindezeket illusztrálandó, néhány példát hozok a még gyér számú, de örvendetesen szaporodó társadalomtudományi számítógépes tájékoztató szolgáltatásokból. Az alábbiakon kívül természetesen több kisebb-nagyobb vállalkozás működik, ill. hozott létre értékes vagy kevésbé sikerült produktumokat. A hazai viszonyokra jellemző, hogy több olyan bibliográfiát, ill. folyóiratrepertóriumot ismerek, amelyek a több szempontú visszakereshetőséget tűzve ki célul, számítógépes szellemi előkészítő és gyűjtő módszereket alkalmaztak, pl. tárgyszó meghatározás, anyagelrendezés, de számítógép hiányában, ill. annak magas költségei miatt a gép rendező munkáját is manuálisan végezték el – az emberi szellem munkája olcsóbbnak bizonyult, talán még ma is az.
Igyekeztem olyan példákat keresni, amelyeket különböző nagyságú intézmények hoztak létre a lehetőseiktől, gépi ellátottságuktól függően, az illető szakterület egészét vagy egy szeletét dolgozzák fel, különböző típusai a számítógéppel előállított tájékoztató eszközöknek és más-más szakterületet reprezentálnak. Gondoltam arra, hogy a bemutatott rendszer lehetőleg új, vagy kevésbé ismert legyen.

Az Országgyűlési Könyvtár számítógépes kurrens tájékoztató rendszere

Már mintegy 15 éve működik az Országgyűlési Könyvtárban a Világpolitikai információk és a Jogi információk számítógépes témafigyelő szolgálata és adatbázisa. Az utóbbi évben indult a PRESSDOK nevű szolgáltatásuk. Több száz külföldi folyóiratot figyelnek rendszeresen és azokról a megrendelőknek a megrendelt szűkebb témának megfelelő tájékoztatást adnak cédulaformában. A figyelőcédulák a dokumentum (könyv, folyóiratcikk, stb.) azonosító adatain (jelzet, impresszum-adatok, lapszám) kívül tartalmazzák a szerző nevét, a mű címét – és annak magyar fordítását, valamint a rövid, tartalomra utaló tájékoztatást. A tartalom szerinti visszakereshetőséget szabad deszkriptorlánc biztosítja, amelyhez félévenként egy permutált KWIC index készül. Ez évtől számítógéppel készülnek a Magyar állam- és jogtudományi irodalom bibliográfiájának féléves kurrens füzetei is. Az IBM kisgépekre szervezett rendszer immár nagy adatbázisa miatt is alkalmi témabibliográfiák előállítására is alkalmas. Így készült pl. az utóbbi időben az MTA ÁJTI (MTA Állam és Jogtudományi Intézet) megrendelésére a Polgári jogi bibliográfia az 1980-1988 közti időszak külföldi irodalmából válogat. A közel 3000 tételt a kiadvány 14 nagy témakörbe rendezi, ezen belül, ha szükséges, alcsoportokat alkalmaz, ezen belül szerzői betűrendet követ. A szakcsoportok elején “lásd még” utalás bővíti a keresés lehetőségeit. A kötetet földrajzi és tárgyszó mutató egészíti ki. Pozitívuma az Országgyűlési Könyvtár bibliográfiáinak, hogy a bennük feldolgozott anyag dokumentumbázisa maga a könyvtár így a kiválasztott dokumentumok helyben hozzáférhetők. Ezek a bibliográfiák például szolgálhatnak arra, hogy a felhasználói kör konzervatívabb igényeihez igazodnak, nem használják ki egy számítógépes visszakereső rendszer minden lehetőségét – igaz a számítógépes háttér is erősen behatárolja ezeket a lehetőségeket, tekintve, hogy kis gépeken dolgoznak. A fenti két bibliográfiai adatbázis szolgáltatásait egészíti ki a külföldi jogszabálymutató.
A PRESSDOK a hazai sajtó legjelentősebb kb. 130 lapját dolgozza fel, és egy magyar politikai, gazdasági, társadalmi és jogi cikkeket tartalmazó adatbázist épít, havonta kb. 2500-3000 tétellel, melyet floppy újságként terjeszt. A visszakeresés szabadszöveges, és tematikus kódokkal is könnyített.

