Aranysityak. Friss gyerekversek. Ill. Molnár Jacqueline - Szerk. Lackfi János (1971) . Budapest, Móra, 2013. 165 p., 24 cm

Az egyik legtermékenyebb, legismertebb kortárs költőnk, Lackfi János a szerkesztésében készült antológiában pályatársai – negyven költő – gyerekverseinek közlését tűzte ki célul. Az antológia alcíme, „Friss gyerekversek” egyrészt a közölt versek megjelenésének időbeli közelségére utal (sokuk kifejezetten a kötet számára íródott), másrészt a tartalmi, szemléletbeli frissességet jelzi: a szerzők a legfiatalabb nemzedék gondolatvilágát, logikáját, érzéseit próbálják megragadni. A változatos műfajú versekben - könnyed rímelésű, ritmikus sorokban, formabontó képversekben, szabad versekben, mini eposzokban stb. – mindarról szó esik, ami az óvodáskorúakat valóban érdekli és foglalkoztatja: "hidegbajos felnőttekről", "szivaros nagypapiról", „a világ legjobb bátyójáról”, „nemszeretem dolgokról”, hétköznapi gondokról, amit például a reggeli öltözködés, vagy a születésnapok után másnap reggelen, a megmaradt torta kötelező elfogyasztása okoz. Vélhetően könnyen azonosulnak a gyerekek Marcival, aki szupertitkos naplót vezet, hiszen nem tud írni, így még neki is titok, mit nem írt a rejtelmes könyvbe, vagy azzal az óvodai jelenséggel, hogy miért nem huzigálják meg Zsófi haját a fiúk, de föltehetően ismerős lesz számukra a nagycsoportos Zsolti is, aki „állítólag nagyon ért a nőkhöz” ezért érdemes kikérni a véleményét, ha a lányok körül gond támad. A versek szerzőit Lackfi János „szösszenetei” mutatják be, alakjukat Molnár Jacqueline művészi illusztrációi keltik életre. Az antológiában az óvodások éppúgy örömüket lelik majd, mint a versek tartalmával azonosulni képes, azokat értő kiskamaszok, de élvezettel forgathatják a kötetet korunk gyereklírájára kíváncsi felnőttek is.

A mű tartalmi jellemzője: gyermekversek