A bibliográfia határai

A hazai szakbibliográfia helyzetéről, problémáiról szólva elöljáróban szükségesnek érezzük annak tisztázását, hogy mit is tekintünk bibliográfiának. Fontosnak véljük ezt azért, mert gyakorta találkozhatunk ma is olyan téves nézetekkel, melyek a bibliográfia fogalmát leszűkítik, s azt a dokumentumok regisztratív jegyzékének tekintik. Olyan megnyilatkozások is elhangzanak, melyek az újfajta technikával előállított bibliográfiákat kizárják a bibliográfia fogalomköréből.
Az elsőként említett nézettel kapcsolatban az alábbiakat szükséges megjegyezni. A kérdés elméletével foglalkozó szakemberek mindig is egyöntetűen vallották és vallják, hogy a bibliográfia a mű létéről és annak tartalmáról is informál. A bibliográfia története is ezt a nézetet támasztja alá, hiszen a legkorábbi bibliográfiák a művek tartalmának bemutatását is vállalták. Ezt példázzák az egyetemes és nemzeti bibliográfiák legkorábbi produktumai is. Ismeretes, hogy Gesner összeállításában a felvett művek tartalmáról, sőt szerzőiről is írt, és ugyanezt a módszert alkalmazták a legkorábbi nemzeti bibliográfiák megalkotói is, mint pl. az angol John Leland, vagy a magyar nemzeti bibliográfia megteremtője, Czvittinger Dávid. A regisztratív jellegű összeállítások csak jóval később jelentkeztek, hazánkban például az első, az említett Czvittinger-féle bibliográfia megjelenését (1711) követően majdnem 100 év telt el Sándor István Magyar Könyvesház címen ismert regisztratív összeállításának 1803-ban történő közreadásáig. A mű tartalmáról nyújtott tájékoztatása bibliográfiától nem idegen, sőt, gyakorta alkalmazott eljárás volt. A regisztratív jellegű leírás mellett a bibliográfiakészítés gyakorlatában, a dokumentumok tartalmi feltárásának különböző szintjei alakultak ki: a bibliográfiai adatközlést a tartalomra utaló tárgyszavak, annotációk, referátumok, a művet vagy szerzőjét értékelő magyarázatok egészíthetik ki. Az említett megoldásokat alkalmazó bibliográfiák mindegyike eleget tesz a bibliográfiai műfajjal szembeni elvárásoknak, a bibliográfiai funkcióknak, csupán a bibliográfiai rendszer különböző változatait képviselik.
A másik téves felfogással kapcsolatban röviden az alábbiakat szeretném elmondani. A hagyományos módon készült bibliográfiák mellett az elmúlt években egyre több számítógép segítségével előállított tájékoztatási eszköz jelenik meg hagyományos vagy gépi adathordozón. E jelenség kapcsán tapasztalható bizonytalanság e termékek műfaji megítélését illetően. Hangsúlyozzuk, hogy a bibliográfiai műfaj kritériumát az előállítás technikája, valamint az információhordozó anyaga nem befolyásolja, éppen ezért bibliográfiának, a bibliográfiai rendszer részének tekintendők a számítógép közreműködésével előállított nyomtatott formában közreadott bibliográfiák és indexek, valamint a számítógépes vagy bármilyen más adathordozón megjelentetett bibliográfiák, indexek, referáló lapok, számítógépes bibliográfiai adatbázisok, a bibliográfiai igényt kielégítő CD-ROM lemezek is.

Az általános nemzeti bibliográfia és a nemzeti szakbibliográfia viszonya

A nemzeti bibliográfiai rendszer keretében gondoskodni kell

  • a hazai kutatási eredmények összegzéséről és ezeknek a hazai felhasználók részére történő közvetítéséről, valamint
  • a hazai eredmények külföldi megismertetéséről.