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának információs rendszerei

Az MTA Könyvtárának bibliográfiai tevékenysége elsősorban a nagy külföldi adatbázisok működtetésén alapszik. (Science Citation Index, CD-ROM-os szolgáltatások). Társadalomtudományi területen a Social Science Citation Index hasznosítható, ennek is csak a nyomtatott köteteiben megjelenő adattár. A CD-ROM lexikonjaiból legfeljebb a felkeresett címszavak magyarázatait kaphatjuk. Számítógépes szolgáltatást csak a természettudományi területeken tudnak nyújtani, mivel csak ezek szalagjait tudják megvásárolni. Az SCI-nek is, mint más nagy nyugati információs rendszernek is, az a nagy hibája – a mi igényeinket szem előtt tartva -, hogy a magyar vonatkozású – de ez elmondható egész Kelet- és Közép-Európára is – adatai nagyon hiányosak. (Ez tekinthető persze a mi hibánknak, a nem kielégítő magyar tájékoztatásnak is.) E nagyon drága rendszerek felhasználói elsősorban az angolszász nyelvterület és Nyugat-Európa szakirodalma iránt érdeklődnek nyelvi és szakmai szempontból nézve egyaránt. Így ezek, az e területek szakirodalmában való eligazodást segítik, vagy segítenék, ha meg tudnánk vásárolni a szolgáltatásukat. Ezek szerint a mi gondunk, hogy megszervezzük a Nyugat tájékoztatását a magyar szakirodalomról, és hogy a magunk számára is megteremtsük a magyar irodalmi termés áttekinthetőségét. Ezek a szolgáltatások amennyire fontosak és jól hasznosíthatók a természettudományok kutatói számára, olyan kevéssé a társadalomtudományok terén. Az MTA Könyvtára és a könyvtári hálózat most építi ki számítógépes információs hálózatát, de ez a munka még elég kezdeti stádiumban van. A hálózati könyvtárak a Micro-ISIS programjai alapján építik rendszerüket – néhányan már “saját arculatukra” formált adatlapokkal meg is kezdték adatbázisuk építését, legtöbben azonban még csak most fognak munkához egy, a központi könyvtár, és a hálózati könyvtárak (pl. KFKI, MTA Földrajztudományi Int., SZTAKI) segítségével kidolgozott Micro-ISIS adatlappal. A központi könyvtár középgépe az OSZK azonos gépével egybekapcsolva DOBIS-LIBIS program segítségével fog működni. Ezt egy konvertáló programmal lehet majd az ISIS programokkal kompatibilissé tenni. Ha ez a rendszer működni fog, az igen nagy eredmény lesz a számítógépes bibliográfiai adatbázisok országos rendszerének létrehozatalában, és igen hathatósan segítheti az Akadémián, vagy az ország más kutatóhelyein folyó munkát. Mégis egy kételyt hadd fogalmazzak meg itt. Igaz ugyan, hogy az akadémiai kutatóhelyek könnyen kommunikálhatnak majd egymással – hiszen remélhetőleg mindegyikük Micro-ISIS-ben dolgozik. Ez a hálózat azonban kutatási területükre nézve nagyon heterogén, hiszen az intézetek a tudomány minden területét behálózzák – egymástól tehát a szakirodalmi információk kisebb részét várhatják. Országosan a felhasznált számítógépes információkezelő programok képe viszont rendkívül sokszínű. Nemigen sikerült eddig az egységesítés, ezzel a feladattal senki sem tudott sikerrel megbirkózni. A könyvtárak többségében eljutottak arra a szintre, hogy számítógépet alkalmazzanak, saját programot készítsenek, vagy vegyenek egyet az elég nagy választékból. Ez két szempontból is kifogásolható. Egyrészt sok könyvtár tapasztalatok híján gyakran nem a neki legjobban megfelelő programot veszi meg -tegyük hozzá: nagy pénzért -, másrészt az így kiépített tájékoztató rendszerek egyre inkább elszigetelődnek egymástól, rendszereik nem átjárhatók egymás számára, így az a szép álom, hogy az ország könyvtárainak dokumentumbázisa és ezzel bibliográfiai adatbázisa egy nagy egységben összpontosul, már azelőtt szétfoszlik, mielőtt még létrejött volna. Hiába, nagy ország vagyunk, úgy látszik, ez csak olyan kisebb országoknak sikerült, mint például az Egyesült Államok, az NSZK vagy a skandináv államok szövetsége.

