A három tündérnarancs. Különleges magyar népmesék. Budapest, Enciklopédia, 2007. 271 p., 28 cm

A nagyalakú, szép kiállítású, Urai Erika egész oldalas, színes rajzaival díszített kötet tartalmában is figyelemre méltó összeállítás. Különlegességét elsőként – amint az Utószóban olvashatjuk – az határozza meg, hogy összeállítói azon ritka kísérletekhez csatlakoztak, amelyek „többségében néprajzilag hiteles szövegeket közölnek”, vagyis a hajdani élőszavas, az eredeti, ízes nyelvezettel, tájszavakkal előadott mesemondás varázsát élesztik újjá. A szövegek az egyszerűbb formulameséktől az egyre hosszabb és bonyolultabb szövésű tündérmesékig három korcsoportba (Kisebbeknek, Nagyobbaknak, Ínyenceknek) sorolódnak és gazdag népmesekincsük valamennyi típusára (csali-, lánc-, hazugság-, tréfás-, állat-, legenda-, novella-, tündérmesék stb.) példát hoznak. A kötet összeállítói arra törekedtek, hogy a jól ismert népmesék (pl. Az okos lány, A világszép nádszálkisasszon, Hamupepejke, Tündérszép Erzsébet, Tündérszép Ilona) mellett a ritkábban olvashatók (pl. Futika, A macskamenyasszony, Az angyalbárányok, A babszem csacsi) is bekerüljenek a gyűjteménybe, illetve hogy a Kárpát-medence valamennyi néprajzi csoportja, nyelvjárása képviseltetve legyen. Gazdag forrásjegyzék zárja a kötetet, amelyből a mesék típusáról, a közölt szöveg eredetéről kap felvilágosítást az érdeklődő, a mesékben használt idegen, régies vagy tájnyelvi szavak megértését pedig lapalji jegyzet segíti. A könyv szép, nagybetűs tipográfiája, valamint a gyermekek szókincsét, fantáziáját fejlesztő nyelvi gazdagsága okán elsősorban a már olvasni tudó kisiskolások számára értékes, ajánlandó olvasmány.

A mű tartalmi jellemzője: népmesék, magyar népmesék