E feladatok ellátását az általános nemzeti bibliográfia eltérő funkciója miatt nem vállalhatja, szükség van tehát – a nemzeti bibliográfiai rendszeren belül, ennek keretei között – nemzeti szakbibliográfiákra is, melyeknek fő feladata a fent megfogalmazott elvárások teljesítése. A szakbibliográfiai tevékenység során alapvetően az alábbi főbb szempontokra kell tekintettel lenni:

  • a bibliográfiai feldolgozás szintje igazodjon a szakemberek igényéhez, a felhasználó minél több, a dokumentum tartalmára utaló információhoz jusson,
  • a bibliográfia struktúrája, szerkezete vegye figyelembe a felhasználók keresési gyakorlatát,
  • a szakbibliográfia integrálja gyűjtőkörébe mindazokat a dokumentumtípusokat, melyek az adott szakterületen a felhasználás szempontjából fontosak lehetnek. Kiemelten kell figyelemmel lenni azokra a dokumentumokra, amelyeket nem regisztrál az általános nemzeti bibliográfia,
  • néhány kiadványtípus bibliográfiai feldolgozását, bár alkalmazási köre meghatározott ismeretághoz kötődik, mint például a szabvány, szabadalmi leírás, célszerű dokumentumfajták szerinti szolgáltatás formájában közreadni.

A hazai szakbibliográfiai tevékenység általában közvetlenül a primér irodalom feldolgozására épül. A szakirodalom szóródása miatt még a leggondosabb válogató és szerkesztői munka sem garantálhatja valamennyi, a felhasználó számára fontosnak ítélhető dokumentum feldolgozását és feltárását. Ez csak akkor volna megvalósítható, ha a szaktájékoztatás a feldolgozott dokumentumok teljes köréből szelektálhatna. A teljességet viszont csak az általános nemzeti bibliográfia tudja nyújtani. Egy számítógéppel előállított, működő nemzeti bibliográfiai rendszer esetében ezért tűnne célszerű megoldásnak, ha az ágazatonként szervezett szolgáltatások a bibliográfiai regisztrálás első szintjét jelentő általános nemzeti bibliográfiára épülnének, innen merítenék a dokumentumok leírásait. A számítógépes adathordozón lévő teljes nemzeti bibliográfia leírásaiból elvileg különféle származékbibliográfiák, így többek között nemzeti szakbibliográfiák is előállíthatók. A szakbibliográfiai tevékenység során kellene viszont arról gondoskodni, hogy az így kapott termék a szaktájékoztatás igényeinek megfeleljen, így pl. biztosítani kell a kívánt mértékű tartalmi feltárást, a megfelelő elrendezési formát.
Az egyszeri feldolgozás többszöri felhasználás elvének fent leírt, formája a gyakorlatban csak a dokumentumoknak egy szűkebb körére, elsősorban a monografikus kiadványokra lenne realizálható.
A hazai bibliografizálási munkában fokozott együttműködésre volna szükség az egyes szakterületek bibliográfiai műhelyei és a Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) Szerkesztősége között. Úgy vélem, hogy a hazai bibliográfiai munkálatok sorában az egyik legsürgetőbb feladat egy nemzeti cikkbibliográfiai adatbázis létrehozása lenne, melynek megvalósítása csakis kooperációs formában képzelhető el. Mindenekelőtt azonban arra volna szükség, hogy a megoldásokra váró feladatokat gondoljuk végig és közös fejlesztési programokat dolgozzunk ki.
A nemzeti szakbibliográfiák mellett szükség van a különböző diszciplínák külföldi irodalmát közvetítő hazai előállítású egyetemes bibliográfiákra is, s e kétféle bibliográfiák együttese alkotja hazai szakbibliográfiai rendszerünket. A továbbiakban e bibliográfiai rendszert együttesen vizsgáljuk.

