Angyalbárányok. Magyar legendamesék. Ill. Sinkó Veronika - Vál. Nagy Zoltán. 2. kiad. Budapest, Móra, 2010. 99 p., ill., 23 cm

A magyar népmesekincs egy kevéssé ismert területéről, a legendamesékből válogatta a kötet anyagát Nagy Zoltán folklorista és népmesegyűjtő. A páratlanul szép és értékes legendák hősei gyakorta a szentek, pl. Szent Péter (Szent Péter és a méhek, Miért kopasz Szent Péter?), vagy maga Jézus Krisztus (Jézus Krisztus, a ló meg a szamár), vagy éppen mindketten (Krisztus és Szent Péter a vendéglőben). Jézust csodatévő képessége, emberfölötti hatalma és erkölcsi nagysága emeli az emberek fölé, míg Péter gyarló, ízig-vérig emberi figura, akinek esendőségében és botlásaiban, gyakorta mosolygásra késztető tetteiben minden igaz ember magára ismerhet. Kettejük fölé magasodik Isten alakja, aki a teremtésmondák főszereplője (Isten és a koldus), az ő ellentétpárja az ördög, aki a sötétség nagyhatalmú uralkodója, ám ostoba, és ezért könnyen lóvá tehető (Az ördög kérdései, A szegény ember és az ördög). A legszebb és legértékesebb magyar legendamesék hol lírai hangvételűek, hol pedig hőseik botlásai, ügyetlenkedései okán megmosolyogtatók, ám mindegyik magában hordozza azokat a tanulságokat, örök érvényű emberi igazságokat, amelyek kortól és időtől függetlenül ma is érvényesek. Sinkó Veronika szakrális és népi ihletésű, finomrajzú munkái teszik teljessé a tartalmában és kivitelében egyaránt színvonalas kötetet.

A mű tartalmi jellemzője: magyar népmesék, mondák