Jansson, Tove (1914-2001)

A Mumin-völgy novemberben. Budapest, Napkút, 2010. 177 p., 18 cm

Tove Jansson Mumin-történeteiből azonos címmel sugárzott a magyar televízió rajzfilm sorozatot a kilencvenes években. A most megjelent kötet olvasásakor így plasztikus képekben rajzolódhat meg a Muminok alakja és élete is, ha az olvasó fel tudja idézni a furcsa kis lényeket emlékezetében. Bár a muminok külseje leginkább vízilóra hajaz, ők maguk emberek módjára élnek és viselkednek. Igencsak barátságosak, bárkit szívesen látnak a völgy mélyére épült házukban, és naivan próbálják megfejteni a körülöttük lévő világot, melytől el vannak szigetelve. Meggyőződésük, hogy a „Mumin-völgy a legjobb hely a világon! De vajon miért? Mi az oka annak, hogy mindenkiben csupa szép emlék él a völgyről, a folyó felett átívelő hídról, a napsugaras verandáról, a tengerparti fürdőkabinról, s azokról a percekről, melyeket itt töltött? S vajon ugyanolyan lenne a völgy akkor is, ha a muminok felkerekednének, és elhajóznának innen?”Ezekre e kérdésekre találnak majd választ a gyerekek, akiket bizonyosan elvarázsol majd ez a történet is, hiszen a kis muminok bájos naivitása szerethetővé teszi őket, miközben az „embervilág” a legkisebbek számára akár „filozofikus” kérdéseket is vethet föl.

A mű tartalmi jellemzője: meseregény, regény