A hazai szakbibliográfiai tevékenység feladatai

A hazai szakbibliográfiai rendszer első és egyben utolsó átfogó tervét a két világháború között az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ készítette el. E nagyszabású tervből csak kevés valósult meg, csupán néhány szakterületnek, mint pl. a filozófia, matematika, kémia, klasszika-filológia irodalmának hosszabb-rövidebb korszakra vonatkozó bibliográfiai feldolgozása készült el. A szakbibliográfiai tevékenységben a második világháborút követően, különösen az 50-es és 60-as években jelentős fellendülés volt tapasztalható, ekkor indult ma is élő kurrens bibliográfiáink jelentős része, s ezekre az évekre tehető több jelentős retrospektív vállalkozás munkálatainak a megkezdése is.
Ezekben az években a bibliográfiai munkában azonban túlzottan előtérbe került a praktikum, ezért a nagyszámú, jelentős volumenű bibliográfia-készítés nem támaszkodhatott kellő elméleti megalapozottságra. Nem alakult ki lényegében a mai napig sem a bibliográfia készítésének metodikája. A bibliográfiai vállalkozások egy részét az esetlegesség, a munkák összehangolatlansága, a szakmai színvonal egyenetlensége, ingadozása jellemezte, sőt jellemzi ma is.
A hazai bibliográfia, így a szakbibliográfia elméleti és gyakorlati kérdéseivel legátfogóbban eddig az 1961-ben Gödöllőn megrendezett Országos Bibliográfiai Munkaértekezlet foglalkozott. A konferencia deklarálta a hazai előállítású nemzeti és egyetemes szakbibliográfia szükségességét és kiemelten hangsúlyozta a bibliográfiai munkában alkalmazandó kooperáció fontosságát.
A hazai szakbibliográfia ügyének előmozdítása érdekében tett lépések közül kiemelkedő a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által 1970-ben végzett felmérés és összehasonlító elemzés, melyet Fügedi Péterné publikált 1972-ben.l E felmérés elsődleges célja annak felderítése volt, hogy milyen módszerrel készülnek hazai kurrens szakbibliográfiáink. Egy ilyen vizsgálat jó alapot szolgáltathat a módszerek összehasonlítására, segítheti a kooperáció kialakulását. Sajnos azonban sem a gödöllői konferencia ajánlásai, sem a fent említett felmérés gazdag anyaga és az erre épülő értékes tanulmány nem talált kellő visszhangra, szakmánk nem hasznosította. A bibliográfiai munkák továbbra is egymástól függetlenül, összehangolatlanul folytak és folynak napjainkban is.
A továbbiakban kísérletet teszünk a hazai szakbibliográfiai tevékenység főbb feladatainak az áttekintésére, megpróbáljuk összefoglalni a velük szembeni elvárásokat, s kiemelni a rendszer működésében tapasztalható főbb zavarokat.
Egy ország szakbibliográfiai rendszerének biztosítania kell a szakirodalomhoz való folyamatos, rendszeres hozzáférést, valamint gondoskodnia kell arról is, hogy a feldolgozott irodalom a felhasználók számára visszamenőlegesen is hozzáférhető legyen. E kétféle igényt két eltérő szolgáltatási rendszer, a folyamatos, illetve visszatekintő bibliográfiai tevékenység keretében kell kielégíteni.
A kurrens szolgáltatások és a retrospektív keresést biztosító rendszerek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, a két szolgáltatási forma között sokszor nehéz éles határt vonni, azonban gyakorlati okokból, a jobb áttekinthetőség érdekében a kétféle feltárási rendszer helyzetét és problémáit elkülönítve vizsgáljuk.

Kurrens szolgáltatások

A kurrens szakbibliográfiai tevékenység során alapvetően az alábbi feladatok ellátását kell biztosítani:

  • A hazai irodalomról folyamatos, rendszeres tájékoztatást kell nyújtani a hazai felhasználók részére.