Az Országos Pedagógiai Információs Rendszerbe tartozó szolgáltatások

Az OPIR fejlesztésének keretében az első lényeges eredmény a szakirodalom automatizált feldolgozása és a szolgáltatások számítógépes támogatása. E feldolgozási folyamat egyik terméke a számítógéppel előállított bibliográfia, a Magyar Pedagógiai Irodalom (MPI) és a referáló folyóirat a Külföldi Pedagógiai Információ. Az eddig hagyományos úton előállított MPI-hez képest a változás nemcsak abban áll, hogy a feldolgozás menete teljesen automatizált, hanem változtattak a bibliográfia szerkezetén is. A több szakcsoporthoz tartozó tételek teljes leírását a legjellemzőbb szakcsoportnál találjuk a többi szakcsoportnál utalnak erre a tételszámra. Teljesen megújult a tárgymutató. Minden tétel tartalmát a tárgyszavaknak egy sorozata írja le. Ez egy különleges indexelési eljárás eredménye, amelyet PRECIS-nek (Preserved Context Index System – a szövegösszefüggést megtartó indexelési rendszer) hívunk. Eredetijét a British Library-ban dolgozták ki. Az indexeléshez rendelkezésre áll egy struktúráit szótár, amelynek alapján lehetőleg egyénítve indexelnek, hiszen az általános tartalmat a szakcsoportok kifejezik. A tételekhez rendelt tárgyszósorozat a szavak sorrendje, a beiktatott viszonyjelölők (pl. ragok) és az alkalmazott tipográfia segítségével az élő mondatokhoz hasonló. Ezzel biztosított lesz az indexelés egyértelműsége. Az így kapott indextételben azonban valamennyi tárgyszó, kifejezés egyenértékű lehet, ezért minden releváns tárgyszóhoz be kell sorolni. Ezt úgy érik el, hogy a tárgyszavakat meghatározott szabályok szerint rotálják, aminek következtében minden releváns tárgyszó besorolási pozícióba kerül, a rotált szóláncok mindegyike egyértelmű és mondatszerű. Ez a tárgymutató az első ilyen rendszerű bibliográfiai index Magyarországon. Némiképpen hasonló az Országgyűlési Könyvtár ismertetett bibliográfiai szolgáltatásában alkalmazott deszkriptorláncokhoz, de míg ott a cédula formátumú ismertetések alján lévő deszkriptorláncok tartalmi visszakeresését KWIC index biztosítja, addig itt a visszakeresés a PRECIS index segítségével lehetséges. Ebben a tárgyszavak egymás alatt betűrendben helyezkednek el, a tárgyszavak mellett a tárgyszónak az abban a cikkben egyénített értelmezésével, és alatta az arra a cikkre jellemző, a szóban forgó cikket leíró többi tárgyszóval mintegy mondatbéli bővítménnyel. E “bővítmények” a továbbiakban a betűrend megfelelő részén újra megjelennek, mint “fő” tárgyszavak. A külön kötetben kiadott tárgyszójegyzék betűrendes részében a tárgyszavak szinonimái és különböző kapcsolatainak jelölésén kívül a tárgyszavak alatt közli az illető tárgyszó idegen nyelvű megfelelőit és ETO számát is, valamint a szakcsoportra utaló kódot. Ez a konkordancia jegyzék nagyban elősegíti a szakozást és visszakeresést az idegen nyelvű anyagból. A mutatókat évenként, majd nagyobb időközökben is kumulálják. Hasonlóképpen készül a másik referáló lap a Külföldi Pedagógiai Irodalom is.
Az MPI gyűjtőkörébe tartoznak a Magyarországon megjelenő pedagógiai dokumentumok: önálló művek, időszaki közlemények, évkönyvek, valamint a szaktudományi intézmények kutatóintézetek, pedagógus továbbképző intézetek és felső fokú tanintézetek kiadványai. Tartalmazza továbbá a címjegyzékben felsorolt pedagógiai és határterületi folyóiratok és hetilapok, valamint az országos napilapok pedagógiai cikkeit, és az idevonatkozó hivatalos kiadványokat is. A bibliográfiai leírások a könyvek esetében a MSZ 3424/1-78 szabvány alapján, a folyóiratcikkek egyszerűsített címleírással készülnek. Az MPI floppyn is megkapható.
Az automatizált feldolgozási folyamatot több – részben saját fejlesztésű szoftver támogatja. Ezek a következők: CHAIN adatfelviteli szoftver (C64-re), PRECIS indexelést támogató szoftver (C64-re), KC cédula-előállító programcsomag, ill. technológia, GABO bibliográfia-szerkesztő program, VBASE reláció-kezelő, tezauruszokat (szótárakat) kezelő szoftver (pl. az OPIR-tárgyszójegyzék elemeinek és összefüggéseinek tárolására). A CHAIN és a PRECIS kivételével valamennyi szoftver XT/AT méretű gépeken fut.
Ezt a rendszert azért ismertettem viszonylag részletesen, mert ismereteim szerint ez az egyetlen olyan működő rendszer, amely egy szakterület teljes anyagát (magyart és a hazánkban fellelhető idegen nyelvűt) feldolgozza és mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Azért is példaértékű ez a kezdeményezés, mert a könyvtárba beérkező dokumentumok feldolgozása már a megrendeléstől kezdve be van kapcsolva a rendszerbe, így a készülő bibliográfia anyagának egy része már eleve adott és nem kell több időt és fáradságot ráfordítani, jó szervezéssel egy rekordba kerülhet mindaz, ami a bibliográfia elkészítéséhez is szükséges. A bibliográfiai szolgáltatást jól felszerelt másolóműhely segíti.

