Gaál Mózes (1863 -1936)

Achilles haragja. Ill. Mühlbeck Károly. Szeged, Szukits, 1993. 93 p., ill., 24 cm

Az egykor méltán népszerű ifjúsági író regényes formában dolgozta föl az Iliászt, az eposzból afféle hősi regét alkotva, miközben megőrizte Homérosz műve cselekményének minden lényeges elemét. A trójai háború tizedik évében Agamemnón király, a görögök fővezére megsérti a szövetséges mirmidonok uralkodóját, a heves természetű Achillest, aki dühödten visszavonul a harcoktól. Ezután a trójaiak győzelmet győzelemre halmoznak, és az ostromlottakból immár támadók válnak. Patroklos, Achilles legjobb barátja, fegyvertársa - hogy mentse a görögök becsületét és katonái harci kedvét, - csatába vezeti a mirmidonokat, ám Hektor ledöfi őt. Halála a sértettségnél is nagyobb dühöt vált ki Achillesből, aki megbosszulva barátját, párviadalban megöli Patroklos legyőzőjét, majd holttestét kiadja könyörgő apjának, Trója öreg királyának, Priamusnak. Gaál Mózes nemcsak a cselekményben követi Homérosz eredeti művét, de szellemiségét is hűen visszaadja; érzékelteti, hogy a görögség és a trójaiak küzdelme nem pusztán emberek ádáz harca, de az isteneké is, akiknek egy része az egyik, másik része a másik küzdő felet támogatja, s ezen sokszor össze is civakodnak, vagy Zeusznál, a főistennél panaszkodnak egymásra. Ugyanakkor kiderül, hogy a vitézek sorsát ugyan pillanatnyilag befolyásolhatják a halhatatlanok, de legfőbb meghatározója mégis a Végzet, az ógörög drámák mozgatója.

A mű tartalmi jellemzője: mondák