Ez a szakbibliográfiai tevékenység legismertebb, legelterjedtebb változata. Az összeállítások száma 40 körül van, melyeknek mintegy fele önálló kiadványként, a másik része pedig folyóiratokban kerül publikálásra. Ezeknél a bibliográfiáknál érzékelhető leginkább a hazai szakbibliográfiai tevékenység talán legneuralgikusabb pontja, a kooperáció hiánya.
A szakbibliográfiák az adott szakterület irodalmán túl többnyire regisztrálják az általános jellegű, valamint a rokon tudományok és határterületek irodalmát is. Ez a körülmény jelentős párhuzamosan végzett feldolgozó munkát igényel, így pl. a néprajzi, a művészettörténeti és az irodalmi bibliográfiákban feldolgozott dokumentumokban érthetően jelentős átfedés tapasztalható.
A bibliográfiai tevékenység egyeztetésének hiányából adódóan olyan kiadványok is megjelennek, melyeknek anyaga szinte teljességgel megtalálható egy másik, átfogóbb jellegű tudományterület szakbibliográfiájában, hiszen a Századokban megjelenő éves történettudományi bibliográfia mellett létezik külön hadtörténeti és külön munkásmozgalomtörténeti bibliográfia is, s feltehetően a belkereskedelmi bibliográfia anyagának jelentős hányadát regisztrálja a közgazdasági bibliográfia is. Ugyanakkor gondot okozna, ha például áttekintést szeretnénk kapni a hazai pszichológiai, matematikai vagy kémiai irodalomról. A hazai bibliográfiai tevékenységben tehát egyrészről felesleges párhuzamos munkák folynak, ugyanakkor egyes területek nincsenek szakbibliográfiával lefedve. Sajnos ez több évtizedes probléma. A témával foglalkozó szakmai fórumokon ez a kritika mindig elhangzik, a szakirodalomban leírják, de előrelépés nem történik. Megoldást csak az egyes szakterületek összefogása, a kooperációs formában kialakított munkamegosztása hozhat, csak ‘ez eredményezheti, hogy e bibliográfiák tényleges rendszert alkossanak.
Megoldatlan a szóródó irodalom regisztrálása is. Egyes szakbibliográfiák igyekeznek a profiljuktól távol eső folyóiratokat is figyelni, így például az Állam- és .Jogtudományi Bibliográfia 1982-83-as kötetében többek között az Agrártörténeti Szemléből, a Magyar Nyelvőrből, a Magyar Pszichológiai Szemléből vett cikkek leírásait is megtaláljuk, s még így is előfordulhat, hogy elkerülte a szerkesztő figyelmét valamely, a szakterülettől távol eső periodikában megjelent, de a témába vágó közlemény.
Hazai szakbibliográfiánkra sajnos jellemző az is, hogy a meglévő, már kialakult struktúra is ingatag, nem stabil. Többször tapasztalhattuk, hogy évekig élő igényes vállalkozások leállnak és sokáig nem lehet tudni, hogy megjelenésük szünetel csupán vagy megszűnt, netán új formában fogjuk a későbbiekben viszontlátni. Az 1961-es tárgyévvel indult A magyarországi nyelvtudomány bibliográfiája is mindössze néhány évet élt, a hazai filozófiai irodalom regisztrálását 1955-ben kezdte meg a Filozófiai Értesítő, illetve később a Magyar Filozófiai Szemle folytatta ezt a munkát, mely számbavétel aztán 1968-ban abbamaradt; vagy a sajtóval foglalkozó publikációk leírásait 1963-tól megtaláljuk a Magyar Sajtó című periodikában, azonban 1978 óta ez a szolgáltatás is szünetel, esetleg megszűnt. Ezeknek a gyakori változásoknak az oka az esetek többségében anyagi és/vagy személyi természetű. Eléggé egyértelműen kimutatható, hogy a hazai bibliográfiai vállalkozások személyhez kötődnek, létük sokszor a bibliográfus lelkesedésétől, szakmaszeretetétől függ. Ez pedig azért fordulhat elő, mert igazából kevés helyen alakultak ki a bibliográfia műhelyei, ahol voltak is ilyenek, az elmúlt évek során azok is sok helyütt visszaszorultak.
A kurrens tájékoztatás lényege az eredményekről való gyors informálás, hogy a megjelent irodalom bibliográfiákban minél előbb feldolgozásra és közlésre kerüljön. Sajnos némely szakbibliográfiánk esetében az átfutási idő igen nagy, a bibliográfiai adatok néha több éves késéssel kerülnek publikálásra, a Magyar irodalom és irodalomtudományi bibliográfia gyakorlatában ez pillanatnyilag kb. 5-6 év. Egy időhatáron túl az ilyen bibliográfiai szolgáltatás léte megkérdőjelezhető, értelmét veszti.
A bajok végső okát bibliográfiai kultúránk viszonylagos elmaradottságában látom. Úgy tapasztalom, hogy a szakirodalmat használók körében bibliográfiáink nem eléggé ismertek, használatuk szélesebb körben nem terjedt el.
Természetesen akadnak jó példák is, ahol komoly, tartósan színvonalas, kiszámítható bibliográfiai tevékenység folyik, így többek között az Országos Pedagógiai Könyvtárban, az Országgyűlési Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Könyvtárában, a Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárában, a KMK-ban stb.