Számítógépes szakirodalmi tájékoztatás az MTA Földrajztudományi Intézetének Könyvtárában

Jó példa arra, hogy az egy-két személyi számítógéppel rendelkező kis könyvtárak a Micro-ISIS 2.3. adta lehetőségeket felhasználva saját kezdeményezésre, hogyan szervezhetik meg számítógépes tájékoztató szolgálatukat. Először a két alapszaklap a Földrajzi Értesítő 1976-1989 és a Földrajzi Közlemények 1983-1989 repertóriumai készültek el. Az itt kidolgozott adatlapot és az itt megszerzett tapasztalatokat hasznosították A földrajztudomány kandidátusi és doktori disszertációi 19531989 és az Intézeti munkatársak publikációi 1989 elkészítésénél, valamint az eddig 534 rekordot tartalmazó lösz-bibliográfia kiépítésénél. A tematikus bibliográfia a legjelentősebb magyar és idegen nyelvű publikációkat regisztrálja folyamatosan. 1989-től már gépi feldolgozással készül a Magyar földrajzi repertórium, amely a földrajz és a társtudományok folyóiratcikkeiből válogat és nyomtatott formában is napvilágot látott. 1990-től a külföldi szakirodalom feldolgozását is ezzel a módszerrel készítik. E rendszerekben jelenleg a keresés a keresőelemek listája alapján történhet a szerzőre, a cím releváns szavaira, valamint a tárgyszavakra. Most dolgoznak egy tezaurusz kifejlesztésén, amely több szempontú keresést tenne lehetővé, egységes fogalomkörbe rendezve a földrajztudomány egészét és alapjául szolgálna egy később létrehozandó országos földrajzi szakirodalmi adatbázisnak. Tervezik a fenti adatbázisok folyamatos retrospektív kiegészítését is.

A Magyarságkutató Intézet A szomszédos országokban élő magyarság válogatott bibliográfiája 1918-1945 c. retrospektív bibliográfiája a HIR (Hungarika Információs Rendszer) és a MIR (Magyarságkutató Nemzetiségi Információs Rendszer) kapcsolata