  • A kurrens szakbibliográfiai rendszeren belül gondoskodni kell arról, hogy a hazai tudományos eredményeket külföld is megismerhesse. Ez hozzásegít, hogy a világ reális képet alkothasson hazánkról, megismerje a magyar tudomány, szellemi élet eredményeit. Ennek legelterjedtebb eszköze az egy vagy több világnyelven megjelenő szelektív bibliográfia, mely a jelentős eredményekről tudósító, a hazai kutatási eredményeket reprezentáló publikációkat dolgozza fel. Különösen az egzakt tudományok területén fontos ez, így többek között a mezőgazdaság, műszaki tudományok, orvostudomány, illetve könyvtártudomány területén évek óta jelennek meg ilyen összeállítások. A társadalomtudományi- és humán diszciplínák sorában sem ismeretlen forma ez: a történész világkongresszusok alkalmával rendszeresen összeállítják és közreadják francia nyelven a legjelentősebb hazai publikációk jegyzékét, s tavaly, 1989-ben jelent meg egy retrospektív jogtudományi bibliográfia angol nyelven.

Az önállóan előállított bibliográfiák mellett a hazai eredmények megismertetését segíti, ha nemzetközi rendszerekhez való csatlakozás révén biztosítjuk, hogy a fontosabb hazai publikációk bekerüljenek a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ez történik például az INIS és AGRIS rendszer vonatkozásában. Törekedni kell arra, hogy az egyetemes feldolgozásokban, indexekben, referáló lapokban, külföldi adatbázisokban a hazai irodalom minél nagyobb mértékben legyen képviselve.

  • A szakbibliográfiai rendszernek feladata, hogy a nemzeti impresszumú művek mellett feldolgozza a hungarika irodalmat is. A hungarika irodalom számbavétele bibliográfiai rendszerünkben a múltban meglehetősen háttérbe szorult, szakbibliográfiáinknak ma is csak egy része vállalkozik arra, hogy gyűjtőkörét a hungarika-anyagra is kiterjessze. Remélhetően számuk a jövőben növekedni fog. Az elmúlt években az OSZK felkarolta a hungarika irodalom ügyét, s elindította a Hungarika Információ néven ismert szolgáltatását, mely 12 szakterületről ad bibliográfiai tájékoztatást. A hungarika irodalom feldolgozásánál is szükséges az érintettek együttműködése, össze kell hangolni a szakterületi és az általános nemzeti bibliográfia rendszerébe tartozó hungarika-anyag feldolgozását. Kooperációval a munka racionálisan szervezhető és a bibliográfiák hatásfoka is magasabb lesz.
  • A nemzeti dokumentumok bibliográfiai feldolgozása mellett szükséges, hogy bizonyos szakterületeken az egyetemes irodalomból – kitekintési céllal – szelektív szakbibliográfiák készüljenek. Ezek elsősorban az alkalmazott és szűkebben vett társadalomtudományok területén indokoltak. Ezen kiadványok sorába tartozik például az Agrárirodalmi Szemle, a Szakirodalmi Tájékoztató (OMIKK), a Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom (OSZK KMK), a Külföldi Pedagógiai Információ (OPKM). Ezek a szolgáltatások közelebbi műfajukat tekintve többnyire referáló lapok, melyek magyar nyelven közvetítik – a hazai igényeket figyelembe véve – a legfontosabbnak ítélt külföldi irodalmat a honi felhasználók számára.

Ez utóbbi szakbibliográfia-típus – egyetemes jellege miatt – értelemszerűen nem része nemzeti szakbibliográfiai rendszerünknek.

Retrospektív keresés biztosítása

A szakbibliográfiai rendszernek az újdonságértesítés mellett biztosítania kell a szakirodalomban való retrospektív keresés lehetőségét is. A visszakeresés minden tudományterületen fontos, azonban a retrospektivitás időtartama a különböző diszciplínák esetében eltérő lehet. A társadalom- és humán tudományoknál ez az intervallum jóval nagyobb, esetleg több száz év, mint a természet- és alkalmazott tudományoknál, ahol a visszamenőleges keresés igénye esetleg csak 5-10 évre korlátozódik. Ezért szoktak leegyszerűsítve és tévesen úgy fogalmazni, hogy a retrospektív keresés csak a társadalomtudósok számára fontos. A közelmúlt irodalmában való keresést a természet- és alkalmazott tudományok is igénylik, ezt bizonyítja a számítógépes adatbázisok gyors elterjedése, az online keresés népszerűsége is. A visszamenőleges keresést biztosító bibliográfiai eszközök tehát tudományterületenként jelentős eltérést mutatnak. Megítélésünk szerint a bibliográfiák szerkesztőinek, gazdáinak kell arra törekedniük, hogy az adott diszciplínán belül építsék ki a szakterület sajátosságait figyelembe vevő, egymáshoz illeszkedő feltáró rendszert.
A nyomtatott formában közreadott retrospektív bibliográfiáknak az alábbi főbb típusai alakultak ki:

  • A teljesség igényével készülő, nagy korszakot átfogó összeállítások. Ilyen igényű munkák elsősorban a nemzeti tárgyú tudományterületeken készültek. Jó példa erre az irodalomtudomány, ahol is régi adósság törlesztéseként készül A magyar irodalomtörténeti bibliográfia. E vállalkozás nem csupán a bibliográfia minőségi paraméterei miatt példaértékű, hanem azért is, mert a munka megtervezésekor figyelembe vette a Kozocsa-féle összeállítást és a kurrens bibliográfia indulási évét, és így e területen egy egymáshoz illeszkedő, egymást kiegészítő bibliográfiai rendszer körvonalai rajzolódnak ki. Tiszteletre méltó munka kibontakozásának lehetünk tanúi a néprajz területén, ahol szintén egy átfogó, az 1850 utáni néprajzi irodalmat napjainkig feltáró bibliográfiai munka van folyamatban. Sajnos e műfajban könnyen előfordulhat az is, hogy a bibliográfiai vállalkozás gazdái nem mérik fel kellően szellemi és anyagi lehetőségeiket, s a munka kényszerűen abbamarad. Ezt példázza a Magyar Történeti Bibliográfia sorsa, mely a tervek szerint 1945-ig terjedt volna, azonban 1867-tel a bibliográfia közreadása leállt. Az 1867-1945 közötti korszak anyaggyűjtése elkezdődött ugyan, de az is félbeszakadt, s az anyag túlzott méretei miatt folytatására nem is számíthatunk.

A munkák megkezdése előtt tehát fontos, hogy a megvalósítás lehetőségeit reálisan ítéljük meg, s érdemes azt is mérlegelni, hogy a kutatás igényli-e a teljességet, a ráfordított munka arányban van-e a produktum tényleges használati értékével.