Ezt a példát azért tartom érdekesnek, mert jól nyomonkövethető egy speciális témakört felölelő információs rendszer kifejlesztése következetes bővítéssel, újabb témakörök bevonásával, és az ezen alapuló szolgáltatások kiterjesztésével. Arra is jó példa, hogy hogyan lehet a nemzeti bibliográfiát és más információs rendszerek szolgáltatásait beépíteni, ill. felhasználni egy speciális terület adatbázisának bővítésére.
A bibliográfia tartalma a Trianon után kisebbségi helyzetbe került, szomszédos országbeli magyarságra vonatkozó szakirodalom bibliográfiája. Ezt a gyűjtést szeretnék kiterjeszteni a közeljövőben az 1945 utáni irodalomra is. A bibliográfia forrásai a könyvek, folyóiratok, hivatalos kiadványok, statisztikák elsődleges felkutatásán kívül, a kijelölt témához hasonló, egyes részterületeket felölelő bibliográfiai gyűjtések is; a meghatározott periódusra vonatkozó könyvészeti összefoglalók, folyóiratrepertóriumok. A különös ebben a bibliográfiai gyűjtésben, hogy nagy hangsúlyt kapnak a külföldön megjelent közlemények. Ezek felleléséhez segítenek a rejtett bibliográfiák és könyvtári katalógusok. A közlemények tartalmilag a magyarság politikai, jogi, társadalmi, gazdasági és kulturális életének eseményeit ölelik fel. A bibliográfia szerkezetét tekintve országok szerint tagolódik, majd azon belül tematikus rendszert, ezen belül pedig tárgyszavakat alkalmaz. A visszakeresést a tárgymutató segíti. A tárgyszavak, ill. ezek kombinációi tartalmi és földrajzi hozzáférést biztosítanak. A bibliográfiai gyűjtést már eleve számítógépre szervezték saját Micro-ISIS adaptációval. Ennek a rendszernek a kidolgozásakor már számoltak a bibliográfiai tevékenység bővítésének lehetőségével is, és azzal, hogy lehetőleg más, már működő, számukra felhasználható számítógépes szolgáltatások is beépíthetőek legyenek a rendszerbe; valamint, hogy egy beinduló kurrens információs rendszer is ráépíthető legyen.
A bibliográfiát könyv formában is megjelentetik. Ez a törekvés részben sikerrel is járt. 1990-ben indult be a kurrens hungarológiai bibliográf a anyagának gyűjtése, amely a retrospektív bibliográfia gyűjtési körét már kibővíti a szomszédos országokon kívül élő magyar diaszpora Magyarországon megjelenő irodalmával is. Itt megvalósult a hazai tájékoztatásban oly ritka együttműködés – jelen esetben az MNB Hungarika Információs Rendszerével. Mivel a két rendszer egymással kompatibilis, alkalmanként egymás adatbázisát lekérdezhetik, a jelenlegi gyűjtőkörük viszont maximálisan kiegészíti egymást, átfedések nélkül. A Magyarságkutató a Magyarországon megjelent legfrissebb hungarológiai irodalmat gyűjti – felhasználva az MNB Időszaki Kiadványok Repertóriumának gyűjtését – a Hungarika Információ viszont ugyanezt a külföldön megjelenő irodalommal teszi. Szép lenne, ha sikerülne a kört bezárni úgy, hogy a magyarországi nemzetiségekkel foglalkozó Gorkij Könyvtárral (azóta: Országos Idegen nyelvű Könyvtár) is megegyezés születne.
A rendszer – amely csak folyóiratcikk mélységig gyűjt – szolgáltatását kiegészíti az Országgyűlési Könyvtár. PRESSDOK szolgáltatásával, amely a napilapok cikkeit is regisztrálja, és a Világpolitikai Információk anyagával. Mindkettőt azonban csak külön blokként tudják egyelőre kezelni. A MIR rendszerébe való beolvasás a címleírás és tárgyszavazás különbözősége miatt jelenleg nem megoldható.
Egyebek közt említésre méltó még, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára az elmúlt évben egy megamini számítógépet installálhatott, így jelenleg a legkedvezőbb technikai feltételekkel rendelkezik. Tudomásom szerint a SZTAKI segítségével adatbázis építését kezdték meg, távlatilag online elérés biztosításával.
Érdekes még a FSZEK szociológiai adatbázis fejlesztésének terve.

***

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a fenti tanulmányban említett információs rendszerekről lapunk korábban már beszámolt:

RÓNAI Iván: Számítógépesítés az Országgyűlési Könyvtárban. = Könyvtári Figyelő. 35. évf. 1989. 5-6.sz. 483-490.p.
HORVÁTH Tibor – NEMESI Lászlóné: Az OPIR első eredményei. = Könyvtári Figyelő. 35. évf. 1989. 5-6.sz. 471-482.p.
A Budapest Közgazdaságtudományi Egyetem információs rendszeréről lapunk következő számában olvashatnak. (A szerk.)
***