  • Nagy korszak irodalmát feltáró bibliográfiai kalauz. Erre csupán egy példát tudunk felhozni: Kosáry Domokos példaértékű történeti bibliográfiáját. Hatalmas méretű anyag feltárására a bibliográfiai kalauz műfaja látszik a legcélravezetőbbnek, azonban elkészítése igen nehéz feladat és ezért is oly ritka az ilyen jellegű könyvészeti összeállítás.
  • Rövidebb időszak, általában 1-3 év eredményeit áttekintő összegzések, mint pl. a Jánszky-féle Műszaki Bibliográfia, vagy az Állam- és Jogtudományi Bibliográfia.
  • Hiányoznak hazai bibliográfiai rendszerünkből a másodfokú tájékoztatásnak, a tájékoztatás a tájékoztatásról típusú szolgáltatásnak az eszközei. Lassan három évtizede annak, hogy megjelent a Szentmihályi-Vértesy-féle bibliográfia, s hosszú évek óta nélkülözzük a Magyar bibliográfiák bibliográfiája címen megjelent sorozat újabb köteteit. Fontos feladatot látna el a Tájékoztatás a szakmai tájékoztatásról című, eddig 3 kiadást megért, az OMIKK gondozásában megjelenő kiadvány. Jelen formájában azonban csak korlátozottan használható, feladatát így csak részben tudja ellátni, mert tartalma hiányos, az összeállítás esetleges, hiszen az utolsó kiadásból például az orvosi-egészségügyi terület teljesen kimaradt. Nagy hibája még, hogy a kézirat átfutási ideje olyan hosszú, hogy amire megjelenik, az adatok egy jelentős része megváltozott.

Általános másodfokú eszközök, források hiányában különösen fontosak lennének az egy-egy ágazatra orientált forrástájékoztató műszerek. Ezt az igényt próbálta kielégíteni a 70-es évek végén, illetve a 80-as évek elején a KMK által közreadott Idegen nyelvű társadalomtudományi kézikönyvek és az Idegen nyelvű természettudományi kézikönyvek című kiadványok. Folytatásuk ezeknek sem lett. Figyelemre méltó kezdeményezés az Országgyűlési Könyvtár részéről A magyar jogi infomációszolgáltatás forrásai és eszközei és A külföldi jogi információszolgáltatás forrásai és eszközei című lényegében másodfokú, kalauz jellegű összeállítás megjelentetése. Más szakterületeken is sokan örömmel üdvözölnének hasonló segédleteket.

A szakbibliográfia és a helyismereti bibliográfia kapcsolata

A szakbibliográfiáknak olyan dokumentumok is a gyűjtőkörébe tartoznak, melyek a témát egy adott terület vonatkozásában tárgyalják, így többek között a helyi kultúra, gazdaság, ipar kérdéseivel foglalkoznak. Az ilyen jellegű írások általában helyi lapokban kerülnek publikálásra és a szakbibliográfiák számára nehezen hozzáférhetőek. Ezért a szakbibliográfiai és a helyismereti bibliográfiai munkában is szoros együttműködésre van szükség. A két bibliográfiai rendszer között a munkamegosztásban az lehet az irányadó, hogy azok a dokumentumok, melyek országos szinten is számbavételt igényelnek, a szakbibliográfiákban kerüljenek feldolgozásra. A helytörténeti kutatást ezek a források nem elégíthetik ki, ezért a helyismereti bibliográfiákat ki kell egészíteni azokkal a dokumentumokkal, melyek kifejezetten helyi-területi vonatkozásúak, csak az adott helyen van hír értékük.
A regionális aspektusú irodalom, a néprajzi, történelmi és földrajzi tárgyú publikációk a szakbibliográfiákban eleve regisztrálásra kerülnek, s ezek közül azok, melyek egy adott helyhez kötődnek, a helyismereti bibliográfiákban is közlésre kívánkoznak. Az elmondottakból az is következik, hogy a szakbibliográfia és a helyismereti bibliográfia egy ponton találkozik, hiszen pl. A Fertő-táj bibliográfiája vagy a Szabolcs-Szatmár megye néprajza címen megjelent összeállítások mindkét bibliográfiai rendszer részét képezik.

Szakterületi biobibliográfiák

Az általános biobibliográfiák és biográfiák mellett léteznek egy-egy szakterület jeles személyiségeinek életrajzi adatait feldolgozó összeállítások is. Különösen az angol nyelvterületen népszerű e műfaj, gondoljunk pl. a World who’s who in science?, a Who’s who in art? stb. címen megjelenő könyvészeti munkákra
Személyi bibliográfiai feldolgozások dolgában hazai viszonylatban nagyon mostohán állunk, még az általános bibliográfia keretei között is, hiszen Szinnyei és Gulyás Pál félbemaradt munkája óta újabb életrajzi bibliográfia nem készült. Biográfiai munkánk is csak kettő van: a Magyar Életrajzi Lexikon és az időnként megjelenő Ki kicsoda?.
Szakterületi életrajzi feldolgozásokban végképp szegények vagyunk, bár az utóbbi években ezen a területen mintha némi élénkülés lenne tapasztalható. Nem oly régen jelent meg a Műszaki nagyjaink című összeállítás, s néhány megyében közreadták egy-egy szakterület jeles képviselőinek biográfiai gyűjteményét, ilyen például a Békés megye könyvtárosai címen megjelent kötet. Ezek azonban még jelenleg elszigetelt és esetleges vállalkozások, ezen a területen is átfogóbb, tudatosabb feltárásra volna szükség.

Összegzés

Hazai szakbibliográfiai rendszerünkben az elmúlt évtizedek során néhány tudományterületen komoly eredmények születtek. Dicséretesen korrekt feldolgozó-feltáró munkával történik többek között az állam- és jogtudományi és a pedagógiai irodalom kurrens számbavétele és átgondolt rendszer kiépítése van folyamatban az irodalomtudományi és néprajzi irodalom retrospektív feldolgozásában.
A könyvtárakban, múzeumokban, akadémiai intézetekben működő bibliográfiai műhelyek léte, eredményes munkája a hivatásuknak elkötelezett, tiszteletet érdemlő feladatot végző bibliográfusoknak köszönhető. Ennek ellenére hazai szakbibliográfiai rendszerünkben lényeges előrelépés nem történt, ugyanazok a problémák kísértenek ma is, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Bibliográfiai rendszerünk hézagos, ugyanakkor párhuzamos, egymást átfedő vállalkozások készülnek, a kiadványok színvonala egyenetlen, a folyamatos feltárásnál gyakori a nagy átfutási idő, a retrospektív összeállításoknál viszont a túlméretezettség. Egyes bibliográfiai műfajok pedig lényegében hiányoznak hazai rendszerünkből, ezek sorában legsúlyosabb problémának a másodfokú tájékoztatás, a forrástájékoztatás megoldatlanságát érzem.
Ahhoz, hogy bibliográfiai tevékenységünkben előbbrelépjünk, a könyvtár- és tájékoztatásügyben e munkának nagyobb súlyt, nagyobb rangot kell kapnia. Megoldást pedig csakis az érintett intézmények együttműködése, kooperációja hozhat. Közösen kidolgozott programokat kell kimunkálni, hogy a hazai bibliográfiai tevékenységet végre ne az esetlegesség, hanem az összehangolt tudatos fejlesztés jellemezze. Ez azért is halaszthatatlan, mert egyre több itthoni szolgáltatást, bibliográfiát állítanak elő számítógép segítségével, elkészült néhány hazai bibliográfiai adatbázis is, s újabbak kiépítése van folyamatban. A CD-ROM lemezek használatának hazai elterjedése és itthoni előállítása a tájékoztatásügyben új fejezetet fog nyitni, s a magas szintű technika térhódítása kényszerítő erővel fogja felvetni a kooperációs munka halaszthatatlanságát.

Irodalom

FÜGEDI Péterné: Kurrens nemzeti szakbibliográfiánk elemzése. Összeáll. (Közread. az OSZK KMK) Bp. Népműv. Prop. Iroda, 1972. 59 p.
HORVÁTH Tibor: A bibliográfiák funkcióiról = Bibliográfiai tanulmányok. Segédanyag a bibliográfiai továbbképző tanfolyamhoz. (Közread. OSZK KMK) Bp. 1978. 11-57.p.